← Magyarország

Kf.700201/2025/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma:

  1. Amennyiben a szolgálatteljesítés kutyával történik, a szolgálatteljesítési és tartási hely közötti kutyaszállítás időtartama nem úti idő, hanem szolgálatteljesítési időnek (előkészítő, illetve befejező tevékenységnek) minősül.
  2. Az előkészítő és befejező tevékenységre fordított munkavállalói költséget a munkáltatónak teljes egészében meg kell térítenie. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 6.Kf.700.201/2025/
  3. A felperes: felperes (felperes címe) A felperes képviselője: dr. Mata Anett ügyvéd (felperesi képviselő címe) Az alperes: Rendőrség1 (alperes címe) Az alperes képviselője: dr. Ökrös Csaba jogi előadó túlszolgálattal és költségtérítéssel kapcsolatos közszolgálati jogvita A per tárgya: A fellebbezést benyújtó fél: alperes,
  4. sorszám alatt Fővárosi Törvényszék 6.K.704.183/2024/
  5. számú ítélete A fellebbezéssel támadott határozat: ÍTÉLET A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 90.000 (kilencvenezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.201/2025/
  6. 2 Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a peresített időszakban az alperes Igazgatóság1a, Osztály1ának Kutyás Alosztályán teljesített szolgálatot járőrparancsnok beosztásban. Szolgálatteljesítésének helye az alperes cím1 szám alatti objektuma volt. A felperes a teljes peresített időszakban saját gépjárművével járt munkába, és a teljes időszakban szolgálati kutyával látta el a feladatait. A szolgálati kutyák élelmezéséhez, ellátásához szükséges valamennyi tápot, kiegészítőt a rendőrség biztosította, amelyet a felperes átadás-átvétel elismervényen vett át rendszeresen. A felperes a szolgálatait kizárólag kutyájával vagy kutyáival teljesítette, ahhoz, hogy a szolgálatát fel tudja venni az otthonában tartott kutyát is el kellett juttatni a szolgálatteljesítési helyére, ezt saját gépjárművével oldotta meg a pertárgyi időszakban. Mindezen felül az otthon tartott szolgálati kutyák ellátásáért cserébe a vonatkozó ORFK utasítások szolgálati idő kedvezményt biztosítottak, kezdetben szolgálatonként 1 órát, majd pedig heti 4 órát, amelyet a felperes részére a peresített időszakban az alperes részben a szolgálatteljesítésébe beépítve adott ki. A felperes munkaköri leírásában a szolgálati kutya otthon tartására vonatkozó előírás rögzítésre nem került, a kutya otthon tartására a felperes nem volt köteles, az alperes a felperes részére ilyen kötelezettséget nem határozott meg, és ezért szolgálati gépjárművet sem biztosított részére a kutya szállításához. A felperes és a szolgálatteljesítési helye közötti távolság hozzávetőleg 9,5 kilométer, amelyen a kutya odavissza szállításából a felperesnek 40 perces időtartamú túlszolgálata keletkezett minden szolgálat alkalmával. [2] A felperes szolgálati panaszt terjesztett elő a
  7. augusztus
  8. napjától
  9. szeptember 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan, amelyben kérte a lakóhelye és a szolgálati helye között a kutya oda-visszaszállítása érdekében végrehajtott szolgálati feladattal kapcsolatos túlszolgálat miatti távolléti díj kifizetését, szolgálati érdekből használt gépjárműhasználat üzemanyag költségének és kopásnormájának a megtérítését, valamint a szolgálati kutya etetésére, ápolására fordítandó szolgálatiidő-kedvezmény ellentételezésének a megfizetését. A panaszt a rendőrfőkapitány1-helyettes, az alperes parancsnoka elutasította arra alapozva, hogy a felperes munkaköri leírásában a szolgálati kutya otthon tartása nem szerepel, munkaköréhez nincs hozzárendelve, ennek következtében a felperes lakóhelye és szolgálatteljesítés helye között a kutya szállítása érdekében szolgálati feladatot nem hajtott végre, mindezek alapján részére túlóra és távolléti díj megállapítására és kifizetésére a szolgálati kutya szállításával összefüggésben, valamint a szolgálati kutya etetésének, ápolásának szolgálatteljesítési időbe történő beszámítására, illetve gépjárműhasználat üzemanyag költségének és kopásnormáinak megtérítésére nem volt alap. A kutya ápolására, gondozására fordítandó idő a szolgálat kezdetén a végén, később pedig a heti képzések alkalmával került kiadásra. A határozatban kiemelést nyert, hogy a napi szolgálat tényleges megkezdése előtt, illetve azt követően a felperes számára a munkáltató utasítást adni nem tudott, így ez az időszak nem tekinthető szolgálati teljesítési időnek. A kereset és védirat Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.201/2025/
  10. 3 [3] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
  11. augusztus 1-től
  12. szeptember 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan túlszolgálat ellentételezése jogcímén 1.694.066 forint és annak a
  13. szeptember
  14. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamatának megfizetésére, továbbá ugyanezen időszakra költségtérítés jogcímén 347.865 forint és annak a
  15. szeptember
  16. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamatának, továbbá perköltségének a megfizetésére. [4] Előadta, hogy a peresített időszakban felperes munkavégzési helye helység1 volt, otthonában tartotta a szolgálati kutyáját, munkanapjain a nála otthonában elhelyezett szolgálati kutya felkészítését követően saját gépjárművével beszállította a 9,5 kilométerre lévő szolgálatteljesítési helyre, a szolgálat befejeztével pedig a szolgálati kutyát hazavitte, ez utanként 20 perc időtartamot jelentett pluszban, tehát minden egyes szolgálattal 40 perc túlszolgálata keletkezett, amely ellentételezésre nem került. A felperes a kutya szállítását a saját gépjárművével oldotta meg, mivel a felperes szolgálatát kizárólag szolgálati kutyával tudta teljesíteni, így a szolgálati kutyának a saját gépjárművel történő szállítása szolgálati érdekből történt, ezért a szolgálati célból használt gépjárművek elszámolására vonatkozó szabályok szerint kérte a jármű üzemanyag költségének és kopásnormájának a megfizetését. Előadta, hogy az otthon tartott szolgálati kutyák esetében a szolgálati kutyának az etetésére, ápolására, tisztán tartására előírt szolgálatiidőkedvezményt nem adta ki részére az alperes, ez a
  17. augusztus
  18. és
  19. március
  20. között hatályban volt a rendőrség kutyás szolgálati szabályzatáról szóló 36/
  21. (XII.23.) ORFK utasítás ((a továbbiakban: Kutyás Szolgálati Szabályzat)
  22. pontja alapján 1 órát jelentet szolgálatonként, majd a szabályzat módosulása miatt
  23. március
  24. és
  25. szeptember
  26. napja között heti 4 órát jelentett, amely kiadásra részére nem került, ezért annak ellentételezésére volt jogosult. Mindösszesen a kutya ápolására, gondozására fordított szolgálati idők, illetve a szolgálatonként a kutya szolgálatteljesítési helyre, majd haza történő szállításával felmerült szolgálatonkénti 40 perc alapján összesen kérte túlszolgálat ellentételezéseként a fenti összegben marasztalni az alperest. A szolgálati érdekből történt gépjármű használat körben hivatkozott a belügyi szervek járműszabályzatáról szóló 22/
  27. (XII.16.) BM utasítás (a továbbiakban: 22/
  28. BM utasítás)
  29. §-ára, amely szerint szolgálati feladatok ellátásához igénybe vett saját tulajdonú gépkocsinak a szolgálati célú igénybevételéért térítési díjat kell fizetni a jogszabályban meghatározott üzemanyag alapnorma és a NAV által közzétett üzemanyagár alapján megállapított üzemanyagköltség és a személyi jövedelemadó szabályai szerinti személygépkocsi normaköltség alapján. A felperes az elhasznált üzemanyag és a kopásnorma összegét 347.865 forintban határozta meg a peresített időszakban teljesített szolgálatai száma, a megtett távolság, a gépjármű fogyasztási normája, a NAV üzemanyag árak, valamint az Szja szabályozásban meghatározott 15 forint / kilométeres kopásnormára alapítva. [5] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját vitatva. Tévesnek tartotta a kutyaszállítás időtartamának szolgálatteljesítési időként (előkészítő-, illetve befejező tevékenységként) való értelmezhetőségét; álláspontja szerint az akkor lenne figyelembe vehető, ha a szolgálati kutya lakóhelyen történő tartását a munkaköri leírásban előzetesen rögzítették volna és a felperest a kutya otthoni tartására kifejezetten kötelezte volna. A felperes által hivatkozott kúriai döntés perbelitől eltérő tényállására mutatott rá: jelen esetben a felperes nem volt köteles a szolgálati kutyáit otthon tartani, ezt a munkaköri Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.201/2025/
  30. 4 leírásában nem rögzítették és emiatt a részére szolgálati gépjármű biztosítása sem történt, így az ezzel kapcsolatos feladatellátásai nem tekinthetőek szolgálati feladatnak. A felperes nem utasítás alapján járt el, amikor a kutyáját engedélyezés alapján otthon tartotta, a szolgálati kutyának a rendőrségi objektumban való tartása is biztosított volt; a szállítás során szolgálati feladatot nem hajtott végre. Az üzemanyag költségtérítés tekintetében hivatkozott a BM utasítás
  31. § b) pontja és
  32. §-a alapján a saját tulajdonú jármű használatához szükséges két feltétel (engedély, költségvetési keret) hiányára. A szolgálati kutyák gondozására, ápolására és mozgatására a szolgálati időből több időt fordítanak a napi szolgálat megkezdése előtt és azután a munkafolyamatba építve, illetve később a szinten tartó képzés keretében; a szám1 számú ORFK Hivatali átirat
  33. szeptember 28-án említette először a Kutyás Szolgálati Szabályzat 33/A. § szabályozását munkaidő átalányként, amit a kutyavezető az utazással, illetve otthonában tölthet. Az elsőfokú bíróság ítélete [6] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.694.066 forintot túlszolgálat címén, 347.865 forintot költségtérítés címén, és ezen összegek után
  34. szeptember
  35. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamatot, valamint 284.000 forint perköltséget. Döntését a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  36. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  37. §

(1)bekezdés a) pontjára, 103. §-ára, 134.§
(1)bekezdésére, 139.§
(1)bekezdésére. 140.§
(1)bekezdésére, 169.§
(1)bekezdés b) pontjára,
(2)-
(3)bekezdésére, 350.§
(4)bekezdésére, a hivatásos állomány tagjainak szolgálatteljesítési idejéről és a szolgálati időrendszerekről szóló 10/
  1. (VII.6.) ORFK utasítás (a továbbiakban: 10/
  2. ORFK utasítás) 2.b) pontjára, valamint a Kutyás Szolgálati Szabályzat
  3. március 15-étől hatályos 33/A. pontjára,
  4. pontjára, 95-96.pontokra, a
  5. március 14-éig hatályos
  6. pontjára,
  7. pontjára, a 22/
  8. BM utasítás 65.§-ára, a személyi jövedelemadóról szóló
  9. évi CXVII. törvény
  10. számú melléklet IV. alcíme rendelkezéseire alapította. A döntése meghozatalakor a korlátozott precedensrendszer bevezetésére figyelemmel irányadónak tekintette a Kúria Kf.VII.39.521/2020/
  11. és a Kf.VII.39.748/2020/
  12. számú ítéleteiben foglaltakat, amely szerint a szolgálati kutya szolgálati helyre történő szállítása és onnan szolgálatteljesítést követően a tartási helyére való szállítása a munkakörhöz kapcsolódó előkésztő és befejező tevékenységnek minősül, ezért a hivatásos állományú kutyavezető szolgálatteljesítési idejébe beszámít. Abból indult ki, hogy amennyiben a szolgálati kutya nem a szolgálatteljesítési helyen, hanem a hivatásos állomány tagjának lakóhelyén van tartva, akkor azt minden szolgálat alkalmával a szolgálatteljesítési helyre kell juttatni, ami a kutyával szolgálatot teljesítő személy munkaköri kötelezettsége. A perbeli esetben nem annak tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes az alperestől arra utasítást kapott-e, hogy a szolgálati kutyát a lakóhelyén tartsa és azt a tartási- és szolgálati helye között szállítsa, hanem annak, hogy a szolgálat ellátása a kutya jelenléte nélkül elképzelhetetlen, annak szállítása a felperes beosztása ellátásához tartozó lényeges körülmény, ennélfogva az arra fordított időt a szolgálatteljesítési idő tartamába be kell számítani. A Kutyás Szolgálati Szabályzat rendelkezései alapján és a felperes közvetlen elöljárójának, személy1nak a más ügyben tett tanúvallomásával megerősítve arra következtetett, hogy a kutya etetésére, ápolására, elhelyezési körletének a rendben tartására, gondozására, szolgálatra történő felkészítésére fordítandó időt a szolgálati idő terhére kell biztosítani. Ezen időtartamokban a kutyás szolgálatot ellátóknak egyéb feladatot nem kellett ellátni, részükre szolgálati időkedvezményt Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.201/2025/
  13. 5 kell biztosítani, ami a keresettel érintett időszakban elmaradt. Miután a túlszolgálat ellenértéke iránti keresetet – a fentiek okán – a jogalapjában megalapozottnak találta, figyelemmel, hogy azt az alperes összegszerűségében nem vitatta, e jogcím tekintetében a kereset szerint marasztalta. Az útiköltségtérítés megfizetése iránti igényt arra hivatkozással tekintette megalapozottnak, hogy az előkészítő és befejező tevékenység szolgálatteljesítési időként értékelendő, következésképpen a szállításra szolgálati érdekből került sor, így az erre fordított munkavállalói költséget a munkáltatónak teljes egészében meg kell térítenie. Figyelemmel volt arra is, hogy az alperes – a megtett kilométer kivételével – a kereset összegszerűségét e körben sem vitatta, emiatt ezen jogcím tekintetében szintén marasztaló döntést hozott. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [7] Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását; másodlagosan hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, valamint a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. A közigazgatási perrendtartásról szóló
  14. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  15. §
(1)bekezdésének, 99. §
(3)bekezdésének, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdésének, a Hszt.
  1. §-103.§-ának, a 10/
  2. ORFK utasítás
  3. b) pontjának, valamint a Kutyás szabályzat
  4. pontjának megsértésére és téves jogi értelmezésre hivatkozott. A Kp.
  5. §
(1)bekezdésére utalással a szolgálati idő előkészítő és befejező tevékenységre vonatkozó megállapításai kapcsán kifogásolta, hogy a törvényszék ítélete a Kúria által közzétett Mfv.II.10.084/2016/
  1. számú döntéstől jogkérdésben eltér. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a szolgálati kutya ápolására, etetésére, gondozására fordítandó idő kérdésköre tekintetében a tényállást a döntéshozatalhoz szükséges és elégséges mértékben nem tárta fel; a keresetet nem merítette ki; az indokolási kötelezettségének sem tett eleget: a bizonyítékok közül egyeseket kiemelten, másokat teljes egészében figyelmen kívül hagyva értékelt. Vitatta az elsőfokú bíróság azon megállapításának helytállóságát, miszerint amennyiben a felperes beosztásának ellátása szolgálati kutyával történik, a kutya szállítása külön utasítás hiányában is munkaköri kötelességének tekinthető; az a beosztás ellátásához tartozó lényeges körülmény, a felperes számára tényleges munkát jelent, így annak időtartamát szolgálati időként (előkészítő és befejező tevékenységként) figyelembe kellene venni. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a Kúria Kf.VII.39.521/2020/
  2. és a Kf.VII.39.748/2020/
  3. számú döntéseit azok alapvető különbözősége, a releváns körülményben eltérő tényállásai okán a perbeli esetben nem tekinthette volna irányadónak; a hivatkozott ítéletekben az előkészítő és befejező tevékenység fogalma nem szerepel; az elsőfokú bíróság a Hszt.
  4. §-a és az általános munkajogi szabályozás alapján vonta le azt a következtetést, hogy a hivatásos állomány tagjának munkavégzési kötelezettsége a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkák elvégzésére is kiterjed. A Hszt. és a végrehajtására kiadott jogszabályok kógensek, ahogyan azt a Kúria az Mfv.II.10.084/2016/
  5. számú ítélete [18] bekezdésében is rögzítette; azok kiterjesztő értelmezése tilos. A Hszt. kifejezetten kógens jellegére vonatkozó kúriai megállapítással ellentétes az a gyakorlat, ami a hivatásos jogviszonyra vonatkozó jogszabályok által nem szabályozott jogintézményeket – a foglalkoztatásra irányuló más jogviszonyokat szabályozó jogszabályok analógiájára – von a Hszt. szabályozási rendszerébe. A hivatásos szolgálatot teljesítők jogviszonyának sajátos (katonai) jellegéből adódóan a feladatellátás számos területen kívánja meg olyan körülmények kialakítását, amelyeket a Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.201/2025/
  6. 6 jogalkotó kifejezetten (szándékosan) nem kívánt a szolgálatteljesítési idő részévé tenni. A Hszt. rendelkezései ezért nem tartalmaznak a Munka Törvénykönyvéről szóló
  7. évi I. törvényhez (a továbbiakban: Mt.) hasonló, az előkészítő- és befejező tevékenységre vonatkozó rendelkezéseket. Az elsőfokú bíróság az ítéletét a körben nem indokolta meg, hogy a felperes a rendelkezésre állási kötelezettségének a szolgálati kutya szállítása során valójában nem tett eleget; ugyanis álláspontja szerint a tényleges feladatellátás csak akkor kezdődhetett el, amikor a felperes a szolgálatteljesítési helyére megérkezett; azt megelőzően számára utasítást adni nem lehetett, így az utazással eltöltött idő szolgálatteljesítésnek semmiképpen nem minősül. A fenti álláspontot erősítik a munkaidő szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv)
  8. cikk
  9. és
  10. pontjaiban foglaltak is. [8] A kutya etetésére, gondozására, ápolására szánt idő a munkafolyamatba beépítésre került: a szolgálatteljesítés kezdetén és végén volt lehetősége 30-30 perc időtartamban a kutyával foglalkozni; majd azt heti 4 óra összefüggő időtartamban a hetente szervezett képzések ideje alatt is kiadta, azalatt a szolgálatteljesítési helyen a felperesnek nem kellett a szolgálatteljesítésre készen állnia, az mentesítési időt jelentetett. [9] A költségtérítés megítélése során a törvényszék nem vette figyelembe, hogy a felperes a szállítási idő alatt szolgálati feladatot nem hajtott végre. Hivatkozása szerint a felperes követelése a Hszt. 3-
  11. §-ában rögzített rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe és a joggal való visszaélés tilalmába is ütközik, továbbá sérti az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség szabályait. Kifejtette, hogy a munkába járás költségeit a költségtérítéstől eltérően kell kezelni; az utazást, mint munkába járást és mint a szolgálati feladat ellátását el kell különíteni. Az első esetben a költségtérítés alapja a Hszt.
  12. §
(3)bekezdése és a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/
  1. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 39/
  2. Korm. rendelet), a második esetben a Hszt.
  3. §
(1)bekezdés
  1. b)pontja. A rendelkezésre álló adatok alapján a felperes a saját gépjármű szolgálati célra történő használatára engedéllyel nem rendelkezett. A 22/2022. BM utasítás 2. §
  2. b)pontja szerint az utasítás tárgyi hatálya kiterjed a minisztérium és a belügyi szerv munkavállalóinak saját tulajdonú járművére a hivatali, szolgálati célú igénybevétel vonatkozásában. A 22/2022. BM utasítás 65. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a szolgálati feladatok ellátásához a munkáltatói jogkört gyakorló vagy az általa felhatalmazott vezető az általa meghatározott költségvetési keret erejéig, a munkáltató költségtérítése ellenében engedélyezheti a munkavállalónak a saját tulajdonú jármű használatát a
  1. számú mellékletben foglaltak szerint. A 22/
  2. BM utasítás tehát egyértelműen fogalmaz, amikor a saját tulajdonú jármű használatát szolgálati feladat teljesítéséhez köti, amelyhez további feltételként szabja az engedéllyel való rendelkezést. [10] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. [11] Előadta, hogy a fellebbezés nem adott elő olyan körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság ne vizsgált volna, illetőleg amellyel kapcsolatos ellenkező álláspontját nem fejtette Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.201/2025/
  3. 7 volna ki, így az elsőfokú eljárásban előterjesztett jogi érveit ismételte meg. Az alperes jogi okfejtése téves, ellentétes a bírói gyakorlattal, különösen az azonos tényállás és jogszabályi környezet mellett a közelmúltban született Kúriai ítéletekkel (Kf. VII. 39.521/2020/4., Kf. VII.39.748/2020/4.), illetve a Fővárosi Ítélőtábla ítéleteivel (pl. 3.Kf.700.497/2023/4.). Szolgálati feladatainak az ellátása az alperes tulajdonát képező és ténylegesen nála elhelyezett szolgálati kutyával történik, amit az alperes nem vitatott. A szolgálati kutya otthon tartását az alperes engedélyezte, annak körülményeit előzetesen és évente ellenőrizte, de az otthon tartást el is várta, A kutya otthoni etetését, gyógyszerezését az alperes természetben (táp, kullancsirtó) biztosította. [12] Fenntartotta továbbá, hogy a munkavégzéshez szükséges előkészítő és befejező munkálat a munkaidő részét képezi, illetve, hogy a szolgálati kutya szállítása a szolgálati feladat ellátásával kapcsolatban indokoltan felmerült költség; az alperes nem relevánsan hivatkozik ennek Hszt.-beli hiányára, az ugyanis alapvetően nem jogszabályból fakad, hanem a végzett munka fogalmába tartozik bele annak előkészítő és befejező mozzanata is, s így válik a munkaidő részévé. A Hszt.
  4. és 103.§-ai pedig egyértelműsítik, hogy a hivatásos állomány tagja köteles szolgálatképes állapotban megjelenni, a szolgálati beosztásából eredő szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően végrehajtani, a rábízott, a szolgálat ellátásához biztosított eszközt, felszerelést megóvni, rendeltetésszerűen használni, s köteles végrehajtani a szolgálati elöljáró parancsát, a felettes rendelkezését, melyből következik, hogy a kutyavezető beosztású felperesnek munkája, szolgálati feladata a szolgálati kutya rendelkezésre állítása, annak fizikai jelenlétének és felkészültségének biztosítása. Mindezek tehát olyan szolgálati feladatok, melyek a napi szolgálatteljesítési idő részét képezik, a 10/
  5. (VII. 6.) ORFK utasítás 2.b) pontja alapján pedig a napi szolgálatteljesítési idő a szolgálatteljesítés napján (napjain) munkavégzéssel (szolgálat teljesítésével) töltött idő. [13] Előadta, hogy a költségtérítéssel összefüggő keresete és az ítélet a Hszt.
  6. §
(1)bekezdés b) pontján alapult, mely szerint a hivatásos állomány tagja részére meg kell téríteni a szolgálati feladat ellátásával kapcsolatban indokoltan felmerült költséget. Így az alperesnek a munkába járás költségével, annak szabályozásával kapcsolatos okfejtése a perben nem releváns, ilyen jogcímen igényt nem érvényesített, ráadásul kereseti követelésébe (összegszerűség alapja) - a kopásnorma számítása során - ezen alperesi kifizetéseket figyelembe vette, így az ítélet szerinti marasztalás esetére sem válik duplikálttá a jogosultsága. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [14] A fellebbezés – az alábbiak szerint – nem alapos. [15] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp. 108. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.201/2025/
  1. 8 Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló peradatok alapján helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetése okszerű, érdemi döntése helytálló; azzal az ítélőtábla egyetértett. A fellebbezésben foglaltakkal összefüggésben az alábbiakat emeli ki. [16] Az alperes fellebbezésében eljárásjogi és anyagi jogi kifogásokat is megfogalmazott. Az ítélőtábla elsőként az eljárásjogi érveket vizsgálta. [17] Megállapította, hogy az alperes az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányossága sérelmével összefüggésben jogszabálysértést nem jelölt meg. A Kp.
  2. §
(1)
(2)bekezdésében foglalt együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A tartalmi elemek bármelyikének hiánya vagy fogyatékossága esetén ugyanis a másodfokú bíróság nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit is [Kúria Kfv.VII.37.422/2020/8. – Bírósági Határozatok Gyűjteménye (a továbbiakban: BHGY) K-KJ2020-404, Kfv.VII.37.651/2020/6. – BHGY K-KJ-2020-385]. A Kp. 99. §
(1)bekezdése értelmében fellebbezést jogszabálysértésre, illetve a Kúriának a BHGY-ben közzétett határozatától (a továbbiakban: a Kúria közzétett határozata) jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet előterjeszteni; jogszabálysértésre hivatkozás esetén a hivatkozásnak konkrétnak kell lennie; a jogszabálysértés ténye mellett a megsértett jogszabályhelyet is meg kell jelölni. Az alperes fellebbezési érveléséből csak azon hivatkozásokat lehetett vizsgálni, amelyekhez – konkrét jogszabályhelyet megjelölve – jogszabálysértést is társított. A Kp. 100.§
(2)bekezdés b) pontja a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést a jogszabályhely pontos megjelölésével éppen azért követeli meg, mert ez képezi később a Kp. 108. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság eljárásának korlátait, amit csak a hivatalból vizsgálandó kérdések törhetnek át. A másodfokú bíróság a tartalmilag körülírt, de konkrétan meg nem jelölt jogszabálysértés alapján vizsgálatot nem folytathat. Ennélfogva az alperesnek a tényállás hiányos, téves megállapításaira hivatkozása nem foghatott helyt. [18] Az indokolási kötelezettség elmulasztása kapcsán azt kérte számon, hogy a felperes a szolgálati kutyával történő beutazás és hazautazás során a rendelkezésre állási kötelezettségének miként tudott eleget tenni. Ezzel összefüggésben az ítélőtábla eljárási szabálysértést nem állapított meg, mivel a törvényszék kellő mértékben kifejtette a jogvita egyik lényegi pontját jelentő, a kutyák szállításával felmerült szolgálatteljesítési idővel kapcsolatos álláspontját. Mint ahogyan az Alkotmánybíróság rámutatott az indokolási kötelezettség része az Alaptörvény XXVIII. cikkében meghatározott tisztességes eljárás alkotmányos követelményének, amely a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon” {7/
  1. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik azonban a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.201/2025/
  2. 9 különösen nem az indítványozók szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {lásd például: 3107/
  3. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]; 30/
  4. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89], 3343/
  5. (IX.23.) AB határozat, Indokolás [28]}. Az indokolt bírói döntéshez való jog azt a kötelezettséget támasztja az eljáró bírósággal szemben, hogy az indokolás az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre terjedjen ki {3159/
  6. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31], megerősítve 3196/
  7. (IV. 29.) AB határozat, Indokolás [36]}. [19] A másodfokú bíróság az alperes Kp.
  8. §
(1)bekezdésének megsértésére utaló fellebbezési érvelését szintén nem fogadta el, ugyanis a kereset elsőfokú bíróság általi kimerítésének hiánya kapcsán részletes tényelőadást nem tett, e körben konkrét hivatkozása nem volt, így ezen érv megalapozottságának vizsgálata a másodfokú eljárás tárgyát ugyancsak nem képezhette. [20] Az alperes fellebbezésében lényegében a törvényszék által alaposnak ítélt a szolgálati kutya szállítási idejének szolgálatteljesítési időként való elismerésére vonatkozó téves következtetését állította, e körben eljárási jogszabálysértésként a Pp. 279.§-t, anyagi jogszabálysértésként a Hszt. 102.§-103.§-ait jelölte meg; valamint a Kúria Mfv.II.10.084/2016/
  1. számú ítéletének [18] bekezdésétől jogkérdésben való eltérésre hivatkozott. [21] A másodfokú bíróság a fellebbezés érdemi felülbírálata során az alperes által (az irányadó jogszabályhely megjelölésének elmulasztása miatt) eredményesen nem vitatott és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást vette alapul. Megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítást a szükséges terjedelemben lefolytatta, hatályon kívül helyezést indokolttá tévő lényeges eljárási szabálysértést nem követett el. [22] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által levont, a Hszt.
  2. §
(1)bekezdés
  1. a)pontját, 103. §-át és a 10/2015. ORFK utasítás 2.
  2. b)pontját érintő jogkövetkeztetésekkel egyetértett, továbbá a BHGY-ban a Kúria által közzétett K-KJ-2021-15.Kf.VII.39.521/2020/4. számú, továbbá a Kf.VII.39.748/2020/4. számú ítéletétől sem kívánt eltérni. Elfogadta azon ítéleti érvelést, miszerint a felperes beosztása a munkaköri leírás, valamint a Kutyás Szabályzat 95.-96. pontjai alapján a szolgálati kutyával együttes feladatellátást feltételezett. Az alperes fellebbezésében tévesen állította, hogy a hivatkozott kúriai döntések és a perbeli tényállás releváns, lényegi kérdésekben eltérő. Az ügyazonosság mércéjét a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa munkálta ki. Az ítélőtábla utal pl. a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának Jpe.I.60.002/2021/7. sorszámú határozatára, mely az ügyazonosság kérdését részletesen elemezte. A Jogegységi Panasz Tanács a felhívott ügyben kiemelte, hogy nincs ügyazonosság: eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmeket tartalmazó vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság, továbbá: azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén. (21. pont) Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.201/2025/5. 10 [23] Az alperes fellebbezési állításával ellentétben az ügyazonosság mind a jogszabályi környezet [Hszt. 102-103.§-ai, 10/2015. ORFK utasítás 2.
  3. b)pont] fennállása, mind pedig a felperes beosztásának azonossága s kereseti érvelése miatt megállapítható volt. A Kúria a figyelembe vett, precedensképes döntéseiben a felperes szolgálati beosztására és munkakörére nézve állapította meg, hogy esetében a szolgálati kutya szolgálati helyre, majd onnan a lakóhelyre történő hazaszállítása a szolgálatteljesítés elengedhetetlen előfeltétele volt. E lényeges körülmény miatt a szállítás időtartama – a felperes beosztásához rendelten – a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező feladatnak minősül. A Kúria ezen döntéseiben kimondta, hogy a bíróság a munkaköri leírás helyes értelmezésével okszerűen jutott arra a megállapításra, hogy a felperes beosztásában a szolgálatteljesítés kutyával történik, ezért a kutyaszállítás elvégzése külön utasítás nélkül is a munkaköri kötelezettsége. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy a beosztási feladat szerint a kutyával való szolgálatteljesítésnek van jelentősége, nem pedig annak, hogy a felperesnek a munkaköri leírásában rögzítettek szerint kellett az otthonában tartania a kutyát, vagy annak, hogy rendeltek-e hozzá szolgálati gépjárművet. A másodfokú bíróság kiemeli továbbá, hogy a kutya tartására a rendőrségi elhelyezési körleten kívül a felperes lakóhelyéül szolgáló ingatlanban az alperesre kötelezően irányadó Kutyás Szabályzat, mint közjogi szervezetszabályozó eszköz rendelkezései alapján került sor. Miután annak ellenkezőjét az alperes maga sem állította, a kutya elhelyezése biztonságos volt, az őrzés feltételeinek maradéktalanul megfelelt. A szolgálati kutya rendőrségi elhelyezési körleten kívüli tartásának engedélyezése megtörtént, annak ellenkezőjét az alperes az eljárás során úgyszintén nem igazolta; mint ahogyan azt sem, hogy annak bekövetkezésére kizárólag a felperes akaratából került sor. [24] Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a munkakörhöz kapcsolódó előkészítő és befejező munka elvégzésére; a jogszabályok helyes alkalmazásával a perbeli tényállás alapján okszerű megállapítást tett arra vonatkozóan is, hogy amennyiben a szolgálatteljesítés kutyával történik, a kutyaszállítás időtartama nem úti idő, hanem szolgálatteljesítési időnek (előkészítő, illetve befejező tevékenység) minősül. A felperes tényleges szolgálati feladatellátása, így a szolgálatteljesítési ideje tehát akkor kezdődött, amikor a kutya szállítását megkezdte, illetve akkor fejeződött be, amikor annak szállítását befejezte, ami a perbeli esetben a felperes lakóhelye és a szolgálatteljesítés helye közötti szállítási időt jelentette. Mindez független attól, hogy a Hszt. szabályozása alapvetően kógens, mivel a bírói gyakorlat a szolgálatteljesítési idő mikénti értelmezését már több határozatában kifejtetten elvégezte. [25] A másodfokú bíróság kiemeli, hogy a Kf.VII.39.748/2020/4. számú ítélet [27][28] bekezdései szerint „[a] jogvita elbírálása során nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a munkaidő fogalmát – a Hszt. hatálya alatt foglalkoztatottak tekintetében is – a munkaidő szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv (Irányelv) 2. cikk 1. és 2. pontja határozza meg. Az Irányelv alkalmazásában munkaidő az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően, míg pihenőidő az az időtartam, amely nem minősül munkaidőnek. A „munkaidő” és a „pihenőidő” fogalmát nem szabad a különböző tagállami szabályozások előírásainak megfelelően értelmezni, mivel ezek Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.201/2025/5. 11 közösségi jogi fogalmak, amelyeket objektív jellemzők alapján kell meghatározni az Irányelv rendszerének és céljának figyelembevételével (Jaeger C-151/02., Dellas C-14/04.). Az EUB gyakorlata szerint, ha egy adott időszakra megállapítható, hogy az alatt a munkavállaló a munkáltatója rendelkezésére állt, vagy munkát végzett, azt munkaidőnek kell tekinteni (Simap C-303/98.; Jaeger C-151/02.; Pfeiffer C-397/01.; Dellas C-14/04.). Az EUB a Tyco ügyben hozott C-266/14. számú ítéletében kifejtette, hogy a lakóhely, valamint a munkáltató által kijelölt első és utolsó ügyfél közötti mindennapos utazással töltött idő is munkaidőnek minősül, ha a munkavállalók nem rendelkeznek állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel. Ez alatt az idő alatt ugyanis a munkavállalónak olyan helyzetben kell lennie, amelyben jogilag köteles munkáltatója utasításait teljesíteni, és számára a tevékenységét gyakorolni, azaz a munkáltatója rendelkezésére áll, és nincs lehetősége arra, hogy szabadon rendelkezzen idejével, valamint a magánügyével foglalkozzon. Az elsőfokú bíróság a tényállás alapján a felperes szolgálati beosztására és munkakörére nézve állapította meg, hogy a szolgálatteljesítés elengedhetetlen előfeltétele volt a szolgálati kutya szolgálati helyre történő bevitele és hazavitele. E lényeges körülmény miatt a munkaköréhez rendelten, a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező feladatnak minősül a szolgálati kutya szállítási időtartama a lakóhely és a szolgálatteljesítési hely között”. [26] Az ítélőtábla rámutat továbbá, hogy a szolgálati kutya etetésével, gondozásával, ápolásával eltöltött idő a túlszolgálat elvi lehetőségének fennállását szintén felveti, azonban a perbeli esetben ezen időtartamok vizsgálatát az elsőfokú bíróság valóban nem végezte el, amely hiányosság – a kereset összegszerű vitatásának hiányában – az érdemi döntésre kihatással nem volt. Miután az erre fordított időt az alperes 2023. szeptember 28-tól már akként értelmezte, hogy azt nem a munkafolyamatba, vagy a képzési idő keretében, hanem a kutyavezető otthonában kell biztosítani, így a peresített időszakra nézve – annak biztosítása hiányában – a törvényszék helyesen állapította meg a felperes túlszolgálatra jogosultságát; továbbá a kutya szállításával kapcsolatos tevékenység ellátása a felperes számára már önmagában túlszolgálatot eredményezett, amelynek ellentételezése az alperes kötelezettsége. [27] Az ítélőtábla nem fogadta el az alperes költségtérítéssel kapcsolatban kifejtett fellebbezési érvelését sem, hiszen annak jogalapját a Hszt. 169. §
(1)bekezdésének b) pontja, nem pedig ugyanazon §
(3)bekezdése és a 39/
  1. Korm. rendelet képezte, mint ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt. A felperesnek a szolgálati feladatát képezte a szolgálati kutyá(k)nak a szolgálatteljesítési helyre történő elszállítása, onnan hazaszállítása, amit a felperes a saját gépjárművel hajtott végre, így szolgálati érdekből alappal tarthatott igényt a gépjárműve által elhasznált üzemanyag ellenértékére, valamint a gépjármű kopása alapján járó normára a BM utasítás alapján. Az alperes fellebbezésében a kereseti kérelmek összegszerűségét nem vitatta, így azok másodfokú bíróság általi vizsgálata szükségtelennek mutatkozott. [28] A másodfokú bíróság megállapítása szerint a fellebbezésben felhívott Mfv.II.10.084/2016/
  2. számú kúriai ítélet (BHGY K-MJ-2016-242) – ügyazonosság hiányában – a perbeli tényállásra nem alkalmazható, tekintettel arra, hogy abban a Kúria más jogszabályi környezet (régi Hszt.) vizsgálata alapján, a rendelkezési állomány alatti szabadság iránti kereset tárgyában hozott felülbírálata körében járt el. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.201/2025/
  3. 12 [29] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
  4. §
(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. [30] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségekről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(3)bekezdésére, 3. §
(1)bekezdés a) pontjára, valamint
(4)bekezdésére figyelemmel állapította meg, amelynek során a felperes által felszámított költség összegét a pertárgy értékére tekintettel megfelelőnek ítélte. [31] Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdése szerinti illetékalap után az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerint számított fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontja, és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [32] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.
  1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [33] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. február
  2. dr. Drávecz Margit Gyöngyvér s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Tóth László s.k. előadó bíró dr. Stumpf-Rádai Ágota bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.