← Magyarország

Mf.31043/2025/7 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A felperesek egészségügyi szakdolgozók ezért a munkabérüket besorolás alapján kell meghatározni, az nem szabad megállapodás tárgya. Amennyiben a munkáltató rosszul sorolta be a munkavállalót, a jogszabályoknak megfelelően kell besorolni, így jogosult a munkabért csökkenteni. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.043/2025/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a felperesi képviselő ügyvéd (Cím4) által képviselt Felperes1 (Cím2) I. rendű és Felperes2 (Cím3) II. rendű felpereseknek, alperesi képviselő ügyvéd (cím6.) által képviselt Alperes1 cím1) alperes ellen illetmény iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 33.M.70.341/2023/
  2. számú ítélete ellen, az alperes
  3. sorszámú fellebbezése, a felperes 1.Mf.31.043/2025/
  4. sorszámú csatlakozó fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperesek keresetét elutasítja. Kötelezi az I.rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 687.921 (hatszáznyolcvanhétezer-kilencszázhuszonegy) forint elsőfokú, és 343.960 (háromszáznegyvenháromezer-kilencszázhatvan) forint másodfokú perköltséget, a II. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 264.949 (kétszázhatvannégyezerkilencszáznegyvenkilenc) forint elsőfokú, és 132.474 (százharminckétezernégyszázhetvennégy) forint másodfokú perköltséget. Az I. rendű felperes vonatkozásában felmerült 825.505 (nyolcszázhuszonötezer-ötszázöt) forint eljárási illetéket és 1.100.673 (egymillió-egyszázezer-hatszázhetvenhárom ) forint fellebbezési illetéket, a II. rendű felperes vonatkozásában felmerült 317.939 (háromszáztizenhétezer-kilencszázharminckilenc) forint eljárási illetéket, és 423.919 (négyszázhuszonháromezer-kilencszáztizenkilenc) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 2 Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] Az I. rendű felperes
  5. május 27-től közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperessel biológus munkakörben, munkavégzésének helye az Alperes1 volt. Az alperes I. rendű felperest
  6. november 2-tól „H/9” fizetési osztályba és fokozatba sorolta be.
  7. március 1-től a felek határozatlan idejű egészségügyi szolgálati munkaszerződést kötöttek, amely szerint az alperes I. rendű felperest biológus munkakörben alkalmazta és 30 év 10 hónap 27 nap időtartamú egészségügyi szolgálati jogviszonya alapján „H/11” fizetési osztályba és fokozatba sorolta be, az illetményét összesen 1.308.000 forintban állapította meg. A besoroláskor I. rendű felperes
  8. június 5 napján kelt egyetemi diplomáját vette figyelembe. Az I. rendű felperest az alperes
  9. január 1-től az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020.évi C. törvény (a továbbiakban: Eszjtv.)
  10. §

(3)bekezdése alapján 08 fizetési fokozatból 08 fizetési fokozatba sorolta át, és a havi illetményét 1.868.567 forintra emelte. [2] Az alperes
  1. szeptember
  2. napján kelt intézkedésével az I. rendű felperes munkaszerződését
  3. október
  4. napjától egyoldalúan úgy módosította, hogy az I. rendű felperest az Eszjtv.
  5. számú mellékletének
  6. fizetési osztályából és fokozatából az egyes egészségügyi dolgozók illetmény- vagy bérnövelésének, valamint az ahhoz kapcsolódó támogatás igénybevételének részletes szabályairól szóló 256/
  7. (VII.5.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet)
  8. és
  9. számú mellékletei szerint meghatározott „G/12” fizetési osztályba és fokozatba sorolta át és a garantált illetményét 700.065,- forintra csökkentette, a munkahelyi pótlékát 24.000-ban, az össz-járandóságát 724.065,- forintban állapította meg. A munkaszerződés módosítást az alperes azzal indokolta, hogy az I. rendű felperes személyi anyagának felülvizsgálata során megállapításra került, hogy a korábban tévesen került besorolásra. Az alperes rögzítette, hogy az I. rendű felperes „
  12. napján az egyetem1 által kiállított VIII-11/2005-
  13. számú mikrobiológus oklevelet szerzett. A Munkáltató a Munkavállalót
  14. november
  15. napi hatállyal közalkalmazotti jogviszonyba nevezte ki, mint szakdolgozót biológus beosztásba és munkakörbe. A Munkáltató a Munkavállalót egyidejűleg - tévesen - „H/9” besorolási osztályba és fokozatba sorolta be, a helyes „G/9” besorolási osztály és fokozat helyett. A munkáltató a téves besorolást arra alapozta, hogy a fentiekben hivatkozott oklevél egyetemi szakképzettséget tanúsít. A 2021.03.
  16. napi hatályú jogviszonyváltás kapcsán a munkavállaló – szintén az oklevél szintjének korábbi megítélés okán - tévesen az Esztjtv.
  17. számú melléklete alapján került besorolásra, szemben a Kormányrendelet
  18. számú melléklete szerinti helyes besorolást tartalmazó „G” fizetési osztály helyett. Mindezekre való tekintettel a munkáltató 2023.10.
  19. napjával – tekintettel a hatályos jogszabályokra – az Eszjtv.
  20. számú mellékletének
  21. fizetési osztályából és fokozatából a Kormányrendelet
  22. és
  23. számú mellékletei szerint meghatározott „G/12” fizetési osztályba és fokozatba sorolja át. A munkáltató a hivatkozott oklevél szakképzettségi szintjének megállapítása kapcsán az oklevél kibocsájtóját megkereste, akitől megerősítést kapott, hogy az nem igazol egyetemi végzettséget. Továbbá az Főigazgatóság – mint középirányító szerv – az átsorolás szükségességét szintén alátámasztotta.” [3] Az alperes
  24. február 26-án I. rendű munkaszerződését úgy módosította, hogy I. rendű felperest
  25. március 1-től az Eszjtv. 1/A. melléklete szerint IV. alap fizetési osztálya sorolta be, és a járandóságát összesen 864.078,- forintban állapította meg. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 3 [4] Az I. rendű felperes
  26. június 15-én egyetem2 Tanárképző Karán németbiológia szakos általános iskolai tanári főiskolai oklevelet,
  27. június
  28. napján a egyetem2 Természettudományi Karán BSc szintű mikrobiológus szakirányú szakképzettséget szerzett. [5] A II. rendű felperes
  29. november 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperessel laboráns munkakörben, munkavégzésének helye az Alperes1 volt. Az alperes II. rendű felperest
  30. augusztus
  31. napjával „D/4” fizetési osztályból és fokozatból „H/4” fizetési osztályba és fokozatba sorolta be, valamint laboráns munkakörből és laborasszisztens beosztásból a munkakörét és beosztását mikrobiológusra módosította.
  32. március 1-től a felek határozatlan idejű egészségügyi szolgálati munkaszerződést kötöttek, amely szerint az alperes II. rendű felperest mikrobiológus munkakörben alkalmazta és egészségügyi szolgálati jogviszonyának időtartamát 9 év 4 hónap 2 napban, az illetményét összesen 979.500,- forintban, munkaidejét heti 40 órában állapította meg. Az egészségügyi szolgálati munkaszerződésen az alperes II. rendű felperes
  33. július 20-án szerzett egyetemi végzettségét tüntette fel. II. rendű felperest az alperes
  34. július 1-től az Eszjtv.
  35. §
(3)bekezdése alapján 04 fizetési fokozatból 05 fizetési fokozatba sorolta át, és a havi illetményét 1.491.679,- forintra emelte. A felek a munkaszerződést
  1. szeptember 11-én úgy módosították, hogy II. rendű felperes munkaideje heti 20 órára, a járandósága összesen 745.840,- forintra csökkent. [6] Az alperes
  2. szeptember
  3. napján kelt intézkedésével II. rendű felperes munkaszerződést
  4. október
  5. napjától egyoldalúan úgy módosította, hogy II. rendű felperest az Eszjtv.
  6. számú mellékletének
  7. fizetési osztályából és fokozatából a Kormányrendelet
  8. és
  9. számú mellékletei szerint meghatározott „G/6” fizetési osztályba és fokozatba sorolta át, a garantált illetményét 294.632,- forintra csökkentette, a munkahelyi pótlékát 12.000,- forintban, az össz-járandóságát 306.632,- forintban állapította meg. A munkaszerződés módosítást az alperes azzal indokolta, hogy a II. rendű felperes személyi anyagának felülvizsgálata során megállapításra került, hogy a korábban tévesen került besorolásra. Az alperes rögzítette, hogy a II. rendű felperes „
  10. július
  11. napján az egyetem1 által kiállított szám számú mikrobiológus oklevelet szerzett, majd mutatott be a Munkáltatónál. Ezzel összefüggésben a munkáltató kezdeményezte a szakdolgozó munkakörének és beosztásának laboráns munkakörről és laborasszisztens beosztásról mikrobiológus munkakörre és beosztásra való módosítását. A fentiekben hivatkozott és bemutatott oklevelet a szakdolgozó besorolása szempontjából – mint a munkavállaló új munkakörében és beosztásában releváns bizonyítványt – figyelembe vette. Mindezekre tekintettel a munkáltató a munkavállalót 2018.08.
  12. napjával – tévesen – „D/4” besorolási osztályból és fokozatból „H/4” besorolási osztály és fokozatba sorolta át, a helyes „G/4” besorolási osztály és fokozat helyett. A munkáltató a téves besorolást arra alapozta, hogy a fentiekben hivatkozott oklevél egyetemi szakképzettséget tanúsít. A 2021.03.
  13. napi hatályú jogviszonyváltás kapcsán a munkavállaló - szintén az oklevél szintjének korábbi megítélés okán - tévesen az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló
  14. évi C. törvény
  15. számú melléklete szerint került besorolásra, szemben a Kormányrendelet
  16. számú melléklete szerinti helyes besorolást tartalmazó „G” fizetési osztály helyett. Mindezekre való tekintettel a Munkáltató 2023.10.
  17. napjával – tekintettel a hatályos jogszabályokra – az Eszjtv.
  18. számú mellékletének
  19. fizetési osztályából és fokozatából a Kormányrendelet
  20. és
  21. számú mellékletei szerint meghatározott „G/6” fizetési osztályba és fokozatba sorolja át. A munkáltató a hivatkozott oklevél szakképzettségi szintjének megállapítása kapcsán az oklevél kibocsájtóját megkereste, akitől megerősítést kapott, hogy az nem igazol egyetemi végzettséget. Továbbá az Főigazgatóság – mint középirányító szerv – az átsorolás szükségességét szintén alátámasztotta.” Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 4 [7] Az alperes
  22. február 26-án a II. rendű felperes munkaszerződését úgy módosította, hogy
  23. március 1-től az Eszjtv. 1/A. melléklete szerint a IV. alap fizetési osztályba sorolta be, és a járandóságát összesen 365.558,- forintban állapította meg. [8] A II. rendű felperes
  24. június 21-én a egyetem3 Mezőgazdasági és Környezettudományi Karán környezetmérnöki egyetemi oklevelet,
  25. július
  26. napján az egyetem1en MSc szintű mikrobiológus szakképzettséget szerzett. Kereset [9] A felperesek keresetükben a
  27. szeptember 29-én és
  28. február 26-án kelt munkaszerződés módosítások semmisségének megállapítását kérték, valamint I. rendű felperes 13.758.422,- forint, II. rendű felperes 5.298.998,- forint elmaradt jövedelem és ezután
  29. október 1-től késedelmi kamat kifizetésére kérték az alperest kötelezni. Ezen kívül I. rendű felperes kérte az alperest kötelezni, hogy az Eszjtv.
  30. számú melléklet
  31. fizetési fokozatába sorolja be, II. rendű felperes pedig kérte az alperest kötelezni arra, hogy az egyetemi végzettségét ismerje el, és „G” fizetési osztály helyett a „H” fizetési osztályba sorolja be. [10] Keresetükben arra hivatkoztak, hogy a munkaszerződés-módosítások jogszabályba ütköznek, ezért az Mt.
  32. §
(1)bekezdése alapján semmisek és az Mt. 27. §
(3)bekezdése alapján érvénytelenek, mert az alperes egyoldalúan, jogellenesen módosította a felperesek munkaszerződését, amelyre az Mt.
  1. § alapján csak közös megegyezéssel kerülhetett volna sor. Azt nem vitatták, hogy a munkáltató köteles a munkavállaló helyes besorolásával biztosítani a törvénnyel való összhangot, ezért akár vissza is sorolhatja a munkavállalókat, azonban az illetményüket változatlanul kell hagynia, mivel a szerződéses munkabér megváltoztatásához, azaz csökkentéséhez és növeléséhez is közös megegyezés szükséges. Ebben a körben hivatkoztak az EBH 2006.
  2. számú eseti döntésre. Érvelésük szerint a bírói gyakorlat nem tekinti közös megegyezésnek, ha a munkáltató egyoldalúan intézkedik a módosításról és intézkedését a munkavállaló csak az átvételt igazolandóan írja alá. Hivatkoztak arra, hogy az Eszjtv.
  3. §
(3)bekezdése alapján nem lehet kevesebb az illetményük, mint az
  1. számú mellékletben foglaltak. [11] Előadták, hogy I. rendű felperes négy év főiskolai, biológiai képzés után, a II. rendű felperes MSc okleveles környezetmérnök képzés után szerezte meg a hároméves mikrobiológiai szakképesítést és ugyanazokat a feladatokat végzik, mint a biológusok, csak a munkaszerződés módosítás után csökkentett bérért. A II. rendű az felperes egyetemi végzettsége körében előadta, hogy az egyetem5n MSc végzettséget szerzett, amelyre ráépült a szakképzés, így a mikrobiológus diplomája is MSc szintű volt. Előadták, hogy
  2. november 2-án az alperes mikrobiológiai laboratóriuma a cég1 Kft-től visszakerült korábbi fenntartójához, az Alperes1hez. Az alperes a felperesek végzettségét igazoló dokumentumait megvizsgálva, őket a diplomás „H” kategóriába sorolta. Fizetésük
  3. februártól nőtt meg jelentősebben, amikor közalkalmazotti jogviszonyból egészségügyi szolgálati jogviszonyba kerültek átsorolásra.
  4. október 1-től azonban vissza lettek sorolva „G” kategóriába és ezzel együtt a fizetésüket is jelentős mértékben csökkentették. Előadták, hogy jogszabályváltozást követően
  5. március 1-től már jogszerűen kerültek besorolásra a IV. alap fizetési osztályba. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 5 Ellenkérelem [12] Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy az Eszjtv.
  6. §
(2)bekezdése szerint a felek az Mt. rendelkezéseitől – ahol azt az Mt. megengedi – az e törvényben, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003.évi LXXXIV. törvényben (a továbbiakban: Eütev. tv.), valamint az ezek felhatalmazása alapján kiadott végrehajtási rendeletekben nem szabályozott kérdésekben, az egészségügyi szolgálati munkaszerződésben eltérhetnek. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló munkavállalók munkabérének összegét az Eszjtv., illetve az Eütev. felhatalmazása alapján kiadott végrehajtási rendeletek szabályozzák, ezért a munkabér/illetmény olyan kérdés, amelytől eltérni nem lehet. Vitatta, hogy a felperesek munkabére a felek megállapodásának tárgyát képezhetné. Az Eszjtv. 8. §
(3)bekezdése alapján az Eszjtv.
  1. számú mellékletében meghatározott illetmény (ún. orvosi bértábla) azokra alkalmazható, akik e bekezdésben a felsorolt végzettséggel rendelkeznek, azonban a felperesek az ott meghatározott végzettséggel nem rendelkeznek, ezért a felperesek nem az Eszjtv.
  2. §
(3)bekezdésének, hanem 8. §
(6)bekezdésének hatálya alá esnek, így rájuk a besorolásnál a 256/
  1. (VII.5.) Korm. rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. [13] Előadta, hogy I. rendű felperes főiskolai szintű végzettsége alapján szerzett az egyetem1 Természettudományi Karán mikrobiológus szakirányú szakképzettséget. A szakirányú szakképzés nem emeli meg a bemeneti oklevél szintjét, szakirányú szakképzettsége az alapvégzettségéhez igazodik, ezért a mikrobiológus végzettsége is főiskolai szintű. [14] A II. rendű felperesre vonatkozóan előadta, hogy a egyetem1 által kiállított
  2. július 20-án kelt oklevél szerint a egyetem3 által igazolt oklevéllel igazolt alapfokozatára és környezetmérnök szakképzettségre épülően mikrobiológus szakképzettséget szerzett. Az oklevél bal felső sarkában látható bemeneti szint MKKR 6., amely felsőoktatási alapfokozatot jelöl. Szakirányú szakképzettsége az alapvégzettségéhez igazodik, ezért mikrobiológus végzettsége is főiskolai szintű. [15] Hivatkozott továbbá arra, hogy felperesek főiskolai mikrobiológus végzettsége nem egészségügyi szakirányú képesítés a 22/
  3. (IX.14.) EMMI rendelet
  4. §
  5. melléklet alapján, amely tartalmazza az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzés keretében megszerezhető szakképesítéseket, és ahol a mikrobiológus szakképesítés nem szerepel. [16] Álláspontja szerint, a fenti tények ellenére alperes tévedésből az egészségügyi szolgálati jogviszony létesítésekor a felpereseket nem a megfelelő fizetési besorolással alkalmazta, mert a megszerzett végzettségüket tévesen egyetemi végzettségnek tekintette. A
  6. szeptember 29-én kelt munkaszerződés módosításban munkáltatói egyoldalú intézkedésként a havi illetmény összegét a besorolási osztály és fokozat tekintetében a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően állapította meg, mivel a felperesek főiskolai szintű végzettséggel rendelkeztek. Érvelése szerint a 256/
  7. (VII.05.) Korm. rendelet
  8. számú melléklet
  9. pontja szerint „G” fizetési osztályba a
  10. MKKR szintű főiskolai végzettséghez (BSc) kötött munkakör, felperesek a
  11. számú melléklet „H” fizetési osztályába nem sorolhatóak, mert ott a
  12. MKKR szintű főiskolai végzettség mellett jogszabályban előírt szakirányú továbbképzés is szükséges. [17] Előadta, hogy az alperes a
  13. szeptember
  14. napján kelt okiratokkal tartalmukat tekintve a jogszabályba ütköző érvénytelen rendelkezést orvosolta, azaz felperesek besorolását a munkaviszonyra vonatkozó szabályhoz, a Kormányrendelet
  15. és
  16. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 6 számú mellékletéhez igazította. Az intézkedés a jogellenes helyzet megszüntetésére irányult, jogszabályba nem ütközik, ehhez a felek közötti közös megegyezés nem volt szükséges. [18] Hivatkozott az Eszjtv.
  17. §
(8)bekezdés és 8. §
(10)bekezdésére, amely tartalmazza, hogy hogyan kell besorolni az egészségügyi szolgálati jogviszonyban dolgozókat, a
(11)bekezdés pedig előírja, hogy a fizetési fokozat megváltoztatása munkaszerződés-módosításnak minősül és erről csak értesítik a munkavállalókat. [19] Alperes az elmaradt jövedelem összegszerűségét nem vitatta. Az elsőfokú bíróság határozata [20] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 13.758.422 forint illetménykülönbözetet, a II. rendű felperesnek 5.298.998 forint illetménykülönbözetet és ezen összegek után
  1. október napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek fejenként 540.000 forint + Áfa perköltséget. A felperesek ezt meghaladó keresetét elutasította. [21] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az I. rendű felperesnek főiskolai alapdiplomája van a egyetem2 Tanárképző Kara által kiállított
  2. június
  3. napján kelt oklevele alapján, ezért a egyetem2 Természettudományi Karán
  4. június 5-án szerzett mikrobiológus szakirányú szakképesítése is főiskolai szintű szakképesítésnek felel meg. Tekintettel arra, hogy Kormányrendelet
  5. számú mellékletének
  6. pontja alapján „G” fizetési osztályba kell sorolni a
  7. MKKR szintű főiskolai végzettségre épülő munkakört, amelynek betöltéséhez főiskolai (BSc) végzettség és jogszabályban előírt szakirányú továbbképzés szükséges, ezért az alperes jogszerűen sorolta be I. rendű felperest
  8. március 1-től a „G” fizetési osztály
  9. fizetési fokozatba. [22] A II. rendű felperes eredményesen bizonyította, hogy az alapdiplomája egyetemi végzettségnek felel meg a egyetem3 Mezőgazdasági és Környezettudományi Karán kiadott
  10. június 21-én kelt egyetemi oklevele és a egyetem 4
  11. február
  12. napján kelt igazolása alapján, amely szerint a II. rendű felperes
  13. május 23-án mesterfokozatot és okleveles környezetmérnök szakképzettséget szerzett. Mivel a II. rendű felperes alapdiplomája egyetemi végzettségnek felel meg, ezért a ráépülő szakképzettség is egyetemi szintű szakképzettségűnek tekintendő, amelyet alátámasztott az egyetem1 Mikrobiológiai Tanszék
  14. július
  15. napján kelt igazolása. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint önmagában az, hogy II. rendű felperes mikrobiológus szakképzettségét igazoló
  16. május 23-án kelt oklevelén
  17. MKKR szintű végzettség szerepel, nem cáfolja az egyetemi oklevél és az egyetemek által kiállított igazolások alapján az egyetemi végzettséget és egyetemi szintű szakképzettséget. [23] A fentiek alapján az alperes tévesen sorolta be a II. rendű felperest, „G” fizetési osztály
  18. fizetési fokozatba, helyesen a Kormányrendelet
  19. számú mellékletének
  20. pontja alapján „H” fizetési osztály
  21. fizetési fokozatba kellett volna besorolni. [24] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek helytállóan hivatkoztak az Eszjtv.
  22. §
(9)bekezdése alapján alkalmazandó a munka törvénykönyvéről szóló
  1. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 58.§-a alapján arra, hogy a
  2. február 23-án kelt egészségügyi szolgálati munkaszerződésben és módosításaiban kikötött illetményt az alperes egyoldalúan nem módosíthatta, mivel az Mt.
  3. §-a szerint a felek a munkaszerződést csak Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 7 közös megegyezéssel módosíthatják és az Mt. 62.§
(1)bekezdése alapján ettől a felek megállapodása nem térhet el. [25] Tekintettel arra, hogy a felperesek nem járultak hozzá az illetmény csökkentéséhez, ezért az alperes jogszabályba ütközően csökkentette az illetményüket, így a 2023. szeptember 29-én és 2024. február 26-án kelt munkaszerződés módosítások jogszabályba ütköznek, ezért az Mt. 27.§
(1)bekezdése alapján semmisek és az Mt. 27.§
(3)bekezdése alapján érvénytelenek. [26] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperes, miszerint az Eszjtv. 8. §
(11)bekezdése alapján csak értesíteni kellett a felpereseket a munkaszerződés módosításról, mivel a felperesek munkaszerződés módosítása, nem a 8. §
(10)bekezdés
  1. a)pontja szerinti fizetési fokozatban való előrelépésre vonatkozott, valamint a felperesek egészségügyben dolgozók voltak, így az Eütev. 4. §
  2. b)pontja alapján, egészségügyben dolgozók voltak, ezért nem vonatkozik rájuk a
(10)bekezdés b) pontja szerinti egészségügyi szakdolgozók besorolása. [27] A fentiek alapján a felpereseket megilleti az illetménykülönbözet az Mt.
  1. §-a alapján, ezért a bíróság az alperes által összegszerűségében nem vitatott elmaradt illetménykülönbözet kifizetésére kötelezte az alperest. [28] Az elsőfokú bíróság elutasította az I. rendű felperes azon kereseti kérelmét, hogy
  2. október 1-jétől
  3. február 29-ig az Eszjtv.
  4. számú melléklet
  5. fokozatába sorolja be, valamint a II. rendű felperes azon kereseti kérelmét, hogy a bíróság kötelezze az alperest az egyetemi végzettségének elismerésére és
  6. október 1-jétől
  7. február 29-ig „H” fizetési osztályba sorolja be. A bíróságnak ugyanis nincs hatásköre a munkáltatót a végzettség elismerésére és a helyes besorolás alkalmazására kötelezni, megállapítási keresetnek pedig nem volt helye. Fellebbezés [29] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben a felperesek keresetének elutasítását és perköltség megfizetésre kötelezését kérte. [30] Előadta, hogy az elsőfokú eljárásban a felek között nem volt vita abban a kérdésben, hogy mindkét felperes „egészségügyi” és nem „egészségügyben” dolgozó, azaz mindkét felperes esetében szükséges az illetmény összegének a meghatározásakor a megfelelő besorolás. Az elsőfokú bíróság a felpereseket tévesen „egészségügyben” dolgozó személyeknek minősítette, holott ők helyesen „egészségügyi” dolgozók, azon belül is „egészségügyi szakdolgozók”. [31] Amennyiben a felperesek egészségügyben dolgozó személynek minősülnének, úgy a jogvitára nem került volna sor, mert az egészségügyben dolgozók illetményére az un. bértáblákat nem kell alkalmazni, ezért a besorolás szükségessége sem merül fel. A felperesek az elsőfokú eljárásban nem vitatták, hogy egészségügyi dolgozók lennének, a bértábla hatálya alá tartozásukat, következésképpen munkabér/illetmény meghatározásokat, sem a jogviszonyuk létesítésekor, sem az elsőfokú eljárásban nem kifogásolták. A felperesek elismerték azt is, hogy amennyiben a munkáltató észleli, hogy jogszabállyal ellentétes besorolás történt, akkor nincs más lehetőség, minthogy a munkáltató a helyes besorolást megtegye. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 8 [32] A felek között a vita abban állt, hogy a munkáltató által
  8. szeptember
  9. és
  10. február
  11. napján elvégzett korrekció helyes volt-e, és ennek következményeként a felperesek illetménye módosulhatott-e jogszerűen egyoldalú munkáltatói intézkedéssel oly módon, hogy a felperesek illetményére a bértáblák közül az alacsonyabb összegű illetményt lehetővé tevő bértáblára vonatkozzon. [33] Az I. rendű felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyban áll, a
  12. szeptember
  13. napján és
  14. február
  15. napján módosított illetménye ennek a feltételnek megfelel, ebben a vita a felek között nem volt. [34] Az egészségügyi dolgozók jogszabályban rögzített összegű illetményét az un. bértáblák határozzák meg. Az Eszjtv.
  16. §
(3)bekezdés hatálya alá tartozó személyek esetében az Eszjtv. 1. mellékeltében meghatározott orvosi bértábla, míg az Eszjtv.
(3)bekezdése hatálya alá nem tartozó személyek – mint I. rendű felperes – esetén az Eszjtv. 8. §
(6)bekezdés értelmében a Kormányrendelet
  1. melléklete szerinti,
  2. március
  3. napjától a Eszjtv. 1/A. melléklete szerinti bértábla az un. szakdolgozói bértábla az irányadó. A felek között nem volt vita abban, hogy az I. rendű felperes az Eszjtv.
  4. §
(3)bekezdésében felsoroltak közül nem orvos, nem szakorvos, nem fogorvos, nem szakfogorvos, nem gyógyszerész és nem szakgyógyszerész. Az alperes megítélése szerint az I. rendű felperes végzettsége főiskolai szintű. Ezt a tényt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, miszerint az I. rendű felperes mikrobiológusi szakképesítése nem emelte meg a bemeneti diploma szintjét. [35] Előadta, hogy az illetmény tekintetében az Mt. 58.§-a nem alkalmazható, mert az Eszjtv. a speciálisan irányadó jogszabály, valamint az I. rendű felperes egészségügyi és nem egészségügyben dolgozó. Az I. rendű felperes végzettsége okán
  1. március
  2. napját követően sem tartozik az orvosi bértáblák alá. Az Eszjtv. 1/A. mellékeltben meghatározott 506.000 forint sávon belül a differenciálás során az alperes a Belügyminisztérium ajánlása szerint az I. rendű felperes szakmai tapasztalatát vette figyelembe, ezért az illetménye
  3. március
  4. hatállyal a felső határ közelében, 864.078 forint összegben került megállapításra. Az alperes illetmény besorolása ennek következtében nem jogellenes. [36] A II. rendű felperes szintén egészségügyi dolgozó és nem egészségügyben dolgozó. A II. rendű felperes nem tartozik a Kormányrendelet
  5. mellékletének
  6. pontja alá, mert mikrobiológus, nem pedig klinikai mikrobiológus. A Kormányrendelet
  7. 7 pontja semmi vonatkozik rá, figyelemmel arra, hogy a Kormányrendelethez fűzött értelmező rendelkezés szerint az a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség Egészségügyi Intézményeiben foglalkoztatott közalkalmazottakra irányadó munkakör. Az alperes nem tartozik a Honvédelmi Minisztérium vagy a Honvédség egészségügyi intézményei közé, a Belügyminisztérium alá tartozik. [37] Az alperes a rendelkezésre álló okiratok tartalmi vizsgálata alapján jutott arra a következtetésre, hogy a II. rendű felperes végzettsége nem egyetemi szintű. Az egyetemi végzettségére utaló körülmény az elsőfokú eljárásban,
  8. július
  9. napján tartott perfelvételi tárgyaláson jutott az alperes tudomására. Véleménye szerint, emiatt az illetménykülönbözet – azonban a jogalap esetleges fennállása esetén is – ettől a naptól ítélhető meg a II. rendű felperes javára, amelynek összege így legfeljebb 2.256.310 forint lehetne (4 x 380.336 forint + 240.879 forint). [38] Előadta, hogy a II. rendű felperes egészségügyi szakirányú képesítéssel nem rendelkezik, az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítés megszerzéséről szóló 22/
  10. (IX.14.) EMMI rendelet 2.§-a értelmében az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzés keretében megszerezhető szakképesítéseket az
  11. melléklet tartalmazza, ezek között mikrobiológus nem szerepel. Mindezekre figyelemmel a
  12. szeptember
  13. napján meghozott munkáltatói intézkedés időpontjában a II. rendű felperes a Kormányrendelet
  14. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 9 melléklet
  15. pontja szerinti „G” kategóriába tartozott, a részmunkaidős foglalkoztatására tekintettel megállapított illetménye (294.632 forint) a
  16. mellékletben foglalt összegnek megfelelt. [39] Álláspontja szerint a II. rendű felperes egyetemi végzettsége mellett sem tartozik az orvosi bértábla alá, így
  17. március
  18. napjától illetményére az Eszjtv. 1/A. mellékelte vonatkozik, mely megfelel a munkáltató által meghatározott illetménynek. [40] Előadta, hogy az Eszjtv. 1/A. mellékletben meghatározott sávon (506.000 – 910.000 forint) belül a differenciálás során az alperes a Belügyminisztérium ajánlása alapján a II. rendű felperes szakmai tapasztalatát figyelembe vette, ezért illetménye
  19. március
  20. hatállyal a sáv közepe közelében, 731.116 forintban állapította meg, amely a részmunkaidős foglalkoztatására tekintettel 365.558 forint. [41] Álláspontja szerint helytállóan járt el, figyelemmel arra, hogy a II. rendű felperes egészségügyi dolgozó, azon belül is az Eszjtv. 8.§
(6)bekezdése szerint minősülő dolgozó, a
(10)bekezdés b) pontja alapján szükséges besorolni. Az Eszjtv. 8.§
(11)bekezdése a fizetési fokozat változtatását egyoldalú munkáltató módosításként teszi lehetővé, függetlenül attól, hogy az lefelé vagy fölfelé történik. Az alperes a fizetési fokozat változását nem önkényesen, hanem a jogszabályoknak való megfelelés érdekében módosította. Mivel a II. rendű felperes nem tartozik az Esztjtv. 1. melléklet hatálya alá, a 8.§
(2)–
(15)bekezdései közül a II. rendű felperesre a 8. §
(6)bekezdés,
(8)bekezdés b) pont és a
(11)bekezdés az irányadó. Aki nem tartozik az orvosi bértábla alá, az egészségügyi szakdolgozó illetményére a Kormányrendelet
  1. számú melléklete,
  2. március 1-jétől jelenleg is az Eszjtv. 1/A. melléklete vonatkozik. [42] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a késedelmi kamat kezdő pontját tévesen állapította meg, figyelemmel arra, hogy az illetmény havonta, így minden hónap
  3. napjáig jár, így az esetleges illetménykülönbözet is. Ennek megfelelően más és más a havi illetménykülönbözet esedékességének időpontja, azaz a kamatfizetés kezdő időpontja. Csatlakozó fellebbezés, fellebbezési ellenkérelem [43] A felperesek a csatlakozó fellebbezésükben az elsőfokú ítélet indokolásának részbeni megváltoztatását és az alperes kötelezését kérték másodfokú perköltség megfizetésére. [44] A felperesek egyetértettek az alperes azon fellebbezési előadásával, miszerint a felek között nem volt vita abban a kérdésben, hogy mindkét felperes „egészségügyi” dolgozó és nem „egészségügyben” dolgozó. Ezért a felperesek maguk is kérték az elsőfokú ítélet indokolásának akképpeni megváltoztatását, miszerint a felperesek „egészségügyi dolgozók” és nem pedig „egészségügyben dolgozók”. [45] Elismerték, hogy amennyiben a munkáltató észleli, hogy a jogszabállyal ellentétes besorolás történt, akkor nincs más lehetőség, minthogy a helyes besorolást megtegye. De ebből nem következik az, hogy a munkáltató a munkaszerződést egyoldalúan módosíthatja, és a felperesek illetményét egyoldalúan csökkentheti. [46] A felek között a vita abban állt, hogy a munkáltató által
  4. szeptember
  5. és
  6. február
  7. napján elvégzett korrekció következményeként a felperesek illetménye módosulhatott-e jogszerűen, egyoldalú munkáltatói intézkedéssel oly módon, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 10 felperesek illetményére a bértáblák közül az alacsonyabb összegű illetményt lehetővé tevő bértábla vonatkozzon. [47] Másrészt abban, hogy a besorolás helyes volt-e, az elsőfokon eljárt bíróság e körben elutasította a felperesek kereseti kérelmét, hivatkozással arra, hogy megállapítási keresetnek nincs helye, marasztalás volt kérhető. A felperesek és az alperes önállóan e körben nem terjesztettek elő fellebbezést. [48] A felperesek előadták, hogy a másodfokú eljárásban a jogvita alapja fellebbezés tárgya csak és kizárólag a munkáltató egyoldalú illetménymódosítása (csökkentés) jogellenességének, jogosságának megítélése lehet. [49] Az I. rendű felperes előadta, hogy biológus munkakörben történő foglalkoztatása alapján az alperesnek az Eszjtv.
  8. sz. melléklete szerinti bértáblába kell besorolni. A perbeli esetben a munkaszerződésekben közös megegyezéssel meghatározott illetmény kétségtelenül magasabb, mint a besorolás alapján minimálisan járó összeg, de attól még érvényesen a munkaszerződés része lett. A besorolás korrigálásának nem lehet kihatása a munkaszerződésben közös megegyezéssel kikötött illetményre, az tehát egyoldalúan nem csökkenthető. [50] Helyes az elsőfokú bíróság megállapítása, miszerint a végzési szinttől függetlenül az Eszjtv.
  9. §
(9)bekezdése alapján alkalmazandó. Az Mt. 58.§-a alapján
  1. február 23-án kelt egészségügyi szolgálati munkaszerződésben és módosításaiban kikötött illetményt az alperes egyoldalúan nem módosíthatta, mivel az Mt.
  2. §-a szerint a felek a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatják és az Mt. 62.§
(1)bekezdése alapján a felek megállapodása nem térhet el. [51] Tekintettel arra, hogy a felperesek nem járultak hozzá az illetményük csökkentéséhez, így az alperes jogszabályba ütközően csökkentette az illetményüket, ezért a 2023. szeptember 29-én és 2024. február 26-án kelt munkaszerződés módosítások jogszabályba ütköznek, így az Mt. 27.§
(1)bekezdése alapján semmisek és az Mt. 27.§
(3)bekezdése alapján érvénytelenek. [52] Előadták, hogy a téves besorolás helyett, a jogszabály szerinti besorolás sem ad alapot az alperesnek a felperesek esetében az illetmény egyoldalú intézkedéssel való csökkentéséhez. Alaptalanul hivatkozott arra az alperes, hogy a Esztjtv.8.§
(11)bekezdése alapján, csak értesíteni kellett a munkaszerződés módosításáról a felpereseket, mivel a 8. §
(11)bekezdés szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy fizetési fokozatának
(10)bekezdés szerinti változása az egészségügyi szolgálati munkaszerződés módosításának minősül, de a felperesek munkaszerződés módosítása azonban nem a
(10)bekezdés a) pontja szerinti fizetési fokozatba való előlépésre vonatkozott. [53] Előadták, hogy amennyiben a Fővárosi Ítélőtábla nem osztaná az elsőfokon eljárt bíróság azon megállapítását, miszerint az alperes egyoldalúan nem módosíthatta a kikötött illetményt, úgy a felperes
  1. június 26-i keresetmódosításában leírtakat fenntartják és kérték az elsőfokú ítélet indokolásának ekképpen megváltoztatását, egyben az alperesi fellebbezés elutasítását. [54] A keresetmódostásban a felperesek a II. rendű felperes vonatkozásában már nem kérték a „H” fizetési osztályba történő besorolást, hiszen ezen kereseti követelésük az időközben bekövetkezett jogszabályi változásokra tekintettel okafogyottá vált. A IV. fizetési osztályba való besorolást a II. rendű felperes elfogadta azzal, hogy az egyoldalú illetménycsökkentést változatlanul jogellenesnek tekintette és végzettségét egyetemi szintűnek kérte tekinteni. Az egyetemi végzettség igazolására az okfejtés a fentiekben leírtakkal egyező. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 11 [55] Az I. rendű felperes vonatkozásában – figyelemmel arra, hogy biológus munkakörben és beosztásban kerül foglalkoztatásra – az Eszjtv.
  2. sz. mellékelte szerinti bértábla
  3. fokozatába történő besorolása jogszerű. E körben tett okfejtését a
  4. június 26-i keresetváltoztatásban fenntartotta. [56] Az I. rendű felperes mindig is biológus munkakörben dolgozott. A munkaköre és beosztása az alperesnél történő foglalkoztatása óta nem változott. Az I. rendű felperest biológus munkakörben történő foglalkoztatása és a fentiekben hivatkozott jogszabályok alapján az alperesnél az Eszjtv.
  5. sz. melléklete szerinti bértáblába kell besorolni. Csatlakozó fellebbezési ellenkérelem [57] Az alperes csatlakozó fellebbezési ellenkérelmében a fellebbezésében foglaltakat fenntartotta, továbbra is kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását akként, hogy utasítsa el a felperesek keresetét. Hivatkozott arra, hogy az Eszjtv. és Mt. közötti viszonylatban az Eszjtv. lex specialis, mely természetesen nem jelenti azt, hogy az Eszjtv. érvénytelenítené az Mt. rendelkezéseit. [58] Előadta, hogy az illetmény összege egészségügyi szolgálati jogviszonyban – jogszabály által meghatározottan – kötött. Ha a jogszabályban meghatározott bérezéstől térnének el a felek, akkor éppen az lenne jogszabályba ütköző. [59] A felperesek a
  6. szeptember
  7. napján kelt szerződésmódosítások jogszerűségét támadták. [60] Ebben az időpontban - a felperesek – mint egészségügyi szakdolgozók – illetményére vonatkozó szabályokat az Eszjtv. végrehajtási rendelete, valamint a 256/
  8. (VII.5.) Kormányrendelet határozta meg. A felperesek egészségügyi szolgálati munkaszerződésének
  9. szeptember 29-i módosítása a munkaviszonyra vonatkozó szabály, az Eszjtv. és a Kormányrendelet alkalmazását jelentette. A semmisség kérdését az Eszjtv. nem szabályozza, ezért annak megítélésére az Mt. (háttér)rendelkezéseit kell alkalmazni. [61] Az Mt.
  10. §
(1)bekezdése szerint semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre vagy nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, míg a
(3)bekezdés szerint a semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a rendelkezést megállapító munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. A felperesek egészségügyi szolgálati munkaszerződése a
  1. szeptember 29-i módosítást megelőzően munkaviszonyra vonatkozó szabályba, nevezetesen az Eszjtv. és a Kormányrendelet rendelkezéseibe ütköztek. A másodfokú bíróság döntése és jogi indokai [62] Az alperes fellebbezése és a felperesek csatlakozó fellebbezése megalapozott. [63] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást feltárta, azonban a döntésével és jogi indokolásával nem értett egyet, ezért az elsőfokú ítéletet Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 12 a Polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban Pp.)
  3. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta. [64] A Pp. 370. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét – a
(2)–
(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, fellebbezési ellenkérelemre azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a 371. §
(1)bekezdés
  1. a)–
  2. d)pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. [65] A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán az alábbiakra mutat rá. [66] A másodfokú bíróság kiemeli, hogy a felperesek a csatlakozó fellebbezésükben az ítélet indokolásának megváltoztatását kérték, miszerint „egészségügyi dolgozók”, nem pedig „egészségügyben dolgozók”. Hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság elutasította a felperesek azon kereseti kérelmét, hogy a besorolásuk helyes volt-e, figyelemmel arra, hogy megállapítási keresetnek helye nincs, mivel marasztalás volt kérhető. A felperesek és az alperes e körben fellebbezést nem terjesztett elő. A felperesek előadták, hogy a fentiekből következően a másodfokú eljárásban a jogvita alapja, a fellebbezés tárgya csak és kizárólag munkáltató egyoldalú illetménymódosítása (csökkentés) jogellenességének, jogosságának megítélése lehet. [67] A másodfokú bíróság erre tekintettel már nem vizsgálta a fellebbezési ellenkérelemben az I. rendű felperes vonatkozásában kifejtett azon okfejtést, hogy az I. rendű felperes biológus munkakörben történő foglalkoztatása alapján az Eszjtv. 1. számú melléklete szerinti bértáblába kell besorolni. A II. rendű felperes vonatkozásában a jogszabály lehetővé teszi, hogy az Eszjtv. 1/A. számú mellékletében foglalt illetményénél magasabb összegben történő megállapítást. Az új bértábla minimum és maximum összegei között a munkáltató állapítja meg a béremelés mértékét. Figyelemmel arra, hogy a besorolás vonatkozásában a felperesek nem terjesztettek elő sem fellebbezést, sem csatlakozó fellebbezést, ezért a fellebbezési ellenkérelem, illetve a csatlakozó fellebbezési ellenkérelem ezen hivatkozásait a másodfokú bíróság nem vizsgálta. [68] A másodfokú bíróság a fellebbezés és csatlakozó fellebbezés kapcsán az alábbiakra mutat rá. [69] Az Eszjtv.1.§
(3)bekezdése rögzíti, hogy egészségügyi szolgálati jogviszonyban foglalkoztatható – a jogszabályban meghatározott esetekben – az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Eütev.)
  1. a)4. §
  2. a)és
  3. c)pontja szerinti egészügyi dolgozó;
  4. b)4.§
  5. b)pontja szerinti egészségügyben dolgozó. Az Eütev. 4. §
  6. a)pontja szerint egészségügyi dolgozó: minden egészségügyi tevékenységet végző természetes személy,
  7. aa)aki az általa ellátott egészségügyi tevékenység végzésére jogosító szakképesítéssel rendelkezik,
  8. ab)aki nem rendelkezik az
  9. aa)pont szerinti szakképesítéssel, de közreműködik a szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozók által ellátandó feladatokban.
  10. b)egészségügyben dolgozó: az
  11. a)pont hatálya alá nem tartozó, az egészségügyi szolgáltatóval a szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítása céljából munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítő személy. [70] A felek között nem volt vita abban, és mind a felperesek, mind az alperes a fellebbezésben, a fellebbezési ellenkérelemben, illetve a csatlakozó fellebbezésben is Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 13 egyezően nyilatkoztak arról, miszerint a felperesek egészségügyi és nem egészségügyben dolgozó személyek. Az elsőfokú bíróság tehát tévesen sorolta be a felpereseket az egészségügyben dolgozó személyek közé, ennélfogva a jogi álláspontja is téves. [71] Az Eszjtv. 2. §
(1)bekezdése szerint az egészségügyi szolgálati jogviszony egészségügyi szolgálati munkaszerződéssel jön létre. Az Eszjtv. 2.§
(2)bekezdés értelmében a felek az Mt. rendelkezéseitől – ahol azt az Mt. megengedi – az e törvényben, az Eütev. tv.ben, valamint ezek felhatalmazása alapján kiadott végrehajtási rendeletekben nem szabályozott kérdésekben az egészségügyi szolgálati munkaszerződésben eltérhetnek. A fentiek alapján az Eszjtv. és az Mt. viszonylatában az Eszjtv. a lex specialis. [72] Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyek illetményét – mint munkaszerződés tartalmi elemét – az Eszjtv. 8. §
(2)–
(15)bekezdései és annak végrehajtási rendelete, a 256/
  1. (VII.5.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) határozza meg. [73] Az Eszjtv.
  2. §
(1)bekezdése szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy munkájáért az egészségügyi szolgálati munkaszerződésben, a
(2)–
(15)bekezdésben foglaltak figyelembevételével meghatározott illetményre jogosult. [74] Az Eszjtv. 8. §
(10)bekezdése kimondja, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló egészségügyi dolgozó az egészségügyi szolgálati jogviszonyban töltött idő alapján az
  1. melléklet, valamint az egyes egészségügyi dolgozók és egészségügyben dolgozók illetmény vagy bér növelésének, valamint az ahhoz kapcsolódó támogatás igénybevételének részletes szabályairól szóló 256/
  2. (VII.5.) Kormányrendelet
  3. § melléklete szerint eggyel magasabb fizetési fokozatba lép a várakozási idő elteltét követő hónap első napjától. [75] Az Esztjtv.
  4. §
(11)bekezdése szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy fizetési fokozatának
(10)bekezdés szerinti változása az egészségügyi szolgálati munkaszerződés módosításának minősül, amiről a munkáltatót a Kormányrendeletében foglaltak szerint értesíti az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt. [76] Az I. rendű felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyban áll, illetményét az Esztjv. alapján un. szakdolgozói bértábla szerint kell megállapítani. A felek között nem volt vita abban, hogy az I. rendű felperes az Eszjtv. 8.§
(3)bekezdésében felsoroltak közül nem orvos, nem szakorvos, nem fogorvos, nem szakfogorvos, nem gyógyszerész, nem szakgyógyszerész. [77] Az elsőfokú ítélet helytállóan állapította meg, hogy az I. rendű felperes mikrobiológusi szakképesítése nem felel meg egyetemi szintű szakképesítésnek, a végzettsége főiskolai végzettségnek tekintendő. Ennek következtében a felperes nem tartozik az orvosi bértábla alá. A fentiekre figyelemmel az I. rendű felperesre az Eszjtv. illetményt meghatározó 8. §
(2)–
(15)bekezdései közül, a 8. §
(6)bekezdés, a 8 §
(8)bekezdés b) pont, a 8. §
(10)bekezdés b) pont és a 8. §
(11)bekezdése irányadók. [78] A II. rendű felperes sem tartozik a Kormányrendelet
  1. mellékletének
  2. pontja alá, mert a II. rendű felperes mikrobiológus, nem pedig klinikai mikrobiológus munkakörben került foglalkoztatásra az alperesnél. A Kormányrendelet 3.
  3. pontja sem vonatkozik a II. rendű felperesre, figyelemmel arra, hogy az értelmező rendelkezések szerint, az csak a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség egészségügyi intézményeiben foglalkoztatott közalkalmazottakra irányadó munkakör. Az alperes nem tartozik a Honvédelmi Minisztérium vagy a Honvédség egészségügyi intézményei közé. A II. rendű felperes csak az elsőfokú eljárás során,
  4. július
  5. napján utalt az egyetemi végzettségére. A II. rendű felperes egészségügyi szakirányú szakképesítéssel nem rendelkezik, az Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 14 egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítés megszerzéséről szóló 22/
  6. (IX.14.) EMMI rendelet
  7. §-a értelmében az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzés keretében megszerezhető szakképesítéseket az
  8. melléklet tartalmazza, ezek között a mikrobiológus nem szerepel. [79] A fentiek alapján a II. rendű felperes
  9. március
  10. napját követően egyetemi végzettsége mellett sem tartozik az orvosi bértábla alá, illetményére az Esztjtv. 1/A. melléklete vonatkozik. [80] Mivel a II. rendű felperes nem tartozik az Eszjtv.
  11. melléklet hatálya alá, a
  12. §
(2)–
(15)bekezdései közül a II. rendű felperesre a 8. §
(6)bekezdés,
(8)bekezdés b) pont és a
(11)bekezdés az irányadó. [81] A felperesek hivatkozása megalapozatlan volt, hogy az illetmény tekintetében az Mt.
  1. §-a alkalmazható, azt csak a felek közös megállapodásával lehet megváltoztatni. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a felperesek vonatkozásában az Esztjv.-ben meghatározott bértábla az irányadó és az alperes abban az esetben járt volna el jogellenesen, ha nem a bértábla szerinti besorolás alapján állapítja meg a felperesek illetményét. [82] A fentiek alapján az elsőfokú bíróság álláspontja téves volt, miszerint az illetmény meghatározása szabad megállapodás tárgya, figyelemmel arra, hogy az irányadó jogszabályi rendelkezések alapján mind az I. rendű, mind a II. rendű felperest, az Eszjtv-ben meghatározott feltételek vizsgálatával kell a bértáblába besorolni, az nem a felek szabad megállapodásának a tárgya. Ennek következtében az alperesi munkáltató magatartása helytálló volt, amikor észlelte, hogy a felperesek besorolása nem volt megfelelő és az irányadó jogszabályi feltételeket figyelembe véve, helyesen sorolta be a felpereseket a megfelelő bértáblára. A munkáltatónak nemcsak jogosultsága, hanem kötelessége is volt az illetményt a bértábla alapján meghatározni.Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja téves volt, miszerint a felek szabad megállapodása határozza meg az illetményüket az Mt. munkabérre vonatkozó rendelkezéseinek a figyelembevételével. [83] A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság a rendelkező rész szerint határozott. Záró rész [84] A másodfokú bíróság a Pp. 83.§-a alapján kötelezte a pervesztes felpereseket első-, másodfokú perköltség megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§-a alapján határozott meg. [85] A felperesek munkavállalói költségkedvezményre jogosultak, ezért az eljárási és fellebbezési illetéket a Pp. 102.§-a,
  2. §-a alapján az állam viseli. [86] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376.§-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [87] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 365.§-a zárja ki. Budapest,
  3. május
  4. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/7 dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke 15 dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Kulisity Mária s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.