← Magyarország

Kf.700373/2024/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért díjazásra jogosult. A fellebbező alperes a perbeli első és másodfokú eljárásban sem vitatta jelen ügy mintaperhez való ténybeli és jogi azonosságát, nem tett előadást arra vonatkozóan, hogy a mintapertől eltérés mutatkozik, melyre figye-lemmel a ténybeli és jogi azonosság fennállónak minősül. Az alperes fellebbezésében – a jogalap körében – nem kifogásolt olyan tényállási kérdést sem, melyet az elsőfokú bíróság a mintaperben foglaltaktól eltérően, tévesen értékelt, avagy a mintaperben vizsgált jogkérdéstől eltérően és megalapozatlanul, hibásan vett figye-lembe; e körben tanúsított jogsértésre sem hivatkozott. Mindezek következményeként az ítélőtábla a megbízá-si díj jogalapját érintő mintaperben rögzített és a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletben is levezetett jogér-telmezést – az abban foglaltak megismétlése nélkül – a jelen perre is irányadónak tekintette. Ebből eredően a másodfokú bíróság – a konkrét tények szintjén egyéniesítve – sem látott lehetőséget arra, hogy az alperes megbízási díj jogalapját érintő vitatását ebben a körben értékelhesse, az állított jogszabálysértést érdemben vizsgálhassa. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 3.Kf.700.373/2024/

  1. A felperes: Felperes (felperes címe.) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe; eljár: dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos) Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőrfőkapitányság (9024 Győr, Szent Imre út 24.) A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Székely György kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogvita (mintaper alapján) A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Győri Törvényszék 5.K.700.162/2024/
  3. számú ítélete Ítélet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 23.000 (huszonháromezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.373/2024/
  4. 2 [1] A felperes a
  5. május
  6. és
  7. május
  8. közötti időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) az alperes helység1i Rendőrkapitánysága állományában körzeti megbízotti beosztásban teljesített szolgálatot, működési körzeteként helység2 település került kijelölésre. A felperes a perbeli időszakban a beosztásához nem tartozóan rendszeresen ellátott a körzeti megbízotti működési körzetén kívül járőri feladatokat, járőrszolgálatot, átkíséréseket, őrzéseket, kísérőőri beosztás feladatait, rendezvénybiztosításokat, határszolgálatot, amelyekért külön ellentételezésben nem részesült. A felperes a
  9. május 9-én előterjesztett szolgálati panaszában a többletfeladatok ellátásáért három évre visszamenően az illetményalap 75%-ának megfelelő megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetését kérte. Az alperes vezetője a szolgálati panaszt a határozatszám1 számú határozatával megalapozatlanságra hivatkozással elutasította. A kereset és a védirat [2] A felperes keresetében a perbeli időszakra bruttó 927.616 forint megbízási díj és annak
  10. november
  11. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, perköltsége megállapítása mellett. Keresete jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  12. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  13. §

(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjára és
(5)bekezdésére, valamint a Kúria Kfv.VII.45.156/2021/4., Mfv.I.10.751/2016/
  1. és Kfv.VII.39.549/2021/
  2. számú ítéleteire hivatkozott. A megbízási díj igényelt havi mértékét az illetményalap 75%-ában, azaz havi 28.988 forintban jelölte meg, amit
  3. február és
  4. június közötti 5 hónap kivételével, összesen 32 hónapra kért megállapítani. Részletes kimutatást csatolt az ellátott feladatokról, kifogásolta, hogy az alperes a beosztása ellátása mellett abba nem tartozó feladatokat végeztetett vele, amiért megbízási díjat nem fizetett. A többletfeladatok ellátása nem felelt meg a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  5. (XII.9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat) 2.,
  6. és
  7. pontjainak, mivel a működési körzetéből történő elvonásra csak eseti jelleggel kerülhetett volna sor, továbbá a KMB Szabályzat a munkáltató számára csak a működési körzetéből történő elvonásra biztosít lehetőséget, nem más beosztás ellátására. Kiemelte, hogy a körzeti megbízott és a járőr különböző beosztás, a KMB Szabályzat és a Járőr és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
  8. (III.24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőr Szabályzat) alapján a körzeti megbízottnak és a járőrnek eltérő feldatai vannak. [3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását, illetve a jogalap fennállása esetére a megbízási díj 50%-ra történő mérséklését kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes által megjelölt, szolgálati beosztásához nem tartozó feladatai nem rendszeres jellegűek, hanem csekély mértékűek, eseti jellegűek voltak. A járőrfeladatok sem jelentettek valódi többletmunkát, mivel felperes felelőssége nem volt magasabb szintű, mint alap munkaköri feladatai. A KMB Szabályzat
  9. pontja alapján a körzeti megbízott köteles szolgálatteljesítési idejének legalább 70%-ában a közterületi tevékenység ellátására, ebből következően alaptevékenységének minősül a járőri feladat, ami így nem lehet a beosztásához nem tartozó többletfeladat. Az elvégzett járőri feladatok nem tartoztak a KMB Szabályzat
  10. pontjában felsorolt tiltott feladatok körébe, a
  11. pont pedig megengedi a körzetek közöti átjárást. Állította, hogy a felperes működési körzetéből történő eseti jellegű elvonása, a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.373/2024/
  12. 3 fokozott ellenőrzés, a különleges jogrend elrendelésével összefüggésben a KMB Szabályzat
  13. pont b) c) és e) alpontja alapján jogszerű volt. A mintaper [4] Az elsőfokú bíróság
  14. sorszámú végzésével eljárását az előtte folyamatban lévő 5.K.701.208/
  15. számú mintapert jogerősen befejező határozat meghozataláig felfüggesztette. A mintaperben a Győri Törvényszék 5.K.701.208/2022/
  16. számon ítéletet hozott, melyben a keresetnek helyt adott. Az alperes fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 4.Kf.700.436/2023/
  17. számú jogerős ítéletével a mintaperben hozott elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ezt követően a felfüggesztett eljárás folytatásáról határozott. Az elsőfokú bíróság ítélete [5] Az elsőfokú bíróság 927.616 forint megbízási díj és annak
  18. november
  19. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, valamint 46.381 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Döntését a Hszt.
  20. §
(1)bekezdés c) pontjára és
(5)bekezdésére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatalos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI.16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr1.) 10.§
(2)bekezdésére, továbbá a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI.16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr2.) 35.§
(6)bekezdésére alapította. Elöljáróban rögzítette, hogy a perbeli közigazgatási jogvita jogi és ténybeli szempontból a mintapertől nem különbözik, ezért tárgyi pert is a mintaper eredménye szerint bírálta el. Megállapította, hogy a felperes a peresített időszakban körzeti megbízotti beosztásban volt, mely beosztása ellátása alól nem mentesítették. Az alperes a tevékenységkimutatásban rögzített feladatok ellátását, mértékét és módját nem vitatta. A KMB Szabályzat 21.,
  1. és
  2. pontjaira figyelemmel rámutatott, hogy az alperes – a tilalmazott feladatokat kivéve – jogszerűen utasíthatta a felperest olyan feladatok végzésére, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak, azonban a munkáltató ezen jogosultsága nem sérthette a felperes kinevezés szerinti beosztását és díjazásra való jogosultságát. Hangsúlyozta, hogy az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató egyoldalúan rögzítheti, azonban ezek meghatározása nem lehet önkényes. A munkakör kiterjesztő értelmezésével kapcsolatban a Kúria joggyakorlatára hivatkozott, ami szerint jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását (Mfv.I.10.751/2016/4., Kf.VII.39.247/2020/4.). A különleges jogrendre való hivatkozást sem találta alaposnak, mivel az alperes nem jelölte meg, hogy a felperes a különleges jogrenddel összefüggésben milyen feladatot látott el. A fentiek alapján arra a megállapításra jutott, hogy az alperes a felperest a szolgálati beosztásához (körzeti megbízotti) nem tartozó feladatkör ellátásával megbízta a Hszt.
  3. §
(1)bekezdés c) pontja alapján, ezért a felperes a Hszt. 71. §
(5)bekezdése szerint jogosult volt díjazásra. A felperes díjigényét nem találta eltúlzottnak, Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.373/2024/4. 4 figyelembe vette, hogy a jogszabályi lehetőség (50-200 %) középmértékétől elmarad. Értékelte a feladatellátás rendszerességét, és azt is, hogy a felperes körzeti megbízotti feladatai háttérbe szorultak, különböző típusú többletfeladatot kellett ellátnia, ami nagyobb megterhelést jelentett számára és szélesebb szaktudást igényelt. Az átkísérés kifejezetten tiltott feladat volt, mégis el kellett látnia a felperesnek, továbbá figyelemmel volt a jelenlegi ár- és értékviszonyokra is. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az illetményalap 50%-ának megfelelő mértékű havi megbízási díj megállapítását kérte. [7] Állította, hogy az ítélet a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontjába és 71. §
(5)bekezdésébe ütközik, a megbízási díj jogalapja nem áll fenn, de fennállása esetén is legfeljebb a rendvédelmi illetményalap 50%-ának megfelelő mértékű havi megbízási díj megállapítása lenne elfogadható. Ezt támasztja alá a felperes kimutatása, mely alapján a peresített időszakban összesen 173 alkalommal látott el működési körzetén kívüli szolgálati feladatokat, ami átlagosan havi bontásban 5,4 alkalomnak felelt meg. A szolgálati feladatok megoszlását tekintve állította, hogy a felperes rendezvénybiztosításokat 5 alkalommal, átkísérési feladatokat 5 alkalommal, kísérést 1 alkalommal, előállítással, elővezetéssel összefüggő feladatokat 11 alkalommal, COVID-19 elleni védekezéshez köthető határszolgálati feladatokat 14 alkalommal látott el, melyek kizárólag eseti és nem rendszeres jellegű feladatellátásnak minősülnek. [8] A felperes által ellátott járőrfeladatok nem jelentettek valódi többletmunkát, mivel felperes felelőssége nem volt magasabb szintű, ami nem eredményezett nagyobb leterheltséget sem. A járőr és a körzeti megbízott munkaköri leírások túlnyomó részben azonosak, a két beosztás feladatai nem különböznek lényegesen, a KMB Szabályzatban meghatározott rendészeti feladatok átfedést mutatnak a Járőr Szabályzat III. és IV. fejezetében foglaltakkal, közrendvédelmi, közterületi feladataik szinte azonosak. A járőrözés nem kizárólag a járőrszolgálati beosztást betöltő feladata, hanem mindenkié, aki közterületi szolgálatot lát el. A KMB Szabályzat V. fejezete és IV. fejezet 37. pontja szerint pedig a körzeti megbízott szolgálatteljesítési idejének legalább 70%-ában a közterületi tevékenység ellátására köteles, ezért a körzeti megbízott alaptevékenységének minősül a járőri feladat, ebből következően a felperes nem látott el a beosztásához nem tartozó többletfeladatokat. A felperes munkaköri leírásának IV. Fejezet A. pont
  1. m)alpontjára és tényleges munkavégzésének helyére (helység1 Rendőrkapitányság területe) figyelemmel járőrszolgálati feladatai nem tartoztak a KMB Szabályzat 25. pontjában felsorolt tiltott feladatok körébe, hanem az a körzeti megbízotti tevékenységbe tartozó olyan közterületi tevékenység, amelynek ellátása nem minősül a kinevezéstől eltérő többletfeladatnak. [9] A felperes jogszerűen került elvonásra a fokozott ellenőrzés, különleges jogrend elrendelésével működési körzetéből a KMB Szabályzat 21. b), c),
  2. e)alpontja alapján eseti jelleggel. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet elrendelése, meghosszabbítása, továbbá a migrációs helyzet kezelésére irányuló feladatok a rendőrség feladatrendszerét jelentősen átalakították, mely által a teljes személyi állományra jelentős többletfeladat hárult. A hivatásos szolgálati jogviszony különleges közszolgálati jogviszony, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjaitól a társadalom és a szolgálat magas szintű erkölcsi felelősséget, Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.373/2024/4. 5 elkötelezettséget, érték- és normakövetést vár el, melyet a Hszt. preambuluma alapelvi szinten is megfogalmaz. Az ilyen jellegű, az általános működési rendtől eltérő feladatok nem eredményezhetik megbízási díj megállapítását, mivel azok a rendőrség hivatásos állományának szolgálati kötelezettségét képezik. [10] A megbízási díj összegszerűsége kapcsán indokolatlannak tartotta a megbízási díj minimumértékétől való eltérést, mivel sem magasabb képesítési követelmények, sem jelentős többletterhelés az alacsonyabb beosztású beosztáshoz tartozó feladatból eredően nem következnek. A felperes szakmai felkészültsége, emberi és szakmai tapasztalatai őt egyértelműen alkalmassá tették arra, hogy a kapitányságvezető utasításából fakadó eseti jellegű feladatokat aránytalan sérelem bekövetkezése nélkül ellássa. Ennek megfelelően a felperes legfeljebb a Hszt. 71. §
(5)bekezdésében meghatározott mérték minimumát, azaz a rendvédelmi illetményalap 50%-át kaphatná, amely 32 hónapra számítva 618.400 forint. [11] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes ténybeli és jogi indokaira tekintettel, valamint perköltsége megállapítását a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§
(5)bekezdése alapján. Hivatkozott a Kúria hasonló tényállás mellett hozott Kf.VII.39.549/2021/
  1. és a Kf.VII.45.156/2021/
  2. számú ítéleteire. Álláspontja szerint az alperes fellebbezésében nem adott elő olyan körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság ne vizsgált volna, ezért megismételte az elsőfokú eljárásban előadott jogi érveit. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [12] Az alperes fellebbezése – az alábbiak szerint – nem alapos. [13] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló
  3. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108.§
(1)bekezdésében foglaltak alapján, a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül, az ügyet tárgyaláson kívül elbírálva. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával, a Kúria e tárgykörben hozott határozatainak és a mintaper eredményének figyelembevételével egyéniesítés mellett megalapozottan és jogszerűen kötelezte az alperest megbízási díj fizetésére. Döntésének helytálló indokaival a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakra mutat rá. [14] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletet a megbízási díj jogalapjában és összegszerűségében is vitatta. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése megsértésére hivatkozással azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság ezen jogszabályi rendelkezés téves értelmezésével állapította meg a felperes megbízási díjra való jogosultságát. [15] A jogalap vitatása körében az ítélőtábla rámutat, hogy az elsőfokú bíróság eljárását a 5.K.701.208/
  1. számú mintaper eredménye szerint folytatta le, mivel az előtte fekvő ügy e mintapertől az 5.K.700.531/2023/
  2. számú, eljárást felfüggesztő végzés fellebbezés hiányában történő jogerőre emelkedésére tekintettel, a felek által sem vitatottan sem jogi, sem ténybeli szempontból nem különbözött. A perben elbírálandó jogkérdés Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.373/2024/
  3. 6 tárgyában a Fővárosi Ítélőtábla a mintaperben a 4.Kf.700.436/2023/
  4. számú ítéletében kimondta, hogy „amennyiben a hivatásos állomány tagja a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat saját beosztása alóli mentesítés nélkül, többletfeladatként látja el, a Hszt.
  5. §
(5)bekezdése szerinti megbízási díjra jogosult”. [16] Elsőként az ítélőtáblának azt kellett vizsgálnia, hogy a mintaper keretében hozott ítéletének mennyiben van kötőereje a fellebbezési eljárásban. A Kp. a mintaperben hozott ítélet kötőerejéről kifejezetten nem rendelkezik. A Kp. 33. §
(2)bekezdésében szereplő rendelkezés szerint amennyiben a mintaperhez képest tény- és jogbeli azonosság van a mintaper után elbírálásra kerülő jogvitánál, a közigazgatási bíróság azt a mintaper eredménye szerint tárgyaláson kívül bírálhatja el. A Kúria a mintaperben hozott – felülvizsgálattal nem támadott – határozattól való eltérésről szóló 7/
  1. JEH (Jpe.IV.60.056/2023/
  2. számú) határozatában rámutatott, hogy „a jogorvoslat lehetősége a Kp. szerint meghatározott körben megilleti a peres eljárás résztvevőit, a mintaperben hozott ítélet elleni felülvizsgálat elmaradása nem hat ki a mintaperben hozott ítélet alapján hozott további döntésekre. Az ítélt dolog (res judicata) elve nem érvényesülhet egy másik, akár más személyek között folyamatban lévő ügyben. A mintaperrel elérni kívánt hatékonysági, pergazdaságossági szempontok és a perkoncentráció elve az alkotmányos alapjogot nem írja felül, erre figyelemmel a jogorvoslat nem üresedhet ki.”. Az ítélőtábla szerint azonban a fellebbező fél jogorvoslati joga nem eredményez parttalan (hivatalbóli) vizsgálatot, fellebbezésében külön ki kell térnie arra, hogy a mintaperben hozott jogerős ítélettől való eltérést mi indokolja, az miben nyilvánul meg, különös tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság az első- és másodfokú ítéleteket a 5.K.700.162/2024/
  3. számú végzés szerint a rendelkezésére bocsátotta. [17] Az ítélőtábla a fent írtakra tekintettel a fellebbezési eljárásra – e körben a megbízási díj jogalapjára – vonatkozóan hangsúlyozza, hogy a mintaperben hozott – a Kúria előtt felülvizsgálati kérelemmel nem támadott – jogerős döntését a mintapertől jogi és ténybeli szempontból nem különböző tárgyi közigazgatási perben magára nézve irányadónak tartotta. Ennek oka, hogy a fellebbező alperes a perbeli első és másodfokú eljárásban sem vitatta jelen ügy mintaperhez való ténybeli és jogi azonosságát, nem tett előadást arra vonatkozóan, hogy a mintapertől eltérés mutatkozik, melyre figyelemmel a ténybeli és jogi azonosság fennállónak minősül. Az alperes fellebbezésében – a jogalap körében – nem kifogásolt olyan tényállási kérdést sem, melyet az elsőfokú bíróság a mintaperben foglaltaktól eltérően, tévesen értékelt, avagy a mintaperben vizsgált jogkérdéstől eltérően és megalapozatlanul, hibásan vett figyelembe; e körben tanúsított jogsértésre sem hivatkozott. Mindezek következményeként az ítélőtábla a megbízási díj jogalapját érintő mintaperben rögzített és a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletben is levezetett jogértelmezést – az abban foglaltak megismétlése nélkül – a jelen perre is irányadónak tekintette. Ebből eredően a másodfokú bíróság – a konkrét tények szintjén – nem látott lehetőséget arra, hogy az alperes megbízási díj jogalapját érintő vitatását ebben a körben másként értékelhesse. [18] A másodfokú bíróság az egyéniesített vizsgálat körében továbbá kiemeli, hogy a felperes által végzett járőrszolgálati és egyéb feladatok, mint a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem tartoztak a felperes kinevezés szerinti beosztásához. Az elsőfokú bíróság a becsatolt felperesi kimutatás, valamint alperesi nyilatkozat alapján helyesen következtetett a többletfeladat ellátására. Az elsőfokú bíróság továbbá ítéletében helytállóan rögzítette, hogy a felperes a – beosztásába nem tartozó – járőr- és egyéb feladatokat a körzeti megbízott működési körén kívül nem eseti jelleggel, hanem visszatérő jelleggel, rendszeresen végezte, amelyre nem adtak jogalapot a KMB szabályzat alperes által hivatkozott pontjai és a felperes hivatkozott munkaköri leírása sem, mert ezek a feladatok nem a felperes kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatok. Az alperes által is kimutatott, a peresített időszakban összesen 173 alkalommal a működési körzeten kívül a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.373/2024/
  4. 7 felperes beosztásához nem tartozó feladatellátás a perbeli időszakot jelentő 32 hónapban havi átlagban 5,4 alkalmat jelent, ami önmagában a feladatellátás visszatérő jellegére, rendszerességére utal. A felperest a peresített időszakban havonta rendszeresen – tehát nem eseti jelleggel – osztották be a körzeti megbízotti körzeten kívül járőri és egyéb feladatokra. [19] A veszélyhelyzet miatti személyi átcsoportosítások a felperes eredeti szolgálati beosztása mellett ellátott többlettevékenység ellentételezése alóli mentesülésre nem adnak alapot (Kf.VII.45.005/2022/
  5. – BHGY K-KJ-2022-899, Kf.VII.45.007/2022/4 – BHGY KKJ-2022-898.) [20] A KMB Szabályzat
  6. pontja alapján a körzeti megbízott járőrvezetőként közterületi szolgálat végrehajtására járőrrel közösen osztható be; a közrendvédelmi szakterületért felelős vezető köteles a közös közterületi szolgálatot úgy szervezni, hogy a feladatellátás – a KMB Szabályzat 21-
  7. pontjában meghatározottak kivételével – a körzeti megbízott működési körzetében történjen. Az alperes azonban nem állította és nem bizonyította, hogy a felperes beosztása a KMB Szabályzat rendelkezései szerint valósult meg. A KMB Szabályzat
  8. pontja csak eseti jelleggel hatalmazza fel a munkáltatót arra, hogy a körzeti megbízottat a működési körzetéből elvonja. A felperest a perbeli időszakban visszatérő rendszerességgel, tehát nem eseti jelleggel osztották be a körzeti megbízotti működési körzetén kívül járőri és egyéb szolgálati feladatokra, amire a KMB Szabályzat nem ad felhatalmazást. Ezért a működési körzeten kívüli járőri tevékenysége a felperest a fokozott ellenőrzés és – ugyanezen indokra alapítottan –a csapatszolgálati tevékenység végrehajtása esetén is megbízási díjra jogosította. [21] A közterületi szolgálat fogalmát nem értelmezte tévesen az elsőfokú bíróság, a felperes körzeti megbízotti beosztásától eltérő többletfeladat ellátásnak minősülnek alperes utasítása alapján a KMB Szabályzat
  9. pontjától eltérően teljesített rendszeres járőri feladatok felperes működési körzetén kívül, számos esetben nem is járőrrel, hanem másik körzeti megbízott párjával közösen. A fentiek szerint az elsőfokú bíróság okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes visszatérően, rendszeresen jelentkező, beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a Hszt.
  10. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelhető, amely a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták. [22] A megbízási díj összegszerűsége körében az alperes az elsőfokú bíróság tényállás tisztázási és értékelési-mérlegelési, valamint indokolási tevékenységét kívánta támadni, azonban a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontjában foglalt kógens előírásnak megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése nélkül. Ez okból az ítélőtábla – a fellebbezés tartalmának megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése hiányában – kizárólag az alperes által felhívott anyagi jogi rendelkezésekre – a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára és 71. §
(5)bekezdésére – tekintettel vizsgálhatta, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította-e meg a megbízási díj összegét; azt azonban az alperes nem fejtette ki, hogy az általa előadottak ezen jogszabályi rendelkezések tükrében miként támasztják alá, hogy a megbízási díj összegének meghatározása jogszabálysértő módon történt. Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kúria Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért azt a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. Amennyiben az alperes az elsőfokú bíróság ítéleti mérlegelését nem tartotta megfelelőnek, fellebbezésében a megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése mellett be kellett volna mutatnia, hogy az ítélet ezen álláspontja (az összegszerűségi meghatározás), milyen konkrét érvek és igazolt tények alapján minősül jogszerűtlennek. Azt Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.373/2024/4. 8 kellett volna kimunkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, melyek azok az elemek, körülmények, amelyeket nem vett figyelembe és amelyek – az értékelt körülmények figyelembevételével – más összegszerűségi eredményre vezettek volna. [23] Az alacsonyabb beosztásokhoz tartozó többletfeladatok ellátása is megbízási díjra jogosít, a jogalkotó nem a többletteher, hanem többletfeladat-ellátás esetére biztosította a megbízási díj megfizetését, azaz arra a beosztástól és besorolástól függetlenül jogosulttá válik az, aki a beosztásába nem tartozó többletfeladatot ellátja. A másodfokú bíróság kiemeli, hogy nincs tehát olyan törvényi kikötés, amely szerint megbízási díj kizárólag a magasabb beosztáshoz tartozó feladatok ellátása esetén jár. [24] A Fővárosi Ítélőtábla a fentiekben kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§
(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. [25] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére. A másodfokú perköltség mértékét a Pp. 81.§
(1)-
(2)bekezdéseire, 82.§
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4.§
(1)bekezdésére és 3.§
(5)bekezdésére figyelemmel állapította meg, a felperes által felszámított összeget a pertárgyértékkel arányban állónak találta. [26] Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdése szerinti illetékalap után az Itv. 46. §
(1)bekezdésébe szerint számított 74.209 forint fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontja, és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [27] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99.§
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. november
  2. dr. Robotka Imre s.k. dr. Drávecz Margit Gyöngyvér s.k. dr. Stumpf-Rádai Ágota s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.