← Magyarország

Kfv.37798/2024/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A tartózkodási engedélyt kérelmező személy az annak megszerzése érdekében, az engedély valamely feltételének való megfelelést igazolni kívánó hamis adat, valótlan tény közléséért objektív felelősséggel tartozik. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a magyarországi szálláshely meglétét alátámasztani kívánó – a kérelmező által benyújtott – lakásbérleti szerződést nem a kérelmező kötötte. A kérelmező által közölt tény valótlanságáról az idegenrendészeti hatóságnak meg kell győződnie, ebben a körben a hatóságot tényállás tisztázási kötelezettség terheli. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.III.37.798/2024/

  1. A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Bérces Nóra bíró, Dr. Farkas Katalin bíró, Dr. Kovács András bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Dr. Tóth T. Zsolt Ügyvédi Iroda (cím2, ügyintéző ügyvéd: dr. Tóth T. Zsolt) Az alperes: Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (cím3) Az alperes képviselője: kamarai jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti ügyben indult közigazgatási jogvita A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: az alperes
  2. szám alatt A felülvizsgálattal támadott határozat: a Fővárosi Törvényszék
  3. szeptember 18-án hozott 5.K.702.362/2024/
  4. számú ítélete Rendelkező rész Kúria III.Kfv.37.798/2024/8-II. 2 A Kúria a Fővárosi Törvényszék 5.K.702.362/2024/
  5. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, támadott részében – az indokolás részbeni megváltoztatásával – hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A pakisztáni állampolgár felperes
  6. július 21-én összevont kérelmezési eljárás keretében munkavállalási célú tartózkodási engedély és tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum kiadása iránti kérelmet terjesztett elő Magyarország Islamabadban működő külképviseletén. A kérelem benyújtásakor a felperest a külképviseleten meghallgatták, ennek során elmondta, hogy a Kft.-nél (a továbbiakban: Kft.) akar dolgozni kifutófiúként, biciklivel fogja kivinni a rendeléseket. A havi jövedelme várhatóan 250.000,- forint lesz. [2] Az elsőfokú idegenrendészeti hatóság a
  7. november 22-én hozott határozatával a felperes munkavállalás célú tartózkodási engedély iránti kérelmét a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
  8. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.)
  9. §

(1)bekezdés d), e),
  1. f)és
  2. g)pontjára, valamint 18. §
(1)bekezdés a) pontjára alapítottan elutasította, mert nem igazolta beutazási és tartózkodási célját, nem rendelkezik megélhetési és a kiutazási költségeinek biztosítására elégséges anyagi fedezettel, továbbá egészségbiztosítással. [3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
  1. április 29-én kelt 106-T51614/
  2. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. [4] Az indokolásban megállapította, hogy az ügyben szakhatóságként eljárt Budapest Főváros Kormányhivatalának a felperes munkavállalását kikötések nélkül támogató szakhatósági állásfoglalása nem bír kötelező erővel. A kérelemre indult eljárásban a bizonyítási teher a felperest terheli, neki kell hitelt érdemlően alátámasztani, hogy a beutazási és tartózkodási célja igazolt. A felperes által mellékelt szerződések és számlák alapján a Kft. működése csupán a külső partnerek szolgáltatásainak nyújtásán keresztül valósult meg. A Kft. aktívan nem működik, így nem rendelkezik havi bevétellel, ami a felperes munkabérét biztosítaná. A Kft. a felperes – és további pakisztáni munkavállalók – beutazásától és Kúria III.Kfv.37.798/2024/8-II. 3 magyarországi tartózkodásától teszi függővé működését. A fentiekre figyelemmel az alperes nem fogadta el a felperes beutazási és tartózkodási célját igazoltnak. [5] A csatolt előzetes megállapodás alapján a felperes havi bruttó jövedelme 250.000,forint lenne, azonban miután a tartózkodási célja nem került elfogadásra, így ennek hiányában munkaviszonyából nem keletkezhet jogszerű jövedelme. A felperes magyarországi megélhetése ezért nem biztosított. Ehhez kapcsolódóan a felperes nem bír a tovább-vagy visszautazáshoz szükséges anyagi feltételekkel. A felperes nem rendelkezik teljes körű egészségbiztosítással, továbbá igazolt megtakarítással sem, amelynek révén az esetlegesen felmerülő és biztosítással nem fedezett egészségügyi szolgáltatások költségeit ki tudná fizetni. [6] A magyarországi szálláshellyel vagy lakóhellyel rendelkezés körében az alperes megállapította, hogy a felperes a fellebbezés mellékleteként csatolta a cím1 alatti szálláshelyről szóló szálláshely bejelentőlapot, a munkáltatói igazolást, illetve a lakásbérleti szerződést. Utóbbit bérlőként a Kft. ügyvezetője írta alá, tulajdonosként pedig három fő aláírásával került benyújtásra, akik személy1, illetve személy2 és személy3 [7] Az ingatlanban az alperes
  3. december 21-én helyszíni ellenőrzést végzett. Ennek során megállapították, hogy az ingatlanon egy munkásszálló és egy kisebb családi ház található. A családi házban személy2 és személy3 magyar állampolgárok laknak, akik elmondták, hogy az elmúlt 15 évben nem adtak hozzájárulást, hogy az ingatlanba bárki bejelentkezzen. A részükre bemutatásra került lakásbérleti szerződés és szálláshely bejelentő vonatkozásában úgy nyilatkoztak, hogy azokon nem az ő aláírásuk szerepel. Az alperes munkatársai meghallgatták személy1-et, aki a munkásszálló tulajdonosa. Elmondta, hogy az épületben összesen 28 szoba található, a külföldiek megérkezésének idejében lesz elegendő szálláshely. Bemutatásra került részére az ügyben becsatolt lakásbérleti szerződés, amelyet felismert, az azon szereplő aláírást sajátjának ismerte el. [8] Az alperes megállapította, hogy a felperes szálláshelyeként megjelölt gyáli cím alátámasztásául olyan bérleti szerződés került csatolásra, amelyen két fő az aláírását nem ismerte el a magáénak. A felperes a szálláshelyre vonatkozóan valótlan adatot közölt az eljáró hatósággal. A Kúria 2/
  4. számú KJE határozatában (a továbbiakban: KJE határozat) foglaltak alapján egyértelmű, hogy a hamis adat, valótlan tényközlés a valótlan tartalmú okirat benyújtásával megvalósult, annak időpontja az adatszolgáltatással egyszer és mindenkorra rögzült. A Harmtv.
  5. §
(1)bekezdés b) pontja olyan kógens törvényi rendelkezés, amely nem tűr mérlegelést, erre tekintettel a tartózkodási engedély kiadása, illetve meghosszabbítása iránti kérelmet el kellett utasítani. Az alperes megállapította, hogy a felperes a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében hamis adatot, valótlan tényt közölt. A kereseti kérelem [9] A felperes eljárási-és anyagi jogi jogsérelmekre hivatkozással nyújtott be keresetet az alperes határozatával szemben. Kúria III.Kfv.37.798/2024/8-II. 4 A jogerős ítélet [10] A törvényszék jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. [11] Elsődlegesen megállapította, hogy a felperes a konzuli meghallgatása során a tervezett magyarországi munkavállalásával összefüggésben a releváns adatokat tartalmazó, okszerű nyilatkozatokat adott, így a tervezett magyarországi tartózkodási szándéka valósnak tekinthető. A másodfokú hatóság nem végezte el a pozitív szakhatósági állásfoglalásnak a többi bizonyítékkal összevetett értékelését. [12] A Kft. főtevékenysége vonatkozásában
  1. augusztus 3-ával változás következett be, ettől az időponttól kezdve a főtevékenysége „egyéb posta, futár postai tevékenység”. A főtevékenységi kör változását az alperes nem értékelte, csakúgy, mint ehhez kapcsolódó partneri megállapodásokat és a Kft.
  2. mint fővállalkozó irányába kiállított számlákat. [13] A fentiekre figyelemmel az alperes megsértette a tényállás feltárására, a bizonyítékok mérlegelésére és az indokolási kötelezettségére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket és ez eredményezte azt, hogy a felperes tartózkodási célját nem fogadta el igazoltnak. [14] Mivel utóbbi megállapítás kihatott a megélhetés, a lakhatás, a kiutazáshoz szükséges anyagi fedezet meglétének és az egészségügyi ellátás biztosításának alperes által hivatkozott hiányára is, ezért az alperesnek a fenti tárgykörökben tett következtetései is igazolatlanok. [15] A törvényszék ítélete felülvizsgálati kérelemmel érintett részében a Harmtv.
  3. §
(2)bekezdés b) pontjában foglaltakra figyelemmel vizsgálta, hogy a felperes részéről megvalósult-e hamis adatközlés. [16] Hangsúlyozta, a konzuli meghallgatásról felvett jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a felperes tud a tervezett magyarországi szálláshelyről, és annak igénybevétele lényeges feltételeiről. A perben nem volt vitatott, hogy a felperes lakhatását a foglalkoztató vállalta biztosítani, így a felperesnek az erre vonatkozó nyilatkozata is megfelel a valóságnak. A felperes az idegenrendészeti eljárásban a saját nyilatkozatai és a saját maga által kötött szerződések valóságáért tartozik helytállási kötelezettséggel, így részéről hamis adatközlés nem történt. [17] Az alperes a felperes terhére rögzítette, hogy az ingatlan használatát igazolni kívánó lakásbérleti szerződésről hiányzott az összes tulajdonos aláírása és azon olyan aláírások is szerepeltek, amelyeket a tulajdonosok nem ismertek el a magukénak. Nem adta indokát azonban annak, hogy az ellentmondó bizonyítékok alapján miért fogadta el személy3 és személy2 tulajdonosok nyilatkozatát abban a körben, hogy a szerződésen nem az ő aláírásuk szerepel és miért nem értékelte, ütköztette a nyilatkozatukkal szemben személy1 Kúria III.Kfv.37.798/2024/8-II. 5 tulajdonostárs azon nyilatkozatát, hogy a szerződés megkötésekor személy3 és személy2 is jelen voltak, továbbá miért nem értékelte az osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlanra vonatkozó használati megállapodást. A bíróság kiemelte, hogy a lakásbérleti szerződés esetleges érvénytelensége polgári jogi kérdés, az érvénytelenség megállapításáig a szerződést érvényesnek kell tekinteni és a lakhatás igazolására el kell fogadni. A lakásbérleti szerződést nem a felperes kötötte, így részéről a hamis adatközlés nem állapítható meg. [18] Az új eljárásra a törvényszék előírta az elsőfokú hatóságnak, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében mérlegelve kell a tényállást megállapítania és az ekként feltárt tényállás alapján kell döntést hozni a tartózkodási cél vonatkozásában, különös tekintettel a szakhatósági állásfoglalásban foglaltakra és az ítéletben kifejtettekre. Ezt meghaladóan a bizonyítékok mérlegelését ismételten el kell végezni a szálláshely, a megélhetés, és a kiutazáshoz szükséges anyagi fedezet, valamint az egészségügyi ellátásra való jogosultság fennállása körében is. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [19] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása iránt. Álláspontja szerint az ítélet sérti a Harmtv. 18. §
(1)bekezdés b) pontját, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló
  1. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  2. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pontját. [20] Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Harmtv. 18. §
(1)bekezdés b) pontját, amikor kimondta, hogy a felperes a saját nyilatkozatai és a saját maga által kötött szerződések valóságáért tartozik helytállási kötelezettséggel, így részéről hamis adatközlés nem valósult meg. [21] Ez a jogértelmezés ellentétes a KJE határozattal, amelyben a Kúria a fenti jogszabályhely vizsgálata során megállapította, hogy a mérlegelésre és a tudatállapot tartalmára való utalás hiánya, a jogkövetkezmény jellege folytán egyértelműen objektív a felelősségi alakzat. Az objektív jogkövetkezmény végső soron azt eredményezi, hogy a kérelmezőtől a saját ügyében olyan körültekintő eljárást kíván meg a jogalkotó, amely kizárja részéről a hamis adatközlést. A kérelmező – jelen esetben a felperes – felelőssége a kérelemre indult eljárásban a személyi körülményeit érintő adatszolgáltatások és tények tekintetében a tudatállapotától függetlenül fennáll. A KJE határozat szerint a kérelmező valamennyi iratot a tartózkodási engedélye megszerzése érdekében nyújtotta be, mivel az önként vagy a hatósági hiánypótlási felhívásra előterjesztett bizonyítékok a kérelem elbírálása szempontjából releváns kérdésekre adnak választ, ezért azok tartalmától a hatóságnak nincs módja eltekinteni. [22] A KJE határozat és a vonatkozó kúriai joggyakorlat a kérelmező által csatolt valamennyi iratra figyelemmel van, nem csak azokra, amelyeknek a valótlanságáról az adatszolgáltató tudott, és nem csak azon okiratokra, amelyeket a kérelmező írt alá. (Kfv.III.37.622/2018/10., Kfv.III.37.473/2018/7.). Kúria III.Kfv.37.798/2024/8-II. 6 [23] Az alperes előadta, hogy nem ért egyet a törvényszéknek az egyéb tartózkodási feltételek kapcsán tett megállapításaival sem, ugyanakkor ezen feltételekre vonatkozóan részletes indokolást nem kívánt előadni, mert az egységes bírói gyakorlatra is figyelemmel több, egymástól függetlenül fennálló elutasítási ok esetén, ha a közigazgatási határozat egyik jogalapja jogszerűnek bizonyul, akkor a döntés megsemmisítése nem indokolt. [24] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását indítványozta. [25] Kiemelte, hogy a kérelmező az idegenrendészeti eljárásban a saját nyilatkozatai és a saját maga által kötött szerződések valóságáért tartozik helytállási kötelezettséggel, így a perbeli esetben részéről hamis adatközlés nem valósult meg. A lakásbérleti szerződés érvénytelensége polgári jogi kérdés, az érvénytelenség megállapításáig a lakhatása igazolt. Hamis adatot nem közölt, mert a saját nyilatkozatai a valóságnak megfeleltek. A Kúria döntése és jogi indokai [26] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. [27] A Kp. 120. §
(5)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt. [28] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból az ügy érdemében helytálló jogi következtetést vont le. [29] A Kúria másik tanácsa a Kfv.VII.37.797/2024/
  1. számú és Kfv.VII.37.876/2024/
  2. számú ítéleteiben a jelen perbelivel tartalmilag azonos tényállás, hatósági határozatok, elsőfokú ítélet és felülvizsgálati kérelem mellett hozott döntést, amelyekkel jelen ügyben eljárt tanács mindenben egyetért, azoktól nem kíván eltérni. [30] A felülvizsgálati kérelemhez kötöttség elvére figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértést vizsgálhatja. Az alperes kizárólag a Harmtv.
  3. §
(1)bekezdés b) pontjának téves értelmezésére és alkalmazására hivatkozott, amely a felperes által a szálláshelyének igazolására benyújtott bérleti szerződéssel kapcsolatos megállapítások egy részére vonatkozott. Az alperes előadta, hogy ugyan nem ért egyet a törvényszéknek az egyéb tartózkodási feltételek kapcsán tett megállapításaival, ugyanakkor ezekhez kapcsolódóan részletes indokolást nem kívánt előadni ezért a felperes megélhetésére, a kiutazásához szükséges anyagi fedezet meglétére és az egészségügyi ellátások biztosításának hiányára vonatkozó ítéleti megállapításokat a Kúria nem vizsgálhatta felül. Kúria III.Kfv.37.798/2024/8-II. 7 [31] A Harmtv. 18. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében a tartózkodási engedély kiadását vagy meghosszabbítását – ha e törvény másként nem rendelkezik – meg kell tagadni, illetve a kiadott tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha a harmadik országbeli állampolgár a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal hamis adatot, valótlan tényt közölt, vagy a tartózkodási cél vonatkozásában az eljáró hatóságot megtévesztette. [32] A Kúria a Harmtv. 18. §
(1)bekezdés b) pontjára vonatkozóan hozta meg a KJE határozatot, amely szerint ezt a jogszabályhelyet úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a harmadik országbeli állampolgár a tartózkodási jogosultság megszerzése, meghosszabbítása iránti eljárásban hamis adatot, valótlan tényt közöl, annak objektív jogkövetkezményeit viselnie kell. A hamis adat vagy valótlan tény közlése az adatszolgáltatás időpontjában valósul meg. Az idegenrendészeti hatóságnak a közölt adat hamis tartalmáról vagy a tény valótlanságáról meg kell győződnie. A Harmtv. 18. §
(1)bekezdése az abban foglalt jogkövetkezményt illetően (megtagadás, visszavonás) kógens előírást tartalmaz, a hatóságnak mérlegelési lehetősége nincs. [33] A KJE határozat az indokolásában rögzíti, hogy a kérelmező felelőssége – a kérelmére indult eljárásban, a személyi körülményeit érintő adatszolgáltatások és tényközlések tekintetében – a tudatállapotától függetlenül fennáll; valamint „a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében” fordulat a tartózkodási feltételekre utal, amelyek teljesítése az adatközléssel hozható a hatóság tudomására. A kérelmező valamennyi iratot a tartózkodási engedélye megszerzése érdekében nyújtja be, mivel az önként vagy hatósági hiánypótlásra előterjesztett bizonyítékok a kérelem elbírálása szempontjából releváns kérdésekre adnak választ, ezért azok tartalmától a hatóságnak nincs módja eltekinteni. [34] A Kúria hangsúlyozza, a fentiekre figyelemmel az alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy a felperes minden, a tartózkodási engedély megszerzése érdekében az engedély valamely feltételének való megfelelést igazolni kívánó hamis adat, valótlan tény benyújtásáért (közléséért) objektív felelősséggel tartozik. Ez vonatkozik azon a dokumentumokra is, amelyekkel a felperes azt köteles alátámasztani, hogy Magyarország területén rendelkezik szálláshellyel vagy lakóhellyel (Harmtv. 13. §
(1)bekezdés e) pontja). A felperes ezen feltétel teljesítését – többek között – a cím1 alatti ingatlanra vonatkozó lakásbérleti szerződéssel kívánta igazolni, amelynek tekintetében nincs jelentősége annak, hogy a felperes nem volt szerződéskötő fél. Ebben a körben ugyanis annak van jogi relevanciája, hogy a benyújtott szerződést a felperes a kérelmére indult idegenrendészeti eljárásban, kérelme alátámasztására adta be a hatóság felé. [35] A KJE határozat azt is rögzíti, hogy az idegenrendészeti hatóságnak a közölt adat hamis tartalmáról vagy a tény valótlanságáról meg kell győződnie. A közölt adat hamis tartalma, vagy a tény valótlansága körében tehát a hatóság köteles a tényállást tisztázni. Ennek hiányában a hamis adat, valótlan tény közléséhez kapcsolódó, a Harmtv. 18. §
(1)bekezdése szerinti jogkövetkezmény levonásának – vagyis a tartózkodási engedély kiadása vagy meghosszabbítása megtagadásának, illetve a kiadott tartózkodási engedély visszavonásának –nincs helye. Önmagában azt, hogy a közölt adattal, ténnyel kapcsolatban valamely aggály merült fel, további bizonyítás, valamint az alperes és a közigazgatási bíróság ilyen irányú meggyőződését alátámasztó bizonyíték, értékelés nélkül nem lehet a felperes terhére értékelni. Kúria III.Kfv.37.798/2024/8-II. 8 [36] Az alperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta a támadott ítélet azon megállapítását, amely szerint a lakásbérleti szerződéssel kapcsolatban nem tisztázta a tényállást, a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem vetette össze és nem értékelte. Az alperes másodfokú határozatát ebben a körben arra alapította, hogy a lakásbérleti szerződésben szerződő félként szereplő, tulajdonosként feltüntetett és tanúként meghallgatott személy3 és személy2 az aláírásukat nem ismerték el sajátjuknak. Az alperes ugyanakkor nem indokolta, hogy a használati megosztással érintett cím1 alatti ingatlan kapcsán miért az érintett ingatlanrészt a nyilatkozatok szerint nem is használó tanúk – személy3 és személy2 – vallomásának tulajdonított meghatározó jelentőséget a hamis adatközlés körében és azokat miként vetette össze a használatra ténylegesen jogosult személy1 nyilatkozatával. Az alperesi határozatban nem szerepel arra vonatkozó indokolás sem, hogy az idegenrendészeti hatóság miért nem hallgatta meg az ügyleti tanúkat, akik azt tudnák igazolni, hogy az okirat aláírója az okiratot előttük írta alá, illetve az aláírását előttük saját kezű aláírásának ismerte el. Azt sem indokolta az alperes, hogy az egymásnak ellentmondó és hiányos nyilatkozatokból miért személy3 és személy2 nyilatkozatát fogadta el hitelesnek, és alapította ezekre döntését a közölt adat valótlansága tekintetében. [37] A Kúria a fent írtakra alapítottan megállapította, hogy az alperes a közölt adat hamis tartalmáról nem győződött meg, ezzel kapcsolatban a tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget és miután az erre vonatkozó megállapításokat a felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, így az abban foglaltak érdemben nem vezethettek eredményre. [38] A Kúria a Kp. 121. §
(2)bekezdését alkalmazva a támadott jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a támadott részében azt – az indokolás részbeni megváltoztatásával – hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [39] A tartózkodási engedélyt kérelmező személy az annak megszerzése érdekében, az engedély valamely feltételének való megfelelést igazolni kívánó hamis adat, valótlan tény közléséért objektív felelősséggel tartozik. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a magyarországi szálláshely meglétét alátámasztani kívánó – a kérelmező által benyújtott – lakásbérleti szerződést nem a kérelmező kötötte. [40] A kérelmező által közölt tény valótlanságáról az idegenrendészeti hatóságnak meg kell győződnie, ebben a körben a hatóságot tényállás tisztázási kötelezettség terheli. Záró rész [41] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria a Kp. 115. §
(2)bekezdése folytán alkalmazandó 107. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson bírálta el. Kúria III.Kfv.37.798/2024/8-II. 9 [42] A pervesztes alperes köteles a felperes részére a költségjegyzékben megjelölt felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 83. §
(1)bekezdésére figyelemmel. [43] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés
  1. c)pontja szerint személyes illetékmentes, így a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. [44] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Kp. 116. §
  2. d)pontja zárja ki. Budapest, 2025. március 26. Dr. Sperka Kálmán s. k. Dr. Sugár Tamás s. k. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Bérces Nóra s. k. bíró Dr. Farkas Katalin s. k. Dr. Kovács András s. k. bíró bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.