← Magyarország

Pf.20613/2022/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A hírnévrontás nem „eredménydeliktum”, azaz megvalósulásához nincs szükség arra, hogy a hátrányos eredmény, a sértett társadalmi megítélésének negatív változása ténylegesen be is következzék, elegendő, ha arra a közlés objektíve alkalmas. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Pf.20.613/2022/4/II. A felperes: Felperes1, felperes címe A felperes képviselője: Dr. Nagyistók Bence Ügyvédi Iroda, Cím15 Az alperes: Alperes1, alperes címe Az alperes képviselője: Szabó és Társa Ügyvédi Iroda, Cím16 A per tárgya: személyiségi jog megsértése, jóhírnév megsértése Az elsőfokú bíróság: Budapest Környéki Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 4.P.20.084/2021/

  1. í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és azt állapítja meg, hogy az alperes a
  2. december 1-én a képviselőtestület tagjainak megküldött elektronikus levelében a felperes jóhírnevét annak valótlan állításával sértette meg, hogy a felperes okirathamisításokat és bűncselekményeket követett el. Az alperest arra kötelezi, hogy 15 napon belül a felperesnek olyan módon adjon elégtételt, hogy a
  3. december 1-i levél címzettjeinek küldött elektronikus körlevélben kérjen bocsánatot a felperestől, és ahhoz csatolja a jogerős ítélet rendelkező részét. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 19.050 (tizenkilencezerötven) forint másodfokú perköltséget, továbbá az államnak – az állami adó- és vámhatóság felhívásában foglalt módon, határidőben és számlára – 20.000 (húszezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes
  4. április 1-től a Község1t is magában foglaló Község2 Közös Önkormányzati Hivatal jegyzője, míg a felperes a Község2 Közös Önkormányzati Hivatal köztisztviselője volt:
  5. június 1-től
  6. szeptember 30-ig a Község2 kirendeltség könyvelője, majd
  7. október 1-je és
  8. december 31-e között a község1i kirendeltségen is könyvelői tevékenységet látott el, ezt a feladatkört
  9. február 1-től helyettesítésben is végezte. [2] A Budapest Környéki Törvényszék a
  10. július 12-én jogerőre emelkedett végzésével elrendelte Község1 Önkormányzata adósságrendezési eljárását. Az adósságrendezési eljárásban kirendelt pénzügyi gondnok a felperest foglalkoztatta tanácsadóként. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.613/2022/4/II 2 [3] A jegyző, az új polgármester és a hivatal vezetése, valamint a pénzügyi gondnok között szakmai viták alakultak ki, a kapcsolat a hivatal és a pénzügyi gondnok, valamint annak tanácsadója között az adósságrendezési eljárás során végig konfliktusokkal terhelt volt. [4] Mind község2, mind község1 képviselő-testülete az önkormányzati választás előtt azzal kampányolt, hogy az adósságrendezési eljárás bekövetkezésének okait felderítik és orvosolják a korábban kialakult problémákat. A két polgármester ezért felkérte az alperest, hogy hajtson végre 3 évre visszamenőleg átfogó ellenőrzést. Az alperes ezt elvégezte, majd a két polgármester egy ügyvédi irodát bízott meg, amely különböző kiegészítéseket és dokumentációkat kért, végül 2020 novemberében feljelentés tételére került sor. Jelenleg az Érdi Rendőrkapitányságon van folyamatban büntetőeljárás, amelyben a felperest tanúként hallgatták ki. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-dunántúli Igazgatósága emellett utólagos áfabevallással összefüggésben költségvetési csalás miatt nyomoz. A felperest ebben az eljárásban is tanúként hallgatták ki. Az ügy nyomozási szakban van. [5] Egy helyi adórendelet vonatkozásában e-mail váltásra került sor az alperes, valamint a Község2 Közös Önkormányzati Hivatal (KÖH) tagjai, Község1 Önkormányzata és község2 Község Önkormányzata képviselő-testületének tagjai, a polgármester, tanú2 képviselő, tanú3 képviselő, tanú4 képviselő, tanú5 képviselő, tanú6 alpolgármester, valamint tanú7 között. Ennek körében
  11. december 1-jén az alperes tanú3t megszólítva az alábbi tartalmú e-mailt küldte meg az érintetteknek: „Kedves tanú3! Nem mondom, hogy a legnyugodtabb időszakban talált meg a leveled, de sértettségről szó sincs. Tudtam, hogy hová jövök, hogy mi lesz itt a feladat - nagyjából. Amire nem számítottam az az, hogy a múltban kialakított, jelenlegi helyzet ellenére, találkozom olyan képviselőtestületi taggal, aki védi a helyzet kialakulásáért nagy mértékben felelős korábbi jegyzőt és azt a könyvelőt - aki csak szagolgatni tudja a szakmáját és ugyan van papírja róla, de gyakorlatát itt próbálta meg elsajátítani inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, és akinek nem fájt okirathamisításokkal és bűncselekmények elkövetésével színesíteni a KÖH-ben végzett tevékenységét. [6] Az, hogy még mindig közvetetten hatást gyakorolnak a település életére rajtad és a PÜG asszonyon keresztül, IGEN, azt kifejezetten elkeserítő helyzetet szül. De türelmes és kitartó vagyok. Az élet mindig, mindenért, mindenkinek megfizet. Nekik is!” [7] tanú3 képviselő ebből az e-mailből kimásolt egy részt, és azt messenger alkalmazással továbbította a felperesnek. A felperes kérésére utóbb a teljes e-mailt rendelkezésére bocsátotta. [8] A felperes
  12. december 15-én egy levél kíséretében felszólítást küldött az alperesnek, amelyet megküldött a képviselő-testület tagjainak és Község1 Önkormányzata pénzügyi gondnokának is. A felszólításban a
  13. december 1-i elektronikus levél bűncselekmények elkövetésére vonatkozó részét kifogásolta, mert az alkalmas volt a jóhírnevének megsértésére és a becsületének csorbítására. Kérte, hogy az alperes három napon belül nyilvánosan vonja vissza az állításait és kérjen nyilvánosan bocsánatot, különben polgári peres eljárást kezdeményez a jóhírnevének megsértése és sérelemdíj megállapítása iránt, illetve feljelentést tesz rágalmazás elkövetése miatt. [9]
  14. december 17-én az alperes elektronikus levelet küldött a község1i képviselő-testületi tagoknak, ugyanazoknak a személyeknek, akik a
  15. december 1-én küldött elektronikus levél címzettjei voltak. Ebben a levélben leírta, hogy a
  16. december 1-i elektronikus levele azon részét, miszerint: „Amire nem számítottam, az az, hogy a múltban kialakított, jelenlegi helyzet ellenére, találkozom olyan képviselő-testületi taggal, aki védi a helyzet kialakulásáért nagymértékben felelős korábbi jegyzőt és azt a könyvelőt - aki csak szagolgatni tudja a szakmáját és ugyan van papírja róla, de gyakorlatát itt próbálta meg elsajátítani inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, és akinek nem fájt okirathamisításokkal és bűncselekmények elkövetésével színesíteni a KÖH-ben végzett tevékenységét” visszavonja. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.613/2022/4/II 3 Indokai szerint mindezt annak ellenére teszi, hogy nem nevezett meg személyt, és nem tényt állított, hanem véleményt fogalmazott meg. Kijelentette, hogy hibázott, mert nem kellő körültekintéssel fogalmazta meg a gondolatait, ami félreértésre ad(hat)ott okot, valamint amikor a véleményét tartalmazó levelet olyan címzetti körnek küldte meg, akik közül valaki visszaélt a bizalmával, és a meghatározott címzetteknek szánt e-mailjét nyilvánosságra hozta. Az alperes
  17. december 17-én a felperesnek is levelet küldött, amelyben jelezte, hogy mondandójának a felperes által sérelmezett részét abban a körben, melyben azt első alkalommal közölte, visszavonta, továbbá sajnálatát fejezte ki, hogy a felperes az abban foglaltakat magára vette, holott csak véleményét közölte. A levél nem tartalmazott sem nevet, sem olyan időszakmegjelölést, amely alapján a felperes joggal vélelmezhette volna, hogy az róla alkotott véleményt tartalmaz. [10] Az elektronikus levél címzettjei tudták, hogy a felperes az adósságrendezési eljárás során a pénzügyi gondnok (PÜG) tanácsadója. Az e-mailben tanú1 nem ismert rá a felperesre, néhányan sejtették, tanú3 és tanú7 pedig azonosították a felperes személyét. Az email tartalma azonban a felperesről kialakított véleményüket nem befolyásolta. [11] A felperes évek óta az e-mailben említett korábbi jegyző élettársa. [12] A felperes és az alperes az e-mail megküldésekor személyesen nem ismerték egymást. Az alperes nyíltan fogalmazott meg szakmai kritikákat a pénzügyi gondnokkal és a felperessel - szemben hivatalba lépését követően, így nyílt titok volt, hogy az alperes és a felperes között konfliktusos a viszony a személyes ismeretség hiányában is. [13] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a
  18. december
  19. napján tanú1 Község1 Önkormányzata polgármestere e-mail cím1 e-mail címére, tanú2 képviselő e-mail cím2 e-mail címére, tanú3 képviselő e-mail cím3 e-mail címére, tanú4 képviselő e-mail cím5 e-mail címére, tanú5 képviselő e-mail cím4 e-mail címére, tanú6 alpolgármester e-mail cím6 e-mail címére és tanú7 képviselő e-mail cím7 e-mail címére küldött elektronikus levelében megsértette a jóhírnévhez fűződő jogát, azzal, hogy valótlanul állította, hogy okirathamisításokkal és bűncselekmények elkövetésével színesítette a község1i Közös Önkormányzati Hivatalban végzett tevékenységét. Kérte az alperesnek a jogsértés abbahagyására kötelezését, valamint a további jogsértéstől eltiltását. [14] Kérte továbbá az alperesnek megfelelő elégtétel adására kötelezését akként, hogy a jogsértés elkövetésével azonos módon és személyek vonatkozásában, elektronikus körlevélben kérjen bocsánatot tőle a következő szöveggel: "Bocsánatot kérek felperestől!" valamint csatolja a keresetének jogerősen helyt adó ítélet fejrészét és rendelkező részét. [15] Kérte az alperes 500.000 forint összegű sérelemdíj megfizetésére kötelezését, valamint perköltségben marasztalását is a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  20. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.)
  21. §

(2)bekezdése alapján. [16] Az alperes
  1. december 1-i elektronikus levelében rá nézve valótlan és sértő tényállításokat tett. Valótlanul állította, hogy a felperes a Község2 Közös Önkormányzati Hivatalban végzett könyvelői tevékenysége során okirathamisítást és bűncselekményt követett el. Ezzel megkérdőjelezte a felperes szakmai alkalmasságát, magatartása sértette a Polgári Törvénykönyvről szóló
  2. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:
  3. §
(2)bekezdésében rögzített jóhírnévhez fűződő jogát. [17] A levélben használt „könyvelő” megjelölés alapján a személye egyértelműen beazonosítható volt. Az alperes a tevékenységével összefüggésben a jelen perben sérelmezett közlést megelőzően is fogalmazott meg kritikus megállapításokat, amelyek szintén minden alapot nélkülöznek. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.613/2022/4/II 4 [18] A Község2 Közös Önkormányzati Hivatalban fennállt közalkalmazotti jogviszonyával összefüggésben ellene nem indult büntetőeljárás, a korábbi eljárásokban tanúként hallgatták ki. [19] A jóhírnévhez fűződő jog megsértésére tekintettel a Ptk. 2:51. § (
  1. l)bekezdés a),
  2. b)és
  3. c)pontjában megjelölt felróhatóságtól független (objektív) szankciók alkalmazását kérte és a Ptk. 2:52. §-a szerinti sérelemdíjat is követelt. Ennek összegét 500.000 forintban határozta meg, tekintettel arra, hogy az alperes személyiségi jogot sértő kijelentése csorbítja a szakmai és társadalmi megítélését, az alperes okirathamisítással és bűncselekmény elkövetésével vádolta meg. [20] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. [21] Jegyzőként a hivatal szabályos működésének kialakítása, a válságos helyzet menedzselése volt a feladata. Hivatalba lépését követően a két polgármester azzal a feladattal bízta meg, hogy a korábbi működést vizsgálja át. A dokumentumokból és a munkatársak történeteiből jelentős mulasztások ténye körvonalazódott ki. A dokumentumok alapján az önkormányzatok által megbízott ügyvédi iroda büntetőfeljelentést tett. Jelenleg két büntetőeljárás van folyamatban, az egyiket a NAV Dél-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága, a másikat az Érdi Rendőrkapitányság folytatja. Az eljárások jelenleg a tanúk kihallgatásának szakaszában vannak. [22] A község1n kialakult adósságrendezési helyzet kialakulásához a könyvelési munka szakszerűtlensége is hozzájárult. A 2020. december 1-i elektronikus levelében nem nevezte meg a felperest, aki egyebekben a „könyvelő” megjelölés alapján sem volt azonosítható, mivel az önkormányzatnak korábban sok könyvelője volt. Az azonosítás tanú3 e-mail-továbbítása miatt vált lehetségessé. [23] Nem tényállításokat tett, hanem egy meg nem határozott személy munkájának minőségével kapcsolatos véleményét fogalmazta meg, amely nem alkalmas a felperes jóhírnevének megsértésére. [24] Megalapozatlannak tartotta a jogsértő magatartás abbahagyására kötelezés iránti kereseti kérelmet, mert a jogsérelem alapjául meghatározott cselekmény egyszeri közlés volt. [25] A jogsértéstől való eltiltásra kötelezés iránti kereseti kérelem is alaptalan, mert fel sem merül a felperes által jogsértőnek tekintett cselekedet megismétlése. [26] Az alperes véleményét azon a felületen és azok körében vonta vissza, ahol azt közölte; és mivel az eredeti közlés sem tartalmazta a felperes nevét, így a visszavonásra és a bocsánatkérésre sem a felperes nevének feltüntetésével került sor. A bocsánatkérés igénye nem valós tényen alapul. [27] Érvelése szerint a sérelemdíj megfizetése iránti kereseti kérelem a jogsértés megállapíthatóságának hiányában alaptalan. Egyebekben a közlésre olyan személyek között került sor, akik a folyamatban lévő büntetőeljárások ténybeli alapját, így a korábbi évek kifogásolható minőségű könyvelési munkáját is ismerik. A sérelemdíj követelés összege eltúlzott, a felperes annak alapjául szolgáló tényeket nem adott elő. [28] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a 2020. december 1. napján tanú1 Község1 Önkormányzata polgármestere e-mail cím1 email címére, tanú2 képviselő e-mail cím2 email címére, tanú3 képviselő e-mail cím3 email címére, tanú4 képviselő e-mail cím5 email címére, tanú5 képviselő e-mail cím4 email címére, tanú6 alpolgármester e-mail cím6 email címére és tanú7 képviselő e-mail cím7 email címére küldött elektronikus levelében megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.613/2022/4/II 5 hogy valótlanul állította, hogy okirathamisításokkal és bűncselekmények elkövetésével színesítette a község1i Közös Önkormányzati Hivatalban végzett tevékenységét. [29] Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül – elégtétel adásaként – a fenti személyek e-mail címére megküldött elektronikus körlevélben kérjen bocsánatot a felperestől; valamint csatolja ahhoz a jelen perben hozott jogerős ítélet fejrészét (helyesen: bevezető részét) és rendelkező részét. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 350.000 forint sérelemdíjat; míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [30] Az alperest a felperes javára 63.500 forint perköltség, továbbá az állam javára 36.000 forint illeték megfizetésére kötelezte. [31] Ítéletének indokolásában kimerítően ismertette a Ptk. 2:42. §
(1)-
(2)bekezdésében, a 2:
  1. § d) pontjában, a 2:
  2. §
(2)bekezdésében, a 2:51. §
(1)bekezdés a-e) pontjaiban, 2:52. §
(1)-
(3)bekezdésében foglalt rendelkezéseket. [32] A keresetben meghatározott közlés értelmezését és értékelését a jóhírnév és a becsület védelmével kapcsolatos bírói gyakorlat és általános elvek, valamint a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának PK
  1. és
  2. számú állásfoglalásában foglaltak figyelembevételével végezte el. [33] Az e-mail teljes szövegét tekintve azt állapította meg, hogy annak alapján a felperes azonosítható volt. Az elektronikus levél szűk címzetti köre tudta, hogy a pénzügyi gondnok a felperest tanácsadóként foglalkoztatta. Személye a levél pénzügyi gondnokra utaló második részéből már egyértelműen felismerhetővé vált, különös tekintettel arra is, hogy a képviselő-testület, az alperes és a pénzügyi gondnok közötti viszony konfliktusokkal terhelt voltát minden érintett ismerte. [34] Az elsőfokú bíróság az e-mail valamennyi címzettjét meghallgatta tanúként. A vallomásokat egyenként és összességében értékelve megállapította, hogy mindnyájan tudtak arról, hogy a felperes a pénzügyi gondnok tanácsadója, észlelték a konfliktusokat, így a levélből levonható egyetlen okszerű következtetés az, hogy a könyvelő tevékenységére és szaktudása hiányára vonatkozó szövegrészek a felperesről szólnak. [35] A sérelmezett közlést okirathamisítás és bűncselekmények elkövetésére vonatkozó tényállításnak tekintette, amelynek bizonyítottsága nem állapítható meg. Az alperes az Érdi Rendőrkapitányságon folyamatban lévő büntetőeljárás részleteiről nem nyilatkozott, a nyomozási eljárásban a felperest pedig nem gyanúsították meg, kizárólag tanúként szerepelt. Az elsőfokú bíróság végkövetkeztetése szerint az alperes a keresetben megjelölt valótlan tények állításával megsértette a felperes jóhírnévhez való jogát. [36] A sérelemdíj összegének megállapítása körében értékelte azt, hogy az alperes bűncselekmények elkövetésével vádolta meg a felperest, ami rendkívül sérelmes és dehonesztáló. Felelősségteljes könyvelési-tevékenységet ellátó személyekkel szemben társadalmilag magasabb az erkölcsileg elvárható mérce. Figyelemmel volt arra is, hogy az alperes az eredeti címzettek körében visszavonta állítását, azonban azt a felpereshez közvetlenül nem juttatta el; hogy a jogsértés egyszeri volt, valamint, hogy az csak igen szűk körben valósult meg, és a címzettekben a felperesről korábban kialakult megítélést nem befolyásolta. Nem vette figyelembe ugyanakkor azt, hogy az alperes a felperes előadása szerint korábban is véleménynyilvánításba burkolt tényállításokat tett ugyanilyen tartalommal. E körülményeket egyenként és összességükben vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a felperes 500.000 forintos sérelemdíj igénye eltúlzott, ezért azt a jogsértés súlyával arányban állóan 350.000 forintban állapította meg, mert ez elégséges a felperest ért jogsérelem kiküszöböléséhez, másrészt kellő visszatartó erőt jelent az alperes részére, hogy a jövőben tartózkodjon a hasonló jogsértésektől. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.613/2022/4/II 6 [37] Elutasította a felperesnek azt a kérelmét, hogy kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására és tiltsa el a további jogsértéstől, mivel a perben kizárólag a keresetben elbírált egyszeri jogsértés volt vizsgálható, és az nem volt folyamatos. [38] Helyt adott ugyanakkor a felperes elégtételadási kérelmének, tekintettel arra, hogy személyiségi jogsérelem esetén ugyanahhoz a körhöz kell eljuttatni az elégtételadást biztosító közlést. [39] Megállapítása szerint a felperes a perben részben lett pernyertes, a jogalap tekintetében teljes egészében, míg a sérelemdíj vonatkozásában 2/3 arányban. Az alperest mégis a teljes perköltség megfizetésére kötelezte a Polgári perrendtartásról szóló
  3. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  4. §
(1)bekezdése alapján, utalva a
(3)bekezdésre. A felperest képviselő ügyvéd áfával növelt munkadíjából álló perköltség összegét az Ükr. 3. §
(2)és
(3)bekezdése alapján állapította meg. Az alperest kötelezte a feljegyzett 36.000 forint eljárási illeték megfizetésére is. [40] Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását indítványozta. Kérte a felperes első- és másodfokú perköltségben marasztalását is az általa csatolt megbízási szerződésben foglaltak alapján. [41] Az alperes az ítélet eljárási és az anyagi jognak való megfelelősége vizsgálatát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem a Pp. 279. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően értékelte, a megállapított tényekből téves jogkövetkeztetést vont le, a vonatkozó jogszabályokat helytelenül alkalmazta. [42] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 279. §
(1)bekezdésében meghatározott kötelezettségeinek nem tett eleget, a perben jelentős tényeket nem a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján állapította meg. A peres eljárás sajátossága, hogy a felperes által kifogásolt elektronikus levelet igen szűk körben, összesen hét személynek küldte meg. Az elsőfokú bíróságnak a bizonyítási eljárás során lehetősége volt valamennyi címzettet tanúként meghallgatni, és őket nyilatkoztatni arról, hogy a felperes által sérelmezett mondatban megjelölt könyvelő személyét beazonosították-e, az azonosíthatóságot pedig csak az ő vonatkozásukban kellett vizsgálnia. [43] Az elsőfokú eljárás során meghallgatott hét tanú közül csak két személy (tanú3 és tanú7) számára volt egyértelmű, hogy a felperes lehet az a könyvelő, akire vonatkozóan az alperes véleményt nyilvánított. A többi tanú (tanú1, tanú2, tanú4, tanú6 és tanú5) számára nem volt felismerhető, hogy a kifogásolt közlés kire vonatkozhatott. Az a körülmény, hogy tanú5 tanú úgy nyilatkozott, hogy sejtése szerint a felperes volt az, akiről a per tárgyát képező elektronikus levél szólt, nem azonos azzal, hogy a felperes személyét egyértelműen beazonosította a levél elolvasásakor. [44] Az ügy eldöntése szempontjából nem annak van jelentősége, hogy a tanúknak mit kellett volna tudniuk az elektronikus levél elolvasásakor, illetőleg, hogy az elsőfokú bíróság szerint a logika szabályait tekintve milyen következtetés vonható le a szöveg teljes tartalmát tekintve, hanem annak, hogy a tanúk ténylegesen milyen következtetésre jutottak a könyvelő személyét illetően a sérelmezett közlés megismerésekor. Egyes tanúk sejtése nem releváns, egyébként a tanúk erről a közlést követően másfél évvel később, egy bírósági eljárás során nyilatkoztak, a jogvitáról tudomásuk volt. [45] Annak alapján, hogy öt személy nem azonosította a felperest a sérelmezett közlésben megjelölt könyvelővel, az elsőfokú bíróságnak arra kellett volna következtetnie, hogy a kifogásolt mondatból a felperes személye nem volt azonosítható, ezért a keresetet el kellett volna utasítani. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.613/2022/4/II 7 [46] Nem tett olyan kijelentést, hogy a felperes okiratokat hamisít és bűncselekményeket követ el. [47] Az alperes megismételte az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait a Község2 Közös Önkormányzati Hivatal hibás működéséről, a jegyzői kinevezését követően kapott feladatáról, a vizsgálat eredményéről, a folyamatban lévő büntetőeljárásokról. Közölte, hogy az ügyek jelenleg a tanúk kihallgatásának és a szakértői vizsgálatnak a szakaszában vannak. [48] A nyomozás akadályozásának elkerülése érdekében semmilyen dokumentumot nem adhatott, és jelenleg sem adhat ki még az ellene indított polgári peres eljárásban sem. Feltételezte, hogy a felperes részéről a jelen peres eljárás megindítására elsődlegesen azért került sor, hogy a felperes, vagy rajta keresztül a vele élettársi kapcsolatban élő volt jegyző a folyamatban lévő nyomozásokról információhoz jusson. [49] Mivel a kifogásolt közléssel nem sértette meg a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, mert abból a felperes személye egyértelműen nem volt azonosítható, a felperest a Ptk. 2:52. § (l) bekezdése alapján nem illeti meg sérelemdíj. [50] Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj megállapítása körében ítéletében részletesen ismertette a sérelemdíj megállapításával kapcsolatos bírósági gyakorlatot, ebben a körben azonban a Ptk. 2:52. § (l) és
(3)bekezdéseiben foglaltakat nem megfelelően alkalmazta, a sérelemdíj mértékét nem az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – figyelemmel határozta meg, annak összege eltúlzott. Utalt arra, hogy a kereset teljes elutasítására vonatkozó fellebbezési kérelme magában foglalja a sérelemdíj mérséklésére vonatkozó fellebbezési kérelmet is. [51] A sérelemdíj összegének meghatározása során a jelen perben nem annak van jelentősége, hogy a felperest felelősségteljes, könyvelési feladatot ellátó személyként bűncselekmény elkövetésével vádolta, hanem annak, hogy az e-mail címzettjei korábban is ismerték a felperest és felelősségteljes könyvelési tevékenységét, de egyikük sem változtatta meg a sérelmezett közlés hatására a felperesről alkotott véleményét. A felperes által kifogásolt közlésen kívül más információk is rendelkezésére álltak, ezek miatt a levél címzettjei meg sem lepődtek a véleménynyilvánítás és a felperes személyének összekapcsolásakor. Az elsőfokú bíróság nem megfelelő súllyal értékelte a sérelemdíj összegének meghatározásakor, hogy a jogsértés egyszeri volt, a közlés szűk körben valósult meg, és a levélben foglaltakat utóbb visszavonta. A további jogsértéstől történő visszatartás sem indokolja ilyen magas összegű sérelemdíj megállapítását. [52] Előadása szerint különösen sérelmes az elsőfokú ítélet elégtétel adására kötelező rendelkezése. Az elsőfokú bíróság nem indokolta, hogy miért adott helyt a felperes e kereseti kérelmének. Az elsőfokú eljárás során bizonyította, hogy a sérelmezett elektronikus levél címzettjei számára – a felperes
  1. december 15-én megküldött levelére figyelemmel –
  2. december 17-én már megírta a felperes által kifogásolt mondat tartalmának visszavonását, és bocsánatot is kért, illetve a három napos határidőn belül,
  3. december
  4. napján a felperesnek is levelet küldött, amelyben jelezte, hogy az általa sérelmezett mondatot visszavonta, továbbá sajnálatát is kifejezte. Emiatt az ismételt elégtételadásra történő bírósági kötelezés teljes mértékben megalapozatlan. [53] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, az alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. [54] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, helytálló jogkövetkeztetéseket vont le, ítélete mind az anyagi-, mind az eljárásjogi jogszabályoknak megfelel. A sérelmezett közlést tartalmazó e-mail üzenetből a személye Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.613/2022/4/II 8 kétséget kizáróan azonosítható. Az alperes fellebbezésében iratellenesen állítja, hogy csak két személy tudta azonosítani a személyét. [55] Az alperes által, ismeretlen tettes ellen tett feljelentések alapján indult büntetőeljárásokban (NAV Dél-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága előtti, Érdi Rendőrkapitányság előtt) őt kizárólag tanúként hallgatták meg, meggyanúsítására nem került sor. [56] Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj megállapítása körében helyesen értékelte a bűncselekménnyel vádolást különösen súlyos jogsértésként. [57] Az alperes
  5. december 17-én kelt válaszlevele nem fejezte ki sajnálkozását a jóhírnévsértő tényállításokkal összefüggésben, ezért a kijelentések visszavonása nem minősülhet bocsánatkérésnek. [58] A fellebbezés nem alapos. [59] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp.
  6. §
(1)bekezdés a) pontja alapján tárgyaláson bírálta el. A felülbírálat során a Pp.
  1. §-ában megjelölt, az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt, mindezek alapján – az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelemre tekintettel – a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján az ügy érdemében döntött. [60] Az elsőfokú ítéletet a Pp. 370. §
(1)bekezdésének megfelelően a fellebbezési kérelemben és ellenkérelemben foglaltak korlátai között bírálta felül. Fellebbezés hiányában, a Pp. 358. §
(5)bekezdés harmadik mondatában foglaltak alapján jogerőre emelkedett a jogsértéstől eltiltás, a jogsértés abbahagyására kötelezés iránti keresetet elutasító, illetve a sérelemdíj iránti igényt részben elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés. [61] Az alperes ellenkérelmében és fellebbezésében foglaltak alapján a bíróságnak elsőként azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes személye azok részéről, akiknek az alperes a kifogásolt tartalmú e-mailt megküldte felismerhető volt-e. [62] A Ptk. 2:54. §
(1)bekezdése szerint a személyiségi jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Az anyagi igényérvényesítés joga azt illeti meg, akinek a személyére a közlemény – nevének megjelölésével vagy egyéb módon – utal, vagy akinek a személye a közlés tartalmából egyébként felismerhető. [63] Az e-mail címzetti köre kétségkívül szűk volt, hiszen a tájékoztatás csak hét személynek (a polgármesternek, az alpolgármesternek és képviselő-testületi tagoknak) szólt. Az alperes helytálló érvelése szerint nem azt kellett vizsgálni, hogy a felperes bárki számára azonosíthatóvá vált-e, hanem azt, hogy az e-mailt megkapó hét személy őt felismerhette-e. Ebből a szempontból pedig nem az átlagos ismeretekkel rendelkező „olvasó” vagy a bíróság nézőpontjának van jelentősége. A Kúria követendő gyakorlata szerint személyes érintettség megállapításához ugyanis nincs szükség arra, hogy az érintett személye mindenki számára egyértelmű legyen, elegendő, ha szűkebb körben megvalósul a felismerhetőség (a Kúria Pfv.IV.20.643/2019/
  1. számú határozata). A személyiségvédelmi igény érvényesítéséhez elegendő az, ha az érintett személyt a szűkebb környezete felismeri (a Kúria Pfv.IV.21.837/2018/
  2. számú határozata). [64] Erre vonatkozóan az elsőfokú bíróság az e-mail valamennyi címzettjét tanúként hallgatta meg. A bizonyítás eredményeként helytállóan következtetett arra, hogy a felperes a kereshetőségi jogát megalapozta, mert a peradatokból megállapíthatóan a címzetti körön belül két személy egyértelműen azonosította őt, két másik címzett felismerni vélte, míg a további címzettek számára – figyelemmel pozíciójukra, a KÖH ügyeiben való általános tájékozottságukra, illetve arra, hogy az e-mail a „könyvelő” megjelölésen túl egyéb, az adott könyvelő személyét konkretizáló körülményeket is megjelölt – azonosíthatóvá vált. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.613/2022/4/II 9 [65] A meghallgatott tanúk közül tanú3 és tanú7 a felperest egyértelműen felismerte, tanú6 és tanú5 az e-mailben említett könyvelő felperessel azonosságát valószínűnek tartották, tanú1, tanú2 és tanú4 számára pedig az e-mailből nem volt egyértelmű, hogy kire gondolhatott az alperes a „könyvelő” megnevezéssel, azonban mindhárman tudták, hogy a pénzügyi gondnok tanácsadója a felperes volt. Az alperes elektronikus levelében nem csak azt közölte, hogy egy – a közös hivatalnál jogviszonyban állt – könyvelőről van szó, hanem olyan körülményeket is megjelenített, amelyek a felperest annak ellenére azonosíthatóvá tették, hogy a KÖH-nél 2004-től 2020-ig tizenkét könyvelő dolgozott. [66] Az alperes az e-mailben szót ejtett a korábbi jegyzőről, illetve arról, hogy az említett könyvelő (és jegyző) még mindig közvetetten hatást gyakorolnak a település életére az elektronikus levélben megszólított tanú3on és a pénzügyi gondnokon keresztül. tanú1 tanú előadása szerint ő a könyvelő személyére utaló utóbbi mondatot nem is olvasta, mert az a szokása, hogy az e-maileknek az első három sorának olvasását követően eldönti, hogy azt tovább olvassa-e vagy törli, ez az e-mail pedig nem érdekelte. Ennek alapján pedig nem az állapítható meg, hogy a tanú a felperest nem tudta azonosítani, hanem az, hogy nem is akarta. Személyes meghallgatása során egyébként az alperes is azt mondta el, hogy a közvetett hatást gyakorló személy alatt a felperest értette. [67] Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást arról, hogy a kifogásolt közlés tényállítás, a felperes vonatkozásában az alperes azt állította, hogy „okirathamisításokat és bűncselekményeket” követett el. Ennek az állításnak a valóságát a perben az alperesnek kellett bizonyítania, e a kötelezettségének azonban nem tett eleget. [68] Súlytalan az alperes azon érvelése, miszerint a feljelentései alapján az Érdi Rendőrkapitányságon és a NAV előtt is büntetőeljárás van folyamatban, és annak adatait ismerve tette meg az állítását, de ezeket az iratokat a nyomozás érdekében nem bocsáthatja sem a bíróság, sem az e-mail címzettjei rendelkezésére. Az e-mailben ugyanis nem említette a büntetőeljárás tényét és azt sem, hogy a büntetőeljárás adatait, a feljelentés tartalmát ismerteti. Abból nem derül ki az sem, hogy a címzettek a büntetőeljárás állásával, a feljelentés tartalmával tisztában lennének. [69] A peradatok alapján az állapítható meg, hogy a felperest az eljárásokban tanúként hallgatták meg, meggyanúsítására nem került sor, vele szemben vádat nem emeltek. A bizonyítási teher helyes kiosztása szerint a mentesüléshez szükséges tények bizonyítatlanságát az alperes terhére kellett értékelni. [70] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság megalapozottan következtetett arra, hogy az „okirathamisítások és bűncselekmények” elkövetéséről tett tényállítás valótlan. A közlés egyben sértő is, hiszen a más személlyel kapcsolatos, bűncselekmények elkövetéséről tett valótlan állítás a közmegítélés szerint alkalmas arra, hogy a sértett társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja. A hírnévrontás nem „eredménydeliktum”, azaz megvalósulásához nincs szükség arra, hogy a hátrányos eredmény, a sértett társadalmi megítélésének negatív változása ténylegesen be is következzék, elegendő, ha arra a közlés objektíve alkalmas. Ezért a jogsértés megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a címzettek felperessel kapcsolatos megítélése megváltozott-e. [71] Az elsőfokú bíróság helyes indokokkal kötelezte az alperest elégtétel adására is. Az elégtételadási kötelezettségben a személyiségi jogi szankciók erkölcsi jellege mutatkozik meg hangsúlyosan. Lényegi vonása szerint a jogsértőt arra kötelezi a bíróság, hogy ismerje el cselekményének jogsértő voltát, és egyben juttassa kifejezésre megbánását, kövesse meg a sértettet. [72] Az elégtételadásra vonatkozó kötelezésre azért volt szükség, mert az alperes
  3. december 15-i, a jogsértő közlést tartalmazó e-mail címzettjei részére megküldött Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.613/2022/4/II 10 elektronikus levele nem a megállapított jogsértésért való sajnálkozás kifejezését tartalmazza. Csupán azt fejti ki, hogy az alperes nem kellő körültekintéssel fogalmazta meg a gondolatait, ami féleértésre adhat okot. A sajnálkozás kifejezéséhez az alperes az e-mailben további magyarázatokat is fűzött, kifejtve, hogy véleményét közölte, sem nevet, sem olyan időszakot nem említett, amely alapján a felperes joggal vélelmezhette volna, hogy a közlés róla alkotott véleményt tartalmaz. Mindez ténylegesen nem azt juttatja kifejezésre, hogy az alperes a cselekménye jogsértő voltát elismerte, és a felperes felé irányuló megbánását kifejezte. A jogsértés tárgyi súlyával arányban álló elégtétel adása az alperes részéről tehát ténylegesen nem történt meg. [73] Annak megítélésénél, hogy a felperest ténylegesen nemvagyoni hátrány érte, a bíróságnak nem a felperes szubjektív sértettség-érzéséből kell kiindulnia, hanem ahhoz képest külső mérce alapján kell megítélnie a jogsértő kifejezések sérelem okozására alkalmasságát. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperest a jogsértéssel összefüggésben sérelemdíjat megalapozó nemvagyoni hátrány érte. [74] Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj mértékét is helyes mérlegelés eredményeként állapította meg. Annak eldöntése során, hogy van-e helye sérelemdíj alkalmazásának, és ha igen, milyen összegben, a Ptk. 2:
  4. §
(3)bekezdése szerint nemcsak a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt – reparációt igénylő – hatását kell figyelembe venni, hanem az eset egyéb körülményeit is, különösen a jogsértés súlyát, ismétlődő jellegét, és a felróhatóság mértékét. Ezeket a körülményeket az elsőfokú ítélet okszerűen, logikai hiba nélkül értékelte, amelynek tükrében a megítélt – egyébként a bírói gyakorlat által kialakított legalacsonyabb, mértékhez igazodó – 350.000 forint sérelemdíj mellőzésének, illetve leszállításának nem volt törvényes oka. [75] A másodfokú bíróság mindezek alapján a felülbírálat eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú ítélet a fellebbezéssel érintett részében az irányadó anyagi jognak megfelel, a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetés nem vonható le, az elsőfokú bíróság a Pp. 279. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezéseket nem sértette meg, a lefolytatott bizonyítás eredménye nem okszerűtlen, és ennek alapján a tényállás módosításának, kiegészítésének nincs helye. [76] A másodfokú bíróság szükségesnek tartotta ugyanakkor az elsőfokú ítélet jogsértést megállapító rendelkezésének szövegezésbeli pontosítását. Nem felel meg ugyanis az ítélet rendelkező részével szemben támasztott követelménynek, ha a bíróság a kifogásolt szövegrészletet szó szerint idézve, annak egésze tekintetében állapítja meg az alperes terhére a személyiségi jogsértés elkövetését. Az ítélet ily módon megfogalmazott rendelkező részéből ugyanis nem állapítható meg, hogy a jogalapként megjelölt anyagi jogi jogszabály alapján vizsgált és jogsértőnek állított közlés melyik részét tekinti a bíróság valótlan tényállításnak. [77] A Ptk. 2:51. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítására a kereset tárgyát képező személyiségi jog megsértésének tartalmához kapcsolódóan kerülhet sor. A bíróság nincs elzárva attól, hogy a keresetben sérelmesnek tartott szövegrész tartalmi körén belül – a keresethez kötöttség elvét megtartva – maga fogalmazza meg, hogy a közlés mely tartalma jogsértő. (Kúria Pfv.IV.21.487/2021/5.) Az elsőfokú bíróság szükségtelenül és a jogsértés lényegi tartalmának kifejezését szükségtelenül zavaró részletességgel, más, a perben nem érintett személyek személyes adatait tartalmazó módon fogalmazta meg a hírnévrontás megvalósulását az ítélet rendelkező részében. [78] Kizárólag emiatt került sor az – érdemben helyes – elsőfokú ítélet Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján történő megváltoztatására. A másodfokú bíróság ehhez igazodóan változtatta meg az elégtételadás módjára vonatkozó rendelkezést is, miszerint a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.613/2022/4/II 11 bocsánatkérését az alperesnek elektronikus körlevélben kell eljuttatnia a jogsértő közlést tartalmazó e-mail címzettjei részére. [79] Az alperes a másodfokú eljárásban pervesztes lett. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes részére a másodfokú eljárásban jogszabályi rendelkezésre hivatkozással felszámított – ügyvédi munkadíjban megjelenő – perköltség megfizetésére. A felperes a költségeit az Ükr. 3. §
(2)bekezdése alapján számította fel, e körben a másodfokú bíróság 5 munkaórát tartott elfogadhatónak a fellebbezési ellenkérelem, és a felperes jogi képviselőjének tárgyaláson való részvételével összefüggésben, így az alperest 15.000 forint + áfa összegű másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. [80] Az Itv. 39. §
(2)bekezdés c) pontja, valamint 46. §
(1)bekezdése alapján számított 48.000 forint fellebbezési illetékből az alperes által még meg nem fizetett 20.000 forint fellebbezési illeték megfizetésére a másodfokú bíróság szintén az alperest kötelezte a Pp. 101. §
(1)bekezdése, a 102. §
(1)bekezdése, valamint a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése alapján. Budapest,
  1. október
  2. dr. Kovács Helga s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Éva s.k. előadó bíró dr. Mizerák Judit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.