← Magyarország

Gf.20091/2023/7 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az aggálytalan szakértői véleményt eredménytelenül támadó fellebbezés nem ad alapot a vezetői felelősséget megállapító ítélet megváltoztatására. Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.II.20.091/2023/

  1. A felperes: Felperes1 (cím2) A felperes képviselője: dr. Szele Ferenc kamarai jogtanácsos (cím7) Az alperes: Alperes1 (Cím1) Az alperes képviselője: Dr. Németh Renáta Ügyvédi Iroda (cím12; ügyintéző: dr. Németh Renáta ügyvéd) A per tárgya: Cstv. 33/A. § szerinti felelősség megállapítása iránti per Az elsőfokú bíróság neve és fellebbezéssel támadott határozatának száma: Szombathelyi Törvényszék 7.G.40.005/2021/
  2. A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: alperes, 98.,
  3. sorszám Ítélet Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.091/2023/7 2 Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000,- (húszezer) Ft másodfokú perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az állam javára az illetékes adó- és vámhatóság felhívására 48.000,- (negyvennyolcezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket. A fellebbezési illetéket 60 napon belül az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044090600018 illetékbevételi számlájára kell megfizetni. A fellebbezési illeték megfizetése során jelen bíróság megnevezését, bírósági ügyszámát, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát (jelét) közleményként fel kell tüntetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felszámolási ügy adósa1-nek (a továbbiakban adós) az alperes volt az egyedüli tagja és ügyvezetője
  4. november 23-tól. Az adós ellen indult felszámolási eljárás kezdő időpontja
  5. szeptember
  6. [2] Az adóhatóság a
  7. július
  8. – december
  9. közötti időszakra áfa adónemben lefolytatott vizsgálat eredményeként a
  10. július 25-én meghozott 9520378570 számú határozatában az adós terhére 1.846.000,- Ft adókülönbözetet, 6.113.000,- Ft adóbírságot és 62.000,- Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A határozat indokolása szerint az adós társaság az általa kötött adásvételi szerződések alapján vételárfizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért az eladó által kiállított számla alapján adólevonási joggal sem élhetett volna. A
  11. augusztus 28-án jogerőre emelkedett határozatot megelőzően az adóhatóság már korábban végrehajtási eljárást kezdeményezett adótartozás miatt az adóssal szemben. Az adós számláját vezető pénzintézet a beszedési megbízást
  12. április 2-án fedezethiány miatt visszautasította. A
  13. március 13-ai végrehajtási helyszíni eljárás eredménytelenül zárult. A végrehajtás az adós felszámolásának elrendelésére tekintettel szűnt meg. Az adóhatóság követelését a felszámoló 18.906.556,- Ft összegben vette nyilvántartásba. [3] Az adós társaság 2012., 2013.,
  14. évi és a
  15. tört évi beszámolói alapján az állapítható meg, hogy 2012-ben a cég még 101.727.000,- Ft forgóeszközzel rendelkezett, rövid lejáratú kötelezettségei pedig 93.670.000,- Ft-ot tettek ki. 2013-ban a rövid lejáratú kötelezettségek összege 102.284.000,- Ft-ra, a forgóeszközök értéke 94.901.000,- Ft-ra, 2014ben a rövid lejáratú kötelezettségek összege 90.247.000,- Ft-ra, a forgóeszközök értéke 37.709.000,- Ft-ra; a
  16. tört évben a felszámolás elrendeléséig a rövid lejáratú kötelezettségek összege 68.666.000,- Ft-ra, a forgóeszközök értéke 317.000,- Ft-ra változott. Az alperes az adós egyedüli tagjaként és képviselőjeként annak ellenére, hogy a társaság saját Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.091/2023/7 3 tőkéje már 2013-ban negatív volt, nem tett semmilyen intézkedést a veszteségek csökkentése érdekében, nem képzett céltartalékot és nem tett lépéseket a társaság megszüntetésére, e magatartás eredményeként a felszámolás elrendeléséig a társaság rövid lejáratú kötelezettségei 217-szeresen meghaladták a rendelkezésre álló forgóeszközök értékét. [4] A törvényszék megállapította azt is, hogy az alperes a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló
  17. évi XLIX. törvény (Cstv.)
  18. §

(1)bekezdése szerinti kötelezettségeinek teljes körűen nem tett eleget, mivel a felszámolást megelőző analitikus és főkönyvi nyilvántartásokat, leltárokat, főkönyvi kivonatokat nem adta át a felszámolónak. [5] A Szombathelyi Törvényszék az adós felszámolása során a
  1. szeptember 1-én kelt 5.Fpk.66/2015/
  2. számú végzésében az adós gazdálkodó szervezetet bankszámláival együtt megszüntette, a felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította. A felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta. Megállapította, hogy a képviselő1 hitelező részére a Cstv. 49/D. §-a alapján megtérült 1.711.522,- Ft-ot meghaladóan a bejelentett hitelezői igények kielégítetlenül maradtak. A felszámolást befejező végzés
  3. szeptember 23-án emelkedett jogerőre. [6] Az alperes Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti felelősségét megalapozó fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet
  1. április 16-án következett be, mert annak szubjektív feltételeként az alperes ezen a napon értesült az adótartozás behajtására irányuló inkasszó eredménytelenségéről. Megállapította a bíróság, hogy az adós közzétett beszámolói, valamint a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye és annak kiegészítése alapján a
  2. évben az adós társaság vagyonvesztése 100%-os volt, 2013-től kezdődően a társaság bevételszerző tevékenységet nem folytatott, emellett veszteségeit tovább növelték a működési költségek és egyéb ráfordítások. A bevételekhez kapcsolódó tranzakciók összevontan nem hoztak nyereséget, mert a ráfordítások meghaladták a nettó árbevételt. Az igazságügyi szakértői vélemény megállapítása szerint a 2012-ben kialakult eladósodottság növekedését a kirótt jogkövetkezmények nagyrészben fokozták, azonban ezt követően az adós társaság vezetése üzleti döntéseivel súlyosbította a cég pénzügyi, jövedelmi és vagyoni helyzetét, ezzel rontották a hitelezői veszteségek elkerülésének és csökkentésének esélyét. A könyvelési bizonylatok hiánya miatt az már nem állapítható meg, milyen konkrét gazdasági tranzakciók, jogügyletek eredményezték, hogy a
  3. évben 73.057.000,- Ft összegben nyilvántartott követelésállomány
  4. évben 66.689.000,- Ft-ra, 2014-ben a felszámolás elrendeléséig nulla forintra csökkent. Az adós a gazdasági aktivitását, bevételt szerző tevékenységét
  5. évet követően megszüntette. [7] A felperes a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésére alapított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az adós társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően az alperes ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal az adós társaság vagyona 23.406.764,- Ft-tal, valamint további 7.562,31 euróval csökkent és ezzel összefüggésben a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése meghiúsult. Arra hivatkozott, hogy az alperes a felszámolás elrendelését követően nem tett maradéktalanul eleget a Cstv. 31. §
(1)bekezdése szerinti kötelezettségeinek. A 2015. tört évi beszámolót pedig késedelmesen helyezte letétbe, ezért a Cstv. 33/A. §
(5)bekezdése szerinti vélelem fennáll. Állította, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2012. január 19-én következett be, mert a Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.091/2023/7 4 társaság ezen időpontban lett volna köteles az adóhatóság felé fennálló kötelezettségei teljesítésére. [8] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a Cstv. 33/A. §
(5)bekezdése szerinti vélelem fennállna, álláspontja szerint a felszámoló nyilatkozataiból, a felszámolási eljárás iratanyagából az állapítható meg, hogy a Cstv. 31. §
(1)bekezdése szerinti kötelezettségeit teljesítette, a vélelem megállapíthatóságára pedig nem nyújt alapot az, hogy a
  1. tört évi beszámolót késedelmesen helyezte letétbe és intézkedett annak közzététele iránt. Állította, hogy az adós működése a keresetben hivatkozott adóhatósági határozat miatt lehetetlenült el. Az alperesnek lehetősége sem volt arra, hogy a végrehajtás alá került adósi vagyont piaci módon értékesítse. A felperes által engedélyezett részletfizetéssel a társaság nem tudott élni, ugyanakkor az alperes a rendes gazdálkodás körében mindent megtett annak érdekében, hogy a hitelezői igények kielégíthetők legyenek. [9] Az elsőfokú bíróság a
  2. sorszám alatti, a Győri Ítélőtábla Gpkf.II.25.292/2021/
  3. számú végzésével helybenhagyott végzésével az alperest vagyoni biztosíték nyújtására kötelezte. [10] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezzel okozati összefüggésben a társaság vagyona 23.406.764,- Ft-tal és 7.562,31 euróval csökkent, és a hitelezők követeléseinek kielégítését ezen összeg erejéig meghiúsította. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Cstv. 83/E. § (helyesen: 83/R. §)
(4)bekezdése alapján a kereset elbírálására a Cstv.
  1. évi XLIX. törvénnyel módosított 33/A. §-át kell alkalmazni. A törvényszék felhívására az adós volt felszámolóbiztosa úgy nyilatkozott, hogy az alperes az adós iratanyagát iratjegyzék nélkül küldte meg a felszámolónak, az iratanyag az időmúlásra figyelemmel részben selejtezésre került, így a felszámoló arra nem tudott egyértelműen nyilatkozni, hogy a 2011-
  2. évekre vonatkozó főkönyvi kartonokat és analitikus nyilvántartásokat az alperes átadta-e számára. Emellett azonban a felperes által csatolt
  3. május 17-ei jegyzőkönyv a felszámoló nyilatkozataként azt tartalmazta, hogy az alperes által átadott iratanyag nem volt teljeskörű. Az elsőfokú bíróság a Győri Ítélőtábla Gpkf.II.25.292/2021/
  4. számú végzésének indokolásában írtakra is figyelemmel kifejtette, a perben utóbb ismertté vált adatok szerint az alperes a Cstv.
  5. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti kötelezettségét maradéktalanul nem teljesítette, az adós iratanyagát teljeskörűen nem bocsátotta a felszámoló rendelkezésére. Mindezekre tekintettel alaposnak találta azt a felperesi álláspontot, hogy a Cstv. 33/A. §
(5)bekezdése szerinti feltételek teljesültek, ezért vélelmezni kellett, hogy az alperes vezető tisztségének időtartama alatt következett be a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet és ebben a helyzetben az alperes nem a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el. [11] A törvényszék az igazságügyi szakértői vélemény alapján a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét
  1. április 16-ai időponttal állapította meg, arra figyelemmel, hogy az alperes e napon értesült az adós ellen benyújtott inkasszó eredménytelenségéről. Rámutatott, hogy a vagyoncsökkenés tényét és mértékét az adós társaság 2012-2015 év közötti beszámolói, valamint az igazságügyi szakértői vélemény támasztja alá. A teljes vagyonvesztést elszenvedő adós eladósodottságának mértéke
  2. évben 3.370.000,- Ft volt. Az eladósodottság 2013-ban 7.383.000,- Ft-ra, 2014-ben Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.091/2023/7 5 52.538.000,- Ft-ra, 2015-ben 68.349.000,- Ft-ra nőtt. A szakértő a könyvelés és az erre vonatkozó könyvelési bizonylatok hiányában nem tudta megállapítani, milyen konkrét tranzakciók vezettek az adós követelésállományának csökkenéséhez. [12] A törvényszék az alperes a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti felelősségét megalapozó magatartásként értékelte, hogy a szakértői vélemény és az alperes személyes nyilatkozata alapján az adós gazdasági aktivitása, bevételt szerző tevékenysége
  1. évet követően megszűnt. Az elsőfokú bíróság a Kúria Gfv.VII.30.419/2020/
  2. számú, Gfv.VII.30.223/2019/
  3. számú és Gfv.VII.30.235/2019/
  4. számú ítéleteire utalva arra a következtetésre jutott, az alperes részéről nem tekinthető felelős magatartásnak, hogy a gazdasági tevékenységet nem folytató adós fenntartása mellett abban bízott, lesz olyan üzlet, amellyel a cég megmenthető lesz. Az alperes a számvitelről szóló
  5. évi C. törvény (Számv.tv.)
  6. §
(8)bekezdés
  1. pontja és
  2. §
(1)bekezdésében, valamint a Kúria Gfv.VI.30.315/2021/
  1. számú ítéletének [35] és [86] bekezdésében írtak ellenére a
  2. szeptember 12-én esedékessé vált, hatósági adóellenőrzés során megállapított, összesen 24.704.000,- Ft adókülönbözetre, adóbírságra, késedelmi pótlékra nem képzett céltartalékot, holott erre a
  3. évben elért adózás előtti eredmény még részben fedezetet nyújtott volna. Mindezek alapján megállapíthatónak találta a felelősséget megalapozó alperesi magatartás és az adósnál bekövetkezett vagyoncsökkenés, illetőleg a hitelezői követelések teljes kielégítésének meghiúsulása közötti okozati összefüggés fennálltát is. Végül utalt arra, hogy amennyiben a Cstv. 33/A. §
(5)bekezdése szerinti vélelem fennállta nem lenne megállapítható, úgy a felperes ebben az esetben is igazolta a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti valamennyi, az alperesi felelősség megállapításához szükséges feltételt. Az alperes a Cstv. 33/A. §
(4)bekezdése ellenére nem adott elő és nem bizonyított olyan körülményeket, amelyek a felelősség alóli mentesülését eredményeznék. A Győri Ítélőtábla Gpkf.II.25.292/2021/
  1. számú végzésére utalva rögzítette, minden alapot nélkülöz az alperesnek az a hivatkozása, hogy a felperes adóbírsága, illetőleg az adóvégrehajtás lehetetlenítette el az adós társaság működését, mert a hatósági határozat jogszerűsége a jelen eljárásban már nem vizsgálható. [13] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét olyan igazságügyi szakértői véleményre alapította, amely az iratanyag hiánya miatt nem tekinthető aggálytalannak, ezért a törvényszék eljárása a Polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (Pp.)
  3. §
(1)bekezdésébe és 279. §
(1)bekezdésébe ütközött. [14] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében a támadott ítélet helybenhagyását, az alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint a fellebbezés nem megalapozott, mivel a per adatai alapján az megállapítható, hogy az alperes a Cstv. 31. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti kötelezettségének nem tett eleget. Az igazságügyi szakértői vélemény szerint a releváns tények (a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontja, a vagyoncsökkenés ténye és mértéke, a hitelezői követelés teljes kielégítésének meghiúsulása, az alperes felelősséget megalapozó magatartása és az, hogy ezzel okozati összefüggésben következett be a vagyoncsökkenés) a perbeli adatok alapján is egyértelműen megállapíthatók voltak. Kiemelte, hogy az alperes a kiegészített szakértői véleményt az elsőfokú eljárás során nem támadta, annak érdemi kiegészítését nem kérte, a szakértő személyes meghallgatásán nem vett részt. Az igazságügyi szakértő részben a közhiteles nyilvántartások, részben az Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.091/2023/7 6 adóhatóság által lefolytatott ellenőrzések adatai, valamint az adós volt felszámolója által rendelkezésre bocsátott iratok alapján készítette el szakértői véleményét. A törvényszék a bizonyítékokat a Pp. 279. §-ának megfelelően értékelve hozta meg döntését. Helytálló az is, hogy a Cstv. 33/A. §
(5)bekezdése szerinti vélelem fennáll, mert az alperes a Cstv. 31. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:4. §
(2)bekezdése alapján az irathiányra eredménnyel nem hivatkozhat, mert az saját felróható magatartásának eredménye. [15] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy az adós ellen indult felszámolási eljárásban bejelentett, nem vitatottként nyilvántartásba vett hitelezői igények összege 20.618.078,- Ft és 7.562,31 €. [16] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp.376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el és megállapította, hogy a kiegészített tényállás alapján az elsőfokú ítélet az érdemi felülbírálatra alkalmas, a fellebbezés pedig nem alapos. [17] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és az arra előterjesztett fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül (Pp.370. §
(1)bekezdés), így a felülbírálat nem érintette az ítélet azon megállapítását, hogy a bizonyítási kötelezettség jelen esetben a Cstv. 33/A. §
(5)bekezdése alapján megfordult; és a törvényszék a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése mindkét eredmény fordulata, a vagyoncsökkenés és a hitelezői követelések kielégítése más okból meghiúsítása esetében is megállapította az alperes vezetői felelősségét. [18] Erre irányuló fellebbezés hiányában az ítélőtábla csak a teljesség érdekében rámutat, hogy az elsőfokú ítélet [25] bekezdésében írtakkal szemben a jelen eljárásban a Cstv. 83/R. §
(4)bekezdése folytán a 2017. évi XLIX. törvény 17.§-ával megállapított Cstv33/A.§
(5)bekezdése a vezető tisztségviselő mulasztásának esetére bizonyítási terhet szabályoz és nem vélelmet állít fel. Ezentúl a Cstv. 33/A. §
(5)bekezdésének bizonyítási szabályából következően a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti megállapításhoz szükséges tényállási elemeket: a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó magatartást, a magatartás és annak eredménye (a vagyoncsökkenés vagy a hitelezői igények teljes mértékben kielégítése más okból elmaradása) közötti okozati összefüggést a felperesnek elő kell adnia, a bíróságnak pedig tényállási elemként meg kell állapítania. A vagyoncsökkenés bekövetkezte vagy a más ok fennállta (az okozat) nem azonos a vezető hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó magatartásával (az okkal). A vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó magatartásaként nem értékelhető olyan tevékenység vagy mulasztás, amit a vezető tisztségviselő nem ebbéli, hanem tulajdonosi pozíciójából adódóan valósít meg. [19] A Cstv 33/A. §
(1)bekezdésére alapított kereset esetében a bíróságnak meg kell állapítania, hogy a vezető milyen összeg erejéig felel. A támadott ítélet rendelkező része ezt tartalmazza, de a törvényszék az ítéletének indokolásában ezzel kapcsolatos tényállást nem állapított meg, ezért az ítélőtábla a tényállást e körben kiegészítette. A vezető tisztségviselő Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.091/2023/7 7 felelőssége a kielégítetlen hitelezői követelések összegéhez igazodik. A felperes keresetében azt állította, hogy a jelen esetben ez 23.406.764,- Ft és 7.562,31 €. Az alperes ezt az állítást annak ellenére sem vitatta a kétfokú eljárásban, hogy a keresetlevélhez csatolt zárómérleg szerint a határidőn belül bejelentett hitelezői igények összege 20.618.078,- Ft, a határidőn túl bejelentett hitelezői igények összege 7.562,31 €. Ezért az ítélőtábla a Pp. 370. §
(1)bekezdésében írtakra is figyelemmel a tényállást a nem vitatott felperesi állításra és a fellebbezésben nem támadott ítéleti megállapításra figyelemmel egészítette ki. [20] Az alperes lényegében azzal támadta az elsőfokú ítéletet, hogy az az irathiány miatt megalapozatlan igazságügyi szakértői véleményen alapul. A fellebbezésben írtaktól eltérően perben releváns tényállási elemek közül a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének vizsgálata során sem az objektív, sem a szubjektív időponttal kapcsolatos megállapítás nem kizárólag a szakértői véleményen, hanem az adós ellen folyt végrehajtás adatain is alapul. A törvényszék a szakértői véleményt a többi bizonyítékkal, így a közzétett beszámolók és az adós ellen folyt végrehajtás adataival egybevetve, a bizonyítékokat együttesen értékelve állapította meg a tényállást. (Pp.279. §
(1)bekezdés) [21] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében arra helytállóan hivatkozott, hogy az alperes a
  1. sorszám alatti szakértői véleményre észrevételt nem tett. Az igazságügyi szakértői vélemény
  2. szám alatti kiegészítésével kapcsolatban
  3. sorszám alatt tett alperesi észrevétel mindössze az adós ingatlanvagyonának értékesítésével és ezzel összefüggésben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontjával kapcsolatban fogalmazott meg kérdéseket a szakértővel szemben, de azt nem állította, hogy a szakértői vélemény az irathiány miatt aggályos. A
  4. sorszám alatti szakértői véleményt és a
  5. sorszám alatti kiegészítését egybevetve az állapítható meg, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő a könyvelési iratok hiányában mindössze arra nem tudott válaszolni, hogy a mérlegadatok szerinti ingatlankészlet miért változott, a követelésállomány milyen konkrét ügyletek alapján csökkent végül nulla forintra. Ezek a bizonytalanságok azonban érdemben nem érintik és nem befolyásolják a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontjával és a vagyoncsökkenéssel kapcsolatos aggálytalan szakértői megállapítást. [22] Ezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp.
  6. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [23] A másodfokú eljárásban pervesztes alperest az ítélőtábla a Pp. 364. § és 101. §
(1)bekezdése alapján a feljegyzett illeték, a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján pedig a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére kötelezte. A felperesi jogi képviselő díjáról az ítélőtábla a fellebbezési ellenkérelemben felszámított díjjal egyezően a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003 (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján határozott. Győr,
  1. október
  2. Dr.Ferenczy Tamás s.k. . a tanács elnöke Dr..Szalay Róbert s.k. előadó bíró Dr.Kovács Zsolt s.k bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.