A határozat elvi tartalma: Az azonnali hatályú felmondás jogszerűségének megállapíthatóságához a törvény nem követeli meg a kötelezettségszegést megalapozó jogszabály vagy a munkaszerződés konkrét pontjának a megjelölését. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.40.049/2020/
- A felperes: felperes neve (címe) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Varga Erzsébet ügyvéd (címe) Az alperes: alperes neve (címe) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Holló Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Holló Dóra ügyvéd, (címe) A per tárgya: Munkaviszony jogellenes megszüntetése Az elsőfokú bíróság neve és a megfellebbezett határozatának a száma: Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.189/2019/
- A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés sorszáma: Felperes 15.M.70.171/2020/
- Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.049/2020/9 2 ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 120 650 (egyszázhúszezer-hatszázötven) Ft másodfokú perköltséget. A feljegyzett 187 200 (egyszáznyolcvanhétezer-kettőszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.049/2020/9 3 A tényállás [1] A felperes
- szeptember
- napjától állt munkaviszonyban az alperesnél raktárkezelő, targoncavezető munkakörben, munkabére
- január
- napjától bruttó 195 000 forintban került megállapításra. [2] Munkaszerződésének 6.
- pontja rögzítette: „A Munkavállaló köteles a mindenkori vezetői utasításokat, illetve a Munkáltató szervezetére és működésére vonatkozó egyéb szabályokat megismerni és maradéktalanul betartani.” [3] A munkaszerződés
- pontja a titoktartási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazott. A 9.
- pont szerint „A Munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzemi (üzleti) titkot, továbbá a Munkáltatóra, illetve annak tevékenységére vonatkozó alapvető fontosságú információkat megőrizni”. A 9.
- pont (vii) alpontja értelmében a titoktartási kötelezettség körébe tartozott a munkaszerződés bérre vonatkozó rendelkezése. [4] A felperes
- április 17-én munkaidőben felkereste az üzemorvost az éves munkaegészségügyi vizsgálat, valamint a targoncavezetői engedély megújítása céljából. Távozásakor a munkaállomásaként funkcionáló targoncában hagyta annak indítókulcsát. [5] Az alperesnél hatályban lévő munkavédelmi szabályok előírják, hogy a targonca elhagyásakor a kéziféket behúzott állapotban rögzíteni kell, az indítókulcsot ki kell venni, és azt a targoncavezetőnek magával kell vinnie. A felperes az előzőekben írt munkavédelmi előírást ismerte (
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldal). [6] A felperes a
- évi béremelés mértékével nem volt elégedett. Elégedetlenségének hangot adva az alperes tulajdonában álló, általa használt és kötelezően viselendő láthatósági mellényre filctollal felírta bruttó alapbérének összegét. [7] tanú 3 műszakvezető a munkáltatói jogkör gyakorlójának jelezte, hogy a felperes a láthatósági mellényt felirattal látta el („195.000 forint minimálbérért dolgozok”), és súlyosan megsértette a munkavédelmi előírásokat, amikor a targonca elhagyásakor az emelőgép villáját a levegőben, a kulcsot pedig az indítózárban hagyta. Javasolta, hogy mindkét magatartásként külön-külön részesítsék a felperest írásbeli figyelmeztetésben. [8] Az alperes
- április
- napján a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. Intézkedésének indokolása szerint a felperes
- április 16-án a munkavédelmi szabályokat megszegte, mert az emelőgép elhagyását követően annak villáját a levegőben, a kulcsot pedig az indítózárban hagyta, emellett a munkáltatótól kapott láthatósági mellényt megrongálta és a munkáltató rossz hírét keltette, illetve megszegte a bérre vonatkozó titoktartási kötelezettségét, s mindezzel megsértette a munka Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.049/2020/9 4 törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontját, valamint a munkaszerződés 6., 3. és 9.2. pontjait. A kereset és az ellenkérelem [9] A felperes többször módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 11 havi, havi bruttó 195 000 forint összegnek megfelelő távolléti díj kártérítés címén történő megfizetésére, valamint kérte az alperes perköltségben való marasztalását a csatolt költségfelszámítás alapján. Keresetét arra alapította, hogy az azonnali hatályú felmondás jogellenes, mert a felmondás indokolásában rögzített állítások nem valósak. Előadta, téves a terhére rótt magatartás dátuma, tagadta továbbá, hogy az emelőgép villája a levegőben volt. Álláspontja szerint a láthatósági mellényt nem rongálta meg, a felirattal nem keltette a munkáltató rossz hírét, és az nem jelentette a titoktartási kötelezettség megszegését, mivel nem a valós, pótlékokkal növelt nettó bért tüntette fel. Mindezen túl érvelése szerint a felmondás nem világos és nem okszerű, mert csak általánosságban fogalmaz, a megjelölt magatartások pedig nem jelentenek lényeges kötelezettségszegést, illetve olyan magatartást, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette volna. Előadta, a hatékonyabb munkavégzés érdekében az alperesnél kialakult gyakorlat volt az indítókulcs targoncában hagyása, ha vezetőjének azt el kellett hagynia. [10] Hivatkozott továbbá arra, hogy az alperesi magatartás a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, mivel ugyanazon cselekmény miatt már szóbeli figyelmeztetésben részesült, és kifogásolta, hogy ugyanezen magatartás miatt más munkavállalók csak fegyelmi büntetésben részesültek. Álláspontja szerint emellett a felmondás jogellenességét eredményezi az is, hogy az alperes az Mt. 78. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjára egyaránt hivatkozott, holott azok együttes alkalmazására nem kerülhet sor. [11] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen alaki védekezést terjesztett elő, arra hivatkozott, hogy az általa részletesen kifejtett álláspont szerint a keresetlevelet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. §
(1)bekezdés j) pontja alapján az elsőfokú bíróságnak vissza kellett volna utasítania. Érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint az azonnali hatályú felmondás megfelel az azzal szemben támasztott jogszabályi követelményeknek. Előadta, a felperes ismerte a munkavédelmi szabályokat, így a targonca kezelésére vonatkozó előírásokat is. Ennek alátámasztására okiratokat csatolt. Vitatta a magatartás kettős értékelésére vonatkozó felperesi hivatkozást, állította, tanú 3 csupán felhívta a felperes figyelmét a szabályszegésre, az azonban szóbeli figyelmeztetésként nem értékelhető. Az elsőfokú bíróság ítélete Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.049/2020/9 5 [12] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította: Megállapította, a feljegyzett 128 700 forint eljárási illetéket az állam viseli, továbbá kötelezte a felperest az alperes 327 088 forint összegű költségjegyzékkel felszámított perköltségének a megfizetésére. Részletesen kifejtett indokai szerint alaptalannak találta az alperes alaki védekezését. A keresetet érdemben vizsgálva megállapította, a kialakult bírói gyakorlat szerint az Mt. 78. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjának egyidejű megjelölése önmagában nem teszi az intézkedést jogellenessé. Rámutatott, a felmondásban a felperes terhére rótt magatartás időpontja valóban tévesen szerepel, ez azonban olyan adminisztrációs hiba, amely önmagában nem teszi valótlanná a felmondásban foglaltakat. A felmondás jogszerűségének további feltételeit vizsgálva kiemelte, a felperes csupán azt vitatta, hogy az emelőgép villáját a levegőben hagyta, azt azonban nem, hogy a kulcs az indítózárban maradt. Megállapította, az alperes munkavédelmi szabályzata egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a targonca elhagyásakor az indítókulcsot ki kell venni és azt a targoncavezetőnek magával kell vinni. A meghallgatott tanúk (tanú 1, tanú 2, tanú 3, tanú 4) vallomása megerősítette e szabálynak az érvényesítését, függetlenül attól, hogy tanú 1 és tanú 2 vallomása szerint kényelmi szempontból maguk sem mindig tartották be az előírásokat. Rámutatott, a felperes felelt az emelőgép biztonságos kezeléséért, mivel az indítókulcsot ő kezelte, ezért nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes volt-e az, aki az emelővillát nem engedte le. [13] Álláspontja szerint az a felperes által sem vitatott tény, hogy a munkabérének összegét a láthatósági mellényre ráírta, megalapozza az alperes rongálással kapcsolatos hivatkozását. Annak, hogy a felirat a későbbiekben eltávolítható volt-e vagy sem, nem tulajdonított jelentőséget. Azt pedig, hogy a mellényüket más személyek is jelzéssel látták el, a felperes bizonyítani nem tudta. Kiemelte, tanú 3 és tanú 4 elmondása alapján csupán az volt megállapítható, hogy egyes dolgozók a mellény címkéjén helyeztek el olyan jelzést, vagy monogramot, amely lehetővé tette azok megkülönböztetését. [14] Valósnak fogadta el a titoktartási kötelezettség megszegésére vonatkozó felmondási okot, mivel tényként volt megállapítható, hogy a felperes a munkabérére vonatkozó feliratot helyezett el a mellényen. Álláspontja szerint mindezt nem érintette az a körülmény, hogy csak az alapbérét tüntette fel a pótlékok nélkül, mint ahogy az sem, hogy ebben a sértettsége motiválta. Nem találta ugyanakkor megállapíthatónak, hogy a felirat alkalmas az alperes rossz hírét kelteni. [15] Kiemelte, nem teszi jogellenessé a felmondást az, hogy egyes felmondási okok nem bizonyultak jogszerűnek. Nem fogadta el a felmondás jogellenességét alátámasztó érvként azt az alperes által is elismert tényt, hogy a targonca indítókulcsának a zárban hagyása miatt más munkavállalólat csak írásbeli figyelmeztetésben részesített. Lényegesnek tekintette ugyanis, hogy a munkáltató több különböző súlyú kötelezettségszegés miatt alkalmazta a felperessel szemben az azonnali hatályú felmondás következményét. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.049/2020/9 6 [16] A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával kérte az alperes 12 havi távolléti díjnak megfelelő kártérítés, azaz 2 340 000 forint megfizetésére való kötelezését, az elsőfokú perköltség megfizetése alóli mentesítését és az alperes első- és másodfokú perköltségben való marasztalását. A másodfokú bíróságtól a Pp. 369. §
(1)bekezdése és a Pp. 369. §
(3)bekezdés a) pontja szerinti felülbírálati jog gyakorlását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntése meghozatalakor megsértette az Mt. 6. §
(2), 64. §
(2), 78. §
(1)bekezdését és a Pp. 379. §
(1)bekezdését. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján téves tényállást állapított meg, amelyből téves jogi következtetésre jutott. Megítélése szerint téves az az ítéleti megállapítás, hogy az alperes fegyelmivel szankcionálta a targoncavezetőknek azt a magatartását, hogy az indítókulcsot az indítózárban hagyták, ezt a munkáltatói gyakorlatot ugyanis kétséget kizáróan az alperes nem igazolta, ezért az nem képezheti a tényállás részét. Megítélése szerint a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható, hogy a targoncavezetők eltérő gyakorlatot folytattak, az eltérő gyakorlat nem vont maga után fegyelmi eljárást, egységes eljárási rend nem volt az alperesnél. Mindezen túl hangsúlyozta, e magatartás sem nem szándékos, sem nem súlyosan gondatlan, ezáltal nem alapozhatja meg az azonnali hatályú felmondást. [17] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében idézte a munkaszerződés 6.
- és 6.
- pontjában írtakat, hiszen a felmondásban csak a 6.
- pontot jelölte meg az alperes. Kifogásolta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében nem jelölte meg, hogy a munkaszerződés 6.
- pontjának mely alpontjában foglaltakat sértette meg. Kiemelte, a 6.
- pont a megismert munkáltatói szabályok megtartására vonatkozik, ugyanakkor az alperes az eljárás során nem bizonyította, hogy a targonca kulcsára vonatkozó szabályozást vele megismertette. Változatlanul hivatkozott arra, hogy az A/
- alatt csatolt elektronikus levél nem alkalmas az abban foglaltak vele kapcsolatban történő igazolására. Utalt arra, a munkavédelmi oktatásra irányadó szabályok szerint kifejezett követelmény a jelenléti ív vezetése az esetleges számonkérhetőség és felelősségrevonás szempontjából. Ilyen körülmények között pedig az állapítható meg, hogy nem kapott egyértelmű munkáltatói utasítást, ennek hiányában viszont nem sérült a munkaszerződés 6.
- pontja és nem kerülhetett volna sor a felelősségrevonására. [18] Változatlan álláspontja szerint az A/
- számú melléklet sem igazolja a rendkívüli munkavédelmi oktatás megtörténtét. [19] Fenntartotta azt az álláspontját, miszerint a felirat nem jelentheti a titoktartási kötelezettség megsértését, mivel az nem a konkrét jövedelmét tartalmazza, béradat közlésére pedig alkalmatlan, hiszen a minimálbér összege jogszabályon alapul. [20] Megjegyezte, az azonnali hatályú felmondás indokolásában az alperes nem hivatkozott a munkaszerződés 9.
- pontjára, ezért e rendelkezést az elsőfokú bíróság sem vizsgálhatta volna, illetve a felmondási okok bővítésére az ellenkérelemben sem kerülhetett volna sor, ez ugyanis ellentétes az MK
- számú állásfoglalással. [21] Sérelmezte az alperes által A/
- alatt csatolt munkavédelmi oktatási tematika bizonyítékként való figyelembevételét, mivel az csak az emelővillás targoncára vonatkozik, míg a perrel érintett ún. „beállásos” targoncára irányadó szabályokat nem tartalmaz. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.049/2020/9 7 [22] Tévesnek minősítette az elsőfokú bíróság mellény megrongálásával kapcsolatos álláspontját is. Állította, a mellényen elhelyezett felirat csupán egy megkülönböztetés volt, ahogy a kollégák által hivatkozott feliratok is. Érvelése szerint a felirat a mellény használhatóságát vagy újbóli használhatóságát nem korlátozta, a ruházat minősége nem változott, a munkavédelmi funkciót továbbra is betöltötte. [23] Kiemelte, előadását tanú 4 tanú nem cáfolta, a tanú csupán nem emlékezett, hogy más mellényeken van-e felirat vagy egyéb jelzés, tehát a vallomás nem alkalmas tanú 3 tanúvallomásának az igazolására, továbbá nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a tanú az alperessel munkaviszonyban áll. [24] Előadta,
- év elején a munkavállalók részéről felmerült béremeléssel kapcsolatos kérdésre az alperes arról adott tájékoztatást, hogy csak úgy tud bért emelni, ha létszámleépítés történik. A szóban közölt munkáltatói szándék miatt sem lehetett tehát valós és okszerű a felmondás. [25] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, megismételve az elsőfokú eljárásban előterjesztett érdemi védekezését. Az ítélőtábla döntése és indokai [26] A fellebbezés alaptalan. [27] Az elsőfokú bíróság eljárása során az eljárási és anyagi jogszabályok betartásával járt el, és hozta meg döntését, ezért azzal az ítélőtábla mindenben egyetért. [28] Az elsőfokú bíróság a felperes terhére rótt kötelezettszegések közül hármat talált valósnak és foglalt állást akként, hogy azok összességében okszerűvé teszik az alperesi intézkedést. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontjával egyetért. [29] A fellebbezés kapcsán az alábbiakra mutat rá: [30] Targonca használatára vonatkozó szabályok megszegése [31] Az Mt.
- §
(1)bekezdés c) pontja egyebek mellett akként rendelkezik, hogy a munkavállaló köteles a munkáját a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások szerint végezni. Ezzel egybehangzó rendelkezést tartalmaz a munkaszerződés 6.1. pontja. A munkavédelemből szóló 1993. évi XCIII. tv. 60. §
(1)bekezdése értelmében a munkavállaló a munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát. Így különösen köteles a munkája biztonságos elvégzéséhez Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.049/2020/9 8 szükséges ismereteket elsajátítani, és azokat a munkavégzés során alkalmazni (Mt. 60. §
(1)bekezdés e) pont). [32] Tény, hogy az alperes
- évben hatályos „Munkavédelmi oktatási tematika” elnevezésű szabályzata a targonca vezetésére és használatára vonatkozó szabályokat rögzíti. A targonca elhagyásakor követendő magatartás általános szabály. A felperes ezzel ellentétes érvelése téves, mert a csak bizonyos típusú targoncákra vonatkozó rendelkezések esetén szerepelteti a szabályzat a konkrét megnevezést, nevezetesen, hogy az az emelővillás targoncára vonatkozik. Az alperes által 3/A/
- számú irat igazolja a felperes balesetvédelmi oktatáson való részvételét. Mindennek azonban azért nincs jelentősége, mert a felperes személyes meghallgatása során elismerte (
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldal), hogy ismerte a targoncára vonatkozó munkavédelmi előírásokat, tudta, hogy a targonca elhagyásakor az indítókulcsot magával kellett volna vinnie. Az ezzel ellentétes magatartás tehát szándékos kötelezettségszegés. Ettől eltérő kérdés, és az azonnali hatályú felmondás okszerűsége körében vizsgálandó az a felperesi érvelés, hogy az alperes más esetekben elnézte a munkavédelmi szabály be nem tartását, illetve enyhébb súlyú fegyelmi intézkedéssel szankcionálta azt. Ezt a felperesi állítást lényegében a meghallgatott valamennyi tanú vallomása alátámasztja, ezért nem bír perdöntő jelentőséggel az alperesnek az az előadása, hogy a felperesi kötelezettségszegést megelőző időszakban bekövetkezett baleset miatt fokozottan ellenőrizte a munkavédelmi szabályok betartását és erről a dolgozókat tájékoztatta, továbbá az sem, hogy a felperes e tájékoztatásban részesült-e. A fentiekben írtak szerint ugyanis az elsőfokú bíróság az azonnali hatályú felmondás okszerűségét nem kizárólag e felperesi kötelezettségszegés miatt találta megállapíthatónak. [33] Mellény feliratozása [34] A perben nem volt vitatott, hogy a felperes a munkáltató tulajdonát képező láthatósági mellényen filctollal a munkabérére vonatkozó feliratot tüntetett fel. Az ítélőtábla egyetért az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy e magatartása megvalósítja az azonnali hatályú felmondásban ehhez kapcsolódóan szereplő mindkét felmondási okot. [35] Egyrészt ugyanis rongálásnak minősül valamely dolog épségének, külalakjának nem rendeltetésszerű megváltoztatása akkor is, ha az utóbb helyreállítható. A peradatok kétségtelenül alátámasztják, hogy más dolgozók a megkülönböztethetőség érdekében a mellény címkéjét szintén jelzéssel látták el. A felperes mellényéről nem áll ugyan a periratoknál rendelkezésre fényképfelvétel, a körülményekből azonban egyértelműen kikövetkeztethető, hogy az arra írt szöveg lényegesen nagyobb méretű volt a más mellények címkéin elhelyezett jelzéseknél, hiszen a felperes által sem vitatottan ő a perbeli felirattal az elégedetlenségének kívánt hangot adni, ehhez pedig annak jól olvasható méretűnek kellett lennie. Ez egyben azt jelenti, a kizárólag a megkülönböztethetőséget célzó, címkén elhelyezett apró jelzésektől eltérően a felperes az általa a mellényen elhelyezett felirattal a mellény külalakját nem rendeltetésszerűen változtatta meg. [36] Egyetért az ítélőtábla az alperes és az elsőfokú bíróság álláspontjával abban is, hogy a felirat elhelyezésével a felperes megsértette a munkaszerződése 9.
- pontjában rögzített titoktartási kötelezettségét. A 9.
- pont vii.) alpontja külön is nevesíti a munkabérre vonatkozó rendelkezéseket, anélkül, hogy azt leszűkítené az alap- vagy a pótlékokkal növelt Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.049/2020/9 9 bérre, illetve annak bruttó vagy nettó összegére. Kétségtelen, köztudomású tény a
- évi garantált bérminimum összege, ami valóban bruttó 195 000 Ft volt, ebből azonban nem következik, hogy a felperest a munkaszerződése alapján ugyanilyen összegű alapbér illette meg. Ennek megfelelően annak nyilvánosságra hozatala a munkaszerződésben írt titoktartási kötelezettség megszegését jelentette. A munkaszerződés erre vonatkozó megszorító rendelkezése hiányában – ahogyan azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította – nincs jelentősége annak, hogy a felperes nem a kifizetésre került tényleges nettó munkabérét tüntette fel. [37] Az Mt.
- §
(2)bekezdése az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét illetően követelményként írja elő, hogy az indokolásból a megszüntetés okának világosan ki kell tűnnie, az indoknak valóságosnak és okszerűnek kell lennie. Ennek megállapíthatóságához a törvény nem követeli meg a kötelezettségszegést megalapozó jogszabály vagy a munkaszerződés konkrét pontjának a megjelölését, így közömbös az, hogy az alperes a titoktartási kötelezettség megsértése kapcsán a 9.
- pontot nem tüntette fel. Egyértelmű ugyanis, hogy a 9.
- pont csak az előzőekben írt rendelkezéssel együttesen értelmezhető. [38] Nem érinti a jogvita érdemét az a tény sem, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében idézte az azonnali hatályú felmondásban nem szereplő, a munkaszerződés 6.
- pontjának rendelkezéseit, ítéletének indokolásából ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy kizárólag a felmondásban szereplő okokat vizsgálta. [39] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes által megvalósított fentiekben részletezett kötelezettségek együttesen megalapozzák az Mt.
- §
(1)bekezdés a) pontja szerinti munkáltatói azonnali hatályú felmondást, amely megfelel az Mt. 64. §
(2)bekezdésében írt követelményeknek, ezért megalapozottan utasította el a keresetet. Ennek megfelelően az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 509. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [40] A fellebbezés eredménytelensége folytán a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján a felperest kötelezte az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségének a megfizetésére, amelyet a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján előterjesztett költségfelszámításban foglaltaktól eltérően állapított meg az alábbiakra tekintettel. Az alperes perköltségként a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjat kívánta érvényesíteni, amelyet a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §-a alapján a díjmegállapodásra alapított. Mind az első, mind pedig a másodfokú eljárásban a képviseletét ellátó ügyvédi irodával kötött megbízási szerződés módosítását csatolta, amelynek 6.
- pontja szerint a megbízási díj nettó összege 30 000 Ft/munkaóra. Az alperes a fellebbezési ellenkérelméhez csatolt angol nyelvű költségjegyzékben a másodfokú eljárásban 443 675 Ft perköltséget kívánt elszámolni. A költségjegyzékben szereplő tételek a március
- napjától június
- napjáig terjedő időre végzett tevékenység díját tüntetik fel. Lényeges azonban, hogy az elsőfokú bíróság
- március
- napján kelt ítéletét az alperesi képviselőnek
- március
- napján kézbesítették, így költsége a másodfokú eljárással kapcsolatban csak az ezt követő időpontban merülhetett fel. A
- március
- napját követően felemerült, és a költségjegyzékben felszámított munkadíj összesen 95 000 Ft+áfa, azaz 120 650 Ft. Az ezt megelőző időszakra felszámított költségét az alperes elsőfokú perköltségként az elsőfokú ítélet meghozataláig [Pp.
- §
(3)bekezdés] számíthatta volna fel, az elsőfokú eljárásban felmerült perköltség másodfokú eljárásban történő érvényesítésére azonban már nincs jogszabályi lehetőség. Nem látott lehetőséget az ítélőtábla az „Service fee” Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.049/2020/9 10 címén felszámított díj megítélésére sem, a megbízási szerződés kivonatában ugyanis ilyen tétel nem szerepel. Ezért az ítélőtábla a költségfelszámítástól eltérően az alperes másodfokú eljárással felmerült költségét 120 650 Ft-ban találta megállapíthatónak. [41] A felperes a Pp. 525. §
(1)bekezdése alapján munkavállalói költségkedvezményre jogosult, ezért a fellebbezési eljárási illetéket a Pp. 102. §
(1)bekezdése alapján az állam viseli. Szeged,
- október
- Dr. Szeghő Katalin s.k. Zsuzsanna s.k. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet s.k. a tanács elnöke előadó bíró dr. Szőllősiné dr. Tóth táblabíró