A határozat elvi tartalma: A felperes magatartására visszavezethető - a gördülékeny munkavégzést ellehetetlenítő, a munkahelyi légkört kedvezőtlenül befolyásoló kommunikáció hiánya - a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének jogszerű indoka. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.286/2016/
- A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna tanács elnöke Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró Sipőczné dr. Tánczos Rita bíró A felperes: felperes1 cím1 A felperes képviselője: Csenterics Ügyvédi Iroda cím2 levélcím: cím3 ügyintéző: dr. Csenterics Ferenc ügyvéd) Az alperes: alperes1 cím4 Az alperes képviselője: Bacsó Ügyvédi Iroda cím5 ügyintéző: dr. Bacsó József ügyvéd) A per tárgya: felmentés jogellenességének jogkövetkezménye A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.307/2015/
- Az elsőfokú bíróság határozata: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 32.M.207/2014/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.307/2015/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kúria II.Mfv.10.286/2016/3-I 2 Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 391.700 (háromszázkilencvenegyezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] A felperes
- augusztus 1-jétől
- július 1-jéig a intézmény neve igazgatója volt, ezt követően pedagógusként dolgozott. A munkáltató
- december hónapban írásbeli figyelmeztetésben részesítette, amely ellen előterjesztett kereset alapján indult munkaügyi peres eljárásban a munkáltató a figyelmeztetést visszavonta. 2010-ben a felperessel szemben a munkáltató fegyelmi eljárást indított, amelyet azonban bizonyítottság hiányában megszüntetett. [2] Az alperes jogelődje a
- február 10-én kelt intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát
- február 13-án kezdődő nyolc havi felmentési idővel megszüntette. A felmentés indokolásában a munkakör betöltéséhez szükséges bizalom elvesztését több indokra alapította. A felperes terhére rótta, hogy a intézmény neve, illetőleg annak pedagógusai és igazgatója rossz hírét kelti, amellyel veszélyezteti az ott dolgozók és az ott tanuló diákok munkahelyét. A felperes tartósan nem azonosul, illetőleg szembehelyezkedik az intézmény rövid és hosszú távú célkitűzéseivel. A 2008-as igazgatóváltás óta folyamatosan ellehetetleníti a gördülékeny munkavégzést azáltal, hogy minden kérést és utasítást írásban kell közölni vele. A hivatalos iratokat, valamint az azonnali intézkedést kívánó ügyeket is megakasztja azzal, hogy hivatalosan, postai úton tértivevénnyel kéri azok kézbesítését és még ebben az esetben sem biztos, hogy azt átveszi. Ugyanezen idő óta a felperes személyes kommunikációra nem hajlandó, amely szintén súlyosan hátráltatja az intézmény működését, aláássa az igazgató tekintélyét, sérti emberi méltóságát. Mindent támadó attitűdjével a kollégákban folyamatos feszültséget kelt, amelyben az igazgató segítségét kérték. A munkáltatói jogkör gyakorlója utalt arra, hogy a hatékony munkavégzés biztosítása érdekében feladatát képezi a munkahelyi légkör feltételének megteremtése, ezért felajánlotta a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, amellyel a felperes nem kívánt élni. A felmentés azt is rögzítette, hogy a felperes súlyos szakmai mulasztást követett el avval, hogy megtagadta a BTM-es tanulók egyéni fejlesztésének dokumentálását, amely dokumentáció megléte feltétele az emelt állami normatíva átutalásának. Kúria II.Mfv.10.286/2016/3-I 3 A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [3] A felperes a
- július 18-án és
- szeptember 30-án előterjesztett keresetében besorolása és kinevezése módosítását sérelmezte, majd a
- február 21-én előterjesztett keresetében a felmentése jogellenességének megállapítását, valamint azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 36 havi átlagkeresetének megfelelő átalánykártérítés megfizetésére a közalkalmazottak jogállásáról szóló
- évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
- §
(4)bekezdése alapján. Álláspontja szerint a felmentés indokolásában foglalt okok nem valós tartalmúak és nem okszerűek. [4] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint jogszerűen járt el a felperessel szemben, amikor többszöri figyelmeztetést követően a felmentésben részletezett indokok alapján a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről határozott. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [5] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 32.M.207/2014/
- számú ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest 7.833.600 forint megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a kinevezés módosítása és az illetménynövekedés elvonása körében előterjesztett kereseti kérelmeket elkésettnek értékelte, ezért azokról érdemben nem határozott. A közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének jogellenessége tárgyában előterjesztett kereset körében megállapította, hogy a munkáltató a felmentésében alapvetően bizalomvesztésre hivatkozott, amely olyan magatartást jelent, amely akár a munkával összefüggésben, akár a munkahelyen kívül a beosztás tekintélyét, a munkáltató jó hírnevét, illetve a társadalmi bizalmat súlyosan rombolja. Ilyen esetben a közalkalmazotti jogviszonyt a gyakorlat szerint rendkívüli felmentéssel kell megszüntetni, azonban a perbeli esetben a munkáltató felmentést közölt, amelynek indokolásában foglaltak valóságát a perben nem bizonyította. [6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes nem igazolta, hogy a felperes a nyilatkozataival a pedagógusok és az igazgató rossz hírét keltette, nem tudott azonosulni és szembehelyezkedett az intézmény rövid és hosszú távú célkitűzéseivel, továbbá ellehetetlenítette volna a gördülékeny munkavégzést. A felperes azon sajátos magatartása, amely a kollegalitás hiányában nyilvánult meg, nem azonos a munkavégzés ellehetetlenítésével. Az a tény, hogy az iratokat postai úton tértivevénnyel kellett a felperesnek megküldeni, önmagában nem volt akadálya a gördülékeny munkavégzésnek és nem valósítja meg a jogviszony ellehetetlenülését sem. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint az alperes azt sem bizonyította, hogy az igazgató tekintélye és emberi méltósága sérült azzal, hogy a felperes és az igazgató között a személyes kommunikáció nem működött. Ugyancsak nem bizonyított az az állítás sem, hogy a BTM-es tanulók egyéni fejlesztésének és dokumentálásának elmulasztása komoly kötelezettségszegést jelentett volna, amely megalapozta volna a felmentést. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felmentés Kúria II.Mfv.10.286/2016/3-I 4 jogellenességét állapította meg és az alperest a Kjt.
- §
(4)bekezdése alapján 24 havi átlagkeresetnek megfelelő átalánykártérítés megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan – az illetménynövekedés elvonásával, illetve a kinevezés módosításával összefüggésben – a keresetet elutasította. [7] Az alperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék a 6.Mf.680.307/2015/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a tényállást kiegészítve megállapította, hogy a felperes az igazgatói megbízatása megszűnését követően az új igazgatóval, személy1nal nem kommunikált megfelelően, köszönését nem fogadta, munkavégzésével kapcsolatos problémáit nem közvetlenül az igazgatónak, hanem személy2 igazgatóhelyettesnek jelezte, illetve az iskolatitkáron keresztül üzent számára. Elvárta, hogy az utasításokat írásban, tértivevényes postai úton közölje vele a munkáltató, amely magatartása a munkahelyi légkört befolyásolta, kollégáit feszélyezte. [8] Az így kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontra helyezkedett. Rögzítette, hogy a felmentésben foglalt bizalomvesztés nemcsak az azonnali hatályú, hanem a rendes felmondásnak (helyesen: felmentésnek) is jogszerű indokául szolgálhat, ha azt közalkalmazotti kötelezettségszegés vagy mulasztás alapozza meg. [9] A törvényszék a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletének indokolásával egyezően nem találta bizonyítottnak a felmentés azon indokát, amely szerint a felperes az iskola, annak pedagógusai és igazgatójának rossz hírét keltette, az intézmény rövid és hosszú távú célkitűzéseivel tartósan szembehelyezkedett. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azonban arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a felmentés indokaként megjelölt személyes kommunikáció hiányát és az ebből eredő feszült munkahelyi légkör kialakulását a meghallgatott tanúk vallomásával igazolta. A törvényszék álláspontja szerint a felperes saját előadása is alátámasztotta, hogy a vezetőváltást követően összesen két alkalommal beszélt az új igazgatóval, a kommunikáció hiányát pedig személy3, személy4, valamint személy2 igazgatóhelyettes vallomásai is kellően alátámasztották. A tanúvallomásokat értékelve a másodfokú bíróság nem találta megállapíthatónak, hogy a kommunikáció hiánya az igazgatónő nem megfelelő magatartására volt visszavezethető, ez csak a
- júliusban írt igazgatói levél merev, együttműködést mellőző értelmezéséből vonható le. Figyelemmel arra, hogy a felperes ezen magatartása miatt a munkahelyi légkör bizonyítottan megromlott, hozzáállása a munkatársak körében feszültséget okozott, a törvényszék úgy értékelte, hogy az alperes jogszerűen szüntette meg a felperes jogviszonyát. A Kjt.
- §
(1)bekezdésének c) pontja alá vonható ugyanis az az eset, amikor a munkavállaló (közalkalmazott) a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 103.§
(1)bekezdésének c) pontjában foglalt együttműködési kötelezettségét megszegve nem hajlandó a munkahelyen elvárható minimális kommunikációra sem a munkáltatói jogkör gyakorlójával. A felülvizsgálati kérelem [10] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és azt kérte, hogy a Kúria a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletének megfelelően a Kúria II.Mfv.10.286/2016/3-I 5 közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményként kötelezze az alperest 7.833.600 forint átalánykártérítés, valamint első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 103. §
(1)bekezdésének c) pontját, 3. §
(1)bekezdését és
- §-át, a Kjt.
- §
(1)bekezdés c) pontját, 30. §
(2)és
(3)bekezdését, továbbá ellentétes a Pp.
- §-ával és
- §-ával. [11] A felülvizsgálati érvelés szerint a Kjt.
- §
(1)bekezdésének c) pontjára alapított felmentés alapján – figyelemmel a Kjt. 30.§
(2)bekezdésében foglaltakra - a perben az alperesnek azt kellett egyértelműen és hitelt érdemlően bizonyítani, hogy magatartásával ellehetetlenítette a gördülékeny munkavégzést, illetve, hogy az alperesi igazgatóval fennálló nehézkes személyes kommunikáció a személyére vezethető vissza. Álláspontja szerint azonban az alperes ezt a per során nem igazolta, erre utaló bizonyítást fel sem ajánlott. A perben meghallgatott tanúk általában hallomásból szerzett információkról számoltak be és szubjektív véleményt közöltek. [12] A felperes hivatkozása szerint személy5 vallomása azt támasztotta alá, hogy az alperesi igazgató látta jónak, hogy mindent írásban terjesszen elő. személy3 tanú a felperes munkahelyi légkört megrontó magatartását arra alapította, hogy a tanáriban általában félrevonultan, egymagában tartózkodott és ott nem nagyon kommunikáltak vele. Ezt meghaladóan azonban az eseményekről nyilatkozni nem tudott. személy2 igazgatóhelyettes szerint feszültséget gerjesztő beszélgetéseket kezdeményezett, ennek azonban nem volt személyesen tanúja. A tanú az alperesi igazgatóval történő kommunikáció körében kifejezetten azt nyilatkozta, hogy az igazgatónő őt kérte meg, ha a felperes felé tolmácsolni kellett valamit. [13] A felperes érvelése szerint nem hagyható figyelmen kívül, hogy a munkáltató vele szemben több olyan intézkedést tett, amelyet később visszavont, így a 2008. december hónapban adott írásbeli figyelmeztetést a munkaügyi perben vonta vissza, a 2010-ben gyermekbántalmazásra hivatkozással indult fegyelmi eljárást pedig megszüntette, utóbb pedig több ízben változtatta meg besorolásait. Álláspontja szerint a kommunikáció hiánya kizárólag akkor lenne a terhére róható, ha ezzel bármely munkafolyamatot ellehetetlenít, illetőleg, ha ez kizárólag rá lenne visszavezethető. Nyilvánvaló, hogy nem foghat helyt azon alperesi állítás sem, hogy a munkahelyi légkör erősen megromlott, miután egy iskola működésében a tanárok relatíve keveset kommunikálnak egymással, ez csak a néhány havonta tartott értekezletek alkalmával történik meg. A munkahelyi légkör megromlására vonatkozó állítás – figyelemmel a Kjt. 30. §
(1)bekezdés c) pontjára – kifejezetten szubjektív vélemény megfogalmazását jelenti, azt objektív tények nem támasztják alá. A Kjt. 30. §
(3)bekezdése szerint miután alkalmatlanságát magatartásával indokolták, a felmentés előtt lehetőséget kellett volna adni számára a kifogások elleni védekezésre, amely nem történt meg. [14] A felperes azt is panaszolta, hogy a törvényszék kifejezetten iratellenesen és okszerűtlenül egészítette ki a tényállást, evvel megsértette a Pp.
- §-át, továbbá a Pp.
- §-ába ütközően nem indokolta meg, hogy a különböző előadások közül miért az általa megjelölt személy3, személy4 és személy2 kiragadott, ránézve terhelő tényállításait fogadta el ítélkezése alapjául. Kúria II.Mfv.10.286/2016/3-I 6 A Kúria döntése és jogi indokai [15] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [16] Az alperes felülvizsgálati kérelmet, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, ezért a felülvizsgálati eljárás tárgyát kizárólag a felmentés azon indoka képezte, mely szerint a felperes magatartására visszavezethető kommunikáció hiánya a gördülékeny munkavégzést ellehetetlenítette és a munkahelyi légkört kedvezőtlenül befolyásolta. E felmentési indok körében a közigazgatási és munkaügyi bíróság az alperes felmentését nem találta bizonyítottnak, azonban a jogerős ítélet a tényállás kiegészítését követően a tanúvallomások értékelése során arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vitatott felperesi magatartás bizonyított, az az Mt. 103.§
(1)bekezdés c) pontjának megsértését megvalósító magatartás volt, amely jogszerű indokául szolgálhatott a felperes közalkalmazotti jogviszonyának a Kjt. 30.§
(1)bekezdés c) pontja szerinti megszüntetéséhez. [17] A törvényszék a tényállás kiegészítése során a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, a Pp. 206. §
(1)bekezdésének megfelelően állapította meg, hogy a felperes az igazgatói megbízatása megszűnését követően személy1nal kizárólag személy2 igazgatóhelyettesen, illetve az iskolatitkáron keresztül érintkezett, köszönését nem fogadta, amely magatartása a munkahelyi légkört kedvezőtlenül befolyásolta. A felperesnek az igazgatónővel fennálló, a szóbeli kommunikációt teljesen mellőző magatartásának indokoltságát személy1
- június 20-án megírt levele (32.M.1146/2012/1/F/6.) nem támasztotta alá. Az igazgatónő e levélben kizárólag egy folyamatban lévő pályázattal kapcsolatban felmerült további kérdések körében indítványozta az írásbeli megkeresést, amely azonban nem vezethetett a felperes olyan értelmezéséhez, hogy az minden jövőbeni további kommunikációra vonatkozott. A felperes téves értelmezését támasztja alá az igazgatónő
- január 6-án kelt levele is, amely a felperes besorolásával kapcsolatban adott tájékoztatást és amelynek utolsó bekezdése az alábbiakat tartalmazza: „Felhívom a figyelmét arra, hogy munkavégzéssel, munkajoggal kapcsolatos problémáit egyszerűbben meg tudná oldani, ha nem személy2 igazgatóhelyettes úrral, illetve az iskolatitkárokkal üzenne, hanem személyesen hozzám fordulna.” A felpereshez címzett levél tehát egyértelmű tartalmazza a munkáltatói jogkör gyakorlójának állásfoglalását a kommunikáció kérdésében és cáfolja azt a felperesi állítást, mely szerint az igazgatónő elvárása volt az írásbeli kommunikáció (32.M.4086/2011/25/A/2.). [18] A törvényszék a jogerős ítéletében megalapozottan tulajdonított jelentőséget személy2 igazgatóhelyettes 32.M.207/2014/
- számú jegyzőkönyvben tett tanúvallomásának, mely szerint a felperes vele üzent az igazgatónőnek, vagy bár neki mondta a szöveget, de úgy, hogy azt az igazgatónő meghallja vagy azt adja tovább az igazgatónőnek. A felmentésben foglalt indok valóságát a felperes
- június 3-án megtartott tárgyaláson tett nyilatkozata is igazolja, amely szerint „Én az alperesi igazgatóval két alkalommal beszéltem. Első alkalommal amikor a teljesítményértékelő lapom elkészült és kettő, amikor a felmentésemet átadta. Az az álláspontom, hogy az alperesi igazgató nem is akart velem beszélni”. Ugyanezen a tárgyaláson meghallgatott személy5 tanúvallomása is azt erősítette meg, hogy a felperes nem kommunikált az igazgatóval, de nemcsak vele, hanem a kollégákkal sem, akik közül az igazgatóváltást követően többeknek a köszönését sem fogadta. Kúria II.Mfv.10.286/2016/3-I 7 [19] Miután a kommunikáció teljes hiánya nem kizárólag a felperes és az alperes igazgatónője, hanem a felperes és a többi kolléga között is – hacsak időszakosan is – kialakult, továbbá a perben nem merült fel adat arra, hogy az igazgatónő más egyéb beosztott tanárokkal is rossz viszonyban volt, az a következtetés vonható le, hogy a munkahelyi légkört kedvezőtlenül befolyásoló helyzet kialakulása a felperes magatartására vezethető vissza, ezért a törvényszék a Pp. 206.§
(1)bekezdésének megsértése nélkül állapította meg a felmentés ezen indokának valóságát. A felperes ezen bizonyított magatartása a közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó, az Mt. 103. §
(1)bekezdés c) pontjában szabályozott együttműködési kötelezettség súlyos megsértését jelentette, amely a felülvizsgálati kérelem érvelésével szemben bizonyítottan hátrányosan hatott a tantestület munkájára, akadályát képezte a diákok érdekét szolgáló munkavégzésnek is. A pedagógus munkavégzése ugyanis nem választható el munkatársai feladatellátásától, a tanulók fejlődésének biztosítása pedig a tantestület együttműködése nélkül nem valósítható meg. [20] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [21] A felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [22] A felülvizsgálati eljárás illetékét a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. [23] el. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta Budapest,
- október
- Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró