← Magyarország

Gf.40388/2022/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A felszámoló felelősségének megállapítása az adósi vagyonnal történő elszámolás hiánya okán. ... Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.388/2022/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a egyéb érdekelt1 (cím10 ép., képviseli: jogi képviselő1 ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek, a jogi képviselő2 által képviselt alperes2 (Cím1) alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
  2. augusztus 24-én meghozott 15.G.42.287/2021/21-II. számú ítélete ellen az alperes által
  3. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy az alperes az államnak e határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül köteles 505.040 (ötszázötezer-negyven) forint kereseti illetéket megfizetni az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlája javára Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak e határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül 673.400 (hatszázhetvenháromezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlája javára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 8.417.328 forintot és annak
  4. szeptember
  5. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8%‑kal növelt értékének megfelelő késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte továbbá az alperest 787.020 forint perköltségnek a felperes, valamint 505.040 forint illetéknek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívására a Felperes1 javára történő megfizetésére. Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.388/2022/4 2 [2] Az irányadó tényállás szerint a Fővárosi Törvényszék a
  6. március 28-án jogerőre emelkedett 18.Fpk.10735/2012/
  7. számú határozatával állapította meg az adós1 „f. a.” (továbbiakban: adós) fizetésképtelenségét és rendelte el a felszámolását, felszámolóként az alperest jelölte ki. Felszámolóbiztosként felszámoló biztos1 járt el. A felszámolás kezdő időpontja
  8. április
  9. napja. A felszámolás során eljárt elsőfokú bíróság a
  10. szeptember 8-án jogerőre emelkedett végzésével az alperest a felszámolói tisztségéből felmentette, új felszámolóként a felszámoló1t jelölte ki. Az alperes az új felszámoló részére
  11. június
  12. napjával átadó jelentést készített, melyben rögzítette, hogy a felszámolási vagyon tárgyát 5 db kazán és fűtési pellet képezte, melyet a felszámoló értékesített. Felosztható vagyonként az értékét 9.963.600 forint összegben jelölte meg. Az új felszámoló a zárójelentésében rögzítette, hogy az alperes a pénzeszközök soron nyilvántartott 6.380 forint nyitó pénzeszközt az adóstól átvette, az 5 darab kazánt és fűtési pelletet 9.963.600 forintért értékesítette, mely összegből 1.048.092 forint összegben a felszámolási költséget rendezte. A fennmaradó 8.621.888 forint pénzeszközt nem bocsátotta az új felszámoló rendelkezésére. Az új felszámoló többször megkereste az alperest, aki arra hivatkozott, hogy a befolyt összeget az adóhatóság részére átutalta, aki ezt tagadta. Az alperes az állítását nem tudta igazolni. A Fővárosi Törvényszék a
  13. július 26-án jogerőre emelkedett 18.Fpk.10735/2012/
  14. számú végzésében a felszámolási eljárást befejezte, és – egyebek mellett – a vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta. A volt felszámolóval szemben fennálló követelésből 8.417.328 forint összeget a NAV részére hitelezői igénye részbeni kielégítéseként adott át, aki azt továbbadta a Felperes1 képviseletében eljáró felperes2-nek. A Felperes1 képviseletében
  15. január
  16. napjától a képviselő2 jár el. [3] A felperes keresetében az alperes kötelezését kérte 8.417.328 forint és annak
  17. május
  18. napjától számított kamata, valamint a perköltség megfizetésére. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
  19. évi XLIX. törvény (Cstv.)
  20. §

(1)bekezdésére utalással állította, hogy az alperes nem a felszámolókra irányadó Számviteli törvény, valamint a 225/
  1. (XII.19.) Korm. rendelet előírásainak megfelelően járt el, mert a vagyontárgyak értékesítéséből befolyt összeggel elszámolni nem tudott. Ezen összegből a hitelezői igények kielégítésre kerülhettek volna, ezért az alperesnek a jogellenesen okozott kárt a Polgári Törvénykönyvről szóló
  2. évi IV. törvény (rPtk.)
  3. §
(1)bekezdése szerint kell megfizetnie. A felperes az alperesi ellenkérelemben előadottak kapcsán hivatkozott az alperes által készített átadó jelentésre, valamint az alperes és az új felszámoló közötti levelezés tartalmára. Ebből egyértelműen kiderül, hogy sem a hitelezők, sem az új felszámoló részére nem került átadásra az átadó mérlegben feltüntetett vagyon. Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.388/2022/4 3 Kiemelte, hogy az alperesnél eljáró felszámolóbiztos jogviszonyának kezdete
  1. április
  2. napja, míg törlésének időpontja
  3. június
  4. napja. A
  5. június 17-én kelt átadó jelentés tartalmazta az értékesített eszközöket. Az alperes nem bizonyította, de még utalást sem tett arra, hogy az átadó jelentésben rögzített, a bíróság által jóváhagyott zárójelentésben megállapított vagyont mikor, hol értékesítette és a befolyt vételárral hogyan számolt el. [4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Előadta, hogy az alperes tulajdonosa és ügyvezetője
  6. július
  7. napjáig felszámoló biztos1 volt. Az alperest
  8. március
  9. napján törölték a Felszámolók Névjegyzékéből,
  10. július
  11. napján pedig ügyvezetőváltásra került sor. Vitatta, hogy a rPtk.
  12. §
(1)bekezdésében foglalt törvényi feltételek vele szemben fennállnak és állította, hogy a jogszabályba foglalt kötelezettségének eleget tett. Kifejtette, az új felszámoló sem tudta, hogy történt-e vagyonértékesítés és kiemelte, hogy a jelen perből értesült a zárómérleg jóváhagyásáról, ezért azzal szemben kifogással élni nem tudott. Mindenben eleget tett a jogszabályi kötelezettségének az iratátadás körében felszámoló szervezetként, munkaviszony hiányában nem tartozik a felszámolóbiztos magatartásáért kártérítési felelősséggel. A felszámolóbiztos ellen büntetőeljárást kezdeményezett, mely eljárásban a felperesnek polgári jogi igényt kellett volna beterjesztenie. [5] A törvényszék döntése indokolásában megállapította, hogy a kereset túlnyomórészt alapos. Elsődlegesen azt rögzítette, hogy a felperes válasziratát követően az alperes jogi képviselővel nem rendelkezett, és a bíróságnak a kötelező jogi képviseletre vonatkozó tájékoztatása és a jogkövetkezményekre történt figyelmeztetése után sem gondoskodott jogi képviseletről, ezért a válasziratot követően benyújtott alperesi nyilatkozatokat a bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 74. §-a szerint, mint hatálytalant figyelembe venni nem tudta. Az irányadó jogszabályi rendelkezések [a Cstv. 4. §
(1)bek., 27/A. §
(2)és
(3)bek., 34. §
(1)és
(2)bek., valamint az 54. §
(1)bekezdés] felhívását követően rögzítette, az adós vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, a felszámolási eljárás körébe tartozik. Ezzel kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet, akinek a nevében a felszámolóbiztos jár el, cselekedete a felszámoló magatartásának minősül. A felszámoló a felszámolás során az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal köteles eljárni, a kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség szabályai szerint felel. Az adott ügyben az alperes által
  1. július (helyesen:
  2. június) 17-én készített átadó jelentésből megállapítható a felszámolási vagyon tárgya, valamint az, hogy ezt a vagyont az alperes értékesítette, így a felosztható vagyont az értékesített vagyonelemek árbevétele Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.388/2022/4 4 képezte 9.963.000 forint összegben. Az alperes a felperes állításával szemben nem tudta bizonyítani, hogy a vételárat átutalta, a vagyonátadási kötelezettségének eleget tett. Az alperes megszegte jogszabályi kötelezettségét, amikor a felmentését követően többszöri felszólításra sem utalta át az adásvételből befolyt vételárat. Az adósnak a felszámolás irataiból kitűnően egyéb vagyona nem volt, a hitelező követelése a vételárból kerülhetett volna kielégítésre, azonban az nem került átadásra. Az alperes ezen magatartásával kárt okozott a felperesnek, mert a hitelezői igénye részben sem került kielégítésre, így az alperesi magatartás és a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulása ok-okozati összefüggésben áll. Az alperes a kárt a vagyonátadási kötelezettség elmulasztásával okozta, ezért a kamat kezdő időpontját a bíróság az alperes felszámolói tisztség alóli felmentésének időpontjában határozta meg a Polgári Törvénykönyvről szóló
  3. évi V. törvény (Ptk.) 6:
  4. §
(1)bekezdése alapján. A perköltség megállapítása során a törvényszék értékelte, hogy az alperes teljes egészében pervesztes lett, így kötelezte az ügyvédi munkadíjból és a fizetési meghagyásos eljárás illetékéből is álló költségek megfizetésére. [6] Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését és a törvényszék új határozat hozatalára való utasítását kérte. Kérte továbbá a felperes perköltségben történő marasztalását, továbbá számára illetékfeljegyzési jog engedélyezését. Jogorvoslati kérelme indokolásában – túlnyomórészt az elsőfokú eljárás során előterjesztett írásbeli ellenkérelmében foglaltakat megismételve – előadta, az új felszámoló az első, helyesen címzett és az arra jogosult személy által átvett küldeményét a felmentett felszámolónak csak
  1. február
  2. napján küldte meg. Ennek ellenére a alperes3 az iratokat átadta a felszámoló részére, aki azonban azt nem vette át. Az iratanyag visszaérkezésével egyidőben a felszámoló feljelentést tett a felperesi jogelőd kérelmére, tehát a felperes tudott a felszámoló (helyesen: felszámolóbiztos) elleni büntetőeljárás kezdeményezéséről. A büntetőeljárás tárgyát a jelen eljárás kártérítési összege képezte. Az iratanyagot a nyomozóhatóság lefoglalta, de alperes az általa fénymásolt iratokat ismételten megküldte az új felszámolónak, aki azt már átvette. Előadta, hogy a kereset alapját képező tőkéről tudomással nem bírt, arról csak a kereseti kérelemből értesült, ezért kérte a felszámolási záróvégzés részére történő megküldését, mely kérést a törvényszék nem teljesített. Hangsúlyozta, hogy az iratátadás tekintetében eleget tett a jogszabályi kötelezettségének, míg az adósi vagyon esetleges át nem adása miatt a felmentett felszámolóbiztos ellen büntetőeljárás volt folyamatban, ami a felszámolóbiztos kötelezésével zárult. A polgári jogi igényt a büntetőeljárás keretében kellett volna bejelenteni, míg a zárómérleget ezen igény bejelentésével kellett volna előterjeszteni. A felszámolóbiztos munkaviszonya a felszámoló szervezet törlésével megszűnt, munkáltatói felelősséggel nem tartozik az alperes. Mindezek alapján a kár ok-okozati összefüggése nem állapítható meg. Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.388/2022/4 5 A rPtk.
  3. § felhívását követően hangsúlyozta, a kártérítési felelősség megállapításának feltétele a jogellenesség, a kár, az okozati összefüggés és a felróhatóság. E feltételek fennállását, továbbá a károsult kötelezettségének teljesítését a kárelhárítás, a kárenyhítés és a kármegelőzés körében a törvényszéknek vizsgálnia kellett volna. Álláspontja szerint az alperes a felmentését követően eleget tett a Cstv.-ben előírtaknak. Az iratokat a felszámoló csak azt követően vette át, hogy arról értesítette az alperes, illetve a nyomozóhatóság. Utalt arra is, hogy felperes kérésére a felszámoló feljelentést tett a felmentett felszámoló (helyesen: felszámolóbiztos) ellen. Úgy vélte, a károsult elmulasztotta bizonyítani a jogellenességet, a kárt, továbbá az összefüggést a kár és a károkozó magatartás között. Felhívta a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdését, hangsúlyozva, hogy e keresettel a felperes csak megállapítást kérhet, és mely kapcsán a felperest terheli a bizonyítási kötelezettség. Az alperes hitelt érdemlően bizonyította, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható volt. Olyan magatartást tanúsított, amely a felszámolási eljárás során tőle elvárható, nem tanúsított olyat, amely alapján a kár bekövetkezett. Nem követett el sem gondatlanságot, sem vétkes szándékosságot. Mindent megtett annak érdekében, hogy a felszámolás befejezhető legyen. Büntető feljelentést tett a volt felszámolóbiztossal szemben, amelyről a felperesi jogelőd tudomással bírt, a felszámolónak pedig polgári jogi igényt kellett volna érvényesíteni. Hangsúlyozta, az alperes, mint felszámolószervezet mindenben eleget tett a jogszabályi kötelezettségének, munkaviszony hiányában pedig nem tartozik a felszámolóbiztos magatartásáért kártérítési felelősséggel. Fentiek alapján az alperes legitimációja azért nem áll fenn, mert a peres eljárást a felmentett felszámolóbiztos ellen kellett volna megindítani, amennyiben a büntetőeljárás keretében a polgári jogi igényét megfelelően előterjeszti. Erről mind a felperes, mind a felszámoló tudott a felszámolási zárójelentés előterjesztésekor. A fentiek alapján nem jött létre kötelmi jogviszony az alperes és a felperes között, mert azt a büntetőeljárás keretében hozott ítélet felülírta jogalapjában és összegszerűségében is. Álláspontja szerint a kamat fizetését is helytelenül állapította meg a törvényszék tekintettel arra, hogy ha lenne kötelmi jogviszony, azt csak a záróvégzés jogerőre emelkedésétől lehetne számolni. [7] A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. [8] Az ítélőtábla a fellebbezést tárgyalás tartására irányuló kérelem hiányában a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [9] A fellebbezés – az alábbiak szerint – alaptalan. Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.388/2022/4 6 [10] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogkövetkeztetése is. A fellebbezésben felhozottak nem adnak alapot az elsőfokú ítélet megváltoztatására, illetve hatályon kívül helyezésére. Az ítélőtábla egyetért a törvényszék döntésével, és annak indokaival, azt megismételni nem kívánja, azonban az indokolást az alkalmazandó jogszabály megjelölése tekintetében az alábbiak szerint pontosítja. [11] Az adott ügyben a felperes az alperes felelősségének a megállapítását a Cstv. 54. §
(1)bekezdésére alapítva terjesztette elő – hivatkozva a rPtk. 339. §
(1)bekezdésében foglalt felelősségi szabályra is –, állítva, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy az adós vagyonát nem adta át a felmentését követően az új felszámolónak, meghiúsította a hitelezői igénye kielégítését, mellyel kárt okozott. Mivel pedig az alperes az eljárás folyamán az adósi vagyon értékesítéséből származó bevétel felperes részére történő megfizetését, vagy a kijelölt új felszámoló részére történő átutalását bizonyítani nem tudta, így nem tévedett a törvényszék, amikor az alperes felelősségét a felperesi keresetben megjelölt összeg erejéig megállapította. [12] Az alperes jogorvoslati kérelmében a felelősség alóli mentesülés körében tévesen hivatkozott arra, hogy felszámolóként eleget tett a törvényi kötelezettségeinek az iratátadás tekintetében, illetve mindent megtett az eljárás befejezhetősége érdekében, ugyanis a felperes által állított kötelezettségszegés nem a hivatkozott magatartás, hanem a vagyonátadás hiánya volt, melynek megtörténtét maga sem állította. [13] Az alperes állította továbbá azt is, hogy a törvényszék nem vizsgálta a felelősségi tényállási elemek fennállását, illetve a károsult felperes kárelhárító, kárenyhítő magatartását, mely hivatkozás szintén nem alapos. [14] A Cstv. 54. §
(1)bekezdése értelmében a felszámoló a felszámolás során az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal köteles eljárni. Kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség szabályai szerint felel. A felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő –, illetve a felszámolás alatt szerzett – vagyonával [4. §
(1)bekezdés] összefüggésben áll fenn. [15] A fenti törvényi rendelkezésből következően a felszámoló a rá vonatkozó szabályok szerint köteles eljárni, míg a kötelezettségszegéséből eredő kárért való felelősségét a Ptk. szabályai szerint kell megítélni. Ennek kapcsán a felperes keresetében – a károsodás bekövetkezésének idejére vonatkozó jogi álláspontja folytán – a rPtk. 339. §
(1)bekezdését hívta fel, mely jogszabályhely alkalmazhatóságát maga az alperes sem kifogásolta. Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.388/2022/4 7 Az elsőfokú ítélet indokolása polgári jogi felelősségi szabály megjelölést nem tartalmaz, nem tér ki az általa alkalmazott Ptk. szabályra, azonban a rendelkezésre álló adatok alapján adott esetben a felperes által felhívott időállapotú felelősségi szabály nem irányadó. [16] Nem vitásan, az alperes által képviselt adós társaság felszámolásának kezdő időpontja
  1. április
  2. napja, mely időpontban, illetve a felperes által a kár bekövetkezésének napjaként megjelölt
  3. május 19-én még az rPtk. szabályai voltak irányadók. A Polgári Törvénykönyvről szóló
  4. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
  5. évi CLXXVII. törvény (új Ptké)
  6. § értelmében a Ptk. (vagyis az új Ptk.) szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre, valamint a kártalanításra vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépését követően tanúsított károkozó magatartás – ideértve a mulasztást is – esetén kell alkalmazni. Ebből következően a
  7. március
  8. napját követően okozott kárért való felelősségre már az új Ptk.6:519 §-ának a rendelkezései az irányadóak. [17] Mivel pedig a törvényszék a károkozó alperesi magatartást, az adósi vagyonnal történő elszámolás hiányát, a felperesi kérelemben írtakkal szemben későbbi időpontban,
  9. március
  10. napját követő időben látta megvalósultnak, így adott eljárásban már az új Ptk. szabályai az irányadók. Megjegyzi a másodfokú bíróság, a rPtk.
  11. §
(1)bekezdésének kártérítési szabálya, illetve az új Ptk. 6:519. §-ának felelősségi szabálya lényegében azonos: a jogellenesség, a kár és a kettő közötti okozati összefüggés fennállása továbbra is tényállási elem. Ebből következően a fenti tényállási elemek vizsgálata esetén önmagában az alkalmazott konkrét jogszabályhely megjelölésének hiánya nem hat ki a döntés érdemére. [18] Mivel pedig adott esetben a törvényszék a fellebbezési hivatkozásával szemben vizsgálta a polgári jogi felelősség egyes tényállási elemeinek megvalósulását, melyre vonatkozó álláspontját a döntés indokolásának [14] pontjában részletezte, így téves a bizonyítottság hiányára való hivatkozás. A törvényszék részletesen ismertette az alperes, mint felszámoló kötelezettségszegését, és jogellenes magatartásként értékelte az adósi vagyonnal történő elszámolás hiányát. Ennek következtében a hitelező 8.417.328 forint összegű hitelezői igénye nem térült meg, vagyis a felperesnek ilyen összegű kára keletkezett, így tévesen állította az alperes, hogy a felelőssége alapjául szolgáló tényállási elemek nem állnak fenn. Megjegyzi a másodfokú bíróság azt is, hogy maga az alperes sem jelölt meg olyan felperesi magatartást, amelyet a felperes elmulasztott a kárelhárítás, kárenyhítés, megelőzés körében, míg a mentesülés körében a felróhatóság hiányát nem bizonyította, pusztán általánosságban hivatkozott arra, hogy úgy járt el, ahogy az tőle az adott helyzetben elvárható volt. [19] Téves az a hivatkozása is, mely szerint a vagyonátadás elmulasztása a felszámolóbiztosnak róható fel, így vele szemben kellett volna a büntetőeljárás keretében a polgári jogi igényt érvényesíteni. Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.388/2022/4 8 E körben az ítélőtábla kiemeli, a felszámolási eljárásban a bíróság felszámolóként felszámoló szervezetet rendel ki, aki az adós felszámolásának a lefolytatására felszámolóbiztost jelöl ki. A felszámolóbiztos tevékenységéért a felszámoló szervezet tartozik felelősséggel mind a bíróság, mind a hitelezők felé, mely kapcsán nem bír jelentőséggel, hogy a felszámolószervezetet az illetékes hatóság időközben törölte a nyilvántartásból. A felszámolószervezetnek – egyebek mellett – elszámolási kötelezettsége áll fenn felmentése esetén a Cstv. 27/A. §
(11)bekezdése alapján az új felszámoló felé, így önmagában a nyilvántartásból való törlés nem eredményezheti a felelősség alóli mentesülést. A kifejtettek alapján így téves az a hivatkozás, mely szerint a felszámolóbiztos ellen folyamatban volt büntető perben kellett volna polgári jogi igényként érvényesíteni a kártérítési igényt. [20] Nem hivatkozhat alappal az alperes a perbeli legitimációja hiányára azért sem, mert a Cstv.
  1. §-ban foglaltak és a kifejtettek alapján a jelen pert a felperesnek nem a felszámolóbiztos ellen, hanem a felszámoló szervezettel szemben kellett megindítania. Ez következik mindezek túl abból is, hogy a Fővárosi Törvényszék a felszámolási eljárást befejező és a vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó 18.Fpk.10.735/2012/
  2. számú végzésében a felmentett felszámolóval szemben fennálló követelést adta át a felperes hitelezőnek a hitelezői igénye kielégítésének erejéig. [21] Az alperes a fellebbezésében hivatkozott arra is, hogy a törvényszék a kamatfizetés kezdő időpontját és ezáltal lényegében a kár bekövetkeztét is helytelenül állapította meg, mivel azt az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén is csak a felszámolási eljárást befejező végzés jogerőre emelkedésétől lehetne számolni. Ez a hivatkozás szintén nem alapos. A felmentett felszámoló vagyonátadási kötelezettsége, illetve ennek elmulasztása miatti felelőssége nem a felszámolási eljárást befejező határozat jogerőre emelkedésekor, hanem abban az időpontban következett be, amikor a törvényszék e tisztségéből a felszámolási eljárás során felmentette. Ettől az időponttól terhelte ugyanis az alperest az a kötelezettség a Cstv. 27/A. §
(11)bekezdése alapján, hogy a felszámolás alatt álló adós társaság vagyonát haladéktalanul az új felszámoló részére átadja. Ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kár bekövetkeztét és ezáltal a kamatfizetés kezdő időpontját
  1. szeptember
  2. napjában, az alperest felmentő döntés jogerőre emelkedésének napjában jelölte meg, mely alapul szolgál az új Ptk. felelősségi szabályainak az alkalmazására is. [22] A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  3. §
(2)bekezdése alapján – az alkalmazandó jogszabály pontos megjelölésének feltüntetésével – helybenhagyta. [23] A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján az eredménytelenül fellebbező fél maga viseli a másodfokú eljárásban keletkezett költségeit. Megfizetni tartozik ezért a számára engedélyezett részleges személyes költségfeljegyzési jog Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.388/2022/4 9 folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §
(1)bekezdése alapján számított fellebbezési eljárási illetéket. [24] Az ítélőtábla tájékoztatja az alperest, hogy az illeték az Itv. 78. §
(4)bekezdése szerint a határozat jogerőre emelkedését követő
  1. napon válik esedékessé. Az illeték megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát [30/
  2. (XII.27.) IM rendelet
  3. §
(2)bekezdés e) pont]. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Czifra Veronika Spiegelbergerné dr. Pofonka Mariann dr. Horváth Andrea a tanács elnöke, előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.