Bf.39/2023/10 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjai szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntettének minősíti. Terhelt1 I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát 2 (kettő) évre, Terhelt2 II. r. vádlottal és Terhelt3 III. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 1-1 (egy-egy) évre enyhíti. Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottakkal szemben kiszabott pénzbüntetést, valamint Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak vonatkozásában a közügyektől eltiltás kiszabását mellőzi. Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtását 33 (három-három) évi próbaidőre felfüggeszti és megállapítja, hogy a vádlottak a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak által az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén kell a szabadságvesztésbe beszámítani. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.39/2023/10/II 2 A Terhelt1 I. r. vádlottól lefoglalt és a Barcsi Rendőrkapitányságon nyilvántartási szám. számon nyilvántartásba vett 1 db arany színű Samsung Galaxy J5 típusú mobiltelefon, valamint a Terhelt3 III. r. vádlottól lefoglalt 1 db kék színű Huawei P20 Lite típusú mobiltelefon és a benne lévő 32 GB Sandisk memóriakártya és SIM-kártya lefoglalásának megszüntetésére és a vádlottak részére történő kiadására vonatkozó rendelkezéseket mellőzi és azokat elkobozni rendeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi Terhelt1 I. r. vádlottat 22.346 (huszonkettőezer-háromszáznegyvenhat) forint, Terhelt3 III. r. vádlottat 20.450 (húszezer-négyszázötven) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás I. [1] [2] [3] A Kaposvári Törvényszék a 2023. évi április hó 3. napján kelt 27.B.95/2022/44. számú ítéletében Terhelt1 I. r. vádlottat társtettesként, folytatólagosan, bűnszövetségben elkövetett a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 373. §

(1)bekezdésének I. és II. fordulatában meghatározott, a

(2)bekezdés

1. b)pont
2. ba)és
3. bc)alpontjai szerint minősülő és a

(4)bekezdés b) pontja szerint büntetendő csalás bűntette miatt 3 év szabadságvesztésre, 200 napi tétel – napi tételenként 1.500 forintban megállapított – pénzbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy az I. r. vádlott abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés tartamába a 2020. évi július hó 3. napjától a 2021. évi január hó 28. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Terhelt2 II. r. vádlottat társtettesként, folytatólagosan, bűnszövetségben elkövetett a Btk. 373. §

(1)bekezdésének I. és II. fordulatában meghatározott, a

(2)bekezdés

1. b)pont
2. ba)és
3. bc)alpontjai szerint minősülő és a

(4)bekezdés b) pontja szerint büntetendő csalás bűntette miatt 2 év szabadságvesztésre, 200 napi tétel – napi tételenként 1.500 forintban meghatározott – pénzbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból legkorábban a kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés tartamába a 2020. évi július hó 3. napjától a 2021. évi január hó 28. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Terhelt3 III. r. vádlottat a Btk. 373. §

(1)bekezdésének I. és II. fordulatában meghatározott, a

(2)bekezdés

1. b)pont
2. ba)és
3. bc)alpontjai szerint minősülő és a

(4)bekezdés b) pontja szerint büntetendő csalás bűntette miatt 2 év szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre és 4 Pécsi Ítélőtábla III.Bf.39/2023/10/II [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Mindhárom vádlott vonatkozásában rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak fogházban történő átváltoztatásáról. Terhelt4 IV. r. vádlottat a Btk. 293. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak vonatkozásában személyenként 1.553.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el, rendelkezett továbbá a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség valamennyi vádlott terhére, Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak esetében eltérő – súlyosabb – minősítésért, Terhelt4 IV. r. vádlott esetében bűnösségének megállapítása és intézkedés alkalmazása érdekében fellebbezett. Jogorvoslati kérelemmel élt az ítélet ellen Terhelt1 I. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan eltérő tényállás és minősítés megállapításáért, harmadlagosan a bizonyítási indítványának elutasítása miatt és enyhítés céljából, Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak a büntetőjogi felelősségük megállapítása miatt, felmentés érdekében, védőik elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítés végett. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján is az ügyészség fellebbezését módosított tartalommal tartotta fenn. Terhelt4 IV. r. vádlott esetében a fellebbezést visszavonta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak cselekményeit társtettesként, folytatólagosan elkövetett, a Btk. 299. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjai szerint minősülő vesztegetést színlelve, üzletszerűen elkövetett befolyással üzérkedés bűntettének minősítse, Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak szabadságvesztés-büntetését súlyosítsa, annak tartamát lényegesen hosszabban, a büntetési minimum és az irányadó középmérték között határozza meg. A pénzbüntetés alkalmazását Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak esetében mellőzze, továbbá Terhelt1 I. r. vádlottól lefoglalt és a tulajdonát képező Samsung Galaxy J5 mobiltelefon és Terhelt3 III. r. vádlottól lefoglalt és a tulajdonát képező Huawei P20 Lite mobiltelefon és a hozzá tartozó memóriakártya, valamint SIM-kártya lefoglalásának megszüntetésére és a vádlottak részére történő kiadásra vonatkozó rendelkezést mellőzze és a Btk. 72. §

(1)bekezdés a) pontja alapján kobozza el azokat. Egyebekben az ítélet jogi indokolásának helyesbítése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A vádlottak védői a nyilvános ülésen bejelentett jogorvoslati kérelmeikkel egyező tartalommal szólaltak fel. Terhelt1 I. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában új igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény beszerzését indítványozta, mert álláspontja szerint a bizonyítékként értékelt szakvélemény csak feltételezéseken alapul. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 594. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bírósági eljárásban bizonyítás felvételének – a részbeni megalapozatlanság, illetve az eljárási szabálysértés kiküszöbölése mellett – akkor van helye, ha a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak. Tekintettel arra, hogy ezen törvényi feltételek közül a védő által indítványozott bizonyítással összefüggésben egyik sem állt fenn, ezért további eljárási cselekmények foganatosítása teljességgel feleslegesnek, szükségtelennek mutatkozott, ezért a másodfokú bíróság az erre irányuló bizonyítási indítványt elutasította. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.39/2023/10/II 4 [11] II. [12] A másodfokú bíróság a fellebbezésekkel megtámadott határozatot a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdései alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, oly módon, hogy vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmények minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. Ezt meghaladóan – a Be. 590. §

(7)bekezdése szerint – hivatalból – döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. Mindez azonban – a Be. 590. §

(9)bekezdése folytán – nem terjedt ki az elsőfokú bíróság ítéletének Terhelt4 IV. r. vádlottra vonatkozó rendelkezéseire és részeire, miután azok – a fellebbezés visszavonására tekintettel – a

1. évi június hó
2. napján jogerőre emelkedtek. A felülbírálat során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.
3. §

(2)bekezdésében felsorolt részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az tehát kellően felderített és hiánytalan, abban a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával ellentétes ténymegállapítás vagy téves ténybeli következtetés nem volt tetten érhető. Az elsőfokú bíróság nem vétett olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében és a Be. 608. §

(1)bekezdésében nevesített ún. abszolút-, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdésében írt lényeges hatással járó és a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető ún. relatív perrendi szabálysértést, mely az ügy érdemi felülbírálatát akadályozta volna. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást az eljárási törvény rendelkezéseinek megtartásával folytatta le. Beszerezte, megvizsgálta és a logika szabályainak megfelelően értékelte az ügyben felmerült bizonyítékokat, ítéletének indokolásában pedig számot adott ténymegállapításairól, illetve ezzel kapcsolatban a vádlotti védekezések elvetésének okairól. Következésképpen indokolási kötelezettségének is eleget tett. A tényállásban írt cselekménnyel összefüggésbe hozható bizonyítási eszközök felderítése és összegyűjtése tehát maradéktalanul megtörtént, azokat az elsőfokú bíróság mérlegelési körébe vonta, mikénti értékelésükről ítéletének indokolásában részletekbe menően meggyőző érveléssel adott számot, kitérve Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlott védekezése elvetésének okaira is. A büntetőeljárásban rendelkezésre álló bizonyítékok közül meghatározó jelentősége volt Terhelt4 IV. r. terhelt vallomásának, amely terhelő volt Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottakra is. Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak tagadták a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését, mégis azzal, hogy Terhelt1 I. r. vádlott a pénzátvételek tényét nem vitatta, azonban a védekezése arra irányult, hogy Terhelt4 IV. r. vádlott saját elhatározásából támogatta őt. Terhelt2 II. r. vádlott is elismerte azt, hogy két alkalommal jelen volt a pénzátvételeknél, míg Terhelt3 III. r. vádlott a Terhelt4 IV. r. vádlottal történő üzenetváltások tényét és azok tartalmát nem vitatta, pusztán arra hivatkozott, hogy azzal semmilyen bűnös szándéka nem volt. Az nyrt

1. által küldött bankszámlakivonatokból tényként volt megállapítható a Terhelt4 IV. r. vádlott pénzfelvételének száma és összegszerűsége is. Terhelt4 IV. r. terhelt vallomását alátámasztotta, egyben Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak védekezését egyértelműen cáfolta a híváslistákból levont azon megállapítás, mely szerint Terhelt1 I. r. és Terhelt4 IV. r. terhelt között a vádbeli időszakban összesen 8264 [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.39/2023/10/II [21] [22] [23] [24] [25] 5 üzenetváltás történt. Okirati bizonyítékok támasztották alá azt is, hogy Terhelt3 és Terhelt4 között a pénzátvételek kapcsán több, mint 100 üzenetküldésre, továbbá hívásindításra is sor került. A fentieken túlmenően Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak által lakott cím21 szám alatti ingatlanban lefoglalt, Terhelt3 III. r. vádlott kézírását tartalmazó jegyzetfüzetek tartalmának volt kiemelkedő jelentősége, melyben Terhelt4 IV. r. vádlott részére elküldött üzenetek szövege volt rögzítve. A múltbeli történések valósághű rekonstruálását tehát nagy mértékben megkönnyítette Terhelt4 IV. r. terhelt Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottra nézve terhelő vallomása, továbbá a vallomását alátámasztó, fentiekben már kifejtett okirati bizonyítékok. Így Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlott védekezésével szemben további azonos tartalmú bizonyítékok tették lehetővé a cselekmény részleteinek feltárását, így annak rögzítését is, hogy Terhelt4 IV. r. vádlott hány alkalommal és milyen összegben juttatott pénzt Terhelt1 I. r. vádlott részére, továbbá, hogy ezen pénzátadások kapcsán Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottaknak mi volt a szerepe. Ilyen körülmények között helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást Terhelt4 IV. r. terhelt egyéb bizonyítékokkal is alátámasztott vallomására alapította. A bizonyítékok értékelése körében kifejtett álláspontjával a másodfokú bíróság egyetértett, azzal azonban, hogy annak ténye, hogy Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlott a poligráfos vizsgálat elvégzéséhez nem járult hozzá, a szavahihetőségüket önmagában nem kérdőjelezte meg. Tekintettel arra, hogy a poligráfos vizsgálaton történő részvétel önkéntes, a hozzá nem járulásuk a terhükre nyilván nem értékelhető. Hangsúlyozni szükséges azt is, hogy a cselekmény kapcsán Terhelt2 II. r. vádlott cselekvősége, Terhelt4 IV. r. terhelt következetes vallomásán túl, annak alapján is megnyugtatóan megállapítható volt, hogy egy háztartásban élt Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlottal, a Terhelt3 III. r. és Terhelt4 IV. r. terheltek közötti üzenetváltások tényéről és azok tartalmáról bizonyosan tudomással bírt, továbbá a jelenlétében a helyszínen Terhelt4 IV. r. vádlottól átvett pénzösszegek felhasználásában is részt vett. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor ezeket az azonos tartalmú és egymást kiegészítő bizonyítékokat Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlott védekezésének cáfolatára alkalmasnak találta. Ezeknek a bizonyítékoknak az eltérő értékelésére, illetőleg eltérő tényállás megállapítására tehát nem kerülhetett sor. [26] III. [27] A Be.
2. §

(1)bekezdése alapján irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak bűnösségére. A felmentést célzó jogorvoslati kérelmek tehát nem voltak megalapozottak. Tévedett ugyanakkor az elsőfokú bíróság, amikor Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak cselekményeit a Btk. 373. §

(1)bekezdés I. és II. fordulatában meghatározott, a

(2)bekezdés

1. b)pontjának
2. ba)és
3. bc)alpontja szerint minősülő és a

(4)bekezdés b) pontja szerint büntetendő csalás bűntettének minősítette. A Btk. 299. §

(1)bekezdésében meghatározott befolyással üzérkedés bűntette immateriális bűncselekmény, amely a jogtalan előny kérésével, elfogadásával, illetve ígéretének [28] [29] [30] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.39/2023/10/II [31] [32] [33] [34] [35] 6 elfogadásával befejezett. Ezt követően megvalósuló körülmény – így pl. az, hogy a passzív alany erre hivatkozását valósnak véli-e – a bűnösség szempontjából fogalmilag közömbös. Az állandóan követett bírói gyakorlat a befolyással üzérkedés bűntettének tényállásszerűségéhez nem követeli meg azt, hogy a cselekmény elkövetője valós, konkrét, hivatalos személyre hivatkozzon, hanem éppen ellenkezőleg, elegendő egy fiktív vagy ismeretlen személyre történő hivatkozás is. Egyetlen követelmény csupán az, hogy a hivatalos személy befolyásolására hivatkozásnak a körülményekből félreérthetetlennek kell lennie. Az elkövető akár színlelheti is, hogy hivatalos személyt befolyásolt, ebben az esetben is befolyással üzérkedésnek minősül a cselekmény, mert ilyen elkövetési mód mellett a befolyással üzérkedés a csaláshoz képest speciális tényállás (BJD 684., 9772., BH 1989.388., BH 2022.

1. számú eseti döntés). Az irányadó tényállás alapján tényként volt rögzíthető, hogy Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlott a rendőrség bűnüldöző szervéhez tartozó hivatalos személyre hivatkozással kérte rendszeresen a pénzt Terhelt4 IV. r. terhelttől. Terhelt4 IV. r. terhelt az általa rendőröknek hitt személyeknek (név1 és név2 nevű „rendőrök”) azért kívánt pénzt juttatni, hogy a rendőrség eljárását meggyorsítsák, illetve az eljárás menetét megkerülve „kiszabadítsák” Terhelt1 I. r. vádlottat. Ilyen tényállás alapján pedig a befolyással üzérkedés bűntette speciális bűncselekmény a csaláshoz képest. Hangsúlyozni szükséges, hogy a tényállásban rögzített valamennyi pénzátadás esetén nem valósult meg a befolyással üzérkedés bűntette, azonban a következetesen érvényesülő ítélkezési gyakorlat szerint a csalás bűntette és a befolyással üzérkedés bűntette halmazatban nem állapítható meg, ezért a másodfokú bíróság a cselekményt egységesen a Btk.
2. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjai szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntettének minősítette. Ugyanakkor helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a cselekmény Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlott társtettesként, bűnszövetségben és üzletszerűen követte el. Az e körben adott indokaival a másodfokú bíróság egyetértett, az megfelel a cselekmény befolyással üzérkedés bűntettekénti minősítése esetén is. Az ügyészség által eltérő minősítést célzó fellebbezés tehát megalapozott volt, mégis azzal, hogy a másodfokú bíróság a cselekményt a

(2)bekezdés b) pontja szerint is minősítette, lévén, hogy Terhelt3 III. r. vádlott hivatalos személynek adta ki magát, melyről az I. r. és II. r. vádlott is tudomással bírt. [36] IV. [37] A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel, elmulasztotta azonban a vádlottak terhére értékelni a folytatólagosság törvényi egységébe tartozó részcselekmények nagyobb számát. Az eltérő minősítésre tekintettel az irányadó büntetési tételkeret a Btk. 299. §

(2)bekezdése alapján kettő évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, melynek Btk. 80. §

(2)bekezdés szerinti középmértéke öt év. Az elsőfokú bíróság az ítélettel szemben támasztott belső arányosság követelményeinek megfelelően szabta ki a szabadságvesztés-büntetéseket és meggyőző indokát adta annak, hogy Terhelt1 I. r. vádlottal szemben miért szükséges hosszabb tartalmú szabadságvesztést kiszabni, mint Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak esetében. [38] [39] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.39/2023/10/II [40] [41] [42] [43] [44] [45] 7 A másodfokú bíróság azonban a vádlottak terhére rótt bűncselekmény súlyosabb fenyegetettsége ellenére is eltúlzottan súlyosnak találta az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetéseket. Ennek leghangsúlyosabb indoka pedig az volt, hogy mindhárom vádlott büntetlen előéletű, amelynek nyomatéka Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában életkorára tekintettel különösen jelentős. A vádlottak javára értékelt nyomatékos enyhítő körülménnyel szemben a cselekmény konkrét társadalomra veszélyessége ugyanakkor csekély. Ilyen körülmények között a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát a Btk. 82. §

(2)bekezdés c) pontjában írt rendelkezés maximális kimerítésével Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlott esetében 1-1 évre enyhítette. Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában nem látott lehetőséget az enyhítő szakasz alkalmazására, a büntetési tételkeret alsó határának megfelelő tartamú, 2 év szabadságvesztést elegendőnek találta a Btk.

1. §-ában megfogalmazott célok eléréséhez. Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak személyi körülményei rendezettek, mindketten munkát végeznek, abból rendszeres jövedelemre tesznek szert. Ellenük a büntetőeljárás tartama alatt bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt újabb eljárás nem indult. Mindezen tényezők alapján kellő alappal feltehető, hogy esetükben a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. Ezért a másodfokú bíróság Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottakkal szemben kiszabott 1-1 év szabadságvesztés végrehajtását – a közügyektől eltiltás mellékbüntetés egyidejű mellőzésével – a Btk.
2. §

(1)és

(2)bekezdése alapján 3-3 évi próbaidőre felfüggesztette. Ennek következményeként vizsgálta az előzetes mentesítés lehetőségét, arra azonban – a terhükre megállapított cselekmény jellegére is figyelemmel – nem látott lehetőséget. Ennek következményeként az elsőfokú bíróság által a végrehajtási fokozatra és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározására vonatkozó törvényes rendelkezések a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén kerülhetnek alkalmazásra. Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak tekintetében a haszonszerzés céljából történt elkövetés kétségkívül megállapítható volt, azonban mindhárman alacsony egzisztenciális körülmények között élnek, vagyontalanok, a jövedelmük a megélhetésük biztosításához nélkülözhetetlen, ezért velük szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés Btk. 50. §

(2)bekezdésében írt feltételei nem állnak fenn. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a pénzbüntetés alkalmazását – a fellebbviteli főügyészség indítványának megfelelően – mindhárom vádlott vonatkozásában mellőzte. Következésképpen a büntetőjogi jogkövetkezmények súlyosságát sérelmező jogorvoslati kérelmek ennyiben eredményesnek bizonyultak, míg a súlyosbítást célzó ügyészi fellebbezés nem vezetett eredményre. [46] V. [47] Az ítélet járulékos rendelkezései körében észlelte a másodfokú bíróság, hogy tévedett az elsőfokú bíróság amikor a Terhelt1 I. r. vádlottól lefoglalt és a tulajdonát képező mobiltelefont, valamint a Terhelt3 III. r. vádlottól lefoglalt, a tulajdonát képező mobiltelefont, a hozzá tartozó memóriakártyát és a SIM-kártyát a vádlottak részére kiadni rendelte. Amint azt a fellebbviteli főügyészség szintén helytállóan indítványozta, ezen mobiltelefonokat Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak a cselekmény elkövetéséhez használták, ezért azokat Pécsi Ítélőtábla III.Bf.39/2023/10/II [48] [49] 8 a másodfokú bíróság a Btk. 72. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a lefoglalás megszüntetésére vonatkozó rendelkezés egyidejű mellőzésével elkobozni rendelte. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben írtak szerint – a cselekmény minősítését, a büntetőjogi jogkövetkezményekre vonatkozó rendelkezést és részben az ítélet járulékos rendelkezéseit – a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg az egyéb törvényes rendelkezéseket a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlott a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az államnak. P é c s,

1. szeptember
2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 27.B.95/2022/
3. számú ítéletének Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottra vonatkozó része a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.39/2023/
4. számú ítélete folytán – az abban írt változtatásokkal – a
5. évi szeptember hó
6. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke