Mf.31077/2025/5 – Fővárosi Ítélőtábla
A határozat elvi tartalma: A munkaügyi perek kivételt jelentenek a tekintetben, hogy nem kötelezettség a fizetési meghagyás útján történő érvényesítés, csak lehetőség, de abból is kizártak a jogviszony keletkezésével, módosításával, megszűnésével, illetve a hátrányos jogkövetkezmény, fegyelmi büntetéssel kapcsolatos ügyek.
A kötelező fizetési meghagyásos igényérvényesítés a 3.000.000 forint alatti munkaügyi perekben korlátozná az Mt. 285.§ szerinti munkajogi igényérvényesítést, valamint nem állna összhangban a munkaügyi perekre megállapított speciális anyagi és eljárásjogi jogszabályi rendelkezésekkel.
Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.077/2025/5.
A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a felperesi képviselő (Cím4, ügyintéző: felperesi képviselő1 ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek a alperesi képviselő ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen a Budapest Környéki Törvényszék 33.M.70.371/2024/5. számú ítélete ellen – melyet az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzésével kijavított – az alperes által 7. és 8. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi í t é l e t e t:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
A le nem rótt 41.258 (negyvenegyezer-kettőszázötvennyolc) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
Indokolás Ítéleti tényállás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás szerint a felperes 2020. április 27. napjától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel szociális ápoló és gondozó munkakörben. A felperest 2021. július 15. napján az éjszakai órákban munkavégzés közben baleset érte, elcsúszott és elesett. A felperes a baleset során jobb oldali orsócsont úgynevezett típusos elmozdulással járó törését szenvedte el, amelynek következtében a felperesnél jobb oldali csukló mozgásának singcsonti és orsócsonti hajlítás alkar forgómozgásai véghelyzeti beszűkülése, a szorító erő csökkenése maradványtünetek alakultak ki. A felperes baleseti eredetű egészségkárosodása 4%-os, állapota végleges, abban érdemi változás nem várható. A jobb oldali orsócsont törésének tényleges gyógytartama három hónapig tartott.
Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.077/2025/5 2 [2] A felperes 2022. február 11. napján keresetlevelet nyújtott be az alperessel szemben sérelemdíj megfizetése végett. A Budapest Környéki Törvényszék 25.M.70.061/2022/7. számú ítéletében kötelezte az alperest 900.000.- forint sérelemdíj megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította a baleset miatt az alperes teljes kártérítési felelősségét. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.213/2023/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében helyben hagyta.
Kereset és ellenkérelem [3] A felperes 2024. július 4. napján előterjesztett keresetében 753.000.- forint kártérítés és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest: háztartási kisegítő költsége címén havi 60.000.- forint, három hónapra összesen 180.000.- forint, ház körüli kisegítő költsége címén havi 60.000.- forint, három hónapra összesen 180.000.- forint, közlekedési kisegítő költsége címén havi 60.000.- forint, három hónapra összesen 180.000.forint, gondozási többletköltség címén 92 napra 213.900.- forint kifizetését kérte. [4] Hivatkozásképpen előadta, hogy a felperes a baleseti eredetű egészségkárosodása miatt a háztartási munkákban, a közepesen nehéz és nehéz háztartási, valamint ház körüli munkák vonatkozásában a törés elszenvedését követően három hónap időtartamban szorult kisegítő igénybevételére és ilyen időtartamban volt részben akadályoztatva, részben korlátozva a mindennapi tevékenységei elvégzésében, valamint a járművezetői képességét is ilyen időtartamban befolyásolta a baleseti eredetű egészségkárosodása. [5] Az alperes alaki védekezésében az eljárás megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy a felperes a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) 3.§ (5) bekezdése alapján a munkabalesettel összefüggő kártérítési igényét fizetési meghagyás útján tudta volna érvényesíteni, mivel a követelt összeg 3.000.000.- forint alatti. Mivel a pert a törvényben meghatározott más hatósági vagy egyéb eljárásnak kellett volna megelőznie, így a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel a Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontjára – az eljárás megszüntetésének van helye. Érdemben a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság döntése Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.077/2025/5 3 [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 147.638.- forint gondozási többletköltség, 180.000.- forint háztartási kisegítő-, 180.000.- forint házkörüli kisegítő-, 180.000.- forint közlekedési kísérő költség és ezen összegek után járó késedelmi kamatok megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [7] Az elsőfokú bíróság a határozat indokolásában az Fmhtv.) 3. § (1)-(2) és (5) bekezdéseire utalással megállapította, hogy az alperes ellenkérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperesnek jelen pert megelőzően fizetési meghagyás útján kellett volna érvényesítenie a 3.000.000.- forint alatti követelését az Fmhtv. 3. § (5) bekezdése alapján. Az Fmhtv. 3. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) alapján létesített jogviszonyból eredő pénzkövetelésre nem vonatkozik az a szabály, hogy csak fizetési meghagyás útján érvényesíthető a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek a Pp. pertárgyérték meghatározására vonatkozó szabályai szerint számított összege a 3.000.000.forintot nem haladja meg. Az Fmhtv. 3. § (5) bekezdése szerinti kivétel szabály pedig arra vonatkozik, hogy a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott jogviszonyból származó pénzkövetelés iránti igény fizetési meghagyás útján csak akkor érvényesíthető, ha az ügy tárgya nem a jogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése, vagy a jogviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény, azaz ezen esetekben nem is érvényesíthető a követelés fizetési meghagyás útján. A Pp. 240. §
Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [9] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve – tartalmában – az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését.
Hivatkozásképpen előadta, hogy az elsőfokú bíróságnak kötelezettsége lett volna a Pp. 176. §
A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [11] A fellebbezés – az alábbiak szerint – megalapozatlan. [12] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, ezért azt a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. [13] A másodfokú bíróság a Pp. 370. § (1) bekezdése alapján felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolta, nem érintette az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit, valamint megállapításait. [14] Az alperes fellebbezése kizárólag azt támadta, hogy az elsőfokú bíróság nem szüntette meg az eljárást annak ellenére, hogy a felperes 3.000.000. forint alatti munkaviszonyból eredő kártérítési követelését a peres eljárást megelőzően fizetési meghagyás útján nem érvényesítette. A fellebbezés elbírálása során a másodfokú bíróságnak is az Fmhtv. 3. §-át és a munkajogi igény érvényesítésére vonatkozó egyéb, anyagi és eljárásjogi jogszabályi rendelkezéseket, valamint a Pp. általános szabályait kellett értelmeznie. [15] Az Fmhtv. 3. § (1) bekezdése szerint a pénz fizetésére irányuló, lejárt követelés
Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.077/2025/5 5 A (2) bekezdés előírja, hogy csak fizetési meghagyás útján vagy a Pp. 167–168. §-ában meghatározott módon érvényesíthető a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek a Pp. pertárgy érték meghatározására vonatkozó szabályai szerint számított összege a hárommillió forintot nem haladja meg, feltéve, hogy
Az (5) bekezdés szerint a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott jogviszonyból származó pénzkövetelés iránti igény fizetési meghagyás útján csak akkor érvényesíthető, ha az ügy tárgya nem a jogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése vagy a jogviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény. [16] Az Mt. a munkajogi igény érvényesítéséről szóló 285. § (1)-(2) bekezdéseiben előírja, hogy a munkavállaló és a munkáltató a munkaviszonyból vagy az e törvényből származó, a szakszervezet, az üzemi tanács az e törvényből vagy kollektív szerződésből, vagy üzemi megállapodásból származó igényét bíróság előtt érvényesítheti. A munkáltató – az (1) bekezdéstől eltérően – a munkavállalóval szemben a munkaviszonnyal összefüggő és a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét meg nem haladó igényét fizetési felszólítással is érvényesítheti. [17] A Pp. XXXIX. fejezete szabályozza a munkaügyi pereket és az azokra vonatkozó speciális szabályokat. Az itt szabályozott Pp. 508.§ (6) bekezdése szerint a fél a pénzkövetelés iránti igényét fizetési meghagyás útján is érvényesítheti, kivéve, ha a per tárgya a jogviszony keletkezése, módosítása, módosulása, megszűnése vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény. [18] A Pp. XVI. fejezete szabályozza a fizetési meghagyásos eljárással összefüggő pereket. E helyütt a Pp. 254.§ (1)-(2) bekezdései speciális visszautasítási okot szabályoz: e szerint csak a közjegyző hatáskörébe tartozó, az Fmhtv-ben szabályozott fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthető – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek pertárgyértéke a hárommillió forintot nem haladja meg. Ha a felperes a keresetével kizárólag olyan követelést érvényesít, Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.077/2025/5 6 amelyet az Fmhtv. alapján csak fizetési meghagyásos eljárás útján lehet érvényesíteni, a bíróság a keresetlevél visszautasításával egyidejűleg tájékoztatja őt a fizetési meghagyásos eljárás megindításának lehetőségéről és módjáról. A (3) bekezdés ugyanakkor előírja, hogy a
Az Fmhtv. 3.§ (2) bekezdés b) pontját az (5) bekezdésre utalással kiegészítő 2017. évi CXXX. törvény 74. § (2) bekezdése, illetve az ehhez fűzött előterjesztői indokolás rögzíti, hogy az Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.077/2025/5 7 Fmhtv. módosítása alapvetően jogtechnikai jellegű, az új Pp. szabályozásához való igazodás érdekében szövegpontosításokat tartalmaz. A munkaügyi perek vonatkozásában semmilyen indokolást nem tartalmaz az előterjesztői indokolás, abból tehát a korábbival ellentétes értelmezést levonni nem lehet, az csupán technikai pontosításnak minősül, melyre utal is az előterjesztői indokolás. Ugyanakkor az Fmhtv. eredeti előterjesztői indokolása szerint a törvény a fizetési meghagyás kibocsátásának esetei körében a Pp. 2009. január 1-jétől hatályos, a kisértékű perekre is tekintettel kialakított szabályait veszi át, így az egymillió forintos, kötelező értékhatár érintetlenül hagyása mellett a munkaviszony (egyéb, munkaviszonnyal együtt kezelendő jogviszony) sajátosságaira tekintettel biztosítja a közvetlen perindítás lehetőségét [….] Ugyanígy - összhangban a Pp. 349. §-ának (4) bekezdésével - a munkaviszonyból származó pénzkövetelés iránti igény fizetési meghagyás útján csak akkor érvényesíthető, ha az ügy tárgya nem a jogviszony keletkezése, módosulása, megszűnése vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény. [23] Ezzel egyezően tartalmazza a Pp. munkaügyi pereket szabályozó XXXIX. fejezete azt a speciális rendelkezést a Pp. 508.§ (6) bekezdésben, mely szerint a fél a pénzkövetelés iránti igényét fizetési meghagyás útján is érvényesítheti, kivéve, ha a per tárgya a jogviszony keletkezése, módosítása, módosulása, megszűnése vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény. A Pp. 508.§ (6) bekezdése tehát ugyancsak alternatív lehetőségként és nem kötelezettségként („is érvényesítheti”) biztosítja munkaügyi perekben a fizetési meghagyás útján történő igényérvényesítést. Megjegyzendő, hogy ezen szabály szövege egyezik a régi Pp. 350.§ (3) bekezdésével, majd 349.§ (4) bekezdésével, mely szintén csak lehetőségként biztosította a fizetési meghagyást. [24] Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Pp. 240. § (1) bekezdése alapján az eljárás megszüntetésének nem volt helye, már csak azért sem, mert nem ezen jogszabályhely, hanem az alperes által nem is hivatkozott Pp. 254.§ (1)-(2) bekezdései
alkalmazandóak abban az esetben, ha az Fmhtv-ben szabályozott fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthető – a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek pertárgyértéke a hárommillió forintot nem haladja meg. A Pp. 508.§ (6) bekezdése azonban speciális, eltérő rendelkezést tartalmaz, mely a lex specialis derogat lege generali elv alapján megelőzi az általános szabályok alkalmazását, munkaügyi perekben a Pp. 254.§ (1)(2) bekezdései nem alkalmazhatók, de a (3) bekezdés szerint még ebben az esetben sincs mód a perfelvétel lezárását követően az eljárás megszüntetésének. [25] A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi perek nem minősülnek klasszikus értelemben vett pénzkövetelésnek, a munkaügyi perek sajátosságai miatt a Pp. és az Fmhtv. egymással összhangban szabályozza a fizetési meghagyás igénybevételének lehetőségét a státuszperek kivételével, a kötelező igényérvényesítés előírása nélkül. Ilyen sajátosságok például a munkaügyi perindítás esetén a Pp. 525.§-ban szabályozott munkavállalói költségkedvezmény, ami miatt szintén indokolt a fizetési meghagyás kötelező tételének mellőzése, hiszen a közjegyzői eljárásban a munkavállalói költségkedvezmények nem érvényesülnek. Ugyanilyen specialitás, hogy a kötelező fizetési meghagyásos Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.077/2025/5 8 igényérvényesítés nem áll összhangban az Mt. 285.§ szerinti írásbeli felszólítás jogintézményével szemben, mert arra csak a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét meg nem haladó igény esetén van mód, azzal szemben pedig a munkavállaló – vitatás esetén – keresetlevelet terjeszthet elő. [26] A kötelező fizetési meghagyásos igényérvényesítés a 3.000.000 forint alatti munkaügyi perekben korlátozná az Mt. 285.§ szerinti munkajogi igényérvényesítést, valamint nem állna összhangban a munkaügyi perekre megállapított speciális anyagi és eljárásjogi jogszabályi rendelkezésekkel. [27] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Záró rész [28] A felperes fellebbezési ellenkérelmében ugyan közölt másodfokú perköltség igényt, de annak összegét - a Pp. 81.§ (2) bekezdésben foglaltak ellenére - egyáltalán nem jelölte meg sem jogszabályhelyre hivatkozással, sem egyéb módon, ezért a nem megfelelő felszámításra tekintettel a másodfokú bíróság a Pp. 82. § (3) bekezdése alapján mellőzte a perköltség tárgyában történő határozathozatalt. [29] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdése alapján személyesen illetékmentes, ezért a tárgyi költségfeljegyzési jogos perben le nem rótt fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli. [30] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [31] Az ítélet elleni fellebbezést a Pp. 365. § (2) bekezdése kizárja.
Budapest, 2025. július 03. dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kulisity Mária s.k. előadó bíró dr. Kovács Edit s.k. bíró