← Magyarország

Pf.20093/2024/5 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A sportfegyelmi eljárás megszüntetése esetén a fegyelmi bizottság nem foglal állást abban a kérdésben, hogy az eljárás alá vont elkövetett-e kötelezettségszegést vagy nem. Ezt nevezhetjük nem érdemi döntésnek, mert itt a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekményről nem születik döntés. Az eljárás megszüntetése csak akkor zárja ki az új eljárás megindítását, ha olyan okból kerül sor a meg szüntetésre, amely az eljárást végleg lezárja, tehát az valamilyen objektív ok miatt nem folytatható le. Az alperes Etikai és Fegyelmi Bizottsága az első fegyelmi eljárást nem ilyen okból szüntette meg, ezért az eljárás megszüntetése nem zárta ki új fegyelmi eljárás indítását, különös tekintettel arra, hogy sem a Korm. rendelet, sem a fegyelmi szabályzat nem tartalmaz tiltó rendelkezést. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.V.20.093/2024/

  1. A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Dr. Horváth Péter Ferenc ügyvéd (cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Szabó Gergely Balázs ügyvéd (cím4) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: az alperes (
  2. sorszám alatt) A per tárgya: Fegyelmi bizottság határozatának felülvizsgálata Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 18.P.20.222/2024/
  3. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Mellőzi az alperes perköltségben marasztalását és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 430.000 (négyszázharmincezer) forint elsőfokú és 348.000 (háromszáznegyvennyolcezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a egyesület amatőr sportolója, a perbeli időpontban a petanque sportágban érvényes versenyengedéllyel rendelkező versenyző. Az alperes országos sportági szakszövetség. Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.093/2024/5/II [2] [3] [4] [5] 2 A felperes az alperes
  4. évi versenynaptárában szereplő
  5. január
  6. napján helység1n megrendezett Farsang Kupa nemzetközi triplett versenyen versenyzőként vett részt. Az alperesi fegyelmi bizottság elnöke
  7. január
  8. napján a felperes ellen sportfegyelmi eljárást indított, egyúttal ideiglenes felfüggesztésre került sor. Az eljárás megindításának okaként a felperesnek, mint a egyesület versenyzőjének a
  9. január
  10. napján a helység1n megrendezett Farsang Kupa nemzetközi Triplett Versenyen „hozzávetőlegesen” 22.30 órakor „megint érzékelhetően ittas állapotban tanúsított magatartását” jelölte meg, azt, hogy ilyen állapotban kétszer arcon ütötte névt a egyesület1 versenyzőjét, továbbá, hogy a cselekményt megelőzően is kirívó magatartást tanúsított, a mérkőzés során folyamatosan szóban inzultálta az elődöntőt játszó ellenfél csapatát. Az alperes az eljárás megindulásáról elektronikus úton tájékoztatta a felperest, aki
  11. január 29-én igazolta vissza az értesítések kézhezvételét. A felperes a
  12. február
  13. napjára kitűzött tárgyaláson személyesen megjelent, és arra hivatkozott, hogy sportfegyelmi tárgyalást legkésőbb az eljárás megindításáról szóló értesítéstől számított 15 napon belül kellett volna megtartani. Az alperes fegyelmi bizottsága az MPSZ/FE/2023/01 számú sportfegyelmi eljárásban hozott határozatával a felperessel szemben megindított sportfegyelmi eljárást a határozat meghozatalának napjával – az ügy érdemi vizsgálata nélkül – utalással a Sportfegyelmi szabályzat (FSZ.) 17.§

(1)bekezdés c) pontjára megszüntette, egyúttal a felperessel szemben kiszabott ideiglenes felfüggesztést is megszüntette. A határozat ellen a felperes jogorvoslattal nem élt. Ezt követően az alperesi szövetség elnöksége
  1. február
  2. napján ugyanezen cselekmény miatt ismét indítványozta a sportfegyelmi eljárás lefolytatását, a fegyelmi bizottság elnöke
  3. február
  4. napján a felperes ellen sportfegyelmi eljárást indított, elektronikus úton tájékoztatta annak megindításáról és egyúttal
  5. február
  6. napjával ideiglenesen felfüggesztette. Az értesítést a felperes
  7. február 28-án igazolta vissza, egyúttal kérte az eljárás megszüntetését arra hivatkozva, hogy a korábban hozott határozatra tekintettel újabb eljárás megindítására nincs lehetőség, az érdemi határozatnak minősül, a két eljárásnak ugyanaz a tárgya, kétszeres értékelés tilalmának megsértése nélkül újabb eljárás nem indítható vele szemben. Az alperes Etikai és Fegyelmi Bizottsága
  8. március
  9. napján kelt MPSZ/FE/2023/02 sportfegyelmi eljárásban hozott határozatával az alperes a felperest „az FSZ. 2.§
(1)bekezdése, valamint a szövetség Etikai és gyermekvédelmi szabályzatának (Etikai Szabályzat) 1.§
(2)bekezdése alapján a 3.§
(1)bekezdés c), illetve j) pontjai szerinti fegyelmi vétségek elkövetése miatt az FSZ. 3.§
(2)bekezdés a) pontja és a 4.§
(1)és
(3)bekezdése alapján 4 évre szólóan a Szövetség versenyrendszerében szervezett, vagy a Szövetség versenynaptárában egyébként szereplő versenyen és a Szövetség, vagy sportszervezet által szervezett edzésen, edzőtáborban való részvételtől, továbbá sportszakemberként történő tevékenykedéstől eltiltotta. Az eltiltás azonnal végrehajtandó, az ideiglenes felfüggesztés időtartamát pedig az eltiltás időtartamába be kell számítani. Miután a sportoló
  1. február
  2. napja kivételével
  3. január
  4. napjától ideiglenes felfüggesztés hatálya alatt áll, az eltiltás utolsó napja
  5. január 25-e”. A felperes határozattal szemben határidőben előterjesztett fellebbezése folytán eljárt Fellebbviteli Fegyelmi Bizottság
  6. május
  7. napján hozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes a határozatot
  8. május 21-én vette át. A felperes határidőn belül előterjesztett keresetében kérte az alperes MPSZ/FE/2023/02 számú eljárásban hozott határozata hatályon kívül helyezését. Elsődlegesen eljárási jogszabálysértésre hivatkozott, álláspontja szerint a határozat sérti a sportfegyelmi felelősségről szóló 39/
  9. (III. 12.) Korm. rendelet (Korm.rendelet) 6.§
(7)bekezdését, amely felsorolja, hogy milyen határozatok hozhatók a fegyelmi eljárásban. A felsorolás taxatív jellegű, kógens, így a megszüntetésről szóló határozat végleges érdemi határozat, Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.093/2024/5/II [6] [7] [8] 3 újabb eljárásra nincs lehetőség. Anyagi jogszabálysértésként megjelölte a sportról szóló 2004. évi I. törvény (Sport tv.)14.§
(2)bekezdését, továbbá a Ptk. 3:1.§
(1)bekezdését, a 3:29.§
(1),
(2), a 3:35.§, a 3:36.§
(1)bekezdését és a 3:37.§
(1)bekezdését. Érdemi védekezésében arra hivatkozott, hogy a tényállás hiányos, téves, az alperes nem folytatott le érdemi bizonyítást, egyoldalúan a sértett és baráti körét hallgatta meg, ez alapján állapította meg a tényállást. A határozatban írtakkal szemben nem ütötte meg névt, az alperesnek nem volt kompetenciája megállapítani, hogy ittas állapotban volt-e. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, nem jogszabályba ütköző az eljárást megszüntető határozat, megfelel a Korm. rendelet 6.§
(7)bekezdésében írtaknak. Nem vitatta a taxatív felsorolást, de álláspontja szerint a megszüntetés körében nem került sor az összes lehetséges ok feltüntetésre, az csak garanciális keretszabály. Az érdemi védekezésében kifejtette, szabályosan eljárva került sor az érdemi határozat meghozatalára, a tanúk meghallgatása, a videófelvétel értékelése alapján került sor a tényállás megállapítására. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperes fellebbviteli fegyelmi bizottsága
  1. május
  2. napján kelt MPSZ/FE/2023/02 számú fellebbviteli sportfegyelmi eljárásban hozott – az alperes etikai és fegyelmi bizottsága
  3. március
  4. napján hozott MPSZ/FE/2023/02 számú határozatát helybenhagyó – határozatát hatályon kívül helyezte. Elfogadta az alperesnek azt a jogi érvelését, hogy a jelen eljárásban nem a Ptk. 3:35.§-a alapján kell eljárni, hanem a Sport tv. rendelkezései alkalmazandók, illetve annak végrehajtására hozott kormányrendelet. Álláspontja szerint a Korm. rendelet 6.§
(7)bekezdésében, illetve az azonos tartalmú FSZ. 17.§
(1)bekezdésében található, az eljárásban hozható határozatokat tartalmazó felsorolás olyan taxatív és kógens felsorolás, melytől nem lehet eltérni, így az eljárásban hozott megszüntető határozat végleges, érdemi határozatnak minősül. Kifejtette, – elfogadva a felperesi érvelést – a Korm. rendelet 6.§
(7)bekezdésében írt normaszöveg nem ad lehetőséget a megszüntető határozat esetén újabb megismételt eljárás lefolytatására, az eljárás véglegesen került megszüntetésre. Álláspontja szerint az alperes saját eljárási hibáját nem korrigálhatja azzal, hogy újabb fegyelmi eljárást indít, a határozat sérti a Korm. rendelet mellett az FSZ. 17.§ rendelkezéseit is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte annak anyagi jogi felülbírálata körében a megváltoztatását és a kereset elutasítását. Megsértett jogszabályhelyként a Korm. rendelet 4.§
(1)és a 6. §
(7)bekezdését jelölte meg. Kifejtette, az FSZ. a kormányrendelettel egyezően rögzíti azt, hogy a fegyelmi vétségeket tárgyaláson kell elbírálni, így az elsőfokú fegyelmi bizottság akkor járt volna el jogszabálysértő módon, ha a felperes keresetlevelében kifejtett és az elsőfokú ítélet által elfogadott érvelést vette volna alapul, és hozott volna úgy érdemi döntést, hogy eljárási határidőt sért. A Korm. rendelet 6.§
(7)bekezdésének taxatív felsorolása az egyes alpontokon belül nem rögzíti részletesen a megszüntetési okokat, csak a minimumszabályokat rögzíti, és e kereten belül mozgásteret enged a szövetségnek. Az országos sportági szakszövetség autonóm, önszabályozó szervezet, jogosult érdemi vizsgálat nélkül a sportfegyelmi eljárást megszüntetni és az elévülési határidőn belül ugyanezen tárgyban újabb fegyelmi eljárást indítani. Álláspontja szerint az esetleges szabályozási hiányosságok, pontatlan rendelkezések nem vonhatják maguk után a bíróság kiterjesztő, kiegészítő értelmezését. Változatlanul fenntartotta azt a jogi érvelését is, hogy a megszüntető határozat akkor minősülne az ügyet érdemben elbíráló határozatnak, ha abban a tényállás körülményei részletesen értékelésre kerültek volna. Az eset körülményei nem kerültek kivizsgálásra, ezért a kétszeres értékelés fogalmilag kizárt. A Korm. rendelet 4.§
(1)bekezdése rögzíti, hogy akkor nem indítható sportfegyelmi eljárás, ha a kötelezettségszegés elkövetése óta az FSZ.-ben meghatározott elévülési határidő eltelt, ez nem járt le. A második eljárásban az eljárási szabályok szerint került sor a fegyelmi eljárás lefolytatására, és a másodfokon eljáró fegyelmi bizottság is jogszerűen járt el. Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.093/2024/5/II [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] 4 A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, téves az alperesnek az a jogi érvelése, hogy egy szervezet mindenféle jogi kontroll nélkül, a saját elképzelései szerint működhetne. Az Alaptörvényben rögzített alapvető jogállami elvek és egyéb jogszabály keretein belül működhet csak. A releváns jogszabályok nem adnak lehetőséget a megszüntető határozat esetén újabb, ismételt eljárás lefolytatására. Az alperes megismételt eljárása erre tekintettel jogszabálysértő. A fellebbezés megalapozott. A Korm. rendelet 6.§
(7)bekezdése szerint a sportfegyelmi bizottság határozatában
  1. a)a kötelezettségszegést megállapítja és büntetést szab ki, vagy
  2. b)megállapítja, hogy az eljárás alá vont a kötelezettségszegést nem követte el, vagy
  3. c)az eljárást megszünteti. Az FSz. 17.§
(1)bekezdése is e rendelkezéseket rögzíti. A fenti felsorolás taxatív, ami azt jelenti, hogy a fegyelmi eljárásban csak ez a három fajta határozat hozható, mégpedig kötelezettségszegést megállapító és büntetést kiszabó, kötelezettségszegést meg nem állapító és eljárást megszüntető. A keresettel támadott fellebbviteli fegyelmi bizottsági határozat nem ütközik a fent idézett jogszabályi rendelkezésekbe, az kötelezettségszegést megállapító és büntetést kiszabó határozat, ami megfelel a Korm. rendelet 6. §
(7)bekezdés a) pontjában szabályozott határozatnak. A hivatkozott MPSZ/FE/2023/
  1. számú fegyelmi eljárásban hozott eljárást megszüntető határozat pedig megfelel Korm. rendelet
  2. §
(7)bekezdés c) pontjának, tehát szintén nem jogszabálysértő. Mindezekre tekintettel a kereset és így a fellebbezés elbírálásakor abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az eljárást megszüntető határozat után újabb – ugyanezen magatartásra alapított – fegyelmi eljárás indítható-e. Az elsőfokú bíróság az ítélet [30] bekezdésében helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a sportfegyelmi eljárásban hozott határozatra nem a Ptk. 3:35.§-a, hanem a Sport tv. és a sportfegyelmi felelősségről szóló fent megjelölt Korm. rendelet speciális szabályait kell alkalmazni. A Sport tv. 14.§
(2)bekezdése szerint a sportszövetség által a versenyzővel szemben a 12.§
(4)bekezdés d) pontja,
(5)és
(8)bekezdése alapján kiszabott másodfokú fegyelmi büntetéssel szemben a határozat kézbesítésétől számított 30 napos jogvesztő határidővel az érintett keresettel a bírósághoz, hogy választottbírósághoz fordulhat. A Sport tv. mint speciális szabály tehát korlátozza a bírói út igénybevételére jogosult személyek és a támadható határozatok körét is, ezzel kizárva a bírói út igénybevételének Ptk. 3:35.§-a szerinti generális lehetőségét (BH2023.190.). Ennek azért van jelentősége, mert az MPSZ/FE/2023/01 számú eljárást megszüntető határozat bírósági felülvizsgálatát a Sport tv. 14.§
(2)bekezdése nem teszi lehetővé, nem vizsgálható, hogy az a határozat jogszabályba ütköző-e vagy sem. Az alperes Etikai és Fegyelmi Bizottsága ezt az eljárást azért szüntette meg, mert álláspontja szerint egy eljárási hiba miatt az eljárás nem volt folytatható. A fellebbezés elbírálásakor a másodfokú bíróság nem a megszüntető határozat jogszerűségét vizsgálta, hanem azt, hogy ez a megszüntető határozat kizárta-e az új eljárás megindításának a lehetőségét. Az FSZ. 17.§
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja és a Korm.rendelet 6. §
(7)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja egyező, tehát az eljáró bizottság határozatában a kötelezettségszegést megállapítja és büntetést szab ki, vagy megállapítja, hogy az eljárás alá vont a kötelezettségszegést nem követte el. Ebben a két esetben a határozat arról szól, hogy a fegyelmi bizottság a kötelezettségszegésre utaló tényeket megvizsgálta és megállapította, hogy az eljárás alá vont a Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.093/2024/5/II [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] 5 kötelezettségszegést elkövette, ilyenkor
  3. a)pont szerinti határozatot hoz, vagy nem követte el, ilyenkor pedig a
  4. b)pont szerinti határozatot hoz, ezt nevezhetjük érdemi döntésnek. Az FSZ. 17.§
(2)bekezdés a)-c) pontjai az eljárás megszüntetésének eseteit – például ha az eljáró Bizottság a felfüggesztéstől számított egy éven belül nem rendelkezett az eljárás folytatásáról, az eljárás alá vont személy elhalálozik, az eljárás alá vont sportszervezet megszűnik – sorolja fel. Az eljárás megszüntetése esetén a fegyelmi bizottság nem foglal állást abban a kérdésben, hogy az eljárás alá vont elkövetett-e kötelezettségszegést vagy nem. Ezt nevezhetjük nem érdemi döntésnek, mert itt a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekményről nem születik döntés. Igaz, hogy a jogszabály és a fegyelmi szabályzat nem rendelkezik arról, hogy az eljárás megszüntetése után lehet új eljárást indítani, de nem is zárja ki ezt a lehetőséget. Az eljárás megszüntetése tehát csak akkor zárja ki az új eljárás megindítását, ha olyan okból kerül sor a megszüntetésre, amely az eljárást végleg lezárja, tehát az valamilyen objektív ok miatt nem folytatható le. Az alperes Etikai és Fegyelmi Bizottsága az első fegyelmi eljárást nem ilyen okból szüntette meg, ezért az eljárás megszüntetése nem zárta ki új eljárás indítását, különös tekintettel arra, hogy sem a Korm. rendelet, sem az FSZ. nem tartalmaz tiltó rendelkezést. Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy csak az elévülés jelent tilalmat a fegyelmi eljárás megindítására (FSZ 11. §
(1)bekezdés). A másodfokú bíróság a fentiekre tekintettel nem találta jogszabálysértőnek az újabb fegyelmi eljárás megindítását, lefolytatását. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem vizsgálta a felperesnek a határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelmét alátámasztó további anyagi jogi érveit, ezt a másodfokú bíróságnak kellett ezért megtennie a Pp. 369.§
(3)bekezdés e) pontja alapján, amely szerint a másodfokú bíróság az anyagi jogi felülbírálat során határozhat olyan kérdésben, amelyben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt és nem határozott. A másodfokú bíróság a fentiekre tekintettel vizsgálta a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértéseket. A felperes elsősorban arra hivatkozott, hogy az alperes a határozatban a rendelkezésre álló bizonyítékokat tévesen, a tényleges tartalmuktól eltérően értékelte, több esetben teljes mértékben megalapozatlan logikai következtetést vont le. Az alperes nem folytatott érdemi bizonyítási tevékenységet, az eljárás során csak a sértett és baráti köre vallomásait vette figyelembe. Az FSZ. 15. §
(5)bekezdése szerint a tárgyaláson a tényállás tisztázása érdekében bizonyítást kell lefolytatni, melynek során az eljáró bizottság a tanút, szakértőt hallgathat meg, valamint tárgyi bizonyítékként iratokat, fénykép-, hang-, film- és videofelvételt szerezhet be. Az eljárás alá vont személy a
(4)bekezdés szerint további bizonyítást javasolhat. A bizottság a bizonyítási eljárást lefolytatta és az ez alapján megállapított tényekből levont logikai következtetései sem voltak helytelenek. A tanúkat meghallgatta, a videófelvételt is elemezte, és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes sportfegyelmi vétséget követett el. A felperes a tárgyaláson nem jelent meg, további bizonyítást nem kezdeményezett. A felperes utalt arra, hogy nem indult büntetőeljárás a testi sértés miatt. Lehetséges, hogy ugyanaz a cselekmény fegyelmi vétséget is és bűncselekményt is megvalósít. A két eljárás teljesen független egymástól, mindkét arra jogosult szerv külön, saját szabályai szerint vizsgálja az adott magatartást, annak következményeit. Fegyelmi eljárás büntetőeljárás nélkül is indítható. Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.093/2024/5/II [30] [31] [32] [33] [34] 6 A felperes a keresetében vitatta azt is, hogy az alperesi fegyelmi bizottság nem rendelkezik kompetenciával annak eldöntéséhez, hogy az állapítsa meg „érzékelhetően ittas állapotban volt a felperes”. Az „érzékelhetően ittas” kifejezés használatát a lefolytatott bizonyítás alátámasztotta, az volt megállapítható, hogy a felperes szeszes italt fogyasztott, a tanúk úgy érzékelték, hogy a felperes ittas. A másodfokú bíróság a fentiekre tekintettel a felperes anyagi jogi kifogásait nem találta megalapozottnak, a keresettel támadott határozat megfelel a felperes által megjelölt jogszabályoknak, azokat nem sérti, a határozat hatályon kívül helyezésére nincs lehetőség. A másodfokú bíróság a fenti indokok alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. A felperes pervesztes lett, ezért a másodfokú bíróság mellőzte az alperes elsőfokú perköltségben marasztalását és a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján a felperest kötelezte az alperes első és másodfokú eljárásban a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdése alapján felszámított eljárási költségeinek (ügyvédi munkadíj és másodfokú eljárásban megfizetett fellebbezési illeték) megtérítésére. Pécs,
  1. február
  2. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.