← Magyarország

Kfv.37896/2024/9 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A hatóság illetékességének hiánya miatt a közigazgatási döntést megsemmisítő jogerős ítéletet hatályon kívül kell helyezni, ha az időközben hatályba lépett, a megismételt közigazgatási eljárásra irányadó szabályok alapján a hatóság illetékessége megállapítható A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.VII.37.896/2024/

  1. A tanács tagjai: Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke Dr. Remes Gábor előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró Dr. Szilas Judit bíró Dr. Varga Eszter bíró Az I. rendű felperes: Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata cím1 Az I. rendű felperes képviselője: Csányi & Zala Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Zala László ügyvéd cím2 A II. rendű felperes: Felperes2 cím3 A III. rendű felperes: Felperes3 cím4 A IV. rendű felperes: Felperes4 cím5 A II-IV. rendű felperesek képviselője: Dr. Fülöp Sándor ügyvéd cím6 Az I. rendű alperes: Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Kormányhivatal cím7 Az I. rendű alperes képviselője: Dr. Nagy Erika kamarai jogtanácsos A II. rendű alperes: Pest Vármegyei Kormányhivatal cím8 A II. rendű alperes képviselője: Dr. Szurovecz Zoltán kamarai jogtanácsos A IV. rendű alperes: Honvédelmi Miniszter cím9 Kúria VII.Kfv.37.896/2024/9 2 A IV. rendű alperes képviselője: dr. Polyecskó-Musa Magdolna kamarai jogtanácsos Az alperesi érdekelt: Építési és Közlekedési Minisztérium cím10 Az alperesi érdekelt képviselője: Dr. Fehér Zsolt kamarai jogtanácsos A per tárgya: környezetvédelmi hatósági ügyben hozott JN/59/08615-48/
  2. számú határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata A felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat: a Fővárosi Törvényszék 109.K.701.985/2024/
  3. számú ítélete A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a II. rendű alperes (
  4. sorszám alatt), az alperesi érdekelt (30.,
  5. sorszám alatt) A csatlakozó felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I. rendű alperes (Kfv./
  6. sorszám alatt) Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 109.K.701.985/2024/
  7. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja. Megállapítja, hogy a felülvizsgálati eljárásban az I. rendű felperesnek 577.850 (azaz ötszázhetvenhétezer-nyolcszázötven) forint, az I. rendű alperesnek 20.000 (azaz húszezer) forint, a II. rendű alperesnek 45.000 (azaz negyvenötezer) forint, míg az alperesi érdekeltnek 45.000 (azaz negyvenötezer) forint költsége merült fel. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A cég1, mint az alperesi érdekelt jogelődje a Budapest, Kelenföld és Ferencváros vasútállomások közötti kötött pályás kapcsolatok fejlesztése érdekében háromvágányú kapcsolat és új elővárosi megállók kialakításának környezetvédelmi engedélyezése iránt kérelmet és annak mellékleteként környezeti hatástanulmányt nyújtott be. [2] A kérelem alapján a Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatala, mint a II. rendű alperes jogelődje a
  8. január 27-én kelt PE-06/KTF00052-39/
  9. számú határozatával a tervezett létesítmény kialakítására – kötelezettségek előírása mellett – környezetvédelmi engedélyt adott. Az elsőfokú bíróság azonban a
  10. február 17-én kelt Kúria VII.Kfv.37.896/2024/9 3 110.K.703.194/2020/
  11. számú jogerős ítéletével a II. rendű alperes jogelődjének határozatát megsemmisítette, és a II. rendű alperest új eljárásra kötelezte. [3] A megismételt eljárás eredményeként a II. rendű alperes a
  12. november 11én kelt PE-06/KTF/19545-99/
  13. számú határozatával a tervezett létesítmény kialakítására – kötelezettségek előírása mellett – újból környezetvédelmi engedélyt adott. Az elsőfokú bíróság a
  14. május 2-án kelt 109.K.704.523/2022/
  15. számú jogerős ítéletével a II. rendű alperes határozatát megsemmisítette, és a II. rendű alperest új eljárásra kötelezte. A Kúria a
  16. március 26-án kelt Kfv.VII.37.467/2023/
  17. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. [4] Az időközben hatályba lépett, a honvédelmi és katonai célú építményekre vonatkozó előírások veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 381/
  18. (VIII. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R1.) felhatalmazása alapján a IV. rendű alperes a 2572-135/
  19. számú határozatával a per tárgyát képező vasúti vonalszakaszt honvédelmi létfontosságú rendszerelemmé jelölte ki. A II. rendű alperes a megismételt eljárás során,
  20. október 12-én meghozott PE-06/KTF/00812-96/
  21. számú végzésével az ügyet áttette az I. rendű alpereshez, mint hatáskörrel rendelkező és különös illetékesség alapján eljárni jogosult környezetvédelmi hatósághoz az R
  23. §

(1)bekezdése és a környezetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről 624/
  1. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.)
  2. melléklet
  3. pontjában foglalt táblázat
  4. sora alapján. [5] Az I. rendű alperes a
  5. november 24-én kelt, keresettel támadott határozatával a tervezett létesítmény kialakítására – kötelezettségek előírása mellett – harmadízben adott környezetvédelmi engedélyt. A jogerős ítélet [6] Az I., a II., a III. és a IV. rendű felperesek az I. rendű alperes határozata ellen közigazgatási pert indítottak, amelynek eredményeként az elsőfokú bíróság a
  6. október 15-én kelt, felülvizsgálni kért jogerős ítéletével az I. rendű alperes határozatát megsemmisítette, és az I. rendű alperest új eljárás lefolytatására kötelezte a közigazgatási perrendtartásról szóló
  7. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  8. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjaira,
(2)bekezdésére, valamint 92. §
(1)bekezdés a) pontjára hivatkozva. [7] A jogerős ítélet indokolása szerint a perbeli esetben az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 123. §
(1)bekezdés f) pontja szerinti semmisségi ok fennállására, azaz az új eljárásra kötelező ítéletben foglaltak teljesítésére vonatkozó vizsgálatot – az I. rendű felperes vitatására figyelemmel – meg kellett előzze a határozatot hozó hatóság illetékességének vizsgálata. [8] Megállapította, hogy az illetékességgel kapcsolatos jogsértésre az I. rendű felperes a keresetében egyértelműen hivatkozott. Annak nem tulajdonított jelentőséget, hogy az I. rendű felperes a közigazgatási eljárás során vitatta-e az I. rendű alperes illetékességét: a bíróság feladata a Kp. 85. §
(1)bekezdéséből alapján a közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata a kereseti kérelem korlátai között, a jogkérdést érintő vitatásra tehát nem érvényesül a Kp. 78. §
(4)bekezdésének szűkítő szabálya. Nem volt tehát elzárva attól, hogy az I. rendű felperes kereseti hivatkozására figyelemmel vizsgálja az I. rendű alperes illetékességét. Kúria VII.Kfv.37.896/2024/9 4 [9] Kifejtette, hogy az R1. 2. §
(2)bekezdéséből egyértelműen az az értelmezés következik, hogy azok a jogszabályi előírások, amelyek bár honvédelmi és katonai célú sajátos építményfajtákra vonatkoznak, de az R
  1. az alkalmazásukat kifejezetten nem írja elő, a per tárgyát képező létesítményt érintő közigazgatási eljárás során nem alkalmazhatók. Figyelemmel arra, hogy az R
  2. szövege nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján a honvédelmi létfontosságú rendszerelemmé történő kijelölés folytán a környezethasználati engedéllyel kapcsolatos ügyekben az általános szabályok szerint eljárni jogosult hatóság helyett más hatóság lenne illetékes, továbbra is a II. rendű alperes maradt az illetékes hatóság az R
  4. §
(1)bekezdése alapján. Kiemelte, hogy az R
  2. §-a az R1.-ben meghatározott eltérésekkel és kiegészítésekkel alkalmazandó jogszabályok felsorolásában sem szerepelteti az R2.-t. Mindezek alapján megállapította, hogy az illetékességi szabályok alkalmazása tekintetében a létesítményre az általános szabályok voltak irányadók, ebből következően az I. rendű alperes jogszabálysértő módon: illetékesség hiányában járt el az ügyben. [10] Az illetékesség hiányát olyan súlyos, az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértésnek ítélte, amely miatt a határozatot meg kellett semmisíteni. Ezért a felperesek által hivatkozott további kereseti érveket csupán az egyéb vizsgálatot nem igénylő, az R
  3. értelmezésével kapcsolatos kérdések körében vizsgálta a megismételt eljárásra irányadó, a honvédelmi létfontosságú rendszerelemmé kijelölt közlekedési építményekre vonatkozó speciális eljárásmenetet segítő irányzékként. Összességében megállapította, hogy a honvédelmi létfontosságú rendszerelemmé történt kijelölésnek mindössze két vonatkozásban van kihatása a létesítmény környezethasználati engedélyezési eljárásra: egyrészt az R
  5. §
(1)bekezdése szerint a létesítmény e jellegét rögzíteni kell az engedélyben, másrészt az R
  2. §-a alapján az ilyen tárgyú közigazgatási perben kizárt az azonnali jogvédelem. Minden további tekintetben a környezethasználati engedély iránti eljárás általános szabályai irányadók. [11] A megismételt eljárásra nézve előírta, hogy az I. rendű alperesnek intézkednie kell az ügy iratainak az illetékességgel rendelkező II. rendű alpereshez való áttétele iránt. A II. rendű alperesnek a megismételt eljárást úgy kell lefolytatnia, hogy a létesítmény honvédelmi létfontosságú rendszerelemmé történő kijelölésének kizárólag az R
  4. §
(1)bekezdésében és
  1. §-ában foglalt szabályok betartása szempontjából tulajdonítson jelentőséget, minden egyéb vonatkozásban a környezethasználati engedélyezési eljárás általános szabályai szerint járjon el; legyen figyelemmel az előzményi, 109.K.704.523/2022/
  2. számú ítéletében foglalt iránymutatásra is. A felülvizsgálati kérelmek, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem [12] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Perköltséget számított fel. [13] Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság jogszabályok megjelölése és értelmezése nélkül jutott arra a következtetésre, hogy az Ákr.
  3. §
(1)bekezdés f) pontja szerinti semmisségi okok fennállásának vizsgálatát meg kellett előznie a hatóság illetékességének vizsgálata. Hangsúlyozta, hogy az illetékesség hiánya nem semmisségi ok, hanem olyan eljárási hiba, ami csak kifejezett kereseti kifogás alapján vizsgálható. Márpedig az I. rendű felperes a keresetlevelében mindössze az I. rendű alperes hatáskörének hiányát állította, és a keresetkiterjesztés tilalmába ütközően, az elsőfokú bíróságnak a törvény kereteit túllépő Kúria VII.Kfv.37.896/2024/9 5 anyagi pervezetése eredményeként hivatkozott az illetékesség hiányára. Utalt a Kp. 2. §
(1)bekezdésének, 71. §
(3)bekezdésének, 84. §
(2)bekezdésének, 85. §
(1)bekezdésének és a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.)
  2. §
(3)-
(5)bekezdéseinek, 346. §
(5)bekezdésének, valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény 8. §
(3)bekezdésének sérelmére. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a jogalkotó szándékát, és azzal ellentétesen, tévesen értelmezte az R1. 1-3. §-ait, illetve az R2. 2. §
(1)bekezdését és
  1. melléklet
  2. pontjában foglalt táblázat
  3. sorát. [14] Az alperesi érdekelt felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Perköltséget számított fel. [15] Kiemelte, hogy az I. rendű felperes az illetékességgel kapcsolatos jogszabálysértésre elsőként az elsőfokú bíróság anyagi pervezetésének eredményeképpen, a per tárgyalásán hivatkozott. Hozzátette, hogy az I. rendű felperesnek lehetősége volt arra, hogy már a hatósági eljárásban jelezze az I. rendű alperes illetékességével kapcsolatos aggályait, ennek elmulasztása kapcsán az önhiba hiányát nem igazolta. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a jogalkotói szándékot, és az R1.-ben, valamint az R2.-ben foglalt egyértelmű rendelkezéseket tévesen értelmezve állapította meg, hogy I. rendű alperesnek nem volt illetékessége az eljárás lefolytatására. Kifejtette, hogy a határozatot kizárólag az illetékesség hiányára, mint súlyos eljárási jogszabálysértésre hivatkozással nem lehetett volna megsemmisíteni, az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a jogszabálysértés ügy érdemére kiható jellegét. Az I. és a II. rendű alperesek szakmaiságát tekintve fogalmilag kizárt a különbség, ennek ellenkezőjének bizonyítására a perben nem került sor. Tévesnek tartotta a jogerős ítélet megállapítását, mely szerint a honvédelmi létfontosságú rendszerelemmé történt kijelölésnek mindössze két vonatkozásban van kihatása a létesítmény környezethasználati engedélyezési eljárására. Az I. rendű alperesnek szerinte jogszerű lehetősége volt a közmeghallgatás mellőzésére a katonai titokvédelemre tekintettel. Felhívta az Alaptörvény XXIV. cikkét,
  4. cikkét, az Ákr.
  5. §
(3)bekezdés c) pontját,
  1. §-át, a Kp.
  2. §
(4)bekezdését, 92. §
(1)bekezdés a) pontját, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2021. évi CXL. törvény 15. §
(3)bekezdését, az R
  2. §-át és
  3. §
(1)bekezdését, valamint az R
  2. melléklet
  3. pontjában foglalt táblázat
  4. sorát, mint megsértett jogszabályhelyeket, továbbá a Kúria Kf.VI.39.066/2020/
  5. számú határozatát, mint amelytől a jogerős ítélet jogkérdésben eltér. [16] Az I. rendű alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében ugyancsak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Perköltséget számított fel. [17] Egyetértett mind a II. rendű alperes, mind az alperesi érdekelt felülvizsgálati kérelmében kifejtett érveléssel. Kiemelten hivatkozott arra, hogy az R
  7. §
(1)bekezdésének és
  1. mellékletének, továbbá az R
  3. §
(1)bekezdésének és 3. §
(1)bekezdésének összevetése alapján az I. rendű alperes illetékes volt az eljárás lefolytatására. [18] Az I. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Perköltséget számított fel. [19] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozottan megállapított tényállás és helyes jogértelmezés alapján hozta meg ítéletét, az ügy érdemét érintő eljárási hibát nem vétett. Nézete szerint a bíróság helyesen járt el a jogszerűségi vizsgálat sorrendjét illetően. Hangoztatta, hogy az illetékesség hiányával összefüggésben a jogsérelmes helyzetre, az azt alátámasztó tényekre egyrészt már a hatósági eljárásban is hivatkozott, másrészt a keresetlevelében is utalt arra, hogy a támadott döntést nem a megfelelő hatóság hozta meg. Így a tárgyaláson tett nyilatkozata, a pontos jogszabályhelyek későbbi megjelölése nem Kúria VII.Kfv.37.896/2024/9 6 ütközött a keresetkiterjesztés tilalmába. Szabályszerűen járt el az elsőfokú bíróság a per tárgyalásán, amikor a kereset tartalmát, a jogsérelem mibenlétét tisztázni kívánta. Az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket – meglátása szerint ezt támasztja alá a jogerős ítélet meghozatalát követő,
  1. november 15-étől hatályos jogszabályváltozás is. Az adott jogszabályi környezetben az elsőfokú bíróság megalapozott ítéletet hozott, a felülvizsgálati eljárás során értékelendő, hogy a jogalkotó utóbb a folyamatban levő és a megismételt közigazgatási eljárásokra nézve rendezte az illetékesség kérdését: az R
  2. módosításáról szóló 344/
  3. (XI. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R3.) egyértelműen kijelölte, melyik szervnek kell eljárnia az ügyben. Rámutatott, hogy ha a támadott határozatot olyan hatóság hozta, amely arra nem rendelkezett illetékességgel, az a közigazgatási perben nem orvosolható súlyos eljárási jogszabálysértésnek minősül. Érthetetlennek nevezte, hogyan merülhet fel a megismételt eljárásban olyan katonai titoknak minősülő szempont, amely a közmeghallgatás lehetőségét kizárta. Utalt arra, hogy az I. rendű alperes
  4. február 5-ére közmeghallgatást tűzött ki. A Kúria döntése és jogi indokai [20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmeket a Kp.
  5. §
(1)bekezdésének alkalmazásával befogadta, majd az érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy azok, valamint a csatlakozó felülvizsgálati kérelem – az alábbiak szerint – részben alaposak. [21] A Kúriának az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kp. 115. §
(2)bekezdése folytán alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmek, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között kellett felülvizsgálnia. [22] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az R1.-nek és az R2.-nek a döntése meghozatalakor hatályos rendelkezései egybevetésével és értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy az I. rendű alperes nem volt illetékes a per alapját képező környezetvédelmi hatósági ügyben az eljárás lefolytatására és a döntés meghozatalára. Emiatt semmisítette meg az általa hozott határozatot és rendelt el új eljárást az ügyben azzal, hogy a megismételt eljárást – áttételt követően, érdemben – az általa megállapítottan illetékességgel rendelkező II. rendű alperesnek kell lefolytatnia. [23] A Kúria ugyanakkor azt is megállapította, hogy – amint azt az I. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelme is tartalmazza – az R3. az elsőfokú bíróság jogerős ítéletének meghozatalát követően, 2024. november 15-ei hatállyal módosította az R1.-t. Az R3. 1. §-a az R1. 1. §-át, vagyis az R1.-ben meghatározott eltérésekkel és kiegészítésekkel alkalmazandó jogszabályok felsorolását e)-h) pontokkal egészítette ki, a g) pontban megjelölve a R2.-t. Az R1. – R3. 2. §-ával újonnan beiktatott – 4/A. §
(1)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az e rendelet szerint kijelölt honvédelmi és katonai célú építmények környezetvédelmi hatósági eljárásai tekintetében az R
  2. melléklet
  3. pontjában foglalt táblázat
  4. sora szerinti, sajátos építményfajták körébe tartozó honvédelmi és katonai célú építményekkel, valamint a honvédelmi és katonai célú ingatlanokkal összefüggő környezetvédelmi hatósági ügyekben eljáró hatóság az illetékes. [24] A jogalkotó az R
  6. §-ának kiegészítésével és 4/A. §
(1)bekezdésének beiktatásával az R
  1. szerint kijelölt honvédelmi és katonai célú építmények – így a IV. rendű alperes 2572-135/
  2. számú határozatával honvédelmi létfontosságú rendszerelemmé kijelölt, a per tárgyát képező vasúti vonalszakasz – környezetvédelmi hatósági eljárásai tekintetében, az illetékesség kérdésében egyértelmű helyzetet teremtett: az új rendelkezés Kúria VII.Kfv.37.896/2024/9 7 alapján az R
  4. melléklet
  5. pontjában foglalt táblázat
  6. sora szerinti, sajátos építményfajták körébe tartozó honvédelmi és katonai célú építményekkel, valamint a honvédelmi és katonai célú ingatlanokkal összefüggő környezetvédelmi hatósági ügyekben eljáró hatóság, vagyis az I. rendű alperes az illetékes. [25] Az Ákr.
  7. §-a szerint a hatóság a hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból vizsgálja. Ha valamelyik hiányát észleli, és kétséget kizáróan megállapítható az ügyben illetékességgel rendelkező hatóság, az ügyet átteszi, ennek hiányában a kérelmet visszautasítja vagy az eljárást megszünteti. A Kúria hangsúlyozza, hogy az Ákr.
  8. §-a értelmében – a legalitás elvének [Ákr.
  9. §
(1)bekezdés] megfelelően – a hatóság hatáskörének és illetékességének az eljárás minden szakaszában fenn kell állnia. A közigazgatási hatósági eljárásjog bevett szabálya, hogy az illetékesség nem rögzül. A hatáskör és az illetékesség az eljárás bármely szakaszában megszűnhet, amit jogi és ténybeli körülmények egyaránt okozhatnak. Az eljáró hatóság illetékességét érintően az eljárás folyamán bekövetkezett változásokat tehát – az általános közigazgatási rendtartási szabályok alapján is – figyelembe kell venni. Mindazonáltal, az R
  1. – az R
  3. §-ával beiktatott –
  4. §-a kifejezetten kimondja, hogy az R1.-nek az R3.-mal megállapított
  5. § e)–h) pontjait, valamint 4/A. §-át az R
  6. hatálybalépésekor folyamatban lévő közigazgatási hatósági eljárásokban, valamint a megismételt eljárásokban is alkalmazni kell. [26] Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletének meghozatalakor az I. rendű alperes illetékességének vizsgálata kapcsán az R1.-nek az R3.-mal megállapított fenti szabályait még nem tudta figyelembe venni, azonban, miután ezek a rendelkezések a megismételt eljárásban is alkalmazandók, ha a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartaná, olyan helyzetet teremtene, hogy annak iránymutatását követve a II. rendű alperesnek illetékesség hiányában kellene eljárnia az ügyben. A hatóság illetékességének hiánya miatt a közigazgatási döntést megsemmisítő jogerős ítéletet a Kúriának hatályon kívül kell helyeznie, ha az időközben hatályba lépett, a megismételt közigazgatási eljárásra irányadó szabályok alapján a hatóság illetékessége megállapítható. Ellenkező esetben – figyelemmel arra, hogy a bíróság ítélete a megismételt eljárásban köti az eljáró közigazgatási szerveket [Kp.
  7. §
(4)bekezdés], az azzal való szembehelyezkedés pedig semmisséghez vezet [Ákr. 123. §
(1)bekezdés f) pont] – nyilvánvalóan jogszabálysértő (illetékesség hiányában lefolytatandó) eljárást várna el a hatóságtól. [27] Minderre tekintettel a Kúriának az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kp. 121. §
(1)bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül kellett helyeznie, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kellett utasítania. [28] Az R1.-nek az R3.-mal megállapított rendelkezései alapján a perbeli esetben az I. rendű alperes illetékessége megállapítható. Az elsőfokú bíróságnak a módosítást megelőző rendelkezésekre alapítottan az illetékesség kérdésében kifejtett jogi álláspontja – felülvizsgálati érvek mentén történő – értékelésének a bemutatott jogszabályváltozásra tekintettel további gyakorlati jelentősége nincs, azt a Kúria az ügy eldöntése szempontjából szükségtelennek ítélte, ezért mellőzte. Miután a felülvizsgálati, csatlakozó felülvizsgálati kérelmek a fenti okból sikerre vezettek, ugyancsak szükségtelen volt a felülvizsgálati eljárásban annak vizsgálata, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűségi vizsgálatának sorrendje helytálló volt-e, az I. rendű felperes illetékességi kifogása a keresetkiterjesztés tilalmába ütközött-e, e körben az elsőfokú bíróság anyagi pervezetése jogszerű volt-e, érvényesülhet-e a megelőző eljárásban nem értékelt tény hivatkozását kizáró szabály, továbbá, hogy a megállapított eljárási jogszabálysértés az ügy érdemére kiható jellegű volt-e. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére tekintettel nem foglalt állást a Kúria az elsőfokú bíróság által „a megismételt eljárásra irányadó, a honvédelmi létfontosságú rendszerelemmé kijelölt közlekedési építményekre vonatkozó speciális eljárásmenetet segítő irányzékként” kifejtett Kúria VII.Kfv.37.896/2024/9 8 jogértelmezése kapcsán. E körben mindössze arra utal, hogy e kérdések vizsgálata és az azokban történt állásfoglalás már az elsőfokú bíróság részéről is idő előtti volt. [29] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak abból kell kiindulnia, hogy az R1.-nek az R3.-mal megállapított rendelkezései alapján a perbeli esetben az I. rendű alperes illetékessége megállapítható, ezt meghaladóan kell tovább vizsgálnia az I. rendű alperes keresettel támadott határozatának jogszerűségét. A döntés elvi tartalma [30] A hatóság illetékességének hiánya miatt a közigazgatási döntést megsemmisítő jogerős ítéletet hatályon kívül kell helyezni, ha az időközben hatályba lépett, a megismételt közigazgatási eljárásra irányadó szabályok alapján a hatóság illetékessége megállapítható. Záró rész [31] A Kúria a felülvizsgálati, csatlakozó felülvizsgálati kérelmeket a Kp. 107. §
(1)bekezdése alapján – tárgyalás tartása iránti kérelem hiányában – tárgyaláson kívül bírálta el. [32] Az I. rendű felperes, az I. és a II. rendű alperesek, valamint az alperesi érdekelt felülvizsgálati eljárásban felmerült költségének összegét a Kúria a Kp. 115. §
(2)bekezdése folytán alkalmazandó 110. §
(3)bekezdése alapján állapította meg azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. A Kúria a felülvizsgálati perköltség összegéről a Kp. 35. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 82. §
(2)-
(3)bekezdéseire, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendeletben foglaltakra is figyelemmel, a felszámítást alapul véve határozott. A II-IV. rendű felpereseknek és a IV. rendű alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért e körben a Kúriának döntenie nem kellett. [33] A Kúria által hozott határozat ellen felülvizsgálatnak a Kp.
  2. § d) pontja alapján nincs helye. Budapest,
  3. március
  4. Dr. Varga Zs. András s.k. a tanács elnöke Dr. Remes Gábor s.k. előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró Kúria VII.Kfv.37.896/2024/9 Dr. Szilas Judit s.k. bíró 9 Dr. Varga Eszter s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.