Obsah (9)

Art. 37Art. 178Art. 2Art. 149Art. 25Art. 128Art. 165Art. 170Art. 145

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.II.30.069/2022/6. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Csilekné dr. Szántay Georgina kamarai jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal (cím) felperesnek a dr. Molnár

alperesek által 39. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő ítéletet:

ítélőtábla

elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi

alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 200 000 (kétszázezer) forint másodfokú eljárással felmerült költséget. Kötelezi

alpereseket, hogy fizessenek meg

illetékes adóhatóság külön felhívására 1 903 097 (egymillió-kilencszázháromezer-kilencvenhét) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. Ez ellen

ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1]

I. rendű alperes törvényes képviselője és kizárólagos tagja annak alapításától NÉV született LánykoriNév. [2] A felperes ... Megyei Adó- és Vámigazgatósága Operatív Ellenőrzési Osztály 2. (a továbbiakban: adóhatóság) 2017. május 19-én ellenőrzést végzett

I. rendű alperes üzlethelyiségében; a próbavásárlás során

I. rendű alperes nyugtát, számlát, egyszerűsített adattartalmú számlát nem, csak egy adóigazgatási

onosításra alkalmatlan garanciajegyet bocsátott ki. [3]

adóhatóság ezt követően 2017. június 22-én

I. rendű alperes valamennyi üzlethelyiségében forgalom megfigyeléssel történő ellenőrzést végzett, mely során a telephelyeken információtechnológiai adatmentésre is sor került.

adóhatóság megállapította, hogy a garanciajegyzék adatbázisát

I. rendű alperes időközben törölte,

ok visszamenőleg csak 2017. június 15-ig voltak megtalálhatóak, mindez pedig valószínűsítette a bevételi adatok irányítottságát. A lefoglalt raktárkészlet-nyilvántartó program adatai alapján megállapította, hogy

I. rendű alperes értékesítése jelentősen meghaladta a bevallásban szereplő értékeket, így nem vallotta be teljes körűen

üzlethelyiségeiben értékesített termékek után fizetendő általános forgalmi adót, a készletnyilvántartó program és

online pénztárgépek adatainak különbsége is

t támasztotta alá, hogy

I. rendű alperes nem a tényleges adatok alapulvételével készítette el a bevallását és nem a valóságnak megfelelően állapította meg

adóalapját. [4]

operatív ellenőrzés megállapításait figyelembe véve

adóhatóság a

1. július 1-től
2. május 31-ig terjedő időszakra általános forgalmi adó adónemre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le

I. rendű alperesnél.

eljárás a Debreceni Ítélőtábla II.Gf.30.069/2022/6 2 2017. július 20-án kelt és

I. rendű alperes törvényes képviselője által ezen a napon átvett megbízólevéllel indult meg. [5] NÉV

1. november
2. napján vásárolta meg a II. rendű alperest, lett annak kizárólagos tagja és vezető tisztségviselője.

I. rendű alperes ezt követően,

1. november
2. napján kelt szerződéssel árukészletét értékesítette a II. rendű alperesnek.

ingóságok egyedileg nem

onosítható ruházati termékek voltak, melyek értékét a szerződésben bruttó 29 405 222 forintban rögzítették. A szerződést mind

eladó, mind a vevő nevében NÉV írta alá; a II. rendű alperes a vételárat megfizette. [6]

I. rendű alperes 2017. december 4-én szintén a II. rendű alperes részére értékesítette a tulajdonában állt ... forgalmi rendszámú, ... gyártmányú, ... típusú tehergépjárművet 635 000 forint vételár ellenében. A szerződést

I. és a II. rendű alperes képviseletében ekkor is NÉV írta alá, a II. rendű alperes a vételárat megfizette. [7]

I. rendű alperessel szemben lefolytatott ellenőrzés eredményét a

1. január 15-én kelt és a törvényes képviselő részére
2. január
3. napján kézbesített jegyzőkönyv tartalmazta.

adóhatóság a 2018. április 25-én kelt határozatában általános forgalmi adó adónemben 17 216 000 forint adóhiányt, 27 658 000 forint adóbírságot és 244 000 forint késedelmi pótlékot állapított meg

I. rendű alperes terhére. A fellebbezés folytán eljárt felettes adóhatóság

elsőfokú határozatot helybenhagyta,

I. rendű alperes által a határozattal szemben előterjesztett keresetet a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 101.K.27.670/2018/31. számú ítéletével elutasította. [8]

I. rendű alperes a revíziós határozatban megállapított összegeket nem fizette meg, ezért

adóhatóság Hátralékkezelési Osztálya 2018. augusztus 27-én végrehajtást indított. A végrehajtási eljárás megindulását követően összesen 464 053 forint folyt be a végrehajtói letéti számlára inkasszóval.

I. rendű alperes más gazdasági társaságban üzletrésszel nem rendelkezett, ingatlan tulajdona, vízi, légi járműve, egyéb lefoglalható vagyona nincs; a megállapított kötelezettsége teljesítésére fedezettel nem rendelkezik, a tartozás tőle részben behajthatatlan. [9] A felperes keresetében kérte annak a megállapítását, hogy

I. és a II. rendű alperesek által kötött adásvételi szerződések a felperessel szemben hatálytalanok és kérte a II. rendű alperest kötelezni annak tűrésére, hogy a fennálló 45 118 000 forint összegű követelését a ... forgalmi rendszámú gépjármű értékéből (635 000 Ft), a 2017. november 30-án kelt ingó adásvételi szerződés tárgyát képező árukészlet nettó értékéből (23 153 718 Ft), másodlagosan részben a II. rendű alperes tulajdonában lévő árukészletből, részben pedig

időközben általa értékesített árukészlet értékéből kielégítse. Előadta, hogy

ellenőrzés a

1. július 1-től
2. május 31-ig terjedő időszakra állapított meg adóhiányt,

adókötelezettség már akkor esedékessé vált, amikor

t bevallani, megfizetni kellett volna; ezen időpont elmulasztásával

adóhatóság felé fennálló tartozás

igény állapotába került.

I. rendű alperestől a tartozás részben behajthatatlan, arra — legalább részben — fedezetet nyújtottak volna

elidegenített ingóságok. A Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
2. §

alperesek ellenkérelmükben a felperes keresetének elutasítását kérték. Jogi érvelésük szerint a szerződések megkötésekor még nem zárult le sem

adóellenőrzés, sem

adóhatósági eljárás,

az nem került megállapításra

adókülönbözet, így a felperesnek

I. rendű alperessel szemben nem állt fenn követelése a megállapított adókülönbözetre, adóbírságra és késedelmi pótlékra; ezért a szerződések fedezetlevonó jellege nem állapítható meg.

elidegenített ingóságok jellegéből adódóan nem megállapítható, hogy

ok elvonása a felperes követelésének kielégítését megakadályozta. Vitatták

t is, hogy rosszhiszeműségük a szerződés megkötésekor megállapítható lenne. Kiemelték, hogy a II. Debreceni Ítélőtábla II.Gf.30.069/2022/6 3 rendű alperes a Ptk. 6:120. §

okat rosszhiszeműen értékesítette volna, amelyet a felperes nem bizonyított. [11]

elsőfokú bíróság ítéletében

érintett szerződések felperessel szembeni hatálytalanságát állapította meg és kötelezte a II. rendű alperest a felperes javára 23 788 718 forint megfizetésére. Kötelezte

alpereseket a felperesnek 638 701 forint perköltség,

államnak 1 185 000 forint illeték megfizetésére, megállapította, hogy 315 000 forint illetéket

állam visel. [12]

ítélet indokolásában a bírói gyakorlat felhívása mellett rögzítette, hogy a felperes követelése

adófizetési kötelezettség törvényben meghatározott időpontja elmulasztásával

igény állapotába került, ekkor már fennállt a lehetősége annak, hogy

t adóhatósági eljárás keretében érvényesítse. [13]

I. és a II. rendű alperesek tulajdonosa, egyben ügyvezetője ugyanaz a személy, ezáltal a rosszhiszeműség törvényi vélelme a Ptk. 6:120. §

alperesek a perben e vélelmet megdönteni nem tudták. Hangsúlyozta, hogy

operatív ellenőrzésből és

IT adatmentés során feltártakból

I. rendű alperes kellő alappal következtethetett a vizsgálat elrendelésére. NÉV ezt követően vásárolta meg a II. rendű alperest, mely

I. rendű alperessel

onos telephelyen, ugyanazt a tevékenységet folytatta, mely a vagyontárgyak átmentésére utal. [14] Nem vitatott tényként rögzítette, hogy

I. rendű alperes a felperes követelését nem fizette meg, végrehajtás alá vonható vagyonnal nem rendelkezik.

alperesek érvelésével szemben akként foglalt állást, hogy a gépjármű és

árukészlet a követelésre vagy annak egy részére nyilvánvalóan fedezetet nyújthatott volna. Ennek megállapításához nem feltétel, hogy

ingóság már a felperes követelésének esedékessé válásakor is a kötelezett tulajdonában legyen. [15] A II. rendű alperes a gépjárművet értékesítette. Állította ugyan, hogy

átruházott árukészlet egy része a tulajdonában van, de

áruk nem beazonosíthatóak, ezért nem bizonyított, hogy a II. rendű alperes tulajdonában lévő áruk

onosak

I. rendű alperes által átruházottakkal.

ingóságok értékének meghatározásakor a fentiekre tekintettel kizárólag

ok adásvételi szerződésben feltüntetett értékét lehetett figyelembe venni. Kifejtette, hogy a Ptk.

1959. évi IV. törvényhez hasonlóan a rosszhiszemű szerző esetén

átruházott vagyontárgy értékének erejéig továbbra is a szerző saját vagyonával való helytállási kötelezettségét írja elő. A Ptk. 6:120. §

adásvételi szerződések felperessel szembeni hatálytalanságát és a

alperesek fellebbezésükben elsődlegesen

elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan

elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset részbeni elutasítása mellett a II. rendű alperes kizárólag annak tűrésére kötelezését kérték, hogy a csatolt kimutatás szerint meglévő árukészletből a felperes kielégítést keressen. Harmadlagos fellebbezési kérelmük

elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására irányult akként, hogy a bíróság a kereset részbeni elutasítása mellett a II. rendű alperest annak tűrésére kötelezze, hogy a csatolt kimutatás szerint meglévő árukészletből a felperes kielégítést keressen és legfeljebb a meglévő árukészlet nettó értéke és

átruházott árukészlet nettó értéke közötti különbözet, továbbá a gépjármű nettó ellenértékének megfizetésére legyen köteles. Valamennyi fellebbezési kérelmükhöz kapcsolódóan kérték

első- és másodfokú perköltségük megfizetésére kötelezni a felperest. [17] Kifejtették, hogy a szerződés fedezetelvonó jellege kettős feltétel teljesülése mellett állapítható meg: szükséges, hogy a szerződés megkötésének időpontjában a követelés Debreceni Ítélőtábla II.Gf.30.069/2022/6 4 fennálljon és

is, hogy a kötelezett arról tudomással bírjon.

adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék meghatározására kizárólagosan

adóügyi jogszabályok irányadóak, melyek értelmezéséből következik, hogy

adásvételi szerződések megkötésének időpontjában a felperes követelése még nem létezett, hiszen

adóellenőrzés, adóhatósági eljárás még nem zárult le,

adókülönbözetet még nem állapították meg.

elsőfokú bíróság ítéletében nem volt figyelemmel

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) és

adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) rendelkezéseire,

alperesek ezeken alapuló érvelésére

elsőfokú ítélet indokolást sem tartalmaz. [18]

Art. 37. §

adóellenőrzés során

adóhatóság feltárja a jogsértés megállapítását megalapozó tényeket, megállapításait jegyzőkönyvben rögzíti, és csak ezt követően kerül sor a hatósági eljárásra és

adókülönbözet megállapítására,

adókülönbözetet csak ezt követően könyvelik fel

adófolyószámlára. Hivatkoztak e körben

Art. 178. § 3. pontjára és 129. §

adókötelezettség és

adó mint követelés nem

onos.

Art. 2

. számú melléklete szerinti bevallási határidőben csak a bevallás szerinti adó áll fenn követelésként,

utólagos adómegállapítás során meghatározott adókülönbözet a határozattal keletkezik. Nem lehet követelésről beszélni addig, míg annak összege nem ismert. A határozat előtt sem

adókülönbözet, de különösen a mérlegeléstől függő adóbírság és a késedelmi pótlék összege nem meghatározott. [19] Hivatkoztak továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 41. §

utólagos adómegállapítás tárgyában hozott határozat kézbesítésével áll be, következik, hogy a bevallási határidőtől a követelés nem állhat fenn. Hasonlóképpen ez következik

Art. 149

. §-a, illetve

adóigazgatási eljárásról szóló

1. évi CLI. törvény
2. §-a által szabályozott biztosítási intézkedés és a
3. §. szerinti ideiglenes biztosítási intézkedés szabályaiból, valamint

Avt. 29. §

I. rendű alperesnél korábban más jellegű ellenőrzés volt, illetőleg, hogy törvényes képviselője részére a megbízólevelet átadták, hiszen ebből nem következik, hogy

adóellenőrzés adóhiányt fog megállapítani. [21]

elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesnek nem kellett bizonyítania, hogy

árukészlet ténylegesen fedezete lehetett a követelésnek. A perbeli ingóságok forgóeszköznek minősülnek, rendeltetésük szerint sem feltétlenül maradtak volna

I. rendű alperes tulajdonában. Amennyiben a követelés

adóbevallások eredeti határidejével igényként állna fenn, a felperesnek

t is bizonyítania kellett volna, hogy

ingóságok a bevallások időpontjában is

I. rendű alperes vagyonába tartoztak. [22] A másodlagos fellebbezési kérelemmel kapcsolatosan hivatkoztak arra, hogy a Ptk. 6:120. §

ok már nincsenek meg és

okat rosszhiszeműen ruházta át vagy

októl rosszhiszeműen esett el. Ez

onban nem bizonyított,

árukészlet egy részét a II. rendű alperes a rendes gazdasági tevékenysége körébe eső kiskereskedelmi tevékenysége során értékesítette.

árukészlet részben a II. rendű alperes rendelkezésére áll, arról fajta és mennyiség szerint beazonosítható tételes kimutatást csatolt,

árukészletet

adásvételi szerződés mellékletében is ekként határozták meg,

ebben a formában volt a felperesi követelés fedezete. Utaltak arra is, hogy a szerző csak a meg nem lévő vagyontárgyaknak

igény érvényesítésekor fennálló és nem a Debreceni Ítélőtábla II.Gf.30.069/2022/6 5 szerzéskori értékével felel. Harmadlagos fellebbezési kérelmük indokait ezzel egyezően rögzítették. [23] A felperes fellebbezési ellenkérelmében

elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján. Kérte

alpereseket marasztalni a másodfokú eljárással felmerült költségeiben. [24]

alperesek a Pp. 376. §

ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §

t megalapozatlannak találta. [26]

elsőfokú bíróság eljárása során lényeges eljárási szabálysértés nem történt (Pp. 381. §),

ítélőtábla anyagi pervezetést nem tartott indokoltnak [Pp. 370. §

elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül [Pp. 370. §

elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetésre jutott, melynek indokaival is egyetértett,

t megismételni nem kívánja. [27] Csupán a fellebbezésre tekintettel rögzíti

ítélőtábla a következőket: [28]

elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozta a bíróságok egységes gyakorlataként, hogy

adóhatóság követelése

adófizetési kötelezettség törvényben meghatározott időpontja elmulasztásával

igény állapotába került (Kúria Pfv.VI.21.401/2011/7., Pfv.IV.21.302/2013/6., Pfv.II.20.057/2015/5.szám), mely gyakorlat

adójogi szabályokból következik. [29]

alperesek által hivatkozott Art.

adózás rendjének,

adózók és adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek általános szabályozását és adótechnikai előírásokat tartalmaz.

egyes adónemekre vonatkozó részletszabályokat külön törvények rögzítik. Ennek megfelelően a felperesi követelés létrejötte vonatkozásában nem mellőzhető

általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.), mely szerint ezen adót kell megfizetni

adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása után [2. § a) pont]. E törvény kifejezetten rendelkezik

adófizetési kötelezettség keletkezéséről;

55. §

adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósult.

adófizetési kötelezettség tehát a törvény miniszteri indokolásában is megismételtek szerint a teljesítéssel keletkezik és főszabályként a fizetendő adót is ekkor kell megállapítani.

általános forgalmi adó megfizetése általában a vásárlót terheli (Áfa tv. 142. §), a vállalkozás pedig

zal elszámol

adhatóság felé

Áfa tv. és

Art. rendelkezései szerint.

Áfa tv. e rendelkezéséből

onban egyértelműen következik, hogy

általános forgalmi adóra vonatkozó követelés

adófizetésre okot adó gazdasági esemény, jelen esetben

értékesítések időpontjában keletkezett (BDT2017. 3626.). [30]

Art. 25. § és a 35.

§ rendelkezéséből következően

adóalany önadózóként köteles

adót a törvényben meghatározott esedékességkor megfizetni,

általános forgalmi adó összegét

adómegállapítási időszakra együttes összegben, mely összeget csökkentheti

Áfa tv.-ben meghatározottak szerint (Áfa tv. 153-153/A. §).

adózó

ezek figyelembevételével

adómegállapítási időszakra vonatkozóan önadózással megállapított adóról tesz bevallást. A megállapított adót

Art. mellékletében vagy egyéb törvényben meghatározott időpontban,

adóhatóság által megállapított adót a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni [Art. 37. §

onban

alperesek érvelésével szemben nem

adókövetelés keletkezésének

időpontja, hanem annak lejárata.

igény lejárata annak keresettel vagy más módon való érvényesíthetőségét Debreceni Ítélőtábla II.Gf.30.069/2022/6 6 jelenti, a jogerős határozattal megállapított adókülönbözet pedig a jogerős határozatban írt teljesítési határidő elteltével adóigazgatási eljárásban végrehajtható; a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat végrehajtható okirat [Art. 145. §

1/

1. PK vélemény
2. pontja szerint a szerződés fedezetlevonó jellegének megállapításához nem szükséges, hogy a követelés ezen időpontban már lejárt, esedékes legyen. Ennek megfelelően a fellebbezésben felhívott Avt. rendelkezései sem alkalmasak

alperesi jogi érvelés alátámasztására. [31]

alperesek tévesen tulajdonítottak annak jelentőséget, hogy

adóhiány pontos összegét csak

adóhatóság határozata rögzítette. A törvény által előírt mértékű általános forgalmi adó esedékességkor való megfizetésének elmulasztásával a felperesnek határozott követelése keletkezett, függetlenül attól, hogy annak pontos összege még esetlegesen nem volt megállapítható (Kúria Pfv.VI.21.410/2010/5.). A fedezetelvonó jelleg megállapításának nem feltétele, hogy annak összegét végrehajtható határozat rögzítse. A jogszabály célja ugyanis éppen annak megakadályozása, hogy

adós kellő gyorsasággal és ügyességgel kimenthesse vagyonát a jogosult elől (EBH2000. 306). [32]

alperesek téves jogi érveléssel tulajdonítottak e körben jelentőséget

Art. 128. §

adókülönbözet adószámlára történő felkönyvelése időpontjának.

Art. 165

. §

alperesek álláspontjával szemben épp

t támasztja alá, hogy a törvényi határidőben megfizetni elmulasztott adó a határidő elteltével esedékessé válik, függetlenül attól, hogy annak tényleges összegét a hatóság csak később állapítja meg határozatával. [33] Mindezekre tekintettel

elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a felperes követelése

adókötelezettség Art. 2. számú mellékletében meghatározott időpontjának elmulasztásával már

igény állapotába került. [34] Helytállóan állapította meg

elsőfokú bíróság továbbá, hogy

adóbírság és késedelmi pótlék ugyancsak

adótartozás esedékességének napjától érvényesíthető.

Art. 170. §

adóbírságra irányuló követelés

adóhiánnyal együtt keletkezik, függetlenül attól, hogy annak tényleges mértékét

adózó vétkességét figyelembe véve

adóhatóság a törvényi keretek között csak később állapítja meg. A követelés pontos összegének rögzítése a már kifejtettek szerint a fedezetelvonó jelleg megállapításának nem feltétele. [35]

Art. 165. §

adó megfizetése esedékességének napját követően létrejön. E követelés körében sincs a fedezetelvonás megállapíthatósága szempontjából annak jelentősége, hogy a követelés összege csak később rögzül. [36]

egységes és töretlen bírói gyakorlat ezen adójogszabályok alapján állapította meg, hogy

adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék is

adófizetési kötelezettség törvényben meghatározott időpontjának elmulasztásával már

igény állapotába került (Kúria Pfv.VI.21.302/2013/6.). Ezt támasztja alá

Art. 145. §

adótartozás után felszámított pótlék, kamat, valamint a végrehajtási költségátalány

adótartozásra vonatkozó végrehajtható okirat alapján hajtható végre. [37]

alperesek által hivatkozott, a céltartalék képzési kötelezettségre vonatkozó számviteli előírások e körben nem relevánsak. A számviteli szabályozás célja, hogy a beszámoló megbízható és valós összképet adjon a számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről;

adókötelezettségre,

adó megfizetésére,

adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék keletkezésére vonatkozó rendelkezéseket nem rögzít. Debreceni Ítélőtábla II.Gf.30.069/2022/6 7 [38]

alperesek megalapozatlanul hivatkoztak arra is, hogy

I. rendű alperes a szerződések megkötésekor még nem tudott a követelésről, ekként a szerződések nem a vagyon elvonását célozták.

I. rendű alperes

adóhatóság jogerős határozatában foglaltak szerint

üzleteiben raktárkészlet nyilvántartó programot használt, amely rögzítette a készlet forgalmát.

adóhatóság megállapította továbbá, hogy

I. rendű alperes a próbavásárlást követően – melynek során csak adóigazgatási

onosításra alkalmatlan garanciajegyet adott ki, nyugtát, számlát nem – a garanciajegyek adatbázisát törölte, mely tények egyértelműen arra utalnak, hogy a bevételi adatokat

I. rendű alperes manipulálta. A határozat szerint a készletnyilvántartó program és

online pénztárgépek adatainak eltéréséből is következik, hogy

I. rendű alperes tudatosan nem a valós forgalomnak megfelelően készítette el a bevallását és fizette meg

adót.

I. rendű alperes emellett bizonyos beszerzéseit nem szerepeltette teljeskörűen

adóbevallásában; olyan számlákat is feltüntetett

adólevonás körében, amelyek mögött gazdasági esemény nem volt. [39] Mindezeket tudatos magatartások, ebből következően

I. rendű felperesnek tudomással kellett bírnia arról, hogy

általános forgalmi adót nem a jogszabályban meghatározott összegben fizette meg, a meg nem fizetett adóból a felperesnek követelése áll fenn. Ahogyan

elsőfokú bíróság is utalt rá,

I. rendű alperesnek tudomással kellett bírnia arról is, hogy 2017. június 22. napján

adóhatóság információtechnológiai adatmentést végzett, majd

1. július
2. napján tudomást szerzett arról is, hogy vele szemben a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés indult. Kellő alappal számíthatott ezen időpontot követően arra ezért, hogy

ellenőrzés

adóhiány megállapításával, és ennek következményeképp adóbírság kiszabásával és késedelmi pótlék felszámításával zárul. Kétségtelen, hogy ezek pontos összegét

adásvételi szerződések megkötésének időpontjában még nem ismerte, de ez a fedezetlevonó szándék szempontjából nem bír jelentőséggel (Kúria Pfv. VI.20.608/2013/6.). [40] Ahogyan

elsőfokú bíróság is helytállóan rögzítette: a II. rendű alperes rosszhiszeműsége a Ptk. 6:120. §

tehát bizonyításra nem szorul. Mindemellett a gazdasági társaságok tényleges tevékenységüket a vezető tisztségviselők útján folytatják, a rosszhiszeműség megítélésénél is a vezető tisztségviselő eljárása veendő figyelembe. A perbeli esetben a követelés kötelezettjének és a szerző félnek is ugyanazon személy volt a vezető tisztségviselője, ebből következően a II. rendű alperesnek a már kifejtettek szerint szintén tisztában kellett lennie

zal, hogy a felperesnek

I. rendű alperessel szemben követelése áll fenn, tudatában kellett lennie annak is, hogy

ingóságok átruházását követően

I. rendű alperesnek végrehajtás alá vonható vagyona nem marad, a szerződés a követelés kielégítési alapját elvonja. [41] A szerződések fedezetelvonó jellegének megállapítása körében nem volt annak jelentősége, hogy

elvont vagyon úgynevezett forgóeszköznek minősült-e. (Megjegyzi

ítélőtábla, hogy ezen alperesi védekezés a gépjárműre nem is vonatkoztatható.) Ahogyan

elsőfokú bíróság is rámutatott, nem szükséges a szerződés fedezetelvonó jellegének megállapításához, hogy

átruházott vagyontárgy már a követelés létrejöttekor a kötelezett tulajdonát képezze.

adásvételi szerződés fedezetelvonó jellegének megállapításához a törvényi feltételek fennállását ugyanis a szerződések megkötésének időpontjára vonatkozóan kell vizsgálni a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI.15.) PK vélemény 4. pontja szerint.

adásvételi szerződések megkötésének időpontjában pedig

árukészlet

I. rendű alperes tulajdonában állt, ezen időpontban a felperes követelése, illetőleg annak egy része abból kielégíthető lett volna. A szerződések relatív hatálytalanságának megállapítása körében nincs jelentősége a szerződés megkötése Debreceni Ítélőtábla II.Gf.30.069/2022/6 8 utáni időszaknak, így annak sem, hogy

átruházás hiányában

árukészletet

I. rendű alperes rendes működése körében értékesíthette volna. [42] Mindezekre tekintettel a szerződés fedezetelvonó jellege megállapításának Ptk. 6:120. §

elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg

adásvételi szerződések felperessel szembeni hatálytalanságát. [43] A Ptk. 6:120. §

onban a Ptk. 6:120. §

t, hogy

átruházott vagyontárgytól elesett, a Pp. 265. §

árukészlet egy részét értékesítette, mely állítását a felperes nem tette vitássá. Figyelemmel

ingóságok jellegére is, a Pp. 266. §

árukészlet egy része jelenleg is a tulajdonában van. A szerződés relatív hatálytalansága esetén a szerzőnek

átruházott vagyontárgyakkal és csak

okkal kell helytállnia, nincs arra lehetőség, hogy

okat fajta és mennyiség szerint

onos ingósággal helyettesítse. Kétség esetén a szerző köteles bizonyítani

átruházott és a jelenleg tulajdonában álló ingóság

onosságát [jelen esetben ez a Pp. 265. §

onosak a szerződéssel átruházottakkal.

általa készített és becsatolt, kizárólag NÉV által aláírt leltárívek ennek igazolására nem voltak alkalmasak, még

sem megállapítható, hogy

ok mikor készültek, ténylegesen a jelen állapotra vonatkoznak-e. Továbbá – ahogyan

elsőfokú bíróság is rámutatott – sem

adásvételi szerződéshez csatolt mellékletekben megjelölt ingóságok, sem a leltárban felsorolt ingóságok nem beazonosíthatóak egyedileg, így a szerződéssel átruházott és a jelenleg a II. rendű alperes tulajdonban álló ingóságok egymásnak nem megfeleltethetőek. A II. rendű alperes ekként nem tudta sikerrel bizonyítani, hogy

ingóságok egy része még a tulajdonában áll, és a felperes követelését vagy annak egy részét abból kielégítheti. [44] A Ptk. 6.120. §

esetben köteles a harmadik személlyel szemben a megszerzett vagyontárgy értékéig helytállni, ha a fedezetelvonó szerződéssel megszerzett vagyontárgyat rosszhiszeműen ruházta át vagy attól rosszhiszeműen esett el.

Alaptörvény 28. cikke szerint a jogalkalmazás során a bíróságok a jogszabályok szövegét elsősorban

ok céljával és

Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. A Ptk. indokolása a fedezetlevonó szerződésekkel kapcsolatosan

t rögzíti, hogy „a törvény a Ptk.-val (itt a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi IV. törvény) egyezően a relatív hatálytalanság szankciójával illeti a fedezetelvonó szerződést, és fenntartja annak hatályos részletszabályait is (Ptk.
2. §).”,

t csupán pontosítja a fedezetelvonó szerződéssel megszerzett vagyontárgy átruházása esetére. Figyelemmel arra, hogy a szerződés relatív hatálytalansága ingyenes szerzés esetén a szerző fél rosszhiszeműsége nélkül is megállapítható, indokolt különbséget tenni a relatív hatálytalan szerződéssel szerzők között arra

esetre is, ha

átruházott vagyon már nem áll rendelkezésükre. Ennek felel meg

on –

elsőfokú bíróság által is felhívott – jogirodalomban elfogadott értelmezés, hogy a rosszhiszemű szerző minden esetben saját vagyonával köteles helytállni a követelés jogosultjával szemben. A szerzés rosszhiszeműsége miatt ugyanis a helytállási kötelezettség szempontjából közömbös a szerző fél szubjektív viszonyulása a vagyontárgy átruházásával vagy a vagyoni előnytől történő eleséssel kapcsolatban. Debreceni Ítélőtábla II.Gf.30.069/2022/6 9 [45] Megjegyzi továbbá

ítélőtábla, hogy a rosszhiszemű szerzés akkor állapítható meg, ha a szerző a szerződéskor tudott vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett a követelés fennállásáról és arról, hogy a szerződéssel a jogosult kielégítési alapját vonják el. Amennyiben a vagyontárgy megszerzésekor a szerző ezzel tisztában volt, úgy annak a vagyontárgy további átruházása során is tudatában van, melyből következően rosszhiszeműsége ezen szerződés vagy szerződések esetén is fennáll, a rosszhiszeműen szerzett vagyontárgy jóhiszemű átruházása nem elképzelhető. [46]

elsőfokú bíróság mindezekre tekintettel helytállóan kötelezte a II. rendű alperest arra, hogy

átruházott vagyon erejéig saját vagyonával álljon helyt a felperes felé. [47] A szerző a szerződéssel átruházott vagyontárgy értékének erejéig köteles helytállni a jogosult felé.

átruházott árukészlet elemei a szerződés alapján egyedileg egyértelműen nem

onosíthatóak,

alperes nem bizonyította, hogy

ok egy része jelenleg is a tulajdonában van, ekként

ingóságok értékének szakértői bizonyítással történő megállapítása nem lehetséges. A II. rendű alperes

ingóságok értékére tényelőadást nem tett,

előadása szerint értékesített ingóságok vonatkozásában

elsőfokú bíróság anyagi pervezetése ellenére bizonyítást nem ajánlott fel.

alperesek maguk jelölték meg

adásvételi szerződésben

árukészlet mindkét alperes által elfogadott értékét,

átruházott egyedi árukészlet beazonosíthatóságának hiányában nem megállapítható, hogy

ok értéke

eltelt időben változott-e, ha igen, úgy milyen irányban és mértékben.

elsőfokú bíróság ezért jogszabálysértés nélkül fogadta el

átruházott ingóságok ellenértékét

adásvételi szerződésekben meghatározott összegben. [48]

ítélőtábla mindezekre tekintettel

elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §

alperesek fellebbezése nem vezetett eredményre, a Pp. 83. §

ítélőtábla perköltségként a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

onban a 3. §

alperesek részére

illetékre kiterjedően engedélyezett részleges költségfeljegyzési jog folytán a le nem rótt illetéket

eredménytelenül fellebbező alperesek a Pp. 95. §