← Magyarország

Gf.40001/2024/5 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A fuvaroztató igényét a felperessel szemben nem érvényesítette, a felperes nem fizetett kártérítést a fuvaroztatónak, így helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperest ért kár – vagyoncsökkenés – hiányában regressz-igény a részéről megalapozatlan. Ez önmagában elegendő indokul szolgál a kereset elutasításához. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.V.40.001/2024/

  1. A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Dr. Schall Ügyvédi Iroda (cím2 ügyintéző: dr. Schall Norbert ügyvéd) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Porpáczy Ügyvédi Iroda (cím4, ügyintéző: dr. Berkéné dr. Porpáczy Szilvia ügyvéd) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: a felperes
  2. sorszám alatt A per tárgya: kártérítés megfizetése Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 50.G.20.348/2021/
  3. sorszámú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 550.000 (ötszázötvenezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes, mint fuvarozó nemzetközi fuvarozásra vonatkozó megbízást kapott a helység1i székhelyű cég1 Kft.-től (a továbbiakban: Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.001/2024/5 [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] 2 feladó) az általa ipari klímaberendezésekhez gyártott, ún. PAD elemeknek Magyarországról a németországi Frankfurtba szállítására, a címzett az cég2 volt. A felperes nem rendelkezett elég szabad kapacitással a fuvarfeladat teljesítésére, ezért az alperest bízta meg annak részbeni teljesítésével. A felperes és az alperes között előzetes szóbeli megállapodást követően
  4. május
  5. napján e-mail váltás útján „nemzetközi fuvarmegbízás” megjelölésű okiratba foglalt szerződés jött létre két komplett ponyvás járműszerelvény kiállítása tárgyában. A felek közötti szerződés rögzítette, hogy a szerződés tárgya fuvarfeladat teljesítése, amiért az alperesi fuvarozónak 1.150 euró + áfa összegű „alvállalkozói fuvardíj” jár, amit a felperesi társaság fizet meg. Tartalmazta továbbá, hogy a felperes a megbízás nemteljesítéséből, illetve nem megfelelő teljesítéséből eredő többletköltségeket az alvállalkozóra terheli. A fuvarmegbízást az alperes
  6. május
  7. napján e-mail üzenetben visszaigazolta. A felrakodásnak
  8. május
  9. napján 20.00 óráig, a lerakodásnak
  10. május
  11. napján 9.00 órától kellett megtörténnie. Az eredeti fuvarmegbízás szerint mindkét járműszerelvény a feladó által gyártott PAD elemeket szállította volna, azonban a két járműszerelvény közül az alperes csak a rendszám1/rendszám2 forgalmi rendszámú, név által vezetett járműszerelvénnyel szállított PAD elemeket, a másik szállítmány kondenzvíz-elvezető csövekből állt. Ez utóbbi szállítmány nem képezi a per tárgyát. A PAD elem alapvetően papírból és alumíniumkeretből áll, ezért sérülékeny árunak minősül. A számú számú nemzetközi fuvarlevél (a továbbiakban: CMR fuvarlevél) a csomagolás módjára, veszélyességi fokára vonatkozó feljegyzést nem tartalmazott. Az áru csomagolásáról a feladó gondoskodott oly módon, hogy a PAD elemeket raklapokra helyezte, azokat raklaponként csomagolófóliával, 2 darab pántolószalaggal és távtartóként 3x5 cm-es tetőléccel csomagolta. A pántolószalagok rögzítése kézi csomózással történt. A járműszerelvényre összesen 10 raklapot rakodtak fel, egy raklapon 8 darab PAD elem volt. A felrakodáskor nem készült fényképfelvétel. Az alperes a CMR fuvarlevélen fenntartást nem tett. A felrakodást követően név által vezetett járműszerelvény a nemzetközi fuvarmegbízás szerinti címhelyre megérkezett, azonban a csomagtér kinyitásakor a sofőr azt észlelte, hogy a rakomány elmozdult, az alumínium keretbe foglalt papírelemek egymásra csúsztak, melynek következtében a PAD elemek túlnyomó többsége jelentős mértékben megsérült, így beépíthetetlenné vált. A sérült rakományról nem készült jegyzőkönyv a célállomáson. A címzett a károsodott áru – valamint ezzel összefüggésben a második járműszerelvényen érkező, a klímaberendezések összeszereléséhez a PAD elemekkel együtt szükséges kondenzvíz-elvezető csövekből álló szállítmány – átvételét megtagadta, és a rakományt visszafordította. A sofőr a sérült árut visszaszállította a feladó helység1i telephelyére, amit utóbb a felperes telephelyére szállítottak át. Az alperes a saját biztosítójánál (cég3) a káreseményt bejelentette, azonban a kárrendezési eljárást a sérült rakományról készült jegyzőkönyv és egyéb dokumentáció hiányában a biztosító nem folytatta le. A feladó a felperes kérésére 56.521,5 euró összegre kalkulálta a kárt, de erről számlát nem állított ki, és ennek megfizetésére a felperes nem kapott fizetési felszólítást, így a kifizetésre nem került sor. A feladó és a felperes ügyvezetője közötti baráti kapcsolatra tekintettel a feladó a jelen per eredményétől tette függővé a kárigény érvényesítését a felperessel szemben. A felperes a keresetében kártérítés jogcímen 56.521,5 euró és annak
  12. május
  13. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes, az Európai Központi Bank által meghatározott alapkamat 8 százalékponttal növelt mértékű késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.001/2024/5 [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] 3 szóló
  14. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  15. §-ára, 6:
  16. §-ára és 6:
  17. §

(1)bekezdésére, továbbá a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló, Genfben az
  1. május
  2. napján kelt Egyezmény (kihirdette:
  3. évi
  4. törvényerejű rendelet; a továbbiakban: CMR Egyezmény)
  5. cikkére, 8-
  6. cikkeire, 17-
  7. cikkeire,
  8. cikkére,
  9. cikkére, valamint a
  10. cikkére alapította. Jogi álláspontja szerint a felperes és az alperes között nemzetközi árufuvarozási szerződés jött létre. A felperes a fuvarfeladat teljesítéséhez nem rendelkezett elegendő szabad kapacitással, ezért az árufuvarozás részbeni teljesítéséhez az alperest, mint alfuvarozót bízta meg, ebből fakadóan az alperest terhelte a küldemények sérülésmentes módon a rendeltetési helyre történő továbbítása és a címzettnek kiszolgáltatása. Az alperes a fuvarozott árut elmulasztotta megfelelően rögzíteni a fuvareszközön, az árut a felrakást követően a feladó utasításával szemben nem rögzítette hevederrel. A rakomány megfelelő rögzítése a fuvarozó feladata, és a rakományrögzítés akkor tekinthető megfelelőnek, ha sem a paletta, sem az azon elhelyezett rakomány nem tud elmozdulni. A megfelelő rögzítés hiánya következtében az áru a fuvarozás során elmozdult és olyan jelentősen megsérült, hogy a rendeltetetésszerű használatra alkalmatlanná vált. Az áru sérülését okozta továbbá, hogy a sofőr a frankfurti célállomáson felállt a sérülékeny elemek tetejére. Az alperes az áru felrakodásakor a fuvarlevélen nem jelzett semmilyen megjegyzést a csomagolást illetően, így azt megfelelőnek találta. A felperes a kár mértéke tekintetében a feladó által készített kárkalkulációra (6/F10.) hivatkozott, amely 156 tábla PAD elem újraelőállítási költségét tartalmazta. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Jogi érvelése szerint a felperes volt a fuvarfeladat főkötelezettje, aki az alperest a saját fuvarozási kötelezettsége teljesítéséhez közreműködőként vett igénybe, így a felperes az alperes tevékenységéért a Ptk. 6:
  11. §-ában foglaltak alapján a közreműködőért való felelősség szabályai szerint felel. Kifejtette, hogy a felperes közbenső szerződésszegést követett el azzal, hogy elmulasztotta megtenni azokat az intézkedéseket és nyilatkozatokat, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy az alperes a szerződésből eredő kötelezettségeit megfelelően teljesíthesse. Ez pedig kizárja az alperes felelősségét. Állította, hogy a perbeli rakomány sérüléséhez nem a megfelelő rögzítés hiánya vezetett, az alperesi magatartás és az áru sérülése között nincs okozati összefüggés, a rakomány szétcsúszása a feladó általi nem megfelelő csomagolás következménye volt. A fuvarlevél nem tartalmazza a csomagolás módját, nem lehet hivatkozni arra a vélelemre, hogy a küldemény és csomagolása az átvételkor külsőleg jó állapotban volt. Előadta, hogy a sofőrt kifejezetten arra kérték, hogy ne kösse le hevederrel az árut annak sérülékenysége miatt. Hivatkozott arra is, hogy a felperes nem igazolta azt sem, hogy a feladó kártérítési igényt érvényesített volna vele szemben, a felperes a kárt nem térítette meg a feladónak, így a felperes kártérítési igénye a feladóval szembeni helytállás hiánya miatt jogalap nélküli, a felperesnek nincsen igazolt kára. Vitatta a felperes által állított mennyiségű sérült PAD elemek mértékét, és a felperes által csatolt árkalkulációban szereplő költségeket is. Arra utalt, hogy fuvarkárként a CMR egyezmény
  12. és
  13. cikke értelmében nem az újraelőállítási költség érvényesíthető, hanem a károsodott áru értéke. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 1.100.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a felek között a CMR Egyezmény hatálya alá tartozó nemzetközi közúti árufuvarozási jogviszony jött létre, amelyre elsődlegesen a CMR Egyezmény rendelkezései irányadók, a Ptk. fuvarozási szerződésre vonatkozó szabályai csak azon kérdésekre irányadóak, amelyekre a CMR Egyezmény nem tartalmaz rendelkezést. Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.001/2024/5 [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] 4 Utalt arra, hogy a CMR Egyezmény
  14. cikk
  15. pontja vélelmet állít fel amellett, hogy a fuvarozási szerződés a CMR fuvarlevélben rögzített szereplők között és tartalommal jött létre. Ez a vélelem azonban megdönthető (BH
  16. 295.). A peradatok alapján tényként állapította meg, hogy a nemzetközi árufuvarozási jogviszony a cég1 Kft. és a felperes között jött létre, és a felperes e fuvarfeladat elvégzésére közreműködőként vette igénybe az alperest, vagyis az alperes a felperes alfuvarozója volt. Erre figyelemmel a CMR Egyezmény
  17. cikk
  18. pontjában foglalt törvényes vélelem a nemzetközi fuvarjogviszony alanyai tekintetében megdőlt. Rámutatott, hogy a CMR Egyezmény kötöttség nélkül ad lehetőséget a fuvarozónak arra, hogy a küldemény továbbítását maga helyett más fuvarozóra bízza, alfuvarozót vegyen igénybe. Ehhez – eltérő szerződéses rendelkezés hiányában – a fuvaroztató engedélye, sőt tájékoztatása sem szükséges. Ilyen esetben az alfuvarozó a fuvaroztatóval nem is kerül jogviszonyba (BDT
  19. 1002.). Kifejtette, hogy az alperesnek e minősége nem a Ptk. 6:
  20. §-ából, hanem a fuvarozás nemzetközi jellegéből fakadóan a CMR Egyezmény
  21. cikkéből vezethető le, amely szerint a fuvarozó ennek az egyezménynek az alkalmazása esetén alkalmazottai és minden más olyan személy cselekményéért, valamint mulasztásáért, akinek szolgálatát a fuvarozás teljesítése céljából igénybe veszi, úgy felel, mintha a saját cselekménye vagy mulasztása lett volna, feltéve, hogy ezek az alkalmazottak vagy egyéb személyek feladatkörükön belül jártak el. A CMR Egyezmény e szabálya miatt a fuvarozást igénybe vevő fuvaroztató a nemzetközi fuvarozási jogviszonyból eredő igényét kizárólag a vele szerződéses jogviszonyban álló fuvarozóval szemben érvényesítheti. A fuvaroztatóval szemben tehát a fuvarozónak, azaz jelen esetben a felperesnek kell helyt állnia az általa igénybe vett alfuvarozó, azaz az alperes által okozott károkért. (BH
  22. 344., BDT
  23. 3564-II., Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.251/2008/6.) A fentiekből következően a fuvarozó a közreműködőjére azt a kárt háríthatja át, amelyért a fuvaroztatóval szemben helytállt, vagyis a fuvarozó regresszigénye feltételezi, hogy a fuvarozó az alfuvarozója által okozott kárt megtérítette a feladónak. Ellenkező esetben a fuvarozónak nem merül fel olyan kára, amelynek a megtérítését az alfuvarozótól igényelheti. Miután a perbeli esetben a fuvarozó felperes úgy nyilatkozott, hogy a perben nem álló feladó vele szemben a kárt nem érvényesítette, és a felperes a fuvaroztatóval szemben a kárért nem állt helyt, ezért az elsőfokú bíróság osztotta azt az alperesi védekezést, amely „jogalap nélkülinek” tartotta a felperesi követelést, megállapítva, hogy a felperes igényérvényesítése a kár vele szembeni érvényesítése, azaz károsodás hiányában idő előtti. Az alperesnek a felelőssége kimentése körében, a csomagolás hiányosságára alapított védekezésére tekintettel az elsőfokú bíróság igazságügyi szakértőt rendelt ki az áru csomagolásának megfelelőségét illetően. A perben beszerzett szakvélemény alapján tényként állapította meg, hogy az árut a feladó nem megfelelően csomagolta, a csomagolás alkalmatlan volt a feladott áru külső hatásoktól való megóvására, a csomagolás hiányossága pedig a feladó érdekkörébe esik [CMR Egyezmény
  24. cikk
  25. pont b) alpont]. A szakvélemény és az egyéb peradatok alapján azt is rögzítette, hogy az alperes gépjárművezetőjének a felrakodáskor a csomagolás alkalmatlanságát észlelnie és jeleznie kellett volna [CMR Egyezmény
  26. cikk
  27. pont b) alpont], illetve a CMR fuvarlevélen rögzítenie kellett volna (CMR Egyezmény
  28. cikk
  29. pont). A CMR fuvarlevélben való rögzítés elmaradása azonban nem vezet a felelősség átszállására, az a CMR Egyezmény
  30. cikk
  31. pontja alapján csak a csomagolás megfelelőségének vélelmét idézi elő, annak ellenkezője bizonyítható. Az aggálytalan perbeli szakvélemény alapján megállapította, hogy a perbeli áru csomagolása hiányos volt, így az alperesi fuvarozó nem kerülhette el a hiányosan csomagolt áru sérülését. Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.001/2024/5 [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] 5 Mindezekre tekintettel azt állapította meg, hogy az alperes a CMR Egyezmény
  32. cikk
  33. pont b) alpontjában foglaltak alapján a fuvarozói felelősség alól kimentette magát. Az elsőfokú bíróság mellőzte szakértő1 igazságügyi szakértő személyes meghallgatását, mert a szakértő a csomagolás tekintetében kategorikus véleményt adott, amit a felperes kifogásait követően is következetesen és indokolás mellett fenntartott. Szükségtelennek tartotta a cég4 Kft. által szállított áru körülményeinek feltárását is, mert az nem képezte a per tárgyát, és mert a szakértő a szakvéleményadásához annak feltárását nem tartotta szükségesnek. Az ítélet ellen, elsődlegesen annak megváltoztatása és a kereset teljesítése, valamint az alperes perköltségben marasztalása, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezése indokolásában előadta, hogy keresetlevelében hivatkozott arra a lényeges körülményre, hogy a cég1 Kft. feladó az alperesi járműszerelvény szerinti küldemény megsérülése, a PAD elemek használhatatlanná válása kapcsán kárigényét egyértelműen és világosan közölte vele. Vitatta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a feladó vele szemben a kárt nem érvényesítette. Előadta, hogy a feladó tételesen és összegszerűen közölte vele a kártérítési igényét, így az az igényérvényesítés szintjére lépett, erre tekintettel közölte az alperessel, hogy a feladó kárigényét teljes egészében át kívánja hárítani az alperesre, figyelemmel arra, hogy a küldeményben keletkezett kárt kizárólag az alperes fuvarozó felelősségi körén belül felmerült gondatlan magatartás okozta. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a feladó által közölt kárigényt még nem fizette meg a feladó részére, nem zárja el attól, hogy a kárt továbbhárítsa az alperesre, így keresete nem idő előtti. Utalt arra az elsőfokú eljárásban is felhozott körülményre, hogy a feladónak évekre visszamenő kellő tapasztalata van a PAD elemek sérülésmentes szállításához szükséges megfelelő csomagolásában, illetve, hogy a felperes közvetlenül és alvállalkozók útján is számos alkalommal végezte már sérülésmentesen a PAD elemek fuvarozását. Hivatkozott arra, hogy a fuvarozó feladatkörébe tartozik az áru megfelelő elhelyezése a fuvareszközön, ezért a küldemény elhelyezése tekintetében utasítási jog illeti meg a Ptk. 6:261.§
(3)bekezdése alapján. E körben utalt a Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.308/2015/6. számú ítéletében írtakra is. Álláspontja szerint nem a csomagolás hibája vagy hiányossága, hanem az okozta a kárt, hogy az alperes fuvarozó nem tartotta be a feladó rendelkezését, illetve az alperes alkalmazottja nem győződött meg az áru megfelelő elhelyezéséről és biztonságos rögzítéséről. A rakományrögzítő spaniferek alkalmazására vonatkozó feladói utasítás figyelmen kívül hagyása a fuvarozási szerződés megszegésének minősül. Utalt arra is, hogy a lerakodáskor az alperes sofőrje a kamion platóján lévő áru tetejére is ráállt, amivel szintén jelentős kárt okozott a küldeményben, ezt a körülményt azonban az elsőfokú bíróság egyáltalán nem értékelte, ennek indokát nem adta. A hatályon kívül helyezés iránti fellebbezési kérelme indokaként a Pp. 263., 267., 268., 300., és 316.§-ának megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a Pp. 316.§
(3)bekezdésének megsértésével beszerzett szakvélemény bizonyítékként nem vehető figyelembe. Utalt arra, hogy amennyiben a kárt az áru csomagolásának hiánya okozta volna, úgy valamennyi PAD elemes szállítás esetében árukárnak kellett volna bekövetkeznie, ilyen azonban nem történt. Más PAD elemes szállítások során a raklapokat minden esetben spaniferezték, ennek köszönhetően a perbeli fuvart kivéve nem történt kár a raklapok elcsúszásából eredően. Ellentétes a perben rendelkezésre bocsátott bizonyítékokkal az a szakértői vélemény kiegészítése körében tett szakértői nyilatkozat, amely szerint azért nem vizsgálható, hogy a korábbi szállítmányok miért nem sérültek meg, mert nem ismertek Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.001/2024/5 [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] 6 azoknak a csomagolási, rögzítési, szállítási körülményei, műszaki megoldása. Hivatkozott az általa F/
  1. és F/
  2. szám alatt csatolt fényképekre, amelyek a cég4 Kft kamionján készültek közvetlenül a felrakodást követően. Sérelmezte, hogy a szakértő teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a másik szállítójárműről csatolt fényképeket, és azt is, hogy megfelelő spaniferezés mellet az áru nem sérült meg a szállítás során. Előadta azt is, hogy a perbeli eseten kívül több PAD elem szállítás is történt, ahol minden esetben sor került a spaniferezésre. Ha a csomagolás hiányossága okozta volna az áru megsérülését, akkor valamennyi PAD elemes szállítás esetén károsodnia kellett volna az árunak, ilyen azonban nem történt. Sérelmezte, hogy a felperesi tényállítás és a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok, valamint a szakértői vélemény közötti ellentmondás feloldása nem történt meg. Álláspontja szerint a szakvélemény aggályossága miatt bizonyítékként nem vehető figyelembe. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte a szakértő személyes meghallgatását. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes perköltség viselésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet mind anyagi mind eljárásjogi szempontból megalapozott, illetve helyes. Vitatta, hogy a feladó a kárigényét a felperessel szemben érvényesítette volna, állította, hogy a felperes által csatolt levél csak egy kalkulációt tartalmazott a károsultat ért összes – nem csak az alperesi fuvar okán keletkezett feltételezett – kárról. Előadta, hogy a felperes az elsőfokú bíróság felhívása ellenére sem pontosította a károsultat az alperes által fuvarozott áruk sérülése folytán ért kár összegét. Utalt arra, hogy a károsult a helyszínen jegyzőkönyvet nem vett fel a kár összegének meghatározásához. Előadta, hogy a fellebbezés ellentmond a perben a felperes által előadottaknak, ahol a felperes képviselője úgy nyilatkozott, hogy „a feladó és a felperes ügyvezetője közötti baráti kapcsolatra tekintettel a feladó a jelen per eredményétől tette függővé a kárigény érvényesítését a felperessel szemben”. Helyesnek tartotta az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy a CMR Egyezmény
  3. cikke alapján a fuvaroztató a nemzetközi fuvarozási jogviszonyból eredő igényét kizárólag a vele szerződéses jogviszonyban álló fuvarozóval szemben érvényesítheti és a fuvarozó a közreműködőjére azt a kárt háríthatja át, amelyért a fuvaroztatóval szemben helytállt. Ekörben utalt a BH
  4. 344., BDT
  5. 3564-II., és a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.251/2008/
  6. számú döntésekre. Hangsúlyozta, hogy a felperes a perben nem bizonyította, hogy a kárért helyt állt, ennek hiányában az alperessel szemben igényt nem érvényesíthet. Kifejtette, hogy a rakomány rögzítésének elmaradását akkor lehetne vizsgálni, ha a perben a szakértő a csomagolás megfelelőségét állapította volna meg. A nem megfelelő csomagolás bizonyítottságára tekintettel nem volt szükség annak vizsgálatára, hogy az árut milyen módon rögzítették. Ettől függetlenül utalt a szakértőnek arra a megállapítására is, hogy a rakatokat spaniferrel még szokásos élvédő használata mellett sem lehetett megfelelően rögzíteni. Alaptalannak tartotta a hatályon kívül helyezés fellebbezési indokait is, utalva arra, hogy a felperes által hivatkozott másik szállítás nem képezte a per tárgyát, a szakvéleménnyel kapcsolatban a Pp. 316.§ szerinti okok nem állnak fenn, a perben beszerzett szakvélemény megállapításait az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe. A fellebbezés nem megalapozott. A Pp.
  7. §-a szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasíthatja, ha szükséges az elsőfokú eljárás megismétlése vagy kiegészítése, mert az elsőfokú eljárás Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.001/2024/5 [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] 7 lényeges szabályainak megsértése az ügy érdemi eldöntésére kihatott, és annak orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges, vagy nem észszerű. A Pp.
  8. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság – ha az ítélet hatályon kívül helyezésére e törvény szerint nincs szükség – az ügy érdemében dönt. A fenti jogszabályhelyekre tekintettel a másodfokú bíróság elsődlegesen a hatályon kívül helyezés iránti kérelem fellebbezésben megjelölt indokainak megalapozottságát vizsgálta. A fellebbezésben a felperes megsértett eljárási szabályként megjelölte a Pp.
  1. § [A tényállás szabad megállapításának elve], a Pp.
  2. § [A bizonyítás módjai], a Pp.
  3. § [A bizonyítás eszközei], és a Pp.
  4. § [Szakértő alkalmazása] rendelkezéseit is, nem fejtette azonban ki, hogy eljárása során mikor, milyen módon sértette meg az elsőfokú bíróság ezeket a jogszabályi előírásokat, azok megsértése az ügy érdemi eldöntésére hogyan hatott ki, és annak orvoslása a másodfokú eljárásban miért nem lehetséges, vagy nem észszerű, ezért ezeket a fellebbezési hivatkozásokat a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta. A Pp.
  5. §
(1)bekezdése értelmében a kirendelt szakértő szakvéleménye aggályos, ha
  1. a)hiányos, illetve nem tartalmazza a szakvélemény jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeit,
  2. b)homályos,
  3. c)önmagával, illetve a perbeli adatokkal ellentétes, vagy
  4. d)egyébként a helyességéhez nyomatékos kétség fér. A
(3)bekezdés szerint a kizárt vagy a kirendelés alól felmentett szakértő szakvéleménye, az aggályos magánszakértői vélemény vagy kirendelt szakértőtől származó szakvélemény, valamint törvény rendelkezése ellenére vagy a jelen fejezetben foglalt rendelkezések megsértésével benyújtott magánszakértői vélemény vagy más eljárásban kirendelt szakértőtől származó szakvélemény a perben bizonyítékként nem vehető figyelembe. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kereset a beszerzett szakértői vélemény figyelembevétele nélkül is elbírálható a következőkben kifejtett indokok szerint, ezért nem szükséges a szakvélemény aggályos voltának vizsgálata, és az esetlegesen aggályos szakvélemény figyelembevétele sem hatott ki az ügy érdemi eldöntésére, ezért a hatályon kívül helyezés iránti fellebbezési kérelem ebből az okból sem teljesíthető. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az érdemi fellebbezés megalapozottságát vizsgálta. A CMR
  1. Cikke szerint a fuvarozó ennek az Egyezménynek az alkalmazása esetén alkalmazottai és minden más olyan személy cselekményéért, valamint mulasztásáért, akinek szolgálatát a fuvarozás teljesítése céljából igénybe veszi, úgy felel, mintha a saját cselekménye vagy mulasztása lett volna, feltéve, hogy ezek az alkalmazottak vagy egyéb személyek feladatkörükön belül jártak el. Nemzetközi árufuvarozási szerződés esetén a fuvarozó felel a megbízó felé az általa igénybe vett alfuvarozó által okozott kárért (BH
  2. 344.). A fenti rendelkezések alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletében, hogy a fuvaroztatóval szemben a felperesnek kell helyt állnia az általa igénybevett alfuvarozó, azaz a perbeli esetben az alperes által okozott károkért, és a fuvarozó azt a kárt háríthatja át a megrendelőjére, amelyért a fuvaroztatóval szemben helytállt. A felperes által a periratokhoz mellékelt F/
  3. számú iratban a kereset szerint a cég1 Kft. feladó előzetes kárigényét közölte a felperessel, amelyet a felperes kérésére a cég1 Kft. az F/
  4. számú mellékletként csatolt káresemény kalkuláció megnevezésű iratban részletezett. A felperes törvényes képviselője személyes meghallgatásakor egyebek mellett előadta, hogy „A teljes 10 raklapnyi PAD elem újraelőállítási költségét, mint kárt jelölte meg számunkra a cég1 Kft. Ezzel kapcsolatban azonban számlát nem állítottak ki, nem nyújtottak be, mi nem is Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.001/2024/5 [57] [58] [59] [60] 8 fizettük ezt ki. A szóbeli megállapodásunk alapján a cég1 Kft. akkor fogja a kárt ténylegesen érvényesíteni velünk szemben, ha ennek a pernek vége lesz, és a kárt megállapítják.” A fenti idézett személyes előadás – ellentétben a felperes fellebbezésében foglaltakkal – azt igazolja, hogy a fuvaroztató igényét a felperessel szemben nem érvényesítette, a felperes nem fizetett kártérítést a fuvaroztatónak, így helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperest ért kár – vagyoncsökkenés – hiányában a regressz igény részéről megalapozatlan. A fentiekben kifejtettek önmagukban elegendő indokul szolgálnak a kereset elutasításához, nem volt szükség ezért a perben az alperes által a kimentés körében állított körülmények vizsgálatára és bizonyítására, ezért a másodfokú bíróság a fellebbezésben kifogásolt perbeli igazságügyi szakértői vélemény aggályosságával kapcsolatban kifejtett indokokat érdemben nem vizsgálta. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező felperes a Pp. 83. §
(5)bekezdése alapján viseli a fellebbezésére lerótt illetéket, valamint a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján viselni köteles az alperes ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltségét is, amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdései, valamint 4/A. §-a alapján állapította meg. Pécs,
  1. május
  2. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, dr. Berki Csilla s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.