Gfv.30102/2025/9 – Kúria

(3)bekezdése folytán a polgári perrendtartásnak a perindítási határidő elmulasztására [Pp. 176. §

(1)bekezdés i) pont] mint perakadályra vonatkozó szabályát kell megfelelően alkalmazni. A kifogást tehát az elkésettsége esetén vissza kell utasítani, ha pedig a bíróság az elkésettséget csak a kifogásnak a felszámoló részére történt kézbesítését követően észleli, a kifogás tárgyában indult eljárást az eljárás bármely szakaszában meg kell szüntetni. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Gfv.III.30.102/2025/

1. A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke Dr. Bajnok István előadó bíró Dr. Gáspár Mónika bíró Salamonné dr. Piltz Judit bíró Dr. Zumbók Péter bíró Az adós: adós1 Az adós felszámolója: felszámoló1 A felszámoló jogi képviselője: Dr. Farkas Richárd Ügyvédi Iroda cím1 A kifogást tevő hitelező: hitelező1 A hitelező képviselője: Dr. Dombi Sándor Zsolt ügyvéd cím2 A kifogással érintett hitelező: hitelező2 A kifogással érintett hitelező jogi képviselője: Dr. Csécsy Róbert ügyvéd cím3 Kúria III.Gfv.30.102/2025/9 2 Az eljárás tárgya: kifogás felszámolási eljárásban A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: hitelező A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Szegedi Ítélőtábla Fpkhf.30.012/2025/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozatának száma: Kecskeméti Törvényszék 6.Fpkh.52/2024/
3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős végzést – az elsőfokú végzésre kiterjedően – hatályon kívül helyezi, és az eljárást hivatalból megszünteti. Kötelezi a kifogást tevő hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a felszámolónak 100.000 (százezer) forint másodfokú eljárási költséget. Megállapítja, hogy a kifogást tevő hitelező 15.000 (tizenötezer) forint elsőfokú, 60.000 (hatvanezer) forint másodfokú és 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték visszatérítését kérheti az adóhatóságtól. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az elsőfokú bíróság
4. április 20-i kezdő időponttal elrendelte az adós felszámolását. Kúria III.Gfv.30.102/2025/9 3 [2] Az eljárás során a felszámoló a V. Kft. hitelező (a továbbiakban: érintett hitelező) által bejelentett 1.683.410.413 forint összegű követelést a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
5. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. § szerinti biztosított követelésként nyilvántartásba vette. [3] A felszámoló elkészítette az I. számú közbenső mérleget és az annak mellékletét képező, a hitelezői igényekről készült kimutatást, amelyben az érintett hitelező igénye a fenti besorolás szerint szerepelt. Ezt a dokumentációt
6. november 21-én az E. Kft. hitelező (a továbbiakban: hitelező) részére is megküldte észrevételezésre, a hitelező azonban nem terjesztett elő észrevételt. A felszámoló által így benyújtott I. számú közbenső mérleget az elsőfokú bíróság jóváhagyta. A felszámoló
7. január 30-án benyújtotta a II. számú közbenső mérleget is, amelyet előzőleg – a mellékletét képező, a hitelezői igényekről készült kimutatással együtt – szintén megküldött valamennyi hitelezőnek. A törvényszék ezt a mérleget is jóváhagyta fellebbezés hiányában elsőfokon jogerőre emelkedett végzésével. A hitelező kifogása és az adós, valamint az érintett hitelező ellenkérelme [4] A hitelező a
8. május 3-án a Cstv.
9. §

(1)bekezdése alapján előterjesztett kifogásában az érintett hitelező hitelezői igényének a Cstv. 49/D. §-a alapján biztosított követelésként való besorolására és nyilvántartásba vételére vonatkozó felszámolói intézkedés megsemmisítését, és a felszámoló arra történő kötelezését kérte, hogy az érintett hitelező igényét a Cstv. 57. §

(1)bekezdés f) pontja szerinti követelésként sorolja be. [5] Előadta, hogy tudomása szerint az érintett hitelező követelését a felszámoló azért a Cstv. 49/D. §-a alapján sorolta be, mert az adós tulajdonában álló ingatlanokra az érintett hitelező javára végrehajtási jog került bejegyzésre, emiatt pedig a Cstv. 49/D. §

(3)bekezdése alapján a felszámoló a követelést a zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos elbírálásúnak tekintette. A hitelező azonban

1. április 18-án a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal Földhivatali Főosztályánál (a továbbiakban: földhivatal) olyan tájékoztatást kapott, hogy az adós ingatlanaira csak a felszámolási eljárás kezdő időpontja után jegyezték be a végrehajtási jogot. Álláspontja szerint ezért jogszabálysértő a felszámoló által alkalmazott besorolás, az érintett hitelező igényét ugyanis jogszerűen csak a Cstv.
2. §

(1)bekezdés f) pontja szerinti kielégítési kategóriába lehetett volna besorolni. A hitelező előadta továbbá, hogy a felszámoló jogszabálysértő intézkedéséről csak utólag, az eljárás folyamán szerzett tudomást, kifogását ezt követően terjesztette elő. [6] A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Védekezése szerint a tulajdonjog ingatlannyilvántartási bejegyzése konstitutív, a bejegyezési kérelem benyújtásának időpontjára visszaható hatályú. A bejegyzéshez fűződő joghatály beálltát tehát nem a bejegyző határozat időpontja, hanem a bejegyzési kérelem iktatásának (a széljegy felvezetésének) az időpontja határozza meg. Így a joghatás kiváltása szempontjából az érintett hitelező javára a végrehajtási jogok már a felszámolás kezdő időpontját megelőzően bejegyzésre kerültek, ezért a hitelezői igényének a Cstv. 49/D. §-a szerinti nyilvántartása megalapozott. [7] Az érintett hitelező szintén a kifogás elutasítását kérte, elsődlegesen annak elkésettségére hivatkozva. Kúria III.Gfv.30.102/2025/9 4 Az első- és a másodfokú bíróság határozata [8] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott végzésével a kifogást elutasította. [9] Határozatának indokolásában megállapította, hogy a hitelező már

1. november 21-én, az I. számú közbenső mérleg átvételével biztosan tudomást szerzett az érintett hitelező igényének besorolásáról. A hitelező azzal indokolta kifogása későbbi előterjesztését, hogy a felszámoló intézkedésének körülményeit a részletekre kiterjedően akkor még nem ismerte meg. Az elsőfokú bíróság a hitelező előadásából és az iratokból azt állapította meg, hogy a hitelező a kifogás alapjául szolgáló körülményekről, tehát a végrehajtási jog bejegyzésével kapcsolatos időpontokról ténylegesen
2. április 18-án szerzett tudomást, ekkor járt a földhivatalnál. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban a kifogást benyújtó hitelező kellő gondosság mellett már az érintett hitelező igényének besorolásáról az I. számú közbenső mérlegből való tudomásszerzését követően, tehát 2022-ben eljárhatott volna a földhivatalnál, és így megismerhette volna azokat a tényeket, amelyekre a kifogását alapította. [10] Az elsőfokú bíróság szerint a hitelező által hivatkozott határidő-számítás akkor lett volna alkalmazható, ha a felszámoló eljárásának lett volna olyan része, amelyről a hitelező később szerzett tudomást, és csak akkor kerül abba a helyzetbe, hogy kifogását 15 napon belül benyújthassa. Jelen esetben azonban a felszámoló időközben semmiféle későbbi olyan intézkedést nem tett a hitelezői igény besorolása kapcsán, amely változtatott volna az eredeti körülményeken. A hitelező saját döntése alapján járt el a földhivatalnál másfél évvel azután, hogy a hitelezői igény besorolásáról már tudomást szerzett, ezért a kifogása elkésett. [11] A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését – az indokolás kiegészítésével – helybenhagyta. [12] Rámutatott, hogy az elsőfokú végzés indokolása megfelel a polgári perrendtartásról szóló
3. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
4. §

(5)bekezdésében írtaknak. [13] A fellebbezés érdemi elbírálása során a másodfokú bírósáság azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan jutott-e arra a következtetésre, hogy a hitelező az érintett hitelező igényének besorolásával kapcsolatban 2022 novemberében valamennyi szükséges információ birtokába jutott, így az emiatt előterjeszthető kifogásra nyitva álló határidő a kifogás előterjesztésekor már eltelt. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a hitelező

1. november 21-én az érintett hitelező igényének privilegizált hitelezői igényként történő besorolásáról már tudomást szerzett. A felszámoló e hitelezői igény besorolását és visszaigazolását követően azzal összefüggésben egyéb intézkedést nem tett. A hitelező számára ekkor elfogadott volt az érintett hitelező igényének besorolása, ennek helyessége állítása szerint utóbb bekövetkezett – közelebbről meg nem jelölt – események hatására kérdőjeleződött meg. Ez vezetett oda, hogy
2. április 18-án eljárt a földhivatalnál. A másodfokú bíróság megítélése szerint a kialakult bírói gyakorlat értelmében a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő, ha a felek között egyeztetés zajlik, a felszámoló végleges Kúria III.Gfv.30.102/2025/9 5 álláspontjának közlésétől számítandó. Jelen esetben azonban a hitelező és a felszámoló között nem folyt egyeztetés, a hitelező a bíróság által nem ismert okból vonta utóbb kétségbe a felszámolónak az érintett hitelező hitelezői igényének besorolására vonatkozó intézkedését és ennek ellenőrzése miatt járt el földhivatalnál. Ezen intézkedése kiváltó okára azonban a kifogásoló hitelező még fellebbezésében sem tért ki. Ezt követően a felszámolótól nem kért további magyarázatot az intézkedésére, tehát közöttük továbbra sem indult meg olyan egyeztetés, amellyel kapcsolatban a hitelező a felszámoló besorolással kapcsolatos végleges jogi álláspontjáról tudomást szerezhetett volna, és azt el nem fogadva, azzal szemben 15 napon belül kifogást előterjeszthette volna. [14] A másodfokú bíróság megítélése szerint a hitelező akkor járt volna el helyesen, hogy ha a közbenső mérleg átvételét követően haladéktalanul megkeresi a felszámolót és információt kér tőle az érintett hitelező igényének besorolása kapcsán kialakított felszámolói álláspontról. Ekkor jutott volna időszerűen abba a helyzetbe, hogy eldönthesse, ezt a felszámolói intézkedést kifogással megtámadja vagy sem. A másodfokú bíróság szerint ez az értelmezés áll összhangban a Kúriának a fellebbezésben is hivatkozott Gfv.VII.30.007/2014/
3. számú határozatában írtakkal, amelynek helyes értelme szerint a hitelezőnek tájékozódnia kell a felszámoló sérelmes intézkedésének a körülményeiről. [15] A fentiek alapján a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a hitelező kifogása elkésett. A felszámoló intézkedése ugyanis az I. számú közbenső mérlegből a hitelező tudomására jutott, a felszámolóval történő kapcsolatfelvétel hiányában pedig az eljárás későbbi szakaszában már nincs lehetőség arra, hogy a hitelező olyan felszámolói intézkedést kifogásoljon, amelyről korábban tudomással bírt. A felülvizsgálati kérelem [16] A jogerős végzés ellen a hitelező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, egyúttal felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzésnek az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását kérte. [17] Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv.
4. §

(1)bekezdését, továbbá jogkérdésben eltér a Kúria BH

2. számon megjelent határozatától. [18] Az Alaptörvény
3. cikkére utalással hangsúlyozta, hogy a Cstv.
4. §

(1)bekezdése nem írja elő, hogy a hitelezőnek a felszámolóval folytatott egyeztetésből kellene tudomást szereznie az intézkedés, illetve mulasztás jogszabálysértő mivoltáról. [19] Arra is hivatkozott, hogy a jogerős végzésben kifejtettekkel szemben nem az a releváns kérdés, hogy mikor jutott a tudomására az érintett hitelező igényének a besorolása, mert „releváns kérdés az az időpont, amikor a kifogásoló hitelezőnek azok a körülmények jutottak teljeskörűen tudomására, amiből következően az érintett hitelező besorolása jogsértő”. Ez következik a Cstv. 51. §

(1)bekezdéséből, amely a kifogás benyújtására rendelkezésre álló határidőt a tudomásszerzéstől számított 15 napban határozza meg. A BH Kúria III.Gfv.30.102/2025/9 6

2. számon megjelent döntés is azt rögzíti, hogy a felszámolóval szembeni kifogás előterjesztésére rendelkezésre álló határidő akkor kezdődik, amikor a hitelező teljes terjedelmében megismeri a felszámoló intézkedésének a körülményeit. Jelen ügyben az új tényhez nem a közbenső mérlegre tett észrevételek alapján, hanem a földhivatal megkeresésével jutott. Az, hogy a kifogásoló hitelező milyen módon szerez tudomást a releváns tényekről, a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő kezdő időpontjának meghatározása szempontjából közömbös. A közbenső mérleg megismerésekor fel sem merült benne, hogy az érintett hitelező besorolása jogsértő lenne. [20] A hitelező hangsúlyozta, hogy nem vitásan
3. április 18-án, a földhivatal tájékoztatásából tudta meg a felszámoló intézkedésének az érintett hitelező igényének besorolásával kapcsolatos körülményeit, nevezetesen, hogy az érintett hitelező végrehajtási joga az adósi ingatlanok esetében csak a felszámolás kezdő időpontja után került bejegyzésre. A jogerős végzés azonban az I. számú közbenső mérleg megismerésének időpontját, nem pedig a felszámoló intézkedésének jogszabálysértő voltáról való tudomásszerzés időpontját vette figyelembe a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő megítélésénél. [21] A felszámoló és a kifogással érintett hitelező a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A Kúria elsőként rögzíti, mivel az adott esetben a felülvizsgálat kizártságának a Cstv.
4. §

(3)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 408. §

(1)és

(2)bekezdésében írt esetei nem állnak fenn, ezért a hitelezőnek a Pp.

1. §-a szerinti engedélyezés iránti kérelmet nem kellett előterjesztenie, a felülvizsgálati kérelem érdemben volt vizsgálható. [23] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem korlátaira tekintet nélkül, a Pp.
2. §

(1)bekezdésében írt kivételszabály alkalmazásával vizsgálta felül, és az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta. [24] A Kúria előrebocsátja, hogy a felszámoló intézkedésével vagy mulasztásával szemben igénybe vehető kifogás Cstv. 51. §

(1)bekezdésében írt határideje elmulasztásának helyes eljárásjogi következményeiről korábban már állást foglalt a Gfv.30.239/2024/

1. számú (megjelent BH
3. számon is) precedenshatározatában. Ebben elvi éllel mutatott rá, hogy a kifogás benyújtására biztosított határidő elmulasztását a Cstv. eltérő szabálya hiányában, a Pp. megfelelő alkalmazásával [Pp.
4. §

(1)bekezdés i) pont] hivatalból figyelembe veendő pergátló körülménynek kell tekinteni a Cstv. 51. §-a alapján indult eljárásban. Fennállása a Pp. 241. §

(1)bekezdés a) pontja szerint az eljárás bármely szakaszában az eljárás megszüntetését kell eredményezze, azt a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 423. §

(1)bekezdése értelmében a Kúriának is – a felülvizsgálati kérelem kereteire tekintet nélkül – figyelembe kell vennie. [25] A jelen ügyben megállapítható volt a kifogás elkésett előterjesztése, ennek megítélésében a Kúria egyetértett a másodfokú bíróságnak a jogerős végzésben részletesen is Kúria III.Gfv.30.102/2025/9 7 kifejtett jogi álláspontjával. A felülvizsgált határozat helytálló indokainak megismétlése nélkül a következőket emeli ki a felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben. [26] A Kúria mindenekelőtt rámutat, hogy alaptanul hivatkozott a hitelező arra, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzés eltér a Kúria Gfv.VII.30.007/2014/4. számú (megjelent BH 2015. 29. számon) határozatától. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis – a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 25. §-ára, 32. §

(1)bekezdés b) pontjára és 41/B. §

(1)-

(2)bekezdésére is figyelemmel – csak a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés vizsgálata merülhet fel. A Kúria közzétett határozata alatt főszabály szerint a Kúria

1. január 1-e után meghozott, a BHGY-ban közzétett határozatait kell érteni. A csőd- és felszámolási nemperes eljárásokban közzétett határozat fogalma azonban ennél szűkebb: mivel a törvény szabályozásából az ilyen határozatok közzététele kötelezően nem következik [Bszi.
2. §

(2)bekezdés a) pont], a Kúria közzétett határozata ebben a speciális ügycsoportban a Bszi. 163. §

(5)bekezdése alapján

1. január 1-jétől valósult meg, ezáltal ezt követően értelmezhető. A hitelező felülvizsgálati kérelmében megjelölt kúriai határozat az előzőekben megjelölt okból nem szerepel a BHGY-ban, tartalma emiatt nem volt vizsgálat alá vonható, az attól való eltérésre tehát a hitelező felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott. [27] A hitelező ezzel kapcsolatos téves felülvizsgálati érvelésével szemben a Kúria hangsúlyozza, hogy következetes ítélkezési gyakorlata szerint a hitelezői igény nyilvántartásba vételével és besorolásával kapcsolatos felszámolói intézkedés egymozzanatú, nem pedig folyamatos aktus, még akkor is, ha a kifogásoló megítélése szerint az intézkedés jogszabálysértő volt, és az ezzel előidézett jogsértő helyzet még nem szűnt meg. Az ilyen felszámolói intézkedéssel szembeni kifogás előterjesztésére nyitva álló határidőt ezért a Cstv.
2. §

(1)bekezdésének egyértelmű rendelkezése értelmében – az eljárt bíróságok helyes álláspontjának megfelelően – a sérelmezett intézkedésről való tudomásszerzéstől kellett számítani (Gfv.30.505/2022/6.). A Kúria ettől függetlenül rámutat, hogy a kifogás előterjesztésének törvényi határidejét az egységes bírói gyakorlat szerint (Gfv.VII.30.364/2012/6., Gfv.VII.30.011/2021/3.) a felszámoló folyamatosan fennálló mulasztása esetén is a mulasztásról való tudomásszerzéstől kell számítani, vagyis a kifogás nem a mulasztás teljes időtartama alatt terjeszthető elő. Az a körülmény, hogy a mulasztás esetlegesen e határidő elteltét követően is folyamatosan fennáll, a kifogás előterjesztésének határidejét (lehetőségét) ismételten nem nyitja meg. A Kúria álláspontja szerint ez a jogértelmezés felel meg a Cstv. preambulumában írtaknak, valamint az Alaptörvény

1. cikke szerinti józan észnek és közjónak megfelelő értelmezés elvének. [28] A jogerős határozat alapjául szolgáló tényállás szerint a felszámoló az érintett hitelező követelését a Cstv. 49/D. §-a alapján biztosított követelésként sorolta be és vette nyilvántartásba, amelyen a felszámolási eljárás során – az időközben elkészült és a bíróság által jóváhagyott I. és II. számú közbenső mérleg mellékletéből megállapíthatóan – nem változtatott. Az I. számú közbenső mérleget és mellékleteit nem vitásan a hitelező is átvette
2. november 21-én. Az eljárt bíróságok ezért helytállóan állapították meg, hogy a hitelező már ekkor, azaz
3. november 21-én tudomást szerzett az érintett hitelező hitelezői igényének a besorolásáról, azaz magáról a felszámoló – csak utóbb jogszabálysértőnek tartott – sérelmezett intézkedéséről. Ekkor tehát a téves felülvizsgálati érveléssel szemben nem „csupán a közbenső mérleg megismerésére” került sor. A kifogás előterjesztésére nyitva álló határidőt erre figyelemmel – az eljárt bíróságok helyes álláspontjának megfelelően – ettől az Kúria III.Gfv.30.102/2025/9 8 időponttól kellett számítani, amihez képest a hitelező a kifogását
4. május 3-án, vagyis nyilvánvalóan elkésetten terjesztette elő. [29] A hitelező a felszámoló sérelmezett intézkedéséről való tudomásszerzését követően csak másfél évvel később járt el a földhivatalnál – általa fel nem tárt okból – az ingatlannyilvántartási bejegyzés időpontjának megismerése iránt. A Kúria azonban már a fentiekben hivatkozott Gfv.30.239/2024/
5. számú határozatában is kifejtette, hogy a hitelezőt a kifogás előterjesztése körében is terheli a gondos és körültekintő eljárás. A hitelező ezt figyelmen kívül hagyta az indokolatlan késedelmével, hiszen ismeretlen okból utóbb vonta csak kétségbe a felszámolónak az érintett hitelező igényének besorolására vonatkozó intézkedését, amelyről már
6. november 21-én tudomást szerzett. A hitelező által előadottak érvek miatt ezért nem volt határidőben érkezettnek tekinthető a csupán
7. május 3-án előterjesztett kifogás. [30] A hitelező álláspontjának elfogadása teljes mértékben relativizálná a kifogás előterjesztésére nyitva álló törvényi határidőt, hiszen annak elfogadása esetén a hitelező lényegében bármely későbbi időpontban az általa utóbb kétségesnek minősített besorolással kapcsolatban a törvényi határidő figyelmen kívül hagyásával korlátlan ideig terjeszthetne elő kifogást. Ebben az esetben pedig a kifogás előterjesztésének határideje nem a felszámoló sérelmezett intézkedésről való tudomásszerzésével kezdődne, hanem a hitelező teljesen szubjektív tudati állapotától és az abból következő magatartásától, azaz a benne felmerülő kételytől és az annak való utánajárástól függene. A Kúria megítélése szerint éppen a Cstv.
8. §

(1)bekezdésének az ilyen jellegű értelmezése az, amely nem felel meg az érintett jogszabályhely céljának, valamint az Alaptörvény

1. cikke szerinti józan észnek és közjónak megfelelő értelmezés elvének. [31] A Kúria végül csak utal arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eseti döntés alapjául szolgáló tényállásból megállapíthatóan az ottani esetben a hitelező a bíróságnál és a felszámolónál folyamatosan jelezte a megítélése szerint a jogszabályoknak megfelelő állapotot, azonban csak utóbb, a bíróság egy később meghozott végzése folytán vált ismertté számára a felszámoló jogszabálysértő intézkedése. Tehát a hitelező akaratán kívül eső, külső, objektív körülmény (a bírósági végzés meghozatala) eredményezte, hogy adott legyen minden olyan feltétel, amely megteremtette a lehetőségét a kifogás előterjesztésének. A jelen esetben azonban – a fentiek szerint – ilyen, a hitelező megfelelő és kellően gondos eljárását akadályozó körülmény nem ismert, ilyet a hitelező még a felülvizsgálati kérelmében sem adott elő. A hitelező részéről ezért nem állapítható meg a tőle is elvárt gondos és körültekintő eljárás tanúsítása, továbbá az sem, hogy bármilyen objektív körülmény akadályozta volna őt abban, hogy a földhivataltól tájékoztatást kérjen. Mindezen késedelemnek, ideértve a kifogás előterjesztését is – egyéb megjelölt ok hiányából következően – kizárólag szubjektív indokai voltak, amelyek nem változtathatnak a Cstv.
2. §

(1)bekezdésében meghatározott törvényi határidő számításának kezdő időpontján, sem pedig az annak előterjesztésére nyitva álló 15 napos határidőn. [32] A Cstv. 51. §

(1)bekezdésének megsértése nélkül jutottak ezért az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy a hitelező elmulasztotta a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidőt, így kifogása elkésett. Ez azonban a már részletezettek szerint kizárta a kifogás érdemi elbírálását, ebből az okból tehát a bíróságoknak a kifogást vissza kellett volna utasítaniuk, illetve az eljárást meg kellett volna szüntetniük. Kúria III.Gfv.30.102/2025/9 9 [33] A kifejtettek értelmében a Kúria a Pp. 423. §

(1)bekezdésében írt kivételszabályt alkalmazta és a Cstv. 6. §

(3)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 176. §

(1)bekezdés i) pontjában írt perakadály miatt a Pp. 405. §

(1)bekezdése,

1. §-a és
2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a jogerős végzést – az elsőfokú végzésre kiterjedően – teljes egészében hatályon kívül helyezte és az eljárást hivatalból megszüntette. [34] A Kúria a Pp. 405. §

(1)bekezdése,

1. §-a folytán alkalmazandó Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a hitelezőt a felszámoló ügyvédi munkadíjból álló másodfokú eljárási költségének megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj áfával növelt összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3),

(4)és

(5)bekezdése, illetve 4/A. §-a alapján a felszámítástól eltérően, mivel meg nem határozható ügyértékű nemperes eljárásról van szó és a kifogás érdemi elbírálására nem került sor, mérsékelt összegben határozta meg. A felszámoló az elsőfokú eljárási költségét, az érintett hitelező pedig az első- és a másodfokú eljárási költségét a Pp. 81. §-ában foglaltaknak megfelelően nem számította fel, ezek viseléséről ezért a Kúria nem rendelkezhetett. Ugyancsak nem rendelkezhetett a Kúria a Pp. 81. §-a és 82. §

(3)bekezdése értelmében a felszámoló és a kifogással érintett hitelező részére felülvizsgálati eljárási költség megfizetéséről sem, mert felülvizsgálati eljárási költségét az érintett hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében egyáltalán nem, míg a felszámoló szabályosan nem számította fel. Utóbbi az érvényesíteni kívánt ügyvédi munkadíj konkrét összegének megjelölése nélkül a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2004. (XII. 9.) IM. rendelet 3. §

(2)bekezdése alapján kérte az ügyvédi munkadíja megállapítását, tekintettel arra, hogy a jelen eljárásban a pertárgy meg nem állapítható értékű. E szabályok alkalmazásához a költségfelszámításban vagy az érvényesíteni kívánt ügyvédi munkadíj konkrét összegét kell megjelölni, vagy ennek hiányában legalább a számítás alapját képező időráfordítást kell szerepeltetni ahhoz, hogy az érvényesíteni kívánt, azaz felszámított ügyvédi munkadíj összege meghatározható legyen. A felszámoló azonban ezeket nem közölte. A fentiek alapján nem volt megállapítható, hogy a felszámoló és az érintett hitelező konkrétan milyen összegű ügyvédi munkadíjat kívánt felszámítani a felülvizsgálati eljárásban, az ekként felszámítani elmulasztott költséget ezért a javukra figyelembe venni nem lehetett. [35] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 57. §

(1)bekezdés a) pontja alapján illetékmentes, ezért a hitelező az általa megfizetett illetéket visszaigényelheti az adóhatóságtól, amiről a Kúria az adóhatóságot határozata egy példánya megküldésével az elsőfokú bíróság útján értesíti [Itv. 80.§

(1)bekezdés i) pont, 81. §

(2)bekezdés, 44/

1. (XII. 20.) PM rendelet]. A Kúria tájékoztatja a hitelezőt, hogy az illeték visszatérítése iránt az adóhatósághoz kérelmet kell előterjesztenie. [36] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 376. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [37] A végzés ellen a felülvizsgálatot a Pp. 407. §

(1)bekezdés d) pontja zárja ki. A határozat elvi tartalma Kúria III.Gfv.30.102/2025/9 10 [38] A felszámoló jogszabálysértő intézkedésével vagy mulasztásával szemben biztosított kifogás benyújtására nyitva álló határidő elmulasztása esetén a Cstv. 6. §

(3)bekezdése folytán a polgári perrendtartásnak a perindítási határidő elmulasztására [Pp. 176. §

(1)bekezdés i) pont] mint perakadályra vonatkozó szabályát kell megfelelően alkalmazni. A kifogást tehát az elkésettsége esetén vissza kell utasítani, ha pedig a bíróság az elkésettséget csak a kifogásnak a felszámoló részére történt kézbesítését követően észleli, a kifogás tárgyában indult eljárást az eljárás bármely szakaszában meg kell szüntetni. Budapest, 2026. február 3. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, Dr. Zumbók Péter s.k. bíró