Bhar.483/2022/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés a) pontja]. A bíróság a vádlottat 1 (egy) év időtartamra próbára bocsátja. Kötelezi a vádlottat, hogy tizenöt napon belül fizessen meg 243 619 (kettőszáznegyvenháromezer-hatszáztizenkilenc) Forint kártérítést sértett1 (cím

1. szám) magánfél részére, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására 15 000 (tizenötezer) Forint illetéket az állam javára. A harmadfokú határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Nyírbátori Járásbíróság
2. január
3. napján kihirdetett 8.B.24/2021/
4. számú ítéletével Terhelt1 vádlott bűnösségét lopás vétségében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
5. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.)
6. §

(1)és

(2)bekezdés a) pontja] mondta ki. Ezért őt 1 (egy) évi próbaidőre próbára bocsátotta, valamint kötelezte a magánfél részére 243 619 Forint kártérítés, továbbá az állam javára 15 000 Forint illeték megfizetésére. Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.483/2022/8/III 2 [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője a lopás vétsége tekintetében felmentés érdekében jelentett be fellebbezést, míg az ügyész az ítéletet tudomásul vette. [3] A Nyíregyházi Törvényszék mint másodfokú bíróság, 2022. június 02. napján a Nyírbátori Járásbíróság 8.B.24/2021/12. számú ítéletét megváltoztatta, és Terhelt1 vádlottat az ellene emelt lopás vétségének [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont] vádja alól felmentette, valamint sértett1 magánfél polgári jogi igényét elutasította. [4] A másodfokú bíróság ítéletét a vádlott és védője tudomásul vette, míg az ügyészség a vádlott terhére, a felmentés miatt, bűnösségének megállapítása, büntetés kiszabása és a polgári jogi igény érdemi elbírálása érdekében jelentett be fellebbezést. [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.240/2022/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést kisebb módosítással, a vádlottal szemben próbára bocsátás alkalmazására irányuló indítvánnyal tartotta fenn, és a perorvoslattal támadott ítélet nyilvános ülésen történő elbírálását indítványozta. Álláspontja szerint nem volt törvényes lehetősége a másodfokú bíróságnak a bizonyítékok eltérő értékelésére, amely az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás törvényszék által történt kiegészítését követően levont téves jogkövetkeztetéshez vezetett. [6] Indítványozta Terhelt1 vádlott bűnösségének kimondását a Btk.
2. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés a) pontja szerinti lopás vétségében, vele szemben próbára bocsátás alkalmazását, valamint a polgári jogi igény érdemben történő elbírálását. [7] A védő a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, a lopás vétségének vádja alóli másodfokú felmentést indokoltnak tartotta. Írásbeli észrevételében egyrészt kifejtette, hogy a vádlott a tulajdonjog tekintetében tévedésben volt, így a jogtalan eltulajdonítási célzat hiányzott, másrészt pedig elbirtoklásra hivatkozott. Mindezek miatt a jogi helyzet, azaz egy fennálló elszámolási vita értékelése polgári bíróság hatáskörébe tartozik. [8] Az ítélőtábla a másodfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezést a Be. 620. §

(1)bekezdése szerint nyilvános ülésen bírálta el. Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.483/2022/8/III 3 [9] A harmadfokú nyilvános ülésen az ügyész a fellebbezését fenntartotta, míg a védő a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [10] A felülbírálat során az ítélőtábla mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az előterjesztett másodfellebbezés joghatályos-e, vagyis alkalmas-e a harmadfokú eljárás megindítására. [11] A Be. 615. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A másodfellebbezés törvényi előfeltétele a Be. 615. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a)-c) pontja szerint a bűnösség kérdésében való eltérés az első- és másodfokú ítélet között. [12] Jelen ügyben a másodfellebbezésnek a Be. 615. §

(2)bekezdés b) pontjában írt feltétele teljesült, ugyanis a másodfokú bíróság az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette. [13] A harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pontjának
2. aa)alpontja értelmében a másodfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, valamint a Be. 618. §

(1)bekezdés b) pontja alapján az első- és a másodfokú bíróság eljárását vizsgálta felül. [14] Az ítélőtábla ellenőrizte, hogy az első- és másodfokú bíróság megtartotta-e az eljárási szabályokat. Nem észlelt a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt un. abszolút eljárási szabálysértést, amely a bíróságok ítéleteinek a 625. §

(2)bekezdésének a) pontjában előírt hatályon kívül helyezését indokolná. Vizsgálta, hogy megvalósult-e bármely egyéb eljárási szabálysértés [Be. 618. §

(1)bekezdés b) pont], azonban ilyet sem tapasztalt. [15] A harmadfokú bíróság megállapította, hogy a járásbíróság a Be. 163. §

(1),

(2),

(3)bekezdésében írt ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokon eljárt törvényszék által a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja szerint – a rendelkezésre álló iratok alapján – kiegészített, pontosított ítéleti tényállás megalapozott, amely a Be. 591. §

(1)bekezdésében írt tényálláshoz kötöttség elvéből eredően irányadó volt. [16] Az elsőfokú bíróság alaposan, részletekbe menően vizsgálta és értékelte a vádlott, valamint az egyes tanúk által elmondottakat, és egyéb okirati bizonyítékokat. E körben kiemelendő az az elsőbírói indokolásrész, amely kifejezetten a vádlott szóban forgó földterületet érintő tulajdonjogával összefüggő tudatállapotára vonatkozik (elsőfokú ítélet [16]-[17] bekezdések), amely a későbbi jogi okfejtés alapját képezte. Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.483/2022/8/III 4 [17] A másodfokú bíróság a járásbíróság által megállapított tényállást az ügyiratok között fellelhető okirati bizonyítékok alapján egészítette ki, ami az ügy lényegi megítélését, a tényekből vonható jogi következtetéseket nem érintette. Az elsőfokú bíróság az ügy helyes megítélése szempontjából lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat a logika szabályai szerint okszerűen értékelte, számba vette a terhelti védekezést, a releváns tanúvallomásokat és a lényeges okirati bizonyítékokat is. Ezek alapos és részletes értékelésével a büntetőjogi főkérdés tekintetében jelentőséggel bírói tényeket rögzítette, indokolási kötelezettségének eleget tett, és részletesen megindokolta, hogy a vádlott által megvalósított cselekmény miért volt büntetőjogi szempontból is értékelhető módon jogszerűtlen. Az indokolás logikai hibában sem szenved, azt az ítélőtábla elfogadta. [18] Mindenekelőtt az ítélőtábla szükségesnek tartja kiemelni, hogy a tényálláshoz kötöttség elvi indokát a Be. 167. §

(3)-

(4)bekezdése adja, mely szerint a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott ereje, a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti, és szabad értékelése (Kúria Bhar.III.1201/2018/10.). Mindezen elv érvényre juttatása garantálja az elsőfokú bíróság úgynevezett „ténybírósági” jellegét. Ezen elv a felülbírált ügyben maradéktalanul érvényesült. [19] A tények megállapítása elsődlegesen az elsőfokú bíróság feladata. A Be. 591. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan. A Be. 592. §-a írja le a megalapozatlansági okokat. Az

(1)bekezdés szerint az elsőfokú bíróság ítélete akkor teljes egészében megalapozatlan, ha nem állapít meg tényállást, vagy a tényállás teljes egészében felderítetlen. Jelen ügyben ez nem merült fel, és a Be. 592. §

(2)bekezdése szerinti részleges megalapozatlanságról sem beszélhetünk, mivel a járásbíróság tényállása a másodfokú bíróság általi kiegészítéssel és pontosítással teljeskörű, az a bizonyítást érintő iratok tartalmával összhangban áll, és részbeni felderítetlenség, továbbá helytelen következtetés sem volt tetten érhető. [20] A Be. 7. §

(4)bekezdése szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. A bíróság a bizonyítékokat szabad meggyőződése szerint bírálja el. A Be. vegyes jellegű, nem teljesen szabad bizonyítási rendszerében a bírói bizonyítékértékelés nem korlátlan, mert figyelemmel kell lenni a bizonyítás törvényességére, a logika rendjére és a döntés indokait jól érthetően, világosan meg kell fogalmazni az ítéletben. Az elsőfokú bíróság bizonyíték-értékelése és az ítélet indokolása is megfelelt a törvény és az ítélkezési gyakorlat által megkívántaknak. A vádlott tagadását el nem fogadva, részletes és meggyőző indokát adta annak, hogy a tényállást mely bizonyítékra alapította. [21] A védelem álláspontja szerint a vádlott tévedésben volt az érintett földterület tulajdonjogi viszonyait illetően, aminek – büntethetőséget kizáró ok lévén – a vádlott felmentését kell eredményeznie. Az ítélőtábla ezzel az érveléssel, csakúgy, mint a másodfokú bíróság által levont jogi következtetéssel, nem értett egyet az alábbiakban kifejtettek szerint. Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.483/2022/8/III 5 [22] Az elsőfokú bíróság a tényállás alapján azt állapította meg, hogy Terhelt1 vádlott nem volt tévedésben a település külterület szám hrsz. alatti szántó művelési ágú földterület tulajdonjogát illetően, hiszen objektív, közhiteles, mindenki által hozzáférhető földhivatali nyilvántartás alapján – kétség esetén – bármikor ellenőrizhető egy adott ingatlan tulajdonjoga. Ezt a következtetését az elsőfokú bíróságnak a törvényszék sem tartotta tévesnek. Nem tett olyan megállapítást, miszerint a vádlott tévedésben lett volna. [23] A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság okfejtése a bűncselekmény megállapíthatósága vonatkozásában nem volt helytálló, mivel a Btk.

1. §ában megfogalmazott lopás tényállási eleme, a jogtalan eltulajdonítási célzat jelen ügyben Terhelt1 vádlott vonatkozásában nem állapítható meg. Rögzítette, hogy sértett1 sértett az akácfa erdő tulajdonjogát megszerezte, azonban álláspontja szerint vádlott és a sértett között olyan elszámolási jogviszony jött létre, ami a büntetőjogon kívül esik. [24] Jelen ügyben kiindulási alap az, hogy a települési földterület sértett1 sértett tulajdonát képezte. Nem vitásan, a vádlott saját telepítésű akácfákat vágott ki annak ellenére, hogy a földtulajdonos kifejezetten megtiltotta azt. [25] Mindehhez szorosan kapcsolódik a másodfokú bíróság által is rögzített, a Polgári Törvénykönyvről szóló
2. évi V. törvény (Ptk.) 5:
3. §-a, ami szerint a föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolognak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotó részévé, kivéve, ha az valamilyen jogviszony alapján mást illet (másodfokú ítélet [20] bekezdés). Azt is rögzítette a törvényszék, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett sértett vált a beültetett akácfák tulajdonosává, ezáltal a vádlott részéről a kivágott akácfa idegen dolognak minősül, azonban a jogtalan eltulajdonítási célzat nem állapítható meg (másodfokú ítélet [22] bekezdés). [26] A másodfokú bíróság által ennek alátámasztására hivatkozott jogesetek (EBH.
4. évi 88., BH.
6. számú jogeset) azonban a sértett által a terhelt saját földterületén telepített növényre vonatkoznak és nem fordítva, azaz más tulajdonát képező földterületre a vádlott által telepített növényre, amely fordított logika alkalmazása jelen ügyben megtévesztő és helytelen jogkövetkeztetést eredményez. [27] Az ítélőtábla az irányadó tényállás alapján a másodfokú bíróságétól eltérő következtetést vont le a vádlott bűnössége vonatkozásában, és nem tartotta elfogadhatónak az ezzel kapcsolatban kifejtett másodfokú érvelést. [28] Terhelt1 vádlott egyértelműen tisztában volt az ingatlan tulajdonjogával, hiszen maga is erre tett utalásokat, így e tekintetben a védelem tévedésre történő hivatkozása nem Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.483/2022/8/III 6 volt elfogadható. Ebből pedig nyilvánvalóan következik az, hogy az általa telepített akácfákat jogszerűen kizárólag csak az ingatlan tulajdonosa, azaz sértett1 sértett kifejezett engedélyével vághatta volna ki, mi több, a fák telepítéséhez is a telepítéskori tulajdonos engedélye kellett volna, azonban ennek ellenkezője, vagyis az engedély hiánya volt kétséget kizáró módon megállapítható. [29] A Btk.
7. §

(1)bekezdése szerint, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopás követ el. A cselekmény alapvető eleme a jogtalan célzat, ami pedig a tulajdonos (sértett) tudtának és beleegyezésének hiányát feltételezi, hiszen emiatt válik a megszerzés jogtalanná. Jelen ügyben nemhogy a beleegyezés hiánya, de a tulajdonos kifejezett tiltakozása volt megállapítható. [30] Eltulajdonítási célzattal más tulajdonát engedély nélkül elvenni nem lehet jogszerű, az mindenképpen jogtalan. [31] Így a vádlott jogtalan eltulajdonítási célzata megállapítható, az elsőfokú bíróságnak a vádlott bűnösségére vont következtetése a lopás vétsége vonatkozásában okszerű volt, és helyes a cselekmény minősítése is. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes következtetése és a terhelt felmentése a lopás vétségének vádja alól téves jogértelmezésen alapult. [32] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a Be. 564. §

(1)bekezdésének alkalmazásával – megváltoztatva a másodfokú bíróság ítéletét -, a vádlott bűnösségét kimondta a Btk. 370. §

(1)és

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő lopás vétségében, és a Btk.

1. § alapján a vádlottat próbára bocsátotta. [33] A harmadfokú bíróság a szankció alkalmazásával kapcsolatban irányadó bűnösségi körülményeket illetően a járásbíróság által a kimerítően feltártakra utal, azokkal az ítélőtábla teljes mértékben egyetértett. [34] Az ítélőtábla a polgári jogi igényről a Be.
2. §

(2)bekezdésének megfelelően határozott, míg a vádlott illetékfizetési kötelezettsége – figyelemmel a Ptk.6:519. §, 6:522. §ra – az Itv. 42. §

(1)bekezdés a) pontján alapul. Debrecen,

1. október
2. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Péter s.k. előadó bíró, Dr. Bakó József s.k. bíró Debreceni Ítélőtábla 3.Bhar.483/2022/8/III 7 Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.106/2022/
3. számú ítélete a harmadfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. október
5. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke