Bf.760/2025/12 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés 4. fordulat,

(3)bekezdés]. Ezért 4 év 6 hónap fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napban állapította meg. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a vádlottal szemben 200.000 Ft erejéig, továbbá a lefoglalt 423.000 Ft, 100 USD, 625 EURO és 400 CZK-ra vagyonelkobzást rendelt el, rendelkezett továbbá a bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről és megsemmisítéséről, valamint elkobzásáról, illetve kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 2.629.113 Ft bűnügyi költség megfizetésére az állam javára. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.760/2025/12/VII 2 [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen – a kihirdetést követően nyomban – vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést, míg az ügyészség – a nyilatkozattételre fenntartott három munkanapon belül – az ítéletet tudomásul vette. [3] A meghatalmazott védő fellebbezését a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 584. §

(6)bekezdésében foglaltak szerint írásban részletesen indokolta. Összességében az elsőfokú bíróság által megállapított enyhítő körülmények nagyobb nyomatékára hivatkozva, álláspontja szerint a vádlott bűncselekmény elkövetése óta rendezett életvitelére és a bírói gyakorlatra is figyelemmel a szabadságvesztés mérséklése indokolt, melynek alátámasztására a Budapest Környéki Törvényszék, illetve a Fővárosi Ítélőtábla más ügyben hozott ítéleteit csatolta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be. 606. §

(4)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát enyhítse. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.414/2025/2. számú átiratában a védelmi fellebbezést nem találta megalapozottnak. A fellebbezés irányára tekintettel korlátozott felülbírálat keretei között eljárva megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a perrendi szabályokat betartotta, az irányadó tényállás alapján megalapozott következtetést vont a vádlott bűnösségére és a bűncselekmény jogi minősítése is törvényes, ahogy a büntetéskiszabási körülmények is helyesen kerültek feltárásra. Az indokolás [36] bekezdése helyesbítendő csupán - ami vélhetőleg elírási hiba eredménye - azzal, hogy a vádlott közel egy és nem másfél éven keresztül követte el cselekményét. Az enyhítő körülményeket a törvényszék megfelelően értékelte akkor, amikor enyhítő szakasz alkalmazásával állapította meg a szabadságvesztés büntetés tartalmát, amely a cselekmény tárgyi súlyához, kiemelkedő társadalomra veszélyességéhez képest is igen méltányos, annak további enyhítése a büntetési célok ellen hatna. A törvény kötelező rendelkezése ellenére azonban a törvényszék elmulasztott rendelkezni a vádlott tulajdonát képező egyik gépkocsi vagyonelkobzásáról a Btk. 74/A. §

(1)bekezdés b) pontja alapján, figyelemmel arra, hogy azt az elkövetés időszakában,

1. szeptember
2. napján vásárolta, ezért ezen rendelkezés pótlása szükséges, amelynek a súlyosítási tilalom ellenére akadálya nincsen, a Be.
3. §

(6)bekezdésére figyelemmel. [5] Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be. 598. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülés keretében, a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg és az érintett gépjárműre rendeljen el vagyonelkobzást, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [6] A másodfokú bíróság a törvényszék ítéletének felülbírálatát nyilvános ülésen végezte el, a védő erre irányuló indítványára [Be. 598. §

(2)és

(5)bekezdés]. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.760/2025/12/VII 3 [7] A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője nem kívánt jelen lenni, a védő perorvoslati kérelmét az írásbeli indokolással egyezően fenntartotta, amellett kérte, hogy a másodfokú bíróság vegye figyelembe a vádlott együttműködő magatartását, azt, hogy a kábítószer-kereskedelemre irányuló tevékenysége kezdeti szakaszban volt, illetve maradt, továbbá kedvező személyi körülményeit is. [8] A védelmi fellebbezés nem megalapozott. [9] Mivel a fellebbezés bejelentésére kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontjában meghatározott okból, azaz a büntetés enyhítése céljából került sor (szankciós fellebbezés), az ítélőtábla az ítéletnek kizárólag a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül. A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot ez esetben is kiterjesztik az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre, továbbá, mivel a szankciós fellebbezés célja nyilvánvalóan a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása és a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontjában foglaltak a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezésekre is [Be. 590. §

(5)bekezdés a)-d) pont,

(5a)bekezdés]. Emellett a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket is. [10] A korlátozott felülbírálat során az ítélőtábla mindenekelőtt megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le, nem vétett sem abszolút, sem olyan relatív perjogi hibát, amely az érdemi felülbírálatot kizárta volna, ilyenre az eljárás résztvevői sem hivatkoztak. [11] Indokolási kötelezettségének a szükséges körben eleget tett, amelynek feltüntetni elmulasztott jogszabályi alapja a Be. 562. §

(2)bekezdése mellett a Be. 561. §

(3)bekezdés a)-

1. c)és
2. e)pontjai, valamint az 564. §

(4)bekezdése. [12] Tekintettel arra, hogy a védelmi fellebbezés kizárólag az elsőfokú ítélet büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezése ellen irányult, az ítélőtábla a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján nem vizsgálta az ítélet megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. Ilyenkor az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes (BH2023.60., Kúria Bfv.350/2022/8.), a Be. 561. §

(3)bekezdés c) pontjában meghatározott, a bíróság által megállapított ún. történeti tényállás módosítására nincs lehetőség, kizárólag a kijavításra vonatkozó szabályok szerint elírás, vagy számítási hiba okán van lehetőség annak helyesbítésére. Ennek azonban az a feltétele, hogy a módosítás érdemi változást nem eredményezhet (EBD2019.B.20., BH2022.34., Kúria Bfv.II.241/2021.). Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.760/2025/12/VII 4 [13] Megállapította, hogy a történeti tényállás a fentieknek megfelelő helyesbítést nem igényelt, ahogyan a személyi rész (elsőfokú ítélet [3]-[4] bekezdés) is teljeskörűen tartalmazta a megállapított tényeket és adatokat. [14] Az ítélőtábla a felülbírálat során nem észlelt továbbá olyan körülményt sem, amely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését tette volna szükségessé, a törvényszék büntethetőségi akadály hiányában okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a bűncselekmény jogi minősítése is törvényes volt. [15] A jogi indokolás mindössze a Btk. 2. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltak felhívásával egészítendő ki, az egészséget veszélyeztető bűncselekményekre vonatkozó időközbeni jogszabályváltozásra (

1. évi XIX. törvény – hatályos
2. június
3. napjától) tekintettel, azzal, hogy a bíróság az elkövetés idején hatályos büntető törvény szerint bírálta el a cselekményt, mivel az új szabályozás a vádlottra nem volt kedvezőbb. [16] A büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket a törvényszék teljeskörűen tárta fel a Kúria 56/
4. Büntető Kollégiumi véleményében foglaltak figyelembevételével, mindössze a súlyosító körülményként értékelt hosszabb időn keresztül történő elkövetés volt pontosítandó az ügyészi észrevételnek megfelelően, a történeti tényállás [6] bekezdésében foglaltakkal összhangban, annyiban, hogy a vádlott cselekményét nem másfél, hanem egy éven keresztül folytatta (indokolás [36] bekezdés). [17] Helyesen rögzítette a büntetés célját [Btk.79.§], a büntetéskiszabás elveit [Btk. 80.§

(1)bekezdés] és pontosan határozta meg az irányadó középmértéket [Btk. 80.§

(2)bekezdés] is 12 év 6 hónapban, amelyből a szabadságvesztés tartamának meghatározásánál a bíróságnak ki kellett indulnia. A büntetés kiszabásakor irányadó középmértéktől eltérő büntetés kiszabását, amennyiben az eltérés jelentős, indokolni kell (BH

1. 354.). Hangsúlyozni szükséges továbbá, hogy a bűnösségi körülményeket egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni. Nem a számuk, hanem az adott esetben meglévő hatásuk döntő a büntetés meghatározásánál (
2. BKv. I. pont), emellett igen hangsúlyos az egyéniesítés, valamint a szankciónak a tett arányához igazodása. A bíróságnak a büntetés kiszabása során a büntetőjog általános elveire és az Alaptörvényből fakadó alkotmányos követelményekre is figyelemmel kell lennie. „A büntetéssel történő jogkorlátozásnak meg kell felelnie az arányosságnak, a szükségszerűségnek és az ultima ratio elvének” (1214/B/
3. AB határozat). [18] A szankció arányossága azt is jelenti, hogy a hasonló tett elkövetőit hasonló büntetéssel kell sújtani az elkövetett tetthez és a bűnösség mértékéhez viszonyítva, de az arányosság vizsgálata a sérelem, a kár, a bűnösség foka, a bűncselekmények súlya egybevetését is feltételezi. Az arányosság jelenti a tettarányosságot, de a büntetésnek az Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.760/2025/12/VII 5 elkövető személyiségéhez is igazodnia kell. A büntetés kiszabása során figyelembe kell venni a bűnelkövető személyi körülményeit is [23/
4. (VII.15.) AB határozat III. rész [42] bekezdés]. [19] A Btk.
5. §

(1)bekezdése értelmében a büntetési tételnél enyhébb büntetés szabható ki, ha annak legkisebb mértéke (jelen esetben 5 év) a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú lenne. Ugyanezen szakasz

(2)bekezdés b) pontja szerint az

(1)bekezdés alapján, ha a büntetési tétel alsó határa 5 évi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb 2 évi szabadságvesztést lehet kiszabni. [20] Valamennyi szempontot egybevetve, az ítélőtábla egyetértett a törvényszék azon álláspontjával, hogy a vádlottal szemben enyhítő szakasz alkalmazására lehetőség van, a szabadságvesztés büntetés törvényi minimum alatti, ahhoz közeli 4 év 6 hónapban meghatározott tartama azonban kellő, de egyben elegendő, tettarányos, megfelelően egyéniesített és igazodik a bírói gyakorlathoz is, eltúlzottan súlyosnak nem tekinthető, a vádlott büntetlen előélete ellenére sem, különösen a bűncselekmény kiemelt tárgyi súlya miatt. Mindezek okán a védelmi fellebbezés eredményre nem vezethetett. [21] A törvény erejénél fogva kötelezően alkalmazott közügyektől eltiltás mellékbüntetés arányban álló volt a szabadságvesztés tartamával, ahogy törvényes volt a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára és a beszámításra vonatkozó valamennyi rendelkezés, továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelekre, illetve a bűnügyi költség viselésére vonatkozó döntések is. [22] Az ítélőtábla mindössze a vagyonelkobzás alkalmazására vonatkozó egyes rendelkezésekkel nem értett egyet az alábbiak szerint. [23] A törvényszék a Btk. 74. §

(1)bekezdés a) pontja alapján, 200.000 Ft erejéig rendelt el vagyonelkobzást a tanú1 részére történő értékesítésekből befolyt 200.000 Ft erejéig, mint bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra. Emellett a

1. április
2. napján a vádlottnál kutatás során feltalált 430.000 Ft-ra, 625 euróra, 400 CZK-ra és 100 USD-ra pedig ún. kiterjesztett vagyonelkobzást rendelt el a Btk. 74/A. §

(1)bekezdés b) pontja alapján, amely összegek kábítószer-kereskedelem ideje alatt történő megszerzését a vádlott nem vitatta és annak ellenkezőjét sem kívánta az eljárás során bizonyítani. [24] Rögzíti az ítélőtábla, hogy a Btk. 74. §-ában szabályozott vagyonelkobzás lényege a bűncselekmény elkövetéséből származó javak elvonása, azaz a bűncselekmény elkövetése előtti vagyoni helyzet visszaállítása. Az intézkedés célja azon vagyon elvonása, amely bűncselekményből eredő, azaz törvénytelen, célja a helyreállítás és a megelőzés. A vagyonelkobzás ugyanakkor a konkrét bűncselekménnyel kapcsolatos vagyon elvonása mellett olyan vagyon elvonására is irányulhat, amelyről a bíróság – a konkrét bűncselekmény Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.760/2025/12/VII 6 megállapítása nélkül – észszerűen feltételezi, hogy az valamilyen egyéb bűncselekményből származik, ez az ún. kiterjesztett hatályú vagyonelkobzás, amelyről a Btk. 74/A. §

(1)és

(2)bekezdései tartalmaznak rendelkezéseket. A kiterjesztett hatályú vagyonelkobzás 2014/42/EU irányelvben meghatározott funkciója a bűnözés elleni hatékony küzdelem érdekében az, hogy az elkövető bűnösségének megállapítása esetén a konkrét bűncselekménnyel kapcsolatos vagyon mellett, meghatározott feltételek esetén az elkövető további vagyona is elkobozható legyen. Ezen uniós jognak megfelelést célozta a Btk. 74/A. §-ában írt szabályok törvénybe iktatása, 2016. október 28. napi hatállyal. [25] A fentiek alapján az ítélőtábla, bár egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a tanú1 részére történt kábítószer értékesítése kapcsán befolyt pénzösszegre a Btk. 74. §

(1)bekezdés a) pontja alapján 200.000 Ft erejéig szükséges vagyonelkobzás elrendelése, azonban a kétszeres értékelés tilalmára is figyelemmel ezen összeg leszámítandó a kutatás során lefoglalt 430.000 Ft összegből, míg a fennmaradó 230.000 Ft-ra, 625 EURO-ra, 400 CZK-ra és 100 USD-ra a Btk. 74/A. §

(1)bekezdés b) pontja alapján szükséges a kiterjesztett vagyonelkobzás alkalmazása. Egyetértett az ítélőtábla azon ügyészi állásponttal is, miszerint e körbe esett a - nyomozati iratok, illetve a gépjármű nyilvántartási adatai alapján - kétség kívül

1. szeptember
2. napján a vádlott tulajdonába került és jelenleg is a tulajdonában álló Audi A5 típusú személygépkocsi vagyonelkobzása is, függetlenül a legális és ismert bruttó jövedelmétől és fizetési kötelezettségeitől, ezért az ítélőtábla ezen rendelkezést pótolta, tekintettel arra, hogy a súlyosítási tilalom ellenére a Be.
3. §

(6)bekezdése alapján ennek nem volt akadálya. [26] A fentebb kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a szükséges részében a Be. 606. §

(1)bekezdés alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta, feltüntetve még az elsőfokú bíróság által tartott előkészítő ülés időpontját, tekintve, hogy a vádlott személyi adatait az előkészítő ülésen rögzítette, emellett helyesbítette azt, hogy az elsőfokú bíróság a határozatát tárgyalások helyett tárgyaláson hozta, mivel a Be. 561. §

(1)bekezdése alapján, a Be. 514. §

(1)bekezdésében és az

1. §-ában foglaltakra is figyelemmel a tárgyalás egységes egésznek tekintendő megnyitása és berekesztése között. Emellett feltüntette a vádlott elektronikus levelezési címét és telefonos elérhetőségét a Be.
2. §

(2)bekezdés g) pontjára figyelemmel, a Be. 561. §

(1)bekezdés b) pontja alapján, az ítélet rendelkezéseinek végrehajthatósága érdekében. [27] További fellebbezés lehetősége a Be. 615. §

(1)-

(2)bekezdésében foglalt feltételek hiányában kizárt. Debrecen,

1. március
2. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke, Dr. Mocsáry Eszter s.k. előadó bíró, Dr. Deák Judit s.k. bíró Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.760/2025/12/VII 7 Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 2.B.20/2025/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla jelen ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. március
5. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke