Bf.9/2024/11 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés], és ezért őt 7 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható. Kötelezte a vádlottat a sértett javára 141.402 forint bűncselekménnyel okozott kár megtérítésre, továbbá az állam javára 15.000 forint polgári jogi igény illetékének megfizetésére. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottat az ügyben felmerült bűnügyi költség megfizetésére is. [2] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosítása érdekében, míg a vádlott és a védője eltérő minősítésért és enyhítésért jelentettek be fellebbezést. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.1/2023/6-I. számú átiratában a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályokat betartva folytatta le a bizonyítási eljárást. A tényállás azonban részben megalapozatlan, a Be. 592. §

(2)bekezdés c) pontja alapján iratellenes, ezért a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja alapján szakértő2 igazságügyi orvosszakértő által készített szakértői véleményre figyelemmel helyesbítendő, hogy a vádlott által kivitelezett szúrás közepes erővel történt. Emellett a tényállás [13] bekezdése a jogi indokolásba tartozik. [4] Kifejtette, ha a [71] bekezdés első mondatában szerepelő megalapozatlan ténymegállapítás, (miszerint a vádlott öngyilkosságot kísérelt meg) igaz lenne, azt enyhítő Győri Ítélőtábla III/S.Bf.9/2024/11/II 2 körülményként kellene figyelembe venni. E tényre azonban bizonyítás nem folyt, csak a vádlott az egyik – „visszavont” – vallomásában utal erre. Ezt, mint iratellenes megállapítást mellőzni kell a tényállásból. [5] A törvényszék logikai hiba nélkül tett eleget bizonyítékértékelő kötelezettségének. A felmentésre irányuló fellebbezések a bizonyítékok újraértékelését célozzák, melyek a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetnek. [6] A tényállásból a törvényszék helyes következtetést vont a vádlott büntetőjogi felelősségére, a vádlott terhére rótt bűncselekmény jogi minősítése is helytálló. Ugyanakkor a [72] bekezdésben írt jogi indokolást helyesbítendő, mivel a vádlott az emberölés tipikus eszközét (13 cm pengehosszúságú, 2 cm legnagyobb pengeszélességű konyhakést) használva, egyízben közepes erővel a sértettet olyan helyen (mellkasán) szúrta meg, amely önmagában életfontosságú szerveket tartalmaz. Mivel pedig a szúrás erejétől a sértett a mögötte lévő ágyra esett, majd eszméletét vesztette, a vádlott megalapozottan gondolhatta, hogy a sértett halála bekövetkezik, s ezért távozott segítségnyújtás nélkül a helyszínről. Ebből pedig az a jogi következtetés vonható le, hogy a vádlott a magatartásának következményét kívánta. A vádlott ittasága folytán az alanyi oldal hiányzik, a tárgyi oldal elemeiből pedig egyértelműen az egyenes szándékra vonható le következtetés. [7] A büntetéskiszabási körülményeket is pontosítani kérte az ügyészség: a cselekmény kísérleti szakban maradása rendkívül csekély enyhítő nyomatékkal bír, mert a kísérlet befejezett és közeli volt. Nem enyhítő körülmény az a tény, hogy a cselekmény egymozzanatú volt és nem volt kitartó jellegű, továbbá a vádlott beszámítási képességét nem befolyásoló személyiségzavara sem enyhítő körülmény. A törvényszék tévesen értékelte enyhítő körülményként a vádlott részbeni beismerő vallomását, ugyanakkor a nyomozás során történt első gyanúsítotti kihallgatása alkalmával a vádlott úgy nyilatkozott, hogy a „szúrás pillanatára nem emlékszem” (első gyanúsítotti kihallgatás

1. oldal ötödik bekezdés utolsó mondata). Tehát a vádlott a legrelevánsabb körülményre nem tett beismerő vallomást. Összességében megállapítható, hogy a súlyosító körülmények nagyobb számban és nyomatékkal vannak jelen, ezért a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás súlyosítása indokolt és szükséges. [8] A beszámításra, a feltételes szabadságra bocsátásból való kizárásra, a polgári jogi igényre, a bűnjelekre és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezésekkel egyetértett. [9] A másodfokú eljárásban a vádlott és a védője a minősítés változtatására irányuló fellebbezési indítványukat visszavonták, és a fellebbezést már csak az enyhítés irányában tartották fenn. [10] A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában nem értett egyet azzal a főügyészségi állásponttal, amely szerint megalapozatlan ténymegállapítás, hogy a vádlott öngyilkosságot kísérelt meg. Álláspontja szerint ez a vádlott vallomásával bizonyított, és mivel nem volt vitatott az eljárás során, ezért erre további bizonyítás nem folyt. [11] Ugyancsak nem értett egyet azzal a fellebbviteli főügyészségi állásponttal sem, hogy a vádlott a cselekményt egyenes szándékkal követte el. Az egymozdulatos cselekmény egyértelműen az eshetőleges szándékot támasztja alá, és az egyéb körülmények is azt igazolják, hogy a vádlott nem kívánta a sértett halálát. [12] Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság enyhítő körülményként a cselekmény kísérleti szakban maradását, azt, hogy nem volt kitartó jellegű, a letartóztatás hosszabb tartamát és a vádlott személyiségzavarát. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a vádlott által okozott sérülés nem okozott közvetlen életveszélyt, és azt sem, hogy a vádlott a cselekmény után öngyilkosságot kísérelt meg, valamint a vádlott Győri Ítélőtábla III/S.Bf.9/2024/11/II 3 rendezett körülményeit (állandó munkahely), továbbá a vádlott rossz börtöntűrő képességét. A másodfokú eljárásban felmerült enyhítő körülményként kérte értékelni a vádlott tényfeltáró, a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását, a megbánó magatartását, a bocsánatkérését és a sértett javára megfizetett kártérítést. A fellebbezéséhez csatolta a sértett javára szóló kártérítési összeg megfizetését alátámasztó átutalási iratokat. [13] A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője fenntartotta az átiratban foglalt indítványát. Álláspontja szerint a vádlott és védő által bejelentett fellebbezések irányára tekintettel a felülbírálat teljeskörű. Kiemelte, hogy nem történt az eljárás során abszolút vagy relatív hatályú szabálysértés. [14] A tényállás korrekciójára vonatkozó indítványát változatlan formában fenntartotta. szakértő2 igazságügyi orvosszakértő azt rögzítette szakvéleményében, hogy a vádlott szúrása legalább közepes, nagy erővel történt. Az elsőfokú bíróság abból következtetett a szúrás nagy erejére, mivel a sértett egyik bordája eltört, ezzel azonban gyakorlatilag felülmérlegelte a szakértői véleményt, amely törvénysértő. [15] Vitatta, hogy a terhelt beismerő vallomást tett volna, ami enyhítő körülményként értékelendő. [16] A vádlott az első gyanúsítotti kihallgatásakor, illetve a nyomozási bíró előtt tett vallomásában ténybelileg valóban elismerte a bűncselekményt. Elmondása szerint megtörténhetett, ugyanakkor nem emlékezett magára a szúrás pillanatára. Majd a vádlotti védekezésben gyökeres fordulat állt be, amikor megismerte az igazságügyi genetikai szakértői véleménynek a tartalmát. Innentől arra helyezte a hangsúlyt, hogy a sértett saját magát szúrta meg. A törvényszék azonban nem fogadta el – helyesen – a vádlottnak ezen megváltoztatott védekezését, és az ítéleti tényállását a sértett és a további tanúk vallomásaira, a szakértői véleményekre, és az okirati bizonyítékokra alapította. [17] Kiemelendő a sértett vallomásaiból, hogy mindvégig következetesen hangsúlyozta, hogy őt a vádlott szúrta meg és senki más. Maga a szúrás előzmény nélküli volt, tehát a vádbeli időpontban történt italozás során sem szóváltás, sem veszekedés, sem verekedés nem volt a vádlott és a sértett között. [18] szakértő2 igazságügyi orvosszakértő a nyomozás során készített szakvéleményét fenntartva hangsúlyozta, hogy a sértett sérülése közvetetten volt életveszélyes. szakértő3, szakértő4 szakértőpáros pedig fenntartották, hogy a vádlottnál kimutatott személyiségzavar a beszámítási képességét nem érinti. Ez az enyhítő körülmények közül mellőzendő. [19] A genetikusszakértő a tárgyaláson magyarázatot adott arra, hogy miért nem volt megtalálható a vádlott DNS-e a bűnjelként nyilvántartott késnek a markolatán. E körben előadta, hogy ez függ attól, hogy mennyi ideig, milyen erővel fogja a vádlott az inkriminált kést, annak milyen érdes a felszíne. Nem feltétlenül kimutatható a kést rövid ideig megragadó, majd azzal szúró személy biológiai anyagmaradványa a markolaton. Ha az elkövetőtől származó anyagmaradvány nincs a kés markolatán, az még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem fogta a kezébe, vagy nem használta rövid ideig. Kérdésre kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a kézmosás jelentősen csökkenti az izzadmánynak a mennyiségét. [20] Kétségtelen, hogy az igazságügyi orvosszakértő nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a sértett saját magának okozta volna a szúrást, azonban a bíróság a fenti bizonyítékokat mérlegelve a sértetti vallomást, és az azokat alátámasztó bizonyítékok tartamát fogadta el, és erre alapította az ítéleti tényállását. [21] A mérlegeléssel megállapított tényállásból a törvényszék helyes következtetést vont a vádlott büntetőjogi felelősségére, a bűncselekmény jogi minősítése is törvényes. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.9/2024/11/II 4 [22] Fenntartotta, hogy egyenes szándékkal történt szúrásra vonható le jogi következtetés a tényállásból. Abból, hogy a sértett a szúrás erejétől a mögötte lévő ágyra esett, majd az eszméletét vesztette, a vádlott nyilvánvalóan gondolhatta, hogy a sértett meghalt, innentől kezdve segítségnyújtás nélkül távozott a helyszínről. [23] Az ügyész a büntetéskiszabási körülmények helyesbítésére vonatkozó indítványát is fenntartotta. [24] Nem értett egyet azzal, hogy enyhítő körülmény lenne, hogy a sérülés nem eredményezett közvetlen életveszélyt, hiszen a tényállásban rögzítésre került az is, hogy orvosi beavatkozás nélkül a sértett halála következett volna be. Kétségtelen, hogy becsatolásra került a vádlott részéről egy beismerő vallomás, de a nyilvános ülés által meghatározott keretekre figyelemmel az nem vehető figyelembe, tekintettel arra is, hogy nem a büntetés kiszabási körülmények közé sorolandó ezen okirat. A vádlott bocsánatkérésének mint enyhítő körülménynek a nyomatéka minimális. [25] A fentieket összegezve megállapítható, hogy a súlyosító körülmények nagyobb számban és nagyobb nyomatékkal vannak jelen, ezért a büntetés súlyosítása indokolt. [26] A vádlott védője hangsúlyozta, hogy a másodfokú eljárásban a vádlott tett egy írásbeli nyilatkozatot, amelyben a bűncselekmény elkövetését beismerte, és a bűnösségére kiterjedő, tényfeltáró vallomással élt. Ezért a felmentésre irányuló fellebbezést visszavonta. [27] Az enyhítés végett bejelentett fellebbezést és annak írásban benyújtott indokolását változatlanul fenntartotta. Kiemelte, a vádlott tudja, hogy büntetést fog kapni. Azt is tudja, hogy a bűncselekmény tárgyi súlya miatt ez sok évet jelent. Ugyanakkor a bíróságnak olyan hosszú tartamú büntetést kell kiszabni, hogy a vádlott, még normális mentális állapotban és megfelelő háttérrel tudjon szabadulni, és a társadalom hasznos tagja lehessen. [28] Álláspontja szerint a büntetési célok Terhelt1 vádlott esetében az elsőfokú bíróság által kiszabott kisebb tartamú szabadságvesztés büntetéssel is elérhetőek, ezért annak enyhítését indítványozta. [29] Végül utalt arra, hogy nem ért egyet az ügyészség súlyosításra irányuló indítványával. Az megalapozatlan és indokolatlan is, ezért a másodlagos indítványa az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. [30] A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában bocsánatot kért a büntetőeljárás összes résztvevőjétől, de legfőképpen a sértettől. Előadása szerint nem tud választ adni, hogy miért tette, de vállalja érte a felelősséget. Biztos benne, ha nem fogyasztott volna alkoholt, akkor nem történt volna meg ez a bűncselekmény. A jövőben szeretne alkoholmentes, normális, dolgos jövőt élni, a bv. keretein belül jelentkezett egy alkoholprevenciós foglakozásra is, és ezt szeretné kint is folytatni. [31] Figyelemmel arra, hogy a másodfokú eljárásban a vádlott és a védője a Be.
2. §

(3)bekezdése alapján az ott írt feltételek megtartásával az eltérő minősítés tárgyában – a vádlott javára - bejelentett fellebbezést visszavonták, a vádlott és a védő fellebbezése (ahogy az ügyészség fellebbezése is) a felülbírálat időpontjában kizárólag a büntetés mértékét támadta a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján. A Be. 590. §

(2)és

(3)bekezdésében írtakra figyelemmel, ha a fellebbezést kizárólag az 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.9/2024/11/II 5 [32] A bejelentett fellebbezések tartalmára és a felülbírálati korlátra figyelemmel, az ítélőtábla a törvényszék ítéletének felülbírálata során a Be. 591. §

(2)bekezdése és Be. 590. §

(3),

(5)és

(7)bekezdései szerint járt el, melynek eredményeképpen sem az ügyészség súlyosításra, sem a védelem enyhítésre irányuló fellebbezését nem ítélte alaposnak. [33] A korlátozott felülbírálat keretében az ítélőtábla vizsgálta a Be. 590. §

(5)bekezdése alapján, hogy volt-e olyan abszolút vagy relatív eljárási szabálysértés, amely miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének lenne helye, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, a terheltet fel kell-e menteni vagy meg kell-e szüntetni az eljárást, illetve a bűncselekmény minősítése törvényes-e, továbbá vizsgálandó a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés, amely jelen eljárásban a fellebbezés tárgya. Hivatalból vizsgálta emellett az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket is. [34] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság eljárásában nem észlelt olyan a Be. 607. §

(1)bekezdésben és a Be. 608. §

(1)bekezdésben rögzített hibát, hiányosságot, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette volna és mely a felülbírálatot gátolta volna. [35] A vád

1. december
2. napján történt érkezését követően a törvényszék az ügyet előkészítő ülésre tűzte ki
3. március
4. napjára. Az előkészítő ülésen a vádlott nem ismerte el vád szerint a bűnösségét, és nem mondott le a tárgyaláshoz való jogáról, így a bíróság tárgyalást tűzött ki. A folytatólagosan tartott tárgyalási napokon a törvényszék kihallgatta a vádlottat, a sértettet, a sértett testvéreit, élettársát, a sértettet ellátó mentősöket, a helyszínen jelen volt rendőrt, valamint a vádlott és a sértett viszonyával kapcsolatban nyilatkozni tudó tanúkat, a vádlott és védője által indítványozott tanúkat, így pl. a bv. pszichológust, és a vádlott a volt élettársát. Meghallgatta az igazságügyi elmeorvosszakértői véleményt készítő szakértőket, a genetikus szakértőt, a sértett sérüléseit vizsgáló szakértőt, a véleményeiket a tárgyalás anyagává tette. [36] A tényállás körében szükséges bizonyítékokat a törvényszék a tárgyalás anyagává tette, így az ügy ténybeli és jogi megítélését megalapozó bizonyítékokat feltárta, és logikai hibáktól mentes mérlegeléssel adott számot arról, hogy miért állapította azt meg. [37] Az ítélőtábla a Be.
5. §

(2)bekezdése és az 583. §

(3)bekezdés alapján nem vizsgálhatta az elsőfokú ítélet megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, az a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Így az elsőfokú ítéletben rögzített szúrás ereje sem lehetett felülbírálat tárgya. [38] A megállapított tényállásból a törvényszék helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, a terhére megállapított bűncselekmény minősítése törvényes, megfelel az anyagi jog szabályainak, a jogi indokolás azonban kiegészítésre szorul az alábbiak szerint. [39] A törvényszék helyesen mutatott rá ítéletének [67] bekezdésben, hogy az emberölés elkövetési magatartása nyitott törvényi tényállás: a Btk. 160.§

(1)bekezdése szerint, „aki mást megöl”, az valósítja meg. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.9/2024/11/II 6 [40] Helyesen utalt a törvényszék arra, hogy az elkövetéskori aktuális alanyi tudatartalomra, ezáltal az elkövető szándékára a Kúria 3/

1. Büntető Jogegységi határozatának iránymutatása szerint az ügyben feltárt alanyi (szubjektív) és tárgyi (objektív) tényezők alapján lehet következtetést vonni. [41] Az alanyi oldal vizsgálata azonban, ahogy azt a törvényszék is rögzítette az ítéletében nehézséget okozott, figyelemmel a vádlott által előadottakra, és arra, hogy a vádlott ittas állapotban követte el a cselekményt. Így nem kerülhetett feltárásra a cselekmény indítóoka, hiszen erre sem a vádlott, sem a sértett nem tudott nyilatkozni, a cselekményhez vezető pszichikus folyamat feltárása sem vezethetett ezen okból eredményre. [42] Ugyanakkor a bírói gyakorlatban rögzült, az EBH
3. számú eseti döntésben is írt elv, miszerint az önhibából leittasodó, s ennek következtében tudatzavar állapotában bűncselekményt elkövetőt olyannak kell tekinteni, mint akinek a beszámítási képessége teljes. A minősítés körében – a tárgyi oldal beható vizsgálata alapján – kell eldönteni azt, hogy az alanyi oldal teljessége esetén a magatartás miként minősülne [
4. évi IV. törvény
5. §,
6. §,
7. §

(1)bek.,

1. §]. [43] Utal az ítélőtábla a BH
3. számú eseti döntés I. pontjában kifejtettekre, amely szerint az emberölés bűntettének megállapításához nem szükséges a bántalmazást megelőző ölési szándék megléte, azaz a sértett megölésének előzetes elhatározása. A cselekmény végrehajtása során kialakuló rögtönös szándék ugyanúgy megalapozza az élet elleni bűncselekmény megállapítását, mint az előzetesen meglévő ölési szándék. [44] Mindezekre figyelemmel a tárgyi oldal vizsgálata kiemelt jelentőségű a vád tárgyává tett cselekmény megítélésében. Az elsőfokú bíróság a tárgyi oldal körében kellő alapossággal tárta fel az elkövetés eszközét, az elkövetés körülményeit és módját, az okozott sérüléseket. [45] Ahogy a jogegységi határozat is rögzíti, a kés tipikus, az élet kioltására használt eszköz. [46] Az elkövetés módja, erőkifejtés vizsgálata során helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott olyan erővel szúrta meg a sértettet, hogy az V. bordája is eltört. Jelentőséggel bír a cselekmény megítélése körében a szúrás irányítottsága, a sérülés helye, mellyel kapcsolatban rögzíthető, hogy a vádlott a sértett bal mellkasfelébe szúrt. E körben helytállóan mutatott rá a törvényszék az ítélet [69] bekezdésben, hogy köztudomású tény, miszerint a mellkas, annak bal oldala, a szív helye, amely létfontosságú szerv. [47] A törvényszék álláspontját az ítélőtábla a BH
5. számú eseti döntésben foglaltakkal egészíti ki: a kifejezetten élet kioltására szolgáló és alkalmas eszköz használata esetén csak akkor merülhet fel az ölési szándék hiánya, ha az elkövető azt kifejezetten úgy alkalmazza, hogy a halálos eredmény ne állhasson elő, és hatékony intézkedést tesz a halálos eredmény elkerülése érdekében. [48] Ilyen magatartás azonban a jelen ügyben nem állapítható meg a vádlott javára, sőt, a fentiekben kifejtettek szerint a tárgyi tényezők alapján az rögzíthető, hogy a vádlott a sértett halálának bekövetkezésébe nem csak belenyugodott, hanem az ölési cselekményt egyenes szándékkal követte el. Más módon nem magyarázható az, hogy a sértettet mellkason szúrta. [49] A sértett halála a szakszerű orvosi segítség miatt nem következett be, így az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette emberölés bűntette kísérletének a Btk.
6. §

(1)Győri Ítélőtábla III/S.Bf.9/2024/11/II 7 bekezdés alapján a vádlott cselekményét, mely - az indokolás ítélőtábla általi pontosításával mindenben helytálló. [50] A büntetés kiszabása körében irányadó tényeket is nagyrészt helyesen tárta fel a törvényszék, azonban azokat nem mindenben a súlyuknak megfelelően értékelte. Az elsőfokú bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott cselekményének egymozzanatú voltát, azt, hogy nem volt kitartó, ugyanakkor ez nem minősül enyhítő körülménynek. A büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló

1. BK vélemény alapján éppen az elhúzódó cselekmény (kitartó szándék) lehet súlyosító körülmény (
2. pont), ezért az ítélőtábla ezen enyhítő körülményt mellőzi. [51] Helyesen rögzítette a törvényszék, hogy a részbeni beismerő vallomás csekély mértékben vehető figyelembe, ugyanis az
3. BK vélemény szerint a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás enyhítő körülmény, igaz a részbeni beismerés is az lehet (
4. pont). Nagyobb a nyomatéka, ha az felderítő jellegű; ilyen esetben a cselekmény egészére kiterjedő beismerésnek a bűnösség részbeni tagadása mellett is enyhítő hatása van. Az elkövető megbánó magatartása, az eredmény elhárítására irányuló tevékenysége, a cselekmény megbánását kifejező komoly öngyilkossági kísérlete enyhítő lehet, de erre csak a vádlotti vallomás áll rendelkezésre. [52] Mellőzte az ítélőtábla az enyhítő körülmények sorából a vádlott személyiségzavarát, mivel a beszámítási képeséget nem befolyásoló személyiségzavar nem enyhítő körülmény az
5. BK vélemény értelmében. [53] Helyesen értékelte súlyosító körülményként az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott a terhére megállapított cselekményt a korábbi jogerős végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélése után, a próbaidő letelte után bő fél évvel követte el. További súlyosító körülmény az is, hogy az élet testi épség elleni bűncselekmények nagy számban elszaporodottak. [54] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által értékelt enyhítő körülmények mellett további nyomatékos enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlott az elsőfokú ítélet kihirdetése óta a sértett részére az általa kért kártérítést megfizette, valamint az azóta eltelt, fogvatartásban töltött időt is. [55] Az elsőfokú bíróság a Btk.
6. §

(2)bekezdése alapján helyesen rögzítette, hogy a vádlott terhére megállapított büntetési tételkeret 5-15 évig terjedő szabadságvesztés alapján a középmérték 10 év. [56] Az ítélőtábla szerint tekintettel arra, hogy a vádlott terhére a súlyosító körülmények az enyhítő körülményekhez viszonyítva az elsőfokú bíróság által megállapítottnál nagyobb számban és nyomatékban állapíthatók meg, a cselekmény kísérleti szakban maradása ellenére is a büntetési célok a törvényi minimumnál súlyosabb, de a középmértéket el nem érő határozott tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabásával érhetők el. A törvényszék által meghatározott büntetés igazodik a vádlott által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyához, a személyében meglévő társadalomra veszélyességhez és a bűnösségi körülményekhez, ezért annak sem enyhítésére, sem súlyosítására az ítélőtábla nem látott indokot. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.9/2024/11/II 8 [57] Az ítéletnek a feltételes szabadságra bocsáthatóságból kizárásra, az előzetes fogvatartás beszámítására, a lefoglalt bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó, az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezései is törvényesek. [58] A vádlott a védője útján igazolta, hogy a bűncselekménnyel okozott kárt a sértettnek mint magánfélnek a másodfokú eljárás során megtérítette, ezért az ítélőtábla a megfizetésre kötelező elsőfokú rendelkezést mint okafogyottat mellőzte. Tekintettel arra, hogy a kártérítés megfizetésére az elsőfokú ítélet kihirdetése után került sor, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 58/A. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti mérsékelt illeték alkalmazására nem volt törvényes lehetőség. Ezért a vádlottnak a polgári jogi igényhez kapcsolódó illeték teljes összegét kell megfizetni. [59] A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdés értelmében – az indokolás helyesbítése mellett - helybenhagyta azzal, hogy rögzítette a vádlott tényleges bejelentett lakcímét. [60] A másodfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől előzetes fogvatartásban töltött időt a Btk. 92. §

(1)-

(2)bekezdései alkalmazásával. Győr,

1. március
2. Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke Dr. Vajda Edit sk. előadó bíró Dr. Péntek László sk. bíró Záradék: Ezzel a végzéssel a Veszprémi Törvényszék
3. december
4. napján kelt 10.B.65/2022/
5. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
6. március
7. Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke