← Magyarország

Mfv.10143/2022/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A munkavállaló magatartása nem értékelhető munkamegtagadásként, ha az előírt munkafolyamat veszélyességét jelezte, az elméleti oktatást nem találta kielégítőnek, a gyakorlati képzésről pedig nem értesítették, az azon való megjelenést nem tették kötelezővé. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.VIII.10.143/2022/

  1. A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró Dr. Stark Marianna bíró Dr. Tánczos Rita bíró Szolnokiné dr. Csernay Krisztina A felperes: felperes neve cím1 A felperes képviselője: Dr. Furulyás Ibolya ügyvéd /Furulyás Ügyvédi Iroda/ cím2 Az alperes: alperes neve cím3 Az alperes képviselője: Dr. Zimmer Mátyás kamarai jogtanácsos cím3 A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes Kúria VIII.Mfv.10.143/2022/4 2 A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.045/2022/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 9.M.71.348/2020/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.045/2022/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak 60 napon belül az adó- és vámhatóság bevételi számlájára 208.825 (kétszáznyolcezer-nyolcszázhuszonöt) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  5. október 2-tól
  6. július 9-éig állt az alperes alkalmazásában energetikai gépkezelő munkakörben, az Energetikai Osztályon (fűtő-hűtő részleg) 12 órás műszakbeosztás szerint. Központi fűtés és csőhálózat szerelő, valamint hűtőgépkezelői szakképesítéssel rendelkezik. [2] Az alperes a székhelyeként működő törzsgyárban hűtőgépházat üzemeltet, amelynek felújítása zajlott a perbeli időszakban, az elöregedett hűtőgépek cseréjét végezték. A 9 hűtőgépből
  7. március 26-áig 8 darab elbontása történt. A bontási feladatot a Beruházási és Üzemviteli Főosztályhoz tartozó Energia Osztály, valamint a GépészÉpületgépész Osztály munkavállalói végezték. [3] Az alperes
  8. március 26-án munkautasításban rögzítette az NKSA 640 típusú kompresszoros hűtőgép ammónia töltetének lefejtését. A részlegvezetői utasítást a felperes megismerte, részére az anyag oktatása megtörtént, a vizsgáztatási lapot a felperes
  9. március 26-án aláírta. [4] Az alperes ezen a napon szóban utasította a felperest a hűtőgép ammónia leeresztésére, mely munkáltatói utasítást a felperes megtagadott. személy1 osztályvezető kérte, hogy írásban is rögzítse ennek okát, és tájékoztatta arról, hogy a munkautasítás megtagadása fegyelmi vétség, amit a munkáltató ki fog vizsgálni. Kúria VIII.Mfv.10.143/2022/4 3 [5] A felperes
  10. március 26-án egy feljegyzést adott át az alperesnek, amelyben azt rögzítette, hogy „Alulírott felperes neve a szám
  11. részlegvezetői utasítást nem vagyok hajlandó végrehajtani. Indokaim: Mert nem tartozik a munkakörömhöz, és úgy tudom, hogy a gázlefejtéshez hűtőközeg kezelői tanfolyam szükséges. Veszélyes műveletnek tartom, mivel még soha nem végeztem ehhez hasonló tevékenységet. A munkautasítás nem terjed ki a préslevegő gépházra, esetleges gázömlés esetén ammóniát sűríthet be a hálózatba. A munkautasításból nem derül ki számomra, hogy mely műveletet kell nekem végeznem. A munkautasításból nem derül ki, hogy a szívó- és nyomószelepek milyen állásban legyenek. A fenn felsoroltakat szóban is közöltem, a válasz az volt, hogy ez nem indok. A munkautasítást elolvastam, az oktatási lapot aláírtam.”. [6] Az alperes a felperessel szemben
  12. április 11-én fegyelmi eljárást indított a munkautasítás megtagadásával összefüggésben. A fegyelmi eljárás elrendelésének okaként azt rögzítette, hogy a felperes
  13. március 26-án megtagadta a munkahelyi felettese, személy2 részlegvezető által adott munkautasítás teljesítését. Rögzítette, hogy a tényállást megvizsgálta, és előzetesen azt állapította meg, hogy a felperes nem tagadhatta volna meg a feladat elvégzését, mivel nem veszélyeztette a saját vagy más személy életét, testi épségét, vagy a környezetet súlyosan és közvetlenül, továbbá nem ütközött munkajogi, munkaügyi szabályba. [7] Az esettel összefüggésben
  14. április 19-én sor került a felperes meghallgatására. Itt előadta, hogy az ammónia lefejtését azért találta veszélyesnek, mivel ilyen folyamatot még nem látott el korábban. Nem volt egyértelmű az oktatás, jelezte, hogy nem volt helyszíni képzés sem. Rögzítette a munkáltató a meghallgatás jegyzőkönyvében, hogy előzetesen szóban oktatták, majd ezután írásbeli oktatás is következett, amelyen a felperes a mellékelt aláírt oktatási lap által is igazoltan részt vett. A helyszíni oktatásra már nem ment el arra hivatkozva, hogy ő az írásbeli oktatás után feltette kérdéseit, elmondta aggályait a művelettel kapcsolatban, ami leoktatásra került. Nem számít oktatásnak az, hogy a gyakorlatban nincs elmagyarázva a művelet a helyszínen is. A délelőtti oktatás után néhány munkavállaló elindult a géphez gyakorlati oktatásra, de a felperes ehhez a csoporthoz nem csatlakozott, mivel veszélyesnek tartotta a műveletet, és nem akarta önmagát kitenni ennek a veszélynek, ami az oktatási lapon szereplő tevékenységhez kapcsolódik. Ezzel indokolta azt is, hogy az ammónia leeresztésre vonatkozó munkautasítást megtagadta. [8] A felperes munkaviszonyát az alperes
  15. május 9-én kelt felmondással megszüntette. Ennek indokolásában rögzítette, hogy a felperes
  16. március 26-án megsértette az Mt.
  17. §

(1)bekezdés c) pontjában és a munkaszerződésben foglalt azon kötelezettségét – amely alapján köteles a munkáját a kapott utasítások szerint végezni –, amikor megtagadta munkahelyi felettese, személy2 részlegvezető által adott azon utasítás teljesítését, amely szerint az NKSA 640 típusú kompresszoros hűtőgép ammónia lefejtését hajtsa végre kollégájával együtt. A munkáltató súlyos kötelezettségszegő magatartásként vette figyelembe a felperes által írásban is elismert tényt, amely szerint önhatalmúlag, saját maga által meghatározott szempontok szerint bírálta felül az egyértelmű munkáltatói utasítást. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [9] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 60 nap felmondási időre járó 336.082 forint távolléti díj és 4 havi távolléti díj összegének megfelelő Kúria VIII.Mfv.10.143/2022/4 4 1.752.163 forint végkielégítés megfizetésére az Mt. 82. §
(3)
(4)bekezdése alapján. Perköltséget is igényelt. [10] Előadta, hogy az alperes
  1. március 26-án szóban utasította a hűtőgép ammónia leeresztésére, amely nem tartozik munkaköri feladatai közé, képesítése erre vonatkozóan nincsen. Az alperes által adott munkautasítás álláspontja szerint nem volt egyértelmű, így annak elvégzése komoly veszélyeket rejtett magában, amely akár életre és testi épségre is veszélyes lehet. Egy évvel ezelőtt egy ilyen munkáltatói utasítás elvégzéséből munkabaleset lett. [11] Álláspontja szerint a munkáltatói utasítás megtagadásának jogszerűsége szakkérdés, amelyet a fegyelmi eljárás során az alperes egyáltalán nem vizsgált. [12] A felperes vitatta, hogy a munkakörébe tartozott volna a feladat elvégzése, valamint azt, hogy tananyag lenne az ammónia leeresztése. Állította, hogy a felmondás indokolásából nem derül ki, miszerint a fegyelmi eljárás során tisztázódott volna, hogy jogszerű volt-e a megtagadás vagy sem. [13] Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására és perköltségben való marasztalására irányult. Hivatkozása szerint a felperes a munkautasítás végrehajtását megtagadta, amely miatt személy1 osztályvezető kérte, hogy írásban rögzítse annak okait, egyúttal jelezve, hogy a munkamegtagadás fegyelmi vétség, amit ki fognak vizsgálni. [14] Alperes megállapította, hogy a hűtőgépkezelők részére az ammónia közeg kezelése tananyag, ezen túlmenően megjegyzendő, hogy a felperes számára ismert volt ez a tevékenység, korábban ellátott ilyen munkát. [15] Az utasítás teljesítésének megtagadására vonatkozó, a munka törvénykönyvéről szóló
  2. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.)
  3. §-ban foglalt körülmények nem álltak fenn, és nem talált arra vonatkozó körülményt, amely méltányos mérlegelés körébe esne. [16] A felmondás jogszerűségével kapcsolatban az alperes előadta, hogy az – pontos jogszabályi hivatkozással – megjelöli, miszerint a felperes az Mt.
  4. §
(1)bekezdés c) pontját sértette meg, konkrétan tartalmazza, hogy személy2 részlegvezető által adott utasítás megtagadása miatt került sor a felmondásra, végül pedig azt, hogy a kötelezettségszegést azért értékelte különösen súlyosnak, mert a felperes önhatalmúlag, saját maga által fontosnak ítélt szempontok szerint döntött a kötelezettségszegés mellett, amelyek jogszerűsége méltányos alapon később sem volt igazolható. Az első- és a másodfokú bíróság ítélete [17] A Fővárosi Törvényszék 9.M.71.348/2020/48. számú ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest perköltség viselésére. Kimondta, hogy a perben felmerült szakértői díjat és illetéket az állam viseli. [18] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 54. §
(1)
(2)
(3)bekezdésére, 65. §
(1)bekezdésére, illetve 66. §
(1)
(2)bekezdésében foglaltakra. [19] Az alperes arra alapította a felmondást, hogy a felperes az egyértelmű munkautasítást megtagadta, amelyet súlyos kötelezettségszegő magatartásként vett figyelembe, mert a munkavállaló önhatalmúlag, saját maga által meghatározott szempontok szerint bírálta felül az egyértelmű munkáltatói utasítást, és az utasítás megtagadhatóságára vonatkozó feltételek (Mt.
  1. §) nem álltak fenn. Kúria VIII.Mfv.10.143/2022/4 5 [20] A bíróság tényként rögzítette, hogy a felperes
  2. március 26-án személy2 részlegvezető utasítását, amely szerint az NKSA 640 típusú kompresszoros hűtőgép ammónia töltésének lefejtésében működjön közre, megtagadta. A megszüntetés indoka tehát nem volt közhelyszerű, abból világosan meg lehetett állapítani, hogy a munkáltató intézkedését mire alapítja. [21] A perben nem volt vitatott az, hogy a felperes az alperes munkautasításának végrehajtását megtagadta, ezért a perben a felperesnek kellett azt bizonyítani, hogy az Mt.
  3. §-ban foglalt feltételek fennálltak, az utasítás végrehajtása más személy egészségét vagy a környezetét közvetlenül és súlyosan veszélyeztette, vagy a felperes életét és testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan érintette vagy veszélyeztette, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközött. Ezzel szemben az alperes érdekében állt annak igazolása, hogy a felperes munkakörébe tartozó volt az a feladat, amelyre a munkautasítás vonatkozott, valamint az, hogy a felperes megfelelő képesítéssel rendelkezett a feladat ellátásra. [22] Az elsőfokú bíróság az egybehangzó tanúvallomások alapján megállapította, hogy a munkautasítás a feladat végrehajtásakor már mindenki számára egyértelmű volt, a felperes munkakörébe tartozó feladatnak tekinthető, a munkautasítást a felperes megismerte, aggályait előadhatta, kérdéseire választ kapott, és a gyakorlati képzésen már nem jelent meg. [23] Az elsőfokú bíróság az alperes indítványára azon tény bizonyítására, hogy a felperes képzettsége alapján alkalmas volt a munkafeladat elvégzésére az cég neve Zrt-t kereste meg. A képző intézmény úgy nyilatkozott, hogy az ammónia hűtőközeget tartalmazó hűtőberendezés esetében a kezelési és karbantartási utasításban megadott tevékenységeket végezheti a kezelő személyzet. A hűtőgépkezelő szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeiben a munkaterület rövid leírása nem tartalmazza a hűtőgépekben alkalmazott hűtőközegekkel kapcsolatos tevékenységet, így a hűtőközeg leeresztésével összefüggő ismereteket sem. [24] A felperes nem vitatottan kapott oktatást a vizsgált tevékenységre vonatkozóan, amely tartalmazza az ammónia lefejtését, mint hűtőgép kezelői feladatot. [25] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes végzettsége alapján karbantartói tevékenységet láthatott el, illetve a kezelési utasításban az ammónia mint hűtőközeg lefejtése tevékenységként szerepelt. [26] A szakértő a helyszíni szemlét követően
  4. sorszám alatt, majd felhívásra
  5. október
  6. napján
  7. sorszám alatt előterjesztett kiegészített szakvéleményében megállapította, hogy a felperes hűtőgépkezelő szakképzettsége alapján a 21/
  8. (V. 14.) NFGM rendelet mellékletének 6.
  9. pontját alapul véve jogosult hűtő- és klímaberendezés szerelési és karbantartási tevékenység végzésére. A munkautasításban szereplő munkafolyamat alapján megállapítható, hogy a felperes végzettsége megfelelő volt ennek a tevékenységnek az ellátásához. [27] Az elsőfokú bíróság a szakvéleményen felül a munkatársakat meghallgatta tanúként abban a körben, hogy a munkautasítás egyértelmű volt-e. A tanúk közül nem volt olyan, aki azt állította volna, hogy ez számára nem adott egyértelmű eligazítást, amelybe bele tartozik az is, hogy a szívó- nyomó szelepeknek milyen állásban kell lennie. A felperes előadta (amelyet személy1 tanú megerősített), hogy évente egy-két hűtőgépet kellett elbontani, így az nem volt egy mindennapi rutinfeladat. Álláspontja szerint nem derült ki, hogy az utasítás munkavállalók általi elolvasása után a munkáltató oldaláról bárki is ellenőrizte volna, hogy a munkavállalók értik-e, megértik-e és a gyakorlatban alkalmazni is tudják-e az abban foglaltakat. Kúria VIII.Mfv.10.143/2022/4 6 [28] Az elsőfokú bíróság hivatkozott arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint előírt munkavégzés szándékos megtagadása súlyos megítélés alá esik, különösen olyan esetben, amikor a teljesítésnek nincs számba vehető akadálya (BH.1999.532.). [29] A felperest adott napon nem bíztak meg olyan munkafolyamat elvégzésével, amely balesetveszélyes lett volna, az alperes a védőfelszerelést is biztosította. A felmondás okszerű, figyelemmel arra is, hogy az utasítás nyílt megtagadása a kollektívára rossz hatást gyakorolhatott. [30] A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.045/2022/
  10. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 1.752.163 forint végkielégítést és 336.082 forint kompenzációs általányt perköltség és illeték viselés mellett. [31] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy miután a felperes az utasítást megtagadta, a Pp.
  11. §
(1)bekezdése alapján őt terhelte az Mt. 54. §
(1)
(2)bekezdés szerint annak bizonyítása, hogy az utasítás végrehajtása életet, testi épséget, közvetlenül és súlyosan veszélyeztetett volna. [32] A másodfokú bíróság utalt arra, hogy az Mt.
  1. §-a alkalmazása során nem a felperes szubjektív érzetének van jelentősége abban a tekintetben, hogy az élet, testi épség, egészség, közvetlen és súlyos veszélyeztetése megvalósult-e, hanem az objektív tényeknek, a felperes szubjektív érzete a jogvita eldöntése során irreleváns. A tények ebben az esetben bizonyítási kérdést képeztek, és részben szakértői kompetenciába tartozó különleges szakértelemmel megválaszolható szakkérdést jelentettek. Ugyanakkor a másofokú bíróság szerint nem szakkérdés, hogy a felperes munkaköri feladatai közé tartozott-e az ammónia lefejtése, továbbá annak megítélése, hogy a munkautasításnak tartalmaznia kell-e a munkairányító meghatározását, mert ezek eldöntésére a bíróságnak kellő szakértelme van, így az elsőfokú bíróságnak e körben előadott érvelését a másodfokú bíróság mellőzte. [33] Megalapozatlan a felperes azon hivatkozása, hogy az ammónia leeresztése ne tartozott volna munkaköri feladatai közé. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes
  2. október 1-jén kelt, a munkaszerződéshez mellékletként csatolt írásbeli tájékoztatás szerint munkaköri feladatai közé tartozott az Energia Osztály tevékenységi körében felmerülő szolgáltató létesítmények és hálózatok szakszerű üzemeltetése. Nem volt vitatott a peres eljárás során, hogy a felperes korábban ilyen feladatot nem végzett, és ezt a feladatot a karbantartók látták el. Következetes azonban a bírói gyakorlat abban, hogy a munkakör az abba tartozó feladatok összessége, önmagában egy-egy munkaköri feladat változása, a munkakör egy munkaköri feladattal való kiegészítése, amennyiben az a munkakör jellegét nem változtatja meg, nem minősül munkaszerződés módosításnak. [34] A felperes a másodfokú eljárásban továbbra is vitatta, hogy rendelkezésére állt volna a szükséges készség, jártasság a feladat ellátására. Az Mvt.
  3. §-a előírja, hogy a munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására egészségileg alkalmas, rendelkezik az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készséggel és jártassággal. Ezen kötelezettség az Mt.
  4. §
(1)bekezdéséhez tartozik, amely rendelkezés szerint a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni, továbbá a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani. A két jogszabály – az Mt. 51. §
(1)bekezdése és az Mvt.
  1. §-a – egymással az általános- speciális viszonyban van. Tény, hogy még ha a felperes tanulta is az ammónia leeresztését több évtizeddel ezt megelőzően, az alperesnél fennálló mintegy két évtizedes munkaviszonya alatt – immár az alperes által sem vitatottan – nem végzett ammónia leeresztést. Az alperes egy veszélyes vegyi üzem, ahol veszélyes anyagokkal dolgoznak, és nem vitás az ammónia is az. Kétségtelen, hogy az ammónia Kúria VIII.Mfv.10.143/2022/4 7 leeresztés nem volt rutin feladat, veszélyes is volt, amit csak utasításra lehetett végezni, az alperes az ehhez szükséges védőfelszerelést is biztosította. [35] Nyilvánvalóan a felperes munkaköréből és az alperes veszélyes üzemi jellegéből adódóan felperesnek időnként veszélyes feladatokat is el kellett látni, ez azonban önmagában a munka megtagadására nem jogosítja fel. Ugyancsak nem tagadható meg a munkafolyamat arra hivatkozással, hogy olyat a munkavállaló még nem végzett. A munkaköri feladatok elvégzéséhez szükséges készséget és jártasságot a munkáltató megfelelő oktatással is biztosíthatja. Miután a felperes vitatta az oktatás megfelelőségét, ezért ebben a kérdésben dönteni kellett az eljárt bíróságoknak, ez alapján lehetett megítélni a készség, jártasság kérdését is. [36] Nem vitás, hogy a felperes az oktatási ívet aláírta, a munkautasítás alapján történő oktatást a szakértő jogszabályszerűnek minősítette. Az elsőfokú bíróság több olyan tényre és körülményre is nyilatkoztatta, amely nem szakkérdés, hanem jogkérdés. Nem kétséges, hogy az egyébként hűtőgépkezelői végzettséggel rendelkező felperesnek oktatást kellett kapnia az ammónia leeresztéséről, hiszen a munkaköri feladat számára új volt, azt évtizedek óta nem gyakorolta, a szükséges ismeretekkel nem rendelkezett, a munkafolyamat kifejezetten veszélyes volt. Új munkaköri feladat az ammónia lefejtése nemcsak a felperesnek, de más munkavállalóknak is gondot okozott, többen is megtagadták az utasítás teljesítését. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ammónia lefejtéssel kapcsolatban munkahelyi baleset is történt, ezért került sor a munkautasítás írásba foglalására. [37] Lényeges körülmény, hogy az alperes a meghallgatási jegyzőkönyvben, de később a per során és a fellebbezésben is elismerte, hogy délután még tartott egy gyakorlati oktatást, melyen állítása szerint a felperes már nem jelent meg. A felperes az utasítás megtagadásakor arra hivatkozott, hogy a munkautasításból nem derült ki számára, mely műveletet kell neki végezni, és hogy a szívó- és nyomószelepek milyen állásban legyenek. A meghallgatása során éppen a helyszíni oktatás elmaradását kifogásolta, melyre a peradatokból megállapíthatóan már csak a későbbiekben, az utasítás megtagadását követően került sor. A helyszíni oktatást maga az alperes is fontosnak találta, különben miért tarott volna ilyet, ezen azonban a felperes már nem vett részt, és erre nem is kötelezték. Az alperes ugyan a felperes terhére rótta, hogy a gyakorlati oktatásra nem ment el, de erre nem volt kötelezve, továbbá a felmondás indoka sem az, hogy a felperes a gyakorlati oktatást nem teljesítette. Az alperes hivatkozott arra, hogy a gyakorlati oktatás szükségtelen volt, de ez nem helytálló annak tükrében, hogy mégis tartott oktatást, de csak azt követően, hogy a felperes a számára nem egyértelmű utasítást megtagadta. [38] A másodfokú bíróság szerint a bizonyítékok alapján az volt rögzíthető, hogy a munkautasítás a gyakorlati oktatással együtt vált világossá már a helyszínen. A helyszíni oktatás alkalmával azonban a felperes nem volt jelen, ez nem értékelhető a terhére, mert a megjelenésre nem kötelezték. [39] A szakértői véleményből kitűnően a munka nem minősíthető közvetlenül és súlyosan veszélyesnek. A másodfokú bíróság szerint azonban a munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközés megállapítható, mert az alperes nem teljesítette az Mt.
  2. §
(2)és
(4)bekezdés szerinti együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét. [40] A szakértői vélemény szerint a belső képzés megfelelt a munkavédelmi szabályok követelményeinek, de nem felelt meg az Mt. alapvető magatartási előírásainak. Ha egy veszélyes és első alkalommal végzett munkafeladat kapcsán a munkavállaló jelzi, hogy az utasítás számára nem egyértelmű, akkor a munkáltatónak mindent meg kell tenni a megfelelő tájékoztatás érdekében. Ha pedig a munkáltató egy gyakorlati képzést is szükségesnek tart, akkor nem róható a munkavállaló terhére, hogy éppen annak hiányát sérelmezve korábban megtagadta az utasítás elvégzését. A helyes eljárás az lett volna, ha az alperes kötelezte volna Kúria VIII.Mfv.10.143/2022/4 8 felperest a gyakorlati oktatásra, ahol kiderült volna számára a konkrét munkafolyamat mibenléte, és az ezt követő munkamegtagadás már valóban jogellenes lett volna. Az alperes ezen eljárása különösen indokolt lett volna figyelemmel arra, hogy a veszélyes feladatot első alkalommal végezte volna a munkavállaló, aki 18 éve áll az alperes alkalmazásában, és nincs arra utaló peradat, hogy korábban bármilyen utasítást megtagadott volna. Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme [41] Alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte a felperes perköltségben való marasztalásával. Másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte, a felperes perköltség fizetésre kötelezésével. [42] Elöljáróban hivatkozott arra, hogy a társaság törzsgyára és fióktelepei veszélyes üzemnek minősülnek, területükön minden anyag méreg, továbbá a gépészet is veszélyes. A munkavállalóknak nap mint nap veszélyes anyagokkal kell érintkezniük, feladatuk ellátásához felhasználniuk. Ezen fokozott veszéllyel járó tevékenységre tekintettel is elengedhetetlen követelmény, hogy a munkavállalók az utasítások szerint járjanak el. [43] Az ügy érdemét tekintve az alperes megsértett jogszabályhelyként jelölte meg az Mt. 52. §
(1)bekezdés c) pontját és
  1. §-át, valamint a polgári perrendtartásról szóló CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdését, 279. §
(1)bekezdését és 346. §
(5)bekezdésében foglaltakat. [44] Az alperes érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Pp.
  1. §-ban foglaltakat, mivel a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte. Felperes nem az oktatás elmaradása miatt tagadta meg az utasítást, hanem annak állítólagos veszélyessége és az utasítás nem egyértelmű volta miatt. A tényállás szerint a felperes ismételten tagadta meg elvi éllel az alperes utasítását a gyakorlati oktatás vonatkozásában. A munkamegtagadás nem volt jogszerű, hiszen nem álltak fenn az Mt.
  2. §
(2)bekezdésében foglalt feltételek. Ezen magatartás sérti az Mt. 6. §
(1)bekezdésében foglaltakat, mely szerint felróható magatartására, előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. [45] Alaptalanul állította a másodfokú bíróság, hogy a felperes több évtizeddel az esetet megelőzően tanulta az ammónia leeresztését. Ezzel szemben 7 évvel ezelőtt újra oktatásban részesült az érintett munkafeladattal kapcsolatosan. [46] A felek által nem vitatott, hogy az ammónia veszélyes anyag, és az sem, hogy a felperes veszélyes üzemben dolgozott. A munkahelyből adódóan a munkavállalóknak előfordul, hogy veszélyes anyagokkal kell dolgozniuk, amit a felperes is több alkalommal megtett. Ilyen napi tevékenysége volt például, amikor olajat kellett a hűtőből leereszteni, addig a pillanatig, amíg az ammónia „ki nem csapott”. Ezen feladatot szintén oktatás után kellett elvégezni. A másodfokú bíróság tévesen értékelte a feladat veszélyességét, amely kihatott a jogerős ítélet érdemére. Az ammónia leeresztése nyílt légtérben történik, ahol a fizika általános törvényszerűségei mellett ammónia mérgezés kizárható. [47] Nem lehet a munkáltató terhére értékelni, hogy maga is veszélyesnek minősítette a műveletet, hiszen minden művelet „veszélyes” egy vegyi üzemben, és ha a természet törvényei kizárják a sérülés veszélyét, akkor az Mt. 54. §szerinti megtagadási indokok objektív módon nem állnak fenn. Kúria VIII.Mfv.10.143/2022/4 9 [48] Ez a folyamat a gyakorlati oktatás során minden munkavállaló számára egyértelművé vált, és az, hogy önszántából elvi éllel megtagadta felperes az azon való részvételt, nem az alperes mulasztása körébe tartozik. Az alperes az eljárás során helyszíni szemlét kért, ahol a felperes nem jelent meg, és amely szemlén a szakértő megállapította, hogy a munkaköri és veszélyes üzemi „általános” kockázatokon felül nem volt azonosítható semmilyen további veszélyes körülmény a munkavégzéssel kapcsolatosan. A szakértői vélemény az alperes álláspontját igazolta, mivel az utasítás megtagadásához szükséges Mt. 54. §
(2)bekezdése szerinti közvetlen és súlyos veszélyeztetés mint konjunktív feltétel nem állt fenn a munkafolyamatban. [49] Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság eljárási hibát vétett, és megsértette a Pp.
  1. §-ban foglaltakat, amikor nem megfelelően értékelte a bizonyítékokat, és tévesen jutott a feladat veszélyességének megállapítására. [50] A felperesen kívül személy3 munkavállaló tagadta meg a munkautasítást, aki a délután folyamán ezen nyilatkozatát visszavonta, miután a gyakorlati oktatáson megjelent. Ennek értékelése során is a másodfokú bíróság megsértette a Pp.
  2. §-át. [51] Tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a munkautasítás nem volt egyértelmű. személy2 tanú elmondása szerint pénteken megkapták a munkavállalók a hétfői napon elvégzendő feladat munkautasítását. Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp.
  3. §-ban foglaltakat, ezt a körülményt mint bizonyítékot nem megfelelően értékelte. [52] A felperes kérdéseire a munkáltató válaszolt, majd volt gyakorlati oktatás, amelyre saját döntése alapján nem ment el. Ezt az elsőfokú bíróság értékelte helytállóan, a munkáltató teljes mértékben eleget tett együttműködési kötelezettségének. E körben is sérült a Pp.
  4. §a. [53] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes nyíltan megtagadta a munkautasítást, ami kihatással volt a csapat többi tagjára is. Az elsőfokú bíróság e körben helyesen utalt arra, hogy a munkavégzés szándékos megtagadása súlyos megítélés alá esik különösen olyan esetben, amikor a teljesítésnek nincs akadálya (BH.1999.532.). [54] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és annak jogi indokai [55] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [56] A Pp.
  5. §
(1)bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát, figyelemmel a Pp.
  1. §-ban foglaltakra is. [57] Jelen jogvita eldöntése során a másodfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy a felperes nem vitásan a munkáltatói utasítást megtagadta, így a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján őt terhelte annak bizonyítása, hogy ez jogszerűen történt, mert az utasítás végrehajtása más személy egészségét, a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, illetve az a munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközne (Mt. 54. §
(1)
(2)bekezdés). Kúria VIII.Mfv.10.143/2022/4 10 [58] Helytállóan foglalt állást a bizonyítékok alapján arról is a másodfokú bíróság, hogy az ammónia leeresztés a felperes munkaköri feladatai közé tartozott, és azt csak külön munkáltatói utasítás alapján lehetett elvégezni. A felperes azonban következetesen állította azt, hogy nem volt meg ezen feladat ellátáshoz szükséges készsége, jártassága, így foglalkoztatása az Mvt.
  1. §-ának előírásaiba ütközött volna. Ebből következően ezen előadás érdemi vizsgálatára szűkség volt a jogvita eldöntése érdekében. [59] A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a felperesnek az alperesnél hosszú ideje fennálló munkaviszonya alatt ammónia leeresztést nem kellett végezni. Az alperes hivatkozása szerint is erre nézve oktatást utoljára 7 évvel ezelőtt kapott (felülvizsgálati kérelem
  2. oldal utolsó előtti bekezdés). Ezen körülmény pedig nem támasztja alá azon törvényi elvárás [Mvt.
  3. §-a, Mt.
  4. §
(1)bekezdése] betartását, hogy a munkafolyamat elvégzéséhez a munkavállalónak kellő kompetenciával kell rendelkeznie. Nem volt vitatott, hogy a felperes veszélyes üzemben, veszélyes anyagokkal dolgozott, így oktatása minden munkafeladatot illetően kiemelt fontosságúnak tekintendő. [60] Helytállóan rögzítette a másodfokú bíróság, hogy a munkautasítás alapján történő oktatást a szakértő szabályszerűnek minősítette, a felperes pedig az oktatási ívet aláírta. Ugyanakkor a felperes az oktatás alkalmával számos kérdést fogalmazott meg az ammónia leeresztés munkafolyamat lebonyolítását illetően, amire megfelelő részletességű magyarázatot illetve választ nem kapott. A munkafolyamathoz szükséges készség, jártasság elsajátításához nem volt elégséges a munkáltató azon eljárása, hogy arról tájékoztatta a felperest, miszerint a munkautasításban valamennyi kérdésére választ talál. Nem vitatottan felperes számára a feladat új volt, oktatást pedig több évvel korábban kapott egy veszélyes munkafolyamat elvégzéséhez. [61] Peradat, hogy a tevékenység lebonyolítása, technikai végrehajtása nem csak a felperesnek, hanem több munkavállalónak (például személy3 gépkezelőnek) is gondot jelentett, ezért a munkáltató a helyszínen további gyakorlati eligazítást tartott szükségesnek, amin a felperes már nem vett részt. A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül jutott ebben a körben az alperest terhelő bizonyítási kötelezettség (Pp. 265.§
(1)bekezdés) mellett arra a megállapításra, hogy az alperes nem tudta bizonyítani állítását a munkafolyamatra vonatkozó teljeskörű és kielégítő oktatás körében, miszerint a délutáni gyakorlati oktatásról a felperes tudott, illetve, hogy az azon való megjelenését az utasítás megtagadás indokainak írásba foglalását követően az alperes kötelezővé tette volna (Pp. 279.§
(1)bekezdés). [62] Az alperes megsértette az Mt. 6. §
(2)
(4)bekezdés szerinti együttműködési, tájékoztatási kötelezettségét. A felperes jelezte a konkrét probléma mibenlétét is megjelölve, hogy a veszélyes anyaggal végzendő munkafeladat számára nem egyértelmű, továbbá előadta azt is, hogy nemrégiben éppen az ammóniával való munkavégzés során az alperesnél munkabaleset is történt, amit elkerülni szeretne. Ilyen körülmények mellett pedig az alperesnek pontos időpont meghatározása mellett kötelezővé kellett volna tennie a gyakorlati képzést, illetve az azon való részvételt a felperes és munkatársai részére kétségeiknek az eloszlatása érdekében. Ennek elmaradása miatt a felperes magatartása az adott esetben nem értékelhető jogellenes munkamegtagadásként (Mt. 54.§
(2)bekezdés). Ilyen körülmények mellett pedig annak nem lehet kiemelt jelentősége, hogy a felperes általi utasításmegtagadás esetleg a munkavállalói kollektívát milyen módon befolyásolta az alperesre nézve hátrányosan. [63] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp.
  1. §-ban foglaltak megsértését, a bizonyítékok téves értékelését állította. Abban a körben azonban, amire lényegében a másodfokú bíróság ítéletét alapította – vagyis a délutáni oktatásról való felperesi értesítés elmaradása, ezáltal annak kötelezővé tételének hiánya –, nem jelölte meg azokat az tényeket és bizonyítékokat, amelyeket álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem, vagy tévesen Kúria VIII.Mfv.10.143/2022/4 11 értékelt. Az alperes által hivatkozott felperesi előadás (A/3 számú melléklet) is azt igazolja, hogy a „nem egyértelmű utasítás” miatt szükséges lett volna számára a helyszíni bemutatás például a csapok állását illetően. Ennek hiányában pedig az általa előadottak nem voltak alkalmasak az ítéleti megállapítások megdöntésére. [64] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján tekintettel arra, hogy annak rendelkezései nem jogszabálysértőek. [65] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, a felperesnek azonban a felülvizsgálati eljárásban igazolt költsége nem merült fel, ezért a Kúria ebben a körben a határozathozatalt mellőzte a Pp.81.§
(1)
(2)bekezdése alapján. [66] Az alperes pervesztességére tekintettel köteles az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. §
(1)bekezdés szerint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére a Pp. 102. §
(1)bekezdés alapján. A fizetendő illeték az Itv. 78. §
(4)bekezdése szerint az ítélet jogerőre emelkedését követő
  1. napon válik esedékessé, befizetni az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-
  2. számú illeték bevételi számlájára kell. Az illeték megfizetése során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. [67] Az ítélet ellen a Pp.
  3. §
(1)bekezdés d) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak. [68] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 405. §
(1)bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdésére figyelemmel. Budapest,
  1. január
  2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.