Gfv.30174/2025/8 – Kúria

(3)bekezdése alapján bekövetkezett jogvesztés kizárja az igény perbeli érvényesítésének a lehetőségét is, amit a bíróság – ha az ezzel kapcsolatos adatok a perben rendelkezésre állnak – hivatalból vesz figyelembe. Ebben az esetben – az alanyi jog megszűnése és az igényérvényesítés lehetőségének kizártsága miatt – az alaptalan kereset elutasításának van helye. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.I.30.174/2025/

1. A tanács tagjai: Dr. Cseh Attila a tanács elnöke Dr. Parlagi Mátyás előadó bíró Dr. Farkas Antónia bíró Dr. Mocsár Attila Zsolt bíró Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró A felperes: felperes felperes címe A felperes képviselője: felperes képviselője felperes képviselőjének címe ügyintéző: Dr. Apor Roland ügyvéd) Az alperes: alperes alperes címe Kúria I.Gfv.30.174/2025/8/II 2 Az alperes képviselője: alperes képviselője alperes képviselőjének címe ügyintéző: Dr. Szarka Norbert ügyvéd) A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.288/2024/7-II. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Budapest Környéki Törvényszék 2.G.40.322/2022/
2. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az esedékesség napjáig az államnak – az állami adóés vámhatóság illetékbevételi számlájára – 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
3. napon válik esedékessé. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás Kúria I.Gfv.30.174/2025/8/II 3 [1] A felperes mint megrendelő és az alperes mint vállalkozó
4. január 18-án vállalkozási szerződést kötöttek egymással. A vállalkozói díj összegét 580.000.000 forint egyösszegű átalányárban határozták meg (10.1) azzal, hogy a vállalkozói díj kötött, többletmunka utólagos elszámolására nincs lehetőség, a vállalkozói díj tartalmazza a vállalkozónak a szerződés teljesítésével kapcsolatos összes költségét (10.2), azon felül az alperes semmilyen jogcímen nem érvényesíthet többletköltséget (10.4). A felek a szerződést csak közös megegyezéssel, írásban módosíthatják (14.1.1). [2] A felperes 598.778.287 forint vállalkozói díjat fizetett meg az alperesnek. Az alperes
5. december 29-én kiállított 54.030.498 forint összegű számláját a felperes vitatta. Az alperes
6. január 26-án egyenlegközlő levelet küldött a felperesnek, a rendezetlen tartozás összegét 73.252.211 forintban jelölte meg, amelynek részét képezte a fenti számla. Az alperes kérelmére a bíróság végzésével megállapította a felperes fizetésképtelenségét és főeljárásban elrendelte a felszámolását. A felperes az alperesnek
7. június 14-én 22.734.180 forintot megfizetett, ezért a bíróság
8. június 15-én a felszámolási eljárást megszüntette és a felszámolást elrendelő végzést hatályon kívül helyezte. [3] Az alperes
9. április 26-tól felszámolás alatt áll. A kereset és az alperes védekezése [4] A felperes keresetében 41.512.467 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló
10. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
11. §

(1)bekezdése, 6:

1. §-a, 6:
2. §-a, 6:
3. §-a, 6:
4. §-a és 6:
5. §

(1)bekezdése, valamint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló

1. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)
2. §

(2c)bekezdése alapján. [5] Indokolása szerint az alperes a munka elvégzését 580.000.000 forint átalányár ellenében vállalta, számlát azonban 604.624.187 forintról állított ki, amelyből 598.778.287 forintot megfizetett. Ő tehát 18.778.287 forinttal többet fizetett meg a szerződésben meghatározott díjhoz képest. Az alperes 2020. december 29-én kiállított számláját vitatta, de a felszámolás elkerülése érdekében a Cstv. 26. §

(3b)bekezdése alapján

1. június 14-én 22.734.180 forintot megfizetett. Az alperesi túlszámlázás és a felszámolási eljárás miatt összesen 41.512.467 forint túlfizetése keletkezett, amelynek visszatérítésére köteles az alperes kártérítés címén. Az alperes károkozó magatartását abban jelölte meg, hogy a szerződésben meghatározott átalánydíj összegét meghaladóan díjazást követelt tőle. [6] Az alperes kérte elsődlegesen az eljárás megszüntetését a polgári perrendtartásról szóló
2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
3. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. e)pontja alapján, érdemben pedig a kereset elutasítását. [7] Indokolása szerint a kiviteli terveket módosítani kellett, ezért a projekt összköltsége megemelkedett a többletalapozási munkák miatt. A vállalkozói díj módosulásából eredő különbözetet a megrendelő a fővállalkozónak megfizette, ahogyan a fővállalkozó is megfizette azt a felperesnek, ugyanakkor a felperes a vállalkozói díjat nem fizette meg neki. Kúria I.Gfv.30.174/2025/8/II 4 Az első- és a másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. [9] Indokolása szerint az alperes pótmunkát végzett, amelynek díját a felperes köteles megfizetni. A felperes nem bizonyította, hogy az alperes szerződést szegett, mert a felperes utasításának megfelelően végzett pótmunkát, amelynek ellenértékére igényt tarthat. A felperesnek nem keletkezett kára, mert az alperes a pótmunka ellenértékének díját számlázta ki szerződésszerűen, a felperes az összeget a szerződés teljesítéseként fizette meg az alperesnek. [10] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [11] Indokolásában kiegészítette a tényállást azzal, hogy az alperes 2024. április 26-tól felszámolás alatt áll. A kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság döntésével egyetértett, de nem osztotta annak jogi indokait. [12] Rögzítette, hogy az alperes által a fellebbezési eljárásban előadott, a Cstv. 37. §

(3)bekezdése szerinti jogvesztésre irányuló hivatkozás a Pp. 7. §

(1)bekezdés

1. pontja szerinti ellenkérelem-változtatásnak minősül, ami a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján főszabályként nem lehetséges. Az ellenkérelem-változtatás alapjául szolgáló körülményre – az alperessel szembeni felszámolás elrendelésére – vonatkozóan a felperes tett tényelőadást fellebbezésében a Pp. 373. §

(2)bekezdése szerint az alperes jogi képviselete szabályszerűségének vitatása érdekében azzal, hogy a felszámolásról a fellebbezés elkészítésekor értesült. A felperes által a fellebbezésben felhozott új tényre tekintettel a Pp. 373. §

(3)bekezdése alapján az alperes e ténnyel összefüggésben ellenkérelmét megváltoztathatta, így azt a másodfokú bíróság érdemben vizsgálta. [13] Az alperes a Cstv. 28. §

(2)bekezdés f) pontja, 38. §

(2)bekezdése és 37. §

(3)bekezdése alapján alappal hivatkozott arra, a felperes igényérvényesítését eleve kizárja az a körülmény, hogy követelését a felszámolási eljárásban a felszámolás közzétételétől számított 180 napon belül nem jelentette be, mivel e határidő elmulasztásához a Cstv. 37. §

(3)bekezdése a jogvesztés jogkövetkezményét fűzi. A bírósági gyakorlat szerint a pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti igénye bejelentésére vonatkozó kötelezettsége alól. Ha a hitelező a kötelezettel szembeni felszámolási eljárásban a Cstv. szerinti határidőn belül nem jelenti be igényét, e határidő elmulasztása a kötelezettel szemben jogvesztéssel (a követelés megszűnésével) jár, ez pedig a kereset elutasítását vonja maga után (BDT

1. 2098., BDT
2. 2316., BH
3. 249.). A felperes a bíróság ezzel kapcsolatos kérdésére az igénybejelentés megtörténtét nem állította és nem igazolta. A keresetet ezért önmagában a bejelentés elmulasztása miatt el kellett utasítani. [14] A másodfokú bíróság megjegyezte, hogy a kereset a megjelölt jogcímen akkor sem lenne teljesíthető, ha a felperes követelését a felszámolási eljárásban határidőn belül Kúria I.Gfv.30.174/2025/8/II 5 bejelentette volna. A felperes keresetét a Ptk. 6:
4. §-a alapján, szerződésszegéssel okozott kár megtérítéseként terjesztette elő. A felperes tényelőadása ugyanakkor a szerződésszegés és az okozati összefüggés megállapításához sem elegendő. A felperes kártérítési igényét arra az alperesi szerződésszegésre alapította, hogy a szerződésben meghatározott átalánydíjhoz képest nagyobb összegről állított ki számlákat, illetve nagyobb összeget követelt. Az alperes azonban arra tekintettel állította ki számláit, hogy álláspontja szerint pótmunkát végzett, amelyért többletdíjazásra vált jogosulttá. A felek között tehát vita alakult ki a ténylegesen elvégzett munka jogi jellegét és ennél fogva a vállalkozói díj összegét illetően. Az alperes ezzel kapcsolatos nyilatkozatai, követelésének érvényesítése, valamint a számlák kiállítása nem minősülnek szerződésszegésnek, mivel azok az igényérvényesítés jogszerű eszközei. A kifogásolt alperesi magatartás és a felperes által állított kár, azaz a túlfizetés között nem áll fenn az ok-okozati viszony sem, ugyanis a hátrány nem az alperesi igényérvényesítéssel, hanem a felperes önkéntes teljesítésével következett be. Ha a felperes az alperes többletkövetelésével nem értett egyet, úgy semmi sem zárta el attól, hogy azt vitassa és a számlák teljesítését visszautasítsa. Az esetleges túlfizetésből eredő hátrányt tehát a felperes magának okozta. Vállalkozási szerződés esetén nem kizárt a túlfizetés visszakövetelése iránti igényérvényesítés, de nem szerződésszegéssel okozott kár megtérítéseként. A jogvita elbírálásához a bíróságnak nem kellett érdemben állást foglalnia arról, hogy az alperes által a vállalkozói tevékenység körében végzett alapozási munkálatok többletmunkának vagy pótmunkának minősülnek-e. A másodfokú bíróság ezért mellőzte az elsőfokú bíróság ezzel összefüggésben kifejtett indokait, továbbá erre tekintettel a fellebbezésben ehhez kapcsolódóan megjelölt és indokolt anyagi és eljárási jogszabálysértések vizsgálata is szükségtelenné vált. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – eltérő indokok mellett – helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [15] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a kereset teljesítését, másodlagosan az ügyben eljárt másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Pp.
5. §-át,
6. §-át,
7. §-át,
8. §

(3)bekezdését,

1. §-át,
2. §-át,
3. §-át,
4. §

(1)bekezdését, 342. §

(1)bekezdését, 237. §

(1)bekezdését, 237. §

(3)bekezdés a) pontját, 237. §

(4)bekezdését, 369. §

(4)bekezdését, 370. §

(1)és

(4)bekezdését, 373. §

(2),

(3)és

(5)bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
2. évi CLXXVII. törvény
3. §

(1)bekezdését, a Ptk. 6:

1. §-át, 6:191.§-át, 6:
2. §-át és 6:
3. §

(1)bekezdését, valamint az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 3. §

(1)bekezdését. [16] A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének túllépésével kapcsolatban a Pp. 2. §ának, 203. §

(2)bekezdésének, 216-

1. §-ának,
2. §

(1),

(3)bekezdésének és 370. §

(1)bekezdésének a megsértését állította. Indokolása szerint az alperes az elsőfokú eljárásban nem hivatkozott a Cstv. 37. §

(3)bekezdése szerinti jogvesztésre. Csak – a hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbezési kérelemre előterjesztett – fellebbezési ellenkérelmében tett ezzel összefüggésben tény- és jogelőadást, ugyanakkor a másodfokú tárgyaláson kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy az nem minősül ellenkérelem-változtatásnak, hanem olyan fellebbezési ellenkérelemnek, amelyben a fellebbezésre reflektál. A másodfokú bíróság ezért ezt az alperesi nyilatkozatot még a Pp. 110. §

(3)bekezdése alapján sem minősíthette ellenkérelem-változtatásnak, mert az sérti a rendelkezési jogot és a kérelemhez kötöttséget Kúria I.Gfv.30.174/2025/8/II 6 (Pp.

1. §). A hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbezési kérelmét visszavonta, így nem volt olyan új tényállítása, amely megnyitotta volna az alperes számára az ellenkérelemváltoztatás lehetőségét. A másodfokú bíróság ezért nem vehette volna figyelembe az alperes által a Cstv.
2. §

(3)bekezdése körében előadottakat, kizárólag a megváltoztatásra irányuló fellebbezési nyilatkozatokat értékelhette volna. A másodfokú bíróság olyan tény- és jogállításra, anyagi jogi kifogásra alapította ítéletét, ami nem volt a felülbírálat tárgya, ezzel túllépte felülbírálati jogkörének korlátját. Ha az ellenkérelem-változtatás megengedett lett volna, akkor azt el kellett volna utasítani, mert az alperes nem terjesztett elő a Pp. 216-218. §ai szerinti engedélyezési kérelmet. [17] Az érdemi döntéssel kapcsolatban a Pp. 2. §-a, 279. §

(1)bekezdése és 342. §

(1)bekezdése, továbbá a megjelölt anyagi jogszabályi rendelkezések megsértését állította. Indokolásában megismételte a keresetlevelében (2.G.40.322/2022/1.), fellebbezésében (2.G.40.322/2022/45.) és a fellebbezési ellenkérelemre tett észrevételében (Gf.6.) előadottakat, hangsúlyozva, hogy nem osztja a másodfokú bíróságnak a jogerős ítéletben tett – jogalappal és jogcímmel kapcsolatos – megjegyzését. [18] A másodfokú bíróság anyagi pervezetési kötelezettségének megsértésével kapcsolatban a Pp. 3. §-ának, 6. §-ának, 237. §

(1)bekezdésének, 237. §

(3)bekezdés a) pontjának, 237. §

(4)bekezdésének, 369. §

(4)bekezdésének, 370. §

(4)bekezdésének és 373. §

(5)bekezdésének a megsértését állította. E jogszabályhelyek normaszövegének idézését követően kifejtette, a másodfokú bíróság nem tájékoztatta a feleket arról, hogy a felektől és az elsőfokú bíróságtól eltérő anyagi jogi álláspontot képvisel, anyagi pervezetést egyáltalán nem végzett, ezért nem tudott keresetváltoztatást előterjeszteni. Tájékoztatás hiányában alapos okkal feltételezhette, hogy keresete a megjelölt jogalapon teljesíthető. [19] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [20] A Pp. 413. §

(1)bekezdése és 423. §

(1)bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül. [21] A felperes felülvizsgálati kérelmében eljárási jogszabálysértésként elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperes saját nyilatkozata szerint nem terjesztett elő ellenkérelemváltoztatást a követelések bejelentésére meghatározott jogvesztő határidő elmulasztása miatt; arra csak fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott, amely viszont hatálytalanná vált az elsődleges fellebbezési kérelem visszavonásával. A másodfokú bíróság ezért felülbírálati jogköre korlátain belül nem vizsgálhatta volna a Cstv. 37. §

(3)bekezdése szerinti jogvesztést. [22] A felperes felülvizsgálati kérelmét tehát arra alapította, hogy a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét túllépve értékelte a jogvesztést. Magával a jogvesztés bekövetkezésével Kúria I.Gfv.30.174/2025/8/II 7 kapcsolatban azonban jogszabálysértést nem állított, a másodfokú bíróság által e körben feltüntetett {[38]} és alkalmazott jogszabályhelyek [Cstv. 28. §

(2)bekezdés f) pont, 38. §

(2)bekezdés, 37. §

(3)bekezdés] megsértését nem állította, azokat megsértett jogszabályhelyként nem jelölte meg. A Kúria ezért a jogvesztés bekövetkezését nem vizsgálhatta, hanem a jogvesztés jogkövetkezményének másodfokú bíróság általi alkalmazásáról kellett állást foglalnia. [23] A felszámolási eljárás célja {vö. Kúria Pfv.I.21.333/2022/4. [33]-[37]}, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a Cstv.-ben meghatározott módon kielégítést nyerjenek [Cstv. 1. §

(3)bekezdés]. A hitelezői igénybejelentés a követelés, a hitelezőt megillető alanyi jog érvényesítését jelenti, az igénybejelentési határidő – a jogintézmény természeténél fogva – anyagi jogi határidőnek minősül {Kúria Gfv.VII.30.201/2018/

1. [13]}, amelyen belüli igényérvényesítés hiánya a követelés megszűnésére vezet {Kúria Gfv.VII.30.677/2017/
2. [23]}. A fenti gyakorlat alapjául szolgáló 1/
3. PJE jogegységi határozat indokolásának III. pontja szerint a Cstv.
4. §

(3)bekezdése a jogvesztés tartalmát, anyagi jogi jogkövetkezményeit nem határozza meg, ugyanakkor azt a joggyakorlat és a jogirodalom egységesen úgy értelmezi, hogy a jogvesztés az alanyi (anyagi) jog, a követelés végleges megszűnését (elenyészését) jelenti, vagyis a követelés még naturális obligációként sem marad fenn. Mindezek alapján, ha a hitelező a felszámolás közzétételétől számított 180 napon belül – igénybejelentési kötelezettsége ellenére – nem jelenti be követelését, akkor a határidő utolsó napjának elteltével alanyi joga – és az abból eredő követelése – véglegesen megszűnik, követelése még természetes kötelemként sem marad fenn. Ez a jogkövetkezmény független a felszámolási eljárás későbbi eredményétől, annak befejezési módjától, mert az anyagi jogi természetű határidő elmulasztásának jogkövetkezménye a határidő utolsó napjának elteltével beáll. [24] A kereset egy anyagi jogszabály (tárgyi jog) által biztosított jog (alanyi jog) érvényesítésének elsődleges eljárásjogi eszköze {Kúria Gfv.I.30.270/2022/

1. [27], Pfv.I.20.378/2022/
2. [23], Pfv.I.20.215/2023/
3. [20], Pfv.I.20.559/2023/
4. [34], Gfv.I.30.120/2023/
5. [62], Pfv.I.20.454/2025/
6. [43]}. A polgári per így az alapvetően diszpozitív magánjog által létrehozott alanyi jogok érvényre juttatásának általános lehetőségét biztosítja egy kógens közjogi törvény – a Pp. – által szabályozott eljárásrendben. A Cstv. szintén alapvetően kógens közjogi rendelkezésekkel {vö. Kúria Gfv.III.30.010/2024/
7. [33]} szabályozza a hitelezők követelésének kielégítését abban a speciális esetben, amikor a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése van folyamatban. A felszámolás megindulása miatti speciális helyzetben az igényeket a Cstv. rendelkezései szerint kell érvényesíteni: a felszámolás megindulása korlátozza a követelések érvényesítésére vonatkozó rendes szabályok érvényesülését, azok csak a Cstv. szabályaival együttesen értelmezve alkalmazhatók {Kúria Gfv.VII.30.677/2017/
8. [22]}. [25] A Cstv. szabályozása alapján a pénzkövetelés érvényesítése iránt a felszámolás kezdő időpontját megelőzően indult peres eljárások ugyan folytatódnak, de ettől még a hitelezőnek – a felszámolás közzétételétől számított legkésőbb 180 napon belül – követelését be kell jelentenie a felszámolónak, ennek hiányában követelése véglegesen megszűnik. A perben érvényesített követelés bejelentése ahhoz szükséges, hogy azt a felszámoló a felszámolás körébe tartozó vagyon tartozásaként nyilvántartásba vegye, és erre figyelemmel később – a hitelező pervesztessége vagy pernyertessége, továbbá a Cstv.-ben előírt kielégítési sorrend figyelembevételével – intézkedjen [vö. Cstv.
9. §

(2)bekezdés, 57-

1. §]. A követeléseket – és ezeken belül a perben érvényesített követelést is – azért kell bejelenteni, hogy a felszámoló Kúria I.Gfv.30.174/2025/8/II 8 felmérhesse a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott követeléseket, valamint erre figyelemmel tervezhesse meg és folytathassa le a fizetésképtelen adós tevékenységének befejezését, jogutód nélküli megszüntetését és a hitelezők követeléseinek kielégítését [Cstv.
2. §

(1)-

(2)bekezdés]. A Cstv. külön szabályozza azokat a speciális követeléseket, amiket a felszámoló igénybejelentés nélkül is nyilvántartásba vesz és kielégít [Cstv. 27. §

(1a)bekezdés, 37. §

(4)bekezdés]. Az e speciális körbe nem tartozó, ugyanakkor a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 180 napon túl bejelentett követelést a felszámoló azonban akkor sem veszi nyilvántartásba, ha azt jogerős bírósági ítélet tartalmazza [vö. Cstv. 46. §

(5)bekezdés b)-c) pont]. A hitelezők nyilvántartásának jelentősége, hogy a hitelezői választmány megalakítása vagy a hitelezői képviselő megválasztása céljából a nyilvántartásba vett hitelezőket kell összehívni [Cstv. 39. §

(1)bekezdés], a felszámolási eljárás megszüntetéséhez is az szükséges, hogy az adós valamennyi nyilvántartásba vett, elismert vagy nem vitatott tartozásának a megfizetése megtörténjen [Cstv. 45/A. §

(1)bekezdés], továbbá a hitelezők igényeinek a kielégítése is a hitelezők nyilvántartása szerint történhet meg [Cstv.

1. §, 57-
2. §]. Mindezek alapján, ha a pénzkövetelés érvényesítése iránt a felszámolás kezdő időpontja előtt megindított per tartama alatt közzéteszik az alperes felszámolását elrendelő végzést, akkor a magánjogi követelések közjogi úton történő érvényesítésének általános szabályait tartalmazó Pp.-t a fizetésképtelen adós hitelezőinek kielégítését szabályozó Cstv. fenti szabályaival együttesen értelmezve kell alkalmazni. E szabályok szerint pedig a perben érvényesített követelést is be kell jelenteni a felszámolónak, amelynek hiánya jogvesztéssel jár. [26] A követelés bejelentésére a Cstv.-ben előírt határidő elmulasztása miatt bekövetkezett jogvesztés a fentiek értelmében egyrészt anyagi jogi jogvesztést jelent, mert az alanyi jog véglegesen megszűnik. Másrészt azonban a jogvesztés az igényérvényesítés lehetőségének a kizártságát is okozza, amit főszabályként hivatalból kell figyelembe venni, ahogy azt az 1/
3. PJE jogegységi határozat indokolásának IV. és VI. pontja is rögzíti. Az 1/
4. PJE jogegységi határozat a Ptk. eltérő rendelkezése miatt [vö. Ptk. 6:
5. §

(4)bekezdés, 6:420. §

1. c)pont] ugyan nem irányadó a Ptk. alkalmazása során [1/2014. PJE jogegységi határozat indokolás V.1.
2. a)pont], de ez nem érinti a 2009. szeptember 1-jétől változatlan Cstv. 37. §

(3)bekezdésének értelmezésével kapcsolatban kifejtett indokok helyességét. A polgári perre alkalmazandó Pp. nem tartalmaz kifejezett rendelkezést erre az esetkörre, ugyanakkor a Pp. normaszövege a perakadályként szabályozott keresetindítási határidő elmulasztása [Pp. 176. §

(1)bekezdés i) pont] esetén sem mondja ki szövegszerűen, hogy a szabályozás egyrészt melyik típusú határidőre vonatkozik, másrészt melyik típusú határidő esetén kell annak elmulasztását hivatalból figyelembe venni. Ezeket a kérdéseket is jogértelmezéssel kellett megválaszolni, amit az 1/

1. PJE jogegységi határozat szerint megfelelően irányadó 4/
2. PJE jogegységi határozat tartalmaz. [27] A Pp. követelések érvényesítésére vonatkozó általános eljárásjogi rendelkezéseinek a Cstv. speciális szabályaival történő együttes értelmezése arra az eredményre vezet, hogy a Cstv.
3. §

(3)bekezdése alapján bekövetkezett jogvesztés kizárja az igény perbeli érvényesítésének a lehetőségét is, amit a bíróság – ha az ezzel kapcsolatos adatok a perben rendelkezésre állnak – hivatalból vesz figyelembe. Magyarország Alaptörvénye

1. cikke alapján ez az értelmezés áll összhangban a Cstv. és a Pp. szabályozási céljával. A Cstv. speciális szabályozásának célja a hitelezői érdekek védelme, a hitelezők követelésének kielégítése a Cstv.-ben meghatározott módon [Cstv. preambulum, Cstv.
2. §

(3)bekezdés]. E cél elérése érdekében főszabályként kötelező bejelenteni minden olyan követelést, amelynek kielégítését kérik az adós jogutód nélküli megszüntetése során, így a már peresített követelést Kúria I.Gfv.30.174/2025/8/II 9 is. A bejelenteni elmulasztott követelésekre jogvesztés következik be, azok teljesen megszűnnek, azokat már semmilyen módon nem lehet az adóssal szemben érvényesíteni, az igényérvényesítés lehetősége kizárttá válik. A Pp. – preambuluma szerint – a közjónak és a józan észnek megfelelő jogalkalmazás eszméjétől vezérelve, az anyagi jogok hatékony érvényre juttatása érdekében szabályozza az alanyi jogok érvényesítésének elsődleges (általános) eljárásjogi eszközét. Ha a speciális jogszabályban előírt bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt az alanyi jog megszűnik és egyúttal az igényérvényesítés minden lehetősége kizárttá válik, úgy nem tárható fel olyan – a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos – cél, amely azt indokolná, hogy a köz által finanszírozott bíróság egy olyan jogvitát folytasson tovább és bíráljon el, amelynek tárgya ténylegesen már megszűnt, amellyel kapcsolatban kizárt az igényérvényesítés lehetősége és a követelés kielégítése. Ebben az esetben a felperes nem a keresetindítási határidőt, hanem a követelés speciális nemperes eljárásban való – határidőben történő – érvényesítését mulasztotta el, ezért nem az eljárás megszüntetésének [Pp. 176. §

(1)bekezdés i) pont, 240. §

(1)bekezdés

1. a)pont], hanem – az alanyi jog megszűnése és az igényérvényesítés lehetőségének kizártsága miatt – az alaptalan kereset elutasításának van helye [Pp. 340. §
2. b)pont]. [28] A fentiek szerint – a megállapítási kereseti kérelem törvényes feltételeinek fennállásához hasonlóan {vö. Kúria Pfv.I.20.215/2023/4., megjelent: BH2024. 13. [26]} –, ha az azzal kapcsolatos adatok rendelkezésre állnak, akkor a Cstv. 37. §

(3)bekezdése szerinti jogvesztést hivatalból kell figyelembe venni, ezért az független a felek perfelvételi nyilatkozatai által meghatározott jogvita kereteitől [Pp. 183. §

(1)bekezdés], így arra az érdemi döntés korlátai sem vonatkoznak [Pp. 342. §

(1)és

(3)bekezdés], ezért kívül esnek a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének korlátain is (Pp.

1. §). A jogvesztés másodfokú bíróság általi észlelése és értékelése a közjogi törvények alkalmazásán alapul, így nem jelent érdemi (anyagi jogi) felülbírálatot [Pp.
2. §

(3)bekezdés]; továbbá nem minősül az elsőfokú eljárás szabályszerűsége felülbírálatának [Pp. 369. §

(1)bekezdés] sem, mert a másodfokú bíróság nem az eljárás szabályszerűségét, hanem a felperes igényérvényesítési lehetőségének kizártságát értékeli. A fellebbezés – főszabály szerinti – teljes átszármaztató hatálya miatt ezt a másodfokú bíróságnak is hivatalból kell vizsgálnia, függetlenül a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem tartalma által meghatározott felülbírálati jogkör korlátaitól [Pp. 370. §

(1)bekezdés]. [29] A felülvizsgálati kérelemben megjelölt további – az érdemi döntéssel és az anyagi pervezetési kötelezettséggel kapcsolatos – jogszabálysértések vizsgálata körében figyelemmel kell lenni arra, hogy a Pp. 406. §

(1)bekezdése, valamint a Pp. 424. §

(1)és

(3)bekezdése alapján nem minden jogszabálysértés, hanem kizárólag az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés vezethet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére (Kúria Pfv.I.21.258/2022/7., Pfv.I.21.240/2023/8., Gfv.I.30.094/2024/10., Pfv.I.20.283/2025/21., Pfv.I.20.553/2025/10., Pfv.I.20.684/2025/4.). A kereset jogvesztés miatti elutasítása a fentiek szerint nem jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt további jogszabálysértések vizsgálata ezért szükségtelen, mert azok fennállásuk esetén sem hatnak ki az ügy érdemére, hiszen a kereset – jogvesztés miatt – mindenképpen alaptalan. [30] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria a Pp. 424. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Kúria I.Gfv.30.174/2025/8/II 10 A határozat elvi tartalma [31] Ha a pénzkövetelés érvényesítése iránt a felszámolás kezdő időpontja előtt megindított per tartama alatt közzéteszik az alperes felszámolását elrendelő végzést, akkor a magánjogi követelések közjogi úton történő érvényesítésének általános szabályait tartalmazó Pp.-t a fizetésképtelen adós hitelezőinek kielégítését szabályozó Cstv. szabályaival együttesen értelmezve kell alkalmazni. [32] A Cstv. 37. §

(3)bekezdése alapján bekövetkezett jogvesztés kizárja az igény perbeli érvényesítésének a lehetőségét is, amit a bíróság – ha az ezzel kapcsolatos adatok a perben rendelkezésre állnak – hivatalból vesz figyelembe. Ebben az esetben – az alanyi jog megszűnése és az igényérvényesítés lehetőségének kizártsága miatt – az alaptalan kereset elutasításának van helye. Záró rész [33] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, az alperes azonban felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, perköltséget nem számított fel, ezért a Kúria a Pp. 82. §

(1)és

(3)bekezdése alapján nem döntött annak viseléséről. [34] A felperes részleges költségfeljegyzési jogára figyelemmel meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Kúria a Pp. 95. §

(2)bekezdés a) pontja, 101. §

(1)bekezdése és 102. §

(1)bekezdése, a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §

(2)és

(3)bekezdése, valamint az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény
2. §

(4)bekezdése alapján határozott. Tájékoztatja a felperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adóés Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie. Ennek során közleményként fel kell tüntetnie a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának számát és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. [35] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el a felperesnek a Pp. 405. §

(1)bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 376. §

(1)bekezdés a) pontján alapuló kérelmére. [36] Az ítélet ellen a Pp. 407. §

(1)bekezdés d) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,

1. május
2. Kúria I.Gfv.30.174/2025/8/II 11 Dr. Cseh Attila s. k. a tanács elnöke, Dr. Parlagi Mátyás s. k. előadó bíró, Dr. Farkas Antónia s. k. bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt s. k. bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s. k. bíró