← Magyarország

Kf.700382/2024/6 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A kereseti kérelemhez kötöttség és a kereset teljes körű elbírálására vonatkozó eljárásjogi rendelkezések megsértése, valamint az indokolás ellentmondásossága, a mérlegeléssel hozott döntés szempontjainak és azok okszerűségének hiánya esetén a (jogerős) ítélet hatályon kívül helyezésének van helye. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 5.Kf.700.382/2024/

  1. Felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe., eljáró képviselő: dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos) vármegye1 Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Csányi Zoltán kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díj megfizetése közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: felperes, alperes (10.,
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Veszprémi Törvényszék 1.K.701.517/2023/
  3. számú ítélete iránt indított V é g z é s: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét 12.000 (tizenkétezer) forintban, az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét 20.000 (húszezer) forintban állapítja meg. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A per alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes az alperes hivatásos állományú tagjaként
  4. október
  5. napjától
  6. június
  7. napjáig szolgálatirányító parancsnok beosztásban teljesített szolgálatot a helység1 Rendőrkapitányság állományában. A felperes a szolgálatirányító parancsnoki Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.382/2024/
  8. 2 beosztásához nem tartozóan rendszeresen látott el járőr(vezetői) feladatokat és járőrszolgálatot, amelyek ellátásáért megbízási díj megfizetését kérte. Szolgálati panaszát az alperes vezetője a határozatszám1 számú határozatával megalapozatlanság miatt elutasította. A felperes keresete, az alperes védirata [2] A felperes keresetében a
  9. október
  10. napjától
  11. június
  12. napjáig terjedő időszakra bruttó 1.275.450 forint, a rendvédelmi illetményalap 100%-ának megfelelő megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti követelését a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  13. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  14. §

(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjaira, valamint a szolgálatparancsnoki tevékenységről szóló 14/2017. (III. 24.) ORFK utasításra (a továbbiakban: ORFK utasítás) alapította. A megbízási díj összegét az ellátott feladatokra, azok mértékére, időtartamára figyelemmel határozta meg. Az elsőfokú bíróság ítélete [3] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 811.650 forint megbízási díjat és annak 2022. március 6. napjától járó késedelmi kamatát; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Döntését a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára,
(4)és
(5)bekezdéseire, 102. §
(1)bekezdés b) pontjára, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
  1. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
  2. BM rendelet)
  3. számú mellékletében és az ORFK utasításban foglaltakra alapította. Rögzítette, hogy a szolgálatparancsnoki és a járőri beosztások egymástól eltérnek; a felperes munkaköri leírása a beosztásához igazodott, abban az általános jelleggel ellátandó járőri szolgálatok nem szerepeltek. A felperes a beosztása szerinti feladatok ellátása alól nem volt mentesítve, a járőrszolgálati feladatokat rendszeresen e beosztásba tartozó feladatai mellett látta el, többletfeladatként. Az ORFK utasítás
  4. pontja a járőri munkakör ellátását nem alapozza meg. A
  5. február
  6. napjától kezdődő időszakra nézve utalt a Hszt.
  7. §
(1)bekezdés b) pontjára és arra, hogy ettől az időponttól kezdődően a felperes a rendes szolgálatteljesítési idejében külön ellentételezés nélkül volt köteles ellátni az általa hivatkozott feladatokat, ezért a bíróság az ezen időponttól kezdődő megbízási díj iránti igényt elutasította. [4] A megbízási díj mértékét az ítélet indokolásának [39] bekezdése szerint a „felperesi keresetnek megfelelően” a rendvédelmi illetményalap 75%-ában találta arányosnak a felperes által végzett többletfeladatellátással, figyelemmel a felperesi kimutatásban foglaltakra és az ellátott feladatok jellegére, időtartamára. Indokolásának [40] bekezdése szerint „a felperes keresetének részben adott helyt azzal, hogy a
  1. február 1-től kezdődő igényt megalapozatlannak találta és a megbízási díj összegét pedig a felperesi keresettel szemben a rendvédelmi illetményalap 75%-ában találta alaposnak”. Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.382/2024/
  2. 3 A fellebbezések és a fellebbezési ellenkérelmek [5] elő. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes és az alperes is fellebbezést terjesztett [6] A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes további 463.800 forint megfizetésére kötelezését kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Hszt.
  3. §
  4. és
  5. pontjait,
  6. §
(1)bekezdés a)-c) pontjait,
(5)bekezdését, 102. §
(1)bekezdés a)-b) pontjait, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/2015. BM rendelet) 35. §
(6)bekezdését, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet 10. §
(2)bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdését, illetve 346. §
(4)és
(5)bekezdéseit jelölte meg. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a peresített időszak döntő részére –
  1. január
  2. napjáig – helytálló döntést hozott. Hangsúlyozta, hogy a Hszt.
  3. február
  4. napjával hatályba lépett változásai egyrészt nem lényegesek, a bírói gyakorlat által már rögzített elveket deklarálta; másrészt azok a Hszt.
  5. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjai szerinti megbízási díjra nem vonatkoztak. Mindemellett a felperes kimutatásaiból megállapítható, hogy többletfeladatellátása nem eseti jellegű volt, így a módosítás rá nézve irreleváns volt. A 2023. február 1. napjával kezdődő időszak tekintetében sérelmezte, hogy a bíróság nem vizsgálta a kereset Hszt. 71. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjai szerinti jogalapját a
  3. c)pontra alapított igény elutasítása mellett. Ezzel szemben megalapozatlanul hivatkozott a Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjára, mivel e rendelkezés nincs összefüggésben a megbízás szabályaival (az e jogszabályhely szerinti „ellentételezés” a megbízási díjnak nem feleltethető meg, így az e helyen szereplő konjunktív feltételek sem vonatkoztathatók a megbízásra díjra). [7] Sérelmezte az elsőfokú ítélet ellentmondásosságát a megbízási díj összegszerűsége körében. Az elsőfokú bíróság egyrészt a „keresetnek megfelelő” összegű marasztalást rögzített az ítélet indokolásában, s ezzel kapcsolatban pozitív, a keresetben megjelölt mértéket alátámasztó indokokat sorakoztatott fel a felperesi igény összegszerűségével kapcsolatban. Ezzel szemben a konkrét mértéket a rendvédelmi illetményalap 75%-ának megfelelően határozta meg, szemben a keresetben követelt 100%-os mértékkel. Így az elsőfokú bíróság a mérlegelés körében helyes indokokat rögzített, annak mértékét azonban tévesen állapította meg; e körben álláspontja szerint vagy az ítélet kijavításának lehet helye vagy az indokolás hiányossága állapítható meg, melyre tekintettel kérte a 2023. január 31. napjáig terjedő időszakra a 75%-os és 100%-os mérték közötti többlet megfizetésére kötelezni az alperest. [8] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében – a fellebbezési kérelme elsődlegességének fenntartása mellett – kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjának
  1. február
  2. napjától megváltozott rendelkezésére a keresetet ezen időszak tekintetében elutasító rendelkezése alapjaként. Hivatkozva e jogszabályhely, valamint a Hszt.
  3. §
(3)és Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.382/2024/6. 4
(5)bekezdéseinek rendelkezésére rámutatott, hogy téves az a felperesi álláspont, amely szerint a Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontja és a megbízási díjra vonatkozó előírásai nem állnak összefüggésben; ezzel szemben együttes alkalmazásuk indokolt a törvény megfogalmazása alapján. Így az ellentételezés (s ennek körében a megbízási díj) együttes feltételévé vált a többletmunka és a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörén kívüli feladatellátás. Mivel e feltételeknek a felperes feladatellátása nem felelt meg, így megbízási díjra nem jogosult. Szintén nem következik a felperesi követelés alapossága a státuszok huzamos betöltetlenségéből. A megbízási díj összegszerűségével kapcsolatban előadta, hogy az érintett beosztások közötti tartalmi különbözőség nem jelentős, a szolgálatparancsnoki és járőri tevékenység szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A járőri beosztás alacsonyabb fokozatú, továbbá az ellátott többletfeladat mennyisége, rendszeressége, folyamatossága sem indokol magasabb összegű megbízási díjat. [9] Az alperes fellebbezésében – annak tartama szerint – az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban téves jogértelmezésre jutott a 2023. január 31. napjáig terjedő időszakkal kapcsolatban; e körben megsértett jogszabályhelyként a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a)-c) pontjait,
(5)bekezdését, valamint a 31/
  1. BM rendelet
  2. §
(4),
(6)és
(7)bekezdéseit jelölte meg. Fenntartva az elsőfokú eljárás során kifejtett jogi álláspontját előadta, hogy a felperes nem látott el más beosztásba tartozó feladatokat, mivel az általa sérelmezett feladatokat a munkaköri leírása tartalmazta, s azokat a 14/2017. ORFK utasítás 35. pontja nem tiltja. A Hszt. 71. §
(6)bekezdése és a 31/
  1. BM rendelet
  2. §
(3),
(4)és
(7)bekezdései alapján a felperes megbízási díjra akkor jogosult, amennyiben a más munkakörbe tartozó feladatokat tartósan, 30 napot meghaladó egybefüggő időtartamon túl, a helyettesített személy tényleges feladatkörében eljárva látja el. Nem vitatta, hogy a szolgálatparancsnok és a járőr eltérő beosztások, azonban a munkaköri leírás, továbbá a 14/
  1. ORFK utasítás 4.,
  2. és
  3. pontjai alapján a szolgálatparancsnok a külön nem nevesített, de a szolgálati hely tevékenységi körébe tartozó eseti jellegű feladatokat is köteles végrehajtani. Hivatkozott arra is, hogy a felperes esetében nem igazolható a megbízási díj Hszt.
  4. §
(3)bekezdése szerinti együttes feltétel (jelentős többletmunka és nem eseti jelleg), továbbá a felperes nem együttesen látta el a sérelmezett feladatokat, hanem az eredeti beosztása helyett, így a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti feltétel sem teljesül. Ugyanígy nem befolyásolta a felperesi feladatellátás megfelelőségét az átmeneti létszámhiány sem. [10] A felperes fellebbezési ellenkérelmében – a fellebbezési kérelme elsődlegességének fenntartása mellett – kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását. A bírói gyakorlatra hivatkozással kifejtette, hogy a munkaköri leírás rendelkezéseivel szemben a munkakörbe tartozó feladatokat normatív módon kell meghatározni; egyébként a munkaköri leírás általános elvárásaiból sem következik, hogy a felperes járőrszolgálat ellátására lett volna köteles. A 14/
  1. ORFK utasítás
  2. pontja értelmében a szolgálatparancsnok közterületen töltött ideje során nem járőrszolgálat ellátására, hanem az alárendelt állomány ellenőrzésére, felügyeletére és irányítására köteles. Ezzel szemben az alperes a
  3. pontra súlytalanul hivatkozik, mivel ez csak a tiltott feladatokat rögzíti, ebből azonban nem következik, hogy a beosztáshoz nem tartozó más feladatok ellátásáért nem jár megbízási díj. Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.382/2024/
  4. 5 A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [11] Az alperes fellebbezése alaptalan, a felperes fellebbezése – az alábbiak szerint – megalapozott. [12] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló
  5. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  6. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezések és a fellebbezési ellenkérelmek keretei között vizsgálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján túlnyomórészt helyesen rögzítette a tényállást, a releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívta, ám azokból részben (a második kereseti időszakra előterjesztett igény jogalapja, valamint a megítélt megbízási díj összegszerűségének meghatározása vonatkozásában) helytelen jogi következtetést vont le. [13] A másodfokú bíróság elöljáróban – a Hszt.
  1. február
  2. napján hatályba lépett módosításával nem érintett, első kereseti időszakra vonatkozóan – leszögezi, hogy a kialakult bírói gyakorlat az alperes által kifogásolt, fellebbezéssel érintett kérdésekben már állást foglalt, így arról is, hogy az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti, a munkaköri feladatok meghatározása azonban nem lehet önkényes. A munkáltató egyoldalú utasítási jogával kizárólag az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, melyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni. Az alperesnél a felperes szolgálatirányító parancsnoki beosztása az állománytáblában rendszeresített, egyúttal a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás, ily módon munkakörének kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. A rendvédelmi szerveknél, így az alperesnél ellátandó beosztások kógensek, azok szervezeti hierarchiája, besorolása jogilag rendezett. Amennyiben jogi norma (akár közjogi szervezetszabályozó eszköz), így a felperes vonatkozásában a 14/
  3. ORFK utasítás egyértelműen, kógens módon meghatározza az ellátandó feladatok körét, a munkaköri leírás elkészítésekor a munkáltatónak ahhoz kell igazodnia, az abban foglaltak korlátlanul nem bővíthetők, és a többletfeladatok ellátásáért a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatásra jogosult (Mfv.II.10.304/2017/15., BH2018.259., Mfv.I.10.751/2016/4., Kf.III.39.053/2021/8.). A 14/
  4. ORFK utasítás, valamint a Járőr- és őrszolgálati szabályzatról szóló 13/
  5. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: járőrszabályzat) rendelkezéseiből is egyértelműen következik, hogy a szolgálatparancsnoki feladatok és a járőr feladatok ellátása elválik egymástól; a 14/
  6. ORFK utasítás
  7. pontja az elsőfokú bíróság helytálló megállapítása szerint nem azonosítható a szolgálatparancsnok járőri munkakör ellátására vonatkozó kötelezettségével. Ezért az elsőfokú bíróság a
  8. október
  9. és
  10. január
  11. közötti első kereseti időszak vonatkozásában helytállóan állapította meg, hogy a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem a felperes kinevezése szerinti beosztásához tartozóak voltak. [14] A Kúria korábbi határozataiban (Kf.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) leszögezte, hogy a Hszt.
  12. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, melyből következően a felperest megbízási díj illeti meg, amennyiben Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.382/2024/
  1. 6 rendszeresen nem a beosztásához tartozó feladatkört lát el többletfeladatként, ahogyan ez a perbeli esetben megvalósult. [15] A másodfokú bíróság kiemelten utal arra, hogy a hivatásos állomány tagjának többlettevékenységéért járó megbízási díj jogalapja körében a kiforrott ítélkezési gyakorlat szerint a Hszt.
  2. §
(1)bekezdés c) pontja alapján a szolgálati beosztáson kívüli tevékenység bír jelentőséggel. A hivatásos állomány tagjának a szolgálatteljesítése során a munkaköri leírásban rögzített és a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, illetve a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kell hajtania, a beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátása azonban többletszolgálatnak minősül, amelyért – amennyiben az az adott szolgálati beosztáshoz nem tartozó rendszeresen elvégzett további tevékenység – a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatásra jogosult (Mfv.II.10.304/2017/15., BH2018.259., Mfv.I.10.751/2016/4.). A munkáltató utasítási joga nem korlátlan, ezért csak olyan feladatot határozhat meg egy adott munkakörhöz rendelten, amely annak keretei közé tartozik; kétségtelen, hogy a felperes beosztásával kapcsolatban a 14/
  1. ORFK utasítás
  2. pontja meghatároz kizárt feladatokat, e rendelkezés azonban nem értelmezhető akként, hogy valamennyi más beosztásba tartozó feladat ellátására a szolgálatparancsnok korlátlanul és ellentételezés nélkül igénybe vehető. Egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós ellátása – nem tekinthető az adott munkakör részének (Kfv.VII.37.193/2020/8., Kf.VII.39.246/2020/4., Kf.VIII.39.804/2021/4.), az alperes ezzel ellentétes álláspontja alaptalan. [16] Mindezekre tekintettel az előfokú bíróság a helyesen feltárt tényállás alapján az első kereseti (
  3. október
  4. napjától
  5. január
  6. napjáig terjedő) időszak tekintetében okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes rendszeresen, visszatérően beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amely a megbízási díjra való jogosultságát a Hszt.
  7. §
(1)bekezdés c) pontja alapján megalapozta. [17] Az ezen időszakra megítélt megbízási díj mértékével összefüggésben a másodfokú bíróság a következőkre mutat rá: [18] Miután az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, azt az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. A másodfokú bíróságnak a felülbírálat keretében az elsőfokú bíróság ezen mérlegelési tevékenységének jogszerűségét kellett vizsgálnia azzal, hogy a jogszerűségi kontroll a másodfokú bíróság számára felülmérlegelési lehetőséget nem biztosít. Ezzel összefüggésben a legfontosabb kérdés a hatásköri anyagi jogi szabályok vizsgálata, az, hogy a jogilag kötött mérlegelés a jogszabályok keretei között történt-e. Amennyiben ugyanis a jogszabály a mérlegelés szempontjait meghatározza, a másodfokú bíróságnak a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között azt kell megítélnie, hogy az elsőfokú bíróság a döntése meghozatalánál érvényesítette-e ezeket a törvényi előírásokat. Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.382/2024/6. 7 [19] Kétségkívül mérlegelési jogkörnek felel meg az a jogalkotói megoldás is, ha a jogszabály valamely jogkövetkezmény mértékét meghatározott tartományban („tól-ig” keretben) fejezi ki konkrét mérlegelési szempontok nevesítése nélkül, amely jelen ügyre vonatkoztatva azt jelenti, hogy a Hszt. 71. §
(5)bekezdésében rögzített, az illetményalap 50200%-ban megállapítható megbízási díj meghatározása mérlegelési jogkört jelent. Ehhez kapcsolódóan a 31/2015. BM rendelet 35. §
(6)bekezdése jeleníti meg a mérlegelés szempontjait, amely szerint a helyettesítési díj mértékét a többletfeladat nagysága, a megbízással járó többletterhek, a helyettesített szolgálati beosztás besorolása alapján a Hszt. 71. §
(4)és
(5)bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell meghatározni. Mivel mérlegelési jogkörben hozott ítélet jogszerűségének felülbírálata során az vizsgálható, hogy az eljárt bíróság a hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakoroltae, a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége az ítéletből megállapíthatóak-e (Kfv.II.37.862/2020/11.), ezért a fenti mérlegelési pontok mentén az ítélőtáblának azt kellett megvizsgálnia, hogy melyek voltak az elsőfokú bíróság mérlegelésének szempontjai, és azokat okszerűen vette-e figyelembe. [20] E körben helytállóan hivatkozott a felperes az elsőfokú ítélet indokolásának ellentmondásosságára. A felperes a keresetében nem vitásan a rendvédelmi illetményalap 100%-ának megfelelő összegű megbízási díj iránti igényt érvényesített, követelése összegszerűségére vonatkozó kérelmét az eljárás folyamán nem változtatta meg. Ehhez képest az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásának [39] bekezdése szerint – az ott részletezett szempontok alapján – a rendelkező részben foglalt marasztalási összeg 75%-os mértékét „a keresetnek megfelelően” határozta meg, míg az indokolás [40] bekezdésében írtak szerint a követelést 75%-os mértékben „a felperesi keresettel szemben” találta alaposnak. Miután az indokolás ezen belső ellentmondásai és iratellenes megállapításai a másodfokú eljárásban nem oldhatók fel, ezért az elsőfokú bíróság mérlegelésének - a megbízási díj mértékével összefüggő - szempontjait és azok okszerűségét a másodfokú bíróság nem tudta vizsgálni. [21] A másodfokú bíróság a továbbiakban a 2023. február 1. - 2023. június 30. közötti időszakra igényelt megbízási díjra vonatkozó igényt elutasító ítéleti álláspontot vizsgálta. [22] Az ítélőtábla a kikristályosodott bírói gyakorlat (pl. Kfv.I.35.238/2023/10., Kfv.V.37.715/2023/7.) alapján elöljáróban a következőket emeli ki. A felek rendelkezési joga a közigazgatási perben is érvényesül. A Kp. 2. §
(4)bekezdésében foglalt alapvető rendelkezés értelmében – főszabály szerint – a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el. Ez azért is lényeges előírás, mert a közigazgatási perben a közigazgatási tevékenység jogszerűsége az eljárás tárgya, amelynek vizsgálatát a kereseti kérelem határolja be; a Kp. 5. §
(4)bekezdés releváns rendelkezései értelmében pedig a bíróság a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogvitát közigazgatási perben bírálja el, melynek során a közigazgatási szervre vonatkozó szabályokat a munkáltató szervre, a közigazgatási cselekményre vonatkozó szabályokat a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos döntésre és intézkedésre alkalmazni kell. A kereseti kérelemhez kötöttség tehát a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogvitában közelebbről azt jelenti, hogy a bíróság a munkáltatói intézkedés jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja [vö. Kp. 85. §
(1)bekezdés]. Ennek a jogszerűségi Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.382/2024/
  1. 8 vizsgálatnak az alapja pedig az a jogsérelem, amelyet a felperes keresetlevele – annak kötelező tartalmi elemeként [Kp.
  2. §
(1)bekezdés f) pont] – megjelöl. Közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos közigazgatási perben tehát a kereseti kérelem megfogalmazásával szemben követelmény, hogy az ne általában vonatkozzon valamely munkáltatói intézkedés jogszerűségének vizsgálatára, hanem a felperes pontosan jelölje meg, hogy milyen meghatározott irányú vizsgálatot kér. Az ilyen módon konkretizált jogsérelem határozza meg a bíróság számára azokat a korlátokat, amelyek között a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos döntés és intézkedés jogszerűségét vizsgálhatja. A felperesnek a keresetlevélben pontosan és határozottan le kell írnia a munkáltató által okozott jogsérelmet vagy jogsérelmeit, azt, hogy miért gondolja valamely joga, illetve a jog által védett érdeke alapján a számára sérelmesnek az adott tevékenységet. [23] A Kúria több döntésében is kifejtette, hogy a Kp. 85. §
(1)bekezdése, és a Kp. 2. §
(4)bekezdéséhez kapcsolódó joggyakorlat egységes, azaz a közigazgatási bíróság a közigazgatási perben egyrészt csak arról a jogsérelemről dönthet – a hivatalból vizsgálandó eseteket kivéve –, amelyet a felperes kereseti kérelme állít, másrészt pedig a Kp. 86. §
(1)bekezdése szerint az ítéletben a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemről döntést kell hozni [2/
  1. (V. 9.) KK vélemény, Kfv.I.35.379/2020/8., Kfv.V.35.425/2021/11., Kfv.V.37.565/2022/17., Kfv.VII.37.607/2022/5., Kfv.VII.45.239/2022/7.]. Utóbbival kapcsolatban a Kúria azt is hangsúlyozta, hogy a kereset jogszerű elbírálásának alapvető feltétele – ezáltal az ítélet érdemi felülvizsgálatnak is nélkülözhetetlen eleme –, hogy az elsőfokú bíróság a per keretét egyértelműen tisztázza. E feltétel teljesülésének hiányában nem állapítható meg, hogy a bíróság a döntési jogkörének korlátjaként a Kp.
  2. §-ában szabályozott követelménynek eleget tett-e, a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta-e. A kereseti kérelem kimerítése az elsőfokú ítélet jogszerűségéhez elengedhetetlen, amely törvényi követelmény teljesítésének hiánya nem teszi lehetővé az ítélet érdemi felülvizsgálatát (vö. Kfv.I.37.881/2022/6., Kfv.I.37.121/2023/9.). [24] Az ítélőtábla mindezekre tekintettel azt vizsgálta, hogy a felperes kereseti kérelme mire irányult, s mely jogalapon érvényesítette követelését, valamint ehhez képest mire alapította az elsőfokú bíróság az ítéleti döntését. A felperes a követelését a perrel érintett teljes időszakra, tehát a Hszt.
  3. február
  4. napjától hatályos módosításától függetlenül a Hszt.
  5. §
(1)bekezdés mindhárom – a),
  1. b)és
  2. c)– pontjára alapította, s kifejezetten hivatkozott arra, hogy a Hszt. 2023. február 1. napjától megváltozott rendelkezései csupán a Hszt. 71. §
(1)bekezdés
  1. c)pontja alapján járó megbízási díj körében bírnak jelentőséggel, az
  2. a)és
  3. b)pontokra alapított igény ettől függetlenül vizsgálandó. A felperes a kereseti kérelmei jogalapját – a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a)-c) pontjai tekintetében – az eljárás folyamán nem változtatta meg, e körben további tényállításokat sem tett, s erre vonatkozóan az elsőfokú bíróság sem tett az anyagi pervezetés körébe tartozó intézkedést [a Kp. 71. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Pp.
  1. §]. Az elsőfokú bíróság a második kereseti időszak vonatkozásában nem találta megalapozottnak a Hszt.
  2. §
(1)bekezdés
  1. c)pontjára alapított kereseti kérelmet, így az
  2. a)és
  3. b)pontban foglalt tényállásokat is vizsgálnia kellett volna, amellyel azonban adós maradt. Jóllehet indokolásának [24] bekezdésében utalt a Hszt. 71. §
(1)bekezdés valamennyi pontja vizsgálatára, a felperesi igény alaposságáról e jogszabályhely
  1. a)és
  2. b)pontjaira tekintettel nem döntött. Nem volt tekintettel arra, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja esetében egy teljes betöltetlen beosztás (munkakör) ellátását; a
  2. b)pont Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.382/2024/6. 9 esetében pedig egy (a beosztás ellátásában tartósan akadályozott) személy helyettesítését kell ezen jogcímekhez kapcsolódóan a felperesnek bizonyítania, arra vonatkozó tényállításokat tenni. Az ezekre vonatkozó bizonyítási kötelezettséggel összefüggésben nem adott a felek részére a Kp. 78. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 265. §
(1)bekezdése és a Kp. 79. §
(2)bekezdése szerinti jogszerű – a perek tisztességes lefolytatásának jogába tartozó – tájékoztatást, s nem tért ki arra sem, hogy az
  1. a)és
  2. b)pontok vonatkozásában melyek az anyagi jogi szabályok szerint jelentős tények és ezzel összefüggésben a felperesnek mit kell bizonyítania. Mindezek hiányában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás sem lehet teljes. Alappal sérelmezte ezért a felperes, hogy az elsőfokú bíróság a 2023. február 1. napjától 2023. június 30. napjáig terjedő időszak tekintetében az igényt kizárólag a Hszt. 71. §
(1)bekezdés
  1. c)pontjának alaptalansága miatt utasította el, annak ellenére, hogy ezen időszak tekintetében éppúgy megjelölte keresete jogalapjaként e jogszabályhely
  2. a)és
  3. b)pontjait, mint a megelőző időszak tekintetében. [25] Azáltal, hogy az elsőfokú bíróság a felperesi igény alaposságát nem a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta – a kereseti kérelmet a második kereseti időszakra vonatkozólag nem merítette ki –, megsértette a Kp. 2. §
(4)bekezdése szerinti kereseti kérelemhez kötöttség elvét; úgyszintén azáltal, hogy az elsőfokú bíróság az első kereseti időszakra megítélt megbízási díj összegszerűsége tekintetében elvégzett mérlegelése szempontjait ellentmondásosan, s az iratokkal ellentétesen rögzítette, kizárta, hogy annak jogszerűsége – azaz a mérlegelés okszerűsége – felülbírálható legyen, megsértve ezzel a Kp. 84. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. §
(4)és
(5)bekezdései szerinti indokolási kötelezettséget. Miután – az elsőfokú bíróság kioktatási és vizsgálódási kötelezettségének elmulasztása okán is – az ezekhez kapcsolódó tényállási elemek hiányában a másodfokú bíróság nem rendelkezett az elsőfokú ítélet megváltoztatásához szükséges adatokkal, továbbá a fentiek olyan, a másodfokú eljárásban orvosolhatatlan és a per érdemi eldöntésére kiható lényeges eljárási szabálysértések, amelyek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését megalapozzák (vö. Kfv.V.37.715/2023/7., Kfv.I.37.881/2022/6., Kfv.I.37.121/2023/9), ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Kp. 110. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. [26] Az elsőfokú bíróságnak az új eljárásban az alábbiakat kell szem előtt tartania: [27] A második kereseti időszak kapcsán az elsőfokú bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy 2023. február 1. napjától a Hszt. 71. §
(3)bekezdése értelmében a hivatásos állomány tagja akkor jogosult megbízási díjra, ha az
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat ellátásával jelentős többletmunkát végez, és a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörrel való megbízás nem eseti jellegű. E szabály azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben e többletfeladatot az állomány tagja rendszeresen, tehát nem eseti jelleggel, és számára jelentős többletmunkát eredményezve végzi, annak ellentételezésére ne lenne jogosult. A nem eseti jelleg a módosítást megelőzően is követelmény volt (azt a bírói gyakorlat egyértelműen kialakította), ugyanakkor – többletfeladat ellátása esetén – a jelentős többletmunka végzése külön vizsgálandó, konjunktív tényállási elem, amely esetében a bizonyítási érdek a felperest terheli. Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.382/2024/6. 10 [28] Amennyiben az elsőfokú bíróság mindezen vizsgálati szempontok tükrében esetlegesen arra a jogi következtetésre jut, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti jogcímen a felperes a második kereseti időszak tekintetében megbízási díjra nem jogosult, úgy nem mellőzhető a Hszt. 71. §
(1)bekezdés
  1. a)és/vagy
  2. b)pontja szerinti jogcímek – megfelelő, a [25] bekezdés szerinti jogszerű bizonyítási kioktatást követő – tételes, és egymástól elkülönült vizsgálata, majd indokolása. Az elsőfokú bíróságnak tehát az új eljárásban a fentiek szerint meghatározott logikai rendben kell az egyes kereseti jogcímek vonatkozásában a jogi álláspontját levezetnie. [29] Az ítéletet – a keresettel érintett teljes időszakra nézve – a rendelkező résszel összhangban kell indokolni úgy, hogy az alkalmas legyen az ítéleti rendelkezés egészének alátámasztására, ennek körében a mérlegeléssel hozott döntést (a megbízási díj mértékére vonatkozóan) olyan módon, hogy a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége az ítéletből megállapítható legyen, és irat- ellenesség ne álljon fenn, az koherens egységet alkosson. [30] Az ítélőtábla a peres felek másodfokú eljárásban felmerült, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontja, 3. §
(2)bekezdés a) pontja és 3. §
(5)bekezdése alapján a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez – a felperes esetében az általa felszámított munkadíjakhoz képest alacsonyabb összeggel – igazodó, és a jogi képviselők által kifejtett munkával arányosan számított költségét a Kp. 110. §
(3)bekezdése alapján csupán megállapította, a költségek viseléséről az elsőfokú bíróság az eljárást befejező határozatában köteles rendelkezni. [31] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 77. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [32] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. február
  2. dr. Németh Andrea s.k. dr. Rácz Krisztina s.k. dr. Robotka Imre s.k. a tanács elnöke, előadó bíró bíró bíró Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.382/2024/
  3. 11

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.