Bf.112/2021/7 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés d/ és j/ pontok), valamint közveszélyokozás bűntettében (Btk. 322.§

(1)bekezdés) állapította meg, ezért halmazati büntetésül 11 év 6 hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjáról, a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a büntetőeljárás során előterjesztett polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelek további sorsáról, valamint kötelezte a bűnösnek kimondott vádlottat a büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. [2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, az élet elleni cselekmény minősítésének megváltoztatása és a büntetés súlyosítása végett, a vádlott és védője pedig a közveszélyokozás bűntettének eltérő minősítése, illetőleg enyhítés érdekében jelentett be jogorvoslati kérelmet. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.289/2021/1-I. számú átiratában az ügyész által bejelentett fellebbezést módosítva, azt kizárólag a kiszabott szabadságvesztés-büntetés súlyosítása végett tartotta fenn, ezzel összefüggésben a védelem által előterjesztett jogorvoslati kérelmeket nem tartotta alaposnak. Az ügyészi álláspont a megfelelő módon és szükséges részletességgel lefolytatott bizonyítás alapján megállapított ítéleti tényállást teljeskörűen megalapozottnak ítélte, amelyből az eljárt bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére, és nem tévedett az általa elkövetett bűncselekmények minősítését illetően sem. Győri Ítélőtábla II.Bf.112/2021/7/1 2 A támadott határozat indokolása körében hiányolta az időbeli hatály kérdésében történő állásfoglalást, az eljárás tárgyát képező bűncselekmények minősítésével kapcsolatosan pedig rámutatott arra, hogy a közveszélyokozás vonatkozásában a bűncselekmény befejezett alakzatával állunk szemben, amely olyan eredmény-bűncselekmény, amely esetében eredményként nyilvánvalóan a közveszély létrejötte értékelendő. Miután pedig jelen esetben reális lehetősége volt annak, hogy a vádlott által okozott tűz tovább terjed, az már önfenntartó volt, magától nem aludt volna el, megállapítható az is, hogy előre meg nem határozatható méretű vagyontömeget, illetőleg emberéletet veszélyeztetett. A büntetés kiszabása körében az ügyészi álláspont kifogásolta a bűncselekmények elkövetéséhez vezető élethelyzet terhelt javára történő értékelését, ugyanis a konfliktusokban, az elmérgesedett viszony kialakulásában a vádlottnak jelentős szerepe volt, azok nagyrészt az ő magatartására vezethetőek vissza. Az elsőfokú bíróság által értékelt enyhítő körülmények a középmértéktől az alkalmazott mértékű eltérést nem teszik lehetővé, a különös részi minimum közelében alkalmazott joghátrány tehát eltúlzottan enyhe, indokolt a büntetés tartamának jelentős mértékű felemelése. Az ítélet egyéb rendelkezései azzal törvényesek, hogy az előzetes fogvatartásban töltött idő pontosan, dátumszerűen határozandó meg. Fentiekre figyelemmel a fellebbviteli főügyészségi indítvány a törvényszék ítéletének Be. 606.§

(1)bekezdése alapján történő megváltoztatására, a kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamának felemelésére, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításával kapcsolatos rendelkezések pontosítására, egyebekben pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult azzal, hogy az időbeli hatályra történő utalással kiegészítendő az ítéleti indokolás. [4] Fellebbezésének írásbeli indokolásában a terhelt védője fenntartotta a jogorvoslati kérelmében foglaltakat, a vádlottal szemben megállapított bűncselekmény jogi minősítésének megváltoztatása mellett a kiszabott büntetés helyett enyhébb büntetés alkalmazására tett indítványt a Be. 606.§

(1)és

(4)bekezdésében foglaltakra figyelemmel. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem igazolható, hogy a vádlott egyenes vagy eshetőleges szándékkal kívánt közveszélyt előidézni, nem bizonyított, hogy a vádlott tudattartama átfogta, hogy a ház égése esetén másik ingatlanra is átterjedhetett volna a tűz. A közveszélyokozás tekintetében tehát az

(5)bekezdés szerinti gondatlan alakzat állapítható meg. A büntetés kiszabásával összefüggésben arra mutatott rá, miszerint az elsőfokú bíróság nem kellő módon értékelte az időmúlás tényét és jelentőségét, emellett enyhítő körülményként nagyobb súllyal kellett volna értékelni azt a tényt, mely szerint a vádlottat élettársa betegsége, egészségi állapota érzelmileg erősen megviselte, élettársa fiával rendkívül feszült kapcsolat alakult ki, ezek miatt beszűkült érzelmi állapotba került, s ez vezetett a cselekmény elkövetéséhez. További jelentős enyhítő körülmény az önfeljelentése, a ténybelileg teljes beismerő vallomása és őszinte megbánása is, valamint az emberölés tekintetében a távoli kísérletként történő megvalósítás és szándékának eshetőlegessége. Mindezen körülmények kellően megalapozottá teszik a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló indítványt. A vádlott a másodfokú bírósághoz címzett írásbeli észrevételében az eljárás során lefoglalt bizonyítékokra, kamerafelvételekre, hangfelvételekre hivatkozva arra mutatott rá, hogy az elektronikai adathordozókon lévő adatok igazolhatják, hogy a bűncselekmények elkövetését megelőzően érzelmi és fizikai értelemben is félelemben tartották őt, és a tűrőképességének határait túllépve került sor végül részéről a cselekmények megvalósítására. Ezen adatok értékelésével más színben tűnnének fel a történtek, illetőleg annak hiteles előzményei. Győri Ítélőtábla II.Bf.112/2021/7/1 3 [5] Az ítélőtábla az előterjesztett fellebbezések tartalmára – különösen a védelmi jogorvoslati kérelem irányára tekintettel -, a fellebbviteli főügyészségi átiratban foglaltakra, a védelmi jogorvoslati kérelem írásbeli indokolására, illetőleg a terhelt írásbeli észrevételének tartalmára is figyelemmel a fellebbezésekkel sérelmezett elsőfokú ítéletet a Be. 590.§

(1)és

(2)bekezdései alkalmazásával teljes körűen felülbírálta. A másodfokú felülvizsgálat során az ítélőtábla nem észlelt olyan perrendi szabálysértést, amely az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatát megakadályozta volna. [6] A rendelkezésre álló bizonyítási anyag vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy a széles körben és minden szükséges vonatkozásban beszerzett bizonyítékhalmaz tárgyalás anyagává tételére a büntetőeljárás során perrendszerűen került sor, az eljáró bíróság tevékenysége folytán minden olyan bizonyíték a tárgyalás részévé vált, amely a tényállás megalapozott megállapításához szükséges volt, a törvényszék az irányadó történeti tényállást teljes egészében felderítette, s azt egészében helyénvaló módon is állapította meg. Az első fokon eljárt bíróság a kellő részletességgel foglalkozott mindazokkal a személyi és okirati jellegű bizonyítékokkal, amelyek az ügy megkerülhetetlen tényezőiként alkalmasak voltak arra, hogy törvényes bizonyítékértékelés alapjául szolgáljanak. Mindezeket összevetette a terhelt érdemi védekezésével, az ezzel kapcsolatos tényeket és adatokat egymásra is tekintettel, összefüggéseikben is kellő értékelésben részesítette. A rendelkezésre álló hiteltérdemlő bizonyítékok tartalmával adekvát módon került megállapításra az elsőfokú bíróság részéről, miszerint a történeti tényállás megállapításának meghatározó jelentőségű eleme és egyben alapja a vádlotti teljes ténybeli beismerő vallomás, Terhelt1 maga sem vitatta, hogy a tüzet a házban az általa nem sokkal korábban megvásárolt benzin szétlocsolásával és meggyújtásával szándékosan maga okozta, ekkor sértett sértett a nem sokkal korábban bekövetkezett agyvérzése folytán magatehetetlen, önmentésre képtelen állapotban volt és a ház felgyújtásának pillanatában a terhelt által is tudottan az ingatlan szuterénjében tartózkodott. Mindezeket egyúttal megfelelően alátámasztotta tanú1 tanúnak a fenti kérdésekben a vádlottéval azonos vallomása, és hasonlóképpen az eljárás során meghallgatott tanúk, különösen tanú2 és tanú3 előadásai, továbbá a házban és a benzinkúton rögzített kamerafelvételek, valamint a vádlott rendőrségi bejelentésének szöveges tartalma is, amely a terhelti utólagos védekezéssel szemben azt is aggálytalanul bizonyította, hogy sértett tanú nyilatkozatainak megfelelően a vádlottnak egyidejű tudomása volt arról, hogy a sértett fia a ház felgyújtását megelőzően gépkocsival elhagyta az ingatlant, abban rajta kívül kizárólag a sértett tartózkodik. Az irányadó ítéleti tényállás megállapítása során az eljárt bíróság helytállóan volt figyelemmel a vádlott állapotával kapcsolatos igazságügyi pszichológus szakértői vélemény megállapításaira, a tűzvizsgálati igazságügyi szakértői vélemények tartalmára, valamint a szakértőnek a tárgyaláson tett nyilatkozataira, a helyszíni szemle jegyzőkönyvében foglaltakra, a csatolt fényképmellékletek által tanúsítottakra, az ezzel összefüggésben feltárt és rögzített tárgyi bizonyítékokra, a sértetti állapottal kapcsolatosan a gondnokság alá helyezés becsatolt iratanyagára, tanú5, tanú4 tanúk vallomásaiban foglaltakra. [7] A releváns tényállási elemekre vonatkozóan a törvényszék mérlegelése valamennyi bizonyítékra kiterjedt, ezeket körültekintően elemezve az elsőfokú bíróság a szükséges részletességgel megindokolta, hogy az irányadó tényállást mely egymást erősítő bizonyítékokra alapította, így a bizonyítási anyag helytálló értékelésével az indokolási kötelezettségének is megfelelően eleget tett. A rendelkezésre álló egyes bizonyítási eszközöket, azok tartalmát az elégséges mértékben ismertette, és okszerű indokolással ellátva állást foglalt a hiteltérdemlőségük és bizonyító erejük tekintetében is. A rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése körében az elsőfokú bíróság az elektronikai adathordozókon, kamerafelvételeken, hangvételeken rögzített adatok terhelt által utólag Győri Ítélőtábla II.Bf.112/2021/7/1 4 kifogásolt, illetőleg hiányolt értékelését is megfelelően elvégezte, amelynek eredményeképpen helytállóan jutott arra a megállapításra, miszerint az eljáró bíróságnak nem feladata (és erre a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megfelelő módja sem volt) állást foglalni atekintetben, hogy a sértett gyermeke és a vádlott között a nyílt gyűlölködésig fajuló viszony mely okok és tényezők hatására alakult ki, s e körben melyik félnek milyen részigazságai lehetnek. Utóbbiakra tekintettel a terheltnek az elsőfokú védekezését megismétlő másodfokú érvelése a törvényszék által megfelelően rögzített és helytállóan értékelt bizonyítékok felülmérlegelésére irányult, melyre azonban a Be. 593.§

(2)bekezdésében megfogalmazott tilalom folytán a másodfokú eljárásban a megalapozottan megállapított tényállás mellett nem kerülhetett sor. Az alappal nem támadható bizonyítékértékelés eredményeként megállapított tényállás ilyen módon összhangban áll az okszerűen mérlegelt bizonyítékokkal, erre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletét az elsőfokú bíróság által megalapozottan megállapított tényállásra alapította. [8] A fentiek szerint megalapozott tényállásból a törvényszék okszerűen vont következtetést a terhelt bűnösségének fennálltára, büntetőjogi felelősségének megállapíthatóságára, és nem tévedett az általa elkövetett bűncselekmények jogi minősítését illetően sem. Helytállóan ismerte fel a törvényszék, hogy a közveszély okozása tekintetében a bűncselekmény befejezett alakzata állapítható meg. A közveszélyokozás bűntette eredménybűncselekmény, magának a közveszélynek a létrejötte értékelendő eredményként. A megalapozott tényállás szerint jelen ügyben reális lehetősége volt annak, hogy a már önfenntartóvá váló tűz tovább terjedve a szomszédos ingatlanra előre meg nem határozható méretű vagyontömeget, illetőleg emberéletet veszélyeztet, az ezzel kapcsolatos veszélyhelyzet a vádlotti magatartással szigorú és közvetlen okozati összefüggésben a helyszínen kialakult. Megállapítható az is, hogy a terhelti cselekmény közveszélyes következményei lehetőségének tudatában hajtotta végre a vádlott a cselekményét, utóbbiak iránt – akárcsak magatartása jóvátehetetlen, emberi élet elvételével járó eredménye vonatkozásában – közömbösséget tanúsított, mindkét jogvédte érdek tekintetében az előre látott következmények kialakulásába belenyugodott. Az alkalmazandó jogszabály kiválasztása körében megállapítható, hogy a

1. XI. 5-én hatályba lépett Btk. általános részét érintő változások súlyosabbak a vádlott nézve, különösen a feltételes szabadságra bocsáthatóság kizártságát illetően, ezért a bűncselekmény elkövetésekor hatályos törvény alkalmazandó. [9] A büntetéskiszabás másodfokú felülbírálata körében az ítélőtábla is figyelemmel volt az elsőfokú bíróság által feltárt és megfelelően értékelt súlyosító és enyhítő körülményekre, illetőleg azok nyomatékára, s atekintetben is osztotta a törvényszék joghátrányok meghatározásával kapcsolatos álláspontját, hogy az enyhítő körülmények jelentősen nagyobb nyomatékára figyelemmel a jelentősen a középmérték alatt meghatározott büntetési tartam meghatározása megfelel a büntetési céloknak. E körben fokozottan kellett értékelni azt a körülményt a másodfokú bíróságnak, miszerint a cselekmény közveszélyes következményei tekintetében is csupán eshetőleges szándék róható az elkövető terhére. Utóbbiakra figyelemmel a törvényszék által a különös részi minimumot kisebb mértékben meghaladó tartamban kiszabott joghátrvány nem eltúlzottan, illetőleg törvénysértően enyhe, annak érdemi mértékű emelése nem mutatkozott szükségesnek. Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség jogi érvelésének azon részét, miszerint a bírósági ítéletben a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt pontosan, dátumszerűen, vagy egyéb szöveges módon félreérthetetlenül kell meghatározni, erre figyelemmel a terhelt Győri Ítélőtábla II.Bf.112/2021/7/1 5 által a
2. július
3. napjától
4. szeptember
5. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt számította be a kiszabott szabadságvesztés-büntetésbe. [10] A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az előterjesztett fellebbezéseket a
6. évi LVIII. tv. 211.§

(1),

(2)bekezdésére figyelemmel a Be. 598.§

(2)bekezdése alapján tanácsülés keretében elbírálva a törvényszék ítéletét a Be. 605.§

(1)bekezdése alapján az előzetes fogvatartás beszámításával kapcsolatos ítéleti rendelkezés pontosítása mellett helybenhagyta azzal, hogy a Btk. 92.§

(1),

(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítélet kihirdetésétől,

1. szeptember
2. napjától a másodfokú határozathirdetés napjáig a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítani rendelte a kiszabott szabadságvesztés tartamába. Győr,
3. március
4. Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke Dr. Németh Balázs sk. előadó bíró Dr. Vajda Edit sk. bíró Záradék: Ezzel a végzéssel a Székesfehérvári Törvényszék
5. szeptember
6. napján kelt 31.B.9/2021/
7. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
8. március
9. Dr. Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke