A határozat elvi tartalma: Az elsőfokú bíróság a perben nem bírálhat el elsőként olyan kérdést, amit a közigazgatási hatóság eltérő jogi álláspontja okán korábban nem vizsgált, amelyben nem döntött, mivel az a hatósági hatáskör elvonását eredményezné. A végrehajtási eljárás megszüntetése iránti kérelmet elutasító végzés felülvizsgálata iránti közigazgatási perben nem a vagyonelkobzás összege képezi a pertárgy értéket, a perköltség számítás alapját. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.35.454/2022/
- A tanács tagjai: Dr. Kurucz Krisztina a tanács elnöke Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit előadó bíró Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró Dr. Horváth Tamás bíró Dr. Rák-Fekete Edina bíró A felperes: felperes1 cím1 A felperes képviselője: Dr. Gyurkovics Bence ügyvéd cím2 Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága cím3 Az alperes képviselője: Mészárosné dr. Kálmán Katalin kamarai jogtanácsos cím4 A per tárgya: adóügyben indult közigazgatási jogvita A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Győri Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 4.K.700.847/2022/
- számú ítélete Rendelkező rész Kúria VI.Kfv.35.454/2022/6-1 2 A Kúria a Győri Törvényszék 4.K.700.847/2022/
- számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érinti, felülvizsgálati kérelemmel támadott részeit: a [16], [19], [22]-[24] bekezdéseit, a perköltségre és az illetékre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezi, kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100.000 (azaz egyszázezer) forint elsőfokú perköltséget, az eljárási illeték az állam terhén marad. A felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A Győri Járásbíróság felperessel szemben - a Győri Törvényszék ... számú ítéletével helybenhagyott - .... számú,
- június
- napján jogerőre emelkedett ítéletével 26.518.922 Ft összegű vagyonelkobzást rendelt el. [2] A Győri Törvényszéken 0800-1MV.1125/
- számon a
- június 21-én kiállított egységes értesítővel végrehajtási eljárás indult. A bírósági végrehajtó
- július 19-én fizetési felszólítást,
- augusztus 31-én letiltást bocsátott ki a felperes munkáltatója: a cég1 felé, majd
- szeptember 13-án a felperes vagyonára foglalást kísérelt meg, ami nem járt eredménnyel. [3] Az adóhatóság által foganatosítható végrehajtási eljárásokról szóló
- évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) hatálybalépésével a
- január 1-én folyamatban lévő végrehajtási eljárás az illetékes Nemzeti Adó- és Vámhivatal Győr-Moson-Sopron Megyei Adó- és Vámigazgatóságához (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) került, ahol 6720122717 ügyszámon folytatódott. A tartozás behajtása érdekében a felperes lakóhelyén
- november 8-án megkísérelt foglalás eredménytelenül zárult. [4] A felperes
- március 23-án előterjesztett kérelmében elévülésre hivatkozással a végrehajtási eljárás megszüntetését kérte a büntetőeljárásról szóló
- évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
- §
(3)bekezdés d) pontja, az Avt. 4. §
(3)bekezdése, a bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) alapján. Álláspontja szerint a vagyonelkobzást a pénzbeli követelések szabályainak megfelelően kell végrehajtani, az nem tulajdonjogi természetű, így elévülése bekövetkezhet a törvényben meghatározott idő elteltével. Az Avt.
- §
(1)bekezdése alapján levezette, hogy a
- június
- napján jogerős ítélet szerint a követelés
- évben vált esedékessé, az elévülés
- december 31én kezdődött és
- december 31-én bekövetkezett, mivel az adóhatóság érdemi végrehajtási cselekményt ez idő alatt nem foganatosított, amennyiben erre sor került volna az elévülési határidő 6 hónappal később,
- június
- napján járt volna le. [5] Az elsőfokú adóhatóság 6444416749 számú végzésével a kérelmet elutasította. Kúria VI.Kfv.35.454/2022/6-1 3 [6] A felperes fellebbezése folytán az alperes 6434924669 számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta. Indokolása szerint a büntető törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
- §
(3)bekezdése értelmében a vagyonelkobzást elrendelő határozat jogerőre emelkedésével az elkobzott vagyon az államra száll. A Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:
- §-a szerint a tulajdoni igények nem évülnek el. A vagyonelkobzás pénzösszegben való elrendelése nem változtat azon, hogy az állam az ítélettel tulajdont szerez, tulajdoni igénye nem évül el mindaddig, amíg a tulajdonjogát el nem veszíti, igényét időbeli korlát nélkül érvényesítheti. Helytállóan állapította meg az elsőfokú adóhatóság, hogy az Avt.
- §-ában taxatíve felsorolt esetek hiányában a végrehajtási eljárás megszüntetésére nem volt lehetőség, így megalapozottan döntött a felperesi kérelem elutasításáról. Kifejtette, hogy a Be.
- §
(3)bekezdésében foglaltak relevanciával nem bírnak, továbbá az Avt. 131/A. §
(2)bekezdésére tekintettel a Vht. rendelkezései nem voltak alkalmazhatók. A keresetlevél és a védirat [7] A felperes keresetében az alperes végzésének elsődlegesen a megváltoztatását, a végrehajtási eljárás megszüntetését, másodlagosan az elsőfokú eljárásra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására és új döntés meghozatalára kötelezését kérte. A Győri Ítélőtábla IH.2021.
- számú határozatára hivatkozással kifejtette, hogy a vagyonelkobzás nem tulajdonjogi természetű, nem tulajdonjogra, hanem követelés érvényesítésére irányul, így elévülése is bekövetkezhet. Változatlanul fenntartotta a fellebbezésében előadottakat. [8] Az alperes védiratában - a végzésében foglalt indokok fenntartása mellett - a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a vagyonelkobzás végrehajtásához való jog nem évülhet el, utalt a Btk.
- §
(3)bekezdésére, az Avt. 125/A. §
(7)bekezdésére, 125/C. §
(1)bekezdésére, 131/A. §
(2)bekezdésére, a Ptk. 5:
- §-ára, kifejtve, hogy a Vht., mint háttérjogszabály a perbeli esetben nem alkalmazható. A jogerős ítélet [9] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes végzését - az elsőfokú végzésre is kiterjedően - megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. [10] Döntését a Kúria Kfv.VI.35.174/2022/
- számú ítéletére alapította, melyben a legfelsőbb bírói fórum kimondta, hogy a pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzás nem tulajdonjogi természetű, így elévülése bekövetkezhet, utalt továbbá a Kúria Kfv.V.35.595/2021/
- és Kfv.I.35.083/2022/
- számú határozataira is. Rögzítette, hogy felperessel szemben a követelés
- évben vált esedékessé, az Avt.
- §
(1)bekezdése alapján az elévülés
- december
- napján - végrehajtási cselekmény foganatosításának hiányában - bekövetkezett. A megismételt eljárásra vonatkozóan előírta a Kúria által kimunkált jogértelmezés figyelembevételét. [11] Az alperes által fizetendő perköltség összegét a bírósági eljárásban megállapított ügyvédi költségekről szóló 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM r.)
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján a felperes által felszámított összeggel egyezően állapította meg, Kúria VI.Kfv.35.454/2022/6-1 4 arra hivatkozással, hogy az az IM r. szerint megállapítható perköltségtől kisebb mértékű. Az eljárásban felmerült illeték összegét 1.500.000 Ft-ban határozta meg, amely az alperes illetékmentessége miatt az állam terhén marad. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 121. §
(1)bekezdése alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. [13] Előadta, hogy a jogerős ítélet ellentétes az Avt. 125/A. §
(7)bekezdésében, a Ptk. 6:22. §
(1)bekezdésében foglaltakkal, sérti a Kp. 86. §
(4)bekezdésében, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)-
(3)bekezdéseiben, 279. §
(1)bekezdésében és 346. §
(4)-
(5)bekezdéseiben foglaltakat. [14] Nem vitatta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzás nem tulajdonjogi természetű, hanem követelés érvényesítésére irányul, így elévülhet. [15] Téves azonban a jogerős ítéletben az Avt. 19. §
(1)bekezdésére hivatkozás, mivel a felperesi tartozásra nem alkalmazható, a felperessel szembeni végrehajtási eljárásban végrehajtható okirat az Avt. 29. §
(1)bekezdés 6. pontja szerint a vagyonelkobzásról szóló határozat. A tartozás végrehajtásához való jog elévülésének számításánál az Avt. 125/A. §
(7)bekezdése értelmében kell eljárni, figyelemmel a Ptk. 6:22. §
(1)bekezdésére. [16] Állította, hogy a végrehajtási cselekmények az elévülést megszakították, így az elévülés időpontjának
- december 31-ei megállapítása helytelen, azt tévesen határozta meg az elsőfokú bíróság. A hatásköri változást megelőzően a törvényszéki végrehajtó több intézkedést foganatosított. A Vht. nem definiálja a végrehajtási cselekmény fogalmát, az bírói jogértelmezés körébe tartozó kérdés, azonban a behajtást kérő végrehajtási cselekményei, a törvényszéki végrehajtó által foganatosított intézkedések, a
- március 26-ai végrehajtási értesítés kibocsátása, az elsőfokú adóhatóság
- december 14-ei megkeresése egyértelműen a végrehajtás érdekében tett, a végrehajtás előbbre vitelét célzó joghatás kiváltására alkalmas cselekmények, amelyek a végrehajtási jog elévülési idejét megszakították. Hivatkozott a Kúria EBH 2004.
- számú eseti döntésére. [17] A megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatás - melytől a Kp.
- §
(4)bekezdése alapján a hatóság nem térhet el - önellentmondó, az elsőfokú bíróság ugyanis a követelés elévülhetőségének figyelembevételét írta elő, ugyanakkor az elévülés bekövetkezéséről is állást foglalt, így az ítéleti útmutatásnak nem lehet eleget tenni. [18] Sérelmezte továbbá az alperes a megállapított perköltség összegét is, nem állapítható meg, hogy a felperes mely jogszabályi rendelkezés alapján számította fel perköltségigényét, a felszámítás helyességének ellenőrzése az elsőfokú bíróság ítéletéből nem állapítható meg. A pertárgy értéke nem meghatározható, ezért a felperesi jogi képviselő munkadíját az IM r. 3. §
(3)bekezdése alapján kellett volna számítani. Kifejtette, hogy a felperes nem a Pp. XL. Kúria VI.Kfv.35.454/2022/6-1 5 fejezetében szabályozott végrehajtási pert indított, így a Pp. 530. §
(2)bekezdésében foglalt szabály nem alkalmazható, a per tárgyának értéke nem egyezik meg a végrehajtási összeggel. Utalt a Kúria Kfv.35.379/2020/
- számú ítéletére. Kérte az eltúlzott mértékű, a kifejtett munkával nem arányos perköltség összegének az IM r.
- §
(6)bekezdése szerinti mérséklését, megítélése szerint egyetlen tárgyalási napra nem indokolt 995.567 Ft + általános forgalmi adó (áfa) összeg megállapítása. [19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, a keresetlevelében és a perbeli nyilatkozatában foglaltak fenntartásával. Változatlanul utalt az Avt. 19. §
(1)bekezdésére, a Kúria BH 2009.113 számú eseti döntésére. Hangsúlyozta, hogy jelen eljárásban nem történt olyan cselekmény, amely a végrehajtási eljárás előbbre vitelére és a célzott joghatás kiváltására alkalmas lett volna. Az alperes által hivatkozott
- március 26-ai értesítés kibocsátása, valamint a
- december 14-ei megkeresés az elévülés megszakítására nem alkalmas, az értesítést nem kapta meg, azt részére az alperes nem kézbesítette, és a megkeresés sem áll rendelkezésére. [20] Kifejtette, nem jogszabálysértő a jogerős ítélet perköltségre vonatkozó része, pertárgy értékként a vagyonelkobzással érintett összeget jelölte meg. Az elsőfokú bíróság az ügyvédi munkadíj összegét helyesen állapította meg, mely az IM r.
- §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontjai szerint lett kiszámítva. Álláspontja szerint az ügyvédi munkadíj arányban áll a jogi képviselő által kifejtett tevékenységgel, így mérséklésnek nincs helye. A Kúria döntése és jogi indokai [21] A felülvizsgálati kérelem alapos. [22] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 115. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem kereseti között vizsgálta felül. A Kp. 120. §
(5)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt. [23] A felülvizsgálati eljárásban az alperes nem vitatta az elsőfokú bíróságnak a - Kúria Kfv.VI.35.174/2022/7., Kfv.I.35.083/2022/9., Kfv.V.35.595/2021/
- számú határozataiban már közzétettekkel azonos - jogértelmezését, mely szerint a pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzás nem tulajdonjogi természetű, így elévülése bekövetkezhet. A Kúriának az alperes kérelme alapján kizárólag azokban a kérdésekben kellett a felülvizsgálatot elvégezni, hogy az elsőfokú bíróság döntése helytálló volt-e az elévülés és annak időpontjai megállapítása, az elévülést megszakító cselekmények vizsgálata, a pertárgy érték és a perköltség meghatározása körében. [24] A Kúria megállapította, hogy az alperes a keresettel támadott határozatában eltérő jogi álláspontja okán, a vagyonelkobzás dologi jogi természetéből kiindulva nem vizsgálta a követelés elévülésének lehetőségét, az elévülés kezdő és záró időpontját, illetőleg megszakítását, nyugvását. A Kúria hasonló tényállású ügyekben hozott döntéseit követően, Kúria VI.Kfv.35.454/2022/6-1 6 azok ismeretében változott az alperes jelen eljárás alapját képező jogkérdéssel kapcsolatos álláspontja. [25] A Kp.
- §
(1)bekezdése szerint közigazgatási perben a bíróság feladata, hogy a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben – erre irányuló megalapozott kérelem esetén – hatékony jogvédelmet biztosítson, a közigazgatási tevékenység jogszerűségét megítélje. Az elsőfokú bíróság nem foglalhat elsőként állást olyan kérdésben, amit a közigazgatási hatóság nem vizsgált, amelyről nem döntött, mivel az a hatósági hatáskör elvonását eredményezné. A jogerős ítélet [16] bekezdésében az elévülés kezdő időpontját, annak bekövetkezését, a [19] bekezdésben az elévülést megszakító végrehajtási cselekmény hiányát állapította meg, mely kérdések tisztázása az adóhatóság feladata, ezekről az elsőfokú bíróság nem dönthetett volna. [26] Az alperes felülvizsgálati kérelmében támadta a megállapított perköltség – eltúlzottnak ítélt – összegét, és helyesen hivatkozott arra, hogy a perben jogkérdésben kellett dönteni, ezért a pertárgy értéke nem meghatározható, nem a vagyonelkobzás összege képezte a pertárgy értéket, a perköltség számítás alapját. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet [23] bekezdésében az illeték összegét nem az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(3)bekezdése (az eljárás tárgyának nem megállapítható értéke) szerint, hanem jogszabályi hivatkozás nélkül az illetékalap maximumában: 1.500.000 Ft-ban határozta meg, mely tévesen a vagyonelkobzás összegéhez igazodik. [27] Felperes a keresetlevél mellékleteként becsatolt költségjegyzéken ügyvédi munkadíj címén 995.567 Ft + áfa összeget tüntetett fel, megbízási szerződés csatolása nélkül. [28] Az elsőfokú bíróságnak a perköltségről a benyújtott költségjegyzéket figyelembe véve kellett volna döntenie a Kp. 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp.
- §-a alapján. Ennek keretében meg kell határozni a perköltség összegét és a megtérítésére köteles személyt annak megfizetésére kell kötelezni. Az elsőfokú bíróság a felperes perköltségét, a jogi képviselő munkadíját az IM r.
- §
(1)bekezdés a) pontjára hivatkozással állapította meg, mely szerint az ügyvéd által képviselt fél ügyvédi költségként a fél és az ügyvéd között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj, valamint a fél által ügyvédje részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások együttes összegét számíthatja fel. Az elsőfokú bíróság a felperes által felszámítottaktól nem tért el, a jogerős ítélet [24] bekezdésének indokolása hiányos, megbízási szerződés nélkül a felperes által felszámított perköltség nem fogadható el az IM r. idézett szabályozása alapján. Helytálló az alperes hivatkozása tehát, hogy a nem meghatározható pertárgyérték alapján a perköltség összegét nem a vagyonelkobzás összegéhez kell „arányosítani”. A Kúria az IM r. 3. §
(3)bekezdése alkalmazásával, a perrel kapcsolatban kifejtett jogi munkát vizsgálva a felperes elsőfokú perköltségét áfá-val növelt összegben mérlegeléssel állapította meg. [29] Mindezek folytán a Kúria a Kp. 121. §
(1)bekezdés a) pont alapján az elsőfokú ítéletnek a felülvizsgálattal nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott [16], [19] bekezdéseit, az elsőfokú perköltség, és az eljárási illeték összegét meghatározó jogszabálysértő rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. Kúria VI.Kfv.35.454/2022/6-1 7 [30] Az elsőfokú adóhatóságnak a megismételt eljárásban a pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzás elévülésének lehetőségéből kiindulva vizsgálnia szükséges a követelés elévülésének, az elévülés megszakításának, nyugvásának kérdéseit, amelyet követően kell döntenie a felperesi kérelemről. A döntés elvi tartalma [31] Az elsőfokú bíróság a perben nem bírálhat el elsőként olyan kérdést, amit a közigazgatási hatóság eltérő jogi álláspontja okán korábban nem vizsgált, amelyben nem döntött, mivel az a hatósági hatáskör elvonását eredményezné. [32] A végrehajtási eljárás megszüntetése iránti kérelmet elutasító végzés felülvizsgálata iránti közigazgatási perben nem a vagyonelkobzás összege képezi a pertárgy értéket, a perköltség számítás alapját. Záró rész [33] A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperes az ügy fő tárgyát nem támadta, egyéb, felülvizsgálati kérelmében előadott hivatkozásai eredményre vezettek, melyre tekintettel a Kúria a Kp. 35. §-a szerint alkalmazandó Pp. 83. §
(2)bekezdése alapján úgy határozott, hogy felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket peres felek maguk viselik. [34] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték - az alperest az Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontja szerint megillető teljes személyes illetékmentességre tekintettel - a Kp. 35. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 102. §
(6)bekezdésének megfelelően az állam terhén marad. [35] Az ítélettel szembeni felülvizsgálatot a Kp.
- § d) pontja zárja ki. [36] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp.
- §
(2)bekezdése folytán alkalmazandó 107. §
(1)bekezdése alapján – erre irányuló kérelem hiányában - tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- március
- Dr. Kurucz Krisztina sk. a tanács elnöke Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit sk. előadó bíró Dr. Horváth Tamás sk. bíró Dr. Vitál-Eigner Beáta sk. bíró Dr. Rák-Fekete Edina sk. bíró Kúria VI.Kfv.35.454/2022/6-1 A kiadmány hiteléül: tisztviselő ... 8