Pkf.25681/2021/2 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontjában írt, letevő által hivatkozott feltételei. A Ptk. 6:42. §

(1)bekezdése szerint pénztartozást teljesíteni a pénz tulajdonjogának a jogosult részére való átruházása, vagy a jogosult fizetési számlájára való befizetés vagy átutalás útján lehet. Jelen esetben a jogosult területi államigazgatási szerv, ebből eredően az elérhetőségi adatai nyilvánosak. A jogosult (helyesen: letevő) abban az esetben hivatkozhat arra, hogy a jogosult a teljesítést nem fogadja el, ha a teljesítés érdekében a jogosultat valamennyi elérhetőségén, akár postai úton, akár rövid úton vagy e-mailben megkeresi, és tájékoztatást kér, hogy a perköltséget milyen módon fizetheti meg. A letevő azzal, hogy a jogosultat nem kereste meg, a Ptk. 6:42. §

(1)bekezdése szerinti teljesítési módokat nem merítette ki teljesen. Így önmagában a „nem kereste” jelzéssel visszaküldött belföldi postautalvány nem alapozza meg a letétbe helyezett összeg teljesítési letétként való elfogadását, hiszen a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a jogosult a letevő részéről megfelelően felajánlott teljesítést nem fogadta el. Ezért az elsőfokú bíróság a bíróságon kezelt letétekről szóló 27/

1. (VII. 2.) IM rendelet (IM rendelet)
2. §-a alapján a letét elfogadását megtagadta. [3] A letevő fellebbezést terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését változtassa meg és a befizetett 20.000 forint összegű letétet teljesítési letétként fogadja el. Fővárosi Ítélőtábla 9.Pkf.25.681/2021/2 2 [4] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság végzése sérti a Ptk. 6:
3. §

(1)bekezdés c) pontját, ugyanis nem képezheti vita tárgyát, hogy a közigazgatási ítéletben meghatározott perköltség teljesítését a letevő a jogosult részére megfelelően felajánlotta, ezt a Magyar Posta Zrt. belföldi postautalványa alátámasztja. Az sem képezheti vita tárgyát, hogy a jogosult a megfelelően felajánlott teljesítést önhibából nem fogadta el, miután a területi államigazgatási szervtől elvárható, hogy a részére küldött küldeményeket észszerű határidőn belül átvegye. Ezzel szemben az utalványozott pénzösszeget nem vette át, így az „nem kereste” jelzéssel visszaérkezett a letevőhöz. Az elsőfokú bíróság indokolása ellentmondásos. A letét elfogadásának megtagadása okául egyrészt megjelöli, hogy a pénzfizetési kötelezettség teljesítését a letevő belföldi postautalvány alkalmazásán kívül egyéb úton nem kísérelte meg, bár egyébként a Ptk. 6:53. §

(1)bekezdés c) pontja a megfelelően felajánlott teljesítést, és nem a lehetséges összes teljesítési módot rögzíti. Emellett az elsőfokú bíróság rámutat, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a jogosult a megfelelően felajánlott teljesítést nem fogadta el. Ez értelmezhetetlen, hiszen a visszaérkezett postautalvány, valamint a visszaérkezett pénzösszeg egyértelműen bizonyítja, hogy ez történt. A letevő kiemelte, hogy természetes személyek számára nem írja elő jogszabály, hogy bankszámlával kell rendelkezniük, ő sem rendelkezik bankszámlával, így számára az egyetlen lehetséges mód a postai úton készpénzbefizetéssel, belföldi postautalvány alkalmazásával történt teljesítés volt. A jogosult a bankszámláját a Magyar Államkincstárnál vezeti, amely nem teszi lehetővé a bankszámlára történő készpénzbefizetést. Így a Ptk. 6:42. §

(1)bekezdése szerinti fizetési módok közül egyedül belföldi postautalványon keresztül állt módjában fizetési kötelezettségének eleget tenni. [5] A jogosult a fellebbezésre észrevételeket terjesztett elő, amelyben előadta, hogy nem támogatja a bírósági letétbe helyezés elfogadását. [6] Előadta, hogy a jogosult Pénzügyi és Gazdasági Főosztálya a jogerős ítélet kézhezvételét követően megtette a szükséges intézkedéseket a perköltség beszedése iránt, és a megküldött felszólító levélben részletesen leírta, hogy miként tud a letevő teljesíteni, így a bírói letéttel való teljesítés indokolatlan. Megjegyezte továbbá, hogy nem feltétlenül szükséges bankszámlával rendelkezni ahhoz, hogy banki átutalással teljesítsen a letevő. [7] A letevő fellebbezése nem megalapozott. [8] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével és jogi indokaival is teljes mértékben egyetért, a fellebbezésben foglaltakra tekintettel a következőket emeli ki. [9] A letevő eredeti kérelmében – amelyben levezette, hogy a belföldi postautalvánnyal történő készpénzfizetéssel a teljesítést megfelelően megkísérelte – a letét elfogadását megalapozó további tényeket nem adott elő. Ehhez a fellebbezésében tette hozzá, hogy csak készpénzben tudott teljesíteni, mivel bankszámlával nem rendelkezik, és a Magyar Államkincstárnál vezetett jogosulti számlára, álláspontja szerint, nem lehetséges befizetést teljesíteni. Tekintettel arra, hogy ezen tényeket az elsőfokú eljárás során nem adta elő, az IM rendelet 12. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó

1. évi CXXX. törvény (Pp.)
2. §ának és
3. §

(2)bekezdésének megfelelően ezekre már nem hivatkozhat, így a másodfokú bíróságnak ezen előadásokat a fellebbezés elbírálása során nem kellett figyelembe vennie. Fővárosi Ítélőtábla 9.Pkf.25.681/2021/2 3 [10] Ugyanakkor a Fővárosi Ítélőtábla – a fellebbezésben foglalt ezen hivatkozásoktól függetlenül – az elsőfokú bírósággal egyezően úgy értékelte, hogy a letétbe helyezéssel való teljesítés egyik feltétele, a teljesítés előzetes „megfelelő” felajánlása jelen esetben nem állapítható meg. [11] A Ptk. 6:53. §

(1)bekezdés c) pontja szerint pénzfizetési kötelezettséget bírósági letétbe helyezés útján akkor lehet teljesíteni, ha a jogosult a kötelezett részéről megfelelően felajánlott teljesítést nem fogadja el. Ez a jogszabályhely tehát azt az esetet szabályozza, amikor a jogosult nem tesz eleget a Ptk. 1:

1. §-ában előírt jóhiszeműség és tisztesség és az 1:
2. §-ban előírt elvárható magatartás kötelezettségének, és a számára járó összeget a kötelezett teljesítési szándéka ellenére nem fogadja el. Így a kötelezett a letétbe helyezéssel ki tudja védeni a nemteljesítés vagy késedelmes teljesítés számára hátrányos jogkövetkezményeit. Ugyanakkor ahhoz, hogy ezzel az eszközzel élhessen, az szükséges, hogy valóban ne legyen lehetősége másként teljesíteni. Tehát akkor lehetséges a letétbe helyezés, ha a kötelezett a Ptk. 1:3.§-ának és 1:
3. §-ának megfelelően eljárva minden, az adott helyzetben elvárhatót megtett a teljesítés érdekében, ennek ellenére ezt a törekvését a másik fél akadályozza. Jelen esetben azonban a letevő ezen magatartása nem állapítható meg. [12] A letevőnek figyelembe kellett vennie, hogy a jogosult, amelynek teljesíteni kíván, egy államigazgatási szerv, amely bonyolultabb szervezeti felépítéssel rendelkezik, és ahol valamennyi szervezeti egységnek és az adott szervezeti egységben dolgozó személynek megvan a maga feladata és jogköre, ezeken pedig nem terjeszkedhet túl. Az átlagos állampolgár számára is nyilvánvaló kell legyen, hogy erre tekintettel a minden előzetes egyeztetés nélkül a kormányhivatal címére küldött készpénzes teljesítés nem lesz eredményes, hiszen a kormányhivatal nevében a postát átvevő személynek nagy valószínűséggel nincsen pénzkezelési jogosultsága, így a készpénzküldeményt nem veheti át, a kormányhivatal pedig bármilyen pénzmozgást, különösen a készpénzt, az erre irányuló szabályzatainak megfelelően kezelhet. Ahogy az elsőfokú bíróság is kiemelte, a jogosult elérhetőségei viszont teljes mértékben nyilvánosak. Tehát hogyha a letevő a perköltséget valóban megfelelően teljesíteni kívánta volna – akár készpénzben, ha ez lehetséges –, akkor felvette volna a kapcsolatot a kormányhivatallal, és tájékozódott volna ennek módjáról. Arra azonban nem áll rendelkezésre adat – és ilyet a letevő sem állított –, hogy ezt megkísérelte volna, ellenben tudatosan választotta a pénztartozás teljesítésének egy olyan módját, amelyről a fentiek szerint eleve egyértelmű volt, hogy előzetes kapcsolatfelvétel és egyeztetés nélkül biztosan sikertelen lesz. Mindebből az következik, hogy letevő magatartása nem minősült a teljesítés megfelelő felajánlásának, ezért a teljesítési letét elfogadásának feltételei nem állnak fenn. [13] Minderre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az IM rendelet
4. §-a és a Pp.
5. §a alapján alkalmazandó
6. §

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését – annak helyes indokaira tekintettel – helybenhagyta. [14] Miután fellebbezése nem vezetett eredményre, a Pp. 364 §-a alapján alkalmazandó 83. §

(1)bekezdésének megfelelően a megfizetett fellebbezési illeték a letevő terhén marad. Fővárosi Ítélőtábla 9.Pkf.25.681/2021/2 4 Budapest,

1. szeptember
2. dr. Hőbl Katalin s. k. a tanács elnöke dr. Szabó Csilla s. k. előadó bíró dr. Szentpáli Judit s. k. bíró