Bf.141/2023/14 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése] miatt 10 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A büntetésbe beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelek jogi sorsáról, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a büntetés súlyosítása érdekében. Indokai szerint a büntetés nem igazodik a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, vele szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása szükséges. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.141/2023/14/IV 2 [3] A vádlott az előkészítő ülésen enyhítésért fellebbezett, ugyanakkor indítványozta, hogy „maradjon a 10 év”. A védő a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.60/2023/2. számú, majd Bf.60/2023/3. számú átiratával korrigált észrevételében a vádhatósági fellebbezést fenntartva, annak iránya szerint a büntetés súlyosítását indítványozta. [5] A védő a főügyészség indítványára tett észrevételében elsődlegesen a büntetés enyhítését kérte az enyhítő körülmények túlsúlyára figyelemmel, másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. [6] A másodfokú bíróság a perorvoslatokat a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 598. §

(2)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. [7] Az ügyész és a védő fenntartották jogorvoslati indítványukat, a vádlott nem kívánt részt venni az eljárási cselekményen. [8] A fellebbezések nem alaposak. [9] Tekintettel arra, hogy fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentettek be (mértékes fellebbezés), a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül. [10] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés a pont

1. aa)és
2. ab)alpontok -
3. c)pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból döntött a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. [11] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.141/2023/14/IV 3 elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. A mértékes fellebbezésnél az első fokon megállapított tényállás [Be. 561. §

(3)bekezdés c) pont] rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [12] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást a perjogi szabályok megtartásával folytatta le, nem vétett sem abszolút, sem olyan súlyú relatív hibát, mely az érdemi felülbírálatot kizárná. Hatályon kívül helyezési ok nem volt tetten érhető. A bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására törvényesen került sor, az elfogadás feltételei fennálltak. E körben az elsőfokú bíróság körültekintően járt el és helyesen ismerte fel, hogy az elfogadás hármas perjogi feltétele adott [Be. 504. §

(2)bekezdés a-c) pont]. A vádlott a szükséges törvényi figyelmeztetéseket követően nyilatkozatának természetes és jogkövetkezményeit megértette, beszámítási képessége teljes volt és az előkészítő ülésen tett beismerés önkéntessége iránt kétely nem merült fel. A vádlott beismerő nyilatkozatát az eljárás ügyiratai (tanúvallomások, okiratok, bűnjelek, orvosszakértői vélemény) alátámasztották. [13] Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. A vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének nem volt helye, a vádlott beszámítási képessége teljes volt. [14] A törvényszék a határozat indokolását a Be. 562. §

(2)bekezdésére utalás nélkül, de – helyesen – aszerint készítette el, viszont a cselekmény minősítésére vonatkozó indokokok a Be. 561. §

(3)bekezdés e) pontja alapján némi kiegészítést igényelnek az alábbiak szerint (elsőfokú ítélet [17] bekezdés). [15] A 3/

1. Büntető Jogegységi határozat iránymutatása szerint az elkövetéskor aktuális tudattartalomra, ezáltal a vádlott szándékára a feltárt alanyi és tárgyi tényezők alapján lehet következtetést vonni. Az elkövetés eszköze, a támadott testtájak, a tizennyolc rendbeli szúrás, a viszonylag kitartó szándék és a cselekmény utáni közömbös magatartás együttesen azt tanúsítják, hogy a vádlott az elkövetés pillanatában a sértett életét ki akarta oltani, azaz egyenes ölési szándékkal cselekedett. [16] A büntetés kiszabása során irányadó szempontokat az elsőfokú bíróság helyesen és kimerítően feltárta, azt az ítélőtábla a következőkkel egészíti ki. [17] A jogalkotói rendelkezések elvi tartalma magában foglalja azt, hogy az államok kötelessége a nőkkel szembeni családon belül elkövetett bármilyen erőszakos cselekmény esetén hatékony büntetőjogi védelmet biztosítani. A bíróságoknak a büntetés kiszabási gyakorlat során ezt a jogalkotói szándékot szem előtt kell tartaniuk és ennek megfelelően a kiszolgáltatott nők elleni erőszak súlyos formáinak a szankcionálása során a törvény szigorát Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.141/2023/14/IV 4 szükséges alkalmazniuk, mivel az ilyen jellegű erőszakos cselekmények az utóbbi időben nem csupán elszaporodottak, hanem egyre durvább, elvetemültebb elkövetési formát öltöttek (BH
2. 197.I.). [1] Fenti határozatában a Kúria arra is rámutatott, hogy Magyarország a nemzetközi és az uniós normáknak megfelelően (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
3. cikk
4. pont; 2011/99/EU irányelv) Alaptörvény szinten is rögzítette a családi élet és a nők védelmét. A jogalkotás és az igazságszolgáltatás elkötelezett a gyengék és a kiszolgáltatottak érdekeinek védelmében, s ennek köszönhetően a nők elleni és a családon belül elkövetett erőszakos cselekmények már nem a magánszféra területéhez tartoznak, hanem közüggyé váltak [erre utal az 53/2009.(V.6.) AB Határozat III.2.
5. pontja is]. Az említett értékek fényében világos, hogy a nőkkel szemben családon belül elkövetett erőszak minden formája súlyosan sérti a nemzetközi és uniós normákat és az Alaptörvényt (Kúria Bhar.III.1413/2021/
6. [75]-[80] bekezdések). [18] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által a törvényi középmértékben meghatározott 10 év szabadságvesztés büntetést – és ehhez igazodó közügyektől eltiltás mellékbüntetést – nem találta eltúlzottan szigorúnak, azonban súlyosítása sem volt indokolt, az a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elveknek megfelelő és tettarányos büntetés. [19] A törvénynek megfelelnek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsátásból kizárásra, az előzetes fogvatartás beszámítására, a lefoglalt bűnjelre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések is. [20] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú ítéletet a Be.
7. §

(1)bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta. [21] Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk. 92. §

(1),

(2)bekezdésén alapul. [22] A fellebbezési eljárásban a kirendelt védő részvételével kapcsolatban felmerült és a vádlottat terhelő bűnügyi költséget az ítélőtábla a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján állapította meg. Debrecen,

1. április
2. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke Dr. Répássy Árpádné Dr. Német Laura s.k. bíró Dr. Horváth Péter s.k. előadó bíró Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.141/2023/14/IV 5 Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 8.B.465/2022/
3. számú ítélete a másodfokú határozat által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. április
5. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke