Bf.114/2024/80 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés). Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.114/2024/

1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
2. október
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és
4. október
5. napján kihirdette a következő ÍTÉLETET A pénzmosás bűntette és más bűncselekmény miatt Terhelt1 és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
6. november
7. napján kihirdetett 28.B.863/2019/
8. számú ítéletét Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r., Terhelt3 III. r., terhelt5 V. r., Terhelt9 IX. r., Terhelt13 XIII. r., Terhelt14 XIV. r., Terhelt16 XVI. r., Terhelt17 XVII. r., Terhelt18 XVIII. r., terhelt
9. r. és Terhelt20 XX. r. vádlottak vonatkozásában megváltoztatja. A vádlottak terhére rótt pénzmosási cselekményeket - Terhelt1 I. r. vádlott esetén folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének [Btk.
10. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pont], - Terhelt2 II. r. vádlott esetén 2 rb. felbujtóként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének [Btk. 399. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pont] és felbujtóként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének [Btk. 399. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont,

(4)bekezdés a) pont], Terhelt3 III. r. vádlott esetén társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének [Btk. 399. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pont], - terhelt5 V. r. vádlott esetén társtettesként elkövetett pénzmosás bűntettének [Btk. 399. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont,

(4)bekezdés b) pont], - Terhelt9 IX. r. vádlott esetén társtettesként elkövetett pénzmosás bűntettének [Btk. 399. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont,

(4)bekezdés b) pont], Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 2 - Terhelt13 XIII. r. vádlott esetén bűnsegédként elkövetett pénzmosás bűntettének [Btk. 399. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont,

(4)bekezdés b) pont], Terhelt14 XIV. r. vádlott esetén társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének [Btk. 399. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont,

(4)bekezdés a) pont], Terhelt16 XVI. r. vádlott és Terhelt17 XVII. r. vádlott esetén társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének [Btk. 399. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont,

(4)bekezdés a) pont] minősíti. A Terhelt14 XIV. r. vádlott terhére rótt további vagyon elleni bűncselekményt felbujtóként elkövetett csalás bűntette kísérletének [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont] minősíti. A Terhelt18 XVIII. r. vádlott és terhelt

1. r. vádlott terhére megállapított csalás bűntettét bűnsegédként elkövetettnek minősíti. Az Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlott büntetését kiszabó rendelkezésből a bűnszervezetben elkövetővel szembeni büntetésre utalást mellőzi, egyben e vádlottakkal, továbbá Terhelt9 IX. r., Terhelt14 XIV. r. és Terhelt17 XVII. r. vádlottal szemben kiszabott büntetést halmazatinak jelöli meg. Az Terhelt1 I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 4 (négy) évre mérsékli, annak végrehajtási fokozatát börtönben állapítja meg. A vagyonelkobzást a vádlottal szemben – arra ítélése helyett – elrendeltnek tekinti, összegét 15 620 (tizenötezer-hatszázhúsz) Ft-ra mérsékli. Az Terhelt2 II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 3 (három) év 6 (hat) hónapra mérsékli, végrehajtási fokozatát börtönben állapítja meg, a pénzbüntetés kiszabását mellőzi. A Terhelt3 III. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 (két) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 3 (három) évre mérsékli, a pénzbüntetés kiszabását mellőzi. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 3 A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapítja meg. A vagyonelkobzást a vádlottal szemben – arra ítélése helyett – elrendeltnek tekinti, összegét 1 000 000 (egymillió) Ft-ra mérsékli. Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlott szabadságvesztés büntetéséből a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró rendelkezés egyidejű mellőzésével megállapítja, hogy e vádlottak a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A terhelt5 V. r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést mellőzi. A vagyonelkobzást a vádlottal szemben – arra ítélése helyett – elrendeltnek tekinti, és annak összegét 12 154 (tizenkétezer-százötvennégy) Ft-ra mérsékli. Terhelt13 XIII. r. vádlottat – a vele szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás egyidejű mellőzése mellett – 312 (háromszáztizenkét) óra közérdekű munka büntetésre ítéli. Ha a számára meghatározott munkát önhibájából nem végzi el, a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni, melyet büntetés-végrehajtási intézetben, fogház fokozatban kell végrehajtani. A Terhelt14 XIV. r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést mellőzi, a vagyonelkobzást – arra ítélése helyett – vele szemben elrendeltnek tekinti. A Terhelt16 XVI. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 (egy) évre mérsékli, és annak végrehajtását – a közügyektől eltiltás egyidejű mellőzésével – 2 (két) évi próbaidőre felfüggeszti. A pénzbüntetés kiszabását szintén mellőzi. A Terhelt18 XVIII. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 1 (egy) év 6 (hat) hónapra mérsékli, és annak végrehajtását – a közügyektől eltiltás egyidejű mellőzésével – 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti. A vádlott a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 4 A terhelt
2. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 2 (két) évre mérsékli, a vagyonelkobzást mellőzi. A Terhelt20 XX. r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést mellőzi. A terhelt5 V. r. vádlott nevére szóló, a bank1-nél vezetett bankszámlaszám1 számú bankszámlán lefoglalt 50,24 (ötven egész huszonnégyszázad) euró, a bankszámlaszám2 számú bankszámlán lefoglalt 9,79 (kilenc egész hetvenkilencszázad) amerikai dollár és a bankszámlaszám3 számú bankszámlán lefoglalt 32 338 (harminckettőezerháromszázharmincnyolc) Ft lefoglalását megszünteti, és azokat terhelt5 V. r. vádlottnak kiadni rendeli. A kiadni rendelt pénzösszegeket a terhelt5 V. r. vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás és a bűnügyi költség megfizetésére visszatartja. Az elutasított polgári jogi igény érvényesítőjeként – a cég3 képviseletében eljárására utalás mellőzése mellett – sértett1 magánfelet jelöli meg. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy – Terhelt1 I. r. vádlott tényleges tartózkodási helye cím135 – Terhelt3 III. r. vádlott lakcíme cím136 tényleges tartózkodási helye: cím137, személyazonosító okmány száma: okmányszám21 – a terhelt5 V. r. vádlott által házi őrizetben töltött idő záró dátuma
3. június 30.,
4. július
5. napjától
6. december
7. napjáig ingatlan elhagyását tiltó bűnügyi felügyelet alatt állt, – Terhelt9 IX. r. vádlott lakcíme cím138, személyazonosító okmány száma: okmányszám22, – Terhelt16 XVI. r. vádlott személyazonosító okmány száma: okmányszám23 – terhelt
8. r. vádlott tényleges tartózkodási helye: cím139, – Terhelt20 XX. r. vádlott lakcíme cím140, tényleges tartózkodási helye: cím Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 5 A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből Terhelt1 I. r. vádlott 53.340 (ötvenháromezer-háromszáznegyven) forintot, a Terhelt9 IX. r. vádlott 16.800 (tizenhatezernyolcszáz) forintot, a Terhelt13 XIII. r. vádlott 45.756 (negyvenötezerhétszázötvenhat) forintot, a Terhelt17 XVII. r. vádlott 46.536 (negyvenhatezerötszázharminchat) forintot köteles az államnak megfizetni, míg a Terhelt3 III. r. vádlott vonatkozásában felmerült 48.804 (negyvennyolcezer-nyolcszáznégy) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS [1] A Fővárosi Törvényszék 28.B.863/2019/
9. számú ítéletével a
10. november
11. napján kihirdetett – Terhelt1 I. r. vádlottat társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének kísérlete [Btk.
12. §

(2)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pont 2. fordulat] és felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásnak vétsége (Btk. 345. §) miatt mint bűnszervezetben elkövetőt 8 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 72 292 794 Ft vagyonelkobzásra; – Terhelt2 II. r. vádlott társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének kísérlete [Btk. 399. §

(2)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pont 2. fordulat] és felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásnak vétsége (Btk. 345. §) miatt mint bűnszervezetben elkövetőt 8 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 200 000 Ft pénzbüntetésre; – Terhelt3 III. r. vádlottat társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének kísérlete [Btk. 399. §

(2)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pont 2. fordulat], felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásnak vétsége (Btk. 345. §) és hamis magánokirat felhasználásnak vétsége (Btk. 345. §) miatt mint bűnszervezetben elkövetőt 6 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltásra, 200 000 Ft pénzbüntetésre, 5 év foglalkozástól eltiltásra és 1 010 808 Ft vagyonelkobzásra; – terhelt5 V. r. vádlottat társtettesként elkövetett pénzmosás bűntette [Btk. 399. §

(2)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont] miatt 1 év 6 hónap – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 250 000 Ft pénzbüntetésre és 23 238 574 Ft vagyonelkobzásra; – Terhelt7 VII. r. vádlottat társtettesként elkövetett pénzmosás bűntette [Btk. 399. §

(4)bekezdés a) pont 1. fordulat,

(5)bekezdés] miatt 8 hónap – végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre; Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 6 – Terhelt9 IX. r. vádlottat társtettesként elkövetett pénzmosás bűntette [Btk. 399. §

(2)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont] és felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásnak vétsége (Btk.

1. §) miatt 2 év – végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 27 378 770 Ft vagyonelkobzásra; – Terhelt13 XIII. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett pénzmosás bűntette [Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont] miatt mint többszörös visszaesőt 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra; – Terhelt14 XIV. r. vádlottat társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének kísérlete [Btk. 399. §

(2)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pontok], közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. §

(1)bekezdés b) pont

1. fordulat] és felbujtóként elkövetett csalás bűntettének kísérlete [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont,

(6)bekezdés b) pont] miatt mint különös visszaesőt 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 300 000 Ft pénzbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra, 5 év foglalkozástól eltiltásra és 3 820 000 Ft vagyonelkobzásra; – Terhelt15 XV. r. vádlottat társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének kísérlete [Btk. 399. §

(2)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés a) pont], hamis magánokirat felhasználásnak vétsége (Btk.

1. §) és bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés b) pont

1. fordulat] miatt 1 év – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 400 000 Ft pénzbüntetésre; – Terhelt16 XVI. r. vádlottat társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének kísérlete [Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pont] miatt 1 év 8 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 2 év közügyektől eltiltásra, 140 000 Ft pénzbüntetésre és 5 év foglalkozástól eltiltásra; – Terhelt17 XVII. r. vádlottat társtettesként, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének kísérlete [Btk. 399. §

(2)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés

1. a)és
2. b)pont] és hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) miatt 1 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év foglalkozástól eltiltásra; – Terhelt18 XVIII. r. vádlottat felbujtóként elkövetett csalás bűntettének kísérlete [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont] miatt mint visszaesőt 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra; – terhelt19. r. vádlottat felbujtóként elkövetett csalás bűntettének kísérlete [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont] miatt mint különös visszaesőt 2 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra; Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 7 – terhelt20 XX. r. vádlottat csalás bűntettének kísérlete [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont] miatt 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 2 év közügyektől eltiltásra, 100 000 Ft pénzbüntetésre és 5 év foglalkozástól elitlásra ítélte. [2] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I., II. és III. r. vádlottak nem bocsáthatók feltételes szabadságra. Az V., VII., IX., XV., XVI., XVII. és XX. r. vádlottak esetében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a szabadságvesztés büntetés kétharmad, a XIII., XIV., XVIII. és XIX. r. vádlottak esetében annak háromnegyed részében állapította meg. Rendelkezett az I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban, illetve az V. r. vádlott által előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításáról, a pénzbüntetés átváltoztatási kulcsáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről is. A törvényszék a cég3 képviseletében eljáró sértett1 sértettet képviselő sértetti képviselő1 ügyvéd polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. [3] Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette. Az ítélet ellen Terhelt1 I. r. vádlott védője, Terhelt2 II. r. vádlott védője, Terhelt9 IX. r. vádlott védője, Terhelt15 XV. r. vádlott védője, Terhelt16 XVI. r. vádlott és védője, Terhelt17 XVII. r. vádlott védője, Terhelt18 XVIII. r. vádlott és védője, terhelt

1. r. vádlott és terhelt20 XX. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. terhelt5 V. r. vádlott elsődlegesen hatályon kívül helyezés, másodlagosan felmentés, harmadlagosan enyhítés érdekében, védője az ítélet valamennyi rendelkezése ellen fellebbezést jelentett be. Terhelt13 XIII. r. vádlott védője, Terhelt17 XVII. r. vádlott és terhelt
2. r. vádlott védője az ítélet valamennyi rendelkezése ellen fellebbezést jelentett be. Terhelt14 XIV. r. vádlott és védője a lefoglalt gépjárművek kiadására vonatkozó ítéleti rendelkezés tudomásul vétele mellett az ítélet valamennyi rendelkezése ellen fellebbezést jelentett be. Terhelt3 III. r. vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. [4] Terhelt7 VII. r. vádlott és védője az ítélet ellen nem jelentett be fellebbezést, ezért az a VII. r. vádlott tekintetében
3. december
4. napján jogerőre emelkedett. Terhelt15 XV. r. vádlott hozzájárulásával védője visszavonta az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezést, így az a XV. r. vádlott tekintetében
5. szeptember
6. napján jogerőre emelkedett. [5] Terhelt1 I. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában előadta, hogy az elsőfokú tárgyaláson lefolytatott bizonyítás eredményeképpen nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, hogy az I. r. vádlott részt vett a pénzmosási cselekményekben, és a bűnszervezet megállapítására sem volt elegendő bizonyíték. A védő álláspontja szerint a törvényszék által felvett bizonyítás anyagából lényegi relevanciával csupán a lehallgatási anyagok bírtak, de azok sem rendelkeztek olyan bizonyító erővel, amely alkalmas lett volna a vádirati tényállás megállapítására. A tényállás pontatlan és helytelen következtetéseket tartalmaz, a bűnösségre levont következtetések tévesek, a mérlegelés egyoldalú. A védő kifogásolta, hogy a törvényszék nem volt figyelemmel a vádlottak védekezésére, a fő módszere a vádlotti védekezés cáfolata volta, ami azonban még nem pótolja azt az elvárást, amely szerint a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 8 nyomozó hatóságnak kell a terhelt bűnösségét bizonyítania, nem pedig a vádlottnak a saját ártatlanságát. A védő másodlagosan hivatkozott arra, hogy a jelentős, az I. r. vádlottnak fel nem róható időmúlás és az I. r. vádlott büntetlen előélete indokolja a büntetés enyhítését. Mindezek alapján az I. r. vádlott védője elsődlegesen arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla védencét a terhére rótt bűncselekmények vádja alól mentse fel, másodlagos indítványában a kiszabott büntetés enyhítését kérte. [6] Terhelt2 II. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányos, iratellenes és helytelen ténybeli következtetéseken alapul, ezen kívül az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét is megsértette. Hivatkozott arra, hogy nincs jelentősége annak, hogy más ügyekben általában milyen nyilatkozatot tesznek a terheltek, azt pedig a II. r. vádlott nem tudhatja, hogy mások miért tettek rá terhelő vallomást, ennek magyarázata tőle nem várható el. Ezzel együtt is megállapítható, hogy a terhelő vallomást tett terhelttársak saját érdekeik mentén változtatták vallomásukat az eljárásban. Erre figyelemmel tévedett a törvényszék akkor, amikor a II. r. vádlott védekezésével szemben társai terhelő vallomásaira alapította a tényállást. [7] E körben előadta továbbá, hogy Terhelt3 III. r. vádlott vallomása messze nem volt következetes, hiszen a II. r. vádlott személyét a nyomozás során tett első vallomásaiban meg sem említette. Ezzel szemben a II. r. vádlott vallomását támasztja alá Terhelt10, Terhelt9 IX. r. vádlott és Terhelt12 vallomása. Ezen bizonyítékok alapján az állapítható meg, hogy a II. r. vádlott csupán arról tudott, amit az I. r. vádlott elmondott neki, és a többi vádlott felé nem lépett fel kezdeményezően. Az egyesített ügy tényállása kapcsán hasonló érvelést vezetett elő a védő: a II. r. vádlott védekezését Terhelt14 XIV. r., Terhelt15 XV. r. és Terhelt16 XVI. r. vádlottak vallomása alátámasztja. [8] A bűnszervezet kapcsán előadta, hogy a társas elkövetés a II. r. vádlott tekintetében alappal kérdőjelezhető meg, ő csupán egy hiszékeny ember, akit becsaptak. A törvényszék tévesen és iratellenes következtetett a bűnszervezet fennállására, hiszen hosszabb időre történő együttműködésre, szervezettségre, hierarchiára nincs semmilyen adat, és ilyet az elsőfokú bíróság sem jelölt meg ítéletének indokolásában. [9] Mindezek alapján a II. r. vádlott védőjének elsődleges indítványa az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a II. r. vádlott felmentésére irányult. Másodlagosan a büntetés jelentős enyhítésére tett indítványt arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság a védence javára írható enyhítő körülményeket nem súlyuknak megfelelően értékelte. [10] Terhelt3 III. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelő súllyal a védence javára írandó enyhítő körülményeket, így eltúlzottan súlyos büntetést szabott ki. Erre figyelemmel a védő a büntetés enyhítésére tett indítványt. [11] terhelt5 V. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás több esetben iratellenes és helytelen Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 9 ténybeli következtetéseken alapul. Kifogásolta a védő azt, hogy az elsőfokú ítélet több esetben arra hivatkozik, hogy az V. r. vádlott nem magyarázott meg bizonyos tényeket, ezzel szemben az V. r. vádlott vallomásában a felmerült kérdésekre megfelelő választ adott. E körben a védő hosszan idézte az V. r. vádlott védekezését, és azt összevetette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással. Ezen összevetés eredményeként azt állapította meg, hogy védence hiteles és egyéb adattal nem cáfolt védekezése alapján a tényállás valóságnak meg nem felelő tényeket tartalmaz elsősorban az V. r. vádlott elkövetéskori tudattartalmát illetően. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság szerint több kérdésre nem adott választ az V. r. vádlott, hiszen a vádlott úgy nyilatkozott, hogy válaszol kérdésekre, ennek ellenére sem az ügyészség, sem az elsőfokú bíróság nem tett fel neki kérdéseket. Ebből következően a törvényszék által hivatkozott bizonytalanságokat a vádlott terhére róni nem lehet. [12] Az V. r. vádlott védője a cselekmény minősítése kapcsán sem értett egyet az elsőfokú bírósággal. Álláspontja szerint ha meg is állapítható az V. r. vádlott cselekvősége, cselekménye bűnsegédi lehet. Rámutatott arra, hogy védence a bankszámlájára érkezett pénzösszeg bűncselekményből való származására mint objektív tényállási elemre kiterjedő tudattal bizonyosan nem rendelkezett, és nem volt szándékában a pénzösszeg eredetének elfedése vagy elleplezése. Az V. r. vádlott cselekménye maximum a gondatlan pénzmosás ismérveinek felel meg. [13] Másodlagos indítványként az V. r. vádlott védője védence előzetes mentesítését kérte. E körben hivatkozott arra, hogy az elkövetett cselekmény tárgyi súlya még akkor sem akadályozza az előzetes mentesítést, ha az elsőfokú bíróság által megállapított minősítés lenne irányadó. Részletezte az V. r. vádlott kedvező személyi körülményeit, rámutatott arra, hogy 25 éve életvitelszerűen Magyarországon él, és az állandó tartózkodási engedély visszakapásához szüksége lenne a büntetlen előélet igazolására. Hasonló érvek mentén kérte az enyhítő körülmények kiegészítését. A vagyonelkobzás kapcsán kifogásolta, hogy a törvényszék a vádirati indítványnál nagyobb összegben állapította meg a vagyonelkobzás összegét, amit a vádon való túlterjeszkedésként értékelt. [14] Terhelt9 IX. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtette, hogy a védence szerepe a vád tárgyává tett bűncselekménye elkövetésében meghatározhatatlan, így nem lehetett kétséget kizáró bizonyossággal bizonyítani bűnösségét. Vele szemben egyértelmű terhelő bizonyíték nem merült fel, társai csupán vele akarták elvitetni az ügyet. Egyebekben a védő a IX. r. vádlottnak az elsőfokú bíróság előtt kifejtett védekezését ismételte meg, ami alapján védence felmentésére tett indítványt. [15] Terhelt9 IX. r. vádlott írásban benyújtott fellebbezésében megismételte az elsőfokú bíróság előtt kifejtett védekezését. [16] Terhelt13 XIII. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában az elsőfokú ítélet megalapozatlanságára hivatkozott. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet védencére vonatkozó ténymegállapításait bizonyítékok nem támasztják alá, azok feltételezéseken alapulnak – e körben a védő megismételte az elsőfokú bíróság előtt tartott perbeszéde Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 10 lényegét. A védő indítványa az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a XIII. r. vádlott felmentésére irányult. [17] Terhelt14 XIV. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat tévesen, több helyen a tényleges tartalmuktól eltérően értékelte. Az ügyben a vádlotti vallomások álltak szemben az közvetett tárgyi bizonyítékokkal, azonban az ezek között húzódó ellentmondásokat az elsőfokú bíróság nem oldotta fel. Az elsőfokú ítélet több helyen rögzíti a XIV. r. vádlott bűnös tudattartalmát, azonban hiányzik az a logikai láncszem, ami azt alátámasztaná. Ezért az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan, amely azonban a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető. [18] A védő eljárásjogi problémaként azonosította azt a tényt, hogy az elsőfokú bíróság felhívta az ügyészséget a vádirat hiányosságainak pótlására, aminek azonban az ügyészség nem tett eleget, ennek ellenére az elsőfokú bíróság az eljárást nem szüntette meg. A védő álláspontja szerint ezt a problémát az elsőfokú bíróság ítéletében egy sommás megállapítással oldotta meg, így vagy a hiánypótlási felhívás volt formális, vagy pedig az arra adott ügyészi válasz értékelése – esetleg mindkettő. Erre figyelemmel a védő az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, és az eljárás megszüntetésére tett indítványt. [19] Kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság téves ténybeli következtetés útján jutott arra a megállapításra, hogy a vádlottak tisztában voltak azzal, a bankszámlákra bűncselekményből származó összegek került beutalásra. Az elsőfokú ítélet a vádlottak tagadását, vallomásaik pontatlanságát, azt, hogy a XIV. r. vádlott vallomásai egyes részeit egyéb adatokkal, okiratokkal nem tudta alátámasztani, az indokolás logikai láncolatába fűzte bele, mellyel látszólag zárt szerkezetet hozott létre. Azonban a vádlottnak szabad védekezéshez való joga van, amely magában foglalja azt is, hogy nincs igazmondási kötelezettsége. Ugyanakkor az eljárásban a vádlott a saját ártatlanságának bizonyítására nem kötelezhető, ennek ellenére a törvényszék az egyes bizonyítottsági hiányokat a vádlottak terhére rótta. Ezzel az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségének vélelméből indult ki, ami sérti a Be.
7. §-ában írtakat. [20] A csalás bűntette kapcsán arra mutatott rá, hogy a hitelfelvétellel érintett gazdasági társaság ügyvezetőjének életvitele, pénzügyi előzményei és a hitelfelvétel körülményei alapján vont következtetést a közvetítőként eljáró XIV. r. vádlott szándékosságára, azonban ezeket a tényeket többféleképpen lehet értelmezni. Az elsőfokú bíróság nem értékelte azt a tényt, hogy Terhelt20 XX. r. vádlott egyszerűen egy hibás pénzügyi döntést hozott akkor, amikor hitelt kívánt felvenni. Felmerül a kérdés, hogy ha Terhelt14 XIV. r. vádlottat eljárás alá vonták, akkor tanú4t miért nem, hiszen ő is közvetítőként járt el a hitelkérelem benyújtása során. E körben hivatkozott arra, hogy a lehallgatási anyag szerint a XIV. r. vádlott nem tudott arról, Terhelt20 XX. r. vádlottal szemben korábban már több felszámolási eljárás indult. Kiemelte továbbá, hogy a hitelszerződésben készfizető kezesként szerepelt volna a cég49, ami erősen kétségessé teszi a tévedésbe ejtést és a jogtalan haszonszerzési célzatot is. [21] A védő álláspontja szerint a hitelintézet által végzett kockázatelemzés és a hitel elutasítása kizárja annak lehetőségét, hogy csalás kísérlete valósult volna meg, hiszen a bank semmilyen káros helyzetbe nem került. Az bank20 a hitelvizsgálat során nem a cég40 Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 11 gazdasági mutatóiban látta a kockázatot, hanem a Terhelt20 XX. r. vádlott személyében rejlő kockázat miatt kerület elutasításra a hitelvelvételi kérelem, azonban ez a személyi kockázat nem vetítheti előre például azt, hogy a futamidő lejárata végén a gazdasági társaság ne tudná törleszteni a hitelt. Az ügyvezető személye nem rögzített, így a XX. r. vádlott személyében rejlő kockázat nem sok összefüggést mutathatott a felvett hitel összegének jövőbeli sorsával. [22] A közokirat-hamisítás kapcsán arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet arra a tényre alapította a XIV. r. vádlott bűnösségét, hogy az általa használt mobiltelefon az irat postára adásának idején a postától pár száz méterre cellázott. Ez a védő álláspontja szerint konkrét elkövetési magatartásra nem ad magyarázatot. [23] A védő az bank20 által tett feljelentés kapcsán kérdésként vetette fel, hogy azt miért a Nemzeti Nyomozó Irodának küldte meg a pénzintézet, nem pedig a csalás bűntettére hatáskörrel rendelkező Budapesti Rendőr-főkapitányságra. Ennek a kérdésnek a tisztázása érdekében a védő terhelt 9 és tanú18 tanúként kihallgatására tett indítványt arra figyelemmel, hogy az így beszerzett adatoknak jelentősége van a csalás bűntettének megvalósulása szempontjából. [24] Indítványozta továbbá a védő azt, hogy a másodfokú bíróság a nyomozati iratok
8. kötet 151-
9. oldalán található írásbeli kivonatokat felolvasással tegye a bizonyítás anyagává. Az indítványt azzal indokolta, hogy a vádiratban a titkos adatszerzés eredményének felsorolásszerű megjelölése már eredetileg sem volt alkalmas annak eldöntésére, hogy melyik lehallgatási anyag, melyik vádtörténeti esemény, melyik vádlott cselekményének bizonyítására lehetett alkalmas. Így tehát a védelem aggályosnak tartotta azt az elsőbírói megoldást is, ami szerint a titkos adatszerzés eredményei közül az általa relevánsnak tartott telefonbeszélgetéseket ismertette csak felolvasással. A bíró által a vádhatóság által ömlesztve megjelölt bizonyítékok közül saját belátása szerint történő kiválogatása a vádhatóság feladatának átvételét jelenti, ami semmiképpen sem feleltethető meg a pártatlanság látszatának. [25] Mindezek alapján a XIV. r. vádlott védője arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla Terhelt14 XIV. r. vádlottat az ellene emelt összes vád alól mentse fel. A XIV. r. vádlott védőjének másodlagos indítványa a büntetés enyhítésére irányult. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság csupán egy kiskorú eltartását írta védence javára, holott két másik gyermeke eltartásáról is ő gondoskodik. Az elévülési időt meghaladó időmúlást nagyobb nyomatékkal kell értékelni, ugyanakkor nem értékelhető súlyosító körülményként a hasonló bűncselekmények elszaporodottsága, mivel azt megfelelő statisztikával nem támasztotta alá a törvényszék. A vádlott büntetett előéletének nyomatéka csekély, mivel azok elkövetése óta már hosszabb idő eltelt. A büntetéskiszabási körülmények helyes értékelése alapján az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés lényeges enyhítése indokolt, továbbá lehetőség van a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának kedvezőbb meghatározására is. [26] Terhelt16 XVI. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtette, hogy a XVI. r. vádlott védekezését a többi személyi bizonyíték megerősítette, a vádlott terhére szóló bizonyíték azonban nem került elő. Erre figyelemmel a védő elsődlegesen a XVI. r. vádlott felmentésére tett indítványt. Másodlagos indítványként a büntetés enyhítését kérte. E Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 12 körben előadta, hogy további nyomatékos enyhítő körülmény védence több betegsége. Indítványozta továbbá a pénzmosás gondatlan alakzatának megállapítását is. [27] A védőváltás után kiegészített indokolás kitért arra is, hogy a vádirat hiányosságainak pótlására az elsőfokú bíróság okkal hívta fel az ügyészséget, ugyanis a bizonyítékok pontos beazonosíthatósága az egyes vádlottak és vádpontok esetében hiányzik. Ez ellentétben áll a Be.
10. és
11. §-aiban foglaltakkal, így a védelem joga nem volt teljes körűen gyakorolható. Kifejtette továbbá, hogy a vádirat nem rendelte hozzá a bizonyítékokat az egyes vádlottakhoz, és a vádiratban rögzített, a XVI. r. vádlott terhére rótt cselekmények egyike sem merít ki önmagában bűncselekményt. Ez utóbbi kizárólag akkor állapítható meg, ha a vádlott cselekményeihez bűnös tudattartalom kapcsolható, azonban az ügyészség ennek alátámasztására sem jelölt meg konkrét bizonyítékokat. Ezen túlmenően a vádirat I/
12. pontja nem felel meg a törvényes vád kritériumainak azért sem, mert az ott írt magatartás semmilyen módon nem kapcsolódik az előzményi részben ismertetett cselekményhez. Mindezek alapján a védő elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az eljárás megszüntetésére tett indítványt. [28] Az ítélet érdemét illetően – megismételve a XVI. r. vádlottnak az elsőfokú eljárásban előadott védekezését – arra hivatkozott, hogy Terhelt15 XV. r. vádlott alátámasztotta a XVI. r. vádlott védekezését, és azt cáfoló bizonyíték nem merült fel. Mindezek alapján a védő másodlagosan a XVI. r. vádlott felmentésére tett indítványt. Harmadlagos indítványa a büntetés enyhítésére irányult. E körben kifejtette, hogy védence egészségi állapota időközben megromlott, ellene újabb büntetőeljárás nem indult, ezen kívül az időmúlás jelentős, a vádlott idős korú és a cselekmény kísérleti szakban maradt. [29] Terhelt17 XVII. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a XVII. r. vádlott tudomással bírt a cég számlájára beérkezett összegek forrását illetően. Pusztán a bankban való jelenléte akkor, amikor a felesége fel kívánta venni a pénzt, a bűncselekmény bűnsegédként történő elkövetésének megállapítására nem alkalmas. Az elsőfokú ítélet az I/
13. pont tekintetében rögzítette azt, hogy a bankszámlához Terhelt14 XIV. r. vádlott is hozzáfért, így nem bizonyítható, hogy a XVII. r. vádlott hajtotta végre az utalást. Ezt a bizonyítékot azonban a többi esetben nem vette figyelembe, márpedig ebből a tényből az következik, hogy nem bizonyítható, a XVII. r. vádlott tudott az átutalt pénzek eredetéről. [30] Mindezek alapján a XVII. r. vádlott védője elsődlegesen védence felmentésére tett indítványt. Másodlagos indítványában a kiszabott büntetés enyhítésére kérte. E körben előadta, hogy a törvényszék nem értékelte enyhítő körülményként a bűnsegédi elkövetést, ezen túlmenően az elsőfokú ítélet meghozatala óta bekövetkezett újabb időmúlást is a vádlott javára kell értékelni. [31] Terhelt18 XVIII. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság törvénysértően használta fel a XVIII. r. vádlott tekintetében a titkos adatszerzés eredményét. Érvei szerint a lehallgatást a bíróság a XIV-XVI. r. vádlottak tekintetében és pénzmosás bűntette miatt engedélyezte, így sem Terhelt18 XVIII. r. vádlottat, Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 13 sem a terhére rótt csalási cselekményt nem érintette. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság a XVIII. r. vádlott bűnösségének megállapítása során kizárólag a lehallgatás eredményére támaszkodott. [32] A védő hivatkozott továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben felderítetlen, iratellenes és helytelen ténybeli következtetéseken alapul, és utalt arra, hogy az ítélet indokolása és a tényállás részben ellentétes. E körben kifejtette, hogy a lehallgatási anyag alapján az állapítható meg, hogy a XIV. r. vádlott és terhelt21 között a XIX. r. vádlottól függetlenül is volt kapcsolat, a XIX. r. vádlott olyan dolgokról beszélt, amikről a XIV. r. vádlott már korábban is tudott, olyan magatartás azonban nem köthető hozzá, amivel segíthette volna a sikeres hitelfelvételt. Kifogásolta, hogy a törvényszék nem értékelte terhelt21 nyomozati vallomását, noha azok egyértelműen cáfolják a vádiratban foglaltakat. Terhelt14 XIV. r. vádlott vallomása alapján az megállapítható, hogy terhelt21nak őt Terhelt18 XVIII. r. vádlott mutatta be, de az is, hogy ezt követően ő nem vett részt a többiek üzleti kapcsolatában. Megalapozatlan és ellentmondásos továbbá az az elsőbírói megállapítás, amely szerint a XVIII. r. vádlott vette volna rá társaival együtt a XX. r. vádlottat a bűncselekmény elkövetésére, mivel ők ketten soha nem voltak kapcsolatban egymással, és maga az ítéleti tényállás sem rögzít ilyen tényt. [33] Mindezek alapján a XVIII. r. vádlott védője elsődlegesen védence felmentésére tett indítványt. Másodlagos indítványában enyhébb büntetés, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte. E körben hivatkozott arra, hogy nem csupán az időmúlást kell nagy nyomatékkal enyhítő körülményként értékelni, hanem az eljárás elhúzódását is, ami semmilyen formában nem róható fel a XVIII. r. vádlottnak. További nyomatékos enyhítő körülmény az, hogy a XVIII. r. vádlott 2012-ben történt szabadulása óta törvénytisztelő életet él, rendezett családi körülményei vannak és évek óta bejelentett munkát végez. Enyhítő körülményként kell értékelni azt is, hogy a cselekmény kísérleti szakban rekedt, ami kifejezetten távoli kísérletként értékelendő. [34] terhelt
14. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság felbujtóként ítélte el védencét annak ellenére, hogy nem volt bizonyítható, a XIX. r. vádlott volt az, aki terhelt20 XX. r. vádlott vonatkozásában a döntő motívumot a bűncselekmény elkövetésére kiváltotta volna. A két vádlott közötti bűnös kapcsolatot az elsőfokú bíróság a lehallgatási anyag alapján tévesen állapította meg. A lehallgatott beszélgetésből kiderül, hogy a XIV. r. vádlott és a XX. r. vádlott több üzletről egyeztettek, így a beszélgetések ténye önmagában nem elégséges a bűnösség megállapításhoz. Az elsőfokú ítélet indokolásából kitűnően a törvényszék egy általa elképzelt bűnös konstrukció mellé kívánta felsorakoztatni az érveit – minden tényleges adat és tény hiányában. Az elsőfokú bíróság terhelő tényként csupán Terhelt14 XIV. r. vádlott vallomására tudott hivatkozni, amit azonban cáfol terhelt20 XX. r. vádlott vallomása. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú ítélet megalapozatlan, amelynek kiküszöbölése után lehetőség nyílik terhelt
15. r. vádlott felmentésére. A védő másodlagos indítványként a kiszabott büntetés enyhítését kérte, mivel a védencével szemben kiszabott rendkívül súlyos büntetés a belső arányosságot is sérti. Álláspontja szerint értékelni kell azt a tényt is, hogy a XIX. r. vádlottat az elmúlt évtizedben nem vonták büntetőjogi felelősségre, életviszonyai rendeződtek, a társadalomba beilleszkedett. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 14 [35] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
16. március
17. napján kelt BF.809/2019/
18. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy a törvényszék az eljárást a perrendi szabályokat betartva folytatta le, ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, és teljes egészében megalapozott tényállást állapított meg, az csupán a vádlottak személyi körülményei tekintetében igényel kisebb pontosításokat. Indokolási kötelezettségének eleget tett, a vádlottak cselekményeit törvényesen minősítette, e körben alapos vizsgálat alá vetette az alkalmazandó büntető törvény kérdését. A büntetéskiszabási körülményeket hiánytalanul vette számba, a kiszabott büntetések azokkal arányban állnak. E körben annyi pontosítás szükséges, hogy a II., III., IX., XV., XVI. és XVII. r. vádlottakkal szemben halmazati büntetést szabott ki a törvényszék. A beszámítás kapcsán az V. r. vádlott tekintetében javítani kell az ítéleti rendelkezést, mivel az elsőfokú bíróság a bűnügyi felügyelet záró dátumát helytelenül jelölte meg. Ezen kívül az ügyészség rámutatott az ítélet rendelkező részében és indokolásában található pontatlanságokra és elírásokra is. Mindezek alapján az ügyészség arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét – az elírások javítása és a hiányosságok pótlása mellett – hagyja helyben. [36] A másodfokú bíróság a Terhelt14 XIV. r. vádlott védője által előterjesztett bizonyítási indítványokat – a később részletesen kifejtett okokból – elutasította, ezért az ügyet a Be.
19. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. [37] A másodfokú eljárásban tartott nyilvános ülésen Terhelt1 I. r. vádlott védője perbeszédét az írásban benyújtott fellebbezésével egyező tartalommal adta elő. Azt kiegészítette azzal, hogy a védence ugyan nem büntetlen előéletű, de nagy nyomatékkal kell értékelni a javára a kísérletet. [38] Terhelt2 II. r. vádlott, Terhelt3 III. r. vádlott, Terhelt14 XIV. r. vádlott és Terhelt18 XVIII. r. vádlott védői fenntartották írásbeli fellebbezésüket. [39] terhelt5 V. r. vádlott védője fenntartotta írásbeli fellebbezését, és azt kiegészítette azzal, hogy a gondatlanságból elkövetett pénzmosás vétsége a maximum, amit védence terhére meg lehet állapítani. Az V. r. vádlottnak feltenni elmulasztott kérdések kapcsán az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részbeni felderítetlenségére hivatkozott. [40] Terhelt9 IX. r. vádlott védője fenntartotta írásbeli fellebbezését, azt kiegészítette azzal, hogy társai kihasználták védence idős korát és a III. r. vádlotthoz fűződő baráti kapcsolatát. Mivel a tanúk megerősítették, hogy hozzá nem jutott el pénz, a vagyonelkobzást mellőzni kell. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 15 [41] Terhelt16 XVI. r. vádlott védője fenntartotta írásbeli fellebbezését. Perbeszédében hangsúlyozta, hogy szükség lett volna a vádiratban írt bizonyítékok egyéniesítésére, mert a vádiratban írt tények önmagukban nem adnak alapot bűncselekmény megállapítására. Az nem életszerűtlen, hogy a XVI. r. vádlott a lánya kérésére segít neki, ezzel semmilyen szabályt nem sértett, és e körben az elsőfokú bíróság elmulasztotta a részletesebb vizsgálódást. [42] Terhelt17 XVII. r. vádlott védője fenntartotta írásbeli fellebbezését. Hangsúlyozta, hogy a vádlotti tudattartalomnak volt kiemelt jelentősége az ügy eldöntése során, de ezen vizsgálat eredményeként a törvényszék téves következtetésre jutott. [43] terhelt

1. r. vádlott védője fenntartotta írásbeli fellebbezését. Perbeszédében kifejtette, hogy a szándékkiváltó magatartásra a titkos adatszerzés anyagából vont következtetést az elsőfokú bíróság, de a XIX. r. vádlott nem a XX. r. vádlottal beszélt. A kiszabott büntetés súlyosan aránytalan, az nincs összhangban az enyhítő körülményekkel, és sérti a belső arányosságot is. [44] Terhelt20 XX. r. vádlott védője perbeszédében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság részben tévesen vette számba az enyhítő és súlyosító körülményeket. További enyhítő körülmény a kísérlet, az, hogy a bűncselekmény nem kiemelkedő tárgyi súlyú, a 2010-es elítélés egy korábbi elkövetési időhöz kapcsolódik, 2010 és 2016 között nem követett el bűncselekményt, és a 2018-as elkövetési is csupán egy kis tárgyi súlyú közlekedési bűncselekmény, időközben több betegsége is kialakult, és az életkörülményi jelentősen megváltoztak. Mindezek alapján felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett a védő indítványt. [45] Az utolsó szó jogán Terhelt3 III. r. vádlott arra hivatkozott, hogy féltette a saját és a családja biztonságát, és az ítélet nem megfelelő súlyú. Terhelt9 IX. r. vádlott kifejtette azt az álláspontját, hogy a III. r. vádlottat akaratán kívül, fenyegetéssel rángatták bele a bűncselekménybe, ő maga pedig nem jutott pénzhez, szerződést nem írt alá. Terhelt16 XVI. r. vádlott kifejtette, hogy ha a gyereke szeretne valamit, akkor azt kérdés nélkül teljesíti. terhelt
2. r. vádlott csatlakozott védőjéhez, és hivatkozott arra, hogy családot szeretne alapítani. Terhelt20 XX. r. vádlott visszautalt az elsőfokú bíróság előtt az utolsó szó jogán tett nyilatkozatára, és hangsúlyozta, hogy nem akarta, hogy a hitelt szétosszák, a cég gazdasági tevékenysége során akarta volna felhasználni. [46] A védelmi fellebbezések az enyhítésre irányuló részükben részben eredményre vezettek. [47] Mivel az elsőfokú ítélet ellen a vádlottak és védőik – kivéve a III. r. vádlottat és védőjét –a tényállást is támadó fellebbezést jelentettek be, a felülvizsgálat terjedelme ezen vádlottak tekintetében a Be.
3. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes körű volt, vagyis az Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 16 kiterjedt az ítélet megalapozottságára, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseire, valamint az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására is. [48] Terhelt3 III. r. vádlott és védője kizárólag a szankcióalkalmazást támadta fellebbezésében, de mivel az I.r. és II.r. vádlottal közösen megvalósított bűncselekményét érintően a tényállást és jogi minősítést is támadó jogorvoslati indítvány került előterjesztésre, a felülbírálat terjedelme a Be. 590. §

(10)bekezdése alapján a II. r. vádlott tekintetében is teljes volt. E körben az ítélőtábla két okból nem osztotta az ügyészség álláspontját abban, hogy a III. r. vádlott tekintetében a felülbírálat a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján korlátozott. Egyrészről a Fővárosi Főügyészség G.14407/2015/

1. számú vádirata alapján indult ügyben (továbbiakban: alapügy) megállapított tényállás III. pontjában írt cselekményt Terhelt3 III. r. vádlott Terhelt1 I. r. vádlottal, Terhelt2 II. r. vádlottal, Terhelt9 IX. r. vádlottal, Terhelt13 XIII. r. vádlottal közösen követte el. [49] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat túlnyomórészt betartva folytatta le az eljárást, sem feltétlen, sem relatív hatályon helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem követett el. [50] A törvényszék a
2. április
3. napján kelt 28.B.91/2022/
4. számú végzésével felhívta az ügyészséget a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság B.1631/
5. számú vádiratának hiányosságainak pótlására, majd másnap,
6. április
7. napján megtartotta az előkészítő ülést az ügyben. Ez az eljárás a büntetőeljárási törvény több rendelkezésével sem egyeztethető össze. [51] A Be.
8. §

(4)bekezdése lehetőséget ad a bíróságnak arra, hogy a vádirat információs elemei közül a Be. 422. §

(2)bekezdés a) pontjában írtak, vagyis a vád tárgyává tett cselekményekkel, illetve részcselekményekkel összefüggő, rendelkezésre álló bizonyítékok megjelölése kapcsán feltárt hiányosságokat pótoltassa az ügyészséggel. A vádirat hiányosságainak pótlása a Be. LXXV. Fejezetében szabályozott jogintézmény, amely fejezet a vádirat alapján teendő intézkedéseket sorolja fel. Ezeknek az intézkedéseknek az a célja, hogy előkészítsék az ügy tárgyalását, továbbá hogy kiküszöböljék a vádemelés olyan hiányosságait, amelyek akadályozzák az ügy további előbbre vitelét. A tárgyalás előkészítésére vonatkozó szabályok rendszeréből egyértelműen kitűnik, hogy az előkészítő ülés megtartására addig nem kerülhet sor, amíg ezeket az akadályokat a bíróság el nem hárította. A vádirat hiányossága is ilyen, hiszen azok pótlására kizárólag akkor kerülhet sor, ha a hiányosságok olyan mértékűek, amelyek az ügy érdemi tárgyalását lehetetlenné teszik. Ebből következően ha a bíróság elrendeli a vádirat hiányosságainak pótlását, az előkészítő ülést addig nem kezdheti meg, amíg azt az ügyészség nem teljesíti. [52] Az elsőfokú bíróság mindemellett szükségtelenül is hívta fel az ügyészséget a vádirat hiányosságainak pótlására. A Be. 422. §

(2)bekezdés a) pontja nem állít olyan Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 17 elvárást az ügyészség elé, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat vádlottakra és bizonyítandó tényekre lebontva mutassa be a vádiratban. Ez a vádbeszédre tartozik. A vádiratnak olyan mélységben kell tartalmaznia az ügyészség által a vád bizonyítására felajánlott bizonyítékokat, hogy a bíróság és a védelem tisztában legyen azzal, mit kíván majd a tárgyaláson felhasználni az ügyészség. [53] Korábban kétségkívül volt hatályban olyan szabályozás, amely az elsőfokú bíróság által elvárt részletezést írt elő az ügyészség részére: a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: régi Be.) 2013. december 31. napjáig hatályos 271. §

(3)bekezdés i) pontja szerint a vádirat tartalmazza a bizonyítási eszközök megjelölését, valamint azt, hogy mely tény bizonyítására szolgálnak. A normaszöveget a lényegében a hatályos törvénnyel egyező tartalommal módosító

1. évi CLXXXVI. törvény
2. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a vádirat tartami egyensúlyának felborulását eredményezheti annak megjelölése, hogy a bizonyítási eszközök mely tény bizonyítására szolgálnak, azonban ha az ügyész több bűncselekményt tesz vád tárgyává vagy az egyes részcselekmények elkülönülnek egymástól, egyértelműen ki kell tűnnie a vádiratból, hogy az egyes cselekmények vagy részcselekmények bizonyítására mely bizonyítási eszközök szolgálnak. Ennek a kötelezettségének jelen ügyben az ügyészség eleget tett azzal, hogy a két tényállási ponthoz kapcsolódó bizonyítékokat elkülönítve sorolta fel a vádiratban. [54] A hivatkozott végzésben foglalt felhívással és az előkészítő ülés idő előtti megkezdésével tehát az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el, ez azonban nem hatott ki az ügy érdemére. Terhelt14 XIV. r. vádlott védője több alkalommal – így fellebbezésében is – kifogásolta, hogy az ügyészség nem pótolta a vádirat hiányosságait, ennek ellenére az elsőfokú bíróság nem rendelkezett az eljárás megszüntetéséről a Be.
3. §

(4)bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság a fellebbezésekkel támadott ítélet 120-

1. oldalán azzal indokolta az eljárás megszüntetéséről szóló döntés meghozatalának mellőzését, hogy az ügyészség a hiánypótlást részben teljesítette azzal, hogy megjelölte, „az egyes közlemények a vádlottak közötti kapcsolatrendszert, a vádlottak kapcsolati minőségét, jellegét, a köztük lévő feladatmegosztást és a konspiratív nyelvezetet támasztják alá, amely bizonyítékok az egyes vádlottak részcselekményére nem bonthatók le.” Ez az elsőbírói levezetés azonban szükségtelen volt arra figyelemmel, hogy már a vádirat hiányosságainak pótlására sem lett volna szükség, így annak elmaradásához sem fűződhet semmilyen eljárásjogi jogkövetkezmény, sőt, az ügyészség nem volt kötelezhető a hiánypótlási felhívás teljesítésére, hiszen a vádirat már eleve megfelelt a perrendi szabályoknak. Ezért a Terhelt16 XVI. r. vádlott védője által jelzett, a védelem jogának gyakorolhatóságával kapcsolatos kifogások sem foghattak helyt a másodfokú eljárásban. [55] A XVI. r. vádlott védője érvelt azzal is, hogy a védence terhére a vádirat nem fogalmaz meg bűncselekménynek minősülő magatartást. A védő fellebbezésében részletesen bemutatta a XVI. r. vádlott cselekvőségét leíró vádirati ténymegállapításokat, és abból azt a következtetést vonta le, hogy önmagában azok egyike sem valósít meg bűncselekményt. Ez a védői következtetés annyiban elfogadható, hogy a hivatkozott magatartások önmagukban valóban nem adhatnak alapot a bűnösségre vont következtetésre. Azonban azokat összességében értékelve, a XVI. r. vádlott magatartását leíró részcselekményeket egy egységes, azonos elhatározáson alapuló cselekménysorként értelmezve már megfelelő alapot Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 18 adhattak arra a jogi következtetésre, hogy a XVI. r. vádlott elkövette a pénzmosás bűntettét. Az a védői állítás is alaptalan, amely szerint a vádirati tényállás bevezető része és az I/
2. tényállási pont között nincs semmilyen összefüggés. A vádirat szövegét elemezve egyértelmű, hogy az előzményi részben fogalmazta meg az ügyészség a XVI. r. vádlott pénzmosásra irányuló szándékát, illetve az erre vonatkozó, társaival kötött megállapodását. Az I/
3. vádpont ennek a megállapodásnak és akaratelhatározásnak a megvalósítását írja le a szükséges részletességgel, így a vádirat ezen részeit összeolvasva mind a XVI. r. vádlott büntetendő magatartása, mind pedig az arra vonatkozó bűnös tudata megfelelő módon körülírásra került. Ezért az ítélőtábla a XVI. r. vádlott védőjének a vád törvényességével kapcsolatos kifogásait is elvetette. [56] Az elsőfokú bíróság a
4. április
5. napján kelt 501.B.863/2019/
6. számú büntetővégzéssel ügydöntő határozatot hozott többek között Terhelt9 IX. r. vádlott tekintetében is. A vádlott a törvényes határidőn belül tárgyalás tartását kérte, így a büntetővégzés vele szemben nem emelkedett jogerőre. Az eljárási törvény ilyen esetre kötött eljárásrendet írt elő: az előkészítő ülés előtt a bíróság nyilatkoztatja az indítványozót, hogy a tárgyalás tartása iránti indítványt fenntartja-e [Be.
7. §

(1)bekezdés], az előkészítő ülés megkezdése után a bíróság ismerteti a büntetővégzés és a tárgyalás tartása iránti indítvány lényegét [Be. 746. §

(1)bekezdés], majd a büntetővégzést hatályon kívül helyezi [Be. 746. §

(4)bekezdés]. Ezeket az intézkedéseket az elsőfokú bíróság mind a

1. július
2. napján, mind a
3. november
4. napján a IX. r. vádlott jelenlétével megtartott előkészítő ülésen elmulasztotta. Ez azonban az ügy érdemi elbírálására, illetve a IX. r. vádlott eljárási jogainak gyakorlására nem hatott ki. [57] Az elsőfokú eljárás során több alkalommal is változott a bíró személye. Az ügyben
5. június
6. napján és
7. július
8. napján tartott tárgyalást dr. Györkös Zoltán bíró, aki később magával szemben kizárási okot jelentett be. Az ügyet érdemben folytató bíró úgy ítélte meg, hogy a kizárt bíró által lefolytatott eljárási cselekmény érvénytelen, ezért az előkészítő megismétléséről határozott (elsőfokú ítélet
9. oldal
10. bekezdés). Ehhez képest a
11. sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint az előkészítő ülést nem ismételte meg még a korábbi jegyzőkönyvek ismertetésével sem, hanem azt egyszerűen folytatta. Azonban már maga az újabb előkészítő ülés kitűzése sem volt összeegyeztethető az irányadó eljárási szabályokkal. [58] Az kétségtelen, hogy a korábban eljárt bíró kizárt volt, így az ügy tárgyalását nem kezdhette meg. Azonban a kizárt bíró eljárása kizárólag akkor eredményez a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértést, és ebből fakadóan már az elsőfokú bíróság számára is kötelezettséget a kizárt bíró által lefolytatott eljárási cselekmény megismétlésére, ha a kizárt bíró az ítélet meghozatalában vett részt [Be.
12. §

(1)bekezdés b) pont]. Az ügyiratok tartalma alapján megállapítható, hogy dr. Györkös Zoltán bíró kizárólag az előkészítő ülést tartotta meg az ügyben, amelyen a büntetőjogi főkérdést érintő döntés nem született, csupán a bizonyítási indítványokat vette fel, majd a tárgyalás kitűzéséről határozott. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 19 [59] Ez utóbbiból az is következik, hogy az ügyet később átvevő és a fellebbezésekkel támadott ítéletet is meghozó bíró már nem tűzhetett volna ki újabb előkészítő ülést. A Be. 509. §

(1)bekezdéséből az következik, hogy az előkészítő ülés berekesztése után a tárgyalás kitűzése lezárja a tárgyalás előkészítését, amivel az elsőfokú bírósági eljárás új szakaszba lép. Ekkor már nincs lehetőség visszatérni a tárgyalás előkészítéséhez, az előkészítő ülést annak berekesztése után nem lehet folytatni. Ezzel együtt sem okozott jogsértést az újabb előkészítő ülés, hiszen azon kizárólag a tárgyalás technikai előkészítésének körébe eső intézkedéseket tett meg az elsőfokú bíróság. [60] Az elsőfokú bíróság a

1. november
2. napján a II., III., V. és IX. r. vádlottak jelenlétében lefolytatott előkészítő ülést követően nyomban megtartotta a tárgyalást. A
3. március
4. napján kihirdetett és a
5. május
6. napján kihirdetett 28.B.863/2019/310-I. számú végzéssel kijavított 28.B.863/2019/298-I. számú kijavító végzésből megállapíthatóan az elsőfokú bíróság még az előkészítő ülésen elkülönítette az eljárást az I. és XIII. r. vádlottakra. Ennek a döntésnek az oka és jogalapja az indokolással el nem látott pervezető végzésből nem derül ki, és a másodfokú bíróság sem tudott feltárni olyan eljárásjogi rendelkezést vagy érdeket, ami indokolhatta volna az elkülönítést. [61] A döntés hátterében feltehetőleg az állt, hogy az I. r. vádlott a
7. november
8. napjára kitűzött előkészítő ülés időpontjában külföldi fogvatartásban volt, így őt nem lehetett megidézni, a XIII. r. vádlott idézése pedig „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza. Ez a két körülmény azonban nem indokolta az előkészítő ülésen történő elkülönítést, hiszen az a Be.
9. §

(6)bekezdése alapján több vádlottas ügyekben vádlottanként is megtartható. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy ennek, illetve a

1. május
2. napjára kitűzött és az I. r. vádlott tekintetében megtartott előkészítő ülés lebonyolításának törvényessége már csak azért sem kérhető számon a törvényszéken, mert azok kitűzése – a már korábban kifejtettek szerint – szükségtelen volt. [62] Így tehát csak az a kérdés szorult megválaszolásra, hogy az I. és XIII. r. vádlottak tekintetében megtörtént elkülönítés a
3. november 16.,
4. március
5. és
6. május
7. napján megtartott tárgyalások törvényességére kihatással volt-e. E körben az ítélőtábla abból indult ki, hogy az általános eljárási szabályok szerint folytatott eljárásban az elsőfokú bírósági tárgyalás vádlott távollétében történő megtartásának lehetőségét az eljárási törvény kimerítően szabályozza. Így megtartható a tárgyalás, ha 1) a vádlott lemondott a jelenlét jogáról és a bíróság nem kötelezte a tárgyaláson való jelenlétre [Be.
8. §

(1)bekezdés], 2) több vádlottas ügyben a tárgyaláson lefolytatott bizonyítás az adott vádlottat nem érinti [Be. 429. §

(1)bekezdés], 3) a vádlott kényszergyógykezelésének elrendelése merülhet fel, és az állapota miatt a tárgyaláson nem jelenhet meg, illetve a jogainak gyakorlására képtelen [Be. 429. §

(2)bekezdés], a vádlott szabadlábon van, és szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg [Be. 429. §

(3)bekezdés]. [63] Az eljárási törvény arra nem ad lehetőséget, hogy a bármely okból jelen nem levő vádlottra a bíróság elkülönítse az ügyet, majd a tárgyalást érdemben megtartsa abban a körben is, amely a távol maradt vádlottat is érinti. A Be. 146. §

(2)bekezdése szerint a bíróság akkor Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 20 különítheti el az ügyeket, ha a terheltek nagy száma vagy egyéb ok a büntetőjogi felelősségnek ugyanabban az eljárásban történő elbírálását jelentősen megnehezítené. Nem vonható ebbe a körbe annak az eljárásjogi helyzetnek a megoldása, amikor a bíróság nyilvánvalóan egy eljárásban kívánja elbírálni az ügyeket, de a vádlott távolmaradása akadályozná a tárgyalás megtartását. A Be. erre a helyzetre a fent részletesen bemutatott jogintézményeket biztosítja, az elkülönítés szabályainak azok rendeltetésével ellentétes alkalmazása nem ad lehetőséget ezeknek a szabályoknak a megkerülésére. [64] Csupán megjegyzi az ítélőtábla, hogy az ügyek elkülönítése nem mentesíti a bíróságot azon kötelezettsége alól, hogy minden vádlottra lefolytassa a szükséges bizonyítást, és kizárólag olyan bizonyítékok alapján hozzon ítéletet, amelyhez kapcsolódó bizonyítási eljáráson a vádlott jelen volt. Ezért sem oldja meg a vádlott távollétének a problémáját az elkülönítés, hiszen az ügy „visszaegyesítése” után az elkülönítéssel érintett vádlott jelenléte nélkül lefolytatott bizonyítást meg kellene ismételni. [65] Ez az eljárási szabálysértés a 2021. november 16. napján megtartott tárgyalási napon nem hatott ki a vádlottak joggyakorlására. Ugyanis ekkor az elsőfokú bíróság a II., III., V. és IX. r. vádlottak kihallgatását folytatta le, amelyen a ki nem hallgatott vádlott-társak távolmaradása a Be. 522. §

(2)bekezdése folytán nem kifogásolható. A

1. március
2. napján megtartott tárgyaláson az elsőfokú bíróság olyan okirati bizonyítékokat ismertetett, amelyek a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt bírói deklaráció szerint nem érintették a tárgyaláson jelen nem levő vádlottak terhére rótt cselekményeket. Az ezen a napon felvett tárgyalás anyagát megvizsgálva kétségkívül megállapítható, hogy olyan tényállási pontokra vonatkozó bizonyítási eszközök kerültek ismertetésre, amelyekben az I. és XIII. r. vádlottak nem voltak közvetlenül érintettek. Ezen kívül az elsőfokú bíróság szinte kizárólag rendőri jelentéseket ismertetett, amelyek lényegében a banki tranzakciókra rendelkezésre álló okirati bizonyítékok tartalmát foglalták össze. Mivel az ezzel a kapcsolatos tényeket a bíróság az eredeti okirati bizonyítékok, nem pedig a származékos bizonyítéknak tekinthető, a nyomozó hatóság által készített összefoglalók alapján állapítja meg, az I. és XIII. r. vádlottak bűnösségét kizárólag olyan bizonyítékra alapította a törvényszék, amelyek tárgyalás anyagává tételekor távolmaradásuk nem ütközött eljárási szabályba. Végül megállapítható az is, hogy a
3. október
4. napján megtartott tárgyaláson a törvényszék részletes iratismertetést tartott, ennek keretében a korábban ismertetett rendőri jelentések túlnyomó része ismét ismertetésre került, ahogy a vádiratban hivatkozott valamennyi okirati bizonyíték is. [66] A
5. május
6. napján tartott tárgyalási nap Terhelt13 XIII. r. vádlott esetében eljárásjogi problémákat nem vet fel, mivel ekkor már az ő vonatkozásában a Be. CI. Fejezetében rögzített eljárási szabályok voltak irányadók. Ezen a tárgyalási napon a XIII. r. vádlott vallomásának ismertetésére került sor, vagyis a vádlottak kihallgatása folytatódott, így a még ki nem hallgatott I. r. vádlott távolmaradása az eljárási cselekmény törvényességét nem érintette. Az elsőfokú bíróság
7. május
8. napján nyilatkoztatta az I. r. vádlottat a tárgyalási jelenlét jogáról való lemondásról, így a továbbiakban az ő távolmaradása sem volt akadálya a tárgyalás megtartásának. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 21 [67] A teljesség érdekében rögzíti az ítélőtábla, hogy a XIII. r. vádlott elfogása után,
9. június
10. napján a törvényszék a Be.
11. §

(1)bekezdésében írtak megfelelő alkalmazásával ismertette a korábbi tárgyalás anyagát a

1. május
2. napján tartott tárgyalási határnap jegyzőkönyvével kezdődően. Mivel ekkor már az I. r. vádlott jogszerűen maradt távol a tárgyalásról, az ismertetés az ő tekintetében is megfelelően korrigálta a távollétében felvett bizonyítással összefüggő eljárási szabálysértést. Így kizárólag a
3. március
4. napján tartott tárgyalási napról állapítható meg, hogy azon az I. és XIII. r. vádlottak jelenléte nem lett volna mellőzhető, de ezen a tárgyalási napon egyrészt nem vett fel a törvényszék a két vádlottat közvetlenül érintő bizonyítást, másrészt annak anyagát később ismertette az immár törvényesen megtartott tárgyaláson. [68] A
5. október
6. napján megtartott tárgyalási napon Terhelt16 XVI. r. vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, védője bejelentette, hogy a vádlott orvosi kezelésben részesül aznap, így a tárgyalási jelenléte akadályozott. Az elsőfokú bíróság – a jegyzőkönyv tartalmából kiolvashatóan – a Be.
7. §

(3)bekezdésében írtak alkalmazásával megtartotta a tárgyalást, és azon a XVI. r. vádlottat érintő okirati bizonyítékokat is ismertetett. A XVI. r. vádlott

1. október
2. napján igazolási kérelmet terjesztett elő, amelyhez mellékelte az orvosi ellátásáról kiállított igazolást. Ez utóbbi alapján megállapítható, hogy a XVI. r. vádlotton
3. október
4. napján előzetes aneszteziológiai állapotfelmérés és szakorvosi vizsgálat után altatásban vastagbéltükrözést végeztek el. Az elsőfokú bíróság az igazolási kérelmet nem bírálta el. [69] A fenti peradatok alapján az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megsértésével mellőzte az igazolási kérelem elbírálását, de ez nem hat ki a XVI. r. vádlott távollétében megtartott tárgyalás törvényességére. Ugyanis az orvosi vizsgálat jellegéből és az előzetes orvosi vizsgálatok tényéből egyértelműen következik, hogy a XVI. r. vádlottnak volt ideje és lehetősége a tárgyalásról előzetesen kimenteni magát, ezt azonban elmulasztotta. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság törvényesen tartotta meg a tárgyalást és folytatott le a XVI. r. vádlottat is érintő bizonyítást a Be.
5. §

(3)bekezdése alapján. [70] A következő tárgyalási határnapon,

1. február
2. napján Terhelt16 XVI. r. vádlott jelen volt. Ekkor a törvényszék ismertetett néhány okirati bizonyítékot azok közül, amelyeket a korábbi tárgyalási napon, vagyis a XVI. r. vádlott távollétében tett a tárgyalás anyagává. Azonban ezek a bizonyítékok a XVI. r. vádlottat érintő bizonyítási anyagnak csak egy részére terjedtek ki. A teljes bizonyítási anyag ismertetésére a
3. június
4. napján megtartott tárgyaláson történt meg. Ennek oka azonban nem a XVI. r. vádlott tekintetében feltárható hiányosságok voltak, hanem az, hogy az addig távollévő Terhelt13 XIII. r. vádlott ekkor már személyesen jelen volt a tárgyaláson, ezért ismertetni kellett a korábbi tárgyalás anyagát. A tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a törvényszék a
5. sorszámú jegyzőkönyvet is ismertette, ami a
6. október
7. és
8. napjára kitűzött tárgyalási napokról került felvételre. Vagyis ekkor a XVI. r. vádlott jelenlétében ismertetésre került annak a tárgyalásnak az anyaga is, amelyen ő maga nem vett részt. Az ismertetés után a XVI. r. vádlott és védője észrevételt nem tett, az ismertetést kiegészítésére vagy a bizonyítás ismételt felvételére nem tett indítványt. Így az igazolási kérelem elbírálásnak elmulasztása a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 22 XVI. r. vádlottal szemben lefolytatott eljárás érdemére nem hatott ki, a vádlott távollétében megtartott tárgyalás pedig törvényes volt. [71] A
9. február
10. napján Terhelt14 XIV. r. vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, védője betegségre hivatkozással kimentette távolmaradását. Az elsőfokú bíróság 356-VI. sorszámú végzéssel az igazolási kérelemnek helyt adott, és megállapította, hogy ezen a tárgyalási napon nem vesz fel a XIV. r. vádlottat érintő bizonyítást. Ennek ellenére több olyan okiratot is ismertetett, amelyek az egyesített ügy
11. vádpontjában írtak bizonyítására szolgáltak, ismertette tanú13 tanúvallomását (
12. sorszámú jegyzőkönyv
13. oldal), továbbá kihallgatta tanú8 tanút (
14. sorszámú jegyzőkönyv 14-
15. oldal). Igaz ugyan, hogy ezek a bizonyítékok elsősorban Terhelt16 XVI. r. és Terhelt17 XVII. r. vádlottak cselekvősével voltak közvetlen összefüggésben, de az elsőfokú bíróság a tényállás teljes
16. pontja, vagyis az abban foglalt valamennyi részcselekmény vonatkozásában megállapította Terhelt14 XIV. r. vádlott büntetőjogi felelősségét. Így az ő terhére rótt cselekmény a társai által elkövetett bűncselekményektől nem választható el, és ebből következően nem volt olyan bizonyítás, amely őt ne érintette volna. [72] Ezzel együtt sem vezetett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére az elsőfokú bíróság fent részletezett eljárása. Ugyanis a XIV. r. vádlott távollétében ismertetett okirati bizonyítékokat a
17. október
18. napján megtartott tárgyalási napon már ismertette egyszer, tanú13 és tanú8 tanúvallomása pedig nem tartalmazott olyan terhelő bizonyítékot, amely a vád tárgyává tett cselekmény bizonyításához érdemben hozzájárult volna. [73] Összességben tehát a másodofokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az elsőfokú eljárásban történtek ugyan eljárási szabálysértések, de azok vagy eleve nem hatottak ki az ügy érdemére, vagy pedig már a törvényszék korrigálta azokat a saját eljárásában. Így hatályon kívül helyezést eredményező perjogi sérelem az elsőfokú bíróság eljárásában nem következett be. [74] A vádlottak személyi körülményeit a másodfokú bíróság a Terhelt20 XX. r. vádlott által a másodfokú nyilvános ülésen tett nyilatkozat és az ügyiratok tartalma alapján a következők szerint pontosítja: – az Terhelt2 II. r. vádlott korábbi büntetésére vonatkozó adatokat mellőzi; – Terhelt13 XIII. r. vádlott korábbi büntetései közül a
19. pont alatt írt elítélést mellőzi, egyben azokat kiegészíti azzal, hogy a Fővárosi Törvényszék a
20. október
21. napján kelt 31.B.396/2020/
22. számú ítéletével, ami a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.1/2022/
23. számú határozatával
24. szeptember
25. napján emelkedett jogerőre, pénzmosás bűntette miatt mint többszörös visszaesőt 3 év fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elkövetési idő:
26. augusztus
27. A szabadságvesztést a vádlott
28. március
29. napján kezdte el tölteni, azt várhatóan
30. március
31. napján tölti ki. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 23 – a Terhelt16 XVII. r. vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat mellőzi; – Terhelt20 XX. r. vádlott ügyintéző-raktárosként dolgozik a cég50 alkalmazásában, havi bruttó fizetése 350 000 Ft, fekélyes visszér tágulat miatt rendszeres orvosi ellátásra szorul. Korábbi büntetései közül a
32. pont alatt írt ítélet büntetés adatait akként javítja, hogy a szabadságvesztés utolsó napja
33. április 22., a
34. pont alatt írt összbüntetési ítélet adatait pedig akként, hogy a szabadságvesztés utolsó napja
35. április 22., a feltételes szabadság kezdete
36. december
37. A
38. pont alatt írt elítélést mellőzi. [75] Az előéleti adatok fenti módosításának magyarázata, hogy az elsőfokú ítélet a személyi körülmények között feltüntette Terhelt2 II. r. vádlott és Terhelt16 XVI. r. vádlott korábbi elítéléseit, a Terhelt13 XIII. r. vádlottal szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróság által hozott,
39. november
40. napján jogerőre emelkedett büntetővégzést, továbbá a Terhelt20 XX. r. vádlottal szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróság által meghozott,
41. szeptember
42. napján jogerőre emelkedett ítéletet. Azonban ezeket az elítéléseket jelenleg már nem tartalmazza a bűnügyi nyilvántartás. Márpedig a Btk. – elkövetéskor hatályban volt –
43. §

(2)bekezdése szerint a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatok hatósági nyilvántartásból való törlése után hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben. Erre figyelemmel az ítélőtábla ezeket az adatokat mellőzte az érintett vádlottak vonatkozásában. [76] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 592. §

(2)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pontjaiban írt megalapozatlansági hibákban szenved, ezért az ítélőtábla – a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében a rendelkezésre álló iratok tartalma alapján – azt helyesbíti a következők szerint: – Az alapügy tényállásának bevezető részében a

1. oldal
2. bekezdése helyébe a következő szövegrészt illeszti: „Terhelt3 III. r. vádlott
3. december végén Terhelt9 IX. r. vádlotton keresztül került kapcsolatba Terhelt1 I. r. vádlottal, majd 2016 januárjában Terhelt2 II. r. vádlottal is. Terhelt2 II. r. vádlott ezt követően vonta be Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlottat a vele kapcsolatban álló külföldi személyek által elkövetett csalási cselekményekből származó pénzek tisztára mosásába. Terhelt3 III. r. vádlott Terhelt2 II. r. vádlott felkérésére döntött úgy, hogy a külföldi gazdasági társaságoktól megtévesztéssel kicsalt pénzösszegek fogadására rendelkezésre bocsátja az érdekeltségi körébe tartozó cég6 bankszámláit.” A bevezető részben a
4. oldal
5. bekezdését mellőzi. – Az I. tényállási pontot (elsőfokú ítélet
6. oldal utolsó bekezdés) kiegészíti azzal, hogy a cég7 gazdasági társaság
7. július
8. napján adta le az átutalási megbízást, a célszámla Terhelt1 I. r. vádlott bank1nál vezetett bankszámlája volt. Ezt a tényállási pontot (elsőfokú ítélet
9. oldal
10. és
11. bekezdés) akként módosítja, hogy a cég9 nevében eljáró személy
12. szeptember
13. napján adta le az átutalási megbízást. Az Terhelt1 I. r. vádlott által euró Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 24 valutanemben felvett összegek forint ellenértékének megjelöléseinél az MNB jóváírás napján érvényes hivatalos árfolyamát a készpénzfelvétel napján érvényes árfolyamra cseréli. – A II. tényállási pontot (elsőfokú ítélet
14. oldal
15. bekezdés) akként módosítja, hogy az ott írt forint összegeket a már jogerősen elítélt Terhelt7 helyesen
16. október
17. és
18. november
19. napján vette fel ATM-ből. – A III/
20. tényállási pontban (elsőfokú ítélet ítélet
21. oldal
22. bekezdés) a terhelt9 r. vádlottnak Terhelt3 által átadott összeget 23 378 770 Ft-ra módosítja. – A III/
23. tényállási pontot (elsőfokú ítélet
24. oldal
25. bekezdés) akként módosítja, hogy Terhelt3 III. r. vádlott
26. december
27. napján utalta át a 94 000 eurót az cég51 számlájára, ami az utalás napján érvényes MNB árfolyam szerint 29 718 100 Ft-nak felelt meg. – A III/
28. tényállási pontot (elsőfokú ítélet
29. oldal) kiegészíti a következő szöveggel: „Terhelt9 IX. r. vádlott azzal adta át a valótlan tartalmú adásvételi szerződést Terhelt3 III. r. vádlottnak, hogy azt mutassa be a banknak az tranzakció legális voltának igazolása céljából. Terhelt3 III. r. vádlott a szerződés tartalmához igazodva kiállított egy számlát a 307 500 euróról az cég12 nevében
30. november
31. napjára keltezetten. Terhelt3 III. r. vádlott átadta a szerződést és a számlát terhelt4nak azzal, hogy azokat mutassa be az bank4nál.” – Ugyanezt a tényállási pontot (elsőfokú ítélet
32. oldal
33. bekezdés) akként módosítja, hogy
34. december
35. napján Terhelt1 I. r. vádlott és Terhelt4 társaságában Terhelt3 III. r. vádlott is megjelent az bank4 fiókjában. – A IV. tényállási pontot (elsőfokú ítélet
36. oldal
37. bekezdés és
38. oldal
39. bekezdés) akként módosítja, hogy a terhelt5 V. r. vádlott által valutában felvett készpénz összegek forint ellenértékének megjelöléseinél az MNB jóváírás napján érvényes hivatalos árfolyamát a készpénzfelvétel napján érvényes árfolyamra cseréli. A terhelt5 V. r. vádlott által
40. december
41. napján felvett 16 000 euró forint ellenértéke helyesen 5 029 120 Ft, a felvett készpénz együttes összege 16 560 270 Ft volt, az 1050 Ft-os vásárlásra helyesen
42. január
43. napján került sor. – Az V. tényállási pontot (elsőfokú ítélet
44. oldal
45. bekezdés) akként módosítja, hogy az Terhelt1 I. r. vádlott által valutában felvett készpénz összegek forint ellenértékének megjelöléseinél az MNB jóváírás napján érvényes hivatalos árfolyamát a készpénzfelvétel napján érvényes árfolyamra cseréli. – A VI/
46. tényállási pont (elsőfokú ítélet
47. oldal utolsó bekezdés) első mondatrésze helyébe a felsorolás elé azt illeszti, hogy „A cég20 devizaszámlájára érkezett összegből”. – A VII. tényállási pontot (elsőfokú ítélet
48. oldal
49. és
50. bekezdés) akként módosítja, hogy a Terhelt3 III. r. vádlott által valutában felvett készpénz összegek forint ellenértékének megjelöléseinél az MNB jóváírás napján érvényes hivatalos árfolyamát a készpénzfelvétel napján érvényes árfolyamra cseréli, a cég24 AG megtévesztés következtében 284 634,17 euró Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 25 átutalására adott megbízást az cég6 bank10nál vezetett bankszámlájára, ami az utalás napján 88 458 608 Ft-nak felelt meg. – Az elsőfokú ítélet
51. oldalán „Az egyes vádlottak az az alábbi bűncselekményből származó összegek megszerzésében vettek részt” kezdetű teljes bekezdés helyébe a következőket helyezi: „Az alapügy I-VII. tényállási pontjaiban kifejtett cselekmények során: – az Terhelt1 I. r. vádlott által, illetve a megbízása alapján mások által elvégzett átutalások és készpénzfelvételek összege együttesen 234 150 845 Ft volt; – az Terhelt2 II. r. vádlott megbízása alapján mások által elvégzett utalások és készpénzfelvételek együttes összege 104 785 485 Ft volt; – a Terhelt3 III. r. vádlott által elvégzett átutalások és készpénzfelvételek együttes összege 104 785 485 Ft volt; – a terhelt5 V. r. vádlott által elvégzett átutalások és készpénzfelvételek összege együttesen 50 780 680 Ft volt; – a Terhelt9 IX. r. vádlott által megszerzett összeg 25 878 770 Ft volt, ezen felül összesen 69 605 419 Ft-ra elvégzett átutalásokhoz és készpénzfelvételekhez nyújtott segítséget; – Terhelt13 XIII. r. vádlott összesen 95 484 189 Ft-ra elvégzett átutalásokhoz és készpénzfelvételekhez nyújtott segítséget.” – Az egyesített ügy I/
52. tényállási pontját (elsőfokú ítélet
53. oldal
54. bekezdés) akként módosítja, hogy az ismeretlen tettesek
55. február
56. és
57. napja közötti időben vették rá a cég31 alkalmazottját a 42 201,49 angol font átutalására, az átutalásra
58. február
59. napján került, az átutalt összeget
60. február
61. napján írták jóvá Terhelt15 XV. r. vádlott bank4nál vezetett bankszámláján. – Az I/
62. tényállási pontot (elsőfokú ítélet
63. oldal
64. és
65. bekezdés) akként módosítja, hogy a 12 865 eurót
66. január
67. napján írták jóvá a cég
68. bankszámláján 3 999 972 Ft értékben; ebből az összegből
69. január
70. napján utalt át a saját bankszámlájára 3 900 000 Ft-ot Terhelt14 XIV. r. vádlott, a tényállási pont utolsó bekezdését mellőzi. – Az I/
71. tényállási pontot (elsőfokú ítélet
72. oldal
73. és
74. bekezdés) akként módosítja, hogy a cég34 megtévesztés következtében 34 360 euró átutalására adott megbízást, ami az utalás napján 10 660 190 Ft-nak felelt meg. – Az I/
75. tényállási pontot (elsőfokú ítélet
76. oldal
77. bekezdés) akként módosítja, hogy az ismeretlen tettesek
78. február
79. napja előtti időpontban vették rá név16-t a 149 739,51 amerikai dollár átutalására, az átutalásra
80. február
81. napján került sor, az átutalt Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 26 összeget
82. február
83. napján írták jóvá a cég
84. bank3 által vezetett bankszámláján, a külföldi pénzintézet az összeg visszautalását kérte, amit a bank3 azért nem tudott teljesíteni, mert a bankszámlán levő pénzösszeget az ügyészség lefoglalta. – Az I/
85. tényállási pontot (elsőfokú ítélet
86. oldal
87. bekezdés és
88. oldal
89. bekezdés) akként módosítja, hogy az ismeretlen tettesek
90. február
91. napja előtti időpontban vették rá a cég2 nevében eljáró személyt az átutalások teljesítésére, a 15 210,37 amerikai dollárt
92. február
93. napján, a 64 721,83 amerikai dollárt
94. február
95. napján írták jóvá a cég
96. bank3nál vezetett bankszámláján, a 15 210,37 amerikai dollárt az ügyészség lefoglalta, a 64 721,83 amerikai dollárt a bank3
97. február
98. napján a külföldi pénzintézetnek visszautalta. – Az ítélet
99. oldalán a II. tényállási pontig terjedő „Az egyes vádlottak az az alábbi bűncselekményből származó összegek megszerzésében vettek részt” kezdetű teljes bekezdés helyébe a következőket helyezi: „Az egyesített ügy I/1-
100. tényállási pontjaiban kifejtett cselekmények során: – az Terhelt2 II. r. vádlott megbízása alapján mások által elvégzett utalások és készpénzfelvételek összege 20 774 000 Ft volt; – a Terhelt14 XII. r. vádlott által, illetve az megbízásából elvégezni kívánt átutalások és készpénzfelvételek összege 20 774 000 Ft volt; – a Terhelt16 XVI. r. vádlott által végrehajtani kívánt készpénzfelvétel és az ő közreműködésével végrehajtott átutalások összege 20 774 000 Ft volt; – a Terhelt17 XVII. r. vádlott közreműködésével elvégezni kívánt készpénzfelvétel és végrehajtott átutalás összege 20 774 000 Ft volt.” [77] Az így kiegészített és helyesbített tényállás már mindenben megalapozott, hiánytalan és hibátlan, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, így a Be.
101. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [78] Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének mindenben eleget tett, valamennyi, a vádlottak által vitatott tények szempontjából releváns bizonyítékot a tárgyalás anyagává tett. [79] Terhelt14 XIV. r. vádlott védője kifogásolta két bizonyítás elmaradását – anélkül azonban, hogy az elsőfokú ítélet részbeni felderítetlenségére hivatkozott volna. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 27 [80] A védő álláspontjával szemben annak nincs semmilyen jelentősége a csalási cselekmény bizonyíthatósága szempontjából, hogy ki és milyen körülmények között tett feljelentést, és az melyik nyomozó hatósághoz mikor jutott el. E körben a XIV. r. vádlott védője maga sem terjesztett az ítélőtábla elé olyan érveket, amelyek az álláspontjának elbírálást befolyásoló, a vádlott büntetőjogi felelősségére kiható jellegét alátámasztották volna. Az arra való hivatkozás, hogy szokatlan a feljelentő eljárása, még önmagában nem elegendő, hiszen a feljelentés megtételének körülményei és az abban leírt cselekmény megvalósulása között még csak közvetett összefüggést sem lehet felfedezni. Ezért a másodfokú bíróság elutasította a terhelt 9 és tanú18 tanúként kihallgatására tett védői indítványt. [81] Indítványozta továbbá a védő azt, hogy a másodfokú bíróság a nyomozati iratok 3. kötet 151-260. oldalán található írásbeli kivonatokat felolvasással tegye a bizonyítás anyagává, arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság azt elmulasztotta. Az ügyiratok tartalma alapján megállapítható, hogy a 2022. október 13. napján tartott tárgyalási napon a törvényszék ismertette a védői indítványban szereplő kivonatokat (326. sorszámú jegyzőkönyv 13-14. oldal), az ismertetésre észrevételt csupán a XIX. r. vádlott védője tett, az ismertetés kiegészítését, bármely részének a felolvasását senki – így a jelenlevő XIV. r. vádlott védője sem – indítványozta. [82] Az ügyben elrendelt titkos adatszerzés végrehajtásakor hatályos régi Be. 206. §

(2)bekezdése szerint a titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentés a nyomozás irataihoz történő csatolást követően az okiratra (

1. §) vonatkozó szabályok szerint használható fel bizonyítékként. Hasonló szabályozást tartalmaz a hatályos eljárási törvény is: a Be.
2. §

(1)bekezdése szerint a leplezett eszköz alkalmazásáról jegyzőkönyvet vagy feljegyzést kell készíteni. Mindkét szabályozás alapján az körvonalazható, hogy a titkos adatszerzés (leplezett eszköz alkalmazása) eredményét a bíróság elsősorban az arról készített jelentés, feljegyzés vagy jegyzőkönyv alapján rekonstruálja a tárgyaláson. Sem a régi, sem pedig a hatályos Be. nem írja elő kötelezően az eszközalkalmazás során technikai eszközzel rögzített adatok közvetlen tárgyalás anyagává tételét. [83] Az eszközalkalmazásról felvett jegyzőkönyv, feljegyzés és jelentés okirati bizonyíték, amelyet a bíróság a Be. 531. §

(1)bekezdése szerint ismertetéssel tesz a tárgyalás anyagává. Az ismertetés mint eljárásjogi jogintézmény dogmatikai fogalma évtizedek óta változatlan: az eljárás korábbi szakaszában felvett kihallgatási jegyzőkönyvből vagy az okirati bizonyítékból a bizonyítás szempontjából releváns részek közlése a tárgyaláson jelen levő eljárási szereplőkkel. A releváns részek kiválogatása óhatatlanul magában foglal egy előzetes szűrést, amely során az ügyet tárgyaló bíró meghatározza, mely részeknek van olyan jelentősége, amely indokolja azok tárgyaláson való közlését. Egyebekben az ismertetés lényege alapján az érintett okirati bizonyíték teljes tartalma felhasználható bizonyítékként, nem pedig kizárólag a tárgyaláson közölt részek. Az ismertetés kontrollja az ügyész és a védelem tárgyalási jelenléte: bármelyik eljárási szereplő jelezheti, ha megítélése szerint a bíró által közölt részeken túlmenően is vannak olyan releváns adatok, amelyek közvetlen észlelése nélkül a bizonyítás nem lehet teljes. A büntetőeljárás jogi végzettséggel rendelkező szereplői ezt nyilvánvalóan tudják, a vádlott pedig a tárgyalás elején vele közölt figyelmeztetésből tudomást szerez észrevételezési, indítványtételi jogáról. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 28 [84] Jelen ügyben a XIV. r. vádlott védője által az ítélőtábla előtt tett indítványban jelzett okirati bizonyítékot a törvényszék törvényesen tette a tárgyalás anyagává, és biztosította azt is, hogy az erre jogosultak indítványtételi, észrevételezési jogukkal éljenek. A tárgyaláson senki nem jelezte, hogy az ismertetés hiányos lett volna, e körben sem észrevétel, sem indítvány nem hangzott el. Erre figyelemmel az ítélőtábla nem tudott olyan hiányosságot feltárni az elsőfokú bíróság eljárásában, ami szükségessé tenné további bizonyítás lefolytatását a másodfokú eljárásban, és ilyenre a konkrétumok szintjén a védő sem hivatkozott, ezért a titkos adatszerzés eredményét rögzíti okirati bizonyítékok felolvasására, vagy a hanganyagok lejátszására irányuló védői indítványt elutasította. [85] Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson felvett bizonyítás anyagát az elsőfokú ítéletben irathűen hivatkozta, azonban indokolásában nem tért ki több, a büntetőjogi főkérdés szempontjából lényeges bizonyítási eszközre. Az egyes bizonyítékok törvényességét és hitelességét ellenőrizte, ebben a kérdésben túlnyomórészt helyes álláspontot foglalt el, azonban a titkos adatszerzés felhasználhatósága kapcsán nem minden esetben jutott a perrendi szabályokkal összhangban álló következtetésekre. [86] Az elsőfokú bíróság részletesen és az irányadó jogszabályokat helyesen értelmezve foglalt úgy állást, hogy az alapügyben engedélyezett titkos adatszerzés eredménye kizárólag az I. és II. r. vádlottakkal szemben használható fel (elsőfokú ítélet 55. oldal). Ezzel az elsőbírói állásponttal az ítélőtábla is maradéktalanul egyetértett. [87] Az egyesített ügyben is vizsgálta a törvényszék a titkos adatszerzés eredményének felhasználhatóságát (elsőfokú ítélet 56. oldal), következtetéseivel a másodfokú bíróság is alapvetően egyetértett. A Budai Központi Kerületi Bíróság engedélyező végzései alapján megállapítható, hogy Terhelt14 XIV. r., Terhelt15 XV. r. és Terhelt16 XVI. r. vádlottakkal szemben pénzmosás bűntette miatt 2016. március 2. napjától, terhelt19. r. vádlottal szemben szintén pénzmosás bűntette miatt 2016. március 25. napjától volt engedély telefon lehallgatásra. Az elsőfokú bíróság helyesen vezette le, hogy a személyi összefüggés folytán a XIV. és XIX. r. vádlottak terhére rótt csalási cselekmény bizonyítására is felhasználható a lehallgatási anyag. Azt is helyesen értékelte, hogy a tárgyi összefüggés miatt a pénzmosás bizonyítására felhasználható a titkos adatszerzés eredménye Terhelt17 XVII. r. vádlott tekintetében is. [88] Az elsőfokú bíróság azt is kifogástalanul felismerte, hogy Terhelt18 XVIII. r. és Terhelt20 XX. r. vádlottak személyére nem volt engedélyező végzés, és őket nem az engedélyben szereplő pénzmosás bűntettével vádolta meg az ügyészség. Ezért esetükben sem személyi, sem tárgyi összefüggés nem állapítható meg, vagyis a titkos adatszerzés eredménye az ő bűnösségük bizonyítására nem használható fel. Ennek a helyes eljárásjogi álláspontnak a következményeit azonban nem mindenhol érvényesítette a bizonyítékok értékelése során. Erről az ítélőtábla a későbbiekben fog részletesen számot adni. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 29 [89] Az elsőfokú bíróság a törvényes bizonyítékok bizonyító erejét egyenként is vizsgálta, majd elvégezte a bizonyítékok összevetését is. Indokolási kötelezettségét a Be. 561. §

(3)bekezdés d) pontjában írtak betartásával a szükséges mértékben teljesítette, bemutatta a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és állást foglalt a tekintetben is, hogy egyes bizonyítékokat a tényállás megállapításakor mely okból fogadott vagy vetett el. Az indokolási kötelezettség részbeni megsértésének tekintendő azonban az, hogy számos okirati bizonyíték tartalmával nem foglalkozott a törvényszék annak ellenére, hogy azok a tényállás megállapítása szempontjából relevanciával bírtak. Ez a hiányosság azonban nem járt az indokolási kötelezettség hatályon kívül helyezést eredményező megsértésével, az a másodfokú eljárásban az ügyiratok tartalma alapján pótolható volt. [90] A védők által benyújtott fellebbezések az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást támadták. Az ilyen perorvoslati támadás kizárólag akkor vezethet eredményre, ha az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat hiányosan értékelte, iratellenes megállapításokat tett, tényből tényre helytelenül következtetett, vagy egyéb logikai hibát vétett. Az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenysége az eljárási törvény előírásainak lényegében megfelel, de az általa megállapított tényállás hiányos, az iratellenességből és téves ténybeli következtetésekből fakadó, és így a másodfokú eljárásban orvosolható hibákban szenved [Be. 592. §

(2)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pont]. Ezek a hibák és hiányosságok azonban érintettek olyan tényeket is, amelyek kihatással voltak a vádlottak által elkövetett bűncselekmények jogi minősítésére. [91] Az I. r. vádlott védője kifogásolta, hogy a törvényszék a bizonyítékok értékelése során elsősorban a vádlotti védekezéseket kívánta cáfolni, azonban a védekezés esetleges elvetése még nem pótolja azt az elvárást, amely szerint a nyomozó hatóságnak kell a terhelt bűnösségét bizonyítania, nem pedig a vádlottnak a saját ártatlanságát. Hasonló érvelést vezetett elő a XIV. r. vádlott védője: a büntetőeljárásban a terhelt nem köteles sem az igazmondásra, sem az ártatlansága bizonyítására, ennek ellenére az elsőfokú bíróság a bizonyítási hiányosságokat a vádlottak terhére rótta. A XIX. r. vádlott védője hasonló ténybeli alapon azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az általa elképzelt bűnös konstrukció mellé kívánta a tényeket felsorakoztatni. [92] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelését arra fűzte fel, hogy a vádlottak vallomásai milyen hitelességi problémákkal terheltek. Ennek vizsgálata természetes része a bizonyítékok teljes körű értékelésének, azonban a védők alappal kifogásolták, hogy a törvényszék logikai levezetése azt a látszatot kelti, mintha megelégedett volna a vádlotti vallomások cáfolatával, és ebből vonta le a következtetést a bűnösségükre. [93] A Be. az Alapvető Rendelkezések között a bizonyítás alapvetéseinél rögzíti, hogy a vád bizonyítására a vádló köteles, és a terhelt nem kötelezhető az ártatlanságának bizonyítására [Be. 7. §

(1)és

(2)bekezdés]. Ezt azt jelenti, hogy a terhelt nem köteles, de jogosult az ártatlanságát alátámasztó bizonyítékokat felkutatni, biztosítani, és ezek vizsgálatát Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 30 indítványozni. Amennyiben a terhelt nem él e jogosítványával, és meg sem próbálja cáfolni a terhelő bizonyítékokat, ez a terhére sem az eljárás során, sem az ügydöntő határozatban nem róható. Ezt a követelmény a Kúria úgy fogalmazta meg, hogy ha a vádlott hallgat, akkor ebből nem lehet a számára terhelő körülményre következtetni, de számára kedvezőre sem – a hallgatás önmagában azt jelenti, hogy adott valóságelem vonatkozásában a terhelttől származó igazolás nincs (BH

1. 35.). [94] Mindebből az is következik, hogy a vádlott terhére az sem róható, ha sikertelenül próbálkozik meg ártatlansága bizonyításával (hiszen arra eleve nem is lett volna köteles), és ebben az esetben is terheli a vádlót a vád bizonyítására vonatkozó eljárásjogi kötelezettség. Vagyis önmagában az, hogy a vádlott szavahihetősége megdőlt, és védekezése hiteltelen, nem enged egyenes következtetést a vádban foglalt tények valóságára. Ezzel együtt is a vádlotti védekezés hiteltelenségének értelemszerűen kiemelt jelentősége van a bizonyítékok értkelése során, de az soha nem lehet egyedüli érv a vádlott bűnössége mellett. [95] A fentiek előrebocsátása után megvizsgálva az elsőfokú bíróság által adott indokolást azt lehet rögzíteni, hogy a törvényszék az általa választott indokolási technikából következően számos esetben olyan tények magyarázatát várta el a vádlottaktól, amelyekre reálisan nem tudhattak választ adni. Így a büntetőügy terheltjétől nem várható el annak megmagyarázása, hogy mások miért tesznek rá terhelő vallomást. A terhelő vallomás mögött meghúzódó motivációt nem a vádlottnak, hanem a vallomást tevő személynek kell tudnia hiteltérdemlő módon megmagyaráznia. Hasonló módon a törvényszék több ponton különböző okirati bizonyítékokból kiolvasható adatok magyarázatát várta volna el a vádlottaktól, vagy bizonyos, a törvényszék által logikusnak, életszerűnek tartott események, intézkedések megtételének elmaradását kérte rajtuk számon anélkül, hogy részletesen levezette volna, az adott helyzetben általa ideálisnak tartott viselkedéstől való eltérés miért eredményez terhelő bizonyítékot az adott vádlott tekintetében. Olyan érveléssel is találkozni az elsőfokú ítéletben, ahol a törvényszék azt rótta a vádlottak terhére, hogy nem adtak magyarázatot a terhükre rótt cselekmények és más pénzmosási cselekmények közötti hasonlóságokra, az egyes ügyekben kifejtett védekezések közös pontjaira. Ez szintén helytelen logikai levezetés, mert ugyan valóban hasznos lehet felismerni az ügy tárgyát képező bűncselekmény tipikus elkövetési körülményeit, azok megjelenésére ismét csak nem a vádlottaktól kell magyarázatot várni. [96] Valójában azonban az elsőfokú bíróság ezzel a logikailag fordított érveléssel az egyes vádlotti védekezésekkel szemben saját maga által támasztott érveket fogalmazta csak meg. Ilyen megközelítésből és értelmezéssel pedig az elsőfokú bíróság által tett kritikai bírálatok döntő része helytálló. [97] Ezért az ítélőtábla nem tudott azonosulni azzal a védői állásponttal, amely szerint az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségéből indult ki, és megelégedett a védekezések cáfolatával. Az elsőfokú ítélet indokolása ebből a szempontból kétségkívül nem a legjobban megválasztott megfogalmazással mutatja be a rendelkezésre álló bizonyítékokat, de ettől függetlenül is pontosan kitűnik abból, hogy az egyes vádlotti vallomásokat milyen okokból (a megválaszolatlanul hagyott kérdésekkel felvetett érvek mentén) tartotta hiteltelennek, és mely Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 31 bizonyítékokkal vetette össze a törvényszék, ez utóbbiak miért vonják kétségbe a bűnösségüket tagadó vádlottak szavahihetőségét. E körben komoly jelentősége van annak, hogy a pénzmosás miatt indult büntetőügyekre jellemző módon számos tény objektív adatok, ti. a banki tranzakciókra beszerzett okirati bizonyítékok cáfolhatatlan tartalma alapján rögzíthetők az ítéleti tényállásban. [98] Az elsőfokú bíróság azt helyesen ismerte fel, hogy az ügy eldöntésének központi kérdése nem az, hogy a vádiratban írt tranzakciókat végrehajtották-e, hiszen ezeket a tényeket a pénzintézetek által szolgáltatott, illetve a nemzetközi jogsegélyek keretében beszerzett adatok megnyugtató módon igazolják. Így tehát helyesen építette fel arra a törvényszék az indokolását, hogy a vádlottak tudattartalma, elsősorban annak tudata, hogy a pénzügyi tranzakciókkal érintett pénzösszegek bűncselekmény elkövetéséből származnak, milyen bizonyítékok alapján állapítható meg. Ennek vizsgálata során pedig értelemszerűen felértékelődik a vádlottak által kifejtett védekezés hitelessége. [99] Az is megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen ismerte fel, hogy milyen bizonyítékok hozhatók összefüggésbe az egyes vádlottak által tett vallomásokkal, és az egymásnak ellentmondó bizonyítékok összevetése is alapvetően helyes volt. Azonban a bizonyítékok értékelésének helyes logikája inkább az lett volna, hogy ezek a tények, és az elsőfokú bíróság által a magyarázat elvárása helyett valójában kritikaként megfogalmazott további érvek együttesen mely pontokon cáfolják a vádlottak védekezését, és hogy ez miért vezet arra a következtetésre, hogy az adott vádlott szavahihetetlen, továbbá hogy a terhelő bizonyítékok – a vádlott vallomásától függetlenül is – milyen módon támasztják alá a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékot – ahelyett a nyilvánvalóan helytelen, és az elsőfokú bíróság ténylegesen el is végzett értékelő tevékenységét nem tükröző megfogalmazás helyett, hogy a vádlottaknak milyen tényeket kellett volna megmagyaráznia. [100] Mindemellett az elsőfokú ítélet indokolásában több tényállási pontnál elsikkadtak lényeges okirati bizonyítékok, sok esetben azok, amelyek alapján – a fentiek szerint – az egyes részcselekmények büntetőjogilag releváns tényei önmagukban, a személyi bizonyítékok értékelése nélkül is megállapíthatók voltak. Emellett az elsőfokú bíróság ezen tények tekintetében több esetben hiányosan, illetve az ügyiratok tartalmával nem egyező módon rögzített adatokat az elsőfokú ítélet tényállásában. [101] Az elsőfokú bíróság által „alapügy”-ként megjelölt első vádiratra vonatkozó bizonyítékokat illetően a következőket emeli ki a másodfokú bíróság. [102] Az I. tényállási pontjában a cég7 gazdasági társaság sérelmére elkövetett cselekményre vonatkozó tényeket az elsőfokú bíróság hiányosan rögzítette: abban nem szerepel az átutalás dátuma, és – nyilvánvaló elírás folytán – az I. r. vádlott bankszámláját vezető bank teljes neve. Ezeket az adatokat a bank1 által küldött tájékoztatások alapján pótolni lehetett. Némiképp hiányosan is hivatkozta az okirati bizonyítékokat az elsőfokú Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 32 bíróság, ugyanis a releváns bizonyítékok számbavétele során kimaradt az I. r. vádlott által megtett nyilatkozat, amelyben a bankszámlájára érkezett összeg visszautalásához járult hozzá. [103] A cég9 sérelmére elkövetett bűncselekménnyel és az abból származó, az I. r. vádlott bankszámláján jóváírt összeg további sorsával kapcsolatos bizonyítékokat az elsőfokú bíróság lényegében teljesen egészében mellőzte ítélete indokolásában. Ezzel a részcselekménnyel csupán egy bekezdésben foglalkozott (elsőfokú ítélet
2. oldal
3. bekezdés), és abban is kizárólag a jóváírás tényét rögzítette, valamint azt, hogy a visszautaláshoz az I. r. vádlott nem járult hozzá. Ezért ezen a ponton az elsőfokú ítélet indokolása több kiegészítést igényel a következők szerint. [104] A bank6 által adott tájékoztatásokból megállapítható, hogy a cég9
4. szeptember
5. napján indította az átutalást, az ennek nem megfelelő dátumot az ítélet tényállásában javítani kellett. Az átutaláshoz kapcsolódó SWIFT-üzenet alapján megállapítható továbbá, hogy az átutalt összeg visszautalását a külföldi bank arra hivatkozással kérte, hogy az csalás eredményeként került átutalásra az I. r. vádlott bankszámlájára. Az üzenetek bizonyítják továbbá azt is, hogy az I. r. vádlott nem járult hozzá a visszautaláshoz. [105] A II. tényállási pontban az elsőfokú bíróság azt rögzítette, hogy Terhelt7 VII. r. vádlott
6. október
7. napján 150 000 Ft-ot,
8. november
9. napján 70 000 Ft-ot vett fel készpénzben a bankszámlájáról. Ez csak részben felel meg az ügyiratok tartalmának, ugyanis az bank4 által küldött tájékoztatás alapján megállapítható, hogy a készpénzfelvételekre
10. október
11. napján és
12. november
13. napján került sor (a tényállásban rögzített dátumok a könyvelési időpontnak felelnek meg). Kiegészítendő azzal az elsőfokú ítélet indokolása, hogy az bank4 által küldött tájékoztatás alapján a görög gazdasági társaságtól érkezett utalás jóváírásának napja és a jóváírt összeg, továbbá az I. r. vádlott bankszámlájára teljesített utalás dátuma és összege is megállapítható. [106] A III. tényállási pontban az elsőfokú bíróság több tényt is rögzített a sértett1 sérelmére elkövetett bűncselekmény tekintetében (elsőfokú ítélet
14. oldal 1-
15. bekezdés), azonban ezek bizonyítékaival egyáltalán nem foglalkozott. Ezért a másodfokú bíróság kiegészíti az elsőfokú ítélet indokolását azzal, hogy a sértett1 által tett feljelentés és az azokhoz mellékelt okirati bizonyítékok, elsősorban a 307 500 euró kifizetéséhez vezető tárgyalásokról szóló e-mail és egyéb üzenetváltások, a sértett által a pénzintézetek felé tett nyilatkozatok, és az azok alapján elküldött SWIFT-üzenetek támasztják alá azt a ténymegállapítást, hogy az cég12 bank4nál vezetett számlájára utalt összeg bűncselekmény elkövetéséből származik. Ezen okirati bizonyítékok alapján tisztázható az is, hogy az ügyletben megrendelői pozícióban a sértett1 által vezetett cég52 nevű pakisztáni honosságú gazdasági társaság volt, de a 307 500 euró elutalására a sértett1, mint magánszemély nevén vezetett bankszámláról került sor. Az utaláshoz kapcsolódó SWIFT-üzenetek, továbbá az bank4 által küldött tájékoztatások alapján rögzíthető a pénzösszeg jóváírása az cég12 bankszámláján. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 33 [107] Az elsőfokú bíróság a III/
16. tényállási pontban azt rögzítette, hogy Terhelt4 Terhelt3 III. r. vádlott kíséretében vette fel az cég12 számlájáról az összesen 6 millió Ft-ot (elsőfokú ítélet
17. oldal
18. bekezdés). A bizonyítékok értékelésnél a törvényszék egy rendőri jelentés tartalmára hivatkozva vezette le azt, hogy Terhelt4
19. december
20. napján két részletben összesen 2 millió Ft-ot vett fel, de sem Terhelt3 III. r. vádlott szerepe, sem pedig a fennmaradó 4 millió Ft vonatkozásában nem hivatkozott egyetlen bizonyítékra sem. Ezért az elsőfokú ítélet indokolása kiegészítendő azzal, hogy az bank4 által küldött tájékoztatások, elsősorban az érintett gazdasági társaság bankszámlaforgalmára, valamint a három pénztári kifizetésre rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján rögzíthető a pénzfelvételek dátuma és összege, valamint azt a tény, hogy azokat Terhelt4 hajtotta végre. A pénzintézet által megküldött biztonságikamera-felvételek alapján az is megállapítható, hogy Terhelt3 III. r. vádlott mindegyik alkalommal elkísérte a bankfiókba a feleségét, és a 1,5 millió Ft-os tranzakcióhoz kapcsolódó felvételen jól láthatóan ő teszi el a kabátzsebébe a készpénzt tartalmazó borítékot. [108] A III/
21. tényállási pont kapcsán hasonló hiányosságok tárhatók fel. A tényállás rögzíti azt a tényt, hogy Terhelt3 III. r. vádlott átutalt az cég12 számlájáról 75 000 eurót az cég6 számlájára (elsőfokú ítélet
22. oldal
23. bekezdés), majd azzal különböző banki műveleteket végzett, illetve végeztetett név22val (elsőfokú ítélet
24. oldal). Azonban az ezen ténymegállapításokra vonatkozó közvetlen bizonyítékokat nem részletezte ítéletében, csupán a banki adatokat részlegesen feldolgozó rendőri jelentésekre hivatkozott. Ez két okból sem felel meg a bizonyítékértékelés bírói gyakorlatban kialakult szabályainak. Először is a különböző adatokat feldolgozó rendőri jelentések származékos bizonyítékok, amelyek már a nyomozó hatóság bizonyítékértékelési tevékenységét tükrözik, így nem feltétlenül találkozik azok tartalma a bíróságtól elvárt mérlegelési tevékenységgel. Másrészről a törvényszék által hivatkozott rendőri jelentések nem minden releváns bizonyítékot dolgoztak fel, számos, az elsőfokú ítélet tényállásában megállapított tényre vonatkozó bizonyítékok nem azokban találhatók meg. [109] Ezért az ítélőtábla kiegészíti a bizonyítékok értékelését azzal, hogy az bank4 és az bank10 által megküldött, a két említett gazdasági társaság bankszámláira vonatkozó adatszolgáltatások alapján rögzíthető az átutalások és készpénzfelvételek dátuma, összege és az érintett bankszámlák száma, továbbá a készpénzfelvételeket végrehajtó személyek neve. [110] A törvényszék ítélete
25. oldalán hiánytalanul hivatkozta a szlovák hatóságok által teljesített európai nyomozási határozat folytán megküldött okiratok közül a releváns bizonyítékokat, azonban azok értékelése kissé elnagyolt. tanú14 tanú vallomásából azt kell kiemelni, hogy a cég14 és az cég12 között nem volt semmilyen jogviszony, a szlovák cég ügyvezetője sem a magyar céget, sem annak tulajdonosait és ügyvezetőjét nem ismerte, velük soha nem beszélt. Ez azért lényeges bizonyíték, mert ebből következik annak tényállásbeli rögzítése, hogy a két gazdasági társaság között valójában nem volt semmilyen üzletigazdasági kapcsolat, így a
26. december
27. napjára keltezett megbízási szerződés tartalma valótlan. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 34 [111] A Terhelt9 IX. r. vádlottnak átadott összeg tekintetében a törvényszék számítási hibát vétett. Ennél a tényállási pontnál 27 378 770 Ft átadását rögzítette, amely összeg magában foglalja a
28. december
29. napján a III. r. vádlott és felesége által készpénzben feltett 4 000 000 Ft-ot is. Azonban ennek az összegnek az átadását az elsőfokú bíróság már rögzítette a III/
30. tényállási pontnál is (elsőfokú ítélet
31. oldal
32. bekezdés), ezért azt a III/
33. tényállási pontnál a számítás során figyelmen kívül kellett hagyni. [112] A III/
34. tényállási pontnál hasonló problémák azonosíthatók: a törvényszék a személyi bizonyítékokon kívül szinte kizárólag rendőri jelentéseket használt fel bizonyítékként, amelyek alapján azonban a banki tranzakciók hiánytalanul nem rekonstruálhatók. Ezért a másodfokú bíróság itt is kiegészíti a törvényszék által adott indokolást: az cég12 számlájáról az cég15 számlájára történt utalásra, illetve a Terhelt8 által lebonyolított készpénzfelvételek dátumára és összegére vonatkozó adatokat az bank4 és a bank3 által közölt tájékoztatások, elsősorban az érintett bankszámlák forgalmára rendelkezésre álló adatok alapján állapította meg a bíróság. Ezen adatok alapján az rögzíthető, hogy az átutalási megbízást
35. december
36. napján adták a banknak, szemben az elsőfokú bíróság által rögzített egy nappal korábbi dátummal. Ezt a kisebb iratellenességet a hivatkozott bizonyítékok alapján javította az ítélőtábla a tényállásban. [113] A III/
37. tényállási ponthoz kapcsolódó bizonyítékértékelés szintén hiányos, ami ennél a tényállási pontnál már a tényállás hiányosságát is eredményezte. Az elsőfokú bíróság ezen részcselekmény kapcsán Terhelt3 III. r. vádlott bűnösségét felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg (elsőfokú ítélet
38. oldal
39. bekezdés). Azonban a tényállás semmilyen vádlotti magatartást nem rögzít e körben: az elsőfokú bíróság megelégedett annak leírásával, hogy a III. r. vádlott jelezte Terhelt9 IX. r. vádlottnak azt, hogy kérték a pénzösszeg visszautalását, ezért a IX. r. vádlott átadta a III. r. vádlottnak a valótlan tartalmú szerződést, és később ezt a szerződést Terhelt4 bemutatta a pénzintézetben. [114] A valótlan taralmú szerződés átadása önmagában nem jelent felbujtói magatartást. Ez – az egyéb tényektől függően – lehet bűnsegédi magatartás is, de az sem kizárt, hogy ezzel még sem a III., sem a IX. r. vádlott nem valósított meg bűncselekményt. A felbujtói magatartás megállapíthatóságához a törvényszéknek be kellett volna mutatnia azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy terhelt4ban a III. r. vádlott váltotta ki a szándékot a hamis magánokirat felhasználására, és a III. r. vádlott erre irányuló szándékát pedig a IX. r. vádlott alakította ki. Erről sem a bizonyítékok értkelésénél, sem pedig a tényállásban nem számolt be az elsőfokú bíróság. További probléma, hogy a törvényszék a nyomozati iratok II. kötetének
40. oldalát hivatkozta be ítéletében annak bizonyítékaként, hogy Terhelt4 bemutatta a valótlan tartalmú szerződést a bankban. Azonban a nyomozati iratok hivatkozott oldalán ilyen bizonyíték nem található, a II. kötetben nincs
41. oldal, a folyamatosan oldalszámozott nyomozati iratok
42. oldalán egy díjmegállapító határozat található. [115] Az elsőfokú bíróság arra is hivatkozott, hogy a szerződés és a számla bemutatását a VII. kötet
43. oldalán található rendőri jelentés is igazolta. Azonban ez a jelentés csupán rögzíti azt a tényt, hogy az iratok között megtalálható a sértett1 és az cég12 között létrejött adásvételi szerződés és az ahhoz tartozó 307 500 euróról kiállított számla eredeti példánya. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 35 Az I. r. vádlott lakásában tartott házkutatásról felvett jegyzőkönyv és a
44. február
45. napján kelt gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyv alapján megállapítható, hogy ezeket az iratokat Terhelt1 I. r. vádlottól foglalták le, ezért az iratok megléte nem bizonyítja, hogy azokat a pénzintézet előtt fel is használták. [116] A törvényszék hiányos levezetésével szemben a kérdéses szerződés felhasználását a egyéb érdekelt2 Pénzmosás Elleni Információs Iroda által a nyomozó hatóságnak adott, az érintett pénzintézetektől származó információkat feldolgozó tájékoztatás bizonyítja. A tájékoztatás mellékletét képezi a szerződés és a számla másolati példánya, ami értelemszerűen kizárólag akkor juthatott a pénzintézet birtokába, ha azokat bemutatták neki. Az iránt nem merülhet fel észszerű kétely, hogy a pénzintézet pontos adatot közölt akkor, amikor az iratok bemutatását az cég12 képviseletére jogosult Terhelt4 személyéhez kötötte. [117] Azonban ezek az adatok még mindig nem bizonyítják azt, hogy terhelt4t Terhelt3 III. r. vádlott vette rá az iratok bemutatására, ahogy azt sem, hogy a III. r. vádlott erre irányuló szándékát pedig a IX. r. vádlott váltotta ki. Ezek a tényeket logikai következtetés útján lehet megállapítani: Terhelt3 III. r. vádlott következetes vallomást tett arra, hogy a szerződést Terhelt9 IX. r. vádlottól kapta meg, az már a vevő részéről alá volt írva, azt ő és a felesége szintén aláírták, de a felesége nem tudott arról, hogy mi van a háttérben. Ebből a logikai szabályai szerint kizárólag az következhet, hogy Terhelt3 III. r. vádlott volt az, aki megkérte terhelt4t a szerződés és a számla bemutatására. A III. r. vádlott vallomása alapján az is megállapítható, hogy neki Terhelt9 IX. r. vádlott adta át a szerződést. Észszerű kételyt nem lehet támasztani az iránt sem, hogy a IX. r. vádlott azért adta oda a szerződést a III. r. vádlottnak, hogy azt a banki ügyintézés során felhasználják. Az is megállapítható, hogy a III. r. vádlottnak korábban ilyen szándéka nem volt, kifejezetten a IX. r. vádlott ráhatására döntött úgy, megkéri a feleségét az iratok bemutatására. [118] A fenti ténybeli következtetések útján már kétséget kizáró módon bizonyítható az iratok felhasználása mögött húzódó események pontos lefolyása. Ezek tényállásbeli rögzítése sem maradhat el, ezt a másodfokú bíróság pótolta. [119] Az elsőfokú bíróság a IV. tényállási pontban azt rögzítette, hogy név25 cseh vállalkozót megtévesztéssel vették rá a 186 247,82 amerikai dollár átutalására terhelt5 V. r. vádlott bankszámlájára, azonban az erre vonatkozó bizonyítékok értékelésével egyáltalán nem foglalkozott ítélete indokolásában. Ezért azt a másodfokú bíróság kiegészíti azzal, hogy a cseh nyomozó hatóság által jogsegély keretében megküldött okirati bizonyítékok tartalma alapján állapítható meg az, hogy az V. r. vádlott bankszámlájára csalási cselekmény elkövetéséből származó pénzösszeget utaltak át. [120] Egyebekben az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelési tevékenysége a banki tranzakciók tekintetében ennél a tényállási pontnál csaknem teljes volt, az csupán kisebb kiegészítéseket igényel. Így ki kell emelni azt, hogy a bank6 és a bank1 tájékoztatásai szerint az V. r. vádlott nevén vezetett és a vád tárgyává tett cselekményekhez kapcsolódó bankszámlákon érdemi forgalom sem a jelen ügyben vizsgált tranzakciók előtt, sem az után nem volt, mindegyik bankszámla lényegében már üres volt akkor, amikor a nyomozó hatóság le akarta foglalni az azokon levő pénzösszegeket. Ennek a ténynek azért van nagyobb Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 36 jelentősége, mert így következtetést lehet vonni arra, hogy az V. r. vádlott – szemben védekezésével – nem az üzleti tevékenysége során használta ezeket a bankszámlákat, azok kifejezetten a pénzmosási cselekményekhez köthetők. [121] Ez a tényállási pont szinte teljes egészében megalapozott, abban annyi pontatlanságot tárt fel a másodfokú bíróság, hogy a 1050 Ft-os vásárlásra nem
46. január 20., hanem
47. napján került sor. [122] Az elsőfokú bíróság az V. tényállási pontnál az okirati bizonyítékokat rendkívül hiányosan értékelte ítélete indokolásában. Annak
48. oldalán csupán egy jelentésre és egy banki tájékoztatásra hivatkozik, de azokra is hiányosan. Ezért az ítélőtábla azt a kiegészítést teszi, hogy a bank1 által adott tájékoztatások és azok mellékletét képező SWIFT-üzenetek alapján állapítható meg az, hogy az cég18 nevű szerb gazdasági társaság megtévesztés eredményeként utalt át Terhelt1 I. r. vádlott bankszámlájára 5637 amerikai dollárt. A bank által adott tájékoztatások alapján az is megállapítható, hogy az érkezett összeg egy részét átutalta, egy másik részét készpénzben felvette az I. r. vádlott. Így – az elsőfokú bíróság által is hivatkozott – tény, amely szerint az összeg visszautalására a hatósági zárolás miatt nem kerülhetett sor, valójában nem a teljes összegre, hanem csak az I. r. vádlott által végrehajtott tranzakciók után a számlán maradt kisebb összegre vonatkozik. [123] A VI. tényállási pontban az elsőfokú bíróság a tényállást ugyan hiánytalanul és pontosan állapította meg, de a bizonyítékok értékelésénél lényegében semmilyen magyarázattal nem szolgált arra, mi alapján állapítható meg a sértett2 nevű helység1i gazdasági társaság sérelmére bűncselekmény elkövetése. E körben csupán utalt a sértett cég magyarországi jogi képviselője által tett tanúvallomásra, de annak tartalmát nem elemezte. Ezért a másodfokú bíróság kiegészíti az elsőfokú ítélet indokolását azzal, hogy a bank1 által küldött tájékoztatásból megállapítható, miszerint az olasz cég észlelte az átutalás jogellenességét, és ezért kérte a pénzösszeg visszautalását. Hivatkozni kell továbbá az olasz hatóságok által jogsegély keretében megküldött nyomozati iratokra is, amelyekből megállapítható a megtévesztő magatartás, továbbá az is, hogy az olasz nyomozó hatóság az elkövetők kilétének felderítethetetlensége miatt szüntette meg a büntetőeljárást. [124] A VII. tényállási pontban a cég23 Ltd. sérelmére elkövetett bűncselekmény, illetve az abból származó pénzösszeg tekintetében az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelési tevékenysége teljes volt, a tényállás ezen része teljes mértékben megalapozott. [125] A cég24 AG sérelmére elkövetett bűncselekmény elkövetési értékét 284 607,17 euróban rögzítette az elsőfokú bíróság, ami az ügyiratok tartalmának nem felel meg. Az utaláshoz kapcsolódó SWIFT-üzenet alapján az állapítható meg, hogy a német cég 284 634,17 euró átutalására adott megbízást. Az elsőfokú ítélet tényállása hiányos is, ugyanis az nem tartalmazza azt a tényt, hogy a fenti összeg átutalására a magyar bankszámlára bűncselekmény eredményeként került sor. E körben jelentősége van a már hivatkozott SWIFT-üzenetnek, ami alapján rögzíthető, hogy a német cég csalás miatt feljelentést tett a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 37 rendőrségen, ezért az összeg jóváírására az cég6 bankszámláján nem került sor. Az Europol Német Összekötő Iroda által adott tájékoztatás alapján az is megállapítható, hogy a feljelentés alapján elrendelték a nyomozást a német hatóságok. [126] A sértett3 sérelmére elkövetett bűncselekmény elkövetési értékét az elsőfokú bíróság 214 500 euróban rögzítette a tényállásban, ezzel nem egyezik az indokolás vonatkozó része, ugyanis ott 214 440 eurós tranzakcióról van szó (elsőfokú ítélet
49. oldal 9,
50. és
51. bekezdések). Az ellentmondás arra vezethető vissza, hogy a külföldi cég – az utaláshoz kapcsolódó SWIFT-üzenet tanúsága szerint – 214 500 euró átutalására adott megbízást, de a banki költségek levonása után az cég6 bankszámlájára már csak 214 440 euró érkezett volna. Mivel az alapbűncselekmény elkövetési értéke a ténylegesen átutalt összeghez igazodik, helyesen rögzítette azt a törvényszék az ítélet tényállásában. A bankszámlára érkező összegnek pedig – a később kifejtendők szerint – a büntetőjogi felelősség körére semmilyen hatása nem volt. [127] Az sértett4 sérelmére elkövetett bűncselekményre vonatkozó indokolási rész hasonló problémákkal terhelt, mint amit a másodfokú bíróság a III. tényállási pontnál jelzett: az elsőfokú bíróság szinte kizárólag a nyomozó hatóság által készített jelentésekre hivatkozott, nem pedig a banki tranzakciókra közvetlen bizonyítékot szolgáltató banki tájékoztatásokra. Ezért az elsőfokú ítélet indokolása kiegészítendő azzal, hogy a bank1 által küldött tájékoztatások alapján rögzíthető az átutalás dátuma, az átutalt összeg, valamint az, hogy az cég6 számláján jóváírásra nem került sor, az összeget visszautalták a küldő bankba. Az átutaláshoz kapcsolódó SWIFT-üzenetek alapján állapítható meg az, hogy a külföldi cég nem az cég6-nek kíván utalni, ezzel a céggel nem állt üzleti kapcsolatban. [128] A fenti kiegészítések és pontosítások után már teljeskörűen összevethetők a vádlotti vallomások az egyéb bizonyítékok alapján megállapítható tényekkel. [129] Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy az ún. „alapügy” tényállását alapvetően Terhelt3 III. r. vádlott saját magát és társai is terhelő vallomására lehet alapítani. A III. r. vádlott vallomását az okirati bizonyítékok teljes egészében alátámasztják, és – a később részletesen elemzendő – lehallgatási anyag is megerősíti azt a
52. tavaszi részcselekmények tekintetében. E körben az elsőfokú bíróság ítélete 61-
53. oldalain részletes és minden lényeges adatra kiterjedő, logikailag helyes levezetést adott. Kiemelendő, hogy a VII. tényállási pont kapcsán olyan tranzakciók összegszerűségét tudta pontosan megjelölni a III. r. vádlott, amelyeket nem írt jóvá a bank azon a bankszámlán, amely felett rendelkezési joga volt – így tehát azokról ebből a forrásból nem is lehetett tudomása. Ez a tény nagymértékben megerősíti az általa tett vallomás hitelességét, hiszen ezeket az összegeket kizárólag az I. és II. r. vádlottak elmondásaiból, a csalási cselekmények sértettjei által indított tranzakciók adatainak közléséből tudhatta meg. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 38 [130] Az I., II., IV., V. és VI. tényállási pontok tekintetében a III. r. vádlott vallomása nem szolgált releváns adattal. Ezeknél a tényállási pontoknál az elsőfokú bíróság alapvetően az I. r. vádlott vallomását értékelte, továbbá a II. tényállási pontnál a VII. r. vádlott, a IV. tényállási pontnál az V. r. vádlott és a VI. tényállási pontnál – a jogerős büntetővégzéssel elbírált – terhelt6 vallomásával foglalkozott részletesen. Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel a kétséges pontokat a vádlottak védekezésében, és az azokat cáfoló okirati bizonyítékokat is szinte hiánytalanul sorolta fel ezeknél a tényállási pontoknál (a kisebb hiányosságokat az ítélőtábla a korábban részletesen kifejtettek szerint pótolta). A törvényszék – elsősorban az I. r. vádlottat érintően – az egyes tényállási pontok közötti összefüggéseket is feltárta, és így helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottak védekezése nem fogadható el, és az irányadó bizonyítékok alapján nem lehet kétséges, hogy tudtak arról, bűncselekményből származó pénz tisztára mosásában működnek közre. [131] A IV. tényállási pont tekintetében terhelt5 V. r. vádlott az elsőfokú eljárásban részletes védekezést terjesztett elő, amit védője fellebbezése indokolásában lényegében megismételt. A védő kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság számos kételyt fogalmazott meg az V. r. vádlott által tett írásbeli vallomással kapcsolatban, és azokat az ő terhére értékelte, annak ellenére, hogy a vádlott kész volt kérdésekre válaszolni, de azt sem a törvényszék, sem az ügyészség nem tett fel neki az elsőfokú tárgyaláson. Ezt a védői hivatkozást megerősíti a
54. sorszámú jegyzőkönyv
55. oldala, amely szerint az V. r. vádlott az írásbeli vallomás ismertetése után bejelentette, hogy válaszol kérdésekre, azonban azt hozzá senki nem intézett. [132] A védő alappal kifogásolta a törvényszék ezen eljárását. Valóban az lett volna az elsőfokú bíróság feladata, hogy ha az V. r. vádlott vallomása kapcsán bármilyen kétely megfogalmazódott benne, azt nem kellően részletesnek értékelte, ellentmondásokat fedezett fel, akkor ezeket kérdések útján tisztázza. Ezen kívül – ahogy azt az ítélőtábla már többször kifejtette – a vádlotti védekezés sikertelensége önmagában nem értékelhető a vádlott terhére. Mindemellett némiképp árnyalja a védő által kifogásoltakat, hogy az V. r. vádlott az írásbeli vallomás felolvasása után lemondott a tárgyalási jelenlét jogáról, a tárgyaláson a továbbiakban nem jelent meg, amivel azt mindenféleképpen megakadályozta, hogy a törvényszék az utóbb felmerült tisztázó kérdéseket feltegye neki. Emellett, mint ahogyan azt a másodfokú bíróság az előzőekben már szintén kifejtette, az adott vádlott védekezését kétségbe vonó kritikaként kell helyesen értelmezni az elsőfokú bíróság téves megfogalmazását, mert valójában bizonyosan nem választ várt a vádlottól, hanem a védekezésével szemben támasztható logikai érveket sorakoztatta fel akkor, mikor megválaszolatlanul hagyott kérdéseket fogalmazott meg. [133] A fentiek azonban nem befolyásolják az V. r. vádlott védekezésének mikénti értékelését. Kétségkívül szerencsésebb lett volna feltenni neki a szükséges tisztázó kérdéseket, de a vallomás legkomolyabb, annak hitelességét alapvetően befolyásoló hiányosságait így sem lehetett volna eloszlatni. Az elsőfokú bíróság részletesen feltárta a vallomással kapcsolatos problémák nagy részét (elsőfokú ítélet 104-
56. oldal), az csupán kisebb kiegészítéseket igényel a következők szerint. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.114/2024/80/II. 39 [134] A pénzintézetek által küldött tájékoztatások alapján megállapítható, hogy az V. r. vádlott a bank6nál
57. január
58. napján, a bank1nál
59. november
60. napján nyitott bankszámlát. Ezek a bankszámlák nem az V. r. vádlott írásbeli vallomásában említett cégek nevén voltak, azok az V. r. vádlott magánszámlái voltak. A számlákon a név25 által átutalt összegen kívül érdemi forgalom nem volt, és ezen összeg nagyobb részét a bank6nál vezetett számlára utalta át az V. r. vádlott a jóváírást követő egy héten belül. [135] Önellentmondásos az V. r. vádlott védekezésének azon része, amely szerint a név25 nevet egészen a gyanúsítás közléséig nem hallotta. Ugyanis vallomása szerint a bank által küldött sms-ből értesült a 166 519 euró átutalásáról márpedig ebben az esetben a küldő fél nevét is óhatatlanul megismerte, hiszen az mindig szerepel a jóváírásról szóló üzenetekben. [136] Teljes mértékben életszerűtlen és önellentmondásos is védekezésének azon része, amely szerint nem tudott nagyobb összeget felvenni a bankfiókokban, emiatt be kellett járnia az egész várost, mert egy helyen csak néhány ezer euró volt, továbbá a bankkártyáján is napi limit volt, így azt sem tudta korlátlanul használni. A bankkártyára a számlatulajdonos állítja be a napi limitet, azt a netbankon keresztül, a telefonos ügyfélszolgálaton és a bankfiókban személyes ügyinté