Debreceni Ítélőtábla Bf.I.149/2025/
- A Debreceni Ítélőtábla Debrecenben, a
- július
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő v é g z é s t: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt Terhelt1 ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék
- január
- napján kihirdetett 17.B.262/2023/
- számú ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárás során felmerült 8 400 (nyolcezer-négyszáz) Ft bűnügyi költséget a vádlott viseli. A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Debreceni Törvényszék a rendelkező részben írt ügydöntő határozatában Terhelt1 vádlottat (életveszélyt okozó) testi sértés bűntettének kísérlete [a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
- §
(1)bekezdés,
(8)bekezdés
- fordulat] miatt 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte. A büntetés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette, kimondva, hogy a vádlott a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről is. [2] Az elsőfokú ítélet ellen a nyilatkozattételre fenntartott három munkanapi határidőn belül a védő jelentett be fellebbezést kizárólag a büntetés enyhítése érdekében (
- sorszámú elsőfokú irat). A védői perorvoslat írásbeli indokai szerint a feltárt enyhítő körülményeknek, különösen a terhelt pszichés állapotának nagyobb nyomatékot kell tulajdonítani, melyek a szabadságvesztés és a próbaidő enyhítésére irányuló kérelmet egyaránt megalapozzák (másodfokú iratok
- sorszám). [3] Az ügyészség a kihirdetéskor tudomásul vette az elsőfokú bíróság határozatát (
- számú elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal
- bekezdés), és nem élt fellebbezéssel a szintén határidőt fenntartó vádlott sem. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.74/2025/
- számú észrevételében a védelmi jogorvoslatot nem tartotta megalapozottnak. Kifejtette, hogy a súlyosító körülmények mellett a büntetés nem tekinthető eltúlzottnak, további enyhítésre nincs törvényes indok, ezért az indokolásnak az előzetes mentesítés vizsgálatával kapcsolatos kiegészítése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [5] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a védelmi jogorvoslatot a büntetőeljárásról szóló
- évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
- §
(1)bekezdése Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.149/2025/14/II 2 alapján nyilvános ülésen bírálta el, melyen az ügyészség képviselője előzetes bejelentésének megfelelően nem vett részt. [6] A nyilvános ülésen a védő fellebbezését változatlan tartalommal fenntartva az elsőfokú határozat megváltoztatását, a szabadságvesztés büntetés tartamának és próbaidejének enyhítését indítványozta. [7] A fellebbezés nem alapos. [8] Figyelemmel arra, hogy a védő a perorvoslatot kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontja alapján jelentette be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül a Be. 590. §
(3)bekezdése szerint. [9] A Be. 590. §
(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §
(5)bekezdés
- a)pont,
- aa)és
- ab)alpontok –
- c)pont,
(5a)bekezdés]. Értelemszerűen a mértékes fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §
(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §
(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §
(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket is. [10] A Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta és nem is vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mivel a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdése alapján jelentették be. Ebben az esetben az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. Mindez irányadó az ún. objektív (külső) tényekre és az elkövetőnek a cselekményéhez fűződő érzelmi-akarati viszonyát jellemző belső, tudati tényekre is. Korlátozott felülbírálat esetén a történeti tényállás kizárólag a kijavítás szabályai szerint érinthető (BH2022. 34.III.), erre azonban nem volt jelen esetben szükség. [11] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §
(1)bekezdés a-h) pont], sem olyan relatív eljárási hibát [Be. 609. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a-d) pont], ami az érdemi felülbírálatot kizárta volna. Ilyen eljárási szabálysértésre az eljárás résztvevői sem hivatkoztak. [12] A felülbírálat kiterjesztése során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – büntethetőségi akadály hiányában – törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Nem volt észlelhető olyan körülmény, mely a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését tette volna szükségessé. [13] A vádlott cselekménye valóban a Btk. 164. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(8)bekezdés
- fordulat szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a Btk.
- §
(1)bekezdése szerinti kísérletét valósította meg. A testi épség megsértése kapcsán egyenes, az életveszélyes eredmény tekintetében pedig eshetőleges szándékkal cselekedett, amikor ittasan bántalmazta a sértettet, mégpedig igen kitartóan. [14] Az elsőfokú bíróság által adott jogi indokolást (ítélet [40]-[41] bekezdés) az ítélőtábla annyiban helyesbíti és egészíti ki, hogy a vádlott önhibából eredő, és ezért a Btk.
- §-a szerint a büntetőjogi felelősség alól nem mentesítő ittas állapota miatt az alanyi oldal nem volt teljes, ezért aktuális tudattartalma, a szubjektív tényezők elsődlegesen a tárgyi körülmények alapján voltak megítélhetők (III. Büntető Elvi Döntés). A kifejtett erőbehatások, Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.149/2025/14/II 3 a célzott testtájékok, az okozott súlyos sérülések, valamint a vádlott által a cselekményt követően tanúsított közömbös magatartás tükrében a szándékosság nem vonható kétségbe. A kísérlet pedig befejezett és közeli, mert a cselekmény valóban alkalmas volt a passzív alany életének veszélyeztetésére. [15] A büntetés kiszabásakor irányadó bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság feltárta és a vádlottal szemben az enyhítő és súlyosító tényezőket a nyomatékuknak megfelelően értékelve a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló büntetést szabott ki, amely inkább enyhe, mint súlyos, figyelemmel a cselekmény erkölcsileg elítélhető motívumára, a terhelt többszörösen büntetett előéletére is, ezért a büntetés enyhítésére a másodfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget. Az elsőfokú bíróság a vádlott mentális állapotát, fennálló betegségeit a további enyhítő körülményekkel együtt messzemenőkig érvényesítette, amikor vele szemben a törvényi minimumban meghatározott tartamú szabadságvesztést szabott ki, melyet próbaidőre fel is függesztett. Utóbbinak a mértéke szintén mindenben arányos. Erre tekintettel a védelmi fellebbezés nem lehetett eredményes. [16] Felfüggesztett szabadságvesztés esetén a 8/
- (IV.17.) AB határozat értelmében hivatalból vizsgálandó az előzetes mentesítés lehetősége. A fellebbviteli főügyészség helytállóan hivatkozott arra, hogy erre a törvényszék elmulasztott kitérni határozatában, ezért a másodfokú bíróság utal rá, hogy az említett jogintézmény feltételei adott esetben nem állnak fenn. Ennek elsődleges indoka az, hogy a vádlott kiemelt tárgyi súlyú bűntettet valósított meg ittasan, megtorló jelleggel, az alapvető emberiességi normák semmibe vételével, és nem először került összeütközésbe a törvénnyel. Ez esetben a tárgyi oldali tényezők folytán a bírói gyakorlat nem alkalmazza az előzetes mentesítést, melytől eltérni nincs megfelelő indok még egészségi állapota, családi körülményei ellenére sem. A bírói gyakorlat szerint ugyanis az előzetes mentesítés rendkívüli intézmény (BH
- 510). [17] A vádlottal szemben a próbaidő eredményes elteltének biztosításához a pártfogó felügyelet elrendelésére indokoltan került sor, mert a mentális betegségben szenvedő terhelt rendszeres figyelemmel kísérése nem mellőzhető. Ezen túlmenően az ítéletnek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, és a bűnügyi költségre vonatkozó, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezései is törvényesek. [18] A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a fellebbezés alaptalansága miatt a Be.
- §
(1)bekezdése alapján – az indokolás kiegészítése mellett – helybenhagyta. [19] A fellebbezési eljárásban a kirendelt védő részvételével kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget a Be. 613. §
(1)bekezdése alkalmazásával állapította meg az ítélőtábla, mely költséget az eredménytelen védelmi fellebbezésre is figyelemmel a Be. 574. §
(1)bekezdése szerint a vádlott viseli. [20] Ellentétes döntés hiányában a másodfokú végzés ellen a Be. 615. §
(1)és
(2)bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Debrecen,
- július
- Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Bakó József sk. előadó bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.149/2025/14/II 4 Záradék: A Debreceni Törvényszék 17.B.262/2023/
- számú ítélete a Debreceni ítélőtábla Bf.I.149/2025/
- számú határozata által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
- július
- Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke