← Magyarország

M.70009/2021/31 – Balassagyarmati Törvényszék

2.M.70.009/2021/

  1. szám A Balassagyarmati Törvényszék mint munkaügyi bíróság képviselő1 meghatalmazott által képviselt Felperes1 (Cím3) felperesnek a Alperes1 (Cím1) alperes ellen elmaradt munkabér és járulék megfizetése iránt indított perében a bíróság meghozta a következő í t é l e t e t: A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 74.500,(hetvennégyezer-ötszáz) forint távolléti díjat, 74.500,- (hetvennégyezer-ötszáz) forint szabadság megváltást, továbbá 75.500,- (hetvenötezer-ötszáz) forint teljesítménybért. A bíróság kötelezi az felperest, hogy fizessen meg tizenöt napon belül az alperes részére 39.166,- (harminckilencezer-egyszázhatvanhat) forint ügyvédi munkadíjból álló perköltséget. A perben feljegyzett 64.920,- (hatvannégyezer-kilencszázhúsz) forint kereseti illetéket az állam viseli. A felperes további keresetében foglaltakat elutasítja. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül van helye fellebbezésnek mely fellebbezést a Fővárosi Ítélőtáblához címezve, a Balassagyarmati Törvényszéken lehet a felperesnek írásban, az alperesnek az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint benyújtani. Ha a felek a fellebbezést nem elektronikus úton nyújtják be, úgy az hatálytalan és úgy kell tekinteni, mintha fellebbezést nem nyújtott volna be, továbbá a bíróság a fellebbezőt pénzbírsággal sújtja. A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri. A fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésben kell előterjesztenie. A felek kérelme alapján sem kell tárgyalást tartani, ha az elsőfokú bíróság ítéletét az eljárás megszüntetése miatt vagy eljárási szabálysértés miatt kell hatályon kívül helyezni; a fellebbezés a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; a fellebbezés csak a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével, illetve az előzetes végrehajthatósággal kapcsolatos; vagy az ítélet indokolása ellen irányul. Indokolás [1] A bíróság a perben a felek nyilatkozatai, valamint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen az alábbi tényállást állapította meg. A felperes az alperes alkalmazásában állt
  2. augusztus
  3. napjától kezdődően határozatlan idejű munkaszerződéssel, tanácsadói munkakörben. Foglalkoztatása az EFOP-1.3.8.-17-201-
  4. kódszámú projekt keretében történt, tanácsadóként legalább 5, legfeljebb 15 fiatal koordinálását kellett a projekt teljes időtartama alatt elvégeznie, heti 20 órában. Havi személyi alapbére 74.500,- forint volt. A munkaszerződés alapján az alperesnek a felperes személyi alapbéren felül a próbaidőt követő hónap
  5. napjáig bruttó 75.500,- forintot kellett megfizetni egyszeri teljesítménybérként, az azonnali hibátlan munkavégzés és munkafeladatok elsajátításának, teljesítésének Balassagyarmati Törvényszék 2.M.70.009/2021/31-II 2 ellenértékeként. A felek közötti megállapodás kiterjedt arra is, hogy a felperes javára az általa koordinált fiatalok létszáma függvényében, 5 fiatal felett, fiatalonként bruttó 7.550,- forint összegű havi teljesítménybér fizetésére kerül sor. Az alperes
  6. évben a felperes részére
  7. május
  8. napján 34.320,- forintot fizetett meg munkabér részletként. A munkaviszony
  9. szeptember
  10. napján, a felperes rendkívüli felmondásával szűnt meg, melynek indokaként a munkabér ki nem fizetését jelölte meg, nevezetesen, hogy 8 hónap alatt mindösszesen 34.302,- forint munkabér került megfizetésre. A felperes 2020-ban szabadságon nem volt, a munkaviszony megszűnésekor az alperes a szabadságmegváltás összegét nem fizette meg a felperes részére. Ezt követően az alperes a felperes részére
  11. október
  12. napján nettó 441.012,- forint munkabért utalt át. [2] A felperes
  13. február
  14. napján elmaradt munkabérként bruttó 632.000,- forint, továbbá 450.000,- forint összegben terjesztett elő keresetet, amelyben felmondási időre járó távolléti díj, végkielégítés, meg nem váltott szabadság címén jogcímenként 150-150.000-, forint megfizetését kérte. Havi bruttó munkabérét 150.000,- forintban jelölte meg. Végkielégítésre irányuló igényét a perfelvétel lezárásakor nem tartotta fenn, azonban végleges kereseti kérelmében a fentieken túl 150.000,- forint a munkaszerződés II.
  15. pontja alapján szabályozott egyszeri teljesítménybér megfizetését kérte. Előadta, hogy az alperes a
  16. évben a felperesnek egy alkalommal, májusban fizetett munkabért, ez
  17. január havi munkabér részletként került utalásra. A munkabérét nem csökkentették, a munkaszerződést nem módosították. Nem fizettek meg a felperes javára a bruttó 75.500, - forint egyszeri teljesítménybért sem, annak ellenére, hogy a munkaviszonyának első hónapjában már 16 fő koordinálását végezte és a munkájával kapcsolatban minőségi kifogás nem merült fel. A felperes hivatkozott arra, hogy a teljes munkaviszony fennállása alatt az önkéntesei száma elérte a 15 főt, emiatt az 5 főt meghaladó személyi létszám felett további 7.500,- forintra jogosult. A
  18. évben szabadságot nem vett ki, a szabadság kifizetésére nem került sor. [3] A felperes megküldte a
  19. augusztus
  20. napján kelt munkaszerződését, a
  21. szeptember
  22. napján kelt rendkívüli felmondását és annak a tértivevényét, az alperes rendkívüli felmondást elfogadó,
  23. szeptember
  24. napján kelt nyilatkozatát; a 2020-as bérkifizetési adatlapot; igazolást
  25. évvel levont egyéni és munkáltatói járulékalapot képező juttatásokból; az álláskeresési járadékot az álláskeresési segély megállapításához igazoló lapot és a munkáltatói igazolást jogviszony megszűnésekor, valamint jövedelemigazolást; a biztosítotti kijelentésről szóló igazolást és nyilatkozatot,
  26. október
  27. napján kelt felperes által írt iratot; a felperes munkaköri leírását. Felperes megküldte az önkéntesség személyre szabva című felhívást, ami a fiatalok helyi társadalomba történő beágyazottságának elősegítésére címmel, EFOP-1.3.8-17-201-
  28. számon került dokumentálásra. A felperes a csoportjába tartozó személyek adatait tartalmazó excel táblázatot küldött, továbbá indítványozta a NAV Nógrád Megyei Adó- és Vámigazgatóságát a munkabér kifizetésekre és a munkaviszonyból származó bérjövedelem adatainak közlésére a 2020-as év vonatkozásában, valamint a Belügyminisztérium megkeresését a munkaügyi dokumentumai érdekében. [4] Az alperes ellenkérelmét a munka törvénykönyvéről szóló
  29. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.)
  30. §

(2)bekezdés b) pont, 157. §
(1)bekezdés,
  1. §,
  2. §
(1)és
(2)bekezdésére, a 148. §
(1)bekezdés a) pontja, a 78. §
(3)bekezdés, a 77. §
(2)és
(3)bekezdés a) pontja, valamint a 69. §
(1)bekezdés ás a 70. §
(1)és
(3)bekezdésre alapította. Kérte a kereset elutasítását a ki nem fizetett munkabér, továbbá a ki nem adott szabadság megváltása vonatkozásában a bruttó 22.918,- forint összeget meghaladó részben. Az elmaradt munkabér Balassagyarmati Törvényszék 2.M.70.009/2021/31-II 3 iránti követelés tekintetében előadta, hogy a felperes havi bruttó személyi alapbére 74.500,forint, így
  1. január
  2. és
  3. szeptember
  4. napjáig terjedő időszakra bruttó 663.180,forint, tehát nettó 441.012,- forint összegű munkabér illette meg. A számlakivonatok alapján az alperes
  5. május
  6. napján 34.320,- forint összeget, valamint
  7. október
  8. napján nettó 441.012,- forint összeget fizetett meg a felperes részére. Így a munkabér kifizetés iránti követelés alaptalan. A ki nem adott szabadság megváltása körében előadta, hogy a munkaviszony megszűnésére tekintettel 21 munkanap szabadság jár a felperesnek, és a mindösszesen bruttó 74.500,- forint havi munkabér vonatkozásában a 21 munkanap ellenértéke 74.500,- forint, napi távolléti díjként 3.547,- forint. A
  9. május 15-i utalással bruttó 51.582,- forint – ennek nettó összege: 34.302,- forint – megfizetésre került, így az e jogcímben előterjesztett követelést 22.918,- forint összegben tartotta alaposnak. A perfelvételi tárgyaláson az egyszeri teljesítménybér megfizetése körében nyilatkozatot nem tett, a megfizetést nem igazolta. Az Mt.
  10. §
(3)bekezdése szerinti távolléti díj kapcsán és az azonnali hatályú felmondás körében előadta, hogy az nem tekinthető jogszerűnek. Előadta, hogy
  1. év végén a pályázat forráshiányba került és tájékoztatták a felperest arról, hogy a munkabérek késni fognak, hiszen azt saját forrásból tudja az alperes finanszírozni, ami kizárólag a bérek után fizetendő járulékok költségeire elegendő.
  2. május
  3. napján megfizetett a felperes részére nettó 34.302,- forintot munkabérrészletként. Továbbá kifejtette, hogy mivel a felperes a munkaviszony megszűnésekor az 5 fiatal felhívás szerinti koordinálását és segítését sem végezte el, így nem jogosult az Mt. 70.§
(3)bekezdés szerinti távolléti díjra. Ha azonban jogosult is lenne, az nem 150.000,- forint összegben illetné meg, hanem – figyelembe véve a felmentési időre járó távolléti díjnál a munkabérre való jogosultság kizártságát- 53.214,- forintban. Az azonnali hatályú felmondást követően kerültek a felperes részére megküldésre az elszámoló lapok is, amelyek hibásan kerültek kitöltésre. Az alperes tájékoztatta a felperest arról, hogy a bérszámfejtő lapok kijavításra kerültek, az egyéb járandóságokat bérszámfejtették és az alperes intézkedett ezek kifizetéséről. [5] Alperes csatolta a felperes munkaszerződését, a
  1. október
  2. napján írt levelet, a bérszámfejtésről szóló és az ehhez kapcsolódó javított iratokat, a számlakivonatot. Az alperes előkészítő iratában csatolta azt, hogy
  3. május
  4. napján munkabérként fizetett meg bruttó 51.582, - (nettó 34.302,-) forintot, valamint
  5. október
  6. napján 663.180, - (nettó 441.012,-) forintot. A felperes csoportjába tartozó fiatalokat 12 személyben jelölte meg, táblázatos formában, a szerződés kezdete
  7. augusztus
  8. és a vége pedig
  9. február
  10. napja volt. Alperes kérte tanú1 szakmai vezető, tanú2 alperesi törvényes képviselő, valamint a felperes személyes meghallgatását a perben. [6] A bíróság a perben a felperes keresetét részben találta megalapozottnak. [7] Az Mt.
  11. §
(2)bekezdése szerint a munkaszerződés alapján a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. Az Mt.
  1. § szerint a távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér (
  2. §), és pótlékátalány figyelembevételével kell megállapítani. [8] Az Mt.
  3. §
(1)bekezdése alapján munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye körében a munkavállaló az Mt. 82. §
(4)bekezdése szerint az
(1)-
(2)bekezdésben foglaltak helyett Balassagyarmati Törvényszék 2.M.70.009/2021/31-II 4 követelheti a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget. [9] Az Mt. 115. §
(1)bekezdése szerint munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll és az Mt.
  1. § alapján a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani. Az Mt.
  2. §
(3)bekezdés a) pontja alapján a munkavállalót távolléti díj illeti meg, a szabadság tartamára, amely távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér figyelembevételével kell megállapítani. (Mt.148.
(1)bekezdés a) pont) [10] A bíróságnak az ügyben döntenie kellett arra nézve, hogy mennyi volt a felperes alapbére (I), ehhez kapcsolódóan az alperesnek elmaradt munkabér kifizetési kötelezettsége fennáll-e (II), a felperes egyszeri teljesítménybérre a munkaszerződést alapján jogosult volt-e (III), továbbá jogosult volt-e teljesítménybérre az önkéntesei vonatkozásában, önkéntesenként 7.550, forint megfizetésére
  1. január hónaptól a munkaviszony megszűnéséig (IV). Továbbá a munkaviszony megszüntetés jogszerűségének jogkövetkezményeiről (V) és arról, hogy a szabadság megváltásra a felperes milyen összegben tarthat igényt (VI). Mindehhez a következő okirati bizonyítékokat vette figyelembe: felperes munkaszerződése, munkaköri leírása, azonnali hatályú felmondás, ennek elfogadása, kilépő papírok, NAV adatszolgáltatás, bankszámla kivonatok, az EFOP pályázati kiírás, excel táblázatok az önkéntesekről, bérszámfejtési iratok. Tanúként hallgatta meg tanú1t, tanú2 nyilatkozatát alperesi nyilatkozatként vette figyelembe. A bíróság a bizonyítékok és a peradatok egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján állapította meg a perben jelentős tényeket. [11] I. A felperes személyi alapbére 74.500,(Munkaszerződés
  2. oldal II.
  3. pont) forint volt a munkaszerződése szerint. [12] II. A NAV Nógrád Megyei Adó- és Vámigazgatósága adatközlése szerint a felperes esetében munkabér és munkaviszonyból származó bérjövedelem a 2020-as év vonatkozásában januárban 119.800, - forint, februárban 76.060, - forint, majd március, április, május, június, július és augusztus hónapokban 74.500, - forint, továbbá szeptember hónapban 20.318, forint volt. [13] Az elszámolólapok szerint felperes jövedelme
  4. januárban bruttó
  5. 800,- forint, február hónapban bruttó 76.062,- forint,
  6. március hónaptól
  7. augusztus hónapig havi bruttó 74.500,- forint, míg a szeptemberi tört hónap tekintetében 20.318,- forint volt. [14] A számlakivonat tanúsága szerint
  8. május
  9. napján az alperes átutalást teljesített egy havi munkabérrészlet címén 34.302,- forint, továbbá
  10. október
  11. napján 441.012,forint összegben a felperes részére. Ezek bruttó összege: 51.582,- valamint 663.180,- forint. Balassagyarmati Törvényszék 2.M.70.009/2021/31-II 5 [15] Mindezek alapján, az I. pontban foglaltak figyelembevételével megállapítható, hogy az alperes a munkaviszony megszűnését követően a felperes részére az alapbér teljes összegét megfizette a peresített időszakra nézve a per megindítását megelőzően. [16] III. A bíróság az egyszeri teljesítménybér vonatkozásában a munkaszerződés II.
  12. pontjában foglaltak szövegszerű értelmezését vette figyelembe. „Amennyiben a munkavállaló próbaidő alatt legalább 5 fiatal felhívás szerinti koordinálását és segítségét végzi a munkája elleni minőségi kifogás nélkül, úgy munkáltató – rövid időn belül történő sikeres teljesítésre tekintettel – megfizet munkavállaló
  13. pontban rögzített személyi alapbérén felül a próbaidőt követő hónap
  14. napjáig munkavállaló javára bruttó 75.500, - forint azaz hetvenötezer-ötszáz forint összegű egyszeri teljesítménybért. Felek rögzítik, hogy e teljesítménybér, azaz azonnali hibátlan munkavégzés és munkafeladatok elsajátításának teljesítését értékeli, melyre munkavállaló egyetlen alkalommal jogosult.” Mivel a perben nem merült fel arra nézve sem adat, sem tényelőadás, sőt tanú1 tanúvallomásában sem utalt arra, hogy a felperes munkájának minőségével kapcsolatban probléma lett volna a meghatározott időszakban, így a szerződés alapján 75.500,- forint egyszeri teljesítménybér megfizetésére az alperes köteles a korábbi teljesítés hiányában. [17] IV. A felperesnek az önkétesekkel történő munkavégzés okán járó személyenkénti 7.500,forintos havi teljesítménybér tekintetében a bíróság az alábbiakat vette figyelembe. A felperes munkaköri leírásában a fiatalokkal kapcsolatos teendők a következőképpen kerültek rögzítésre: a kiválasztott fiatal szakmai fejlődését, pályaorientációjának kifejlődését a tanácsadónak kell segíteni, maximum heti 20 órában; feladata a fiatallal való foglalkozás, az önkéntesek tevékenységéről és fejlődéséről, tapasztalatairól háromhavonta írásbeli összefoglalót és jelentést készít, tanácsadást nyújt a fiatalok részére pályaválasztással, karriertervezéssel kapcsolatosan. Kötelezettségeinek ismertetése és végrehajtásának ellenőrzése, jogi és egészségügyi tájékoztatás ismeret átadás; folyamatos kapcsolattartás a fiatal önkéntesekkel, valamint a projektmenedzser tagjaival. Felelőssége a programban maradás biztosítása 5-15 önkéntes fiatalnak, valamint az előmenetelük folyamatos nyomon követése, bármilyen kérdésben való mentorálása, számukra tanácsadás nyújtása. [18] Egy-egy az alperes, valamint a felperes részéről megküldött táblázaton kívül nem merült fel adat a perben arra nézve, hogy a felperesnek hány önkéntese volt az adott időszakban, illetve velük kapcsolatosan pontosan milyen munkatevékenységet fejtett ki. Az, hogy név szerint milyen személyek tartoztak a felperes csoportjába, tényleges munkavégzést nem igazolt. A bíróság bizonyítási teherről történő tájékoztatása ellenére sem valósult meg a felperes személyes meghallgatása, ennek hiányában a felperes által ténylegesen végzett feladatok nem voltak rekonstruálhatók. [19] Azt az alperesi hivatkozást, amely szerint a felperes tanácsadói státusza az az első félévet követően már mentorálási tevékenységként került megjelölésre, a bíróság nem tartotta alaposnak, mivel ezt a pályázati kiírás sem támasztotta alá, valamint minderről munkaügyi irat sem állt rendelkezésre, és adat sem merült fel arra nézve, hogy ilyen létezik. Mindezek alapján a
  15. január- szeptember hónapban az önkéntesek számához kapcsolódó teljesítménybérre való felperesi jogosultságot a bíróság nem tudta megállapítani. Balassagyarmati Törvényszék 2.M.70.009/2021/31-II 6 [20] V. Az alperes bérfizetési kötelezettsége az I. pontban kifejtettek szerint állt fenn, és ennek az alperes az ott kifejtettek szerint tett eleget. Az alperes a munkabér fizetési kötelezettségnek a
  16. évben a munkaviszony fennállása alatt összesen egy alkalommal, munkabérrészlet megfizetésével tett eleget
  17. május
  18. napján. Mindezek alapján az alperesi munkáltató a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét – bérfizetési kötelezettségét- sértette meg, így a felperes
  19. szeptember
  20. napján kelt azonnali felmondása jogszerű volt, és az Mt.
  21. §
(4)bekezdése szerinti távolléti díj fizetésére való jogosultsága 74.500,- forintban fennállt. [21] VI. A szabadságmegváltás tekintetében a bíróság a felek egybehangzó, perben tett nyilatkozata alapján megállapította, hogy a
  1. évben a felperes nem volt szabadságon és az alperes nyilatkozata alapján a munkaviszony fennálltáig 21 nap szabadságra volt jogosult. [22] Mindazonáltal a bíróság nem tartotta elfogadhatónak azt az alperesi hivatkozást, amely szerint az év közben,
  2. májusban a felperes részére nettó 34.320,- forint szabadság jogcímén került volna átutalásra, mégpedig amiatt sem, mert 2020 májusában a munkaviszony megszűnése még nem volt előre látható és a szabadság kiadása a munkaviszony fenntartása alatt természetben lett volna indokolt. Így a bíróság az alperest a 21 nap szabadság ellenértékeként – beszámítás hiányában - 74.500,- forint megfizetésére kötelezte. [23] A bíróság a Belügyminisztérium megkeresésére vonatkozó felperesi bizonyítási indítványt mint szükségtelent elutasította, mivel a munkaügyi iratok a perben is rendelkezésre álltak. A felperes az érdemi tárgyalási szakban csatolta az alperesnek a felperes részére küldött levelezését, amely mindamellett, hogy utólagos bizonyítás körében nem volt értelmezhető, mert a bíróság anyagi pervezetése miatt az utólagos bizonyítás az önkéntesekről szóló beszámolók kapcsán merülhetett fel, semmilyen felperes által kifejtett magatartást nem igazol. A Pp.
  3. §
(7)bekezdésében foglaltakat alkalmazva, a bíróság ezen bizonyítékokat, így a csatolt adathordozón lévő adatokat is figyelmen kívül hagyta. [24] A felperes keresetét a bíróság részben találta megalapozottnak, így 74.500,- szabadság megváltás, 74.500,- forint távolléti díj, valamint 75.500,- forint egyszeri teljesítménybér megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaló kereseti kérelmeket elutasította. [25] Az ügyben a felperes 22,28 %-ban, az alperes 77,75 %-ban lett pernyertes. [26] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §
(1)bekezdés alapján a perben 64.920,-forint került feljegyzésre, amelyet a felperes munkavállalói költségkedvezménye, illetve az alperes Itv. 5.§
(1)bekezdés d) pontja alapján fennálló teljes személyes illetékmentességére tekintettel az állam visel. A nagyobb részben pervesztes felperest a bíróság a Pp. 83.§
(1)bekezdésére hivatkozással 39.166,- forint ügyvédi munkadíj, mint perköltség megfizetésére kötelezte a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. évi (VIII.22.) IM. rendelet 2.§
(1)bekezdése alapján. [27] Az ítélet elleni fellebbezés a Pp. 365. §
(2)bekezdés a) pontján és a
(6)bekezdésén alapul. Balassagyarmati Törvényszék 2.M.70.009/2021/31-II Balassagyarmat,
  1. január
  2. dr. Kovács Anita s.k. bíró -a tanács elnöke az aláírásban akadályozott ülnökök helyett is Kaszásné Márton Éva s.k. ülnök Konopás Istvánné s.k. ülnök 7

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.