← Magyarország

Bf.35/2023/58 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A rendkívüli hosszú eljárás elhúzódása a vádlottak tekintetében a kiszabott büntetés enyhítését indokolta. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.35/2023/

  1. szám A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. június hó
  3. és
  4. napjain megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és
  5. június hó
  6. napján kihirdette a következő í t é l e t e t: A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
  7. június hó
  8. napján kelt 6.B.1945/2021/
  9. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg: Valamennyi költségvetést károsító bűncselekménynél mellőzi a Btk.396.§

(1)bekezdés b./ pontra való utalást és helyette Btk.396.§
(1)bekezdés a./ pontját tünteti fel, mellőzi továbbá a folytatólagos elkövetésre utalást is. Terhelt3 III.r. vádlott II. tényállási pontban foglalt cselekménye egységesen bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének (Btk.396.§
(1)bekezdés a./ pont
(4)bekezdés b./ pont) minősül. I.r. vádlott tekintetében a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 3 (három) évre enyhíti. Terhelt3 III.r. vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, a próbaidő tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónapra enyhíti. Terhelt4 IV.r. vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre csökkenti. Terhelt6 VI.r. vádlott szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) évre enyhíti. A közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. A szabadságvesztés végrehajtását 5 (öt) évi próbaidőre felfüggeszti. A vádlottat 5 (öt) évre eltiltja a jogi egyetemi végzettséghez kötött foglalkozás gyakorlásától. Terhelt9 IX.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 2 (kettő) évre enyhíti, annak végrehajtását 4 (négy) év próbaidőre felfüggeszti. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 2 Mellőzi a vele szemben kiszabott közügyektől eltiltás mellékbüntetést. Terhelt11 XI.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 1 (egy) év 4 (négy) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. Terhelt15 XV.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 (egy) év 4 (négy) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. Terhelt16 XVI.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. Terhelt19 XVIII.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. Terhelt20 XIX.r. vádlott tekintetében a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 4 (négy) évre enyhíti, mellőzi a vele szemben kiszabott pénzbüntetést. Terhelt21 XX.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, a próbaidő tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. Esetében a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000,- (egyezer) Ft-ban állapítja meg. Az így összesen kiszabott 200.000,- (kettőszázezer) Ft pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú ítéletet Terhelt1 I.r., Terhelt2 II.r., Terhelt3 III.r., Terhelt4 IV.r., Terhelt5 V.r., Terhelt6 VI.r., terhelt7 VII.r., Terhelt8 VIII.r., Terhelt9 IX.r., Terhelt11 XI.r., Terhelt15 XV.r., Terhelt16 XVI.r., Terhelt19 XVIII.r., Terhelt20 XIX.r. és Terhelt21 XX.r. vádlott tekintetében helybenhagyja. Terhelt1 I.r. vádlott lakcíme megváltozott, új címe: cím1. Terhelt6 VI.r. vádlott tartózkodási helye: cím2. Terhelt8 VIII.r. vádlott korábbi lakcíme megszűnt, új lakcíme cím14 Terhelt9 IX.r. vádlott értesítési címe megváltozott, új címe cím3. Terhelt16 XVI.r vádlott értesítési címe korábbi lakcím cím4. A másodfokú eljárás során felmerült 309.120,- (háromszázkilencezer-százhúsz) Ft bűnügyi költséget az állam viseli. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 3 Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék a 2022. június hó 13. napján kihirdetett, a felülbírálat tárgyát képező 6.B1945/2012/390.számú ítéletével [2] Terhelt1 I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(5)bekezdés b) pont] és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk. 345.§]. Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette, egyúttal a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 forintban határozta meg. Megállapította, hogy a szabadságvesztés elrendelése esetén legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett arról, hogy a kiszabott 500.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [3] Terhelt2 II. r. vádlottat az ellene társtettesként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk.396.§
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(3)bekezdés a) pont], társtettesként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk.396.§
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(4)bekezdés b) pont], valamint 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétsége [Btk. 345.§] miatt emelt vád alól felmentette. [4] Terhelt3 III.r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.396.§
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(3)bekezdés b) pont], bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.396.§
(1)bekezdés b) pont,
(3)bekezdés b) pont], bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.396§
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(4)bekezdés b) pont], folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.396. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont] és 4 rendbeli, 3 esetben bűnsegédként, egy esetben tettesként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk. 345.§ ] állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év 2 hónap próbaidőre felfüggesztette, egyúttal a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000 forintban határozta meg. Megállapította, hogy a szabadságvesztés elrendelése esetén legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 4 Rendelkezett arról, hogy a kiszabott 200.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [5] Terhelt4 IV. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.396§
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(4)bekezdés b) pont], folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.396. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(4)bekezdés b) pont], valamint 2 rendbeli, egy esetben bűnsegédként, egy esetben tettesként folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk. 345.§] állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, egyúttal a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 forintban határozta meg. Kimondta, hogy a szabadságvesztés elrendelése esetén legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett arról, hogy a kiszabott 400.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [6] Terhelt5 V. r. vádlottat felbújtóként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(5)bekezdés b) pont], felbújtóként folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(4)bekezdés b) pont], 2 rendbeli, egy esetben folytatólagosan, egy esetben felbújtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés b) pont,
(3)bekezdés b) pont], 13 rendbeli felbújtóként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont], -melyből 6 rendbeli kísérlet-, valamint 17 rendbeli folytatólagosan - 16 esetben felbújtóként - elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.
  1. §] mondta ki bűnösnek. Ezért halmazati büntetésül 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 500 napi tétel pénzbüntetésre, valamint mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 10.000 forintban határozta meg. Kimondta, hogy legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint arról, hogy a kiszabott 5.000.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [7] Terhelt6 VI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(5)bekezdés b) pont], bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(4)bekezdés b) pont], bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés b) pont,
(3)bekezdés b) pont], 14 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 5 [Btk. 396. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont] – melyből 6 rendbeli kísérlet – és 17 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.
  1. §]. Ezért halmazati büntetésül 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre, valamint mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 3.000 forintban határozta meg. Kimondta, hogy legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint arról, hogy a kiszabott 900.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [8] terhelt7 VII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(5)bekezdés b) pont], bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(4)bekezdés b) pont], költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés b) pont,
(3)bekezdés b) pont], 14 rendbeli -7 esetben felbújtóként, 7 esetben bűnsegédként - folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont] – melyből 6 rendbeli kísérlet - valamint 17 rendbeli - 9 esetben felbújtóként,7 esetben bűnsegédként - folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.
  1. §]. Ezért halmazati büntetésül 2 év 2 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre, valamint mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 forintban határozta meg. Kimondta, hogy legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, valamint arról, hogy a kiszabott 400.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [9] Terhelt8 VIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés b) pont,
(3)bekezdés b) pont], valamint bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.
  1. §]. Ezért halmazati büntetésül 120 óra közérdekű munkára ítélte. Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról akként rendelkezett, hogy egynapi előzetes fogvatartás négy óra közérdekű munkának felel meg. Rendelkezett arról is, hogy amennyiben a VIII. r. vádlott munkakötelezettségének önhibájából nem tesz eleget, úgy a közérdekű munkát, illetve annak hátralévő részét fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [10] A vádlottat az ellene bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk.
  2. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(5)bekezdés a) pont], bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(4)bekezdés b) pont], valamint 14 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont] – Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 6 melyből 11 rendbeli kísérlet –, valamint 16 rendbeli bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétsége [Btk.
  1. §] miatt emelt vád alól felmentette. [11] Terhelt9 IX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés b) pont,
(3)bekezdés b) pont], 14 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont] – melyből 6 rendbeli kísérlet –, valamint 15 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.
  1. §]. Ezért halmazati büntetésül 2 év 4 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 250 napi tétel pénzbüntetésre, valamint mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 forintban határozta meg. Kimondta, hogy legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, valamint arról, hogy a kiszabott 500.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [12] Terhelt10 X. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont], valamint folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.
  1. §]. Ezért halmazati büntetésül 500 napi tétel, 2.000 forint napi tétel összegű, összesen 1.000.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatásáról. [13] Terhelt11 XI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, egy esetben tettesként, egy esetben bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont], valamint 2 rendbeli - egy esetben tettesként, egy esetben bűnsegédként - folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.
  1. §]. Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, egyúttal a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000 forintban határozta meg. Megállapította, hogy a szabadságvesztés elrendelése esetén legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett arról, hogy a kiszabott 200.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [14] Terhelt12 XII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont], valamint folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.
  1. §]. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 7 Ezért halmazati büntetésül 160 óra közérdekű munkára ítélte. Rendelkezett arról, hogy amennyiben a XII. r. vádlott munkakötelezettségének önhibájából nem tesz eleget, úgy a közérdekű munkát, illetve annak hátralévő részét fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [15] Terhelt15 XV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont], és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.
  1. §]. Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, egyúttal a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000 forintban határozta meg. Megállapította, hogy a szabadságvesztés elrendelése esetén legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett arról, hogy a kiszabott 200.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [16] Terhelt16 XVI. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont], folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont], továbbá 2 rendbeli folytatólagosan - egy esetben bűnsegédként - elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.
  1. §] állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, egyúttal a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 forintban határozta meg. Megállapította, hogy a szabadságvesztés elrendelése esetén legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett arról, hogy a kiszabott 400.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [17] Terhelt19 XVIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli - egy esetben tettesként, egy esetben bűnsegédként -, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont], valamint 2 rendbeli - egy esetben tettesként, egy esetben bűnsegédként -, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.
  1. §]. Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, egyúttal a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 8 A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 forintban határozta meg. Megállapította, hogy a szabadságvesztés elrendelése esetén legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett arról, hogy a kiszabott 400.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [18] Terhelt20 XIX. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(5)bekezdés b) pont], bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(4)bekezdés b) pont], bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés b) pont,
(3)bekezdés b) pont], 14 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont] – melyből 6 rendbeli kísérlet –, valamint 17 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.
  1. §). Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000 forintban határozta meg. Megállapította, hogy a szabadságvesztés elrendelése esetén legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett arról, hogy a kiszabott 500.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [19] Terhelt21 XX. r. vádlott bűnösségét 3 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés b) pont,
(4)bekezdés b) pont] – melyből 2 rendbeli kísérlet –, valamint 3 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználás vétségében [Btk.
  1. §] állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, egyúttal a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 forintban határozta meg. Megállapította, hogy a szabadságvesztés elrendelése esetén legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett arról, hogy a kiszabott 4.00.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [20] költségről. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek jogi sorsáról és a bűnügyi [21] Az elsőfokú bíróság ítélete Terhelt12 XII. r. vádlott tekintetében
  2. június
  3. napján jogerőre emelkedett. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 9 [22] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész Terhelt2 II.r. vádlott felmentése és Terhelt8 VIII. r. vádlott részfelmentése miatt a bűnösségük megállapításáért, a II.r. vádlottal szemben büntetés kiszabásáért, egyebekben Terhelt1 I.r., Terhelt3 III.r., Terhelt4 IV.r., Terhelt5 V.r., Terhelt6 VI.r., terhelt7 VII.r., Terhelt8 VIII., Terhelt9 IX.r., Terhelt11 XI.r., Terhelt16 XVI.r, Terhelt19 XVIII.r., terhelt20 XIX.r. és Terhelt21 XX.r. vádlottakkal szemben a büntetésük súlyosításáért, az I., III-IV., XI., XVI., XVIII. és XX.r. vádlottak esetében az előzetes mentesítésük mellőzéséért, a XV.r. vádlottal szemben csak az előzetes mentesítés mellőzéséért fellebbezett. [23] Az I.r. vádlott védője a tényállás megalapozatlansága, téves megállapítása miatt felmentésért, vagylagosan enyhítésért, [24] a III.r. vádlott védője felmentésért, [25] az V.r. vádlott és védője teljeskörűen, elsődlegesen hatályon kívül helyezésért, másodlagosan bizonyítottság hiányában felmentésért, harmadlagosan enyhítésért, [26] a VI.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, harmadlagosan hatályon kívül helyezésért, [27] enyhítésért, a VII.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban [28] a IX.r. vádlott és védője elsődlegesen hatályon kívül helyezésért, másodlagosan felmentésért, harmadsorban enyhítésért, [29] a X.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, [30] enyhítésért, a XVIII.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban [31] a XIX.r. vádlott és védője felmentésért, [32] fellebbezett. a XX.r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban enyhítésért [33] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.381/2013/
  4. számú átiratában a VIII. rendű vádlottal szemben hozott részfelmentő rendelkezések elleni, valamint a XIX. rendű vádlottal szemben bejelentett ügyészi fellebbezésnek a foglalkozástól eltiltás kiszabására vonatkozó részét visszavonta, egyebekben az ügyészi fellebbezést fenntartotta, azzal, hogy a védelmi fellebbezések nem alaposak. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 10 [34] Bejelentette, hogy a fellebbezések tartalmára figyelemmel a felülbírálat terjedelme a Be.
  5. §
(1)és
(2)bekezdése értelmében teljes, a jogorvoslatok nyilvános ülésen bírálhatók el, amelyen az ügyész részt vesz. [35] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során nem követett el olyan eljárási szabálysértést, amely az ügy érdemére kihatással lett volna, illetve amelyek orvoslására az elsőfokú eljárásban ne került volna sor. [36] A bíróság összetételét illetően észrevételezte, hogy a törvényszék egyes bíróként járhatott volna el a
  1. szeptember 26-tól
  2. május 27-ig tartó időszak alatt, az ülnökökkel való "túlbiztosítás" relatív eljárási szabálysértésnek minősül, amelynek az ügy elbírálására érdemi kihatása nem volt. [37] A
  3. május 25-én tartott tárgyaláson ugyanakkor a törvényszék nem volt törvényesen megalakítva, az egyesbíróként történő eljárással megvalósított abszolút eljárási szabálysértést azonban a következő tárgyalási napon a törvényszék orvosolta, visszatért a társasbíráskodásra és a korábbi tárgyalások anyagát megismételte. Minderre figyelemmel a másodfokú érdemi elbírálásának eljárásjogi akadálya nincs. [38] Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a történeti tényállás túlnyomórészt mentes a megalapozatlansági okoktól, pusztán II. rendű vádlott tudattartalma tekintetében tartalmaz téves ténybeli következtetésből eredő részleges megalapozatlanságot. Az elsőfokú bíróság II. rendű vádlott szerepének értékelésekor figyelmen kívül hagyta, hogy vezető tisztségviselőként a gazdasági társaság érdekében való elvárható gondossággal eljárás alapvető követelmény volt vele szemben, tisztában kellett lennie a cég gazdálkodásával vagyoni helyzetével az ügyvezetőként aláírt dokumentumok tartalmával, az abból eredő jogokkal, kötelezettségekkel, és mint vezető tisztségviselő felelősséggel tartozott a cégek valós adóbevallásáért is. I. és II.rendű vádlottak házastársak, ezért nem fogadható el érdektelen vallomásként az I. rendű vádlottól a házastársát menteni igyekvő előadása már csak azért sem, mert II.rendű vádlott saját vallomása szerint is volt, hogy ügyvezetőként aláírt néhány dolgot. Alappal nem hivatkozhat arra, hogy nem vett részt a cégek ügyvezetésében, nincs adat arra, hogy csupán nevét adta volna vádbeli cégekhez. [39] Mindezek okán az ítéleti tényállást akként szükséges pontosítani, hogy a cég1 és cég2-vel kapcsolatban leírtakat nemcsak I. rendű, hanem II. rendű vádlott is elkövette, a bűnös tudattartamának hiányára tett megállapítás a tényállásból mellőzendő. [40] Ekként a részleges megalapozatlanság helyes ténybeli következtetéssel a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető, a tényállás a felülbírálat számára irányadóvá tehető. Az így megállapított tényekből további tényre helyes következtetés útján II. rendű vádlott bűnössége - I. rendű vádlottéhoz hasonlóan - folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében (Btk.
  4. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pont,
(5)bekezdés b) pont) és 2 rb. folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk.
  1. §) megállapítható, amely cselekményeket a vádlottak társtettesként követték el. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 11 [41] Ezért II.rendű vádlottal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés, pénzbüntetés és foglalkozástól eltiltás kiszabása, továbbá az I. rendű vádlott által viselendő bűnügyi költség megosztása indokolt. A büntetés kiszabásakor javára enyhítő körülményként vehető figyelembe a jelentős időmúlás, büntetlen előélete, a két kiskorú gyermek eltartása, ezzel szemben súlyosít a kettőnél több bűncselekmény halmazata, a költségvetési csalás többszörös minősítése és a társas elkövetés. [42] A törvényszék okszerűen következtetett a további vádlottak bűnösségére, a tényállás alapját a vádlotti és tanúvallomások, okirati bizonyítékok és szakvélemények adatai képezték. [43] Indokolási kötelezettségének eleget tett, részletesen kifejtette, hogy milyen adatokra, tényekre, körülményekre alapozta a büntetőjogi felelősség vizsgálatát, azokból helytálló következtetéseket vont le a bűnösséget tekintetében. [44] A felmentésre irányuló védelmi fellebbezések megalapozott és kellően megindokolt történeti tényállás mellett a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetnek, a felülmérlegelés tilalmába ütközik a bizonyítékok mikénti mérlegelését keresztül a megállapított tényállás támadása. [45] Az irányadó tényállás alapján a vádbeli cselekmények jogi minősítése és az elkövetői alakzatot megállapítása azzal a kiegészítéssel törvényes, hogy II. rendű vádlott bűnösségének megállapítására figyelemmel I. rendű vádlott cselekményeit is társtettesként elkövetett. [46] Az elsőfokú bíróság - V.-IX. és XIX. rendű vádlott a kivételével - nem tévedett a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásakor, a vádlottak büntetése kellően méltányos és a belső arányosságnak is megfelel, ugyanakkor I., III- IV. rendű, XI. rendű XVXVI. rendű, XVIII. rendű és XX. rendű vádlottak nem érdemesek az előzetes mentesítésre. Az elsőfokú bíróság esetükben ugyanazokat a szempontokat értékelte előzetes mentesítésben részesítéskor, mint amelyekkel a végrehajtásban felfüggesztett börtönbüntetést is indokolta, vagyis kétszeresen értékelte azokat, a kiszabott büntetés így nem szolgálja a büntetési célokat, ezért az érintett vádlottak esetében az előzetes mentesítés mellőzése indokolt. [47] Ezen túlmenően az V., VI., VII., VIII., IX. és XIX. rendű vádlottak büntetését az ügyészség eltúlzottan enyhének ítélte meg. Kifejtette, hogy a lánc-számlázási folyamat csúcsát jelentő áfacsalási tevékenységet kézben tartó V. rendű vádlott, és a neki ebben segítséget nyújtó VI., VII., IX. és XIX. rendű vádlottal szemben csak a szabadságvesztések felemelésével és az ahhoz igazodó tartamú közügyektől eltiltással érheti el a büntetés célját az elsőfokú ügyészi fellebbezés írásbeli indokolásában kifejtett indokokra tekintettel. [48] A VIII. rendű vádlottal szemben kiszabott 120 óra közérdekű munka teljes mértékben súlytalanná tekinthető, bűnössége nem különbözik a
  2. szinten lévő vádlott-társak bűnösségétől, az írásbeli ügyészi fellebbezésben említett helyes indokok alapján esetében is Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 12 próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés, foglalkozástól eltiltás és pénzbüntetés kiszabása indokolt. [49] A IX. és XIX. rendű vádlott a kivételével - akik sem cégtulajdonosok, sem gazdasági társaság ügyvezetői nem voltak - a többi vádlottal szemben a foglalkozástól eltiltás alkalmazásának törvényi feltételei fennállnak, a vádbeli gazdasági társaságok vezetőiként e foglalkozást felhasználva, hosszú időn keresztül az állami költségvetés tettesként vagy bűnsegédként megkárosító vádlottakkal szemben az időmúlástól függetlenül indokolt ezt a büntetést is kiszabni. [50] Az ügyészség szerint XV. rendű vádlottal szemben is indokolt lenne e büntetés alkalmazása azonban esetében beállt a súlyosító tilalom, az ügyészi fellebbezés csak az előzetes mentesítés mellőzésére irányul. [51] Végül VI. rendű vádlottal szemben nem cégvezetőként, hanem azért indokolt a büntetés alkalmazása az ítéleti tényállás szerint foglalkozása felhasználásával, ügyvédként követte el a vád tárgyává tett bűncselekményeket. [52] Az ítélet járulékos rendelkezései törvényesnek ítélte, azzal, hogy a II. rendű vádlott bűnösségének megállapítása esetén az I. rendű vádlott terhére megállapított bűnügyi költséget közösen viseljék. [53] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék ítéletét - a tényállás kismértékű pontosítását követően - a Be.
  3. §
(1)alapján változtassa meg akként, hogy II. rendű vádlott bűnösségét állapítsa meg, vele szemben szabjon ki büntetést és kötelezze bűnügyi költség viselésére, I. rendű vádlott cselekményét társtettesként elkövetettként minősítse, az I., III- IX., XI., XVI- XX. rendű vádlottak büntetését súlyosítsa, az I., III- IV., XI., XV- XVI., XVIII. és XX. rendű vádlottak előzetes mentesítésben részesítését mellőzze, egyebekben az elsőfokú ítéletet a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján hagyja helyben. [54] Terhelt1 I. rendű vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában előadta, hogy az elsőfokú ítélet az I. rendű vádlottat érintő részében megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, indokolása iratokkal alá nem támasztott megállapításokat tartalmaz. [55] Kifejtette, hogy a törvényszék az ítéleti tényállást kizárólag használt, bálás ruhák vonatkozásában rögzítette és nem foglalkozott azzal a ténnyel, hogy az I. rendű vádlott által képviselt cégek gazdasági ügyleteiről szóló bizonylatok kizárólag új gyermekruházat kereskedelemből szólnak, ilyen értelemben a bálásruha kereskedelemmel összefüggésben felvett bizonyításnak nincs relevanciája, védencét ez a tevékenységi kör ugyanis nem érintette. Eszerint I. rendű vádlott tekintetében a törvényszék egyrészt iratellenesen hivatkozik védence tekintetében a bálásruhákra vonatkozó bizonyítékok tartalmára, másrészt ezekből a bizonyítékokból a gyermekruházatra vonatkozóan téves következtetéseket vont le. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 13 [56] Emellett az ítéletben hivatkozott bizonyítékok nem támasztják alá, hogy I. rendű vádlott bármilyen láncolatban, áfacsalásban részt vett volna. A büntetőeljárás során végig hangsúlyozásra került, hogy védence mindkét cége tényleges gazdasági tevékenységet végzett. [57] Az ítélet nem ad választ arra, hogy amennyiben a cégek nem voltak a szervezeti hierarchia részei, akkor milyen bizonyítékok alapján, milyen ténybeli alapon lehet megállapítani, hogy I. rendű vádlott másokkal bűnszövetségre lépett volna. Az ítélet a vádlott két cégét több ízben is kivételként jelöli meg, és a vádlott sem illeszkedett bele abba az elkövetői körbe, amelybe a törvényszék végül mégiscsak beillesztette. [58] A törvényszék a bizonyítékok mérlegelése alapján kiindulási pontként arra a ténybeli következtetésre jutott, hogy egyáltalán nem volt áru, amit a vádlott megtekinthetett, ennek megfelelően a cégek sem vásároltak a vádban feltüntetett társaságoktól, mivel azok sem rendelkeztek a bizonylatok szerint értékesített termékekkel. [59] A törvényszék ugyanakkor figyelmen kívül hagyta, hogy egyes bizonyítékok egyértelműen arra utalnak, hogy volt áru, a 2006-os év tekintetében maga Terhelt7 VII.r. vádlott állítja ezt, ehhez képest felderítetlen maradt, hogy a kezdeti időszakban, amíg volt áru az milyen volt és meddig folyt a kereskedelem. Amennyiben volt áru akkor arról nem lehet beszélni, hogy ténylegesen árumozgás nélkül csak számlázás történt. A törvényszék fiktív termékértékesítésről beszél, holott amikor I. rendű vádlott elsőként kapcsolatba lépett szállítóival -
  1. júniusában -VII. rendű vádlott vallomása szerint is volt kereskedelem. Amennyiben az később fiktívvé vált, úgy az I. rendű vádlott nem ismerhette fel, ahogyan a körhinta csalásra utaló jeleket sem. [60] A védő hangsúlyozta, védencének bizonyítottan semmilyen kapcsolata nem volt a vádbeli cselekmény más szereplőivel, a cég hálózatnak nem volt része. [61] A vádlott által vezetett társaságok rendelkeztek a gazdasági tevékenység folytatásához szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, velük kapcsolatban cáfolhatók azok a különös körülmények és ismérvek, amelyeket bíróság a többi cég esetében felsorakoztatott. [62] A vádlott által képviselt cégek valóban kapcsolatban álltak az cég1, cég2 és cég28-vel, azonban nem bizonyított, hogy I. rendű vádlott a kapcsolat létrejöttekor a bűncselekmény elkövetésének szándékával lépett volna fel. [63] A védő rámutatott arra is, hogy a kereskedelem megkezdésekor -
  2. június - a szakértői vélemény szerint az cég
  3. még számlát nem állított ki. [64] A törvényszék adós maradt annak magyarázatával is, hogy I. rendű vádlott kivel volt bűnszövetségben. A bizonyítékok szerint sem V., sem VI., sem VII. rendű vádlottal nem volt kapcsolatban, kizárólag III. rendű és IV. rendű vádlottat, valamint az eljárás közben elhunyt idősebb tanú4t ismerte, III. rendű vádlott cégével a kapcsolatot ráadásul a cég ügyvezetőjének lányával tanú30vel vette fel, akivel szemben vádemelés nem történt. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 14 [65] A védő ítélőtáblai egyedi ügyekben hozott határozatokat idézve mutatott rá arra, hogy a mérlegelés körébe kell vonni valamennyi releváns bizonyítékot és azokat a logika szabályainak megfelelően kell mérlegelni és értékelni, amennyiben az elsőfokú bíróság valamennyi releváns tényt nem értékelt úgy ítélete megalapozatlan. Helytelen következtetés esete állapítható meg, ha a bíróság a már megállapított tényekből a logika szabályait megszegve von következtetést további tényekre. [66] A büntetés enyhítésére irányuló indítvány indokolásában a védő rámutatott arra, hogy a törvényszék a büntetés kiszabásánál leginkább a rendkívüli időmúlás tartotta szem előtt és védence esetében a Btk.
  4. §
(1)és
(2)bekezdés b) pontja alkalmazásával járt el, megállapítva, hogy a büntetéskiszabás elveire figyelemmel a vádlottal szemben túl szigorú lenne az 5 évi szabadságvesztés. [67] Míg a törvényszék a súlyosító és enyhítő körülményeket felsorolta, addig a büntetés kiszabása körében rendelkezésre álló tényeket és enyhítő körülményeket nem megfelelő súllyal értékelte. Erre figyelemmel - amennyiben az ítélőtábla a tényállást védence tekintetében megalapozottnak tartja - úgy a büntetés kiszabása körében még nagyobb súllyal kell enyhítő körülményként értékelni védence büntetlen előéletét, a bűncselekmény elkövetése óta eltelt jelentős időmúlást, továbbá azt, hogy rendezett személyi körülmények között él, hasznos tagja a társadalomnak. Jelezte, hogy védence 2008. óta áll büntetőeljárás hatálya alatt, amennyiben az eljárás az alkotmányos követelményekkel összhangban ésszerű időn belül befejeződött volna, mostanra a törvényszék által kiszabott büntetés és annak felfüggesztése is letelt volna. Védence az egész eljárás során együttműködő volt, a büntetőügy elhúzódása olyan eljárási okai voltak, amelyek számára nem róható fel. [68] Mindezen okból elsődlegesen indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be. 604. §
(1)alapján az elsőfokú ítéletet változtassa meg és védencét mentse fel, másodlagosan amennyiben nem menti fel, úgy állapítsa meg, hogy a vádlott magatartása nem irányult bűnszövetség létrehozására, harmadlagosan a kiszabott büntetést enyhítse. [69] Terhelt2 II. rendű vádlott védője az ügyészi fellebbezésre tekintettel írásbeli észrevételt terjesztett az ítélőtábla elé. [70] Eszerint téves az állítás, hogy I. és II. rendű vádlottak házastársak voltak és téves az az ügyészi következtetés is, amely a házasság tényéből kíván II. rendű vádlott tudattartamára következtetést levonni. A vádlottak valójában sosem volt házastársak, I. rendű vádlott hajadon, míg II. rendű vádlott nős. [71] A Fővárosi Főügyészség a Ptk. a vezető tisztségviselőkkel szembeni kártérítési felelősségére való hivatkozása súlytalan, a vádlottak munkamegosztása alapján II. rendű vádlott nem felelt az adóbevallás benyújtásáért, sem a társaságok pénzügyi működéséért. Ügyvezetői megbízatása egyfajta mögöttes, kisegítő jelleggel bírt, ügyvezetőként nem volt elsődleges kizárólagos felelőssége. Alappal hivatkozott arra, hogy nem vett részt az ügyvezetésben, tényleges ügyvezetői feladatokat nem látott el, ezt nemcsak I. rendű vádlott, hanem a tanúként meghallgatott alkalmazottak is alátámasztották. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 15 bizonyítási eljárás megerősítette, hogy a vád tárgyává tett értékesítésekben nem vett részt, dokumentumot nem írt alá, számlát nem állított ki, a meghallgatott személyek közül senkit sem ismert és azok sem ismerték őt. Valójában minden bizonyíték azt támasztja alá, hogy a vádbeli cselekményekben nem vett részt, mindössze a társaságok kiskereskedelmi tevékenységét végezte és e körben hozott ügyvezetői döntéseket. [72] Az ügyészség a fellebbezés során a vádlott tudattartalma tekintetében megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, az ugyanis, hogy II. rendű vádlott ügyvezető volt, nem jelenti azt, hogy a teljes rálátása volt az egész cég működésére. I.rendű vallomása megerősíti, miszerint pénzügyi, üzleti döntésekben II. rendű vádlott nem vett részt, a bevallások benyújtásával nem kellett foglalkoznia, a beszámolókat nem ő készítette el, azonban egyetlen esetben sem szerepel a neve és aláírása. [73] Önmagában az ügyvezetői minőség még nem elégséges a bűncselekmény elkövetésének bizonyítására. [74] A védő észrevételezte továbbá, hogy az adóhatósági eljárásban sem merült fel semmilyen bizonyíték arra, hogy a vizsgálat alá vont ügyletekben védence részt vett volna, nem vált ismertté olyan adat, körülmény vagy bizonyíték, amely az ügyletekben való részvételét igazolná. [75] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a bizonyítékokból helyes következtetést levonva, az okiratokkal egyezően helytállóan rögzítette, hogy a cég1 és cég2vel kapcsolatban leírtakat II. rendű vádlott nem követte el, a társaságok tényleges ügyvezetését nem látta el. [76] A védő a Be. 591. §
(1)bekezdés felhívásával a felülmérlegelés tilalmára hivatkozott jelezve, hogy az ügyészség fellebbezésében új tényt nem állított, új bizonyítékra nem hivatkozott, ezért II. rendű vádlott tekintetében a másodfokú bíróság nem értékelheti eltérően az elsőfokú bíróság által értékelt bizonyítékokat. Nem helytálló a főügyész véleményben foglalt azon álláspont, miszerint a II. rendű vádlott bűnössége megállapítható, és nem helyes a terhére róható bűncselekmény minősítése sem. Az ügyészi fellebbezéssel ellentétben II. rendű vádlott a bűncselekményeket nem követte el, a vádlottak közül kizárólag üzlettársát, I. rendű vádlottat ismerte. [77] A védő az észrevételben jelzettek okán kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet II. rendű vádlott vonatkozásában hagyja helyben. [78] Terhelt3 III.rendű vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában az elsőfokú ítélet kihirdetésekor szóban bejelentett, védence felmentését célzó fellebbezését fenntartotta, másodlagosan kiegészítette azt a kiszabott büntetés enyhítésére vonatkozó fellebbezéssel, kérve a kiszabott büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés elutasítását is. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 16 [79] Szerinte a bíróság védence esetében az ítéleti tényállást olyan szűkszavúan és részben iratellenesen indokolta, hogy az a minden kétséget kizáró bizonyításra nem alkalmas, így vele szemben felmentő ítéletet kell hozni. [80] Fenntartva az elsőfokú eljárás során védőbeszédében elmondottakat, azt fejtette ki, hogy a III. rendű vádlott ügyvezetése alatt álló gazdasági társaságok az ítéleti tényállásban írtakkal ellentétben tényleges gazdasági tevékenységet végeztek. Mind a utca3 raktárban, mind helyiség1en a garázs-raktárban jelentős mennyiségű, főként használt ruha forgott, ezekkel a vádlott cégei aktívan kereskedtek. Mindkét raktárhelyiség alkalmas volt akár bálás, akár más kiszerelésű ruházati termékek tárolására, leválogatására, csomagolására. [81] Hozzátette, a vádbeli időszakban használt ruhákat tartalmazó bálák válogatása és jó állapotú termékek akár újként, újszerűként történő értékesítése kifejezetten elterjedt és szerencsés esetben igen jövedelmező vállalkozás volt, védence ezt a piaci lehetőséget használta ki. Mindezt elsősorban terhelt1 I. rendű vádlott vallomása támasztja alá, aki beszámolt arról, hogy a III. rendű vádlott ügyvezetése alatt álló vállalkozástól új, főként gyermekruhákat vásárolt nagyobb mennyiségben. A törvényszék e vallomását mérlegelési jogkörben elvetette, de arra nem adott magyarázatot miért utasítja el a III. rendű vádlott cégével kapcsolatos, ártatlanságát igazoló vallomását, holott II. rendű vádlottat gyakorlatilag I. rendű vádlott vallomása alapján mentette fel, abban a kérdésben őt szavahihetőnek tartva. [82] A védő a bizonyítékok értékeléséről szóló, védencét illető részeket idézve foglalta össze miszerint sem VII. rendű, sem VIII. rendű, sem más vádlott nem tett védencét terhelő vallomást, a telefon lehallgatások során III. rendű vádlott neve el sem hangzik. [83] Az ítélet indokolása részletesen tartalmazza, hogy milyen körülmények között lehet következtetni a körhinta vagy lánc áfa csalások elkövetésére, konkrétumok szintjén azonban III. rendű vádlottra kifejezett iratellenes módon tesz terhelő megállapítást. [84] Az ítélet indokolásából kiderül, hogy cégei nevében lánya, tanú30 nyilatkozott, mint a cég ügyintézője, és az eljárás iratanyagából egyértelműen kiderül, hogy őt többen ismerték - I. és VII. rendű vádlott is vele kötött üzletet -, és arra is adat van, hogy szerepet játszott a banki be- és kifizetéseknél. Ehhez képest a vádlottak és tanúk Terhelt3 III. rendű vádlottat vagy nem ismerték, vagy csak annyit tudtak arról, hogy ő tanú30 édesanyja. [85] A védő szerint az igazságügyi szakértői vélemény védence tekintetében nem használható fel, mert eleve abból kiindulva készült, hogy a cégek nem folytattak tényleges gazdasági tevékenységet, melyet a fentiek szerint számos bizonyíték cáfol. [86] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság nem tudta felállítani a bizonyítékoknak azt a logikailag zárt láncolatát, amely bizonyítaná védence bűnösségét. Kétségtelen, hogy az sem bizonyított - mert erre részletes bizonyítást nem is lehetett volna lefolytatni -, hogy minden egyes számla mögött valós gazdasági tevékenység állt, az ilyen bizonytalanságot ugyanakkor az általános bírói gyakorlat és az eljárási törvény alapján a vádlott javára kell értékelni. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 17 [87] A védő szerint abban az esetben, ha az ítélőtábla mégis megállapítja a védence bűnösségét, úgy feltétlenül orvosolni kell az ítéletben felsorolt enyhítő körülmények hiányosságát. A vádlott életkora - hiszen 77 éves - önmagában nyomós enyhítő körülmény kell legyen, ráadásul súlyos egészségkárosodása a hatóság előtt is ismert. Számára már egy pár hetes elzárás is halálos ítéletet jelentene, ezért másodlagos indítványként a kiszabott szabadságvesztés büntetés és annak próbaideje jelentős enyhítését, valamint vagyontalanságára, a nyugdíját terhelő tartozására figyelemmel a pénzbüntetés mérséklését, valamint legalább 24 havi részletfizetési kedvezmény engedélyezését kérte. [88] Terhelt5 V. rendű vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen a Be. 604. §
(1)
  1. c)pontra hivatkozva az ítélet hatályon kívül helyezését és a
  2. cb)pont alapján az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. [89] Másodlagosan indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az iratok tartalma és helyes ténybeli következtetés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 604. §
(1)bekezdés b) pontja alapján változtassa meg és a vádlottat az ellene emelt vád alól bizonyítottság hiányában mentse fel. [90] Harmadlagosan a kiszabott büntetés mértékének enyhítését kérte. [91] Elsődleges álláspontja szerint a bíróság ítélete megalapozatlan, mert a Be. 592. §
(1)bekezdés b) pontja alapján felderítetlen. [92] Másodlagos álláspontja szerint az ítélet a Be. 592. §
(2)bekezdés
  1. a)
  2. b)és
  3. c)pontjaiban írtak szerint részben megalapozatlan, mert a bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, az általa lefolytatott bizonyítási eljárással érintett ügyiratok tartalmával ellentétes megállapítást tett, illetve a tényállás több ponton részben felderítetlen. A bíróság úgy állapította meg, hogy a vádlott társai V. rendű vádlott felhívására, irányítása mellett és utasításai alapján követték el a bűncselekményeket, hogy nem vette figyelembe az ezen megállapítások ellenében ható okirati bizonyítékokat és vallomásokat, vagy azok egy részét egyáltalán nem vagy tévesen beszerzett tartalma alapján vonta értékelési körébe. [93] A bíróság ezen túl számos olyan bizonyítási indítványt elutasított, amelyek a felderítés szempontjából relevánsak lettek volna, ezek a hibák, hiányosságok olyan súlyúak, amelyek a tényállás felderítetlenségét, megalapozatlanságát eredményezték. [94] Nem vette figyelembe, továbbá azt a körülményt, hogy tettesi szándékot kiváltani csak a cselekmény megkezdése előtt lehet és a váddal egyezően az ítélet is adós maradt annak pontos meghatározásával, hogy védence a cselekmények elkövetése előtt hol, mikor, pontosan kit és hogyan bujtott fel a tényállásban szereplő cselekmények elkövetésére. A bíróság nem tárta fel és nem tisztázta a költségvetési csalás bűncselekménye, illetve a felbujtói magatartás tényállási elemeinek jelentős részét, amely szintén a tényállás felderítetlenségét eredményezte. [95] Leszögezte az eljárás során elsődlegesen védence vallomásával és az általa rendelkezésre bocsátott mérlegelés körébe nem vont okiratokkal szemben nem nyert Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 18 bizonyítást, hogy felbujtói magatartás valósított volna meg. A védő e körben hivatkozott arra, hogy a tényállás legfőbb pillére az ítélet szerint Terhelt7 VII. rendű vádlott 2009. január 20. napján kelt gyanúsítotti vallomása, terhelt8 VIII. rendű vádlott nyilatkozatai, illetve a leplezett eszközök alkalmazásának eredménye. [96] A fellebbezés indokolásának további részében a védő a fent megjelölt bizonyítékokat részletesen elemezte, hivatkozva arra, hogy akár a vádlottak, akár a tanúk vallomását, illetve vallomás részletét csak akkor lehet hitelt érdemlő bizonyítékként elfogadni, ha azt más adat is alátámasztja. Az egyes gyanúsított-társra, a vádlott-társakra terhelő vallomást tevő, a nyomozó hatósággal együttműködő személyek vonatkozásában pedig a vallomásokat különös gonddal kell vizsgálni, mivel fokozottan felmerült ezen személyek érintettsége. A védő szerint a bíróság bizonyítékértékelő tevékenysége során a fentieket nem tartotta maradéktalanul szem előtt. [97] Ezt követően részletesen idézte VII. r. vádlott vallomását, illetve az azt összefoglaló ítéleti részeket. Rámutatott arra, hogy még az ítélet indokolása szerint is VII. rendű vádlott a saját szerepét igyekezett kicsinyíteni, a szervezetben betöltött szerepét súlytalanabbnak feltüntetni, ezen túlmenően igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy a cselekményeket fenyegetés hatására, félelemből folytatta, erre vonatkozó nyilatkozatát azonban nem tudta megindokolni. A védő hivatkozott arra, hogy a 2009. április 17-i vallomásából megállapítható, hogy a vádlott és az ügyészség között ismeretlen tartalmú és eredményű egyeztetés folyt. A védő indítványozta is a vallomásban szereplő, az V. és VIII. Kerületi Ügyészségtől származó, 2009. február 13-án kelt levél beszerzését. A bíróság annak ellenére, hogy a tényállást jórészt VII. rendű vádlott vallomására alapozta a bizonyítékok értékelése során e vallomásról említést nem tett, azt nem vonta értékelési körébe annak ellenére, hogy az ügyészséggel lefolytatott egyeztetés indíthatta VII. rendű vádlottat társait terhelő vallomás megtételére. E körben hivatkozott a védő arra, hogy vádlott kifejezetten 2009. április 17-i napját követően tett számos terhelő kijelentést védence tekintetében. Ennek ellenére arra a kérdésre, hogy a vád tárgyát képező cselekményekbe hogyan került bele terhelt6t és tanút említette azzal, hogy kizárólagos utóbbival tartotta a kapcsolatot, aki a banki utalásokkor valamennyi alkalommal jelen volt. A VII. vádlott említést tett még a tanúval jelenlévő becenév2, illetve tanú37 nevű nőről, akik az általa felvett pénzt a bankból elvitték. Mindez pedig egyértelműen cáfolja a bíróság azon megállapítását, hogy az átutalások alkalmával V.r., illetve külföldi tartózkodása esetén IX. rendű vádlott volt jelen, továbbá, hogy a készpénzt V. rendű vádlott hozta a bankfiókba, majd ő is vitte el onnan. [98] A számlázást illetően azt adta elő, hogy a tanú által adott lista alapján kezdte gyártani a számlákat terhelt8 VIII.r. vádlott, de említést tett egy terhelt1 nevű hölgyről is, aki a számlázáshoz szükséges számszaki adatokat adta. Vallomásából megállapítható, hogy utóbbi személlyel terhelt21 háttérbe szorulása után is tartotta a kapcsolatot, a számlázandó összegekről tőle kapott adatokat. [99] A VII. rendű vádlott vallomása szerint tanú30vel volt egy 17 milliós ügylete, tőle egy helység6ről kapott elutasítás alapján kellett vásárolni, ahol egyébként V. rendű vádlotton kívül más vádlott-társ is megfordult a vádbeli időszakban. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 19 [100] A védő jelezte, hogy tanú30vel saját vallomásuk szerint terhelt1 I. rendű vádlott, terhelt11 IV. rendű vádlott és terhelt14 is kapcsolatban állt. Emellett VII. rendű vádlott előadása szerint 2005. őszén terhelt6 terhelt4 javaslatára került kapcsolatba tanúval, márpedig tanú30 terhelt6 terhelt4 ügyvédbojtárja volt. [101] A védő az ítélet komoly hiányosságának rótta fel, hogy annak ellenére, hogy VII. rendű vallomása szerint tanú30 aktív irányító tevékenységet folytatott a vád tárgyává tett használt ruha kereskedelemben és annak ellenére, hogy vele I. rendű, IV. rendű és VIII. rendű vádlott is kapcsolatban állt, cselekvősége, a felállított hierarchiában betöltött pozíciója nem került tisztázásra. [102] Nem került az sem tisztázásra, hogy tanú30 hogyan hozható egyáltalán kapcsolatba védencével, tevékenységét közvetve vagy közvetlenül ténylegesen terhelt5 V.r. vádlott felbujtására, útmutatása alapján végezte volna. miután a rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapíthatóan tanú30 nem állt kapcsolatba védencével így kizárható, hogy tanú30 a fent vázolt irányító tevékenységet védence hatására vagy utasításai alapján látta volna el. Ezzel szemben VII. rendű vallomásából egy másik lehetséges teória is látszik, miszerint tanú30 akár önállóan, akár valamely vádlott-társsal, esetleg terhelt6ral együttműködve, az ő ráhatására hajtotta végre az ügyletek irányítását, függetlenül V. rendű vádlott személyétől. [103] Ugyanakkor az eljárás során tanú30 még csak tanúként sem került meghallgatásra, az szerepel vonatkozásában, hogy más bizonyíték nem áll rendelkezésre. [104] A védő szerint VII. rendű vádlott vallomásából és egyéb bizonyítékokból az a koncepció és felvetődhet, hogy terhelt6 nem bűnsegéde, hanem felbujtója volt az ítéletben foglalt cselekményeknek. Abban az esetben pedig, ha elvetendő az a lehetőség, hogy terhelt6 bujtotta fel a cselekményeket megelőzően VII. rendű vádlottat az elkövetésre, akkor vizsgálni kell, hogy terhelt6 VI.r. vádlottat felbújhatta-e Terhelt5 V.r. vádlott, erre nézve azonban bizonyítás nem folyt és a rendelkezésre álló bizonyítékokból sem vonható következtetés. [105] A bíróság ezen túl a védence vezető szerepének megállapítása során nem tárta fel a VII. rendű vádlott által több ízben említett terhelt1 nevű hölgy szerepét sem, és azt sem, hogy tanút bárki felbujtotta volna az ítélet szerinti cselekmény elkövetésére, és ha igen, az ki volt. [106] A fenti lehetőségek alapján és az azt ellenőrző vizsgálat elmaradása miatt a rendelkezésre álló bizonyítékokból alapos kétely ébred védence cselekvőségét illetően, az eljárás ezen hiányosságai a tényállás részbeni felderítetlenséget is eredményezték, így alkalmasak lehetnek arra, hogy a bíróság a tényállás megállapítása során téves következtetésre jusson védence szerepét illetően. [107] A védő ezt követően VII. rendű vádlott, VIII. rendű vádlott és XIX. rendű vádlott megismerkedésükről előadott vallomását idézve megállapította, hogy azok a lényeges elemeket illetően nem egyeznek, XIX. rendű vádlott szerint VIII. rendű vádlott részére sosem Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 20 szállított számlát és nem tett arra utaló kijelentést, hogy védence őt bűncselekmény elkövetésére rábírta, irányította vagy utasításokkal látta volna el. [108] Terhelt7 VII. rendű vádlott vallomása szerint terhelt12 XII. rendű vádlottat terhelt5 irodájában ismerte meg. Ez az iroda egyértelműen az, amelyet - XII. rendű vádlott és tanú38 tanú vallomása szerint is - 2007. év végén kezdtek kialakítani és 2008. januárjában kezdte meg működését, amikor V. és IX. rendű vádlott több hónapig külföldön tartózkodott. Eszerint VII. rendű vádlottnak a XII. rendű vádlottal való kapcsolattartásra vonatkozó nyilatkozatai a valósággal ellentétesek, ez pedig szavahihetőségét illetően komoly kételyeket vett fel. [109] A védő idézte, miszerint VII. rendű vádlott vallomása szerint terhelt5el csupán 2007. évben ismerkedett meg, mikor is az ítéleti tényállásban foglalt bűncselekmények a 17 hónapja használt ruha kereskedéssel foglalkozó VII. rendű vádlott aktív részvétele mellett már zajlottak. A 2007. május 15-én lezajlott találkozó célja tanú38 tanú vallomása és a becsatolt "Megállapodás" című okirat szerint is a utca5 ingatlan felújításának befejezése volt. A bíróság a tanúvallomást és az okiratot hiteltelennek minősítette és az ehhez kapcsolódó terhelti és tanú nyilatkozatokat nem vonta értékelési körébe. Összefoglalva látható, hogy VII. rendű vádlott vallomásai számos esetben ellentmondanak az egyéb bizonyítékok tartalmának, illetve jelentős számú önellentmondást is tartalmaznak, a bíróság a tényállás megállapításakor mégis kétely nélkül fogadta el a terhelti vallomás ítélet indokolásában kiemelt részeit. [110] A védő utalva arra, hogy a bíróság hangsúlyosan vette figyelembe a leplezett eszközök alkalmazásának eredményét is, jelezte, hogy a telefonbeszélgetések 2008. április hó folyamán zajlottak a vádlottak között hitelfelvétellel kapcsolatban. A beszélgetésekből nem lehet ítéleti bizonyossággal következtetést vonni a korábbi időszakban lezajlott eseményekre, a vádlott korabeli cselekedeteire, védencének a cselekmények megkezdését megelőzően a vádlott-társak szándékát kiváltó felbujtói magatartására avagy későbbi irányító szerepére. [111] Figyelembe véve azt is, hogy az APEH vizsgálat szerint a valótlan tartalmú adóbevallások benyújtásával a tévedésbe ejtés befejeződött, a későbbiekben a tévedésben tartás mint a csalási típusú cselekmények másik elkövetési magatartása a vádlottak esetében már fogalmilag kizárt. [112] Mindezek alapján megalapozatlan a bíróság azon ítéleti megállapítása, hogy Terhelt7 VII. rendű vádlott terhelt5 V. rendű vádlott rábírására az általi ígért részesedés fejében állított ki fiktív számlákat. [113] A védő Terhelt14 vallomását elemezve mutatott rá arra, hogy bár az elsőfokú bíróság nyilatkozatait nagy súllyal vette figyelembe, azokat azonban igen szűkszavúan foglalta össze az ítélet indokolásában, igen fontos vallomásrészleteket nem sem említve. Értékelése szerint a vádlott vallomásai a nyomozati és tárgyalási szakban lényeges ellentmondásokat tartalmaznak, azok az idő múlásával egyre inkább terhelt5 V.r. vádlott terhére formálódtak, az ellentmondások a bírósági eljárás során feloldásra nem kerültek. A nyomozás során a cég alapítását, szállítók és vevők felkutatását, a banki utalásokat és az Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 21 APEH vizsgálat előtti kioktatást illetően tanú30 és terhelt1 nevű személyt terhelte, V.r. vádlottat csak mintegy megemlítve, míg a bíróság előtt egyértelműen terhelt5 V.r. vádlott irányító szerepére tett nyilatkozatot. A védő szerint megalapozatlan az az ítéleti megállapítás is, hogy Terhelt14 vallomása tartalmazza, miszerint a tényleges tevékenység nem volt az ügyletek mögött, az árumozgatás csak látszat volt. [114] A bíróság nem volt figyelemmel arra, hogy a terhelt mindkét cége folytatott valós kereskedelmet, az ítéletben foglalt táblázatból látható ugyanis, hogy cégei jelentős mennyiségben vásároltak olyan társaságoktól (többek között cég48 Trade, cég104.) árut, amelyek esetén a megvásárlásokat az APEH vizsgálat sem minősített fiktívnek. Az eljárás során az valóban nem került kimunkálásra, hogy e beszerzésből származó áruval hogyan és ki felé kereskedett, azonban nem állítható, hogy ne rendelkezett volna valós árukészlettel. [115] Arra is rámutatott, hogy terhelt14 vallomásában a különböző időszakra vonatkozó nyilatkozatok összemosódnak, az azonban bizonyos, hogy csak 2008. márciusától dolgozott terhelt5 titkárnőjeként. A védő szerint a terhelt vallomásában mutatkozó feloldatlan ellentmondások alapján nyilatkozatai nem fogadhatók el a tényállás megállapítása alapjául. [116] Utalt arra is, hogy terhelt14 vallomását illetően iratellenes megállapítást is tartalmaz az ítélet, ugyanis sosem állította azt, hogy a banki ügyintézés kapcsán V. rendű vádlott kezében futottak össze a szálak és pénz is mindig e vádlottnál kötött ki. A védő jelezte, az a téves megállapítás a mérlegelésre jelentős kihatással bírt. [117] terhelt8 VIII.r. vádlott szerepét illetően bíróság nem vette figyelembe, hogy az cég5. által 2006. július 3. és 2006.szeptember 22. közötti keltezéssel kiállított számlákat a Kft. 2007. május 26-án vásárolta, tehát a számlák kiállítása és a banki átutalások is csak ezen időpontot követően kezdődhettek meg. terhelt8 nyilatkozata szerint terhelt5el az első utalás alkalmával ismerkedett meg, aki minden alkalommal jelen volt a bankban, a pénzt mindig terhelt5, vagy távollétében Terhelt9 vette fel. Az első utalásra 2007. május 27-én került sor, majd ezt követően rövid időn belül további utalások is történtek, mihez képest V. és IX. rendű vádlott igazoltan 2007. május 23-án helység6re utazott, és onnan 2007. júliusában érkezett haza. [118] VII. rendű vádlott vallomása szerint terhelt8 a terhelt21 által átadott lista alapján kezdte gyártani a számlákat, ugyanakkor terhelt21 sem szolgáltatott adatot arra, hogy őt terhelt5 bármely bűncselekmény elkövetésére felbujtotta volna. terhelt8t ugyanakkor V. rendű vádlott közvetlenül nem tudta felbujtani mivel a számlatömb megvásárlásakor, az első számla kiállításakor és a banki utalás kezdetekor még nem is ismerték egymást. VIII. rendű vádlott azt is vallotta, hogy egyszer egy tanú38 nevű férfival kellett kimennie egy helyiséghez, amiről azt kellett állítania, hogy a raktár az cég5 Kft. tulajdona. A védő felhívta a figyelmet, hogy mindez a lehallgatási anyagok által igazoltan 2008. nyarán, a hitelügyintézés érdekében történt, így ebből nem vonható le az a következtetés, hogy a vádbeli cselekmények kapcsán a vádlottak bármikor képesek voltak raktárat, árukészletet teremteni. [119] VII. rendű vádlott maga vallotta, hogy tanúval történt megismerkedést követő 3-4 hónapig folytatott valós tevékenységet. Ezen állítását több tanú bíróság előtt tett Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 22 vallomása is alátámasztotta, amelyeket a törvényszék nem fogadott el, egyes vallomásokat nem is értékelt. [120] miután ezen bizonyítékokat az értékelés során nem használta fel, és erre magyarázatot nem adott, így e körben a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének. Márpedig a tanúk vallomásából megállapítást nyert, hogy a vádlottak cégei rendelkeztek árukészlettel, a szállításokról fényképfelvételek is rendelkezésre álltak. A fényképek az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben valós időben készültek és alkalmasak annak alátámasztására, hogy a vádbeli cégek rendelkeztek árukészlettel és az általuk szállított áruval folytattak valós gazdasági tevékenységet. [121] A fényképfelvételek eredetiségét és bizonyító erejét illetően a bíróság iratellenes és megalapozatlan megállapításokat tett, több tanúvallomás részletét az indokolás során nem vette figyelembe, azokat nem vonta mérlegelési körébe, amelyek alapján az lenne megállapítható, hogy tanú11 tanú szállítójárművével állításának megfelelően a raktár területére behajtott és onnan árut szállított. [122] A bíróság a társaságot könyvelő tanú3 tanú3 könyvelő vallomását illetően azt a következtetést vonta le, hogy a vádlottak tevékenységét terhelt5 V.r. vádlott irányította, ugyanakkor a tanú jelentős nyilatkozatait nem vette figyelembe, azokat nem vonta a mérlegelés körébe. Valójában a tanú V. rendű vádlottal a cég140-t illetően volt kapcsolatban, melyben több társaság is rendelkezett tulajdonrésszel és a vádlott 2008. nyár közepén e körben kért tájékoztatást és kimutatást a tanutól. A bíróság nem értékelte a könyvelő azon nyilatkozatát sem, hogy mindig az adott cég ügyvezetője fizette a könyvelési díjat, így tehát téves az a következtetés, hogy a könyvelővel a kapcsolatot nem az egyes tisztségviselők tartották és a könyvelési díjat is egyben térítették meg. [123] Iratellenes az a megállapítás, miszerint a tanú nyomozás során tett nyilatkozata szerint ismerte V. rendű, IX. rendű és VI. rendű vádlottakat, illetve egyeztetett VII. rendű vádlottal is az iratok kapcsán. Valójában a tanú nyilatkozatát nyomozati kérdésre tette, amely felsorolás-szerűen tartalmazott - a terhelteken kívül is - neveket. Arra a kérdésre válaszolt, hogy ismeri-e őket, így a kiemelt vallomásrészlet nem kapcsolódik egymáshoz, nem ugyanazon témában született, a bíróság megállapítása e tekintetben is ellentétes az iratok tartalmával. [124] A védő kifogásolta, hogy a törvényszék tanú34 vallomásának értékelése során is iratellenes megállapítást tett és téves következtetést vont le. Egyértelmű, hogy a tanú 2008. szeptember óta volt a cég141. adminisztrátora, így az ítélettel ellentétben megállapításait az ezt megelőző időszakra értékelni nem lehet. [125] A védő kitért a telefonlehallgatások anyagára is, jelezve, hogy a bíróság azokat alkalmasnak ítélte, hogy a vádbeli időszakra kiható következtetéseket vonjon le. Hangsúlyozta, hogy a lehallgatások kezdetekor a vád szerinti cselekmények már lezajlottak, a beszélgetések jórészt a utca5 ingatlanra vonatkozó hitelfelvételek körül forogtak. A 2008-ban rögzített beszélgetések alapján nem lehet ítéleti bizonyossággal megállapítani vagy határozott következtetést levonni arra, hogy a megelőző években pontosan milyen események zajlottak, azokat védence irányította volna, bárkit rábírt volna bűncselekmény elkövetésére. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 23 [126] Az egyes beszélgetések idézve sérelmezte, hogy a KSZ 01-596/1. számon rögzített beszélgetések szövegét iratellenesen, lényeges elemeit tekintve hiányosan foglalta össze az ítéletben az elsőfokú bíróság, amely hozzájárult ahhoz, hogy téves, iratellenes következtetést vonjon le, jelezte azt is, hogy több más közlemény esetén a lehallgatási jegyzőkönyv tartalmát a bíróság félreértelmezte. [127] Álláspontja szerint a közleményekben foglalt tartalom alapján megalapozatlan az a következtetés, hogy a lehallgatási közlemények alátámasztják, hogy V. rendű vádlott külföldi tartózkodása idején IX. rendű vádlott tolmácsolta, közvetítette a vádlott akaratát, illetve rajta keresztül informálták a magyarországi történésekről. [128] A bíróság a banki alkalmazottak vallomásából is azt a következtetést vonta le, hogy V. rendű vádlott szinte mindig jelen volt és ő volt a tevékenység irányítója, legtöbb esetben ő hozta és vitte a készpénzt. [129] A védő szerint a bíróság a tanúvallomások számos fontos részletét nem vonta értékelési körébe és téves megállapításokat tett. E körben utalt tanú39 és tanú40 és tanú1 tanúvallomásaira. [130] A banki utalásokhoz kapcsolódóan bíróság nem fogadta el V. rendű vádlott azon védekezését sem, hogy a vád tárgyává tett időszak egészében nem is tartózkodott Magyarországon. Tette ezt úgy, hogy nem vonta mérlegelési körébe védence csatolt útlevél másolatát és annak hitelesítését, amely szerint 2006, 2007. jelentős részében, valamint 2007. decembertől egészen 2008. márciusáig védence nem tartózkodott Magyarországon. Amennyiben azt megtette volna, úgy igazolt lenne, hogy a banki utalások jelentős része védence külföldi tartózkodásának időpontjára esett, így fizikailag kizárt, hogy a bankban bárki látta volna, vagy ott találkozott volna vele, a bíróság mulasztása az ítélet ezen részének felderítetlenséget is eredményezték. [131] A védő hivatkozott továbbá a tanú44 tanú, a cég48. tulajdonosának vallomására is, sérelmezve, hogy a bíróság csupán a vallomás egyes részleteit említette az ítéletben, míg a bizonyítékok értékelése körében az általa elmondottakat egyáltalán nem értékelte, és nem vonta értékelési körébe azt sem, hogy tudomása szerint a vele kapcsolatban lévő cégekhez, illetve személyekhez V. rendű vádlottnak nem volt köze, a tárgyalásokon nem volt jelen. Pedig a tanú vallomása megerősíti Terhelt13 vádlott és tanú11 tanú nyilatkozatát is, egyben igazolja, hogy a cég48. által kiállított számlákon szereplő áruk értékesítése megtörtént, tehát a tőle vásárló vádlottak valós kereskedést folytathattak. A védő szerint a tanú vallomásának kiemelkedő jelentősége van, hiszen az ítéletben található táblázatos kimutatás alapján a cég48-től a vádban szereplő cégek összesen 140 millió Ft értékben vásároltak, amennyiben pedig ez a vásárlás nem tekinthető fiktívnek - márpedig azt a nyomozó hatóság sem tekintette annak - úgy igazolja, hogy a vásárló társaságoknak jelentős, valós árukészlete volt, amelyet tovább értékesítethettek, többek között a vádban szereplő cégek felé is. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 24 [132] A védő utalt arra is, hogy a cég48-n kívül további egyéb cégek esetében sem minősítette a vásárlásokat a nyomozó hatóság fiktívnek, ami szintén igazolja, hogy a tőlük vásárló cégek is rendelkeztek valós árukészlettel. [133] Megjegyezte, hogy ennek ellenére a szakértői vélemény a nyomozó hatóság tájékoztatása nyomán ezeket vásárlásokat is a jogosulatlan visszaigénylés között szerepeltette, amely csak cég48-től vásárolt áruk esetében majdnem 30 millió Ft-tal növeli tévesen a jogosulatlan visszaigénylés mértékét. [134] A védő hivatkozott továbbá arra is, hogy a vádban mutatkozó számszaki eltérésekre 2015. június 23-án tartott tárgyalási jegyzőkönyv szerint a bíróság által felkért bírósági szaktanácsadó is felhívta a figyelmet. Az általa készített korrigált jegyzetek tartamát a védelem nem tudta megismerni, ugyanakkor a vádhatóság a vádirati tényállást sem módosította annak ellenére, hogy az eljáró bíró több ízben felhívta vádhatóság figyelmét ennek szükségességére. [135] Mindezekre tekintettel a szakértői vélemény számszakilag nem fogadható el, bizonyítékként nem értékelhető, így az azon alapuló ítélet ezen részében felderítetlen, amely az ítélet egyéb megállapításaira, továbbá a cselekmény bizonyítottsága esetére a rendbeliségre, valamint az értékhatár változása okán a minősítésre is kihat, végeredményben pedig kihatással lehet a kiszabott büntetés mértékére is. [136] A védő szükségesnek látta nyomozati előzmények vizsgálatát is azzal, hogy a nyomozó hatóság számos olyan hibát vétett, amely végső soron az ítéleti megállapításokat is jelentősen befolyásolta. [137] Eszerint az adóhatóság törvényben foglalt kötelezettségét megszegve nem teljes körű vizsgálatot folytatott le, megállapításai elsősorban feltételezéseken alapulnak. Az adóhatóság szerint azért sem történtek valós gazdasági események, mert az áru eredete és végcélja nem volt azonosítható, ezt a megállapítást azonban a szabálytalanul vagy hiányosan kiállított szállítási bizonylatok alapján tette, ami csupán a bizonylat adminisztratív hibája. [138] A védő jelezte, hogy a vádban érintett társaságok közül 12 esetben folytatott az APEH Áfa kiutalás előtti ellenőrzést, amelynek eredményeként a bizonylatokat rendben találta és 131.000.086 forint összegben a visszaigénylés jogszerűségét megállapította. [139] Mindezek alapján érthetetlen, hogy utóbb, a 2008. II. negyedévétől elrendelt további ellenőrzések alkalmával a korábbi ellenőrzések adatait felülvizsgálva állapította meg, hogy a bizonylatok fiktívek, azok mögött mégsincs árumozgás. [140] A védő jelezte, hogy a 2014. július 4. napján előterjesztett bizonyítási indítványában kérte, hogy a törvényszék keresse meg az illetékes NAV Regionális Igazgatóságot a korábbi vizsgálati anyagok beszerzésére. Az így beszerzett adatokra a tényállás felderítése érdekében lett volna szükség, így a bizonyítási indítvány elutasítása a tényállás felderítetlenségét eredményezte. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 25 [141] Észrevételezte azt is, hogy a számlázási-, értékesítési lánc felállításakor az ellenőrzési jegyzőkönyvek általános bevezetőjében szereplő kimutatás szerint az adóhatóság nemcsak az Kft1-t jelölte meg akként, mint ahonnan vitatott eredetű árut érkeztetett. A szakértői véleményben ugyanakkor csak cég5 és az Kft1. szerepel. Semmilyen utalást nincs arra, hogy a korábban említett és vádban nem szereplő cégektől származó beszerzéseket miért nem vizsgálták, holott ezeket nem tekintették fiktívnek. Ráadásul az adóhatóság ezen beszerzésekből származó visszaigényléseket is a jogosulatlan visszaigénylések között szerepeltette. A szakértői vélemény e körülményre tekintettel sem tekinthető tehát helytállónak. [142] Az adóhatóság feladata lett volna továbbá az egyes tranzakciók szintjén bemutatni és bizonyítani, hogy az adott ügylet nem valósulhatott meg, kik között és mikori értékesítések fiktívek, ezt a bizonyítást azonban az adóhatóság nem volt képes végrehajtani. [143] Az offshore cégek vonatkozásában a külföldi társszervektől érkezett tájékoztatás alapján téves következtetést vont a nyomozó hatóság és az ügyészség. Az offshore cégek jellemzői, hogy a nyilvántartó országban nem kapnak adószámot, nem adnak le adóbevallást, ez azonban nem jelenti azt, hogy üzleti tevékenységet nem végeztek. Az offshore cég fogalmából következően a külföldön szerzett jövedelmük adómentes, így adószám kiváltására nem kötelezettek. Sem az angol, sem a szlovák cégek tekintetében közölt információ alapján nem bizonyított, hogy az értékesített termékek eredete és végső rendeltetési helye nem megállapítható. [144] A védő hivatkozott a Kúria 26/2013. számú jogegységi határozatára is, miszerint a számlabefogadó felelőssége csak olyan mértékű lehet, amelyet a közhiteles nyilvántartások alapján ellenőrzi volt képes. Mindezek alapján nem helytálló az adóhatóság azon megállapítása, hogy a számlában szereplő gazdasági esemény megtörténtére egyik esetben sem került sor, ebből következően pedig a számlákon alapuló visszaigénylések sem voltak jogszerűtlenek. A nyomozás megállapítása, hiányossága és téves következtetései miatt az azokat bizonyított előzményként értékelő megállapítások sem helytállóak, így az ítélet tényállásának alapját nem képezhetik. [145] Észrevételezte, hogy az eljárás során nem készült pontos kimutatás a banki átutalások időpontjáról, nem állapítható meg a befizető személye, a banki ügyintéző személye sem. [146] A védő hivatkozott arra, miszerint indítványozta a banki iratok, bizonylatok, továbbá a bankbiztonsági és belső ellenőrzési vizsgálat anyagának, továbbá a pénzfelvételről készült videók beszerzését. A bizonyítási indítvány elutasítása, nem teljesítése az ítélet részleges felderítetlenséget eredményezte. [147] Mindezek szerint a bíróság a bizonyítékokat egyoldalúan értékelte. Az értékelés során nem vette figyelembe, nem értékelte a vádlottak vonatkozásában azokat a körülményeket, amelyek bűnösség megállapítása ellen hatnak, továbbá iratellenesen foglalt össze egyes vallomásrészleteket és azokból téves, iratellenes, egyoldalú következtetéseket Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 26 vont le. A mérlegelési tevékenység ezen súlyos hibái, hiányosságai és a bizonyítási indítványok elutasítása az ítéleti tényállás felderítetlenségét eredményezte. [148] A védő sérelmezte továbbá a védence otthonába és a cég141 Üzletházban tartott házkutatás lefolytatását. Rögzítette, hogy a kényszerintézkedés alkalmával sem a terhelt, sem képviselője, sem hozzátartozója nem volt jelen, pusztán az egyik cég alkalmazottja, akinek vallomása alapján a védő szerint a házkutatás nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően folyt le, így a jogszabály ellenében beszerzett valamennyi anyag kirekesztendő a bizonyítékok köréből, mivel azok tartalmi hitelessége nem biztosított. [149] Ezen túl a házkutatás során fellelt és írásszakértő által terhelt5 V.r. vádlottnak tulajdonított kézírással készült táblázatról megjegyezte, a bíróság az elkészültének időpontját, annak körülményeit nem tárta fel, márpedig a vádlott előadta, hogy azt 2008. évben a cég17. ellenőrzésével kapcsolatban kapott adóhatósági jegyzőkönyvek mellékletében szereplő ábrák alapján készítette, a nyomozati anyagban egyebekben az APEH által készített számos hasonló ábra is megtalálható. [150] A bűncselekmény minősítését illetően észrevételezte, hogy bár az ítélet indokolása szerint védence volt valamennyi bűncselekményt felbújtója, VII. rendű vádlott bűnösségét is a bíróság részben felbujtóként állapította meg. Álláspontja szerint az ítélet adós maradt annak pontos meghatározásával, hogy védence, mikor, pontosan kit és hogyan bujtott fel a tényállásban szereplő bűncselekmények elkövetésére. [151] Az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a vádbeli cselekmények időszakában az ítéletben megjelölt vádlottaknak csupán egy részét ismerhette, a bíróság tehát úgy állapított meg tényállást és úgy állapította meg, hogy az egész cselekménysorozat felbujtója V. rendű vádlott, hogy a bizonyítékok ezt nem támasztották alá. [152] Ezen túl nem fejtette ki, hogy védence a terhére rótt felbujtást az egyes vádlottak tekintetében mikor, milyen módon és milyen magatartással követte el, és azt sem indokolta, hogy a bűncselekmények megkezdése után megvalósított állítólagos irányítói, útmutatói magatartása hogyan illeszkedik a felbujtói tevékenységbe. Nem tudható mi alapján vonta le az egész cselekménysorozatra azt a következtetést, miszerint az üzleti, stratégiai döntéseket V. rendű vádlott hozta, ő dolgozta ki az áfa csalásra alapított céghálózat működési rendjét. [153] Összességében a lefolytatott bizonyítás nem volt teljes körű, nem terjedt ki minden lényeges tényre, a büntetőjogi főkérdéseket elbírálásához szükséges tényeket a bíróság hiányosan derítette fel, ennek egyik jelentős oka az volt, hogy egyes bizonyítékokat az erre irányuló indítványa ellenére sem szerzett be, más bizonyítékokat hiányosan értékelt és súlyosan iratellenes megállapításokat is tett, számos alkalommal olyan tényeket állapított meg, amelyek az adott vallomásban nem, vagy eltérő, illetve ellentétes értelemben szerepeltek. Ezek a hibák az ítélet megalapozatlanságát eredményezték. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 27 [154] A fentiekre tekintettel elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezésének, másodlagosan az iratok tartalma és helyes ténybeli következtetés alapján megváltoztatásának van helye. [155] A védő arra az esetre, ha az ítélőtábla kiegészített, pontosított tényállás alapján mégis megállapíthatónak látná a bűncselekmény elkövetését, indítványozta a kiszabott szabadságvesztés büntetés jelentős enyhítését. E körben kérte nyomatékkal figyelembe venni a rendkívüli, az elkövetés kezdetétől számított 17 éves időmúlást, ahogyan azt is, hogy védence több mint 14 éve büntetőeljárás hatálya alatt áll, mely időtartam alatt fél évig letartóztatásban volt, majd házi őrizet és lakhelyelhagyási tilalom alatt is állt. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a perbeszéd elhangzása után az ítélet kihirdetésére kis híján 3 év elteltével, annak kézbesítésére 2022. november 28-án került sor, az eljárás elhúzódásához védence szándékos magatartása nem járult hozzá, nyomozati szakban történt távolléte a cselekmények elvégzésére nem volt akadálya. Egyebekben előadta, hogy védence mozgássérült, önálló életvitelre nem képes édesanyjával él, őt ápolja, ellátását másra nem tudja bízni, egyebekben pedig maga is orvosi kezelés alatt áll. [156] Indítványozta továbbá az ítélőtábla ügydöntő határozatában rendelkezzék akként, hogy védence a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. [157] terhelt6 VI. rendű vádlott védője fellebbezésének írásbeli inndokolásában a korábban bejelentett jogorvoslati nyilatkozatát fenntartva indítványozta, hogy az ítélőtábla védencét mentse fel a terhére rótt bűncselekmények alól, másodlagosan a kiszabott szabadságvesztés büntetést lényeges mértékben enyhítse, melynek végrehajtását függessze fel, a közügyektől eltiltást mellőzze, a pénzbüntetés napi tételszámát és az összegét csökkentse. [158] A védő szerint az elsőfokú bíróság részben hiányos, részben helytelen tényekből jutott helytelen ténybeli és jogi következtetésekre, így aggálytalan ítéleti tényállást megállapítani nem lehetett, továbbá indokolási kötelezettségének is csak részben tett eleget, melynek következményeként téves jogi következtetést és minősítést vont le, ami összességében az ítélet megalapozatlan voltát eredményezte. [159] Az elsőfokú ítélet nagymértékben hiányos, mert VI. rendű vádlott cselekményeinek részletes, egyes tényállási pontokban történő leírása valamennyi esetben felületesen szerepel, egy esetben pedig teljes mértékben hiányzik. Utóbbi megállapítás a II. tényállási pontban a cég2-hez kapcsolódik, a tényállásban a vádlott neve meg sem jelenik, vonatkozásában semmilyen magatartást, tevőlegességet az ítélet nem rögzített. [160] A bíróság a többi tényállási pontban is csak általánosságban írja le, hogy védence jogi tanácsokat adott, szerződéseket készített, ismeretekkel rendelkezett a céghálózat működéséről és felkészítette az ügyvezetőket az adóigazgatási eljárás során. Az elsőfokú bíróság nem fejtette ki, hogy mindez, az ügyvédi tevékenység szokásos körébe tartozó tevékenység miatt alkalmas a bűncselekmény megállapítására. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 28 [161] Az egyes tényállási pontokban az sincs megjelölve, hogy milyen dátumokhoz kötődően, mi volt az általa adott állítólagos utasítások, tanácsok konkrét tartalma, azt kinek, mikor adta, a végrehajtásban milyen tevékenység kifejtésével működött közre. [162] Az ítéleti tényállás hiányos atekintetben is, hogy a hamis magánokirat felhasználás vétsége kapcsán semmilyen ténybeli megállapítást, indokolást és jogi értékelést nem tartalmaz VI. rendű vádlott cselekvőségére. [163] A védő az elsőfokú bíróság tényállását iratellenesnek minősítette, mert a rendelkezésre álló bűnügyi iratok tartalmától eltérően állapított meg tényeket, vagy nem létező adatokra alapította ítéletét. [164] Az ítélet tartalmazza, hogy védence valamennyi, a láncolatban résztvevő céget és személyt ismerte, e tekintetben ugyanakkor nem folytatott bizonyítást a törvényszék, és nem nevesített olyan bizonyítékot, mely a fenti tényállásbeli állítását igazolná. Ezzel szemben VI. rendű vádlott kifejezetten tagadta, hogy ismerné valamennyi terheltet és céget, vallomását több terhelt is alátámasztotta azzal, hogy tagadták, miszerint ismernék a vádlottat. Ezzel ellentétes nyilatkozat, lehallgatási anyag vagy más bizonyíték sem cáfolja a vádlott ezirányú előadását. Mindezek alapján a bíróság megállapítása ellentétes a rendelkezésre álló iratok tartalmával. [165] Fenti megállapításból következik az a további iratellenesség is, hogy az adóigazgatási eljárásokra az ügyvezetőket VI. rendű vádlott készítette fel. Azon túlmenően, hogy nem igazolt, hogy az összes terheltet ismerte és kapcsolatban állt velük, arra sincs adat, hogy felkészítette őket, ugyanis egyetlen terhelt vagy tanú sem adott elő semmilyen ezt alátámasztó információt, a lehallgatási anyagok sem tartalmaznak ilyen adatot, okirati bizonyíték pedig nem áll rendelkezésre. [166] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben helyes tények alapján téves ténybeli következtetést tartalmaz VI. rendű terhelt irányító szerepére, valamint a cégláncolat működésének ismeretére vonatkozó terhelti tudattartamára így az megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság VI. rendű vádlott vonatkozásában kevés bizonyítékértékelési folyamatot rögzített, az értékelés során pedig elsődlegesen a lehallgatási közleményeket emelte ki. [167] A bíróság összefoglalta a terhelti és tanúvallomások lényegét, amelyekből megállapítható, hogy 7 terhelt vagy nem tett vallomást vagy úgy nyilatkozott, hogy nem ismeri a vádlottat, további 7 vádlott szerint pedig kizárólag ügyvédi, jogi munkát végzett. A terheltek közül VII. rendű vádlott vallomásából az ítélet kiemeli, miszerint jelezte VI. rendű vádlott felé, hogy nincs megelégedve, mert nem fizetik ki a pénzét, azt azonban nem tartalmaz az ítélet, miszerint VI. rendű vádlott nem foglalt állást az ügyben és arra sincs információ, hogy egyáltalán tisztában lett volna azzal, hogy a pénztartozás miből eredt. Valójában a VII.r. vádlottnak VI. rendű vádlott segített munkát keresni, arról azonban senki sem számolt be, hogy az összeismertetésen kívül további magatartást is kifejtett volna. [168] VIII. rendű vádlott kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy terhelt6ral a cégvásárlás miatt került kapcsolatba, de neki a pénz felvételében nem volt szerepe. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. [169] kapcsolta. 29 terhelt14 ugyancsak kizárólag cégalapítási ügyhöz és szerződéskötéshez [170] A bíróság kiemelte Terhelt13 vallomását, miszerint a vádlott részt vett a cég14. alapításában, elkísérte a bankba, bemutatta neki VII. rendű vádlottat és nyugtatta az adóeljárással kapcsolatban. [171] A törvényszék adós maradt annak magyarázatával, hogy a fentiekkel védence miként tanúsított volna az ügyvédi feladatkörén kívül eső magatartást. Ennek híján pedig nem lehet levonni azt a következtetést, hogy a céghálózat működésében aktívan részt vett volna, sőt azt még irányította is. A tanúk közül mindösszesen 7 ismerte a vádlott nevét, érdemi nyilatkozatot azonban ránézve nem tettek. A rendelkezésre álló iratok között nem lelhető fel egyetlen olyan okirati bizonyíték sem, mely alátámasztaná, hogy a vádlott a gazdasági társaságok könyvelése, adóbevallás benyújtása, elkészítése vonatkozásában az adóhatóság felé eljárt volna. Az a körülmény, hogy az adóigazgatási eljárás során a céget képviselte ügyvédi tevékenység körébe tartozik, nem róható fel neki. Mindezen bizonyítékokból VI. rendű vádlott tevékenységére és tudattartamára nem lehet következtetést vonni. [172] A bíróság ezen túl a lehallgatás során rögzített beszélgetésekre hivatkozva állapítja meg, hogy számos olyan párbeszéd van, amelyben VI. rendű vádlott egy jogi képviselői tevékenység és feladatkörön jelentősen túlnyúlva intézkedik, tájékozódik, megfelelő embert szerez, majd küld a megfelelő helyre a visszatartott adó kifizetése érdekében. [173] Valójában a telefonbeszélgetések során egyetlen esetben sem hangzik el olyan információ, amely alapján a 17 tényállási pont bármelyikébe foglalt adatok, cégek beazonosíthatóak lennének, vagy amelyből csak is arra lehetne következtetést vonni, hogy a vádlott tevékenysége, tudata, szándéka jogellenes tevékenységre és a céghálózat irányítására terjedt ki. [174] A bíróság így a végső soron egyedüli bizonyítékként értékelhető lehallgatási anyagból mint közvetett bizonyítékból kellő alap nélkül, távoli és laza összefüggések alapján vont következtetést, amely azokból nem okszerűen, nem feltétlenül és kizárólagosan következik. [175] A vádlott tudattartamára a külvilágban megnyilvánuló magatartásból lehet ténybeli következtetést vonni, jelen esetben jelentősége van a valamennyi céget és személyt érintő vádlotti közreműködés és segítségnyújtás részleteinek, az adóhatósági eljárásokra történő felkészítések tartalmának és körülményeinek, mert ezek nélkül a vádlotti tudattartalomra helyes következtetés nem vonható. A tényállásban rögzítettek alapján azonban ezen körülmények nem tisztázottak, a bizonyítékokból adatok nem állnak rendelkezésre, így a tényállással ellentétben áll a bíróság által szerepeltetett tudati ténymegállapítás. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 30 [176] Az elsőfokú bíróság nem adta kellő indokát annak, hogy a vádlottnak mely tényekből kellett tudnia, hogy az általa végzett jogi tanácsadás, ügyvédi közreműködés jogellenes cselekmény. [177] Mindezek alapján az ítélet indokolása e vonatkozásban logikátlan, helytelen ténybeli következtetést tartalmaz, ezért az ítélet a Be. 592. §
(2)bekezdés d) pontja alapján is megalapozatlan. [178] A jogi minősítést illetően az elsőfokú bíróság részben a vádtól eltérő következtetésre jutott, annak azonban nem adta magyarázatát miért tért el a vádiratban írt jogi minősítéstől. A megállapított ítéleti tényállás és jogi minősítés nincs összhangban és az erre kiterjedő indokolás elmaradása okán nem érthető, hogy mire alapította a bíróság a rendbeliséget. Az ítéleti tényállás alapján befejezett bűncselekménynek a IV., VII. IX. XVI. és XVII. pontokat lehet tekinteni, a többi pontban a cselekmény kísérletnek való minősítése lenne indokolt. Az elsőfokú bíróság által megállapított, de pontosan meg nem jelölt kísérletek rendbelisége hibás és alaptalan. [179] A hamis magánokirat felhasználása vétségét illetően a vádlott cselekvősége nem került rögzítésre és értékelésre sem, és a bíróság nem jelölte meg az ügyészi indítványban szereplő felbujtóként minősített magatartással szemben a bűnsegédi magatartást alátámasztó tényeket sem. [180] Összességében az elsőfokú bíróság nem tudott olyan tényt, körülményt indokolásában felhozni terhelt6 VI. rendű vádlott tekintetében - aki az elkövetéskor ügyvédként tevékenykedett -, amely jogszabálysértést igazolt volna. Az okirati bizonyítékok inkább azt támasztják alá, hogy a vádlott ügyvédi tevékenysége során a jogszabályok betartása és az iratok dokumentálása mellett szabályszerűen járt el. A cégeljárások során minden szükséges és előírt kötelezettségét betartotta, minden esetben valós természetes személyek, illetve gazdasági társaságok jártak el. Az ítéletben felsorolt ügyletek során az adott megbízásoknak megfelelő ügyvédi tevékenységet látott el, a megbízás elvégzéséhez minden esetben valamennyi szükséges és valós irat rendelkezésre állt. [181] A védő utalt arra is, hogy a vádlott számos más gazdasági társaság vonatkozásában is látott el hasonló feladatot ügyvédi praxisa során, számos más társasággal kapcsolatos ügyintézést végzett, mások vonatkozásában is rendelkezett állandó megbízással cégügyek intézésére. Az ítéleti tényállásban szereplő gazdasági társaságokban sem tulajdonos, sem ügyvezető, sem más tisztségviselő nem volt, az ügyvédi tevékenységen kívül más feladatok nem látott el. Így magától értetődően a könyvelésbe és az adózási tevékenységbe sem látott bele, valamint a gazdasági társaságok napi tevékenységébe se, olyan adat nem is került elő, amely bármely kétséget felvetett volna. [182] A védő az irányadó bírói gyakorlatot idézve mutatott rá arra, hogy a tényállásnak tartalmaznia kell azon adatokat, amely a bűncselekmény törvényi tényállási elemeit kimeríti, nem lehetséges az általános megfogalmazás és feltételezésen alapuló tények megjelölése. Jelen ügyben nincs egyértelmű, minden kétséget kizáróan megállapítható adat arra, hogy terhelt6 VI. rendű vádlott ügyvédként eljárva, jogi tevékenységen túlmenően valamennyi érintett személy és cég, valamint céghálózati működés ismeretében szándékosan Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 31 segítséget nyújtott jogellenes cselekmény elkövetésében. Önmagában a jogi tevékenység végzése egyéb magatartás bizonyítottsága hiányában nem tényállásszerű és nem alapozza meg a bűnösséget sem. [183] Mindezek alapján a védelem határozott álláspontja, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlanságban szenved, figyelemmel a Be. 592. §
(2)bekezdés
  1. a)
  2. c)és
  3. d)pontjai alapján arra, hogy a tényállás hiányosan került megállapításra, ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, illetve az elsőfokú bíróság megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. Minderre tekintettel a védelem az ítélet megváltoztatását és a vádlott felmentését indítványozta elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában. [184] A büntetés kiszabását illetően az enyhítő körülmények között kell értékelni az eljárás elhúzódását, enyhít továbbá a bűnsegédi elkövetés és részbeni kísérleti szak. [185] A vádlott személyi körülményei között sorolta fel a védő, hogy a vádlott 2019-ben házasságot kötött és közös háztartásban nevelik két kiskorú gyermeküket. Felesége a csatolt orvosi igazolás szerint krónikus betegségben, egyik gyermeke pszichoszomatikus megbetegedésben szenved. Az enyhítő körülmények száma és súlya az elsőfokú bíróság ítéletében kiszabott büntetés lényeges enyhítését teszi lehetővé. [186] A védő az ügyészi fellebbezést nem tartotta megalapozottnak, a vádlott vonatkozásában nem indokolt a kiszabott büntetés mértékének súlyosítása. [187] Terhelt9 IX. rendű vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában észrevételezte, hogy az ítélet rendelkező része nem tartalmazza, hogy a bíróság mely napokon tartott tárgyalást, továbbá a védence vonatkozásában a rendelkező részben és az indokolásban meghatározott büntetés mértéke eltér egymástól. [188] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének csak részben tett eleget, mert érdemben azon vádlotti védekezéssekkel nem foglalkozott, amelyek ügyfele megjelenését, a cselekményekben való részvételét cáfolta volna, továbbá más személyek vonatkozásában állapíthatott volna meg felelősséget. [189] Az ítélet bevezető része rögzíti, hogy IX. rendű vádlott társaival láncügylet típusú áfa-csalásban vett részt, az üzleti, stratégiai döntéseket V. rendű vádlott hozta, a döntések végrehajtásában védence is közreműködött. [190] Az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében kizárólag a VII. rendű és VIII. rendű vádlottak vallomására alapította, annak ellenére, hogy bizonyítékértékelő tevékenység során az összes bizonyítékot számba kellett volna venni és indokát adni, hogy mit, miért fogadott el, illetve miért rekesztett ki. [191] Ezzel szemben még az ezen két vádlott vallomásában lévő ellentmondásokat sem oldotta fel, így nem értékelte az sem, hogy VII. rendű vádlott hogyan és mikor kezdte Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 32 meg a számla gyártást, mikor került kapcsolatba V. rendű, és ennek folyományaként IX. rendű vádlottal. [192] Nem jelölte meg, hogy konkrétan mikortól folyt az ítélet bevezető részében összefoglalt cselekménysor, mikortól volt megállapítható, hogy nem valós kereskedelmi tevékenységet folytattak és arra sem tért ki, hogy védencének cégenként mire nyilvánult meg az a magatartása, amelyet utasítás végrehajtójaként határozott meg. [193] Végül azt sem tudta a bíróság pontosan megállapítani, hogy mekkora összeggel károsították meg az államháztartást. [194] Az ítélet indokolása nem fejtette ki, hogy védence konkrétan milyen magatartással, miben nyújtott segítséget, milyen hamis okirat elkészítésében vett részt és konkrétan melyik gazdasági társaság vonatkozásában milyen utasítást teljesített. [195] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy 3 dolgot kell vizsgálni az eljárásban, egyrészt, hogy a számlák valóban fiktívek-e, továbbá azokat felhasználták-e, végül, ha felhasználták az milyen összegű adóhiányt jelent. [196] A védői álláspont szerint az ügyészségnek még az sem sikerült bizonyítani, hogy valóban fiktívek voltak a számlát. E körben a védő hivatkozott VII. rendű vádlott különböző alkalmakkor tett vallomásaiban lévő ellentmondásokra, rámutatva, hogy 2010. október végéig védencével kapcsolatban csak annyit mondott, hogy Terhelt13 testvére, ezt követően pedig IX. rendű vádlottról már úgy nyilatkozik, hogy a banki műveleteknél jelen volt. [197] Emellett bíróság álláspontja szerint védence segítő közreműködését a lehallgatási anyagban a szereplő beszélgetések is igazolják. A védő az egyes közleményeket idézve összefoglalóan állapította meg, hogy egyetlen beszélgetés sincs, amely alapján következtetést lehetne vonni arra, hogy ügyfele bármilyen utasítást is átadott volna, vagy hogy VII. rendű vádlott fenyegetve érezte volna magát. A lehallgatási jegyzőkönyvek kapcsán az indokolásból nem ismerhető meg a vádlottak védekezése, és az sem, hogy vizsgálta volna bíróság, hogy IX. rendű vádlott bűnsegédi magatartását mennyiben igazolják. Mindez igaz terhelt8 VIII. rendű vádlott vallomásának értékelésére is, akivel ügyfele egyáltalán nem tartott kapcsolatot. [198] Sérelmezte, hogy a bíróság azt sem derítette ki, hogy egyáltalán védence lehetett-e a számlavezető bankban, hiszen ebben az időszakban több esetben tartósan külföldön tartózkodott élettársával együtt. Az ügyben tanúként meghallgatott banki ügyintézők cáfolták védence gyakori bankfiókban való jelenlétét és vallomásaikban is arra utaltak, hogy a banki ügyletek intézésében IX. rendű vádlott a VII. rendű által állított módon nem vett részt. [199] Nem foglalkozott kellő súllyal az elsőfokú bíróság azzal, hogy VII. rendű vádlott miért hivatkozik vallomásában tanú30re és tanúra. Az eljárás során nem is tisztázták tanú30 szerepét - indítvány ellenére még tanúkénti meghallgatására sem került sor -, aki Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 33 egyébként a vádbeli időben szintén tartózkodott helység6 is. terhelt21 esetében pedig nem sikerült kétséget kizáró módon megállapítani, hogy őt ki bujtotta fel az elkövetésre. [200] Az elsőfokú bíróság nem értékelte azt sem, hogy V. és VII. rendű vádlott megismerkedésekor utóbbi már 17 hónapja foglalkozott használtruha-kereskedéssel, így azt nyilvánvalóan nem V. rendű vádlott felbujtására tette. [201] Az ítéletben a bíróság nem rögzítette, mely időponttól tekinthetők a gazdasági események fiktívnek, hiszen még az ügyészi nyilatkozat szerint is kezdetben valósak voltak a gazdasági tevékenységek. Ezt tanú is igazolta, így bizonyított, hogy ügyfele szlovák cégének is áruszállítás történt. [202] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a bűncselekményt tagadó vádlottak vallomásait annyiban tette a tényállás alapjává, amennyiben azt egyéb bizonyítékok nem cáfolták, ugyanakkor IX. rendű vádlottal kapcsolatban összesen azt emelte ki, hogy V. rendű vádlott külföldi tartózkodása idején tolmácsolta, közvetítette terhelt5 V. r. vádlott akaratát, illetve rajta keresztül informálták a magyarországi történésekről. Az ezt megalapozó közlemények azonban nem a vádbeli időszakban keletkeztek, nem a vád tárgyát képező időszakra vonatkoznak és lényegében nem is tolmácsolt semmit. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában alapvetően a közleményekben foglalt telefonbeszélgetésekre alapozza ügyfele felróható bűnsegédi magatartását, nem jelöl meg azonban további olyan bizonyítékot, mely alapján levonható az a következtetés, hogy tudata átfogta, élettársa kérése teljesítésével bármilyen bűncselekmény elkövetéséhez hozzájárult volna. [203] Az ítélet védence vonatkozásában annyiban sem tett eleget indokolási kötelezettségének, hogy kitért volna arra, az egyes gazdasági társaságok vonatkozásában mi volt a konkrét elkövetési magatartása. [204] Az egyes vádlottak cselekményének jogi minősítése kapcsán szintén nem tartalmazza az ítélet történeti tényeknek a bűncselekmények törvényi tényállási elemeivel történő megfeleltetését, sem az alaptényállási elemek, sem a minősítő körülmények szintjén. Így nem állapítható meg, melyik pont szerinti cselekmény minősül milyen bűncselekménynek az egyes vádlottak vonatkozásában. [205] A magánokirat-hamisítás tekintetében a bíróság érdemben nem állapít meg tényt, bizonyítékot nem sorakoztat fel. [206] A védő utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság által felkért szaktanácsadó a szakértői véleményben fellelhető számszaki hibát jelzett. [207] Összességében az elsőfokú bíróság nemcsak indokolási kötelezettségének nem tett eleget, hanem ennek eredményeként megalapozatlan tényállás. Elmulasztotta bizonyítékok értékelése során külön-külön, minden tényállás vonatkozásában vizsgálni védence bűnsegédi magatartását, kifejteni mikor és hogyan tette. A rendelkezésre álló bizonyítékok kétséget kizáró módon védence bűnösségét nem támasztják alá, csak a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 34 bizonyítékok egyoldalú értékelése vezethetett oda, hogy ügyfele bűnösségére vont következtetést az elsőfokú bíróság. [208] Az ítélet indokolása ugyanakkor nemcsak az egyes tényállási pontokra vonatkozó konkretizáltságot, de a vádlottak szerinti egyéniesítést is mellőzte. A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem vonta hiánytalanul értékelési körébe, nem vizsgálta meg teljeskörűen a vallomások hitelességét, indokolása hangsúlyozottan VII. rendű vádlott nyilatkozataira terjed ki. [209] A védő fellebbezését teljes egészében fenntartva elsődlegesen indítványozta az ítélet hatályon kívül helyezését, mert az oly mértékben megalapozatlan az indokolási kötelezettség hiányos teljesítése és a tényállás felderítetlensége miatt, hogy azt a másodfokú eljárásban orvosolni nem lehet. [210] Amennyiben az ítélőtábla úgy ítélné meg, hogy a hiányosságok a másodfokú eljárás keretében is pótolhatók akkor indítványozta, hogy ügyfelét a terhére rótt vád alól az ítélőtábla bizonyítottság hiányában mentse fel. [211] Harmadlagosan - amennyiben az ítélőtábla a védelem álláspontjával nem ért egyet - úgy a kiszabott büntetés enyhítését kérte. E körben hivatkozott arra, hogy az eljárás rendkívül hosszú ideje folyik, amely védencét igen megterhelte. Munkahelye bizalmi jellegű, amit végrehajtandó szabadságvesztés esetén elveszítene és a gyerekéről való gondoskodást is. Jelezte, hogy védence az ítélet szerint a bűncselekményt bűnsegédként követte el, büntetlen előéletű, se előtte, se azóta eljárás vele szemben nem indult. Mindezekre figyelemmel a kiszabott szabadságvesztés mértékének jelentős enyhítését a végrehajtás felfüggesztését és előzetes mentesítésben való részesítését kérte. [212] terhelt11 XI. rendű vádlott védője kérte az ítélőtáblát, hogy az ügyészség súlyosításra vonatkozó fellebbezését utasítsa el. [213] Indokolása szerint az elkövetett bűncselekmény, valamint a meghozott elsőfokú ítélet óta kirívóan hosszú idő telt el - amely az elévülési időhöz közelít -, az általánostól jelentősen eltérően indokolja az elsőfokú bíróság által meghozott ítéletet. A vádlott hosszú idő óta folyamatosan büntetőeljárás hatálya alatt áll, amely mindennapi életét jelentősen befolyásolta, nehezítette, az eljárási cselekményeket minden alkalommal megjelent. Idős korára tekintettel a büntetőeljárás az egészségi állapotát megviselte, folyamatos orvosi kezelésre szorul. Mindez a körülmény is alátámasztja, hogy a bíróság helyes döntést hozott, semmi nem indokolja az súlyosbítást. [214] Terhelt15 XV. rendű vádlottat védőjének írásbeli észrevétele szerint a büntetéssel elérendő célok az elsőfokú büntetés alkalmazásával megfelelőek. Az ügyészség előzetes mentesítésre vonatkozó fellebbezésében az eddig előadottakkal szemben nem indokolta, mit tekint a vádlott vonatkozásában a bűncselekmény tárgyi súlyának, a személyében rejlő társadalomra veszélyességnek, és melyek a pontos büntetési célok. Az elsőfokú bíróság kellő súllyal vette figyelembe a helyesen felsorolt enyhítő körülményeket, ahogyan azt is, hogy nem volt súlyosító körülmény. A 2006-os elkövetéshez képes 17 év telt Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 35 el, az előzetes mentesítésre az időmúláson és a hosszú tartamú büntetőeljáráson túl érdemesíti az eljárás alatti és azóta is büntetlen előélete. [215] Terhelt16 XVI. rendű vádlott védője írásbeli észrevételében az ügyészi fellebbezés indokolásával szemben előadta, a vádlott az ügy anyagi terhelése és a 16 éve tartó rendszeres tárgyaláson való megjelenés miatt, az eljárás mielőbbi lezárása érdekében vette tudomásul az elsőfokú ítéletet. A hosszas büntetőeljárás hatálya alatt álló vádlottra nehezedő nyomás egész életét, jövő-építését folyamatosan keserítette, ennek ellenére szakmai végzettséget szerzett, postásként dolgozik, családban él, két kiskorú gyermeke eltartója. Családját is megviselte az évek óta tartó eljárás, szülei súlyos, krónikus betegségben szenvednek. A vádlott jóhiszeműen, tisztességes vállalkozásban bízva, hiszékenyen került az ügybe és mikor felmérte, hogy itt nincs keresnivalója, rövid idő alatt kilépett. [216] A védő beadványában megjelölte a vádlott aktuális személyi körülményeit, miszerint a vádlott havi keresete bruttó 270.000 Ft, 2007. óta postai vezetőként dolgozik, szakirányú végzettséget szerzett, 2007. óta cégben tulajdonosi, illetve képviselői státusza, jogköre nem volt. A cég17-ből saját elhatározásból távozott 2007-ben, a büntetőügy kezdetekor már nem volt kapcsolata az őt érintő cégekkel és személyekkel. Az alanyi körülményeket is figyelembe véve esetében nem tekinthető az elsőfokú ítélet indokolatlanul súlytalannak, ezért az elsőfokú ítélet enyhítését vagy helybenhagyását kérte. [217] Terhelt19 XVIII. rendű vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolása szerint védence vonatkozásában sem a költségvetési csalás bűntette, sem a hamis magánokirat felhasználása vétsége nem nyert bizonyítást. [218] Előadta, hogy a vállalkozás beindításához a használt ruha mennyiséget az cég19 Kft. megvásárolta, az ehhez szükséges pénzt ő és terhelt12 bocsátotta rendelkezésre. A készlet értéke húszmillió forint volt, melyből védence saját forrásból nyolcmillió forintot vett ki a bankból bizonyíthatóan. [219] Vitatta a vádlott terhére rótt kár mint eredmény összegét, mivel az Áfa törvény értelmében jogosan gyakorolta adólevonási jogát az cég19 Kft. A gazdasági tevékenység gyakorlása során védencét ügyvezetőként nem jogtalan haszonszerzés motiválta, hanem jogszerű, a számviteli szabályoknak megfelelő piacorientált tevékenység. Minden befogadott számlát követte valós gazdasági esemény, illetve az áruk továbbszámlázása is megfelelt a használt ruhák kiszállításának és eladásának. [220] Felhívta a figyelmet, hogy a vádlott az előadásokat követően bizonyíthatóan sem profitot, sem osztalékot nem vett ki a cégből, a visszautalt áfát sem, sőt a minimális költségen kívül minden bevételből további készletet vásárolt. [221] Az árukészlet rendelkezésre állt és folyamatosan mozgott, az cég19 Kft. első raktára az Unió utcában volt, ahol tanú62 ügyvezetővel tartották a kapcsolatot, ezt igazolja tanú11 és tanú62 vallomása. Ezt követően 2008-ban költöztek a cím5 útra. Itt már több havi bérlet elmaradás volt, ami abból adódott, hogy a pénzük elfogyott, mert mindent Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 36 visszaforgattak. A folyamatos eladásokból és vásárlásokból megközelíthetetlen harmincmillió forintos árukészlete halmozódott fel, amelyet a bérbeadó cég önhatalmúlag zárolt. [222] A védencével kapcsolatos tudati elemek hiányára bizonyítékként hívta fel az általa megjelölt lehallgatási jegyzőkönyvben rögzített beszélgetéseket tanú103 raktárvezetőt illetően. [223] Hangsúlyozta, védencének semmilyen vagyon-növekedése vagy haszna nem volt a félresikerült üzlet következtében, ami áfa tartalmat jóváírtak a cég részére azt sem vette ki, hanem áruvásárlásra költötte. [224] A védő szerint a bíróság ugyan eleget tett bizonyíték értékelő tevékenységének, viszont a bizonyítékokat egyenként, illetve összességében vizsgálva védence tekintetében tényből tényre helytelenül következtetett. Kérte ezért a másodfokú bíróságot a rendelkezésre álló bizonyítékok külön-külön, illetve összefüggéseiben további értékelésére, amely alkalmas lehet védence büntetőjogi felelősségének kizárása, illetve a törvény szerinti minimális szankció alkalmazására. [225] Védence személyi körülményeit illetően hivatkozott arra, hogy egy kiskorú gyermek édesapja, szűkös anyagi körülmények között él, idült betegségei továbbra is fennállnak. [226] A fentiekre figyelemmel elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és védencének bizonyítottság hiányában történő felmentését kérte, másodlagosan az enyhítő körülményekre és elsősorban a rendkívüli időmúlására tekintettel a törvény szerinti minimális szankció, kizárólag pénzbüntetés alkalmazását indítványozta. [227] Terhelt21 XX. rendű vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában elsősorban a védencét terhelő bizonyítékok hiányát hangsúlyozta. [228] Sérelmezte, hogy a vádhatóság az egyes vádlottak vonatkozásában a terhelő bizonyítékokat egységesen kezelte, figyelmen kívül hagyva, hogy az az adott vádlott vonatkozásában fennáll-e vagy sem. [229] A váddal ellentétben nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy védence bárkinek is listát átadott volna, és terhelt8 VIII.r. vádlottal nem is ismerték egymást. [230] A védő hivatkozott Terhelt7 VII. rendű vádlott vallomására, miszerint a kezdeti időszakban valós tevékenységet folytattak, márpedig védence pontosan a kezdeti, 2006. és 2007-es évben összesen három negyedév vonatkozásában végzett tevékenységet, azt pedig, hogy a valós gazdasági tevékenységet lefedő időszak mikor ért véget senki nem tudta megjelölni. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 37 [231] Rámutatott arra is, hogy a vádiratban foglaltakkal ellentétben nyomozati iratok tanúsága szerint a terhelt5 V.r. vádlottnál lefolytatott házkutatás alapján nem találtak a cég10. vonatkozásában könyvelési anyagot vagy egyéb dokumentumot, a cég a lefoglalt szervezeti ábrák egyikén sem szerepel. [232] Részletezte továbbá, hogy a Kft. könyvelését nem tanú3 végezte, a cégnek a vádban szereplő raktárak egyikében sem volt érdekeltsége, a raktározást saját ingatlanán végezte, a NAV az átfogó ellenőrzése során rögzítette is a bálás ruhák meglétét. [233] A védő utalt arra is, hogy a lehallgatási jegyzőkönyvekben ügyfele vonatkozásában semmilyen terhelő adat nem található, a cég társasági szerződését nem terhelt6 VI.r. vádlott készítette és jegyezte ellen, a banki alkalmazottak ügyfele, vagy a cég10. nevét meg sem említették. [234] értelmezhető. Végül a valós, alátámasztott elkövetési érték hiányában a minősítés sem [235] A védő előadta, hogy az APEH illetékes szerve által 2007. május 25. napján végzett utólagos adómegállapítási eljárás és helyszíni szemle tartása során hozott határozatban mindösszesen 50.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, a helyszíni szemle tartalmazta a rendelkezésre álló áruk listáját és szállítóeszközt is. Utóbbi anyagot ismételten csatolta. [236] A vádlott érdekkörén kívül felmerült jelentős időmúlásra, büntetlen előéletére és az elsőfokú ítélet óta is fennálló büntetlenségére, egy kiskorú gyermekére, valamint a hiányos tényállásra és a kárérték pontos meghatározása hiányára figyelemmel elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a vádlott felmentését kérte, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, az ítélet súlyosítására irányuló ügyészi indítvány elutasításával egyetemben. Másodlagos kérelmével kapcsolatban előadta, annak indoka nem a bűncselekmény beismerése, hanem az esetleges új eljárás lefolytatása alatt a vádlott egyébként is megrendült egészségének várható további súlyos fokú romlása. [237] A Fővárosi Ítélőtábla a 2023. május 16. napján kelt 2.Bf.35/2023/39. számú végzésével Terhelt10 X. r. vádlottal szemben az eljárást megszüntette és vele szemben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, figyelemmel arra, hogy a X. r. vádlott 2022. november 25. napján meghalt. [238] A másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezésre nyilvános ülést tűzött ki a Be. 599. §-a alapján, bizonyítás felvétele céljából tárgyalás tartásának szükségessége nem merült fel. [239] A nyilvános ülésen jelenlévő ügyészség képviselője az írásbeli átirattal egyezően szólalt fel, az abban foglalt valamennyi indítványt fenntartva az elsőfokú ítélet valamennyi vádlott tekintetében való megváltoztatását kérve. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 38 [240] Terhelt1 I. rendű vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolását fenntartva azt emelte ki, hogy a vádiratban az üzletszerűség nem volt a védence terhére róva. [241] Sérelmezte, hogy nem került tisztázásra, mely magatartási elemek merítették ki a bűnszövetség fogalmát, és bár vallomás igazolta, hogy folyt valódi kereskedés a cselekmények kezdetén 2006-ban, a bíróság ebből mégsem vont le védence számára kedvező következtetést. [242] Jelezte, hogy több személy és cég szerepe, cselekvősége nem került tisztázásra az eljárás során. [243] Sérelmezte azt is, hogy a történeti tényállásban hiányzik annak elválasztása, hogy mi történt a használt ruhával és mi az új ruhával, márpedig védence csak utóbbival foglalkozott. [244] Hivatkozott arra, hogy körhinta csalás esetén van árumozgás, az árunak vissza kell kerülnie az eredeti eladóhoz számlákkal kísérve, ebben az ügyben ilyen bizonyítékot azonban nem sikerült feltárni. Az okirati bizonyítékokkal ellentétes az a következtetés, hogy nem volt árumozgás, a fiktívitásra vonatkozó ítéleti következtetés iratellenes. [245] A védő a bűnösség megállapítása esetén kérte különös súllyal figyelembe venni az időmúlást, és jelezte védence az adóigazgatási eljárás következtében 5 éven át korlátozva volt abban, hogy céget vezessen, ügyvezető legyen. [246] Terhelt2 II. rendű vádlott védelmében eljáró ügyvéd az ügyészi fellebbezésre tett írásbeli észrevételét fenntartotta, azt nem kívánta megismételni. Kiemelte, hogy a másodfokú eljárásban az elsőfokú ítélet megszületése óta nem merült fel olyan körülmény, bizonyíték mely az elsőfokú ítéletet védence vonatkozásában jogellenessé tenné, a törvényszék helyesen rögzítette ítéletében azt a tényt, hogy a II.r. vádlott nem vett részt a cselekményben és az ügyvezetésben. [247] Az ügyészség továbbá tévesen állítja, hogy védence és I. rendű vádlott házastársak voltak, így az abból levont következtetés is helytelen. [248] tartását A védő az ügyészi fellebbezés elutasítását és az elsőfokú ítélet hatályban kérte. [249] Terhelt3 III. rendű vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolását fenntartva hangsúlyozta, védence nem követett el bűncselekményt, ha mégis, akkor is legfeljebb jelentéktelen epizódszereplő volt. [250] Az eljárásban védencét senki nem terhelte, lényegében nem is ismerték, legfeljebb lánya neve merült fel többször az eljárás során. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 39 [251] Az elsőfokú ítélet iratellenesen állítja, hogy védence NAV vizsgálatokban közreműködött, I. rendű vádlott vallomása pedig a tényleges gazdasági tevékenységet igazolja. [252] Bűnösség megállapítása esetén enyhítő körülményként kérte figyelembe venni védence életkorát, egészségi állapotát, súlyos csípőficamát és a jelentős időmúlást. Mindenre tekintettel lényegesen rövidebb szabadságvesztés és próbaidő indokolt, emellett védence vagyoni helyzetére figyelemmel kérte a pénzbüntetés mérséklését és hosszabb részletfizetés engedélyezését is. [253] Terhelt4 IV. rendű vádlott védője a nyilvános ülésen hangsúlyozta, hogy védence több mint 10 éve van eljárás hatálya alatt, korábbi munkahelyén az eljárás miatt nem tudott tovább dolgozni, jelenlegi munkájához is szükséges az erkölcsi bizonyítvány. Kiemelte, hogy ügyfele minden tárgyaláson megjelent az időmúlás neki nem róható fel. [254] Az ügyészség által indítványozott előzetes mentesítés mellőzését ennyi idő elteltével értelmetlennek nevezte azzal, hogy oly mértékben tenné lehetetlenné a munkában való részvételét, amelyre nem szolgált rá. [255] A foglalkozástól eltiltást továbbá semmi nem indokolja, ezért kérte az ügyészi indítvány teljes elutasítását. [256] Terhelt5 V. rendű vádlott védője perbeszédében az írásbeli fellebbezésben foglaltakat változatlanul fenntartotta kiemelve, hogy az elsőfokú ítélet felderítetlen, felülvizsgálatra alkalmatlan. [257] Az írásbelivel egyezően fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság több tanúvallomást, illetve okirati bizonyítékot nem vont mérlegelési körébe, így a külföldön való tartózkodások tényét sem. [258] Sérelmezte, hogy a törvényszék bizonyítási indítványoknak sem adott helyt és azok elutasítását nem indokolta meg kellően. [259] A vádhatósággal szemben az elsőfokú bíróság azt a megállapítást tette, hogy a társaságok egyáltalán nem folytattak valós gazdasági tevékenységet, állítva, hogy az árut körbe utaztatták, ugyanakkor arra nézve, hogy az áru visszakerült volna újabb utaztatás útján, semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre. [260] Nem vette figyelembe a nyomozóhatóság és így a szakértő sem, hogy a társaságok egy része más beszerzési forrással is rendelkezett, az innen származó ügyleteket senki nem nyilvánította fiktívnek. Ezektől a cégektől minimum 140 millió forintértékben került áru megvásárlására, a nyomozóhatóságnak vizsgálni kellett volna, hogy ez az áru jutott-e tovább a vádlotti társaságok között. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 40 [261] A szakértői megállapítás tévességét már a tárgyalási szakban jelezték, a bíróság által felkért törvényszéki tanácsadó is megállapította, hogy a könyvelési anyag hiányos, a vád számszaki hibát tartalmaz. [262] Az elsőfokú bíróság olyan kirívó mértékű iratellenes megállapítást tett és logikai hibát vétett, tévesen következtetett és indokolási kötelezettségének sem tett eleget, mely nagymértékben hozzájárult az ítéletet megalapozatlanságához. [263] Az ítélet hiányosságai másodfokú eljárásban nem orvosolhatók, mert széles körű bizonyítás felvételére lenne szükség, ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. [264] Egyebekben az írásbeli fellebbezésben foglaltakat és indítványait változatlan formában tartotta fenn. [265] Terhelt6 VI. rendű vádlott védelmében felszólaló védő az írásbeli fellebbezésben foglaltakat változatlanul fenntartotta. [266] Kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet hiányos tényálláson alapul, iratellenes megállapításokat és téves következtetéseket tartalmaz. Hiányos a tényállás, mert elkövetési magatartásként az ügyvédi szokásos tevékenységet rója védencének, amely nem alapozza meg azt, hogy bűncselekmény elkövetésében vett részt. Bűncselekményben való részvételét igazoló konkrét elkövetési magatartás leírása nem került és a bíróság nem fejtette ki, hogy a bűncselekményben való közreműködése mit takar. [267] Hangsúlyozta, hogy a vádlottak többsége nem tett terhelő vallomást a védencére és a lehallgatási anyag sem tartalmaz olyan adatot, amely a jogi ügyek intézésén túlmutatna. Az elsőfokú bíróság egy laza és hiányos, láncolati szemekkel nem rendelkező halmazból próbált következtetéseket levonni, a bizonyítékok azonban nem alkalmasak a bűnösség megállapítására. [268] Hangsúlyozta védence a vádbeli időben több más gazdasági társaságnál is ugyanazt a tevékenységet látta el, mint a vádbeli cégek esetében, ahol fel sem merült, hogy bűncselekményt követne el. [269] Az enyhítésre irányuló fellebbezést illetően utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság sem a jelentős időmúlást, sem az eljárás hatálya alatt állást nem vette kellően figyelembe. Védence az eljárás alatt munkavégzésben akadályozva volt, feladni kényszerült hivatását, ami pedig épp elég nagy súlyú büntetés számára. Időközben 2 gyermeke született, akiknek tartásáról gondoskodik, felesége súlyos beteg, dolgozni nem tud, így védencére hárul nagyobb rész a család fenntartásából és a gyerekek eltartásából. Az enyhítő körülmények számára és súlyára tekintettel a kiszabott büntetés jelentős enyhítése indokolt. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.35/2023/58-II. 41 [270] terhelt7 VII. rendű vádlott védője perbeszédében hivatkozott arra, hogy fellebbezését enyhítés érdekében terjesztette elő. [271] Jelentős enyhítő körülmény az időmúlás, védence ténybeli beismerő vallomása, a bűnsegédi minősége, és az, hogy több cselekmény kísérleti szakban maradt. Hangsúlyozta, hogy a vádlott 14 éve áll büntetőeljárás hatálya alatt, ezt a jelentős időmúlás és az egyéb enyhítő körülményeket figyelembe véve letöltendő szabadságvesztés kiszabására nem kerülhetett volna sor. A védő által csatolt születési anyakönyvi kivonat szerint védencének 2023. február 8-án gyermeke született, csatolta továbbá a vádlott feleségének személyi jövedelemadó bevallását, mely igazolja, hogy milyen bevételeket realizált 2022-ben, lényegében gyermekük születése óta bevétele, jövedelme a családi pótlékon kívül nincs. VII. rendű vádlott állandó munkahellyel rendelkezik, havi rendszeres jövedelme 1.800 euró, mely összegből neki egyedül kell eltartani a családját. Letöltendő börtönbüntetés kiszabása esetén az egész család ellehetetlenülne, létfenntartásukat nem tudnák biztosítani. A csatolt ambuláns lap szerint a vádlottnak olyan súlyos alvászavara van, hogy fizikai tevékenységet nem tud végezni. Minderre tekintettel a büntetés olyan enyhítésére tett indítványt, mely lehetővé teszi a szabadságvesztés felfüggesztését. [272] Terhelt8 VIII. rendű vádlott védője a rendkívüli időmúlásra figyelemmel az ügyész indítvány elutasítását kérte. [273] Terhelt9 IX. rendű vádlott védője perbeszédében hangsúlyozta, hogy védencét az eljárás elhúzódása rendkívül megterhelte. [274] Írásbeli fellebbezését fenntartva mutatott rá, hog

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.