Bfv.1367/2020/7 – Kúria

(3)bekezdésében foglalt kötelező rendelkezés ellenére a terhelttel szemben nem szabott ki foglalkozástól eltiltást. Kúria ítélete Az ügy száma: Bfv.III.1.367/2020/

1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Molnár Ferencné dr., a tanács elnöke Dr. Varga Eszter, előadó bíró Dr. Márki Zoltán, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
2. május
3. Az ügy tárgya: rablás bűntette és más bűncselekmény Terhelt: I. rendű Első fok: Ózdi Járásbíróság, 11.B.70/2018/36., ítélet, tárgyalás,
4. október
5. Másodfok: Miskolci Törvényszék, 7.Bf.805/2018/13., ítélet, nyilvános ülés,
6. február
7. Kúria 3.Bfv.1.367/2020/7 2 Az indítvány előterjesztője: az I. rendű terhelt Az indítvány iránya: az I. rendű terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a rablás bűntette és más bűncselekmény miatt I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva az Ózdi Járásbíróság 11.B.70/2018/
8. számú, illetőleg a Miskolci Törvényszék 7.Bf.805/2018/
9. számú ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatja: az I. rendű terheltet a társtettesként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége miatt emelt vád alól [Btk.
10. §

(1)bekezdés a) pont] felmenti, a halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg. A szabadságvesztésbe a jogerősen kiszabott és a másodfokú ítélet jogerőre emelkedése óta a mai napig végrehajtott szabadságvesztést beszámítja. Egyebekben a megtámadott határozatot az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] Az Ózdi Járásbíróság a 2018. október 15. napján kihirdetett 11.B.70/2018/36. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pont I. fordulat,

(3)bekezdés g) pont], társtettesként elkövetett Kúria 3.Bfv.1.367/2020/7 3 okirattal visszaélés vétségében [Btk. 346. §

(1)bekezdés c) pont I. fordulat] és társtettesként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében [Btk. 393. §

(1)bekezdés a) pont]. Ezért az I. rendű terheltet mint visszaesőt halmazati büntetésül 8 év szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani és megállapította, hogy abból az I. rendű terhelt a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámítani rendelte az I. rendű terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. [2] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. február 13. napján kihirdetett 7.Bf.805/2018/13. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy az I. rendű terhelt által társtettesként elkövetett rablás bűntettét a Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pont I. fordulata szerint minősítette. Az I. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés mértékét 6 évre enyhítette. Pontosította a bűnügyi költség összegét. Egyebekben az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. II. [3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. [4] Indokai szerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével, törvénysértően minősítette rablásként a bűncselekményt, ami álláspontja szerint helyesen kifosztásként vagy lopásként minősül. [5] Kifejtette, hogy lopási szándékkal indult el otthonról, hogy élelmet tudjon adni a gyermekeinek. A sértettet ő nem rántotta el, hanem szerencsétlen módon véletlenül elcsúszott, ezért került a földre. [6] Álláspontja szerint a cselekményét tévesen minősítette a bíróság rablás bűntetteként, mivel ő nem alkalmazott erőszakot a sértettel szemben, csak a táskáját ragadta meg, mely elegendő volt ahhoz, hogy a vékonyabb testalkatú sértett a földre kerüljön. [7] Az indítványozó sérelmezte azt is, hogy annak ellenére, hogy a szándéka nem terjedt ki az okirattal visszaélésre és a készpénzhelyettesítő-fizetési eszközzel visszaélésre – az iratokat rögtön eldobta –, mégis bűnösnek mondta ki őt a bíróság ezen bűncselkeményekben is. [8] Álláspontja szerint a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajthatósága elévült, így a bíróság nem rendelhette volna el annak végrehajtását. Kúria 3.Bfv.1.367/2020/7 4 [9] Mindezek alapján az I. rendű terhelt a jogerős ítélet megváltoztatását indítványozta akként, hogy a Kúria a bűnösségét rablás helyett elsődlegesen lopás vétségében, másodlagosan kifosztás bűntettében állapítsa meg, valamint az okirattal visszaélés, és a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének vádja alól mentse fel, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását mellőzze, és a kiszabott szabadságvesztés tartamát lényegesen enyhítse. [10] A Legfőbb Ügyészség BF.32/2021/2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaposnak tartotta. [11] Az ügyész kifejtette, hogy a Be. 650. §

(1)bekezdés c) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható. A Be.

1. §
2. pontja szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének hatályon kívül helyezéséről. Ezért a felfüggesztett szabadságvesztés utólagos végrehajtása elrendelésének vitatása, még annak valósága esetén sem képezheti felülvizsgálat tárgyát, így az törvényben kizárt. [12] Álláspontja szerint az indítványnak a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységét, ezen keresztül a cselekmény jogi minősítésének helyességét vitató része felülvizsgálat tárgya nem lehet, az indítvány ezen részében is törvényben kizárt. [13] Hivatkozott arra, hogy az I. rendű terhelt a sértett értékkel bíró dolgainak megszerzése érdekében, az azokat tartalmazó táskára, szatyorra kifejtett fizikai támadása a sértett személyére is áttevődött, nála nyolc napon belül gyógyuló sérülés is keletkezett. Ez a sértettel szembeni fizikai támadás lenyűgöző erejű volt, ezáltal a rablás törvényi tényállása szerinti erőszak megállapítására alkalmas. Mindezek alapján az I. rendű terhelt terhére rótt erőszakos vagyon elleni bűncselekmény rabláskénti minősítése törvényes. [14] Kifejtette, hogy az I. rendű terhelt és társa a sértett táskájának erőszakkal történő elvételével egyidejűleg az abban lévő, és az ítéleti tényállás szerinti közokiratokat is elvette, ezáltal a Btk.
3. §

(1)bekezdés c) pont I. fordulata szerinti közokirattal visszaélés vétségének társtettesei. [15] Az ügyész álláspontja szerint a törzsvásárlói pontgyűjtő kártya a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontjában meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz fogalmának nem felel meg, így annak elvétele bűncselekményt nem valósít meg. [16] Az ügyész indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot változtassa meg, az I. rendű terheltet a társtettesként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége alól bűncselekmény hiányában mentse fel, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapítsa meg, egyebekben az I. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. III. Kúria 3.Bfv.1.367/2020/7 [17] 5 Az I. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa a következő szerint alapos. [18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. A Be.
2. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. [19] Kétségtelen, hogy a Be.
3. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. [20] A Be. 659. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [21] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. rendű terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pont I. fordulat] és társtettesként elkövetett okirattal visszaélés vétségében [Btk. 346. §

(1)bekezdés c) pont I. fordulat] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is. Ami a cselekmény jogi minősítését illeti, az a következő. [22] A Btk. 365. §

(1)bekezdése szerint rablást követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből

1. a)valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy
2. b)öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi. [23] Jelen ügyben – értelemszerűen – az
3. a)pont I. fordulatnak van jelentősége, fenyegetés nem történt (az I. rendű terhelt szó nélkül, rögtönösen cselekedett), és a sértett öntudatlan, vagy védekezésre képtelen állapotba helyezéséről sincs szó. [24] A rablás összetett bűncselekmény, egyrészt vagyon, másrészt személy elleni bűncselekmény. Az elkövető számára idegen dolog jogtalan eltulajdonítása a lopáshoz képest akként történik, hogy a mástól elvétel végett személy elleni erőszakos cselekményt is elkövet, azaz az elvétel módja az, amely a rablást megkülönbözteti a lopástól. [25] Az erőszak – értelemszerűen – fizikai ráhatást, támadást jelent. Rablás esetében pedig az erőszak fogalmán az a magatartás értendő, amely a sértett személye ellen irányul, és annak ellenállását fizikailag küzdi le. Kúria 3.Bfv.1.367/2020/7 6 [26] Az erőszak akkor dolog elleni – s ekként nem esik a rablási erőszak fogalma alá –, ha közvetlenül az elvenni kívánt dolog ellen irányul. Ha azonban az egyébként kezdetben dolog elleni erőszak már a sértett ellenállásának megtörését, leküzdését vagy egyben azt is szolgálja, és ezt követi az elvétel, akkor rablási erőszakról van szó. [27] Ilyenkor, bár nem jön létre közvetlen testi érintkezés az elkövető és a sértett között, az elkövető dologra gyakorolt magatartása egyben – a dolog révén – közvetlenül a megtámadott személy testére is fizikai ráhatást valósít meg. Ez esetben tehát – az egyidejűség folytán – az erőszak nem csupán a dologra, hanem közvetlenül a sértett személyére, vagy arra is irányul. [28] A sértett ellenszegülése esetében ugyanis az eltulajdonítani szándékolt dolog már nem csupán a terhelt által kifejtett erőszakot, hanem egyidejűleg a sértett ellenállását is közvetíti, amit a terhelt nyilvánvalóan észlel. Ehhez képest, ha folytatja addigi magatartását, akkor tudatában van, hogy az már nem, vagy nem csak a dolog megragadása és elmozdítása (elvétele), hanem a sértett ellenállásának leküzdése. Ekként fizikai ráhatása közvetlenül a sértett személye – élete vagy testi épsége – ellen irányul. Rángató, megrántó magatartása, már nem csupán a dolog ellen irányul, hanem egyben a sértettet lerántja. [29] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a támadás, az erőszak vis absoluta jellege nem a védekezés eredményességének vagy eredménytelenségének a függvénye, azaz az erőszaknak nem önmagában, hanem a sértetthez való viszonylatában kell vis absolutának lennie (BH 292/2019., Bfv.III.800/2010/8.). [30] Az irányadó tényállás a következőket rögzíti: – az I. rendű terhelt a II. rendű terhelttel 2017. december 3-án reggel 7 óra 45 perc körüli időben gyalogosan haladt a kereszteződésében lévő körforgalom irányából a piac felé, amikor felfigyeltek a 63 éves sértettre, – a terheltek észlelték, hogy a sértett jobb vállán egy táska, a bal kezében pedig egy szatyor van, és feltételezték, hogy azokban készpénz vagy egyéb értékesíthető tárgy található, – a terheltek könnyű prédának gondolták az alacsony termetű és vékony testalkatú asszonyt, ezért elhatározták, hogy megtámadják a sértettet, elveszik a nála lévő táskát és szatyrot, – amikor a terheltek a sértetthez értek, hirtelen közrefogták, az I. rendű terhelt határozott mozdulattal megragadta a sértettnél lévő válltáskát és szatyrot, azokat megrántotta olyan erővel, hogy a sértett a földre zuhant, – a sértett a szatyorba kapaszkodva még megpróbálta menteni az értékeit, de az I. rendű terhelt a testi erőfölényét kihasználva magával ragadta a táskát és a szatyrot, majd sietősen elmenekültek. Kúria 3.Bfv.1.367/2020/7 7 [31] Az irányadó tényállás alapján kétségtelen, hogy az I. rendű terhelt magatartásának célja a sértett táskájának és szatyrának az eltulajdonítása volt. [32] Az I. rendű terhelt előbb megragadta a sértett vállán lévő táskát és a kézben tartott szatyrát, majd azokat olyan erővel rántotta meg, hogy a sértett a földre zuhant. Az I. rendű terhelt megrántó magatartásával kifejtett erő tehát kibillentette a sértettet az egyensúlyából, elvesztette fizikai uralmát önmaga fölött, elesett. [33] A terhelt magatartása azonban éppen azért maradt először eredménytelenül, mert a sértett ellenállásába ütközött. A sértett ugyanis a szatyorba kapaszkodva próbálta menteni az értékeit. Ehhez képest a táska megszerzése végett a sértett ellenállását is le kellett küzdeni, amit az I. rendű terhelt tudata átfogott, mivel erőfölényét kihasználva magával ragadta a táskát és a szatyrot. [34] Kétségtelen, hogy a rabláshoz megkívánt (személy elleni) erőszak mértéke szempontjából nem elégséges az akaratot hajlító hatás. A rablási erőszaknak a sértett akarata megtörésére, illetve védekezése, ellenállása leküzdésére kell alkalmasnak lennie. Ennek (vagyis a vis absolutának) azonban nincs objektív, abszolút mértéke; amellett, hogy az akaratot hajlító erőszak nem elégséges, nem elvárás az akaratot teljesen megsemmisítő erőszak. [35] Rablási erőszak kapcsán elvárás az, hogy legalább általában véve alkalmas legyen a sértett ellenállásának leküzdésére. Nem hagyható figyelmen kívül jelen ügyben a gyengébb nemhez tartozó, 63 éves, alacsony és vékony testalkatú sértettel szembeni elkövetés. Ezen – az I. rendű terhelt adottságaihoz mérten az elkövetés szempontjából előnyös, azt nyilvánvalóan könnyítő – körülmények kiválasztása pedig értelemszerűen mindig az elkövetőn, a támadón múlik. [36] A rablás kapcsán az alkalmazott személy elleni erőszak intenzitása vizsgálatának csak abból a szempontból van jelentősége, hogy az erőszak alkalmas volt-e általában véve az ellenállás megtörésére, és valóban az elvétel célzata mozgatta-e. Ez jelen ügyben nem volt kérdéses. Az I. rendű terhelt magatartásának következtében a sértett egyensúlyát vesztve a földre esett, ahol még próbált kapaszkodni a táskába és a szatyorba. A sértett földre zuhanása – azon túlmenően, hogy közvetlen testi épség elleni erőszak – egyben azt is jelenti, hogy az I. rendű terhelt fizikai ráhatása a sértett akaratát nem csupán hajlította, hanem megtörte. A földön fekvő sértett mozgását – nyilvánvalóan – az I. rendű terhelt uralta. Mindezek alapján a rabláshoz megkívánt célú, mivoltú és mértékű erőszakot a sértett személyére közvetlenül, akaratlagosan alkalmazta az I. rendű terhelt, s ezáltal szerezte meg a sértett táskáját és szatyrát. [37] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. §

(1)bekezdés a) I. fordulat] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is. Kúria 3.Bfv.1.367/2020/7 8 [38] Az indítvány kifogásolta az okirattal visszaélés vétsége kapcsán azt, hogy az okiratokat csupán rövid ideig tartotta birtokában, azokat rögtön a megszerzést követően az I. rendű terhelt egy kukába dobta. [39] A Btk. 370. §

(2)bekezdés

1. b)pont
2. be)alpontja szerint a lopás bűncselekményének minősítő körülménye, ha egy vagy több közokirat, magánokirat vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz egyidejű elvételével valósul meg. [40] A Btk. 365. §

(1)bekezdése szerinti rablás ilyen minősítő körülményt nem tartalmaz, a közokirat, magánokirat vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz egyidejű elvétele során törvényi egység nem keletkezik. [41] Ennek kapcsán a Kúria rámutat a következőkre. [42] A rablás elkövetési tárgya ugyanúgy, mint a lopásnál, idegen dolog. Ugyanakkor a dolog értéke rablás esetében – a jelentős, illetve különösen nagy vagy ezt meghaladó érték esetét kivéve – közömbös, jelentősége az elvétel módjának van. [43] Ehhez képest, amennyiben az elvétel egyidejűleg okiratra nézve is megvalósul, úgy vizsgálni kell az elkövetésben megnyilvánuló cselekmény tényállásszerűségét. [44] Okirat esetében az elvétel önmagában ténylegesen még nem jelent megszerzést, a közokirat megszerzéséhez az is szükséges, hogy a legalább eshetőleges szándékkal elvett közokiratot az elkövető viszonylag tartósan birtokolja. [45] A Btk. korábbi – 2014. május 2. napját megelőző – 346. §-a törvényi tényállásának megszövegezéséből következően az akkori bírói gyakorlat szerint, amennyiben az elkövető a lopott táskával, tárcával együtt az abban szokásosan elhelyezett közokiratokat is – akár meggyőződve azok létéről, akár nem – elvette, azonban azok birtoklásával rövid időn belül, a sértetthez történő visszajutást lehetővé tévő módon felhagyott, a megszerzésre irányuló, legalább eshetőleges szándék nem volt megállapítható. [46] Ugyanakkor a jelen cselekmény elkövetése idején – 2017. december 3. napján – hatályos Btk. 346. §

(1)bekezdés c) pontja már nem a megszerzést tartalmazza elkövetői magatartásként, hanem a jogtalan elvételt, így a két fogalom közötti különbözőség közömbös. [47] Jelen esetben az okirattal visszaélés bűncselekménye a sértett táskájában lévő közokiratok (személyi igazolvány, lakcím kártya, adóazonosító jelről kiállított igazolvány, TAJ-kártya, pedagógus igazolvány, hatósági bizonyítvány) elvételével befejezetté vált függetlenül attól, hogy mi lett az okiratok további, későbbi sorsa. [48] A rablás esetén az okirattal visszaélés – ellentétben a lopással – önálló bűncselekményt valósít meg. Kúria 3.Bfv.1.367/2020/7 9 [49] Bűncselekmény-halmazat jön létre ugyanis, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el; valódi, heterogén alaki halmazat jön létre, amikor az elkövető egyetlen magatartással különböző bűncselekményeket valósít meg. [50] Jelen ügyben erről van szó. [51] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor az I. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét a rablással bűnhalmazatban okirattal visszaélés vétségében is megállapította [Btk. 346. §

(1)bekezdés c) pont I. fordulat], és törvényes e cselekmény minősítése is. [52] A készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét érintő kifogás – amint arra a Legfőbb Ügyészség átiratában utalt – alapos. [53] A jogerős tényállás szerint a sértett táskájában volt 3 db törzsvásárlói pontgyűjtő kártya is, melyekkel a pontok levonása esetén vásárolni lehet. [54] A Btk.

1. §
2. pontja szerint készpénz-helyettesítő fizetési eszköz a hitelintézetekről szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz és a forgatható utalvány, a kincstári kártya, az utazási csekk, a kifizetőt terhelő adó mellett vagy adómentesen adható, korlátozott körű áruk vagy szolgáltatások ellenértékének kiegyenlítése céljából törvény alapján kibocsátott utalvány és a váltó, feltéve, hogy kivitelezése, kódolása vagy a rajta lévő aláírás folytán a másolás, a meghamisítás vagy a jogosulatlan felhasználás ellen védett. [55] A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
3. évi CCXXXVII. törvény
4. §

(1)55. pontja szerint készpénz-helyettesítő fizetési eszköz:

1. a)a csekk,
2. b)az elektronikus pénz,
3. c)a pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél közötti keretszerződésben meghatározott olyan személyre szabott dolog vagy eljárás, amely lehetővé teszi az ügyfél számára a fizetési megbízás megtételét. [56] Ehhez képest a törzsvásárlói pontgyűjtő kártya nem felel meg a fentiek szerinti törvényi előfeltételeknek, így az nem minősül készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek. [57] Következésképpen a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében a bűnösség megállapítása törvénysértő. Kúria 3.Bfv.1.367/2020/7 10 [58] Ezért a Kúria az Ózdi Járásbíróság 11.B.70/2018/36. számú és a Miskolci Törvényszék 7.Bf.805/2018/13. számú ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta annyiban, hogy az I. rendű terheltet felmentette a társtettesként elkövetett készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének vádja alól [Btk. 393. §

(1)bekezdés a) pont]. [59] Az I. rendű terhelttel szemben kiszabható büntetés 2 évtől 11 évig terjedő szabadságvesztés. Erre tekintettel – a bűnösségi kör szűkülése ellenére – az eljárt bíróság által alkalmazott, középmérték alatt meghatározott 6 év szabadságvesztés – miként a közügyektől eltiltás – nem törvénysértő. [60] A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata azonban nem felel meg az anyagi jogi rendelkezéseknek. Az elsőfokú bíróság az I. rendű terhelt rablási cselekményét a Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pont I. fordulatába ütköző és a

(3)bekezdés g) pontja szerint minősítette. [61] A Btk. 37. §

(3)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpont VIII. fordulata alapján a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház, ha a három évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést a rablás súlyosabban minősülő esetei [Btk. 365. §

(3)-

(4)bekezdés] miatt szabták ki. Az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát ennek megfelelően fegyházban állapította meg. A másodfokú bíróság az I. rendű terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a rablási cselekményt a Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pont I. fordulata szerint minősítette. Az enyhébb minősítésre figyelemmel enyhítette a szabadságvesztés tartamát, azonban a végrehajtási fokozatot elmulasztotta a törvénynek megfelelően megváltoztatni. [62] Ezért a Kúria a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pontja szerint börtönben határozta meg. [63] Az indítványozó sérelmezte, hogy a bíróság elrendelte az Ózdi Járásbíróság

1. április 6-án jogerős 6.B.485/2009/
2. számú ítéletével kiszabott és 3 évi próbaidőre felfüggesztett 10 hónap börtönbüntetés végrehajtását. Álláspontja szerint ezen büntetés végrehajthatósága elévült. [64] A Be.
3. §

(1)bekezdés

1. c)pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható. [65] A Be. 671. § 2. pontja alapján egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés Btk. 87. §
2. b)pontja alapján történő végrehajtásának elrendeléséről. [66] Ekként az indítvány próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését vitató része nem képezheti felülvizsgálat tárgyát, az törvényben kizárt. Kúria 3.Bfv.1.367/2020/7 11 [67] Az indítvány kifogásolta Polák Gábor tanúvallomásának, és az I. rendű terhelt javára szóló enyhítő körülmények mikénti értékelését. [68] A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy konkrét ügyben, illetve az adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli. [69] A Be. 659. §

(1)bekezdéséből következően anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége (így sem a tanúvallomás, sem a büntetéskiszabási tényezők értékelése) nem képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, illetve vizsgálható, hogy az eljárt bíróság miként értékelte a tanúvallomást, és a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket miként vette figyelembe. [70] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles – a Be. 662. §

(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel a felülvizsgálattal megtámadott határozatot megváltoztatta, és a Be. 566. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az I. rendű terheltet felmentette a társtettesként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének vádja alól, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pontja szerint börtönben határozta meg, a Btk. 92/B. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett a már végrehajtott szabadságvesztés büntetés beszámításáról. Egyebekben a megtámadott határozatot az I. rendű terhelt tekintetében a Be. 662. §

(1)bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta. IV. [71] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 6. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [72] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §

(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §

(4)bekezdés]. Budapest,

1. május
2. Molnár Ferencné dr. s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró Kiadmány hiteléül: Kúria 3.Bfv.1.367/2020/7 bírósági ügyintéző 12