Bf.235/2020/12 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdése szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntette megállapíthatóságának szempontjai abban az esetben , ha a terhelt Magyarország területéről közel 200.000 eurót kíván kivinni, amely miatt közigazgatási bíróság kiszabását helyezi vele szemben kilátásban az intézkedő pénzügyőrök. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.235/2020/

1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
2. év június hó
3. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A hivatali vesztegetés bűntette miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
4. október
5. napján kihirdetett 28.B.554/2019/
6. számú ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség az állam terhén marad. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Terhelt1 vádlottat a Fővárosi Törvényszék a
7. év október hó
8. napján kihirdetett 28.B.554/2019/
9. számú ítéletével 4 rendbeli hivatali vesztegetés bűntette [Btk.
10. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés I. fordulat] miatt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását öt évi próbaidőre felfüggesztette. A vádlottal szemben 40.000 euró erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és a terhelt a végrehajtás elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad rézének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe ugyancsak a végrehajtás elrendelése esetére beszámítani rendelte az előzetes fogva tartásban töltött időt is akként, hogy egy napi őrizetben töltött idő egy napi szabadságvesztésnek felel meg. A terheltet részben marasztalta a bűnügyi költségben, míg 330.396 Ft tekintetében megállapította, hogy a költséget az állam viseli. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére jelentett be fellebbezést a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése mellőzése és Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.235/2020/

1. 2 a vádlottal szemben pénzbüntetés, valamint közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében. [3] A vádlott védője írásban nem indokolt fellebbezést jelentett be felmentésért. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.827/2020/
2. számú átiratában az ügyész fellebbezését módosított tartalommal tartotta fenn. A tényállás személyi részét hiányosnak értékelte, mivel az elsőfokú bíróság a vádlott személyi körülményeit nem teljeskörűen rögzítette; az iratok alapján indokoltnak tartotta a tényállás kiegészítését azzal, hogy a vádlott nős, házasságából egy gyermeke született, akinek részbeni eltartásáról a vádlott köteles gondoskodni. Kérte az elsőfokú ítélet
3. oldal
4. bekezdésében szereplő közigazgatási bírság összege tekintetében tett megállapítást a tényállás részének tekinteni. Álláspontja szerint a törvényszék logikusan megindokolta, hogy a vádlotti vallomással szemben miért a tanúk vallomására, valamint az egyéb okirati bizonyítékokra alapította a tényállást. Kifejtette, hogy a tényállás megállapítása, valamint a bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság joga és kötelessége, így a releváns bizonyítékok újra értékelése útján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás felülmérlegelésére és ezen keresztül a vádlott felmentésére irányuló védői fellebbezés eredményre nem vezethet. Helytállónak ítélte a vádlott elkövetéskori tudattartalmára, ezen keresztül szándékára, továbbá a bűnösségére levont következtetést, valamint a cselekmény minősítését is. [5] Álláspontja szerint ugyanakkor - noha az elsőfokú bíróság hiánytalanul feltárta az enyhítő és súlyosító körülményeket -, a szabadságvesztés büntetés felfüggesztése törvénysértő, mert nem szolgálja a Btk.
5. §-ában írt büntetési célokat. Utalt a bűncselekmények halmazatára, a büntetés kiszabásánál irányadó középmérték tartamára, amely 4 év 6 hónap szabadságvesztésnek felel meg. Az elsőfokú bíróság ettől jelentősen, a törvényi minimum irányába tért el. Álláspontja szerint a korrupciós cselekmények tárgyi súlya és a bűnösségi körülmények értékelése semmiképpen nem vezethet a kiszabott szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztéséhez, ezért annak mellőzését, valamint közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását tartotta szükségesnek. A vagyonelkobzás intézkedés összhangban áll a 78/
6. számú BK véleményben írtakkal, ugyanakkor az elsőfokú ügyész által bejelentett fellebbezésnek a pénzbüntetés kiszabására irányuló részét nem tartotta fenn, mivel álláspontja szerint a kötelező pénzbüntetés alkalmazásának feltételei nem állnak fenn, hiszen a haszonszerzési célzat a tényállásból nem állapítható meg. Nézete szerint a büntetési célok sem indokolják a szabadságvesztés, a közügyektől eltiltás, az igen magas összegű vagyonelkobzás alkalmazása mellett a pénzbüntetés kiszabását. A kifejtettek alapján a tényállás személyi részének a kiegészítését, a szabadságvesztés büntetés végrehajtása próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzését és közügyektől eltiltás kiszabását indítványozta. [6] Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. [7] Az ítélőtábla a fellebbezéseket a
7. évi LVIII. törvény
8. §

(2)és

(4)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el figyelemmel arra, hogy nyilvános ülés kitűzését az ügyész, a vádlott és védője sem kérte. A Kormány 330/

1. (VI.21.) Korm. rendelete értelmében a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló a
2. évi LVIII. törvény 76-
3. alcíménben foglalt Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.235/2020/
4. 3 rendelkezések, köztük a tanácsülésen történő elbíráslást lehetővé tevő szabály [211 §

(2)bekezdés

1. fordulat]
2. december
3. napjáig alkalmazhatók. [8] A felülbírálat terhelt1 védője fellebbezésének tartalmára figyelemmel a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján teljes körű volt. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, melynek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, az eljárást perrendszerűen folytatta le. [9] A törvényszék az ügyben releváns bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességükben is megvizsgálta, egybevetette, majd a tényállást a logika szabályai szerinti értékelése eredményeként mérlegeléssel állapította meg. [10] A tényállás a Be. 592. §

(2)bekezdésének a) pontja alapján kis részben szorult kiegészítésre, ez a hiányosságként jelentkező megalapozatlanság az iratok tartalma alapján a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontjában írtak szerint orvosolható volt. [11] A másodfokú bíróság a vádlott személyi körülményeit kiegészíti azzal, hogy a vádlott nős, házasságából egy gyermeke született, akinek részbeni eltartásáról a vádlott köteles gondoskodni. (terhelt1 honosítási kérelme és a saját kézzel írt önéletrajza az elsőfokú bíróság iratok

1. sorszáma alatt). [12] Az elsőfokú ítélet
2. oldalának
3. bekezdésénben írt tényállást a másodfokú bíróság akként pontosítja, hogy az intézkedő pénzügyőrök közölték a vádlottal, hogy közigazgatási eljárás keretében közigazgatási bírságot szabnak ki vele szemben. [13] A fenti tényállás pontosítására a kihallgatott tanú1 és tanú2 pénzügyőrök nyomozati (nyomozati iratok
4. oldal, valamint a
5. oldal) és tárgyalási vallomása (
6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
7. oldal,
8. oldal) alapján került sor, akik egybehangzóan állították, hogy a vádlottal először a közigazgatási bírság kiszabásának tényét, majd az elvégzett számításokat követően annak pontos összegét (29.919.000 forint) is közölték. [14] A másodfokú bíróság a Be.
9. §

(3)bekezdése alapján a fentiek szerint kiegészített tényállás alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét. [15] Helyesen foglalt állást a törvényszék, amikor a vádlott védekezésével szemben a vádlottal szemben intézkedő pénzügyőrök, tanú2 és tanú1, valamint tanú3 és tanú4 tanúknak a lényegre nézve tett egyező vallomására alapította az ítéleti tényállást. A tanúk vallomásában mutatkozó kisebb eltérések nem az ügy fő kérdéseire vonatkoztak, és nem voltak alkalmasak arra, hogy a tanúk vallomásának hitelességét megingassák. [16] A törvényszék részletesen vizsgálta a vádlottnak a magyar nyelv ismeretét kétségbevonó állítását, és ezzel kapcsolatosan azt a védekezését, mely szerint a közigazgatási eljárásban nyelvi nehézségek vezettek arra, hogy a pénzügyőrök félreértették a 10 perc cigarettaszünetre vonatkozó kézmozdulatát, azt tévesen 10.000 euró felkínálásának Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.235/2020/

1. 4 tekintették. Az elsőfokú bíróság nem pusztán a vádlott honosításával kapcsolatos dokumentumokat szerezte be, hanem tanúként hallgatta ki a honosítási eljárás során ügyintézőként eljáró tanú5-öt is. tanú5 tanú vallomása, valamint a pénzügyőrök előadása alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottat a magyar nyelvtudás hiánya nem akadályozta a kommunikációban, ellenkezőleg a vádlott elemi szinten tudott magyarul kommunikálni a pénzügyőrökkel és a vádlott által tett ajánlat tekintetében félreértésről sem lehetett beszélni; a vádlott egyértelmű ajánlatot tett négyszer 10.000 euró átadására az eljárás elkerülése érdekében. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság indokoltan vetette el a vádlottnak a magyar nyelvismeretét cáfoló védekezését. [17] Noha a vádlott védője felmentést célzó fellebbezését nem indokolta meg, a fellebbezés nyilvánvalóan az elsőfokú bíróság által elvégzett bizonyíték értékelési tevékenység támadását célozta, ami nem vezethetett a másodfokú eljárásban eredményre, mivel az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, amely a bizonyítékok logikus, okszerű mérlegelésének az eredménye volt. E bizonyítékoknak a vádlott védekezéséhez igazodó szempontok szerinti átértékelésére az eljárásjogi tilalmazottságán túl indokot sem látott a másodfokú bíróság. [18] Az eljárás során feltárt bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett Terhelt1 vádlott büntető jogi felelősségére, és cselekményeinek minősítése is mindenben megfelelt a büntető anyagi jogszabályoknak. [19] Az elsőfokú bíróság hiánytalanul tárta fel a büntetés kiszabását befolyásoló enyhítő és súlyosító körülményeket, helyesen volt figyelemmel arra is, hogy a bűncselekmény elkövetési magatartásai közül a vádlott a legenyhébbet valósította meg, tehát a pénz átadására nem került sor. Ezen túlmenően a vádlott nem négy különböző alkalommal, hanem egyetlen ajánlattétellel valósította meg a 4 rendbeli korrupciós bűncselekményét, amely a súlyosító körülményként értékelt kettőt meghaladó halmazat súlyát, jelentőségét némileg mérsékelte. [20] Ezekre a szempontokra is figyelemmel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottal szemben az alsó határt meghaladó, helyesen a 4 év 3 hónap középmértéket el nem érő tartamú kettő év szabadságvesztést szabott ki, amelynek végrehajtását a törvény szerinti leghosszabb próbaidőre, öt évre felfüggesztett. A büntetlen előéletű vádlottal szemben a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztése megfelelően szolgálja a Btk.
2. §-ában írt büntetési célokat, ezért a másodfokú bíróság az ügyész fellebbezésében indítványozott szabadságvesztés felfüggesztésének mellőzését, valamint közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását nem tartotta indokoltnak. A vagyonelkobzás intézkedés alkalmazása összhangban áll a 78/
3. számú BK véleményben írtakkal. Az ítélőtábla egyetértett a Fellebbviteli Főügyészség álláspontjával abban a kérdésben, hogy a büntetési célok nem indokolják a szabadságvesztés, az igen magas összegű vagyonelkobzás alkalmazása mellett a pénzbüntetés kiszabását. [21] A törvényszék ítéletének egyéb rendelkezései, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása, az őrizetben töltött idő beszámítása, a bűnügyi költség viselésére kötelezés szintén törvényesek voltak. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.235/2020/
4. 5 [22] A fent kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék 28.B.554/2019/
5. számú ítéletét helyes indokai folytán a Be.
6. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [23] Figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság döntése nem ellentétes az elsőfokú bíróság döntésével, ezért a másodfokú bíróság ítélete ellen a Be. 615. §

(1)bekezdése alapján nincs helye fellebbezésnek. Budapest,

1. év június hó
2. napján Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr. Lőrinczy Attila István s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 28.B.554/2019/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.230/2020/
4. számú végzése folytán
5. év június hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. június hó
8. napján Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke