Bf.173/2021/14 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulat,

(3)bekezdés. A felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének tartamát 5 (öt) évre felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás [1] A Nyíregyházi Törvényszék – megismételt eljárásban – a

1. február
2. napján meghozott 6.B.276/2020/
3. számú ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószerkereskedelem bűntettében [a Büntető Törvénykönyv (a továbbiakban Be.)
4. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés]. Ezért 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása esetére meghatározta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a legkorábbi időpontját és határozott az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a kiszabott büntetés súlyosítása, fegyházban végrehajtandó, magasabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében. Indokai szerint az elsőfokú bíróság a súlyosító tényezőknek nem tulajdonított megfelelő nyomatékot és a vádlottal szemben a bűncselekmény társadalomra veszélyességéhez nem igazodó, túl enyhe büntetést szabott ki, melynek lényeges súlyosítása szükséges (... Megyei Főügyészség ...). [3] A vádlott és a védő felmentés céljából éltek jogorvoslattal, melyet a védő írásban részletesen indokolt (

1. és
2. számú másodfokú irat). A perorvoslat indokolásában fenntartotta a felmentést célzó fellebbezését és kifejtette azt az álláspontját, hogy T1 tanúként tett terhelő vallomását nem lehet a büntetőeljárásban figyelembe venni, mert az jogellenes bizonyítéknak tekinthető. Mindezt azzal indokolta, hogy T1-t a nyomozó hatóság
3. január 6-án 22 óra 54 perckor hallgatta ki tanúként, majd ezt követően – 7 hónap elteltével – Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.173/2021/14 2 gyanúsították őt meg bűncselekmény elkövetésével. „A nyomozó hatóság kihasználta azt a „menekülő utat” amit a törvény felkínál, hogy más és más szabályok vonatkoznak a tanú, valamint a gyanúsított kihallgatására. Álláspontja szerint ez azért lényeges, mert T1 a gyanúsítotti vallomásában „pontosította a korábbi tanúvallomását”. E tanúvallomás mellett más bizonyíték nem támasztja alá az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, utalva az igen jelentős és a vádlottnak fel nem róható időmúlásra és a büntetőeljárás elhúzódására. Kiemelte továbbá, hogy a vádlott rendezett életkörülmények között él, munkahellyel rendelkezik, és élettársa kiskorú gyermekét közösen nevelik. Az elmúlt 6 évben büntetőeljárás nem indult ellene. [4] A vádlott a
4. június
5. napján kelt és az ítélőtáblára
6. június
7. napján érkezett beadványában (
8. számú másodfokú irat) az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Részletesen beszámolt az életviteléről, belátta, hogy „nagyot hibázott”, és megbánását hangoztatta. [5] A ...Fellebbviteli Főügyészség a ... számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, nem vitatva a bűncselekmény elkövetésétől eltelt jelentős időmúlás tényét, míg a védelmi jogorvoslatokat alaptalannak találta. A büntetőügy elbírálását a Be.
9. §

(2)bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontjára tanácsülésen indítványozta. [6] Az ítélőtábla

1. június
2. napjára a védelmik fellebbezés elintézésére tanácsülést tűzött, amelyről az ügyészséget, a vádlottat és a védőt értesítette. A védő
3. május
4. napján nyilvános ülés kitűzésére tett indítványt, azonban a tanácsülés időpontjáról szóló értesítést már
5. április
6. napján elektronikusan letöltötte, így a
7. évi LVIII. törvény (Kivezető tv.)
8. §

(6)bekezdésében meghatározott 15 napos határidőn túl került előterjesztésre az indítványa. Az ítélőtábla

1. május
2. napján a mulasztásról – amely miatt igazolásnak nincs helye a Be.
3. §

(5)bekezdése szerint – értesítette a védőt, utalva arra, hogy nyilvános ülés kitűzésére hivatalból nem volt ok, és más jogosult, így a vádlott, illetve az ügyészség a nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését nem nem kérte, ezért a büntetőügy felülbírálatára az eredeti kitűzésnek megfelelően tanácsülésen fog sor kerülni. A tanácsüléses elbírálásnak a törvényi előfeltételei fennálltak, a Kivezető tv.-ben meghatározott, a Be. általános 8 napos határidejétől hosszabb 15 napos határidő elmulasztásakor a másodfokú bíróságnak nincs törvényi kötelezettsége a nyilvános ülés kitűzésére és arra megfelelő indok sem volt, mivel a vádlott meghallgatása nem szükséges, a tényállás pedig megalapozott. [7] Az ügyészség fellebbezése részben alapos, a védelmi perorvoslatok azonban alaptalanok. [8] A felülbírálat – figyelemmel a vádlotti és védői jogorvoslat elsődleges tartalmára – a Be. 590. §-ának

(1)és

(2)bekezdése értelmében teljeskörű volt. Ennek során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítást az eljárási szabályokat betartva, mindenre kiterjedően és körültekintően tartotta be. Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.173/2021/14 3 [9] Az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette és megalapozott tényállást állapított meg, amely a Be. 591. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban irányadó volt. [10] A törvényszék a büntetőügy eldöntéséhez szükséges bizonyítékokat megvizsgálta, és szem előtt tartva a vádlott védekezését – miszerint a lefoglalt kábítószert a saját fogyasztására vásárolta, de abból senkinek nem értékesített – elemzés alá vonta T1 tanúés terhelti vallomását, továbbá T2-nek a vádlottra tett egyértelműen terhelő vallomását, amelyek a vádlott kereskedői magatartását bizonyították. Megindokolta, hogy miért e két személy tanúvallomását fogadta el, és miért vetette el ezzel szemben a vádlott azon védekezését, hogy ő nem árusította a kábítószert. A bizonyítékok értékelése kifogástalan, alappal nem támadható. [11] Azt a védői érvelést, hogy a nyomozó hatóság törvénytelen taktikai trükköt alkalmazott –miszerint T1-et

1. január
2. napján tanúként hallgatták ki, majd pedig csak hónapokkal később lett gyanúsított az ügyben – az eljárás adatai nem támasztják alá, figyelemmel a házkutatás időpontjára, amely azon a napon történt, amikor T1-t tanúként kihallgatták, utalva továbbá arra, hogy T2 tanúkihallgatására pedig másnap,
3. január
4. napján került sor. Erre tekintettel T1 tanúkihallgatási jegyzőkönyvének ismertetésére a halála miatt bekövetkezett objektív kihallgatási akadályra figyelemmel törvényesen került sor és nem volt akadálya a személyi bizonyíték értékelésének. [12] E körben kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy tanúkihallgatásának valóban nincs helye. Ez levezethető a büntetőeljárás tételes rendelkezéseiből, a Be.
5. §

(5)bekezdésében megfogalmazott általános bizonyítás-tilalmi klauzulából és megerősített az EJEB gyakorlata által is. A tanúkihallgatást azonban elsődlegesen a megalapozott gyanú zárja ki, amit az Alkotmánybíróság 3058/

1. (III.25.) AB határozatának [37] bekezdése is megerősít. Jelen esetben azonban a kihallgatás idején még nem volt megalapozott a gyanú, ezt támasztja alá, hogy a megalapozott gyanú közlésére csak hónapokkal később került sor. A tanúkihallgatás ezért nem ütközött a törvénybe, így a törvényes bizonyíték perjogi okból való kizárásának nem volt helye. [13] Az ítélet indokolása megfelel a logika szabályainak, az mindenki számára követhető, az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének megfelelően eleget tett. [14] A kifejtettekre figyelemmel a vádlott és a védő felmentést célzó jogorvoslata nem foghatott helyt, mert erre kizárólag a bizonyítékok eltérő értékelésével kerülhetne sor, amelyre megalapozott tényállás esetén nincs törvényes lehetősége a másodfokú bíróságnak. Ezt ugyanis a tényálláshoz kötöttség elve nem teszi lehetővé. [15] Az irányadó tényállás alapján okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés és a cselekmény minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak, valamint a Kúria által alakított bírói gyakorlatnak. Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.173/2021/14 4 [16] A kereskedés rendszeresen ismétlődő, anyagi haszon érdekében folytatott adásvétel. A Btk.
2. §

(1)bekezdés IV. fordulatának a lényege a haszonszerzésre törekvés a kábítószer rendszeres eladása által. A tényállás a rendszeres eladást tartalmazza, és a kábítószer tárolt mennyisége is a kereskedői magatartást erősíti meg. Itt szükséges utalni a Kúria 1/

1. Büntető Jogegységi határozat IV. pontjában írtakra és egyes precedens jellegű eseti döntésekre (BH
2. 144, BH
3. 38, Kúria Bfv.II.328/2019/
4. és Bfv.III.279/2020/8.). Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság pontatlanul rögzítette az egyébként helyesen minősített cselekmény törvényhelyét, mert nem utalt a Btk.
5. §

(1)bekezdés IV. fordulatára, azaz a kereskedői elkövetési magatartást szabályozó normára, melynek meghatározása a követett gyakorlat szerint szükséges, ezért azt az ítélőtábla pótolta az ítélete rendelkező részében. [17] A törvényszék a vádlott javára és terhére szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket alapvetően feltárta, azonban további súlyosító körülmény az, hogy a vádlott fogyasztott is kábítószert, amit vizeletmintájának eredménye bizonyít. Ez a cselekmény külön nem minősíthető, mert beleolvad a súlyosabban minősülő egészséget veszélyeztető és vád tárgyává tett bűncselekménybe, utalva a Btk. 178. §

(6)bekezdésében írtakra, ezért ezt csupán súlyosító körülményként lehet értékelni a vádlott terhére. [18] Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés neme és mértéke törvényes. A vádlott terhére megállapított bűncselekmény tárgyi súlya kiemelt, amit jól tükröz a büntetési tétel, és az ilyen bűncselekmény elkövetőivel szemben általában a törvény szigora alkalmazandó. Jelen esetben azonban az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett a törvényszék által kiszabott szabadságvesztés tartamával és annak indokaival. A bűncselekmény elkövetésétől a jogerős elbírálásig, több mint 6 év telt el, ami a vádlottnak semmilyen módon nem róható fel. Ezen idő alatt a vádlottal szemben büntetőeljárás nem indult. Rendezett családi háttérrel rendelkezik. Okulva a történtekből igyekszik hasznos tagja lenni a társadalomnak. Az időmúlást és a büntetőeljárás elhúzódását nagy nyomatékkal értékelve az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés áll arányban a vádlott társadalomra veszélyességével, és megfelelően szolgálja a Btk.

1. §-ában írt büntetési célokat, a társadalom védelmét. A 2/
2. (II. 10.) AB határozat értelmében a vádlottnak joga van az ésszerű határidőn belüli eljáráshoz. Mivel ez jelen ügyben nem valósult meg, ezért a törvényszék által kiszabott szabadságvesztés mértéke helyes, súlyosítására a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget. utalva e körben a Bf.IV.246/2019/
3. számú határozatában kifejtettekre, ahol nagyrészt szintén a pozitív alanyi tényezők tették lehetővé a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését. Az elsőfokú ítélet
4. oldalának első bekezdése annyiban pontosítandó, hogy a hivatkozott eseti döntést a Debreceni Ítélőtábla hozta, az ítéletben ugyanis a bíróság neve rövidítésének („DIT”) nincs helye. [19] A vádlott kedvező személyi körülményekkel rendelkezik. Büntetve nem volt, tettét őszintén megbánta, ezért a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztése is indokolt. Általában a minősített kábítószer-kereskedelem elkövetőjénél kivételes a feltételes elítélés, de jelen esetben elsősorban a kedvezőbb alanyi körülmények és az időmúlást ezt indokolta. Ugyanakkor az elkövetett bűncselekmény egyre nagyobb mértékű elszaporodottságát és magas tárgyi súlyát értékelve az ítélőtábla a próbaidő tartamát a törvényi maximumra, 5 évre emelte fel, ennyiben alaposnak találva az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezését. Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.173/2021/14 5 [20] A feltételes elítélés kapcsán utal még utal még a Bf.IV.44/2020/
5. számú határozatában kifejtettekre, ahol nagyrészt szintén a pozitív alanyi tényezők tették lehetővé a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését. Az elsőfokú ítélet
6. oldalának első bekezdése annyiban viszont pontosítandó, hogy Bf.I.246/2019/
7. számú ítéletet a Debreceni Ítélőtábla hozta, a bírói határozatban ugyanis a bíróság neve rövidítésének („DIT”) nincs helye. [21] Az egyéb, járulékos ítéleti rendelkezések törvényesek, ezért az ítélőtábla azokat érintetlenül hagyta. [22] Az Alkotmánybíróság 8/
8. (IV. 17.) AB határozata értelmében az előzetes mentesítés [Btk.
9. §

(1)bekezdés] hivatalból vizsgálandó a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése esetén, és erről a bíróságnak rendelkeznie is kell. Az ítélőtábla álláspontja az, hogy ezen rendelkezés csak a mentesítésben részesítéskor kötelező, annak mellőzése esetén elegendő az indokolásban erről számot adni. [23] A másodfokú bíróság az elkövetett és a vádlott terhére megállapított bűncselekmény jellegét, annak elkövetési magatartását értékelve arra az álláspontra jutott, hogy a vádlott érdemtelen az előzetes mentesítés kedvezményére. [24] A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdését alkalmazva helybenhagyta. Debrecen,

1. június
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 6.B.276/2020/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.IV.173/2021/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. június
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke