← Magyarország

Pf.20135/2021/6 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A zsúfolt elhelyezéssel összefüggésben a fogvatartott által érvényesített személyiségi jogi igények elévülése. Győri Ítélőtábla Pf.III.20.135/2021/

  1. A Győri Ítélőtábla a dr. Szabó Gábor ügyvéd (cím6) által képviselt Felperes1 (cím2) felperesnek a Tóth Ügyvédi Iroda (cím5; ügyintéző: dr. Tóth Károly ügyvéd, dr. Halász Attila ügyvéd) által képviselt Alperes1 (cím3) alperes ellen személyiségi jogok megsértéséből eredő igény iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék
  2. május
  3. napján kelt 9.P.20.007/2021/
  4. szám alatti ítélete ellen a felperes által
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit a per főtárgya tekintetében helybenhagyja. Mellőzi az elsőfokú ítélet perköltségre és feljegyzett illeték viselésére vonatkozó rendelkezéseit. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 25.400,- (Huszonötezernégyszáz) Ft elsőfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára - az illetékügyben eljáró adóhatóság külön felhívására alapján - 20.200,- (Húszezer-kettőszáz) Ft feljegyzett kereseti illetéket, megállapítja, hogy 15.800,- (tizenötezer-nyolcszáz) Ft feljegyzett kereseti illeték az állam terhén marad. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 5.000,- (Ötezer) Ft másodfokú perköltséget, illetve az állam javára - az illetékügyben eljáró adóhatóság külön felhívására - 15.000,- (tizenötezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
  6. november
  7. napjától
  8. május
  9. napjáig töltötte szabadságvesztés büntetését az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben. Az alperes
  10. november
  11. napjától
  12. november
  13. napjáig a 109 5-F-07 számú zárkában helyezte el a felperest, melynek hasznos alapterülete 25,30 m2 volt és amely zárkában ezen időszakban 14, majd 15 fő került Győri Ítélőtábla III.Pf.20.135/2021/6 2 elhelyezésre.
  14. november
  15. napjától
  16. november
  17. napjáig a 109 5-F-03 számú zárkában helyezte el a felperest, melynek hasznos alapterülete 25,20 m2 volt és amely zárkában ezen időszakban 14, majd 13 fő került elhelyezésre.
  18. november
  19. napjától
  20. december
  21. napjáig, majd
  22. december
  23. napjától
  24. május
  25. napjáig a 109 2-E-21 számú zárkában helyezte el a felperest, melynek hasznos alapterülete 12 m2 volt és amely zárkában ezen időszakban 3-7 fő került elhelyezésre. A perben releváns
  26. január 7-étől
  27. május 20-ig terjedő időszakban összesen 45 napon keresztül (
  28. január 7-étől
  29. január 11-éig,
  30. február 15-étől
  31. március 16-áig,
  32. március 18-ától
  33. március 21-éig,
  34. március 26-tól
  35. március 28áig,
  36. április 4-étől
  37. április 7-éig,
  38. május 2-ától
  39. május 3-áig és
  40. május 14-étől
  41. május
  42. napjáig) az alperes nem biztosította a felperes számára a minimálisan előírt nagyságú mozgásteret, az egy főre jutó élettér a 109 2-E-21 számú zárkában nem érte el a 3 m2-t. [2] A felperes
  43. január
  44. napján előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az emberi méltóságát azzal, hogy fogvatartása során túlzsúfolt zárkában helyezte el. Kérte továbbá, hogy kötelezze a bíróság az alperest a
  45. január
  46. napjától
  47. május
  48. napjáig tartó időszakból 45 nap alapján 100.000,- Ft sérelemdíj és annak
  49. március
  50. napjától számított törvényes késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére. A sérelemdíjra alapot adó hátrányként a zsúfoltság mellett megjelölte azt is, hogy a zárkában a WC úgy került kialakításra, hogy az befelé szellőzött. Módosított keresetében (
  51. sorszám) az igény alapját képező időszakot
  52. november 15-től
  53. május
  54. napjáig terjedő időszak alatti 96 napban, sérelemdíj igényét 200.000,- Ft-ban és annak
  55. március
  56. napjától számított késedelmi kamatában, perköltségigényét - Áfa nélküli - 366.000,- Ft-ban jelölte meg. [3] Az alperes a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Hivatkozott a passzív perbeli legitimáció hiányára, illetve arra, hogy a felperes nem élt panasszal, így jogorvoslati lehetőségeit sem merítette ki. A sérelemdíj igény vonatkozásában utalt arra, hogy rövid időtartamban állt fenn a jogsérelem, s nem volt folyamatos az egy főre jutó 3 m2 élettér hiánya, így a zsúfoltság legfeljebb átmeneti kényelmetlenséggel járhatott a felperes számára. A
  57. november
  58. napjától
  59. január
  60. napjáig terjedő időszak vonatkozásában elévülési kifogást terjesztett elő. A felperes perköltség igényét eltúlzottnak minősítette. [4] Az elévülési kifogás kapcsán a felperes arra hivatkozott, hogy a felek között tartós jogviszony áll fenn, a kereset alapjául szolgáló időszakot egységes egészként kell figyelembe venni, így igénye nem évülhetett el. [5] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes emberi méltóságát azáltal, hogy fogvatartása során túlzsúfolt zárkában helyezte el. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 72.000,- Ft sérelemdíjat és annak
  61. március
  62. napjától számított törvényes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy a felek perköltségeiket maguk viselik. Kötelezte a felperest az állam javára 25.500,- Ft kereseti illeték megfizetésére. Megállapította, hogy 25.500,- Ft illeték az állam terhén marad. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.135/2021/6 3 [6] A felperes keresetét a
  63. évi CCXL. törvény – a továbbiakban: Bvtv. – illetve a végrehajtása tárgyában kiadott 16/
  64. (XII.19.) IM rendelet – a továbbiakban IM rendelet - rendelkezései alapján bírálta el. Rámutatott, hogy a felperes jogosult volt igényét közvetlenül a polgári perben eljáró bíróság előtt érvényesíteni. A passzív perbeli legitimáció hiányával kapcsolatos alperesi érvelést alaptalannak minősítette. Az alperes érvelésével szemben a panasz előterjesztésének hiánya a per megszüntetésére, illetve – a konkrét esetben - a kereset elutasítására nem adott alapot, a panaszjog kimerítésének elmulasztása a perbeli esetben csak a jogsértés következményei körében, a jogsértés súlyának megítélése során kaphat jelentőséget. [7] A
  65. január
  66. napját megelőző időszak tekintetében alaposnak minősítette az alperes elévülési kifogását. Nem osztotta a felperes azon jogi álláspontját, hogy a felek közötti tartós jogviszonyra tekintettel a fogvatartásban töltött teljes időszak egységként kezelendő és az elévülés csak a jogviszony megszűnésének időpontjával veszi kezdetét. Álláspontja szerint a felperes sérelemdíj igénye a sérelem bekövetkeztekor esedékessé vált és nem a felek jogviszonyának megszűnéséből eredt. A Bvtv. és a végrehajtása tárgyában kiadott fenti IM rendelet vonatkozó rendelkezései és a bírói gyakorlat felhívásával megállapította, hogy az elévüléssel nem érintett időszak tekintetében az alperes által sem vitatott túlzsúfoltság ténye megalapozza a személyiségi jogsértés megállapítása iránti (Ptk. 2:
  67. §

(1)bekezdés a) pont) felperesi keresetet. [8] A sérelemdíj mértékét a Ptk. 2:52. §-a
(3)bekezdése szerinti szempontok alapján határozta meg, ennek során értékelve azt, hogy a felperes nem gyakorolta panaszjogát, s fogvatartása megszűnése és a perindítás között jelentős idő telt el, illetve az elévüléssel nem érintett időszakon belül is csak rövid időn keresztül (45 nap) állt fenn a túlzsúfoltság, az sem volt folyamatos, hosszabb-rövidebb időre többször megszakadt. Utalt arra is, hogy a mellékhelyiségre vonatkozó igényt nem találta megalapozottnak, a nem vitatott alperesi védekezés alapján a mellékhelyiség kialakítása a jogszabályokban foglaltaknak mindenben megfelelt. A felperes hivatkozott ugyan a szellőzés elégtelenségére, azonban nem jelölte meg, hogy az mennyiben és mire tekintettel tért el a jogszabályban meghatározott követelményektől. Rámutatott, hogy bár a sérelemdíjat a Ptk. 2:52. §
(3)bekezdése értelmében egyösszegben kell meghatározni, a perbeli esetben nem lehet eltekinteni attól, hogy az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekre figyelemmel napi kártalanítási igény érvényesíthető
  1. január hó
  2. napjától. Bár a kártérítés és a kártalanítás dogmatikai alapja részben eltérő, azonban abban a célban azonos, hogy mindkettő az elítéltet elhelyezése során ért személyiségi jogsérelem kompenzálását célozza. Erre tekintettel álláspontja szerint a bíróságnak törekednie kell arra, hogy a sérelemdíj megállapítása körében fennálló mérlegelési lehetőséget és annak szempontjait figyelembevéve se legyen jelentős különbség a kártalanítási eljárásban megfizetett összegek és a sérelemdíjként kifizetésre kerülő összeg között. A zsúfoltsággal érintett 45 nap után - napi 1.600,- Ft-ban - összesen 72.000,- Ft-ban találta alaposnak a felperes sérelemdíj igényét. [9] A perköltség viseléséről a Pp.
  3. §
(2)bekezdése alapján, a felperes nagyobb arányú pervesztessége alapulvételével határozott. Értékelte, hogy 96 nap helyett csak 45 nap tekintetében állapította meg a jogsértést és ugyanezen időszakra találta alaposnak a felperes zsúfoltsággal kapcsolatos sérelemdíj igényét, s azt is, hogy a felperesi kereset alaptalannak bizonyult a WC szellőzési hiányosságok kapcsán. A felperes elsőfokú perköltségét - a Győri Ítélőtábla III.Pf.20.135/2021/6 4 32/2003. (VII.22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdésére utalással – mérlegeléssel - a csatolt megbízási szerződéstől, illetve a költségjegyzék nyomtatványban foglaltaktól alacsonyabb összegben 100.000,-Ft-ban fogadta el. A mérlegelés kapcsán utalt arra, hogy hivatalos tudomása van arról, hogy a felperesi jogi képviselő több hasonló tárgyú ügyben szerkesztett már okiratot minta jelleggel, melyből fakadóan abban több szerkesztési hiba, hiányosság is előfordult, s csupán egy tárgyaláson jelen meg, ezért az elvégzett munkával ez az ügyvédi munkadíj áll arányban. Az alperesi képviselő ügyvédi munkadíját ugyancsak 100.000,- Ft-ban állapította meg az IM rendelet 3. §
(6)bekezdése alapján utalva arra, hogy az alperesi képviselő két terjedelmes beadványt szerkesztett és a tárgyaláson részt vett, így az elvégzett munka időigényével a fenti összeg áll arányban. A Pp. 83. §
(2)bekezdése második mondata alapján - mivel a pernyertesség és a pervesztesség aránya közötti különbség, valamint a peres felek oldalán meghatározott perköltség összeg közötti különbség nem volt jelentős - akként határozott, hogy egyik fél sem köteles a másik fél javára perköltség megtérítésére. [10] Az elsőfokú eljárás illetékét 51.000,- Ft-ban állapította meg utalva arra, hogy a felróhatóságtól független szankció iránti igény illetéke az illetéktörvény 39. §
(3)bekezdés b) pontja és 42. §
(1)bekezdés a) pontja alapján 36.000,- Ft, míg a 200.000,- Ft sérelemdíj igényre eső illeték 15.000,- Ft, azaz összesen 51.000,- Ft. A részleges pernyertesség miatt a felek között az illetéket egyenlő arányban osztotta meg azzal, hogy az alperes illetékmentessége (Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pont) és a Pp. 102. §
(5)bekezdése folytán az alperesre eső illeték az állam terhén marad. [11] Az elsőfokú ítélet részben történő megváltoztatása és sérelemdíj összegének 180.000,- Ft és járulékaira történő felemelése, az alperes 185.000,- Ft elsőfokú perköltségben marasztalása, illetve az általa az államnak megfizetendő kereseti illeték összegének elsődlegesen 2.160,- Ft-ra, másodsorban 18.000,- Ft-ra történő mérséklése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte az alperes 80.000,- Ft másodfokú eljárási költségben történő marasztalását. [12] Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság sérelemdíj igény részbeni elévülésével kapcsolatos jogi álláspontja téves. Megismételte korábbi érvelését arra vonatkozóan, hogy a büntetésvégrehajtási jogviszony olyan folyamatos és tartós jogviszony, melyben a zsúfoltsággal kapcsolatos igény csak a teljes időszakra, egységes egészként bírálható el. Ennek alátámasztására hivatkozott a tartós jogviszonyokkal kapcsolatos jogirodalmi álláspontokra, valamint a Miskolci Törvényszék 25.P.21.158/2018/39. számú, a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.511/2019/6. számú ítéletével helybenhagyott – hasonló ügyben született - ítéletére. Rámutatott, hogy a Bvtv. 28. §
(1)és 29. §
(1)bekezdése is egységes egészként kezeli a szabadságvesztés büntetést és annak végrehajthatósága elévülését, ennek megfelelően a polgári jognak is indokolt e kérdést azonosan kezelni. Elévülés hiányában a 96 napra számított, a fellebbezésben 180.000,- Ft-ra csökkentett sérelemdíj igény nem minősül eltúlzottnak, az az általa megjelölt bírói gyakorlatnak is megfelel. [13] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság felszámítás hiányában nem állapíthatott volna meg az alperes javára ügyvédi munkadíjat. Ettől függetlenül is az alperest megillető perköltség mértékét - a pernyertesség arányához képest is - tévesen határozta meg. A keresethalmazat megállapítási eleme tekintetében a felperes pernyertes lett. Ha az alperes költség felszámítással élt volna, abban az esetben is csupán a 200.000,- Ft perérték utáni 5 %os mértékű ügyvédi munkadíj (10.000,- Ft) alperes pernyertességére eső 64 %-át, 6.400,- Ft- Győri Ítélőtábla III.Pf.20.135/2021/6 5 ot állapíthatta volna meg az elsőfokú bíróság az alperes javára. A teljes kereset vonatkozásában pernyertessége – átlagolva - 68 %-os. Ennek megfelelően még az elsőfokú bíróság által a javára figyelembe vett 100.000,- Ft munkadíj pernyertességére eső része is 68.000,- Ft lenne. Ugyanakkor az általa a fellebbezésben 185.000,- Ft-ra leszállított ügyvédi munkadíj - figyelembe véve a tárgyaláson töltött időt és azt, hogy a tárgyalásra utazás ideje is 4 órát vett igénybe - a jogi képviseleti tevékenység időszükségletével és a 18.000,- Ft-os óradíjjal arányos. Sérelemdíj igénye nem volt nyilvánvalóan eltúlzott – ennek kapcsán több eseti döntésre hivatkozott -, emiatt a Pp. 83. §
(3)bekezdésének alkalmazása indokolt, amit az elsőfokú bíróság indokolatlanul mellőzött. [14] Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás illetékét is tévesen határozta meg 51.000,- (36.000,- + 15.000,-) Ft-ban. A megállapítási keresetre eső illeték elnyeli a sérelemdíj igényre eső illetéket, így az elsőfokú eljárás illetéke helyesen 36.000,- Ft. Emiatt amennyiben fellebbezése a per fő tárgya tekintetében nem vezet eredményre, abban az esetben -saját álláspontjához képest is - is legfeljebb 18.000,- Ft-ban marasztalhatta volna az elsőfokú bíróság. Amennyiben fellebbezése alapos, úgy a pernyertességi arány 94 %-ra módosul, ekkor az őt terhelő elsőfokú eljárási illeték 2.160,- Ft. [15] Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte. Az elévüléssel kapcsolatos felperesi érvelés kapcsán rámutatott, hogy a büntetés-végrehajtási jogviszony folyamatossága nem érinti azt, hogy az egyes jogsértéseket önállóan kell vizsgálni és a sérelemdíj elévülése is elkülönítetten vizsgálandó. Minden alap nélkül hivatkozott arra a felperes, hogy nem számította fel az elsőfokú eljárással kapcsolatos perköltségét, ellenkérelme utolsó bekezdésében kérte annak megállapítását. Az elsőfokú bíróság a jogi képviseleti tevékenységgel arányos ügyvédi munkadíj mértékét és a pervesztesség-pernyertesség arányát helyesen állapította meg. [16] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, s azt a per főtárgya tekintetében nem, míg az elsőfokú ítélet perköltség viselésére, illetve feljegyzett illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezése vonatkozásában kisebb részben találta alaposnak. [17] A felperes keresetében a jogsértés megállapítását a túlzsúfolt elhelyezés kapcsán kérte, míg sérelemdíj igényét egyrészt a túlzsúfoltságra, másrészt a wc szellőzetlenségére alapította. Az elsőfokú bíróság a zsúfoltság kapcsán találta bizonyítottnak, hogy az alperes megsértette a felperes személyiségi jogait. Helyesen hivatkozott arra, hogy mind a jogsértés megállapítására, mind a sérelemdíjra vonatkozó igény csak az elévüléssel nem érintett időszak vonatkozásában bizonyult alaposnak (elsőfokú ítélet [47] bekezdés). A felperes érvelésével szemben a konkrét esetben a jogsértő állapot nem volt folyamatos, az csak a tényállásban rögzített időszakok szerint állt fenn, így perindításhoz képest az elévülési időn túleső időszak tekintetében – az alábbiakra figyelemmel - az alperes elévülési kifogását helyesen tekintette alaposnak az elsőfokú bíróság. [18] A felperesi érveléssel szemben a személyiségi jogok megsértéséből eredő igények érvényesíthetősége nem a fogvatartás megszűnéséhez igazodik. A rPtk. a nem vagyoni kárigény érvényesítését az elévülési időn belül, az ún. objektív szankciók érvényesítését pedig az elévülési határidőktől függetlenül tette lehetővé. Az új Ptk. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.135/2021/6 6 rendszerében a személyiségi jogsértés felróhatóságtól független szankciói és a sérelemdíj szankció már egységesen csak az elévülési időn belül érvényesíthető, azzal, hogy egyes – a perbeli jogesetre nem vonatkoztatható - szankciók értelemszerűen csak az alatt az idő alatt érvényesíthetőek, amíg a jogsértés fennáll (Ptk. 2:51.§ b) pont első fordulat: „abbahagyásra kötelezés”; Ptk. 2:51.§ d) pont első fordulat: „a sérelmes helyzet megszüntetése”). [19] A Ptk. 2:51. §-a
(1)bekezdése szerint, akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján - az elévülési időn belül - az eset körülményeihez képest követelheti a személyiségi jogsértés felróhatóságtól független szankcióinak alkalmazását. A sérelemdíj esedékességére a Ptk. 2:52. §
(2)bekezdése utaló rendelkezése folytán a Ptk.6:532.§-a irányadó. A Ptk.6:22. §
(1)bekezdése értelmében, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a követelések öt év alatt évülnek el. A Ptk. 6:22.§
(2)bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. A Ptk. 6:532. § értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Ehhez hasonlóan a sérelemdíj esedékessége is az azt megalapozó nem vagyoni sérelem (Ptk.2:52.§
(1)bekezdés) bekövetkezéséhez igazodik. [20] Az elévülés a követelések bírói úton történő érvényesítése lehetőségének megszűnése az időmúlás folytán. A felperes - a jogviszony folyamatosságára és tartósságára hivatkozással - az elévülési idő kezdő időpontját - a követelés igény állapotába lépésének időpontját - kérdőjelezte meg. A büntetés-végrehajtási jogviszony felperes által hangsúlyozott folyamatossága nem befolyásolja azt, hogy az ötéves elévülési határidő elteltével az elévüléssel érintett időszakra eső igény a Ptk. 6:23. §
(1)bekezdése alapján - mint elévült követelés - bírósági eljárásban már nem érvényesíthető. A csak a jogviszony lezárultával megnyíló (egységes) elévülési idő kapcsán a felperes által felhívott jogirodalmi példák mellérendelt jogalanyok - perbeli büntetés-végrehajtási jogviszonytól lényegesen eltérő szerződéses jogviszonyához kapcsolódóak. Ezek esetében sem a jogviszony tartós jellegének vagy a szolgáltatás visszatérő jellegének van jelentősége az elévülés szempontjából, hanem annak, hogy a követelés – a jogviszony sajátosságai folytán - mikor lépett az igény állapotába, ami a megjelölt esetekben csak a jogviszony megszűntével következett be. A közigazgatási jogkörben okozott kártérítési igény logikája mentén elbírálandó perbeli sérelemdíj igény kapcsán e példák sajátosságai nem állnak fenn. A hasonló ügyben keletkezett - a fellebbezésben megjelölt - ítélőtáblai döntés (Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.511/2019/6.) pedig amiatt nem tekinthető irányadónak, mert az abban szereplő ügyben nem képezte a másodfokú eljárás tárgyát az elévülés kérdése. A fellebbezésben felhívott büntetések és az intézkedések büntetőjogi elévülése pedig teljesen más logika mentén meghatározott, mint a polgári jogban a követelések elévülése. [21] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a felperest megillető sérelemdíj mértékét is, indokolásával azonban az ítélőtábla nem mindenben értett egyet. A Ptk. 2:52.§
(3)bekezdése értelmében a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel, egy összegben határozza meg. Az emiatt az egységként értékelendő nem vagyoni sérelem és az egyösszegű sérelemdíj egyedi mérlegelésen alapuló meghatározása során - az elsőfokú ítéletben foglaltakkal szemben nincs jelentősége a sui generis kártalanítási jogintézményhez kapcsolt napi tarifáknak. A kártalanítás szempontrendszere nem azonos a per tárgyát képező sérelemdíj igényével, a személyiségi jog megsértésének következménye meghatározása minden esetben olyan egyedi vizsgálatot igényel, ami nem vethető össze a kártalanítás szűkebb mozgásteret engedő napi Győri Ítélőtábla III.Pf.20.135/2021/6 7 tarifális tételeivel. Ehhez hasonlóan az EJEB ítéleteiben meghatározott (egalizált) összegeknek sincs jelentősége (Fővárosi Ítélőtábla Pf.I.20.392/2021/11.; Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.567/2019/5.). [22] Nem a fentiekben kifejtetteknek ellentmondva, de az elsőfokú bíróság által megítélt sérelemdíj mértékét alátámasztandó mutat rá az ítélőtábla az alábbiakra. A felperes módosított keresetében 96 napi zsúfolt elhelyezés kapcsán érvényesített 200.000,- Ft igényt. Az egy napra eső tétel így 2.083,- Ft volt, a fellebbezés szerint pedig már csak 1875,-Ft. Annak alapjaként a felperes nem csak az élettér hiányát, a túlzsúfoltságot, hanem a WC miatti szellőzetlenséget is értékelni kérte, azzal, hogy álláspontja szerint önmagában a túlzsúfoltság is megalapozná a kért összeget. Bár a felperes azon érvelése helyes, hogy a sérelemdíj igény egyösszegű megállapításának törvényi követelménye (2:52.§
(3)bek.) talaján kialakult bírói gyakorlatra tekintettel a sérelemdíj igényt nem kellett az egyes elhelyezési körülmények szerint megbontania, de a Pp. 2.§
(2)bekezdése és 342.§
(1)bekezdése alapján fennálló kérelemhez kötöttségből nem csak az következik, hogy sérelemdíj mértékét az ítéleti marasztalás nem lépheti túl, de az is, hogy a két elhelyezési körülmény kapcsán elkövetett jogsértéshez igazított sérelemdíj igény sem lehet egészében alapos, ha csak az egyik jogsértés nyer igazolást. Ennek fényében az elsőfokú bíróság által a zsúfoltság kapcsán figyelembe vett napi 1.600,- Ft a keresetben kértekhez képest arányos. A sérelemdíj mértékének meghatározása során a Ptk. 2:52. §
(3)bekezdése szerinti szempontokat az elsőfokú bíróság helyesen értékelte. A felperes keresetében a zsúfolt elhelyezéshez kapcsolható, a köztudomású hátrányt meghaladó nem vagyoni sérelmet maga sem állított. Abból következően pedig, hogy panaszjogát nem merítette ki, alappal feltételezhető, hogy maga sem élte meg elviselhetetlen tartási körülményként a zsúfoltságot, ugyanerre enged következtetni az is, hogy igényét is hosszú idő elteltével, csupán az elévülési időn határán érvényesítette. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy a felperes javára értékelhető hátrányok csak egy rövidebb időszakot érintettek, azon belül sem voltak folyamatosak. [23] A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit a per fő tárgya tekintetében a Pp.383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [24] Helyesen hivatkozott viszont fellebbezésében a felperes arra, hogy az elsőfokú bíróság a pervesztesség-pernyertesség arányát, a felek oldalán felmerült és érvényesíthető perköltséget, az illeték alapját és ennek folytán az állam javára pervesztesség-pernyertesség arányában megfizetendő illeték mértékét tévesen határozta meg. [25] A fellebbezésben foglaltakkal szemben a Pp. 83. §
(3)bekezdésében foglaltak alkalmazására a konkrét esetben nincs lehetőség, mert a módosított kereseti kérelem szerinti sérelemdíj igény részbeni elutasítására alapvetően nem az igény bírói mérlegeléssel a keresettől eltérő összegben történt meghatározása, hanem részben az elévülés, részben (a wc szellőzése kapcsán) bizonyítatlanság hiányában, azaz a jogalap körében került sor. [26] A peres felek pernyertessége-pervesztessége helyesen az alábbiak szerint alakul. A meg nem határozható pertárgyértékű – a felróhatóságtól független szankcióra irányuló kereset vonatkozásában a felperes pernyertessége 47% (az érintett napok számának figyelembevételével 45/96), a sérelemdíj igény tekintetében 36 % (72.000:200.000), a kereset egésze esetében 44%. (600.000x47%+200.000 x 36%:800.000) Az összemérhető Győri Ítélőtábla III.Pf.20.135/2021/6 8 pernyertességi-pervesztességi arány mellett – az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - a Pp. 83.§
(2)bekezdés második fordulatának alkalmazására amiatt nem látott lehetőséget az ítélőtábla, mert a peres felek javára meghatározható perköltség összege közötti különbség jelentős volt, emiatt a perköltség viselésére a Pp.83.§
(1)és
(5)bekezdése az irányadó. [27] A felperes három beadványt terjesztett elő és egy tárgyaláson jelent meg. A IM rendelet 2.§-a alapján összesen 366.000,-Ft megállapodás szerinti ügyvédi munkadíjat számított fel, ami eltúlzottnak nem tekinthető 18.000 Ft-os óradíj alapul vételével (5.sz irathoz csatolt költségjegyzék,
  1. sz. jkv.) Az elsőfokú bíróság sem az óradíj mértékét tekintette eltúlzottnak, hanem a típusper-jelleg és az egyetlen tárgyalás alapján kalkulált munkateljesítmény alapján mérsékelte a felperes elsőfokú perköltség igényét 100.000,-Ft-ra. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes által csatolt díjmegállapodásban rögzített 18.000,Ft/óra munkadíjjal kalkulálva a teljes pernyertesség esetére a fellebbezésben megjelölt 185.000,-Ft már arányos az elsőfokú bíróság által helyesen típusügynek minősített perben a felperesi képviselő által a kifejtett jogi képviseleti tevékenység színvonalával és mértékével. E 185.000-Ft felperes pernyertességére eső 44 %-a 81.400, Ft. Ezt csökkenti az alperes oldalán figyelembe vett 100.000,-Ft ügyvédi munkadíj alperesi pernyertességre eső 56%-a, 56.000,-Ft. A felperes javára a különbözet 25.400,-Ft. [28] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték alapja - az elsőfokú ítéletben foglaltakkal szemben – 600.000,-Ft, s a kereseti illeték mértéke helyesen 36.000,- Ft. A rPp. talaján a személyiségi jogok megsértésének vegyes (objektív és szubjektív) szankciói érvényesítésének estére az illeték alapja és ebből következően az illeték mértéke kapcsán kialakított – az elsőfokú bíróság által alkalmazott kumulációt meg nem engedő - bírói gyakorlat (EBH 1999.94; BH 1999.250; BH 2001.367) nem változott. A Civilisztikai Kollégiumvezetők
  2. június 20-21-i Országos Tanácskozásának
  3. állásfoglalása is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mi az illeték számításának alapja abban az esetben, ha egy meghatározható és egy nem meghatározható pertárgyértékű kereset áll valódi tárgyi keresethalmazatban. Az állásfoglalás szerint, „ha a valódi tárgyi keresethalmazatban előterjesztett keresetek közül a Pp. alapján meghatározható pertárgyértékű kereset pertárgyértéke - és így az Itv.
  4. §
(2)bekezdés szerinti illetékszámítási alapja - alatta marad a nem meghatározható pertárgyértékű kereset esetén irányadó Itv. 39. §
(3)bekezdése szerinti illetékszámítási alapnak, abban az esetben az Itv. 39. §
(3)bekezdésének megfelelő az illetékalap, míg, ha a meghatározható pertárgyértékű kereset pertárgyértéke (illetékszámítási alapja) meghaladja az Itv. 39. §
(3)bekezdése szerinti illetékszámítási alapot, abban az esetben az Itv. 39. §
(2)bekezdésének megfelelő az illetékalap. Ha egy meghatározható és egy nem meghatározható pertárgyértékű kereset áll valódi keresethalmazatban, az Itv. 40. §
(1)bekezdése nem alkalmazható. A 39. §
(3)bekezdése ugyanis nem az „érvényesített igény” értékét, hanem az „eljárás tárgyának” értékét határozza meg.” Ezt a kommentár irodalom is azonosan értelmezte (Kommentár a Polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvényhez, Szerkesztette: Wopera Zsuzsa, Pp.
  2. §ához fűzött magyarázata, Jogtár kommentár). [29] Emiatt a feljegyzett 36.000,-Ft kereseti illetékből a Pp.
  3. §
(1)bekezdés alapján a felperest terheli a pervesztességére eső 56%-nak megfelelő 20.200,- Ft, míg az alperes személyes illetékmentessége folytán (Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pont) az állam terhén marad a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján 15.800,- Ft. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.135/2021/6 9 [30] A másodfokú eljárásban a pervesztesség-pernyertesség szempontjából releváns sérelemdíj igény vonatkozásában a felperes fellebbezése alaptalannak bizonyult. A 108.000,Ft fellebbezési pertárgyérték után a felperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú perköltségének megtérítésére, míg saját másodfokú perköltségét a Pp. 83. §
(5)bekezdése értelmében maga viseli. Az alperest képviselő ügyvéd másodfokú eljárásra irányadó munkadíját az ítélőtábla a fenti fellebbezési pertárgyérték figyelembevételével a kifejtett tevékenységgel arányban az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja, 3. §
(5)bekezdése és 4/A. §-a alapján (tehát Áfával növelve) határozta meg a rendelkező részben foglaltak szerint. [31] Az Itv. 39. §
(1)bekezdése szerinti illetékalap után az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerint irányadó fellebbezési illeték (15.000,- Ft) megfizetésére a Pp. 102. §
(1)bekezdése alapján a per főtárgya vonatkozásában eredménytelenül fellebbező felperes köteles. Győr,
  1. november
  2. Dr. Maurer Ádám sk. sk. a tanács elnöke Dr. Mészáros Zsolt sk. előadó bíró Dr. Sarmon Hedvig bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.