Bf.207/2023/12 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulata], valamint személyi szabadság megsértésének bűntette (Btk. 194. §

(1)bekezdés) miatt halmazati büntetésül 2 év 6 hónap – börtön fokozatú – szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátásról, a bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség megfizetéséről. [2] Az ítélettel szemben a vádlott és védője elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában történő felmentésért, harmadlagosan enyhítés iránt jelentettek be fellebbezést, míg az ügyészség az elsőfokú határozatot tudomásul vette. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.207/2023/12/V 2 [3] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.122/2023/2. számú átiratában a Debreceni Törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta nyilvános ülésen eljárva. [4] A vádlott és védője részéről észrevétel nem érkezett. [5] A másodfokú bíróság a vádlói fellebbezést a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 599. §

(1)bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 598. §

(2)bekezdésére – nyilvános ülésen bírálta el. [6] A védelmi fellebbezések nem alaposak. [7] A bejelentett perorvoslat folytán az ítélőtábla a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján – eltérő törvényi rendelkezés hiányában – az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást, az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki és milyen okból fellebbezett (teljes revízió). A Be. 590. §

(3)bekezdés értelmében korlátozott felülbírálatra nem kerülhetett sor, mert a fellebbezést nem kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a védelmi perorvoslat ugyanis támadta a bűnösség megállapítását is, így a másodfokú eljárásban a törvény főszabálya értelmében teljes volt a felülbírálat. [8] A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – különös tekintettel a bíróváltás miatt szükségszerűen felmerült eljárás megismétlésére – a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. Nem vétett sem abszolút eljárási szabálysértést [Be. 608. §

(1)bekezdés a-f) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be. 609. §

(1),

(2)bekezdés], amely az érdemi felülbírálatot kizárná. [9] A törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és az alapján megalapozott tényállást állapított meg a Be. 561. §

(3)bekezdés c) pontjának megfelelően, ezért határozatát a másodfokú bíróság erre alapította. [10] Az elsőfokú bíróság mind a cselekmények előzményeit, mind pedig az érdemi cselekménysort kellő részletességgel és mélységben feltárta, az ügy helyes megítélése szempontjából releváns bizonyítékokat alaposan megvizsgálta, azokat egymással összevetve, okszerűen, a logika törvényei szerint, kifogástalanul értékelte. Következtetései perrendszerűek és a hibátlanul értékelt bizonyítás anyagán nyugszanak. A törvényszék alaposan vizsgálta a vádlott önmagával is ellentmondó vallomásait, értékelés körébe vonta védekezésének elvetését és szükséges részletességgel tért ki a sértett, valamint egyéb tanúk, Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.207/2023/12/V 3 felhasznált okirati bizonyítékok értékelésére is. A vádlott tagadásban megnyilvánuló védekezését a törvényszék indokolt módon vetette el és alapította az irányadó tényállást a kihallgatott tanúk által elmondottakra, igazságügyi orvosszakértői véleményekre, továbbá rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokra. [11] A másodfokú bíróság az Egri Törvényszék ítéletét megalapozottnak tartotta, amelyre érdemi döntés volt alapítható. A másodfokú eljárásban főszabályként a tényálláshoz kötöttség elve alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az irányadó, melynek elvi alapja, hogy a bizonyítékokat közvetlenül megvizsgáló és széleskörűen értékelő elsőbírósági fórum minősül a ténybíróságnak. A tényálláshoz kötöttség elve alól kivétel, ha a tényállás megalapozatlan. A megalapozatlanságnak a Be. 592. §

(1)bekezdésében írt okai jelen ügyben azonban nem voltak megállapíthatók. Sem felderítetlenség, sem hiányosság nem volt tetten érhető, mint ahogy iratellenesség és helytelen ténybeli következtetés sem. Az elsőfokú bíróság okszerű bizonyíték-értékelő tevékenysége a másodfokú eljárásban nem mérlegelhető felül. [12] A vádlott és védője fellebbezése a bizonyítékok, elsősorban a sértett és a kihallgatott tanúk vallomásai törvényes értékelésének támadásán keresztül vitatta a tényállás megalapozottságát, amely az eljárási törvény kizáró rendelkezése folytán eredményre nem vezethetett. Pontosan számot adott az elsőfokú bíróság, hogy mely tanúk vallomását/vallomásrészét fogadja el, és melyeket nem, ennek részletes és átfogó indokolását is adta. [13] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása körében mindösszesen arra kíván rámutatni, hogy az egyébként kimerítően és részletesen értékelt (elsőfokú ítélet [21][24] bekezdés) tanú6 tanú tárgyaláson tett vallomását a bizonyítékok köréből nem kellett kirekeszteni, hiszen a Be. 507. §

(1)bekezdése a bizonyíték kirekesztését (hivatalból vagy indítványra) arra az esetre korlátozza, ha az ügyiratokból egyértelműen megállapítható, hogy a bizonyíték felhasználása e törvénybe ütközik. Ilyen esetben e bizonyítékot az ügyiratok között zártan kellene kezelni [Be. 507. §

(3)bekezdés]. Jelen esetben azonban nem erről van szó, az elsőfokú bíróság pusztán a kérdéses tanú tárgyaláson tett vallomását mint bizonyítékot – mérlegelési jogkörében – akként értékelte, hogy az nem fogadható el, azaz a tanú az általa tárgyaláson előadottak tekintetében nem volt szavahihető, így a kirekesztésre vonatkozó kitételt (elsőfokú ítélet [24] bekezdés utolsó sora) a másodfokú bíróság mellőzi. [14] Az ítélőtábla megállapította, hogy az irányadó tényállásból Terhelt1 vádlott bűnösségére vonatkozó következtetés törvényes és a vádlott cselekményének jogi minősítése is kifogástalan [Be. 590. §

(5)bekezdés c) pontja]. E körben helyesen utalt az elsőfokú bíróság a hivatkozott jogesetekre is. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.207/2023/12/V 4 [15] A Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontja alapján vizsgálta az ítélőtábla a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést, amely során az enyhítésre irányuló fellebbezést nem találta alaposnak. [16] A büntetés kiszabásakor irányadó középmértékkel összefüggésben a törvényszék által írtakat maradéktalanul osztja az ítélőtábla. A Btk. 79. §-a szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el (egyéni és általános megelőzés). A Btk. 80. §

(1)bekezdése szerint a büntetést e törvényben meghatározott keretek között, a céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez [17] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket kimerítően feltárta, és a vádlottal szemben a büntetési céloknak megfelelő, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos büntetést szabott ki, amely szükséges, egyben elégséges és megfelel az egyéniesítés elveinek. A középmértéktől eltérő büntetés kiszabását akkor kell megindokolni, amennyiben az eltérés jelentős (BH2001. 354.). [18] Jelen ügyben a törvényszék az irányadó középmértéktől a vádlott javára jelentősen eltért, aminek indokát az ítélet indokolása kellő részletességgel tartalmazza. A feltárt enyhítő körülmények számára és nyomatékára figyelemmel a kiszabott büntetés méltányos, így lényeges enyhítésre az ítélőtábla nem látott alapot, ekként az arra irányuló védelmi jogorvoslat nem volt megalapozott [Be. 606. §

(4)bekezdés]. [19] Törvényesen rendelkezett az elsőfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos kérdésekről, a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatáról, a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának lehetőségéről, a bűnjelek jogi sorsáról és a bűnügyi költségről, ezért a Be. 590. §

(7)bekezdésében foglalt intézkedés szükségessége nem merült fel. [20] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel a fellebbezések alaptalansága miatt az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. [21] A Be. 451. §

(2)bekezdésének c) pontja szerint a határozat bevezető része tartalmazza, ha a bíróság a határozatot tárgyaláson hozta meg, a bírósági eljárás helyét, a bírósági eljárás formáját, és azt, hogy az eljárás nyilvános volt-e. A Be. 561. §

(1)bekezdése folytán az ügydöntő határozat bevezető részében kell feltüntetni a tárgyalási napok megjelölését is. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a nyilvános tárgyalás esetén a Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.207/2023/12/V 5 folytatólagosságra utalás feltüntetése kerülendő, hiszen az a törvény szövegéből nem vezethető le, a tárgyalás egységes egésznek tekintendő megnyitása és berekesztése között. Debrecen,

1. június
2. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke Dr. Horváth Péter s.k. előadó bíró Dr. Répássy Árpádné dr. Németh Laura s.k. bíró Záradék: Az Egri Törvényszék 15.B.29/2021/25 számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla végzésével a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
3. június
4. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke