← Magyarország

Pfv.20819/2023/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelése alapot ad a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás eredményének felülmérlegelésére. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Pfv.I.20.819/2023/

  1. A tanács tagjai: Dr. Cseh Attila a tanács elnöke Dr. Magosi Szilvia előadó bíró Dr. Mocsár Attila Zsolt bíró Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró Dr. Parlagi Mátyás bíró A felperes: felperes1 .. (cím1) A felperes képviselője: Lenkei Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Lenkei Balázs ügyvéd (cím2) Az alperesek: alperes1 I. rendű (cím3) alperes2 rendű (cím4) alperes3 III. rendű (cím5) Az alperesek képviselője: Jutasi és Társai Ügyvédi Iroda I-III. rendű ügyintéző: dr. Jutasi György ügyvéd (cím6) A per tárgya: Beruházás elszámolása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.20.095/2023/
  2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Dabasi Járásbíróság 11.G.40.058/2019/
  3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet – az elsőfokú ítéletre is kiterjedően – hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Kúria I.Pfv.20.819/2023/7/2 2 A felperes felülvizsgálati eljárási költségét 350.000 (háromszázötvenezer) forintban, az I., II., III. rendű alperesek mint egyetemleges jogosultak ugyanezen költségét 445.000 (négyszáznegyvenötezer) forintban állapítja meg. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték 1.669.000 (egymillió-hatszázhatvankilencezer) forint. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes mint bérlő és a tulajdonos alperesek mint bérbeadók között
  4. április 27-én tíz évre „Felekezeti temető bérleti szerződés” elnevezésű megállapodás jött létre az helyiség temető, valamint a temető területén belül található ravatalozó kizárólagos üzemeltetése és egyéb temetkezési szolgáltatások nyújtása tárgyában. [2] A megállapodás alapján a felperes annak ellenében, hogy üzemeltethette a temetőt, egyebek mellett a szerződés IV. pontjában rögzített felújítási ütemterv szerint beruházásifelújítási munkák végzésére volt köteles. Az első ötéves ütemterv keretében feladata volt a temető utcai kerítésének felújítása, ravatalozó épület építése, a főközlekedési utak (ravatalozóhoz, kápolnához, illetve a temető utcával párhuzamos belső út) burkolása. A felek úgy állapodtak meg, hogy a második ötéves ütemtervet az ötödik év második felében egyeztetik. A szerződés IV.
  5. pontjának harmadik francia bekezdésében rögzítették: „Az értéknövelő beruházások a szerződés lejártával Tulajdonosok közös tulajdonába mennek át, amennyiben a szerződés legalább öt évvel nem kerül meghosszabbításra, úgy az ingatlan értékét megnövelő beruházások az amortizációnak megfelelően elszámolásra kerül.” A IV.
  6. pont utolsó bekezdése tartalmazza, hogy a bérlő végrehajtja az ötéves fejlesztési tervet. Amennyiben a meghatározott fejlesztést nem teljesíti, a tulajdonosok a bérleti szerződést rendkívüli felmondással megszüntetik. Rendkívüli felmondás esetén a bérlő nem élhet kártérítési igénnyel. [3] A megállapodás V. pontja „Díjfizetések” cím alatt tartalmazta, hogy a bérlő a szerződés aláírását követő 15 napon belül adományként egyszeri juttatást fizet a tulajdonosoknak, ennek megfizetését követően pedig negyedévente fizet a részükre meghatározott összegű adományt, és az adományokon felül végrehajtja a szerződés IV. pontjában rögzített ötéves fejlesztési tervet. [4] A megállapodásban a felek kikötötték, hogy a
  7. év második felében „megvizsgálják a szerződés szövegét, és annak meghosszabbítását megtárgyalják”. [5] A felperes a szerződés első ötéves ütemterve keretében átépíttette a ravatalozót. Az épületet a csatornahálózatra nem kötötték rá, a szennyvíz zárt rendszerű tárolóba kerül. Az alperesek a ravatalozóval kapcsolatos felperesi teljesítést – jóllehet az a szerződésben rögzítettektől eltérően nem a meglévő épület elbontásával és új épület felépítésével, hanem a meglévő épület átépítésével valósult meg – a
  8. december 10-én kelt levelükben szerződésszerűnek ismerték el. Kúria I.Pfv.20.819/2023/7/2 3 [6] A felperes a fentieken túlmenően a szerződés első ötéves ütemterve keretében fejlesztette a temetőn belüli utakat, térburkolatokat, szegélyköveket. 2007-ben megvalósult a ravatalozó és a temető utcai bejárata közötti gyalogút, betonalap burkolattal. [7] Az alperesek a
  9. február 10-én kelt levelükben tájékoztatták a felperest, hogy a bérleti szerződés a 10 éves határozott idő lejártával
  10. április
  11. napján megszűnik. A felperes a tájékoztatást tudomásul vette. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [8] A felperes többször módosított, a szerződés IV.
  12. pontjának harmadik francia bekezdésében rögzített elszámolási kötelezettségre alapított elsődleges keresetében az alperesek 17.597.910 forint és késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kötelezését kérte. A 18.750.000 forint tőke és késedelmi kamata megfizetése iránti másodlagos keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló
  13. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
  14. §-ára,
  15. §

(1)bekezdésére, 97. §
(1)bekezdésére alapította. [9] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadták, hogy a szerződés IV. pontjában részletezett beruházások egy részét a felperes nem végezte el. Nem teljesítette a ravatalozóra kiadott használatbavételi engedélyben meghatározott feltételeket. A hiányzó munkálatok elvégzésére eredménytelenül szólították fel, ezért
  1. augusztus 6-án rendkívüli felmondással éltek. Az elszámolást előíró szerződéses rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy a számlával igazolt, könyvekben szereplő bekerülési érték vonatkozásában állapodtak meg. Hangsúlyozták, hogy a temető üzemeltetési joga vagyoni értékű jog, amely a felperes számára jelentős bevételeket biztosított. Az üzemeltetési szerződések tipikus eleme, hogy az üzemeltetési jogot megszerző fél a jog megszerzésének fejében meghatározott beruházások elvégzését vállalja. A perbeli szerződésben meghatározott beruházások végrehajtását bérleti díjnak tekintették. Az elszámolás körében ezért azt kell vizsgálni, hogy volt-e a felperes által teljesített olyan beruházás, amelynek fejében nem kapott megfelelő ellenszolgáltatást (üzemeltetési lehetőséget). Állították, hogy az elvégzett beruházások értékét az üzemeltetési jog teljes egészében kompenzálta. Az amortizációval kapcsolatban előadták: a felek szándéka szerint a beruházások 15 év alatt amortizálódtak nullára, ezért évi 6%-os amortizáció veendő figyelembe. [10] Az alperesek arra az esetre, ha a bíróság nem ért egyet a szerződés értelmezésével kapcsolatos álláspontjukkal, 13.744.516 forint és késedelmi kamata erejéig beszámítási kifogást terjesztettek elő, amit elsődlegesen arra alapítottak, hogy az elszámolás részeként a felperes köteles megtéríteni a szerződésben foglaltak ellenére el nem végzett munkák (főközlekedési utak burkolása, közüzemi szennyvízhálózatra történő csatlakozás, új ravatalozó építése, a temető utcai kerítése felújítása) értékét. Ezen igényük másodlagos jogcímeként a kártérítést jelölték meg. [11] A felperes a beszámítás jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatta. Előadta, hogy az alperesek nem igazolták a társulási hozzájárulás megfizetését, ezért a közüzemi szennyvízhálózatra csatlakozás nem volt megvalósítható. Az első- és másodfokú ítélet [12] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során hozott ítéletével nagyobb részt helyt adott az elsődleges keresetnek és egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 16.690.000 forint Kúria I.Pfv.20.819/2023/7/2 4 és késedelmi kamata megfizetésére. Az elsődleges keresetet ezt meghaladóan, a másodlagos keresetet teljes egészében alaptalannak ítélte. [13] Indokolása szerint az elsődleges kereset vonatkozásában abból indult ki, hogy a felek közötti szerződés a 10 éves határozott idő lejártával (
  2. április 26.) megszűnt. A szerződés IV.
  3. pontjának harmadik francia bekezdése értelmében a szerződés megszűnésének jogkövetkezményeként az értéknövelő beruházások eredményei (a beruházások folytán létesült dolgok, építmények) az alperesek közös tulajdonába kerültek, amellyel egyidejűleg megnyílt a felperes elszámolási igénye. A szerződés szerint az elszámolás kizárólag
  4. április 26-ra vetítetten végezhető el. Az elszámolási igénynek a tulajdonszerzéstől való időbeli elválása megbontaná a szolgáltatás-ellenszolgáltatás között fennálló értékegyensúlyt. A perben az alperesek nem a beruházások elvégzését, hanem azt vitatták, hogy az elvégzésük után a felperesnek kompenzálatlan igénye maradt, illetve, hogy az elszámolás alapja a számlákkal alátámasztott bekerülési érték. Ehhez képest annak volt jelentősége, hogy a Ptk.
  5. §
(1)bekezdése tükrében mit kell érteni az alatt a szerződéses rendelkezés alatt, hogy az ingatlan értékét megnövelő beruházások az amortizációnak megfelelően elszámolásra kerülnek. [14] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékoknak és az egyéb peradatoknak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §
(1)bekezdése szerinti értékelésével megállapítható volt: „értéknövelő beruházás alatt” a szavak általánosan elfogadott jelentése szerinti tartalom értendő, azaz minden olyan beruházás, amely növeli az ingatlan értékét. Ebbe a körbe tartozik a bővített ravatalozó, a térburkolat, a kerti szegélyek és murvaterítés, valamint a temetői út. Az „amortizáció” az időmúlás értékcsökkentő hatását fejezi ki. Abból, hogy öt évvel történő meghosszabbítása esetére a szerződés nem írta elő a beruházásokkal történő elszámolást, nem következik, hogy meghosszabbítás hiányában időarányosan évi 6%-os az amortizáció. A felek ezzel ellentétben olyan szerződést kötöttek, amely eltérő szabályokat tartalmaz a 10 éves határozott idő lejártakori megszűnés és az öt évvel történő meghosszabbítást követő megszűnés eseteire. A megkülönböztetésnek számos indoka lehetett, így akár az alperesek ösztönzése a jogviszony meghosszabbítására, amelynek ellentételezéseként az alpereseket rendkívüli felmondási jog illette meg arra az esetre, ha a felperes nem teljesíti a fejlesztési tervet. A tanúk vallomása szerint az alperesek eleve nem azt tervezték, hogy az értéknövelő beruházásokkal történő elszámolásra kerül sor, hanem azzal számoltak, hogy meghosszabbítják a szerződést. Tény, hogy a szerződés aszimmetrikus szabályokat tartalmaz a 10 és a 15 év utáni megszűnés eseteire, de a megállapodást a szerződő felek egyike sem támadta meg. [15] Az elszámolás körében az elsőfokú bíróság egyetértett azzal az alperesi állásponttal, hogy a perben nem a felperesi oldalon felmerült bekerülési értéknek van relevanciája, azaz a felperes nem a ráfordításait igényelheti, hanem csak azt az értéket, amellyel az alperesek gazdagodtak azáltal, hogy a beruházások a közös tulajdonukba kerültek. Az aggálytalannak ítélt szakvélemény alapján megállapította, hogy az alperesek vagyona
  1. április 26-án 16.690.000 forinttal gyarapodott. A szakértő az időmúlás értékcsökkentő hatását (fizikai avultságként) figyelembe vette, válaszolt az alperesek észrevételeire (
  2. sorszámú irat), a
  3. sorszámú szakvélemény-kiegészítésben kitért arra, hogy miért a költségelvű ingatlanértékelési módszert alkalmazta. [16] Az elsőfokú bíróság a beszámítási kifogást alaptalannak ítélte. Rámutatott, hogy az alperesek a ravatalozóval kapcsolatos felperesi teljesítést szerződésszerűnek ismerték el. Nem állt rendelkezésre peradat a tekintetben, hogy akár az első ötéves beruházási terv, akár a felperes szerződésből eredő más kötelezettsége vonatkozásában kifogásuk lett volna. A szerződés IV.
  4. pontjának utolsó előtti bekezdése, valamint V.
  5. pontja rendkívüli felmondási jogot biztosított részükre arra az esetre, ha a felperes a fejlesztést nem hajtaná végre. E Kúria I.Pfv.20.819/2023/7/2 5 jogukkal azonban az alperesek nem éltek. Nincs sem jogszabályi, sem szerződéses alapja annak a hivatkozásuknak, hogy az általuk el nem végeztetett munkák költségeit a felperes köteles megtéríteni. Amennyiben további beruházások történtek volna, úgy azok eredményei a felperes elszámolási igényének alapját növelnék. A kártérítés jogszabályi feltételei sem állnak fenn, mert az állított költségek ténylegesen nem merültek fel, így a bekövetkezett kár nem értelmezhető. Hiányzik továbbá a jogellenesség, valamint az okozati összefüggés is. [17] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét (a másodlagos keresetet elutasító rendelkezést) nem érintette, fellebbezett rendelkezését a Pp.
  6. §
(2)bekezdése alapján – a kamat mértékének módosításával – helybenhagyta. [18] Indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen vette alapul a felek szerződéses akaratának vizsgálatakor az írásban megkötött szerződés tartalmát. A bérleti díj a szerződés lényeges tartalmának minősül. Amennyiben a felek szóban megállapodtak volna – az adományok összegén felül – az alperesek által hivatkozott bérleti díjban, azt a többi lényeges feltétellel egyezően írásba is foglalták volna. A felek írásban bérleti díj fizetéséről nem rendelkeztek. Alaptalanul hivatkoztak ezért az alperesek arra, hogy a felperes a beruházási kötelezettségei teljesítésével tett eleget – az adományokon felül – a díjfizetési kötelezettségének. Az alperesek az írásba foglalt szerződéses tartalommal szemben ezt az állításukat nem bizonyították. Az elsőfokú bíróság a szerződés IV.
  1. pont harmadik francia bekezdése értelmezésével, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg: a felek
  2. április
  3. után nem hosszabbították meg a szerződést legalább öt évvel, így az ingatlan értékét megnövelő beruházásokat az amortizációnak megfelelően el kell számolni. Tekintettel arra, hogy nem történt megállapodás a bérleti díj beruházásokkal való elszámolásáról, a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint az elszámolás az értéknövelő beruházások pénzbeli elszámolását jelenti. [19] A másodfokú bíróság abban is egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a szerződés megszűnése időpontjára vetítve kell megállapítani a beruházások értéknövelő hatását, ugyanis ez felel meg a Ptk.
  4. §
(2)bekezdésében foglaltaknak. Álláspontja szerint helyesen indult ki a szakértő a beruházáskori értékből, és vizsgálta a szerződés megszűnése időpontjára vetítve a beruházások értéknövelő hatását, valamint ezzel párhuzamosan az egyes részberuházások amortizációját, vagyis az időmúlás értékcsökkentő hatását. Egy ingatlanon végzett értéknövelő beruházás elszámolása nem értelmezhető a beruházáskori érték alapulvételével. Ez esetben ugyanis az elszámolás immanens tartalma, az értéknövekedés maradna figyelmen kívül. [20] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen tekintette aggálytalannak a kirendelt szakértő szakvéleményét, a szakértő ugyanis a
  1. év adatait – az általa választott módszer alapján – csak valorizáláshoz használta, de az értéknövekedést és az amortizációt is – helyesen – a szerződés megszűnésének napjára vetítette. A szakértő meghallgatása és a szakvélemény kiegészítése szükségtelen volt. [21] A beszámítási kifogás körében a másodfokú bíróság azzal egészítette ki az elsőfokú bíróság jogi indokolását, hogy az alperesek nem bizonyították: a felperesnek a második ütemterv alapján a szerződés IV.1-
  2. pontjában rögzítetteken túl volt egyéb kötelezettségvállalása, amit nem végzett el. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperesi beruházások teljesítésekor az alpereseknek nem volt kifogásuk. [22] A kártérítés jogcímén előterjesztett beszámítási kifogás vonatkozásában a másodfokú bíróság arra mutatott rá, hogy az alperesek nem bizonyították a felperes szerződésszegését, így a Ptk.
  3. §
(1)bekezdésére alapított kártérítési igényük nem lehetett alapos. Kúria I.Pfv.20.819/2023/7/2 6 A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [23] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetet teljes egészében elutasító határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. [24] Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 319. §
(2)bekezdését, 201. §
(1)bekezdését, 207. §
(1)bekezdését, 318. §
(1)bekezdését, 339. §
(1)bekezdését, valamint a Pp. 3. §
(2)bekezdését, 206. §
(1)bekezdését, 221. §
(1)bekezdését. [25] Rámutattak, a szerződés V. pontja felsorolja, hogy mely tételekből áll a bérleti díj. A szerződés szövegéből egyértelműen megállapítható, hogy a felek az ötéves tervek végrehajtását is díjnak, a bérlet, illetve üzemeltetés ellenértékének tekintették, ennek ellenszolgáltatása volt a temető használata, üzemeltetése. A másodfokú bíróság megállapításával ellentétben a perben nem hivatkoztak arra, hogy a felek ebben a díjtételben szóban állapodtak meg. Azt, hogy a beruházások a bérleti díj részének minősültek, a tanúk (név, név1, név2) is előadták. A jogviszony jellegéből adódóan nincs is más életszerű magyarázat arra, hogy a felperes milyen okból végzett volna beruházásokat az ingatlanon, amelyek vonatkozásában a jogviszony legalább 15 éves fennállása esetén semmilyen térítésben nem részesül. A másodfokú bíróság a szerződéses konstrukcióval kapcsolatos bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)bekezdésébe ütközően okszerűtlenül értékelte. [26] Kiemelték, a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben egyértelműen megállapítható, hogy a beruházások maradéktalan elvégzésével a felperes 15 éves bérleti díjfizetési kötelezettségének tett volna eleget. Ezt támasztja alá, hogy a szerződés IV.
  1. pontja szerint 15 év eltelte után nem állt fenn vele szemben elszámolási kötelezettségük. A felperes által az egyes beruházások amortizációja körébe csatolt dokumentumok is évi 6%-os amortizációt rögzítenek. név2 tanúként úgy nyilatkozott, hogy a felek 15 éves futamidőre terveztek. [27] Szerintük a másodfokú bíróság tévesen értelmezte az „elszámolás” fogalmát, az ezzel kapcsolatos bizonyítékokból okszerűtlen következtetést vont le, így a jogerős ítélet e tekintetben is sérti a Pp.
  2. §
(1)bekezdését és a Ptk. 207. §
(1)bekezdését is. A szerződés nem arról rendelkezik, hogy a felperes részére az elvégzett beruházás értékét kell megtéríteni. Az elszámolási kötelezettség nem értelmezhető a beruházás értéke, illetve a megszűnéskori értéknövekmény megfizetéseként. A felperes nem bizonyította, hogy ez lett volna a felek akarata. Éppen a másodfokú bíróság által hivatkozott Ptk. 319. §
(2)bekezdése támasztja alá, hogy az elszámolás azt jelenti: a már teljesített szolgáltatásokat kell összevetni az ellenszolgáltatással. Ezt az értelmezést támasztja alá a Ptk. 201. §
(1)bekezdése is. Arra kell figyelemmel lenni, hogy a már teljesített szolgáltatással szemben megfelelő ellenszolgáltatás álljon. Az elszámolás körében tehát azt kell vizsgálni, hogy volt-e olyan felperes által teljesített beruházás (mint díjfizetés), amelynek fejében nem történt megfelelő ellenszolgáltatás (üzemeltetési lehetőség). Ezt támasztja alá a BDT 2010.2254 számú jogeset is. [28] Érvelésük értelmében a felperes az üzemeltetetés alatt nem a szerződésben foglaltak szerint végezte el a vállalt beruházásokat. Nem új ravatalozót épített, hanem a régit bővítette, de nem készült iroda, bemutató helyiség. Nem történt meg a csatornahálózatra rákötés, továbbá a kerítés felújítása és a közlekedési utak burkolása. A szerződés szerinti elszámolás elvégzését követően az állapítható meg, hogy a felperesnek semmilyen követelése nem lehet. A beszerzett szakvélemény és annak kiegészítése azt támasztja alá, hogy csak az utak elmaradt burkolásának a költsége több mint 8.000.000 forint. Ez azt jelenti, hogy a felperes az általa vállalt munkák közel 1/3-át nem végezte el, a szerződésben meghatározott díjat ilyen arányban nem fizette meg, vagyis 5 évre nem teljesítette az üzemeltetés ellenértékét, így erre az időszakra nem is lett volna jogosult a temetőt üzemeltetni, ennek ellenére 11 év 5 hónapot üzemeltette. A jogerős ítélet értelmében többet kell fizetniük 10 év letelte után, mint Kúria I.Pfv.20.819/2023/7/2 7 amennyibe a felperes által végzett beruházás került a szakvélemény szerint. Azzal, hogy a bíróság nem a bekerülési értéket vette alapul, hanem kismértékű avulással annak 10 év utáni bekerülési költségét, a felperes tulajdonképpen ingyen üzemeltethette a temetőt, sőt még keresett rajta. Megállapítható, hogy az elszámolás ilyen értelmezésével jogalap nélkül gazdagodik. A felperes a per során egyébként arra hivatkozott, hogy a beruházások bekerülési értéke képezi az elszámolás alapját. A 2020. november 6-i, illetve 2022. január 10-i beadványukban maguk is azt hangsúlyozták, hogy az adott beruházás beruházáskori értékét kell figyelembe venni. A szerződés megkötésének időpontjában fennálló beruházási értékből pedig megbecsülhető, hogy a 15 éves üzemeltetés ellenértékeként milyen összeget vettek figyelembe a felek. Egyik fél sem értelmezte úgy a szerződést, hogy az elszámolás alapja az, mennyit ért a beruházás 2009. április 26-án. A másodfokú bíróság, jóllehet a Pp. 3. §
(2)bekezdése alapján kötve volt a felek kérelméhez és jognyilatkozataihoz, a beruházás
  1. április 26-i értékét vette figyelembe. [29] Az alperesek sérelmezték, hogy noha a szerződés az amortizációnak megfelelő elszámolásról szól, ennek ellenére az elsőfokú bíróság nem az amortizációt, hanem az avulást vette figyelembe a számítás során. Az amortizáció és az avulás eltérő fogalmak. A keresetben a felperes sem az avulásra hivatkozott, hanem az amortizációra. A másodfokú bíróság ezzel az érveléssel egyáltalán nem foglalkozott, így nem tett eleget a Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerinti indokolási kötelezettségnek. [30] Az alperesek álláspontja szerint a kirendelt szakértő szakvéleménye – a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben – aggályos. A szakértő a beruházás 2020. évi értékét számolta ki tételes költségvetés alapján és ebből az értékből a KSH építőipari termelői árindex alkalmazásával valorizálta az értéket a 2009. évi értékre. Maga is elismerte, hogy a KSH árindex csak a szegmensben bekövetkezett KSH által széleskörben mért iparági változások mértékét mutatja. Mindez azt jelenti, hogy a KSH árindex alapján kiszámított valorizált összeg nem lehet pontos összeg, hanem csak nagyvonalú becslés. A perben becsatolták a szakértő által is használt költségvetési programot készítő cég levelét, amely szerint 2006. előtti időszakra is tudnak pontos adatokat biztosítani. Ez is alátámasztja: nem volt akadálya, hogy a szakértő a konkrét időpontra (akár 2009-
  1. re)is konkrét költségvetési elszámolást készítsen és ne becslést alkalmazzon. A szakértő nem adott értelmezhető választ arra, hogy miért nem lehetett a 2009. évi bekerülési értéket költségvetés alapján pontosan, tételesen kiszámolni. [31] A beszámítási kifogás körében az alperesek vitatták, hogy nem bizonyították a felperes szerződésszegését. Rámutattak: a szerződés IV. pontja felsorolja milyen munkákat kell elvégeznie a felperesnek. Álláspontjuk szerint ténykérdés, hogy az ott felsorolt munkák egy részét a felperes nem végezte el: nem új ravatalozó készült, hanem csak egy bővített; nem készült iroda, bemutatóhelyiség (IV.2.
  2. a)pont); nem történt meg a főközlekedési utak burkolása, a temető utcai kerítése felújítása; nem készült el semmi a szerződésben előírt második ötéves beruházási terv körében; nem valósult meg a használatbavételi engedélyhez a csatornahálózatra rákötés. A felperes maga sem arra hivatkozott, hogy a szerződésben foglalt munkák mind elkészültek, hanem arra, hogy nem volt kifogás a teljesítésével kapcsolatban. Rámutattak, hogy a 2000. december 10-i levelük csak a ravatalozóra vonatkozott. Ezzel kapcsolatban név2 úgy nyilatkozott, hogy a felperes ügyvezetője kompenzációt igért (7.G.40.058/2019/7. számú jegyzőkönyv 2. oldal). Az F/4. sorszám alatt csatolt alperesi levél pedig kifejezetten rögzíti, hogy a felperes nem tett eleget a szerződéses kötelezettségének, különös tekintettel a főközlekedési utak burkolására. Ezen túlmenően az alperesi felmondás is tartalmazza, hogy a felperes nem tett eleget a szerződésben foglaltaknak. Iratellenes ezért a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, miszerint nem volt kifogásuk és nem bizonyított a szerződésszegés. Kúria I.Pfv.20.819/2023/7/2 8 [32] Álláspontjuk szerint az el nem végzett beruházások kárként is értelmezhetők, mivel az értéküknek megfelelő bérleti díjat a felperes nem rendezte. Ez a bevételük elmaradt, a beruházásokat mással kellett elvégeztetniük. A jogerős ítélet erre tekintettel sérti a Ptk. 318. §
(1)bekezdését és a 339. §
(1)bekezdését. [33] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Hangsúlyozta, hogy az alperesek nem jeleztek kifogást, hibás teljesítést, elszámolás iránti igényt. A ravatalozó felújítását szerződésszerű teljesítésnek fogadták el (
  1. december 10-én kelt levél). Az alperesek vagyona azáltal, hogy a beruházások eredményei a tulajdonukba kerültek, 16.690.000 forinttal gyarapodott, amely összeggel a szerződés értelmében elszámolni tartoznak. A Kúria döntése és jogi indokai [34] A Pp.
  2. §
(2)bekezdésének és 275. §
(3)bekezdésének együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási szabálysértés megvalósulása. [35] Az alperesek a rendkívüli perorvoslatukat megalapozó jogszabálysértést alapvetően a bizonyítás eredményének okszerűtlen mérlegelésében, valamint a perbeli szerződés téves értelmezésében határozták meg. [36] A Kúria a felülvizsgálat eredményeként azt állapította meg, hogy az alperesek másodlagos felülvizsgálati kérelme alapos, mivel a jogerős ítélet a következőkben kifejtendők szerint sérti a bizonyítás eredményének értékelése körében a Pp. 206. §
(1)bekezdését, a szerződés értelmezése körében pedig a Ptk. 207. §
(1)bekezdését. [37] A Kúria elsőként arra mutat rá, hogy a perbeli jogvita alapja egy atipikus, komplex jellegű szerződés, amit a felek egyfelől a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás meghatározása, másfelől az elszámolás tartalma tekintetében eltérően értelmeztek. A felperes nem tartotta a szerződés IV. pontjában rögzített ütemterv keretében megvalósítandó beruházásokat a szolgáltatása (díjfizetés) körébe tartozónak, míg az alpereseknek az volt az álláspontjuk, hogy szerződés V. pontban rögzített díjazás két elemű: az adományok mellett a beruházások is a felperes által teljesítendő szolgáltatás körébe tartoznak. Az elszámolás tekintetében a felek álláspontja abban tért el, hogy a felperes csak az általa megvalósított értéknövelő beruházásokat látta a szerződés alapján elszámolandónak, az alperesek viszont azokat az ötéves ütemterv keretében megvalósítandó beruházásokat is, amelyeket a felperes nem végzett el. [38] A felek szerződési nyilatkozatait a Ptk. 207. §
(1)bekezdése szerint kellett értelmezni, és ebben a körben a perben rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően kellett értékelni. [39] A Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglaltakkal összefüggésben kialakult és következetes bírósági gyakorlat (Pfv.21.474/2011/10., megjelent: BH
  1. 119.; Kúria Pfv.21.965/2018/8., megjelent: BH
  2. 324.; Pfv.20.507/2022/5.) értelmében a felülvizsgálati eljárás keretében általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás és nincs helye a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok megállapítása, és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre. Az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni. A jelen ügyben megállapítható volt, hogy a másodfokú bíróság a felek nyilatkozatai, az okirati bizonyítékok és a tanúvallomások értékelése során nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésre jutott, amely a szerződés értelmezésére is kihatott. Kúria I.Pfv.20.819/2023/7/2 9 [40] Az alperesek alappal sérelmezték felülvizsgálati kérelmükben a felperes szolgáltatásának az eljárt bíróságok általi megállapítását. A Kúria rámutat, hogy a szerződés V. pontjának
  3. és
  4. pontja két különböző díjelemet tartalmaz: egyrészt az egyszeri és rendszeres adományokat, másrészt „az adományokon felül” a IV. pontban rögzített ötéves fejlesztési terv végrehajtását. A IV. pont pedig konkrétan meghatározza azokat a beruházásifelújítási munkákat, amelyek elvégzését a felperes a fejlesztési terv keretében a saját költségén vállalta. A szerződési okiratból tehát az tűnik ki, hogy a felek a beruházási-felújítási tevékenységet a felperes szolgáltatása részeként szabályozták. Ezt támasztja alá a gazdasági racionalitás, valamint az is, hogy az alperesek a 15 évre tervezett futamidő leteltét követően a felperes beruházásait nem voltak kötelesek ellentételezni. [41] A tanúvallomások alapján is csak a fenti szerződéses tartalomra lehet okszerű következtetést vonni. név1 tanú úgy nyilatkozott, hogy a díjfizetést két részre bontották, az adományra és a fejlesztésekre (Dabasi Járásbíróság 7.G.40.045/2016/
  5. számú jegyzőkönyv
  6. oldal). Előadta továbbá, hogy az egyházak nem bérleti díjat kértek az üzemeltetésért, hanem a beruházások elvégzését (Dabasi Járásbíróság 11.G.40.058/2019/
  7. számú jegyzőkönyv
  8. oldal). név tanú vallomása szerint „Ennek a szerződésnek az volt a lényege, hogy a bérleti díj fejében a cég1 elvégez beruházásokat, tehát az egyházak nem pénzben, hanem beruházásban kapják meg a bérleti díjat.” (Dabasi Járásbíróság 11.G.40.058/2019/
  9. számú jegyzőkönyv
  10. oldal). név2 – akinek a nyilatkozatát az elsőfokú bíróság nem tanúvallomásként, hanem a fél személyes előadásaként értékelte – szintén azt adta elő, hogy az üzemeltetés ellentételezésének két része volt, az anyagi támogatás, valamint a beruházás, fejlesztés (Dabasi Járásbíróság 7.G.40.058/2019/
  11. számú jegyzőkönyv
  12. oldal). Közvetve név3 tanúvallomása (Dabasi Járásbíróság 7.G.40.058/2019/
  13. számú jegyzőkönyv
  14. oldal) is arra utalt, hogy a felperes a beruházási munkákat annak ellenében végezte, hogy üzemeltethette a temetőt. [42] Mindezek egybevetett értékelése alapján a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben arra kellett következtetni, hogy a szerződés a felperes szolgáltatását abban határozta meg, hogy az adományokon felül megvalósítja a IV. pontban részletezett beruházásokat. [43] A felek tehát szerződésükben egyenértékű szolgáltatásként az alperesek részéről az általuk biztosított üzemeltetési (mint vagyoni értékű) jogot, a felperes részéről az őt terhelő kételemű (adományok és beruházások) díjfizetést határozták meg. Nem volt olyan peradat, amely arra utalt volna, hogy a beruházásokat a felperes ellenszolgáltatás nélkül vállalta volna elvégezni, erre maga sem hivatkozott. [44] A szerződés IV.
  15. pontjának harmadik francia bekezdése azt tartalmazta, hogy amennyiben a szerződés legalább öt évvel nem kerül meghosszabbításra, úgy az ingatlan értékét megnövelő beruházások az amortizációnak megfelelően elszámolásra kerülnek. Ez az elszámolás ugyanakkor a felperes szerződésszerű, azaz mind az adományok, mind a beruházások terén hiánytalan teljesítését feltételezi, ebben az esetben áll ugyanis fenn a felek szolgáltatásainak értékegyensúlya. A Kúria rámutat: a felperes az el nem végzett beruházások tekintetében elszámolási igényt nem érvényesített, igényérvényesítése hiányából is következően nem vonta kétségbe – ide nem értve a ravatalozót érintő, az alperesek által szerződésszerűnek elfogadott teljesítést, illetve a közműcsatlakozást, amely hivatkozása szerint az alperesek hibájából nem valósult meg –, hogy a vállalt beruházások egy részét nem valósította meg. Erre tekintettel az alperesek elsődleges (az el nem végzett munkák elszámolásba való beállítására irányuló) védekezése valójában nem beszámítás volt, hanem a teljes körű (az el nem végzett beruházásokra is kiterjedő) elszámolást célozta, beszámítási kifogásukat csak e kérelmük el nem fogadása esetére terjesztették elő (
  16. május 10-én kelt, 11.G.40.058/2019/
  17. számú alperesi beadvány
  18. oldal
  19. pont). Kúria I.Pfv.20.819/2023/7/2 10 [45] Az el nem végzett munkák elszámolásának hiánya önmagában is egy új elszámolást tesz szükségessé. [46] A Kúria az új elszámolás módszertanát (metódusát) illetően a következőkre mutat rá. - A felperes keresetének alapjául előadott (elvégzett) beruházások mindegyike értéknövelő, ebből következően azok az elszámolás tárgyát képezik. - Az el nem végzett beruházásokat – az előbbiekben jelzett kivételekkel (a ravatalozó tervezett, de meg nem valósult munkálatai, valamint bizonyítottságától függően az elmaradt szennyvízcsatlakozás) ugyanígy az elszámolás körébe kell vonni. Az elvégzett beruházásokat a tényleges megvalósuláskori értéken kell figyelembe/számításba venni, a felperes ugyanis a megvalósult szolgáltatásait ekkor teljesítette. - Az el nem végzett beruházások bekerülési értékét a szerződésben előírt egyes teljesítési határidők figyelembevételével kell meghatározni. - A tényállítás és a bizonyítás az elszámolás valamennyi eleme (elvégzett és el nem végzett beruházások) körében a felperes kötelezettsége és terhe [Pp.
  20. §
(1)bekezdés]. Az amortizációs kulcsra is a felek megállapodása az irányadó, egyrészt abból következően, hogy a szerződés szerint a beruházások tizenöt év alatt értéktelenednek el, és mert a felperes saját,
  1. március 25-én bejelentett elszámolása (keresetlevél F/
  2. számú mellékletei között) is ezt tartalmazza, minden tételnél egységesen évi 6% az amortizáció
  3. április 26-ig, azaz az elszámolási igény megnyíltáig. [47] Amennyiben további szakértői bizonyítás szükséges, az elszámolást a fenti elvek figyelembevételével kell megejteni. [48] A kifejtettekre tekintettel a Kúria az alperesek másodlagos felülvizsgálati kérelmét alaposnak ítélve, a Pp.
  4. §
(4)bekezdése alapján a jogerős ítéletet – az elsőfokú ítéletre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [49] Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során a fentiekben kifejtett iránymutatás [Pp. 275. §
(5)bekezdés] szerint kell eljárnia. Záró rész [50] A Kúria a hatályon kívül helyezésre tekintettel a Pp. 275. §
(5)bekezdése szerint a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét csak megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja,
(5)bekezdése alapján a felperest képviselő ügyvéd munkadíja 350.000 forint, míg az alpereseket képviselő ügyvéd munkadíja ugyanezen jogszabályhelyek, valamint a 4/A. §
(1)bekezdése alapján 445.000 forint. Az alperesek illetékmentessége folytán meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illeték 1.669.000 forint. [51] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdésének megfelelően – az alperesek kérelmére – tárgyaláson bírálta el. [52] A végzés elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
  1. július
  2. Kúria I.Pfv.20.819/2023/7/2 11 Dr. Cseh Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró, Dr. Parlagi Mátyás s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.