Pf.20050/2023/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Amennyiben a büntetőbíróság zaklatás vétségének elkövetésében az alperest bűnösnek mondta ki, egy időben elhúzódó magatartássorozat tanúsításának eredményeként, mellyel két másik személy életvitelébe avatkozott be, a polgári bíróság alappal állapíthatja meg e magatatás miatt a felperesek magánélet zavartalanságához fűződő személyiségi joguk sérelmét. A személyiségi jogsértés tényének megállapítása során a polgári bíróság a büntető törvényi tényállás szükségszerű elemének hiányát nem állapíthatja meg, e vonatkozásban a büntetőbíróság határozata köti. A magánélethez fűződő személyiségi jog sérelmének megállapításakor – csakúgy mint más ilyen jogok sérelmének megállapításakor – az ítélet rendelkező részében nem mellőzhető a jogsértő magatartás rövid, tömör, szabatos megfogalmazása. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Pf.20.050/2023/5/II. A felperesek: Felperes1, Cím2 – I rendű Felperes2, Cím3 – II. rendű A felperesek képviselője: Dr. Illés Attila József Ügyvédi Iroda, Cím4, ügyintéző: dr. Illés Attila ügyvéd – az I. és II. rendű felperesek képviseletében Az alperes: Alperes1, Cím1 Az alperes képviselője: Méhes és Horváth Ügyvédi Iroda, Cím5, ügyintéző: dr. Horváth Dániel ügyvéd A per tárgya: sérelemdíj megfizetése Az elsőfokú bíróság: Budapest Környéki Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 4.P.20.445/2021/

1. í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és azt állapítja meg, hogy az alperes a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.050/2023/5/II 2 Budapest Környéki Törvényszék 1.Bf.533/2020/
2. számú végzésével helybenhagyott, a Dunakeszi Járásbíróság 5.B.268/2017/
3. számú ítéletében bűncselekménynek minősített magatartásaival sértette meg az I. és II. rendű felperesek magánélethez fűződő személyiségi jogát. Az I. rendű felperesnek járó sérelemdíj összegét 1.000.000 (egymillió) forint és kamatai összegre felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű felpereseknek egyetemlegesen 45.000 (negyvenötezer) forint + áfa perköltséget és az I. rendű felperesnek további 24.000 (huszonnégyezer) forint perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak e határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül 144.000 (száznegyvennégyezer) forint fellebbezési illetéket az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlája javára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint az alperes párkapcsolatban állt az I. rendű felperessel, amely kapcsolatnak az I. rendű felperes vetett véget. Ezt követően az alperes kiderítette, hogy ki az I. rendű felperes új párja, hol lakik, majd
4. április
5. napján egy névtelen levelet küldött a II. rendű felperesnek, megpróbálva az I. rendű felperessel való kapcsolatát aláásni. A II. rendű felperes másnap felkereste az alperest a munkahelyén, a városi bankban, ahol szerette volna megtudni, párhuzamos kapcsolatban van-e az I. rendű felperes az alperes és közte. Az alperes erre vonatkozóan nem tudott semmilyen bizonyítékot mutatni, ezért a II. rendű felperes a bankból távozott, a maga részéről lezártnak tekintve a történteket. Az alperes
6. április
7. napján azonban felkereste a II. rendű felperest a munkahelyén, a városi újságban, hogy az I. rendű felperessel fennálló kapcsolatának igazolására fényképeket mutasson a II. rendű felperesnek, azonban a II. rendű felperes nem volt bent. Miután a II. rendű felperes visszatért a munkahelyére és megtudta, hogy az alperes kereste őt, felhívta telefonon és a városi parkban találkozót beszéltek meg, ahol az alperes megmutatta a II. rendű felperesnek a dátum nélküli fotókat, amelyek az I. rendű felperesről és róla készültek. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.050/2023/5/II 3 A II. rendű felperes ekkor megkérte az alperest, hagyja őket békén, a továbbiakban ne avatkozzon a magánéletükbe. Ezt követően az alperes 3-4 alkalommal felhívta telefonon a II. rendű felperest azzal, hogy nem illenek össze az I. rendű felperessel, a telefonhívások azt követően maradtak abba, hogy a II. rendű felperes közölte az alperessel, a továbbiakban hangfelvétellel fogja rögzíteni a beszélgetéseket.
8. május
9. napján az alperes megállította városban, az utcán a II. rendű felperest azzal, hogy nem illik össze az I. rendű felperessel,
10. május
11. napján a II. rendű felperes lakása előtt várakozott, majd a postaládájába be akart dobni egy levelet, amit az éppen akkor a lakásából kilépő II. rendű felperes akadályozott meg, a levelet a szemétbe dobva. Az alperes
12. április végétől kezdődően, több héten keresztül, heti 3-4 alkalommal figyelte és többször követte a II. rendű felperes mozgását lakóhelyén, városban.
13. június
14. napján, a II. rendű felperes az I. rendű felpereshez költözésének napján szintén megfigyelte őket. A II. rendű felperest ért inzultusok miatt az I. rendű felperes
15. május
16. napján az alperessel szemben az bankhoz panaszt terjesztetett elő, leírva, hogy az alperes a fiókvezetői tisztségéhez méltatlanul viselkedik és kérte, hogy a munkáltató tegye meg a szükséges intézkedéseket. A panasz miatt az alperes az I. rendű felperessel szemben rágalmazás vétsége miatt büntetőeljárást indított. A
17. július
18. napján a városi Járásbíróságon megtartott személyes meghallgatáson az I. rendű felperes arra kérte az alperest, semmilyen módon ne keresse őket a továbbiakban, hagyja őket békén. Ezt követően az alperes azért, hogy az I. rendű felperessel – annak akarata ellenére – beszélni tudjon, munkatársán keresztül, más nevet használva bejelentkezett az I. rendű felpereshez, azt a látszatot keltve, hogy ügyvédi megbízást szeretne adni neki, majd az alperes az ügyvédi irodában
19. július
20. napján munkatársával, név3val együtt megjelent. Az I. rendű felperes elhatárolódott a beszélgetéstől, távozásra szólította fel az alperest és ismételten megkérte, a jövőben ne avatkozzon a magánéletébe, ne keresse őt. Ezt követően az I. rendű felpereshez
21. július
22. napján és
23. október
24. napján is új ügyfélként jelentkezett be ismeretlen személy, tanácsadásra időpontot kérve, a megbeszélt időpontban azonban az alperes jelent meg az ügyvédi irodában, akit az I. rendű felperes távozásra szólított fel.
25. október
26. napján az alperes az I. rendű felperes édesanyja, név lakása előtt, a kapualjban várta az I. rendű felperest, tudva, hogy vasárnaponként mindig az édesanyjával ebédel. Az I. rendű felperes ekkor sem kívánt az alperessel beszélni és távozásra szólította fel őt. Az alperes ezt követően közös ismerősükön, név1on keresztül próbálta felvenni a kapcsolatot az I. rendű felperessel, arra kérve őt, hogy az I. rendű felperesnél a kapcsolatuk helyreállítása érdekében járjon közbe és egy levelet adjon át neki. név1 fel is vette a kapcsolatot az I. rendű felperessel, tőle másnap tanácsadásra időpontot kért és az I. rendű felperes ügyvédi irodájában a levéllel megjelent, azonban az I. rendű felperes a levelet nem volt hajlandó átvenni és arra kérte név1t, hogy ne avatkozzon a magánéletébe. Miután az alperes így sem tudta felvenni a kapcsolatot az I. rendű felperessel, ezért
27. november
28. napján az I. rendű felperes édesanyja, név üzletében megjelent, ahol az I. rendű felperes jelenlétében különböző iratokat próbált meg átadni névnak, amiket azonban sem név, sem az I. rendű felperes nem vett át, az alperest távozásra szólították fel. Az alperes
29. november hónapban még több alkalommal írt SMS üzenetet az I. rendű felperesnek, azzal fenyegetve meg, hogy tönkreteszi az életét. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.050/2023/5/II 4 Az alperes a fenti magatartásával a II. rendű felperes és az I. rendű felperes életébe huzamosabb időn keresztül beavatkozott, családi életüket, nyugalmukat megzavarta. Az alperest ezen cselekmények miatt a Dunakeszi Járásbíróság
30. június
31. napján hozott ítéletében bűnösnek találta két rendbeli zaklatás vétségében, ezért őt halmazati büntetésül 200 napi pénzbüntetésre ítélte, az 1 napi tétel összegét 2.000 forintban állapította meg, valamint kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság
32. szeptember
33. napján kelt 1.Bf.533/2020/
34. számú végzésével a Dunakeszi Járásbíróság fenti ítéletét helybenhagyta. [2] A felperesek keresetükben kérték annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a magánélethez fűződő személyiségi jogukat, valamint a jóhírnevüket és a becsületüket. Kérték továbbá, hogy a bíróság kötelezze javukra személyenként 1.500.000 forint sérelemdíj és annak
35. december
36. napjától késedelmi kamat megfizetésére. Előadták, hogy a Dunakeszi Járásbíróság 5.B.268/2017/
37. számú ítéletének tényállására alapítják a kereseti kérelmeiket. Mivel a bíróság megállapította a bűncselekmény elkövetését, ezért a sérelmükre a személyiségi jogsértések elkövetése is megállapítható, amely megalapozza a sérelemdíj iránti igényüket. [3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy zaklató magatartást nem tanúsított, nem sértette meg a felperesek becsületét és a jóhírnevüket sem. Utalt arra, hogy a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 22.M.627/2016/
38. számú ítéletében rögzítette, hogy az állított zaklatás vonatkozásában a jelen per felpereseinek előadásai egymástól jelentősen eltérnek. Elévülési kifogásként arra hivatkozott, hogy a fizetési meghagyásos eljárás kezdeményezésének időpontjára való tekintettel, a
39. május
40. napja előtt történt bármiféle cselekményből eredő követelés elévült. [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesek magánélethez fűződő személyiségi jogát, ezért kötelezte arra, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 600.000, míg a II. rendű felperesnek 1.200.000 forint sérelemdíjat és ezen összegek után
41. december
42. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát; míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessen meg a felpereseknek 341.460 forint perköltséget, amely 53.460 forint áfa összeget tartalmaz. Rögzítette, miszerint a Dunakeszi Járásbíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperesek kifejezett kérése ellenére avatkozott be a magánéletükbe, hiszen az I. rendű felperessel több alkalommal kívánt személyes kapcsolatba kerülni különböző módszerekkel, vagy más személyt megkérve, hogy mint potenciális ügyfél jelentkezzen be hozzá, vagy maga várta őt, hogy beszélni tudjon vele, illetve több alkalommal sms üzeneteket is küldött részére, valamint megfigyelte őt az otthonánál is. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.050/2023/5/II 5 A munkaügyi bíróság azon megállapítása, miszerint a munkaügyi perben nem nyert bizonyítást, hogy alperes a felpereseket zaklatta, nem bír relevanciával, mert azon bíróságnak az alperes és a volt munkáltatója közti jogvitát kellett elbírálnia, azaz, hogy a munkáltató azonnali hatályú felmondása a jogszabályoknak megfelelő volt-e, továbbá azért sem, mert ebből következően a bizonyítandó tények is részben másra irányultak és akkor még nem hozott a büntetőbíróság ítéletet, amely az alperes bűnösségét a zaklatás bűntettében jogerősen megállapította. Mindezek alapján megállapította, hogy az alperes megsértette a felpereseknek a Polgári Törvénykönyvről szóló
43. évi V. törvény (Ptk.) 2:
44. § b) pontjában nevesített magánélethez fűződő személyiségi jogát. A jóhírnév és becsület megsértése körében előterjesztett kereseti kérelmeket nem találta megalapozottnak. Osztotta az alperes azon érvelését, hogy ilyen személyiségi jogsértés esetén pontosan meg kell jelölni, hogy mely sérelmezett kifejezés, konkrétan mely személyiségi jogot sértette, az mikor, ki jelenlétében történt, mely cselekménnyel vagy mulasztással valósult meg, már csak azért is, mert csak ez alapján lehet bizonyítást lefolytatni, illetve vizsgálni, hogy mi a jóhírnevet és mi a becsületet sértő kijelentés. A felperesek azonban csak általánosságban fogalmazták meg, hogy az alperes által tett kijelentések – azok konkrét megjelölése nélkül – sértik egyrészt a jóhírnevüket, másrészt a becsületüket. A sérelemdíj mértékének meghatározása során értékelte, hogy az alperes huzamosabb ideig, majd hat hónapon keresztül avatkozott be a felperesek magánéletébe, hogy az általa tanúsított magatartás nyilvánvalóan komoly pszichés terhelést jelentett a felpereseknek. A felpereseknek ez idő alatt a mindennapi életükben jelentős változás állt be, hiszen úgy a közlekedési, mint bevásárlási szokásaikon, szabadidős tevékenységeiken módosítaniuk kellett, több ember felé kellett magyarázkodniuk a legbensőbb magánéletüket illetően. Figyelemmel volt ugyanakkor arra is, hogy az alperes magatartása és annak következményei nem egyformán sújtották a felpereseket, saját előadásaik szerint is az inkább a II. rendű felperes felé irányult. Értékelte azt is, hogy az I. rendű felperes – aki egyébként jogi diplomával rendelkező, ügyvédként praktizáló személy, még ha büntető területre is szakosodott – maga is a jogtalanság talajára lépett az alperessel szemben, amelyeket jogerős büntető és polgári ítéletek is megállapítottak. Nem találta megalapozottnak az alperesnek az elévüléssel kapcsolatos kifogását, egyrészt mert a zaklatás törvényi tényállása szerint az csak akkor valósul meg, ha az elkövető rendszeresen vagy tartósan háborgatja a sértettet, azaz egy cselekménnyel az nem valósítható meg, másrészt azért sem volt relevanciája az elévülési kifogásnak, mivel azt a jóhírnév és becsületsértés körében vizsgálhatta volna, azonban e vonatkozásban a keresetet elutasította. [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes fellebbezést, az I. rendű felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. [6] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperesek keresetének teljes elutasítását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság megalapozatlan tényállást tett ítélete alapjává, az így megállapított tényállásból pedig az ügy eldöntése szempontjából releváns jogszabályok téves értelmezésével és alkalmazásával téves jogi következtetést vont le. Továbbra is fenntartotta, hogy a felperesek által előadott tényállást vitatja. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.050/2023/5/II 6 Kiemelte, hogy a tényállás megállapítása vonatkozásában a bíróság más bíróság ítéletéhez kötve nincsen, azt neki kell a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítania, így korántsem biztos, hogy egy büntetőügyben született ítélet sérelemdíj iránti igényt alapoz meg. Semmilyen formában nem értékelte az elsőfokú bíróság a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 22.M.627/
45. számon folyamatban volt ügyben hozott
46. szám alatti ítéletet, holott ezen bíróság a felperesek tanúkénti meghallgatását követően megállapította, hogy vallomásuk több ponton is eltér egymástól. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletének [26]-[29] pontjában írtakat a tényállás részévé tette, holott ezen állításaikat, annak ellenére, hogy vitatta ezeket, nem bizonyították. A felperesek csak állították, hogy a megvalósított cselekmények őket milyen módon érintették. Az elévülés vonatkozásában hivatkozott az elsőfokú eljárás során általa előadottakra. Az elsőfokú bíróság megalapozatlanul állapította meg, hogy a felperesek életvitelében jelentős változás állott volna be, ugyanakkor helyesen vonta mérlegelési körbe annak tényét, hogy az I. rendű felperes maga is a jogtalanság talajára helyezkedett, amelyet értékelni kellett. A becsület és jóhírnév megsértése alapján támasztott kereseti kérelmek elutasítása kapcsán egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett állásponttal. [7] Az I. rendű felperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a II. rendű felperesre vonatkozó rendelkezésének helybenhagyását, a rá vonatkozó rendelkezésének pedig a csatlakozó fellebbezésének megfelelő megváltoztatását. Az elsőfokú bíróság a tényállást kellőképpen felderítette, jogszerűen használta fel az alperesi jogsértést jogerősen rögzítő büntető ítéletet. Elegendő bizonyíték állt rendelkezésre a tényállás megállapításához. A büntetőügyben eljárt bíróság jogerős ítélete a bűncselekmény elkövetése és az annak alapjául szolgáló tények körében köti a polgári perben eljáró bíróságot. Az elsőfokú bíróság részletesen hivatkozott a munkaügyi perben hozott ítéletre és arra is, hogy azt miért nem értékelte az alperes javára. Az elsőfokú bíróság a szabad bizonyítás elve alapján a felek előadása mellett felhasználta a jogerős büntetőbíróság ítéletét, úgyszintén az annak alapjául szolgáló teljes bizonyítási eljárást. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az elévülés az ügyben nem volt figyelembe vehető, mivel a zaklatás tényállása egyetlen cselekménnyel nem valósítható meg, tekintettel arra, hogy maga a bűncselekmény fogalma is ismétlődő cselekménysort jelent. [8] Az I. rendű felperes csatlakozó fellebbezésében a számára fizetendő sérelemdíj mértékének 1.200.000 forintra való felemelését kérte. Az elsőfokú bíróság nem az eset összes körülményeire figyelemmel állapította meg a javára megítélt sérelemdíj mértékét azzal, hogy az anyagi jogerőhatás mellőzésével értékelte más bíróságnak és hatóságnak minősülő köztestület határozatában már jogerősen elbírált magatartását. Megállapítható, hogy az általa elkövetett jogsértő cselekményt három különböző eljárásban szankcionálták, ezért az elsőfokú bíróságnak ezen körülményeket éppen eltérő módon kellett volna figyelembe vennie. Az elsőfokú bíróság azonban a cselekményét már negyedik alkalommal is értékelte azzal, hogy csökkentette a részére megítélt sérelemdíj összegét, ezzel pedig megsértette a Pp.
47. §