← Magyarország

Gfv.30149/2025/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Irányadó a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat abban a részében, amelyet a felülvizsgálatot kérő fél egyáltalán nem, vagy nem megfelelő tartalmú hivatkozással támad. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Gfv.III.30.149/2025/

  1. A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke Dr. Gáspár Mónika előadó bíró Dr. Bajnok István bíró Salamonné dr. Piltz Judit bíró Dr. Zumbók Péter bíró Az adós: adós1 Az adós felszámolója: felszámoló1 A felszámoló képviselője: Dr. K. M. T. kamarai jogtanácsos A kifogást tevő hitelező: hitelező1 A kifogást tevő hitelező képviselője: Dr. Ujvári Péter Ügyvédi Iroda cím1 Az eljárás tárgya: kifogás felszámolási eljárásban A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kifogást tevő hitelező Kúria III.Gfv.30.149/2025/5 2 A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkhf.43.029/2025/
  2. számú végzés Az elsőfokú bíróság neve és a határozatának száma: Budapest Környéki Törvényszék 5.Fpkh.32/2023/
  3. számú végzés Rendelkező rész A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az adós az ellene
  4. február 26-án előterjesztett kérelem alapján
  5. március 16-i kezdő időponttal felszámolás hatálya alá került. [2] Magyarország Kormánya a 314/
  6. (VI. 30.) Korm. rendeletben az adóst stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánította, ezért a bíróság az eredetileg kijelölt felszámolót felmentette és új felszámolóként a N. Kft.-t jelölte ki. [3] A kifogást tevő hitelező és házastársa, D. L. (az eljárásban korábban: I. rendű kifogást tevő)
  7. augusztus 14-én ingatlan adásvételi előszerződést kötött az adóssal az adós tulajdonában lévő, építés alatt álló, cím2 épületben levő
  8. számú lakóingatlanra. A hitelezők a 16.000.000 forintban meghatározott teljes vételárat megfizették az adósnak, de a tulajdonjog átruházására nem került sor a felszámolás előtt. [4] A kifogást eredetileg benyújtó hitelezők a 16.000.000 forint összegű vételárra vonatkozó hitelezői igényüket bejelentették a felszámolási eljárásban, azt a felszámoló határidőn belül bejelentett, elismert hitelezői igényként nyilvántartásba vette és visszaigazolta. Kúria III.Gfv.30.149/2025/5 3 [5] A felszámoló az adós ingatlanát pályázat útján értékesítette, melynek során a kifogást eredetileg benyújtó hitelezők által megvásárolni kívánt lakóingatlanra az előszerződésben foglaltakhoz képest magasabb, 34.900.000 forintos vételi ajánlat érkezett. A kifogást benyújtó hitelezők gyakorolták az elővásárlási és egyúttal a beszámítási jogukat is: a
  9. június 15-én megkötött adásvételi szerződés alapján a lakás 34.900.000 forint összegű vételárából a korábban már bejelentett hitelezői igény alapján 16.000.000 forintot beszámítás útján teljesítettek. A fennmaradó 18.900.000 forint – hitelezőnként 9.450.000 forint – vételárfizetési kötelezettségükre tekintettel pedig ebben az összegben kártérítés jogcímén további hitelezői igényt jelentettek be
  10. június 22-én. [6] A kifogást eredetileg tevő hitelezők a 18.900.000 forintos vételárat
  11. július 14én azzal a kéréssel fizették meg, hogy azt a felszámoló kezelje elkülönítetten. [7] Bár a felszámoló a 18.900.000 forintos hitelezői igénnyel összefüggésben annak elbírálása végett
  12. július 13-án eljárást kezdeményezett az elsőfokú bíróságon, az általa vitatott követelés ilyen nyilvántartásba vételét nem igazolta, a
  13. július 29-i tájékoztatásában foglaltak ellenére sem. [8] A kifogást tevő hitelezők vitatott igényének elbírálására indult eljárásban az elsőfokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék 5.Fpkh.57/2022/
  14. számú végzését a Fővárosi Ítélőtábla a 11.Fpkh.43.213/2023/
  15. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásra meghagyta a felszámoló addig ellentmondásos nyilatkozataira tekintettel elsődlegesen annak tisztázását, hogy megtörtént-e részéről a hitelezők követelésének nyilvántartásba vétele vitatott hitelezői igényként. A kifogás és a felszámoló ellenkérelme [9] A kifogást tevő hitelezők azt követően, hogy a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése alapján folytatódó eljárásban a felszámoló már nem állította és nem is igazolta az általa vitatott hitelezői igény ilyen nyilvántartásba vételét, kifogást terjesztettek elő a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
  16. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)
  17. §-a alapján. Kérték a felszámoló kötelezését, hogy a személyenként 9.450.000 forint összegű hitelezői igényüket határidőn belül benyújtott, nem vitatott hitelezői igényként vegye nyilvántartásba, továbbá, hogy az így nyilvántartásba vett 9.450.000 forint – 9.450.000 forint hitelezői igényüket számítsa be (tartalma szerint: tekintse beszámítottnak) a hitelezők határidőben tett és a felszámolóval már közölt beszámítási joggyakorló nyilatkozata és a Cstv.
  18. §

(4)bekezdése alapján az adósnak a
  1. június 15-én kötött ingatlanadásvételi szerződésből eredő 18.900.000 forint vételár-követelésébe. Minderre figyelemmel kérték még kötelezni a felszámolót a Cstv.
  2. §
(3)bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállításával a hitelezők által
  1. július 14-én megfizetett 18.900.000 forint visszafizetésére az adós vagyonából. [10] A felszámoló ellenkérelme elsődlegesen az eljárás megszüntetésére, érdemben a kifogás elutasítására irányult. Kúria III.Gfv.30.149/2025/5 4 Az első- és a másodfokú határozat [11] Az elsőfokú bíróság a kifogásnak részben helyt adott, és kötelezte a felszámolót, hogy a kifogást tevő hitelezők
  2. június 22-én kelt beadványában foglalt, kártérítés jogcímén bejelentett, személyenként 9.450.000 forint összegű hitelezői igényét vegye nyilvántartásba. A hitelezők kifogását ezt meghaladóan elutasította. [12] Végzésének indokolása szerint érdemi döntésének lényege az volt, hogy a hitelezők a kártérítési igényüket, személyenként 9.450.000 forint összegben
  3. június 22-én szabályszerűen bejelentették a felszámoló felé, amelynek nyilvántartásba vételét – még ha vitatta is – jogsértően tagadta meg a felszámoló. A kifogást a további részében, amely a felszámoló beszámításra és a 18.900.000 forint összegű vételár visszafizetésére kötelezésére irányult, az tette megalapozatlanná az elsőfokú bíróság szerint, hogy a felszámoló majd csak a hitelezői igény nyilvántartásba vételét követően kerül abba a helyzetbe, hogy annak elismerése vagy vitatása tárgyában döntsön, és ezután lesz lehetősége a hitelezők beszámítási nyilatkozatának értékelésére is, ami ezáltal lesz kifogással támadható, azaz jelen eljárásban még nem. [13] A kifogást tevők és a felszámoló fellebbezése alapján indult másodfokú eljárás alatt a korábbi I. rendű kifogást tevő hitelező elhunyt. Jogutódja végrendeleti örökösként házastársa, a kifogást tevő hitelező. A Fővárosi Ítélőtábla a 11.Fpkhf.43.088/2024/
  4. számú végzésével megállapította a jogutódlást az eljárásban, és engedélyezte a kifogást tevő hitelező belépését az eljárásba a korábbi I. rendű kifogást tevő hitelező helyére. [14] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését az eljárás főtárgya tekintetében azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy arra kötelezte a felszámolót, hogy a kifogást eredetileg benyújtó hitelezők
  5. június 22-i beadványában kártérítés jogcímén bejelentett, személyenként 9.450.000 forint összegű hitelezői igényét vegye nyilvántartásba – a korábbi I. rendű kifogást tevő hitelező jogutódjaként is eljáró – kifogást tevő hitelező 18.900.000 forint összegű hitelezői igényeként. Az ítélőtábla az elsőfokú végzésnek az eljárási költségre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és a felszámoló által a kifogást tevő hitelezőnek fizetendő elsőfokú eljárási költség összegét 54.000 forintra leszállította. [15] A jogerős végzés indokolásában az ítélőtábla elsőként azt rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság érdemi döntését és annak jogi indokait – a kifogásoló számára megállapított elsőfokú eljárási költség összegére és annak viselésére vonatkozó rendelkezések kivételével – osztotta. A fellebbezésekben foglaltakra tekintettel ezért az elsőfokú végzés helyes indokai közül csak hangsúlyozni kívánta az alábbiakat, egyúttal azokhoz a következőket fűzte. [16] A felszámoló fellebbezését sem a végzés hatályon kívül helyezésére, sem a megváltoztatására és a kifogás elutasítására irányuló részében nem találta alaposnak. Hangsúlyozta, hogy a kifogásoló és jogelődje az igényüket a bejelentési határidőn belül a felszámoló felé határozott összegben, személyenként 9.450.000 forint megjelöléssel bejelentették, követelésüket kártérítési igénynek minősítették. Káruk felmerülését az általuk Kúria III.Gfv.30.149/2025/5 5 fedezeti adásvételnek minősített szerződés megkötésének időpontjában meghatározták, jogi álláspontjukat megindokolták és követelésük ténybeli alapját előadták, ezért a hitelezői igényt a felszámolónak – a Cstv.
  6. §
(2)bekezdésének, 46. §
(6)és
(7)bekezdésének együttes értelmezésével, ahogyan az elsőfokú bíróság tette – nyilvántartásba kell vennie és vissza kell igazolnia. Amennyiben a hitelezői igény vizsgálatával annak jogalapját vagy összegét aggályosnak ítéli, a nyilvántartásba vett hitelezői igényt vitatottnak kell minősítenie, és a felszámolási bírósághoz kell fordulnia annak elbírálása iránt. A felszámoló amiatt nem tagadhatja meg az igény nyilvántartásba vételét, mert azt már a bejelentéskor jogalapjában alaptalannak véli, ugyanis erről a jogvitáról a felszámolási ügyben eljáró bíróságnak kell döntést hoznia a vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárásban [Cstv. 46. §
(6)bekezdés]. Rögzítette azt is az ítélőtábla, hogy a kifogás alapján a nyilvántartásba vételt elmulasztó felszámolóval szemben indult jogorvoslati eljárás, amely – eltérő tárgyára és alanyi körére is tekintettel – nem volt együtt elbírálható a vitatott igénnyel. [17] A kifogást tevő hitelező fellebbezésével kapcsolatban, amely a beszámítás elmaradását érintette, azt tette hozzá a másodfokú bíróság, hogy a teljes vételár megfizetése következtében az adósnak jelenleg nincs követelése a hitelezőkkel (illetve a jogutódként eljáró kifogásolóval) szemben, ezért a feleknek nincs egymással szemben beszámítható követelése. A beszámítást ezért, mint a felszámolótól kért intézkedés kérését, értelmezhetetlennek találta. A hitelezők által kifizetett 18.900.000 forint utolsó vételárrész visszafizetésére kötelezésre irányuló kérelmet illetően pedig arra mutatott még rá, hogy az nem teljesíthető, mert a hitelezők által teljesített összeg bekerült a felszámolási vagyonba, a kártérítési igény pedig eddig nem volt nyilvántartásba vett igény. Hangsúlyozta egyben, hogy a nyilvántartásba vételt követően – ha a követelést a felszámoló vitatottnak minősítené – a kártérítés címén bejelentett hitelezői követelés megalapozottságát a vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárásban kell eldönteni. Amennyiben a bíróság a vitatott követelést megalapozottnak ítéli, akkor dönthető el az összeg mikénti kielégítése. Az ítélőtábla szerint erre tekintettel helytállóan döntött az elsőfokú bíróság, amikor a felszámolónak a beszámítással, illetve a vételár visszafizetésével kapcsolatos kötelezésére nem látott módot a kifogás szerint. Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem [18] A jogerős végzéssel szemben a kifogást tevő hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, egyben a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló kérelmet. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és a felszámoló kötelezését kérte arra, hogy a kifogást tevő hitelezők által már beszámítás útján teljesített – és határidőben bejelentett, nem vitatott hitelezői igényként nyilvántartásba veendő – 18.900.000 forintos követelést rendelje beszámítani az adóssal 2022. június 15-én a cím3 hrsz.-ú ingatlanon létrejövő C/14 megjelölésű lakás vételárába, tekintettel arra, hogy a kifogást tevő hitelezők a beszámítási jogukat beszámításra vonatkozó jognyilatkozattal határidőben gyakorolták és így eleget tettek a vételárfizetési kötelezettségüknek; minderre tekintettel kérte egyben a felszámoló kötelezését az adós vagyona terhére a kifogást tevők által banki átutalással teljesített 18.900.000 forint visszatérítésére a kifogást tevő hitelező részére. [19] Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a beszámítási jog gyakorlásával kapcsolatban a Cstv. 49. §
(4)bekezdésébe és a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (a Kúria III.Gfv.30.149/2025/5 6 továbbiakban: Ptk.) 6:
  2. §
(1),
(2)bekezdésébe, a fedezeti szerződéssel összefüggésben a Ptk. 6:
  1. §-ába, a kárfelelősség és mértéke kapcsán a Ptk. 6:
  2. §-ába, 6:143-ába ütközően jogszabálysértő. Sérti továbbá az Emberei Jogok Európai Egyezményét (a továbbiakban: EJEE) a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jog sérelme miatt. [20] A felülvizsgálati kérelemben előadottakon túl kérte az engedélyezés iránti kérelemben és az eljárás során előterjesztett korábbi beadványaiban írtakat is figyelembe venni. [21] Előadta, hogy a kifogást eredetileg előterjesztő hitelezők a hitelezői igényüket az adásvételi szerződés
  3. június 15-i megkötését követően
  4. június 22-én szabályszerűen bejelentették, egyúttal nyomban gyakorolták a Cstv.
  5. §
(4)bekezdése szerint a beszámítási jogukat is a vételárfizetési kötelezettségükkel szemben. A felszámoló a hitelezői igényeket megvizsgálta és első alkalommal vitatottként nyilvántartásba vette, ahogy azt maga közölte (H/11.). A kifogást tevő hitelezőknek tehát volt nyilvántartásba vett és ilyenként beszámítható igénye. A felszámoló a beszámítási jog gyakorlását megsértette, majd a korábbi álláspontját megváltoztatva a nyilvántartásba vételt is negligálta, miáltal eljárásjogilag zárta el a beszámítási jog gyakorlásának tényleges lehetőségétől a hitelezőket. Rámutatott, hogy az adásvételi szerződés (H/8.) nem korlátozta a beszámítási jog gyakorlását. Hangsúlyozta, hogy a kifogást tevők mindezek alapján állították az ügyben a beszámítási joguk szabályszerű, a Ptk. 6:49. §-a alapján megtörtént és a további vételárfizetési kötelezettség esedékességi ideje alatt tett gyakorlását, amelyet számukra a Cstv. 49. §
(4)bekezdése lehetővé tett. Kiemelte még, hogy a vételárat végül kényszerűen kellett átutalniuk: egyedül amiatt kellett megfizetniük a vételár fennmaradó részét, mert ellenkező esetében a felszámoló elállt volna a szerződéstől és azt megköti a nyertes ajánlattevő zálogjogosulttal, amivel a hitelezők a már megfizetett 16.000.000 forintot is elveszítették volna. Álláspontja szerint korábbi eljárásuk megfelelőségét az is alátámasztja, hogy a felszámoló megváltoztatta álláspontját és már elfogadja a Kúria korábbi jogértelmezését, más hitelezők számára megengedi a beszámítási jog gyakorlását. [22] Mivel a felszámolónak kötelezettsége lett volna a hitelezői igény nem vitatott igényként való nyilvántartásba vétele a kifogást tevő hitelezők esetében is, és fennállt a kötelezettsége a beszámítással kapcsolatban is az elővásárlási jog gyakorlásával esedékessé vált követelés alapján megtett beszámításra vonatkozó jognyilatkozat közlését követően, a Ptk. 6:49. §
(1)és
(2)bekezdése alapján a beszámítás megszüntette a kifogást tevők vételárfizetési kötelezettségét. [23] Fenntartotta érvelését, hogy a megkötött fedezeti szerződéssel és a beszámítási jog gyakorlásával a kifogást eredetileg tevő hitelezők az őket megillető jogok gyakorlása és megóvása érdekében jártak el. Ezzel szemben a jogerős végzés a felszámolót egyedül nyilvántartásba vételre kötelezi, amelynek eredményeként a hitelezőnek keletkezik ugyan egy nyilvántartásba vett igénye, de azt nincs mivel szemben beszámítani. A hitelezők azonban a beszámítási jogukat gyakorló nyilatkozatukat konkrét céllal és megfelelő időben tették meg. [24] A jogerős döntés eredményeként a számára el nem fogadható helyzet nem reparálható: a kifogásolási eljárás gyakorlatilag nem volt képes hatékony és azonnali jogvédelemre. A bemutatott eljárással sérült ezért az EJEE 8. cikke megfelelő jogorvoslati lehetőség hiányában, a 6. cikk a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése miatt, a 13. cikk a Kúria III.Gfv.30.149/2025/5 7 hatékony jogorvoslathoz való jog sérelme miatt. Az eljárás eredményeként a felszámoló jogsértő eljárása – hogy a beszámítási jog jogszerű gyakorlásától fosztotta meg, gyakorlatilag következmények nélkül a kifogást tevőket – nem kapott orvoslást. Utalt arra is, hogy nem lehet a jogszabályoknak és a jogalkotói szándéknak megfelelő – kiemelt tekintettel a Cstv. 49. §
(4)bekezdésének
  1. évi módosítására, amely kifejezetten a magánszemély vevők privilegizálását célozta a zálogjogos hitelezővel szemben –, ha a felszámoló jogszerűtlenül és szándékosan megtagadja a jogos hitelezői igény nyilvántartásba vételét, és kárt okozva képes meghiúsítani az alapos beszámítási jog gyakorlásának lehetőségét is. [25] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban fenntartására irányult. Egyetértett a jogerős végzés indokaival. A Kúria döntése és annak jogi indokai [26] A Kúria elsőként azt rögzíti, hogy az ügyben másodfokon eljárt bíróság, bár valóban utalt arra, hogy az elsőfokú végzés indokait helyesnek tekinti, végzéséből kitűnően az elsőfokú határozatban írtaktól mégis alapvetően eltérő – a kifogást a felülvizsgálati kérelemmel érintett két részében érdemi okból kizáró – körülmény értékelésével döntött az elsőfokú végzés helybenhagyásáról. Az ügy nem esett ezért a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) felülvizsgálatot kizáró
  3. §-ának hatálya alá. A kifogást tevő hitelező kérelmével ellentétben nem volt szükség a felülvizsgálat engedélyezésére (Pp. 409-
  4. §). [27] Rögzíti továbbá, hogy mivel a jogerős végzés a kifogásnak részben helyt adott, illetve mert szöveges indokai szerint valójában maga a felülvizsgálati kérelem sem támadta a kifogásnak részben helyt adó döntést, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet a tartalmának megfelelően úgy értékelte, hogy az a jogerős végzés hatályon kívül helyezésével az elutasított körben irányul az elsőfokú végzés megváltoztatására és a kifogásnak teljes egészében helyt adó döntés meghozatalára. [28] A Kúria a jogerős végzést a Pp.
  5. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálat kérelem korlátain belül így vizsgálta felül, és a megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. [29] A felülvizsgálati eljárás lényegét és korlátait illetően – egyben a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázáshoz – előrebocsátja, hogy a felülvizsgálati eljárás nem folytatása a jogerős határozattal befejezett eljárásnak. A felülvizsgálat – a törvényben tételesen megnevezett egyéb végzéseken felül – a jogerős ítélet, illetve az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen igénybevehető rendkívüli perorvoslat, amiből nemcsak az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, és nem lehet tárgya sem olyan tény-, sem pedig jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, de következik az is, hogy felülbírálati jogkörét a Kúria az adott ügyben nem irányadó, három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a törvényes határidőben érkezett perorvoslati kérelemben előadott jogszabálysértések, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérés vizsgálatával gyakorolhatja, amennyiben a felülvizsgálati kérelem hivatkozásai tartalmilag is megfelelnek a Pp. követelményeinek. A jogerős határozat több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek Kúria III.Gfv.30.149/2025/5 8 valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés, a megsértett jogszabályhellyel együtt és azzal összhangban az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási vagy anyagi jogi jogszabálysértés, valamint ilyen hivatkozás esetén a közzétett kúriai határozat száma és az a része, amelytől a jogerős ítélet jogkérdésben eltér, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem [Pp. 406. §
(1)bekezdés, 413. §
(1)bekezdés, 423. §
(1)bekezdés]. [30] Az előzőekből következő alapvető elvárás egyben a felülvizsgálati kérelemmel szemben – érdemi elbírálásához és eredményességéhez –, hogy hivatkozásai a fenti tartalommal megfeleltethetők legyenek a felülvizsgálni kért határozatnak: a felülvizsgálatot kérő félnek a jogerős határozat indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmaznia. [31] Jelen ügyben a felülvizsgálatot kérő kifogást tevő több kérdéskörben, kiemelten a beszámítás, a fedezeti szerződés, valamint a kárfelelősség megítélésében a rájuk vonatkozó anyagi jogszabályi rendelkezések megsértése miatt támadta a jogerős végzést, és az előzőekkel összefüggésben – a megjelölt anyagi jogi rendelkezésekbe ütköző felszámolói eljárással szemben jogvédelmet nem nyújtó kifogásolási eljárás okán – hivatkozott még a bírósághoz fordulás és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére. [32] Azon túl, hogy a kifogást tevő hitelező valójában nem vezette le sem a beszámításra, sem a fedezeti szerződésekre, sem a kártérítési felelősségre vonatkozó anyagi jogi rendelkezéseknek a normatartalomtól eltérő, jogszabálysértő értelmezését és alkalmazását az ügyben, a felülvizsgálati kérelem érvelése megállapíthatóan – egyébként a jogerős végzés tartalmának és jogi megoldásának megfeleltethetően – lényegében eljárási szabálysértésre: a jogerős döntés alapjául vett tényállás hiányosságára és ezen túl még a kifogás ténybeli alapjának félretételére mutatott. A felülvizsgálati kérelem erre vonatkozó tartalma azonban hiányos volt: a kifogást tevő a Pp. egyetlen rendelkezésének megsértését sem állította a felülvizsgálati eljárásban. [33] A jogerős végzés indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság a beszámítás ügybeli kizártságára abból az általa egyedül értékelt körülményből következtetett, hogy a kifogást eredetileg benyújtó hitelezők a 2022. június 15-i szerződés alapján átutalással megfizették a 18.900.000 forint vételárat, minél fogva az adósnak nem maradt velük szemben olyan követelése, amellyel szemben értelmezhető és alkalmazható lenne a beszámítás intézménye. A beszámítás anyagi jogi szabályainak ilyen értelmezése [Ptk. 6:49. §
(1)és
(2)bekezdés] nem jogszabálysértő. [34] Azt, hogy a jogerős végzés az előzőekben kiemelt álláspontja kialakítása során nem vett figyelembe releváns tényállási elemeket és jogi következtetést sem vont le a felülvizsgálati kérelemben emiatt hangsúlyozott körülményekből – sem abból, hogy a kifogást eredetileg benyújtó hitelezők
  1. június 22-i nyilatkozata tartalmazott a 18.900.000 forintos vételár tekintetében beszámítási joggyakorlást és a felszámolóhoz emiatt intézett külön kérést, hogy erre figyelemmel tekintse teljes egészében teljesítettnek a vételárfizetési kötelezettségüket; sem abból, hogy a hitelezők a 18.900.000 forint vételárat „kényszerűen” Kúria III.Gfv.30.149/2025/5 9 csak mindezt követően teljesítették átutalással azért, mert ellenkező esetben az adásvételi szerződéstől való elállás fenyegette őket; sem abból, hogy a vételárat a szerződéses határidőn belül azzal a külön kéréssel utalták át a hitelezők, hogy azt a felszámoló különítse el az adós vagyonától –, eljárási szabálysértésre hivatkozással lett volna támadható a felülvizsgálati eljárásban. [35] A felülvizsgálati kérelemnek – ahogy az említett körülményeket az ügyben jelentős, de a jogerős végzésben figyelmen kívül maradt tényállási elemként azonosította is – elsődlegesen tehát eljárási szabálysértés miatt kellett volna levezetnie a felülvizsgálni kért határozat jogszabálysértő jellegét: a Pp. adekvát rendelkezésének megjelölésével arra hivatkozással, hogy az eljárt bíróságok a kifogást nem az előadott ténybeli alapja szerint bírálták el [Pp.
  2. §
(2)bekezdés c) pont, 341. §
(1)bekezdés], és hogy a bizonyítékok hiányos értékelésével, tévesen állapították meg a tényállást [Pp. 279. §
(1)bekezdés]. [36] Az előzőeknek megfelelő tartalom azonban a felülvizsgálati kérelemnek nem volt tulajdonítható: a kifogást tevő nem hivatkozott eljárási szabálysértésként sem arra, hogy tényállítása az ügyben bármely lényeges elemében figyelmen kívül maradt, sem arra, hogy hiányos a jogerős végzésbe foglalt döntés alapjául vett tényállás a hitelezők
  1. június 22-i beszámítási joggyakorlásának és az ezt követő további nyilatkozatainak félretétele következtében. [37] Mindebből következően a felülvizsgálati eljárás már ismertetett szabályai szerint a Kúria nem vizsgálhatta felül a jogerős végzést sem a kifogás tárgyának és tartalmának megítélésében, sem a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott tényállási részében. A Ptk.nak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseit pedig nem értelmezték jogszabálysértően a bíróságok. [38] Az előzőek egyben azt is jelentették, hogy nem sérült a kifogást elutasító döntés folytán a hatékony jogorvoslathoz és a bírósághoz forduláshoz való jog sem, sem pedig a tisztességes eljáráshoz való jog, amelyre a felülvizsgálati kérelem lényegében az érdemben alaposnak állított kifogás elutasítása miatt hivatkozott. A Cstv.
  2. §
(1)bekezdése lehetővé teszi a sérelmet szenvedett fél, köztük az egyes hitelezők, továbbá a hitelezői választmány, valamint a hitelezői képviselő számára, hogy a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen kifogást terjesszenek elő a felszámolást elrendelő bíróságnál. A kifogás érdemi elbírálásának két lehetséges iránya – mint bármely bírósághoz intézett jogvédelmi igényé – a kérelem eldöntésének magától értetődő sajátja. A kifogás elutasításából önmagában nem következik alapjogi sérelem. [39] Rögzíti végül a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás már ismertetett szabályai és korlátai szerint – kiemelten amiatt, hogy a felülvizsgálati eljárás nem folytatása a jogerős határozattal lezárt eljárásnak, miáltal magának a felülvizsgálati kérelemnek kell tartalmaznia mindazokat az indokokat és érveket, amelyekre a fél a jogerős végzés jogszabálysértő jellege alapjául hivatkozni kíván – nem volt elfogadható a felülvizsgálati kérelem visszautaló tartalma a kifogást tevőnek az eljárás korábbi szakaszaiban tett beadványaira. Nem voltak figyelembe vehetők a felülvizsgálati eljárásban a kifogást tevőnek a felülvizsgálat kérelemben nem szereplő, egyedül a felülvizsgálati kérelemtől különböző iratban, az engedélyezési kérelemben felhozott további hivatkozásai sem. Ugyanakkor rámutat ez utóbbit illetően a Kúria III.Gfv.30.149/2025/5 10 Kúria, hogy mivel a felülvizsgálati kérelem nem hivatkozott a jogerős végzés jogi megoldásának és álláspontjának megfeleltethető eljárási szabálysértésre, a már részletezettek szerint ahogy a felülvizsgálati kérelemben állított anyagi jogi jogszabálysértések vizsgálatával, úgy a megjelölt anyagi jogi rendelkezéseket (beszámítás, fedezeti szerződés, kártérítési igény) értelmező kúriai határozatoktól való eltérés miatt sem vezethetett volna eredményre a felülvizsgálati kérelem. [40] A másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül tekintette megalapozatlannak a kifogást az elutasított részében. [41] A kifogást tevő hitelező az abból eredő kárigényét, hogy a felszámoló a hozzá hitelezői igényként szabályszerűen bejelentett, az eredeti vételár és a szerződés szerinti vételár különbségéből álló, a szerződés megkötésének időpontjában jelentkező (az ügyben a 18.900.000 forint vételárkülönbözetet takaró) kár megtérítése iránti követelés nyilvántartásba vételét jogszabályba ütközően tagadta meg és a nyilvántartásba vétel elmulasztásával – a hitelezők részéről a hitelezői igény bejelentésével egyidejűleg megtett beszámítási nyilatkozat ellenére – megakadályozta egyben a nyilvántartásba vett hitelezői igény beszámítását is az ingatlan vételárába, ami miatt a hitelezők a 18.900.000 forintos vételárrészt az adásvételi szerződéstől való elállás elkerülése érdekében az adós részére megfizették, a felszámolóval szemben kártérítési perben (Cstv. 54. §) érvényesítheti, ha az ezzel azonos összegű bejelentett hitelezői igénye nem térül meg a felszámolási eljárás keretei között. [42] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálattal támadott részében a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [43] A felülvizsgálati kérelem eredménytelensége miatt a felülvizsgálatot kérő kifogást tevő a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeit viselni tartozik. A Kúria a felszámoló javára felülvizsgálati eljárási költséget – annak megfelelő felszámítása nélkül [Pp. 81. §, 83. §
(1)bekezdés] – nem állapított meg. [44] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. A határozat elvi tartalma Irányadó a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat abban a részében, amelyet a felülvizsgálatot kérő fél egyáltalán nem, vagy nem megfelelő tartalmú hivatkozással támad. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Bajnok István s.k. bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, Dr. Zumbók Péter s.k. bíró Kúria III.Gfv.30.149/2025/5 11

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.