← Magyarország

Bf.152/2023/7 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A bírósági eljárás rendkívüli, az elévülési időt négyszeresen meghaladó elhúzódása, az eljárás alatt kifogástalan életvezetést tanúsító terhelttel szemben a csekélyebb súlyú vagyon elleni bűncselekmény miatt a megrovás intézkedés alkalmazását kellően megalapozza. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.152/2023/

  1. szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. október
  3. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő Í T É L E T E T: A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 és társai ellen indult büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék
  4. április
  5. napján kihirdetett 29.B.1729/2011/1321/
  6. számú ítéletét Terhelt75 LXXV.r. vádlott vonatkozásában megváltoztatja. Az e vádlott terhén értékelt magánokirat-hamisítás vétségénél a folytatólagos elkövetésre utalást mellőzi. Terhelt75 LXXV.r. vádlottat – büntetés kiszabása helyett – megrovásban részesíti, emellett a vagyonelkobzás intézkedés összegét 1.520.000 (egymillió-ötszázhúszezer) forintra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt75 LXXV.r. vádlottat érintően helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS [1] A Fővárosi Törvényszék a Terhelt1 és társai ellen indult büntető ügyben
  7. április
  8. napján 29.B.1729/2011/1321/
  9. számon öt terhelttel szemben hozott ítéletet, s abban a fellebbezéssel érintett Terhelt75 LXXV.r. vádlottat bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [
  10. évi IV. törvény 318.§

(1)bekezdés és
(4)bekezdés a) pont)], valamint folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [
  1. évi IV. törvény 276.§]; és ezért őt, halmazati büntetésül, 100 napi tétel – napi tételenként 200 forint összesen 20.000 forint – pénzbüntetésre ítélte. Emellett vele szemben 1.900.000 forint összegre vagyonelkobzást Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.152/2023/7/I 2 rendelt el. Rendelkezett még a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről. A bank1 Zrt. által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította és kötelezte a LXXV.r. vádlottat 29.500 forint bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az ítélet ellen – melyet az ügyészség tudomásul vett, s mely perorvoslati támadás hiányában Terhelt18 XVIII.r., Terhelt66 LXVI.r., Terhelt70 LXX.r. és Terhelt76 LXXVI.r. terheltek vonatkozásában elsőfokon jogerőre emelkedett – Terhelt75 LXXV.r. vádlott védője a jogorvoslati nyilatkozatra fenntartott három munkanapos határidőben elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.420/2021/
  2. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, a Terhelt75 LXXV.r. vádlott terhén értékelt magánokirat-hamisítás vétsége tekintetében a folytatólagos elkövetésre utalás mellőzésére, egyebekben pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az átirat utalt a védelmi fellebbezés iránya okán a felülbírálat teljeskörű voltára és arra is, hogy a törvényszék a hatályos perrendi szabályokat megtartotta, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményező abszolút, relatív eljárási szabálysértést nem vétett, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Részletesen foglalkozott a tárgyalási jelenlétről való lemondással és a kézbesítési megbízási szerződéssel, s bár utóbbiban észlelt hiányosságot, arra az álláspontra helyezkedett, hogy mindez az eljárás törvényességét érdemben nem érintette. A tényállást megalapozottnak tartotta, s kitért arra is, hogy azzal kapcsolatban az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, így megfelelő indokát adta a vádlotti védekezés elvetésének is. Egyetértett a bűnösségre vont következtetéssel. A jogi minősítést a magánokirat-hamisítás vétsége tekintetében a
  3. számú Bkv-ben foglaltakra és arra figyelemmel indítványozta helyesbíteni, hogy a valótlan okiratok ugyanazon hitelfelvétel (jogviszony) során egyszer kerültek felhasználásra, s így a folytatólagosság megállapításának törvényi feltételei nem álltak fenn. A bűnösségi körülményekből ekként a magánokirathamisítás folytatólagos elkövetését mellőzni kell, ugyanakkor további súlyosító tényezőként hivatkozott a vagyon elleni cselekmények köztudomású elszaporodottságára. Erre, valamint az egyebekben helyesen feltárt bűnösségi körülményekre figyelemmel a törvényi minimumhoz közelítő mértékű pénzbüntetés megfelelő, ennél enyhébb büntetés vagy intézkedés alkalmazására a büntetési célok veszélyeztetése nélkül nem látott lehetőséget. [4] A további ítéleti rendelkezéseket – vagyonelkobzás, polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása, bűnügyi költség – mindenben törvényesnek tartotta. [5] A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában sérelmezte, hogy a törvényszék tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget. Így nem ellenőrizte a terhelti védekezést, azaz azt, hogy Terhelt75 állítása szerint a kölcsönfelvétel időpontjában egyéni vállalkozása keretében dolgozott, a kölcsön részleteit ebből kívánta fizetni, de az
  4. decemberében csődbe ment. Az elsőfokú ítélet nem adta indokát annak, hogy ezzel szemben a megállapított tényállásban mely indokok alapján került megállapításra, hogy a védence munkanélküli volt, s úgyszintén indokolás nélkül maradt azon terhelti – szintén nem cáfolt – állítások elvetése is, miszerint 2-3 havi törlesztőrészletet megfizetett. Rámutatott továbbá, Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.152/2023/7/I 3 hogy a vádirat a LXXV.r. vádlottat érintő vádpontban 1.800.000 forint kárösszegről írt, s az elsőfokú bíróság ítéletében ugyancsak nem tért ki az eltérő kárösszeg megállapításának indokaira, mely a vagyonelkobzás összegének megalapozottságára is kihatással lehet. [6] A védelmi fellebbezés kizárólag enyhítést célzó részében vezetett eredményre. [7] A vádlott terhére szóló fellebbezés hiányában, továbbá miután nyilvános ülés tartására indítvány nem érkezett, az ítélőtábla az ügyben a Be.
  5. §
(2)bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki. [8] A másodfokú bíróság a védői fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a jogorvoslati nyilatkozat felmentést is célzó tartalmára figyelemmel a Be. 590. §
(1),
(2)és
(9)bekezdésére figyelemmel a fellebbezéssel érintett Terhelt75 LXXV.r. vádlott tekintetében teljes terjedelmében felülbírálta. [9] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a nagyszámú cselekmény és terhelt miatt az átlagost lényegesen meghaladó tárgyalásvezetési rutint, felkészültséget igénylő ügyben (melyben miután az elsőfokú eljárás nem minden terheltet érintően zárult le, s a felterjesztett résziratok és az elektronikusan hozzáférhető iratok nem teljesen egyező volta a másodfokú felülbírálatot is nehezítette) a törvényszék a releváns perrendi szabályokat túlnyomórészt betartva folytatta le a bizonyítási eljárást, a Be. 163. §
(2)és
(3)bekezdésben rögzített tényállás tisztázási kötelezettségének is eleget tett. Az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező, a Be. 608. §
(1)és
(2)bekezdésében foglalt feltétlen, továbbá a Be. 609. §
(1)és
(2)bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértést az ítélőtábla nem észlelt. [10] Így a rendkívül hosszú, tíz évet meghaladó bírósági eljárás során sem következett be elévülés, az eljárás megszüntetésének más oka sem állapítható meg. [11] A bírósági eljárás kirívó tartamából adódóan az elsőfokú bíróság a tárgyalás egy részét még az
  1. évi XIX. törvény (továbbiakban korábbi Be.) míg más részét már új eljárási törvény, azaz a
  2. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) szerint folytatta le, annak azonban elenyésző része érintette a Terhelt75 LXXV.r. vádlott terhére rótt cselekményt. [12] Ugyanakkor a
  3. július
  4. napját megelőző határnapokon a LXXV.r. terheltet érintően az eljárási szabályokat a törvényszék megtartotta, a
  5. október
  6. napján, és azt követően a
  7. április
  8. napján tartott tárgyalásokon Terhelt75 LXXV.r. terhelt figyelmeztetése és kihallgatása szabályszerűen megtörtént. [13] A
  9. november
  10. napján tartott tárgyaláson a megjelent LXXV.r. vádlottal közölt tájékoztatás és a később csatolt
  11. január
  12. napján kelt kézbesítési megbízásra figyelemmel az elsőfokú bíróság törvényesen fogadta el Terhelt75 LXXV.r. vádlott tárgyalásról való jelenlét jogáról történő lemondását is. Bár a kézbesítési megbízás a Be.
  13. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.152/2023/7/I 4 §-ában foglaltakra történt kioktatás megtörténtét kifejezetten nem tartalmazza, annak elhangzása, terhelti ismerete a szerződés tartalmából egyértelműen következik. [14] A bíróváltást követően a törvényszék a
  14. május
  15. napján tartott tárgyaláson az eljárás korábbi anyagainak ismertetésével megismételte a tárgyalást, bár a lajstromadatok hiányos és az írásos okiratokkal néhol ellenétes volta okán az ismertetett jegyzőkönyvek nehezen voltak azonosíthatók, az azonban nem kétséges, hogy a
  16. április
  17. napján tartott tárgyaláson valamennyi Terhelt75 LXXV.r. vádlott cselekvőségét érintő korábbi tárgyalások anyaga ismételten a tárgyalás anyagává lett téve. [15] Ez utóbbi tárgyalási határnapon továbbá az okiratokat, iratokat is tárgyalás anyagává tette. [16] Az elsőfokú ítélet a Be.
  18. §
(3)bekezdés a) pontjával összhangban tartalmazza a vádra, a megelőző bírósági határozatokra, míg a Be. 561. §
(3)bekezdés b) pontja értelmében a terhelt személyi körülményeire és a korábbi büntetésére utalást. Ez utóbbi adatokban annyi kiegészítés szükséges, hogy bár ez a korábbi elítélések (eljárások) értékelhetőségét az alkalmazott büntetési törvény értelmében nem érinti, a nyomozás során beszerzett erkölcsi bizonyítványokban szereplő elítélések, büntetések a nyilvántartásból időközben törlésre kerültek. [17] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mindenben hiánytalan és pontos, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, az a LXXV.r. vádlott tagadásával szembenálló részében is a bizonyítékok okszerű értékelésén alapul, így a Be. 591. §
(1)bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az ítélőtábla azonban azt szükségesnek tartja megjegyezni, hogy ezen irányadó tényállás részét képezik a határozatszerkesztési hiba folytán a bizonyítékok ismertetésénél, az elsőfokú ítélet
  1. oldal
  2. bekezdésben rögzített adatok is, mely szerint a hitel 1.900.000 forintos összegét
  3. november
  4. napján folyósították, s a számlán történt jóváírás másnapján, azaz
  5. november 10-én került sor 380.000 forint tanú15 számlájára továbbutalására. Mindezen adatoknak, főként a kár bekövetkezésének (cselekmény befejezésének) időpontjának tényállásban rögzítése ugyanis nem mellőzhető. [18] Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét a Be.
  6. §
(3)bekezdés d) pontjában írtak szerint a szükségest elérő mértékben teljesítette, bemutatta a rendelkezésre álló bizonyítékokat, s állást foglalt a tekintetben, hogy Terhelt75 LXXV.r. vádlott védekezését, mely lényegében a károkozási szándéka hiányának állításában merült ki, mely okból vetette el. [19] Az elsődleges tények, így a hitel igénylésének időpontja, az ahhoz felhasznált valótlan okiratok száma, jellege, a hitel összege, folyósításának időpontja a tárgyalás anyagává tett, védelem által sem vitatott okiratok adatain alapultak. Így a feljelentés, a hitelkérelem és annak elbírálásáról szóló adatlap egyező adatai alapján nem kétséges, hogy Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.152/2023/7/I 5 1.900.000 forint folyósítása (kár bekövetkezése) történt meg, a vádiratban szereplő, attól egy számjegyben eltérő (1.800.000 forint) összege tehát nyilvánvaló elírás volt. [20] A
  1. január
  2. napján kelt feljelentés kifejezetten tartalmazta azt is, hogy Terhelt75 LXXV.r. vádlott a hitel
  3. decemberében esedékes törlesztését nem kezdte meg. A védő tehát nem tényszerűen utalt arra, miszerint a terhelt ezzel kapcsolatos ellentétes állításai (2-3 havi törlesztőrészletet megfizetett) erre vonatkozóan rendelkezésre álló bizonyítékok hiányában nem cáfolhatóak. A banknak ugyanis a hitel törlesztésének megkezdése, tehát a szerződő fél részéről fennálló fizetési készség esetén – ilyen rövid időn belül – a feljelentés megtétele egyáltalán nem állt volna érdekében. Azt követően pedig a szerződés helyreállítására vonatkozó adminisztráció nélkül törlesztő részletek befizetésére nem kerülhetett volna sor, márpedig ilyenre a terhelt nem hivatkozott. [21] Ugyancsak hibátlan logika mentén vezette le az elsőfokú bíróság a LXXV.r. r. vádlott hiteligénylés és hitelfelvételkori tudattartalmára (fizetési készségére) vonatkozó következtetéseit, melyek alapján e terhelt azon puszta állítása, hogy úgy gondolta, vissza tudja fizetni a hitelt, s az szándékában is állt, nyilvánvalóan nem foghatott helyt. [22] Terhelt75 LXXV.r. vádlott hitelfelvétellel és törlesztéssel kapcsolatos vallomásai egyébként is ellentmondásosak, hiszen első,
  4. október
  5. napján történt gyanúsítotti kihallgatásakor a kölcsön felvételére sem emlékezett pontosan, de nem vitatta a gyanúsításban közölteket, miszerint nem kezdte meg a törlesztést, s nem tett említést a 2-3 törlesztőrészlet befizetéséről. Mindezek már önmagukban is kétségessé teszik a
  6. január 10.-i folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásán ezzel kapcsolatban tett állításait. Emellett a későbbi vallomásából az ellentmondások mellett az is kitűnik, hogy a személyi hitellel szinte egyidőben gépkocsit is lízingelt, amely időszaki befizetéseket ugyancsak szükségessé tett. [23] A fizetési képességének hiánya egyébként az általa közöltekből is egyértelműen következik, a „szállítmányozási vállalkozásáról” ugyanis semmilyen konkrétummal nem szolgált, miközben az általa vallott jövedelem a hitel és a lízingelt gépkocsi részleteinek havonta esedékes összegét (48.000+85.000 forint) sem fedezte, s előzményi elítéléseiből az is kitűnik, hogy azonos időszakban kiskorú gyereke felé fennálló tartási kötelezettségének sem tett eleget. [24] A csalárd szándék megállapítása szempontjából meghatározó jelentőséggel bíró fizetési készség hiányára azonban nem pusztán a terhelt akkori jövedelmi, vagyoni helyzetérből, tehát fizetési képességéből (annak hiányából), hanem a hitelfelvétel körülményeiből és a törlesztés megkezdésének elmaradásából is következtetés volt vonható. Terhelt75 LXXV.r. vádlott ugyanis semmilyen ésszerű indokát nem adta, hogy miért (még magánszemélyek esetében is, nemhogy vállalkozásoknál) a legkedvezőtlenebb feltételek mellett igénybe vehető személyi hitel mellett döntött, ahogy annak sem, mi volt az oka, hogy vállalkozói hitelre nem lett volna jogosult; miközben annak igénylésével saját vallomása szerint sem próbálkozott. [25] Az irányadó tényállásból tehát a törvényszék okszerűen következtetett Terhelt75 LXXV.r. vádlott bűnösségére, és az egyébként a Btk.
  7. §-a alapján főszabályként Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.152/2023/7/I 6 alkalmazandó elkövetéskori büntető törvény helyes megválasztása mellett a cselekmények jogi minősítése is döntően helyes, csupán a közbizalom elleni bűncselekmény esetében a folytatólagos elkövetés megállapítását kellett mellőzni. [26] Ahogy ugyanis arra a fellebbviteli főügyészi átirat helyesen hivatkozott 36/
  8. BK vélemény tartalmazza, a folytatólagosság megállapítására akkor kerülhet sor, amennyiben a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú – ugyanazon vagy több – magánokiratot ugyanazon jogviszonyból származó jog vagy kötelezettség létezésének, megváltoztatásának vagy megszűnésének bizonyítására többször használják fel, és a folytatólagosság egyéb törvényi feltételei is fennállnak. A folytatólagosság megállapítását tehát az elkövetési magatartás, azaz a felhasználás ismétlődése teremti meg, míg az ugyanazon jogviszonyban a hitelképesség igazolása érdekében több okirat egyszeri felhasználása a természetes egység körébe tartozik. [27] A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság nagyobbrészt feltárta. További súlyosító tényező a hasonló jellegű cselekmények adott területen is köztudomású elszaporodottsága, azonban ez, csakúgy mint a próbára bocsátás hatálya alatti elkövetés, az azóta eltelt csaknem 17 év okán érdemi jelentőséggel nem bír. A minősítésváltozás okán a közbizalom elleni bűncselekmény folytatólagos elkövetése a terhére nem szól, ehelyett ugyancsak elenyésző súllyal azt lehet figyelembe venni, hogy hitelképességének igazolására több valótlan okiratot is felhasznált. [28] Emellett, bár az elsőfokú bíróság nyomatékos súllyal vette figyelembe a vádlott javára enyhítő körülményként az időmúlást, elmaradt annak értékelése, hogy ebből tetemes tartam a bírósági eljárás elhúzódásából tevődött ki. Míg az időmúlás semmi mást nem értékel, mint a bűncselekmény elkövetésétől eltelt idő hosszát, az eljárás elhúzódása a büntetőügyben eljáró hatóság oldalán felmerült okra vezethető vissza. Jelen ügyben ezért nem az volt a leglényegesebb kérdés, hogy mennyi idő telt el a bűncselekmény elkövetése és az ügydöntő határozat meghozatala között, hanem az, hogy a büntetőügyben eljárt hatóságok betartották-e az ügy észszerű időn belül történő elbírálásának követelményét. Ennek jelentőségét mutatja, hogy a 2/
  9. (II. 10.) AB határozat alkotmányos követelményként rögzíti, hogy amennyiben a bíróság a terhelttel szemben alkalmazott büntetőjogi jogkövetkezményt az eljárás elhúzódása miatt enyhíti, akkor határozatának indokolása rögzítse az eljárás elhúzódásának a tényét, valamint azzal összefüggésben a büntetés enyhítését és az enyhítés mértékét. Ez az alkotmányos követelmény jelenik meg a Be.
  10. §
(4)bekezdés b) pontjában is. [29] A jelen ügyben a bírósági eljárás elhúzódásának, mint enyhítő körülménynek kimagasló nyomatéka a
  1. június 24-i vádemelésre és arra figyelemmel, hogy az elsőfokú ügydöntő határozat meghozatalára csaknem 13 év múlva került sor, vitán felül áll, s annak súlyát tovább növeli, hogy LXXV.r. vádlott esetében a bizonyítás a nyomozás során már beszerzett és rendelkezésre álló bizonyítási eszközökön (terhelt vallomása, okiratok) nem terjedt túl. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.152/2023/7/I 7 [30] Az így kiegészített bűnösségi körülmények, pontosabban az enyhítő körülmények közül az időmúlás és az eljárás elhúzódásának rendkívüli nyomatéka alapján, szem előtt tartva a LXXV.r. vádlott terhére rótt bűncselekmény inkább csekélyebb, semmint kimagasló tárgyi súlyát is, a másodfokú bíróság megítélése szerint a generális és speciális prevenciós büntetési célok mára már intézkedés alkalmazásával is elérhetők, ezért az ítélőtábla a pénzbüntetést mellőzve, Terhelt75 LXXV.r. vádlottat az
  2. évi IV. törvény
  3. §
(1)bekezdése alapján megrovásban részesítette. [31] Felhívja Terhelt75 LXXV.r. vádlott figyelmét, hogy a bíróság a megrovással helytelenítését fejezi ki a jogellenes bűncselekmény miatt és felszólítja, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől [1978. évi IV. törvény 71. §
(2)bekezdés]. [32] A megrovás intézkedés ugyanakkor Terhelt75 LXXV.r. terhelttel szemben az 1978. évi IV. törvény 77/C. §
(2)bekezdése értelmében nem teszi mellőzhetővé a vagyonelkobzás intézkedést. Azt ugyanis az elsőfokú bíróság Terhelt75 LXXV.r. terhelttel szemben törvényesen alkalmazta, ugyanakkor annak összegét az 1978. évi IV. törvény 77/B. §
(1)bekezdés a) pontjával és 77/C. §
(1)bekezdés a) pontjával ellentétesen állapította meg. Az irányadó tényállás alapján ugyanis megállapítható, hogy Terhelt75 LXXV.r. vádlott a számlájára érkezett hitelösszegből 380.000 forintot a hamis okiratokat rendelkezésre bocsátó és a hitelügyintézésben résztvevő személlyel történt előzetes megállapodása alapján utalt tovább; LXXV.r. vádlott személyes gazdagodása, a bűncselekményből származó vagyonból való részesedése e továbbutalt összeg tekintetében tehát nem volt megállapítható, ezért a másodfokú bíróság a vagyonelkobzás összegét 380.000 forinttal csökkentette. [33] A polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása, valamint a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés is törvényes, a felhívott jogszabályi hivatkozásokkal összhangban állt. [34] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Be. 598. §
(2)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §
(1)és
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyéb törvényes rendelkezéseit pedig a Be. 605. §
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Budapest,
  1. október
  2. dr. Borbás Virág Bernadett s.k. a tanács elnöke dr. Raczky Katalin s.k. dr. Ignácz György s.k. előadó bíró bíró Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.152/2023/7/I 8 A Fővárosi Törvényszék 29.B.1729/2011/1321/
  3. számú ítélete Terhelt75 LXXV.r. vádlott vonatkozásában a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.152/2023/
  4. számú ítéletében írt változtatással
  5. október
  6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
  7. október
  8. dr. Borbás Virág Bernadett s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.