A határozat elvi tartalma: Végrendelet érvénytelensége iránti perben az allográf végrendelet tanúinak ellentétes vallomása esetén a végrendeletet magábafoglaló okirat bizonyító erejét is értékelni kell. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.20.491/2023/
- A tanács tagjai: Dr. Suba Ildikó a tanács elnöke Dr. Varga Edit előadó bíró Dr. Gyarmathy Judit bíró Dr. Orosz Árpád bíró Dr. Tánczos Rita bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: felperes képviselőjének neve (felperes képviselőjének címe, ügyintéző: Dr. Kozma Gábor ügyvéd) Az alperesek: I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe), II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe), Kúria V.Pfv.20.491/2023/8-II 2 III. rendű alperes neve (III. rendű alperes címe), IV. rendű alperes neve (IV. rendű alperes címe) Az alperesek képviselője: II-IV. rendű alperesek képviselőjének neve (II-IV. rendű alperesek képviselőjének címe, ügyintéző Dr. Bita Judit ügyvéd) A per tárgya: végrendelet érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 43.Pf. 636.022/2022/
- Az elsőfokú bíróság és határozatának száma: Budai Központi Kerületi Bíróság 6.P.XI.22.866/2020/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.636.022/2022/
- számú jogerős ítéletét a felülvizsgálattal érintett részében hatályában fenntartja; Kúria V.Pfv.20.491/2023/8-II 3 kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II-IV. rendű alpereseknek együttesen 409.000 (négyszázkilencezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget; az 1.241.500 (egymillió-kétszáznegyvenegyezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes valamint az I. rendű alperes az első, a III. és IV. rendű alperesek pedig a második házasságból származó gyermekei, míg a II. rendű alperes túlélő házastársa a
- december 7-én elhunyt örökhagyónak. [2] A
- január 21-én kelt holográf végrendeletében az örökhagyó a perbeli ingatlana ½ tulajdoni hányadát, a tulajdonában álló gazdasági társaság 100% üzletrészét, valamint teljes ingó vagyonát – beleértve a gépkocsiját – a II. rendű alperesre, fennmaradó vagyonát pedig „törvényes örököseire” hagyta. [3] A
- január 29-én készült holográf végrendelet szerint az örökhagyó a perbeli ingatlan ½ tulajdoni hányada és a gazdasági társaságban lévő üzletrésze mellett az ingatlanban található ingóságait is a II. rendű alperesre hagyta, ingatlanvagyona másik felét pedig a törvényes öröklés rendjén öröklő gyermekeinek juttatta. [4] A
- január 13-i keltezésű allográf végrendeletében az örökhagyó a perbeli ingatlan egészét, további ingatlan – és minden ingó vagyonával, „egyéb örökségével együtt” a II. rendű alperesre hagyta, azzal, hogy végrendelete gyermekei kötelesrészre való jogát nem érinti. A végrendelet utolsó bekezdése rögzítette, hogy végintézkedését az örökhagyó annak tanúi – név1 és név2 – együttes jelenlétében, akaratának megfelelően, mindennemű befolyástól mentesen, „jelenlétükkor” írta. A két oldalból álló végrendelet mindkét oldala a keltezést, az örökhagyó és a két tanú aláírását, utóbbiak személyi adatait és lakcímét is feltünteti. [5] Az örökhagyó hagyatéka tárgyában eljáró közjegyző a hagyatéki eljárást a II. rendű alperes házastársi közös vagyon címén előterjesztett keresete jogerős elbírálásáig felfüggesztette. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése Kúria V.Pfv.20.491/2023/8-II 4 [6] A felperes keresetében mindhárom végrendelet érvénytelenségének a megállapítását kérte, az allográf végrendelet tekintetében arra hivatkozva, hogy azt az örökhagyó nem a két tanú együttes jelenlétében írta alá, illetve jelenlétükben nem ismerte el az aláírást a sajátjának, a tanúk e minősége nem tűnik ki a végrendeletből [a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:
- §
(1)bekezdés b) pont]. [7] Az I. rendű alperes a keresetet nem vitatta, a további alperesek annak elutasítását kérték. Az első- és másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével az allográf végrendelet érvénytelenségét megállapította, azt meghaladóan a keresetet elutasította. A keresetnek helyt adó ítéleti rendelkezését azzal indokolta, hogy nem volt bizonyítható: az örökhagyó a végrendeletet a két tanú együttes jelenlétében írta alá, illetve együttes jelenlétükben magáénak ismerte el a rajta lévő aláírást, a végrendeleti tanúk vallomásai ugyanis ellentmondásosak voltak. [9] A felperes és a II. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az allográf végrendeletre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést megváltoztatta és a keresetet ebben a részében is elutasította, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Megváltoztató ítéleti rendelkezésének indokai között rámutatott, hogy a végrendeleti tanúk ellentmondásos vallomásai „egymást lényegében kioltották”, az okiratot azonban nem fosztották meg bizonyító erejétől. A bizonyítékok ily módon történő, együttes értékelése alapján pedig nem vonható le olyan következtetés, hogy az örökhagyó a végrendeletet nem a tanúk együttes jelenlétében írta alá, ezért a végrendelet a felperes által megjelölt okból nem érvénytelen. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő felperes annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság, harmadlagosan pedig a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte, mert a bíróságok – álláspontja szerint – jogszabálysértő módon tekintették érvényesnek a végrendeleteket. [11] Az allográf végrendelet tekintetében azt hangsúlyozta, hogy az anyagi jogi érvényesség nem cserélhető fel az eljárásjog által szabályozott bizonyító erővel. A végrendelet rendelkezésre bocsátásával a felperes nem bizonyítékot csatolt, hanem tényállítást tett, amelyre tanúbizonyítást indítványozott. A végrendeleti tanúk ellentétes vallomása alapján az allográf végrendelet anyagi jogi feltételei nem teljesültek, a tanúk aláírásának körülményeit ugyanis nem az okirat bizonyító ereje, hanem az anyagi jogi érvényesség körében kell vizsgálni. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az ellentétes Kúria V.Pfv.20.491/2023/8-II 5 tanúvallomásokat a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 263. §
(1)bekezdésének, valamint a Pp.
- §-ának, a Pp.
- §
(1)és
(2)bekezdésének és a Pp. 279. §
(1)bekezdésének megsértésével mérlegelte és helytelen jogi következtetést vont le: „összemosta” a végrendelet anyagi jogi érvényességének feltételeit az okirat bizonyító erejének kérdésével. A per tárgyát képező allográf végrendelet nem felel meg a törvényi követelményeknek, a Ptk. 7:17. §
(1)bekezdés b) pontjának, azt ugyanis az örökhagyó nem a két tanú együttes jelenlétében írta alá, illetve előttük az aláírását nem ismerte el a sajátjának. A valóságban a végrendeletet – az okirat tartalmát letakarva – a II. rendű alperes vitte el külön - külön a tanúkhoz aláírásra. A Kúria Pfv.I.21.781/
- számú ügyben hozott határozatára hivatkozott, amelyben eltérő tényállás mellett ugyan, de a jelen esetre is érvényesen azt fejtette ki a Kúria, hogy a felperes a végintézkedések alaki érvényességi kellékeit meghatározó anyagi jogi szabályokat jogszabályi és dogmatikai alapok nélkül kapcsolta össze a teljes bizonyító erejű magánokirat formai kellékeire vonatkozó eljárási szabályokkal. Hangsúlyozta: az örökhagyó nem egy teljes bizonyító erejű magánokiratban fejezi ki a végakaratát, hanem a Ptk.-ban meghatározott írásbeli magánvégrendelet formájában. Mivel a perbeli allográf végrendelet nem felel meg a Ptk. 7:
- §
(1)bekezdés b) pontjának, a végrendelet érvénytelen. [12] A II-IV. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem visszautasítására irányult, másodlagosan pedig, a holográf végrendeletek tekintetében a felülvizsgálat megtagadását és a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. [13] Az elsődleges kérelmüket a Pp. 413. §
(1)bekezdés d) pontjába foglalt feltételek hiányára alapították, álláspontjuk szerint ugyanis a felperes felülvizsgálati kérelme nem határozott, illetve nem teljesíthető, a Kúria ugyanis megalapozott felülvizsgálati kérelem esetén sem hozhat valamennyi kereseti kérelemnek helyt adó döntést. A másodlagos és a harmadlagos felülvizsgálati kérelem álláspontjuk szerint a Pp. 413. §
(1)bekezdés b) pontjában foglaltaknak nem felel meg: a felperes nem indokolta, hogy milyen okból kéri az első-, illetve másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését. Álláspontjuk szerint az előbbiek alapján tartalmi hiányos felülvizsgálati kérelem visszautasításának van helye. [14] Az allográf végrendeletet illetően érdemben arra hivatkoztak, hogy a másodfokú bíróság döntése a jogszabályoknak megfelel, ezért e tekintetben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. Álláspontjuk szerint nem értelmezhető, hogy e körben a felperes miért hivatkozik a Pp. 263. §
(1)bekezdése, a Pp.
- §-a, valamint a Pp.
- §
(1)és
(2)bekezdése megsértésére, e jogszabályi rendelkezések ugyanis részben a bíróság jogait, részben a lehetséges bizonyítási eszközöket írják körül. [15] A jogerős ítélet a Ptk. 7:17. §
(1)bekezdés b) pontját sem sérti, mert a másodfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűen értékelte, mérlegelését kellően indokolta, a végrendeleti okirat bizonyító ereje ugyanis nem hagyható figyelmen kívül, a tanúk ellentmondásos vallomása pedig nem elég a kétséget kizáró bizonyításhoz. Hangsúlyozták: a végrendeletet tartalmazó okiratnak is van bizonyító ereje, ami teljes bizonyító erejű magánokirat esetében azt jelenti, hogy a nyilatkozó az abban foglalt jognyilatkozatot megtette. A perbeli végrendeleti okirat eszerint azt igazolja, hogy az örökhagyó azt a tanúk együttes jelenlététben írta, ily módon a végrendelet nem érvénytelen. Hangsúlyozták, hogy a másodfokú bíróság a végrendelet érvénytelenségét vagy érvényességét az anyagi jog Kúria V.Pfv.20.491/2023/8-II 6 szabályainak megfelelően bírálta el, míg az anyagi jognak való megfelelés bizonyítottságáról – helyesen – az eljárásjogi rendelkezések alapján foglalt állást. [16] Nézetük szerint a felperes megtévesztő módon hivatkozott a Pfv.I.21.781/
- számú ügyben hozott kúriai határozatra, annak lényege ugyanis, hogy a végrendelet alaki érvényességét nem befolyásolja, ha az okirat esetleg nem teljes bizonyító erejű. A jelen perben ez az összefüggés eltérően jelenik meg: a végrendeletek nem azért érvényesek, mert teljes bizonyító erejű magánokirati formában készültek, hanem azért, mert megfelelnek az anyagi jogi szabályoknak. [17] A Kúria a holográf végrendeletek tekintetében a felperes által előterjesztett felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet Pfv.V.20.491/2023/
- számú végzésével visszautasította. A Kúria döntése és jogi indokai [18] A felülvizsgálati kérelem az allográf végrendeletet érintően nem alapos. [19] A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem visszautasítása folytán a felülvizsgálat tárgyát kizárólag az allográf végrendelet érvénytelenségével kapcsolatos jogerős ítéleti rendelkezés, az azzal szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelem képezte, e kérelem viszont megfelelt a Pp.
- §
(1)bekezdésébe foglalt feltételeknek, ezért azt a Kúria érdemben vizsgálta. [20] A Pp. 406. §
(1)bekezdése szerint felülvizsgálatnak az érdemi elbírálásra kiható anyagi vagy eljárási szabályok megsértése esetén van helye, a bizonyítékok felülmérlegelése azonban csak akkor kérhető, ha a jogerős ítélet alapjául szolgáló bírói mérlegelés nyilvánvalóan okszerűtlen volt. Nyilvánvalóan okszerűtlennek pedig akkor minősül a mérlegelési tevékenység, ha a bizonyítékok összevetéséből csak egyfajta következtetésre lehet jutni, a jogerős ítélet pedig ettől eltérő döntést tartalmaz (Pfv.II.21.265/2022/8.). [21] Az adott esetben a felperes a másodfokú bíróság – álláspontja szerint – téves mérlegelését kifogásolta, amely az elsőfokú bíróság – számára kedvező – érdemi döntésének megváltoztatásához vezetett, nézete szerint a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság mérlegelte helyesen. [22] A Kúria a felperes felülvizsgálati érvelésével szemben rámutat arra, hogy a másodfokú bíróság nem „mosta össze” a végrendelet anyagi jogi érvényességének feltételeit az eljárásjogi értelemben vett bizonyító erő kérdésével. Hangsúlyozza a Kúria, hogy az allográf végrendeletet tartalmazó okiratnak nem kell utalnia a tanúk együttes jelenlétére, ekként a tanúvallomások a végrendelet anyagi jogi, de nem okirati érvényességi kellékeire szolgálnak bizonyítékul. Ilyen feltételek mellett a másodfokú bíróság helyesen mérlegelte az ellentétes tartalmú tanúvallomásokat és az allográf végrendeletet mint bizonyítási eszközt a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség szempontjából akként, hogy azok együttesen nem voltak alkalmasak a felperes állításának bizonyítására. Az egyik tanú vallomása ugyanis Kúria V.Pfv.20.491/2023/8-II 7 teljes egészében alátámasztotta az allográf végrendeletben foglaltakat, amely szerint az a két tanú együttes jelenlétében készült. Ilyen körülmények között a helyes mérlegelést a másodfokú bíróság végezte el, kizárva a végrendelet érvénytelenségét [Ptk. 7:17. §
(1)bekezdés b) pont]. [23] A kifejtettek alapján a jogerős ítélet alapjául szolgáló bírói mérlegelés nem volt nyilvánvalóan okszerűtlen, megfelelt a Pp. 279. §-ának, ezért – jogszabálysértés hiányában – a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [24] A felperes által hivatkozott további jogszabályhelyek – Pp. 263. §
(1)és
(2)bekezdés – a bizonyítás általános, elvi jellegű szabályait rögzítik, amelyek érvényesülését a konkrét eljárásban a Pp. 279. §
(1)bekezdésén keresztül vizsgálta a Kúria, és a kifejtettek alapján azokat megtartottnak találta. Megjegyzi a Kúria, hogy e jogszabályi rendelkezésekkel kapcsolatos konkrét felülvizsgálati érvelést a felperes nem adott elő. [25] A felperes felülvizsgálati kérelme nem volt eredményes, ezért a Kúria a Pp. 83. §
(1)bekezdése értelmében kötelezte a II-IV. rendű alperesek jogi képviseletével a felülvizsgálati eljárásban felmerült, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése szerint előterjesztett költségjegyzéknek megfelelően, a jogi képviselő által a tárgyaláson korrigált szempontok szerint meghatározott, a 4/A. § értelmében az általános forgalmi adóra is kiterjedő ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költség viselésére, míg a költségmentességére figyelemmel le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(1)bekezdése és az 50. §
(1)bekezdése szerinti felülvizsgálati eljárási illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. [26] kizárja. Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja Budapest,
- január
- Dr. Suba Ildikó s.k. a tanács elnöke, dr. Varga Edit s.k. előadó bíró, dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, dr. Orosz Árpád s.k. bíró, dr. Tánczos Rita s.k. bíró