Kfv.35088/2021/6 – Kúria

(2)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja szerinti akadály merült fel, mer felperes annak a felszámolás alatt álló B.Kft.-nek az egyetlen tagja, melynek 5.000.000forintot meghaladó adótartozása 2013. január 1-től kezdődően folyamatosan, jelenleg is fennáll. Az elsőfokú adóhatóság az akadály elhárítására szólította fel a felperest, egyúttal tájékoztatta a kimentési kérelem lehetőségéről. [3] A felperes, mint akadályhordozó kimentési kérelmét az elsőfokú adóhatóság elutasította. A felperes fellebbezésével párhuzamosan felperes részvényesi jogviszonyát a Zrt.-ben 2018. augusztus 17. napjával törölték. Felperes továbbra is fenntartotta fellebbezését. [4] Alperes a 2235506255 számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolása szerint az Art. 19.§

(2)bekezdés

1. a)pontjának
2. aa)pontja szerinti akadály esetében a 20. §

(2)bekezdése b) alapján a kimentési kérelem benyújtásával egyidejűleg azt is igazolni kell, hogy a kizáró ok alapjául szolgáló adótartozás már nem áll fenn. Az Art. kizárólag az öröklés útján történő tulajdonszerzés esetére biztosít az adótartozás tekintetében kimentési lehetőséget. A felperes árverés útján való szerzésre és a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi IV. törvényre (a továbbiakban: régi Ptk.) való hivatkozása nem kimentési ok. Az, hogy egy másik adóhatósági eljárásban, a Kft. (a továbbiakban: Kft.) ügyében ezt elfogadták, jelen eljárásban nem irányadó, mivel az a nem a felperes kimentési kérelme tárgyában folyt. A kereseti kérelem Kúria I.Kfv.35.088/2021/6 3 [5] A felperes az alperesi határozat bírósági jogorvoslatát kezdeményezte. Álláspontja szerint az alperes csak és kizárólag az Art. rendelkezéseit vette figyelembe a döntéshozatal során, azonban a
2. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 1.§-a és 9.§-a is irányadó: ezek alapján kell figyelembe venni a régi Ptk.
3. §

(1)bekezdését, amelynek értelmében az árverési vétel eredeti szerzésmód, a tulajdonjog a korábbi tulajdonos jogaira tekintet nélkül jön létre. Ezért nem vehető figyelembe a B.Kft. felhalmozott adótartozása. [6] Az elsőfokú bíróság felperesi indítványra az Art. 20. §

(2)bekezdés

1. a)pontja aa),
2. ab)és
3. ac)alpontjai alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló eljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróság előtt. Álláspontja szerint az Art. adóregisztrációs eljárásra vonatkozó, a törvényben taxatíve meghatározott kimentési okokkal a szabályozása teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az eredeti szerzésmódot. Az Alkotmánybíróság a III/811-5/2019. számú végzésével visszautasította a bírói kezdeményezést, mert értékelése szerint a bíróság nem volt jogosult mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló indítvány előterjesztésére. Az elsőfokú ítélet [7] Az Alkotmánybíróság határozatát követően az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet. [8] Indokolásában rögzítette, hogy felperes a kimentési okok kapcsán kizárólag arra hivatkozott, hogy árverés keretében jutott hozzá a B.Kft.-ben fennálló üzletrészéhez, mely nem üzleti jellegű szerzés volt, hanem a követelésén fennállt biztosítékát érvényesítése, eredeti szerzés mód. Az Art. rendszerébe azonban ez nem minősül kimentési lehetőségnek, a jogszabály ilyet nem tartalmaz. Ennek hiányában erre nem hivatkozhat alappal felperes A kimentési lehetőségeket az Art. 20. §-a tételesen felsorolja, ezért ettől eltérő indokok nem eredményezhetik a kimentés sikeres megállapítását. Erre tekintettel annak sem volt jelentősége, hogy a B.Kft. üzletrészének megszerzésekor a cég már felszámolás alatt állt, és azt sem vizsgálhatta az alperes, hogy az adótartozás keletkezése kinek volt felróható. [9] Az Air. 1. §-a szerint az adózó, az eljárás egyéb résztvevője és az adóhatóság e törvénynek és más jogszabályoknak megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit. Az Air. 9. §-a alapján az adóigazgatási eljárásban az adóhatóság megállapítja az adózó jogait, kötelezettségeit, ellenőrzi az adókötelezettségek teljesítését, a joggyakorlás törvényességét, nyilvántartást vezet az adózást érintő tényekről, adatokról, körülményekről, és adatot igazol, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti. [10] A keresetlevélben foglaltakkal szemben tehát az Air. lehetőséget teremt mind az adózók, mind az adóhatóság számára, hogy adott esetben más jogszabályok rendelkezései is figyelembe vegyék az adóeljárás során. Ebből – a keresettel ellentétben – nem következik több jogszabály egyidejű kötelező alkalmazása. Jelen esetben a régi Ptk. kötelező alkalmazása nem volt megállapítható, ugyanis az adóregisztrációs eljárás keretében a kimentési lehetőségeket az Art. 20. §-a sorolja fel, méghozzá tételesen, melyek között a régi Ptk. rendelkezéseinek az alkalmazandósága nem szerepel. A cégjegyzék adatai nem adnak tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy a társaság tagja milyen módon szerzi meg az üzletrészt, Kúria I.Kfv.35.088/2021/6 4 annak jogcíme a cégjegyzék adatai között nem szerepel, és annak vizsgálatát egyetlen jogszabályi előírás sem teszi az adóhatóság kötelezettségévé. [11] Az adóregisztrációs eljárás során nincs jelentősége annak, hogy az akadályhordozó személy milyen jogcímen, milyen módon, eredeti vagy származékos szerzésmóddal szereztee meg az üzletrész tulajdonjogát, ennek vizsgálata nem is feladata az adóhatóságnak. A felperes által hivatkozott régi Ptk.-beli rendelkezéseknek és az ítélőtábla döntésének a jelen adóregisztrációs eljárásban nem volt relevanciája, az abban foglaltak vizsgálatára az Art. kimentési feltételeinek való megfelelés során nem kerülhetett sor. Az alperes tehát jogszabályi rendelkezés hiányában nem vehette figyelembe a régi Ptk. rendelkezéseit, nem okozott a felperesnek jogtalan hátrányt, hanem helytállóan a hatályos és az adott ügyre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket alkalmazta. [12] A felperes a Kft. ügyében hozott döntés a jelen pernek nem tárgya, így az abban foglaltakat érdemi vizsgálatára a bíróságnak nem volt jogszerű lehetősége. [13] A felperes az Alaptörvény jogbiztonságra vonatkozó előírásainak alperesi megsértésére általánosságban hivatkozott, konkrét jogsértést nem nevesített. Az elsőfokú bíróság pedig nem észlelt Alaptörvénybe ütköző megállapítást. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a kimenési kérelemnek helyt adó ítélet meghozatalát kérte. [15] Előadta, nem felel meg az iratoknak, hogy az Alaptörvény jogbiztonsággal kapcsolatos hivatkozása során ne jelölte volna meg a konkrét jogszabályhelyeket, rendelkezéseket. [16] Továbbra is arra hivatkozott, hogy az eredeti szerzésmód következtében a B.Kft. korábban fennállt terhei nem szálltak rá át, nem kerülhet hátrányos helyzetbe azért, mert követelésének a biztosítékát érvényesítette a végrehajtási eljárásban. A régi Ptk. eredeti szerzésmódra vonatkozó és az Art. kimentési kérelemre irányadó szabályainak összeütközése kihatással van a jogbiztonságra. Az árverési vevőt védő garanciális szabályok nem érvényesülnek teljes mértékben az adóigazgatási eljárásban. Az alapvető logika és elv szerint a „lex specialis” értelmezést kellene alkalmazni. Ennek során egyértelműen a régi Ptk. árverés útján való tulajdonszerzésre irányadó szabálya az alkalmazandó speciális szabály az Art. általános előírásához képest. [17] Álláspontja szerint figyelembe kellett volna venni a Kft. ügyében keletkezett eredeti szerzésmódra tekintettel lévő adóhatósági határozatot. [18] Alperes ellenkérelmében az álláspontja szerint megalapozott jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. Hangsúlyozta a perbeli jogviszony közigazgatási jogviszony, a régi Ptk. szabályi nem érvényesülnek. Kúria I.Kfv.35.088/2021/6 5 A Kúria döntése és jogi indokai [19] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. [20] A Kúria a Kp. 115.§

(2)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108.§

(1)bekezdésének, továbbá a Kp. 120.§

(5)bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre állt iratok és bizonyítékok alapján vizsgálta felül. [21] Felperes keresetében a megsértett norma tételes megjelölése nélkül hivatkozott arra, hogy az alperes által követett eljárás ellentétes az Alaptörvény jogbiztonságra vonatkozó előírásaival és követelményével. A jogerős ítélet ennek megfelelő megállapítást tett. A felperesnek az Alkotmánybíróság eljárást kezdeményező beadványában foglaltakat az elsőfokú bíróság az Alkotmánybírósághoz címzett 33.K.30.071/2019/10. számú végzésében megjelenítette. Azt követően, hogy az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést visszautasította, az elsőfokú bíróság nem léphetett az Alkotmánybíróság helyébe, nem végezhette el az Alaptörvény esetleges sérelmének vizsgálatát, amelynek elmaradása nem róható a terhére. Ez okból nem volt helye a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének. [22] Az Art. 19.§ az adószám megállapításának az adóregisztrációs eljárásban felmerülő akadályait szabályozza. A kimentés lehetséges módozatait az Art. 20.§ tartalmazza. Felperes előadásának tartalmi vizsgálata alapján az állapítható meg, hogy álláspontja szerint eredeti tulajdonszerzés esetén az Art. 19.§ szerinti akadályok nem merülhetnek/merülnek fel, ennek következtében nincs olyan akadály, amit ki lehetne/kellene menteni. [23] Felperes álláspontja az eredeti – származékos tulajdonjog eltérő polgári jogi szabályozásán alapul. Eredeti tulajdonszerzés esetén az új tulajdonjogviszony tartalmára nincs hatással a korábbi tulajdonjogviszony tartalma, így nem érvényesülnek az azt terhelő egyes korlátozások sem. Megjegyzendő, hogy a végrehajtási jog is ismer ez alól kivételeket, pl. szolgalom esetében. Származékos tulajdonszerzés esetén az előző tulajdonos jogai és kötelezettségei szállnak át az új tulajdonosra, azaz alanyváltozás következik be. Ez a változás azonban nem hat ki a már fennállt tulajdonjogviszony tartalmán, az új tulajdonost a jogosultságokkal együtt a kötelezettségeket és korlátozásokat is terhelik. A származékos szerzésmódoknál jogelődről és jogutódról van szó, míg az eredeti szerzésmódoknál ez kizárt. [24] Az Art. 19.§ és 20.§ azonban közjogi és nem polgári jogviszonyokra irányadó. A regisztrációs eljárás hatályos szabályozása így nem tesz különbséget a tulajdonszerzési módok között, a kimentési feltételeket az Art-ben taxatíve meghatározottak szerint biztosítja. Az Art. egyetlen tulajdonszerzési jogcímet nevesít, akkor amikor a 20.§

(2)bekezdés c) pontjában – meghatározott feltételek bekövetkezte esetén – az egyébként származékos jogcímnek minősülő öröklés útján létesült jogviszonyokra biztosít kimentési lehetőséget. Formailag tehát nem lenne akadálya annak, hogy más tulajdonszerzés is megjelenjen az Artben, de a taxatív szabályozási rendszer az Alaptörvény

1. cikkén alapuló jogértelmezéssel sem tágítható a rendes bíróságok által. Az egyetlen tulajdonszerzési jogcím nevesítéséből éppen az a következtetés vonható le, hogy a jogalkotó az Art. létrehozásakor, majd későbbi Kúria I.Kfv.35.088/2021/6 6 módosításai során nem tekintette szükségesnek az eredeti tulajdonszerzést, mint kimentési okot nevesíteni, azt nem tekintette a közjóval összeegyeztethetőnek. [25] Az elsőfokú bíróság a jogalkotói mulasztásra alapította kezdeményezését, de azt az Alkotmánybíróság visszautasította. A felperes számára azonban az Alkotmánybíróságról szóló
2. évi CLI. tv. 27.§ - az ott meghatározott feltételek fennállta esetén – lehetőséget biztosít arra, hogy az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben valódi alkotmányjogi panasszal forduljon az Alkotmánybírósághoz. [26] A továbbiakban a Kúria megállapította, hogy az Art. szabályaiból következően nem alapítható eredménnyel kimentés a más adóügyben hozott határozatra sem. Az elsőfokú bíróság helytállóan bírálta felperes ezirányú előadását is. [27] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121.§

(2)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [28] A regisztrációs eljárás hatályos szabályozása nem tesz különbséget a tulajdonszerzési módok között, a kimentést azoktól függetlenül teszi lehetővé. Záró rész [29] A Kúria a pervesztes felperest a Kp. 35.§

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83.§

(1)bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére. [30] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket a Kp. 35.§

(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 102.§

(1)bekezdése alapján viseli a pervesztes felperes. A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékének alapját az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39.§

(3)bekezdése d) pontja szerint, mértékét az Itv. 50.§

(1)bekezdésének megfelelően állapította meg. [31] Tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, és mivel a Kp. 115. §

(2)bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 100. §

(5)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni, a Kp. 120.§

(5)bekezdése pedig kizárja a bizonyítást, nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége. Így a felülvizsgálati kérelmet a Kúria a Kp. 115.§

(2)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 114.§

(1)bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el. [32] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Kp.

1. d) pontja zárja ki. Budapest,
2. április
3. Kúria I.Kfv.35.088/2021/6 7 dr. Hajnal Péter s.k. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva s.k. előadó bíró, dr. Heinemann Csilla s.k. bíró