Bf.802/2024/13 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés] miatt 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, melyből feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Az elkövetés eszközét képező kést elkobozta, rendelkezett a lefoglalás megszüntetését követően az egyéb bűnjelek jogi sorsáról (vádlott részére kiadás, állam tulajdonába kerülés, megsemmisítés) és kötelezte a vádlottat 294 415 Ft bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen a törvényben biztosított határidőben az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, elsődlegesen a bűnösség beismerésének elfogadását sérelmezve, a támadott Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.802/2024/13/II 2 határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan a büntetés súlyosítása érdekében (

1. sorszámú elsőfokú irat). [3] A vádlott és a védő tudomásul vették az elsőfokú bíróság határozatát. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.400/2024/
2. számú indítványában az ügyészségi perorvoslatot módosítással tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt és törvényesen fogadta el a vádlott bűnösséget beismerő és a tárgyalásról lemondó nyilatkozatát. Helyesen vont következtetést bűnösségre és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. A büntetés súlyosítása iránti fellebbezést viszont fenntartotta, mert az önbíráskodó jellegű, kitartó szándékú élet elleni cselekményt elkövető vádlottal szemben álláspontja szerint a büntetési célok eléréséhez szigorúbb büntetés szükséges. [5] A védő az ügyészségi indítványra tett észrevételében utalt rá, hogy a vádlott megpróbált segítséget kérni a sértetthez, ami azt támasztja alá, hogy nem kívánta a sértett halálát. Az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány arányos, ezért a vádhatóság által sérelmezett ítélet helybenhagyását kérte (
3. sorszámú másodfokú irat). [6] A jogorvoslatot az ítélőtábla a büntetőeljárásról szóló
4. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
5. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el, melyen a vádlott nem kívánt részt venni, az ügyészség a súlyosításra irányuló indítványát fenntartotta, míg a védő a határozatot helybenhagyását tartotta indokoltnak. [7] Az ügyészségi fellebbezés nem alapos. [8] Figyelemmel arra, hogy az ügyészség a perorvoslatot kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentette be, illetve a módosítás folytán tartotta fenn, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül a Be. 590. §

(3)bekezdése szerint. E részben a másodfokú bíróság kiemeli, hogy az eredeti tartalommal fenntartott vádlói fellebbezés teljes felülbírálatot igényelt volna, viszont a másodfokú bíróság területén működő ügyészség a fellebbezést visszavonhatja és érdemben módosíthatja is, mely nyilvánvalóan meghatározza a továbbiakban a jogorvoslati célokat és ezáltal a felülbírálat kereteit és a revízió formáját is. Ezen okok miatt jelen ügyben korlátozott felülbírálatra került sor. [9] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont,
2. aa)és
3. ab)alpontok –
4. c)pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen a mértékes fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket is. [10] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta és nem is vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mivel a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, illetve tartották fenn. Ebben az esetben az első fokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [11] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés a-h) pont], sem olyan relatív eljárási hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a-d) pont], Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.802/2024/13/II 3 ami az érdemi felülbírálatot kizárta volna. Szükséges külön utalni rá, hogy a bűnösség beismerésének elfogadása a perrendnek megfelelően történt, a hármas perjogi feltétel [Be. 504. §

(2)bekezdés a-c) pont] maradéktalanul teljesült. Erről az elsőfokú bíróság igen részletes és alapos indokolást adott ítélete [22-26] bekezdéseiben, melyben foglaltakkal a másodfokú bíróság is egyetértett. A bűnösség beismerésének elfogadását már a fellebbviteli főügyészség sem kifogásolta, ettől függetlenül a perjog revíziója során az ítélőtáblának behatóan vizsgálnia kellett a jogkérdést. [12] Az ítéletben is rögzített tény, hogy a vádlott enyhe fokú gyengeelméjűsége és személyiségzavara a cselekmény idején is fennállt, melynek elkövetését ugyan megkönnyíthette, de a beszámítási képességet kóros elmeállapot nem zárta ki. Ezen állapota – amint az elsőfokú bíróság részletes vizsgálata is tisztázta – a vádlottat nem akadályozta, hogy a bűnösséget beismerő nyilatkozatának természetét és elfogadásának feltételeit megértse [Be. 504. §

(2)bekezdés a) pont], a beszámítási képessége és beismerésének önkéntessége iránt észszerű kétely továbbá nem mutatkozott [Be. 504. §

(2)bekezdés b) pont]. A szellemi fejlődés és a személyiség zavara igazoltan nem hatott ki a beszámítási képességre, a beismerés önkéntességét pedig a törvényszék igen aprólékosan, igen nagy gondossággal ellenőrizte az előkészítő ülésen. E körben utal rá az ítélőtábla, hogy még a beszámítási képesség esetleges korlátozottsága sem zárja ki automatikusan a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadását (BH

1. 160.I.). Jelen esetben pedig még korlátozottság sem volt rögzíthető, az enyhén gyengeelméjű terhelt nyilatkozatai hűen és hitelesen mutatják, hogy megértette a vádat és következményeit, a bíróság figyelmeztetését, és a bűnösség beismerésének hatásait az alapvető normákat sértő cselekménye elbírálása során. Ezen túl a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata egyértelmű volt és az eljárás ügyiratai azt az elsőfokú ítéletben foglaltak szerint alátámasztották [Be.
2. §

(2)bekezdés c) pont]. [13] A felülbírálat kiterjesztése során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – büntethetőségi akadály hiányában – törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Nem volt észlelhető olyan körülmény, mely a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését tette volna szükségessé. [14] A vádlott cselekménye valóban a Btk. 160. §

(1)bekezdése szerint minősülő emberölés bűntettének befejezett és viszonylag közeli kísérletét valósította meg. Helytálló a szándék enyhébb, eshetőleges formájú meghatározása is, mely ugyan közel áll a direkt formához, de a vádlott cselekmény utáni azon magatartása, hogy szomszédjának jelezte, miszerint a vérző sértettnek segítségre van szüksége, az enyhébb megítélésű szándékosságot jelzi. [15] A büntetés kiszabásakor irányadó bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen feltárta és rögzítette. A már büntetett vádlottnál azonban a fiatal felnőtt életkor nem enyhít. Ugyanakkor az elkövetés eszközének „veszélyes” volta és a kitartó szándék nem súlyosító tényezők. A vádlott cselekménye elsősorban a használt kés folytán minősül élet elleni bűncselekmény kísérletének, ezért az elkövetési tárgy súlyosítóként figyelembevétele a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Másfelől az állandósult bírói gyakorlat szerint az ölési cselekményeknél különösen veszélyes jellegű rendszerint olyan eszköz, mellyel szemben a védekezés szinte kizárt, így például nagyméretű fejsze, vasvilla, hosszabb vasdorong, fanyárs, ólmos bot, betonvas. A szándék, a hasonló jellegű indulati cselekményekhez hasonlóan hirtelen alakult ki és nyomban megjelent a külvilágban. A szúrások többszörös volta alapján kitartó jelleg nem mutatható ki. [16] A bűnösségi körülmények helyesbítésének indokoltságától eltekintve a törvényszék a cselekményt részletesen feltáró, a bűnösségét beismerő és az eljárás adatai alapján tettét megbánó vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, tettarányos szabadságvesztés büntetést szabott ki, mely kifejezi az egyéniesítést is. Az enyhítő szakasz alkalmazása ellenére túl enyhének nem tekinthető, Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.802/2024/13/II 4 lényeges súlyosítására ezért a másodfokú bíróság nem látott alapot, így az ügyészségi fellebbezés eredményre nem vezethetett. Nyilván a büntetés túl szigorúnak sem ítélhető, ezért enyhítésre sem volt törvényes ok. A közügyektől eltiltás alkalmazása is szükséges, tartama megfelelő, a szabadságvesztéssel arányos. [17] Az ítélet egyéb, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsátásból kizárásra, az előzetes fogvatartás beszámítására, a bűnjelekre és a bűnügyi költségre vonatkozó, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezései is törvényesek. [18] A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a vádhatósági fellebbezés alaptalansága miatt a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – döntően helyes indokainál fogva – helybenhagyta. [19] A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött további idő beszámítására vonatkozó rendelkezés a Btk. 92. §

(1),

(2)bekezdésén alapszik. [20] Az ítélőtábla a fellebbezési eljárásban a kirendelt védő részvételével kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget a Be. 613. §

(1)bekezdése értelmében állapította meg, melyet a vádlott köteles viselni. [21] A másodfokú bíróság egyben a Be. 604. §

(3)bekezdés c) pontja alapján tüntette fel a terhelt megváltozott tényleges tartózkodási (fogvatartási) helyét. [22] Ellentétes döntés hiányában a másodfokú végzés ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Debrecen,

1. március
2. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Bakó József s.k. előadó bíró, Dr. Diószegi Attila s.k. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 11.B.41/2024/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.802/2024/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. március
6. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke