← Magyarország

Pf.20086/2024/8 – Szegedi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: - Az élettársi kapcsolat megvalósulásának, ezen belül a gazdasági közösség követelménye meglétének vizsgálatánál a felek gazdasági érdekközösségének létére, gazdasági együttműködésére indokolt a hangsúlyt helyezni, amelyben a felek rálátást biztosítanak egymásnak a vagyonukra, vagyonszerző tevékenységükre, arra törekszenek, hogy az együttélésük alatt az egymás közötti munkamegosztáson alapuló együttműködésük eredményeként elért vagyongyarapodásukat az ahhoz szükséges mértékben közös céljaik szolgálatába állítsák. - A gazdasági együttműködés egyes elemei a felek vagyoni, illetőleg élethelyzetéhez mérten eltérően valósulhatnak meg, ezért egyedi elbírálás alapján határozható meg az élettársi kapcsolathoz szükséges gazdasági együttműködés mibenléte. Szegedi Ítélőtábla alatt! Az ügy száma: Pf.II.20.086/2024/

  1. Kijavító végzés
  2. sorszám A felperes: felperes neve (felperes lakcíme.; tartózkodási helye: tartózkodási helye.) A felperes képviselője: Dr. Kókai Gábor ügyvéd (ügyvéd címe) Az alperesek: I. r. alperes neve (I. r. alperes lakcíme) I. rendű II. r. alperes neve (II. r. alperes lakcíme) II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Szász Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe; ügyintéző: dr. Szász László ügyvéd) I. rendűért Dr. Mosonyi Csaba és Társa Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe., ügyintéző: dr. Mosonyi Csaba ügyvéd) I. rendűért Dr. Belukács Ferenc ügyvéd, eseti gondnok (ügyvéd címe) II. rendűért A per tárgya: élettársi vagyonjogi igény érvényesítése Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szolnoki Törvényszék 6.P.20.707/2022/
  3. A fellebbezést benyújtó fél, a fellebbezés száma: I. rendű alperes, 6.P.20.707/2022/
  4. KÖZBENSŐ ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a felperes és néhai alperesek édesapjának neve élettársi kapcsolata megszűnésének időpontja
  5. január
  6. napja. A felek a másodfokú eljárásban felmerült perköltségeiket maguk viselik. A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.086/2024/8 2 A tényállás [1] Néhai alperesek édesapjának neve (a továbbiakban: néhai) alperesek édesapja. Az I. rendű alperes a néhai személy 1 neve-vel fennállott házasságából, a II. rendű alperes a felperessel létesített kapcsolatából született. [2] A néhai és személy 1 neve házasságát a Szolnoki Járásbíróság P.21.763/2014/
  7. számú jogerős ítéletével felbontotta, megállapítva, hogy házassági életközösségük
  8. január 9-én szűnt meg. A volt házastársak
  9. augusztus végéig megosztva használták a ingatlan 1 címe szám alatti ingatlanukat. Házastársi közös vagyonukat a Szolnoki Törvényszék a P.20.523/2015/
  10. számú – a Szegedi Ítélőtábla által helybenhagyott – ítéletével megosztotta. [3] A felperes 2002-től takarító munkakörben dolgozott részben a néhai által működtetett vendéglátóhely neve, részben a néhai és volt házastársa fenti ingatlanában. A felperes 2013 húsvétján került közeli kapcsolatba a néhaival, aki ezután gyakran tartózkodott a felperes által
  11. március 14-ig bérelt ingatlan 2 címe szám alatti ingatlanban, ahol korábbi kapcsolatából született gyermekével lakott. A felperes várandósságáról 2013 októberében szerzett tudomást, ekkortól anyagilag támogatta. Közös gyermekük, a II. rendű alperes
  12. június 9-én született. A kapcsolatot a néhai felvállalta, arról volt házastársa és barátai is tudtak: a felperest barátainak párjaként, gyermeke édesanyjaként mutatta be. [4] A néhai 2014 nyarán még közös külföldi utazáson vett részt az I. rendű alperessel és volt házastársával, amire a felperes és a II. rendű alperes nem kísérte el. [5] A néhai barátja, személy 2 neve
  13. január 7-én kelt adásvételi szerződéssel 6.200.000 forint vételárért megvásárolta a ingatlan 3 címe szám alatti másfél szobás lakásingatlant (a továbbiakban: ingatlan3), amelyet a néhai felújított, majd oda 2015 szeptemberében beköltözött. személy 2 neve meghatalmazása alapján
  14. január 2-át követően a felperes intézte a ingatlan3-mal kapcsolatos ügyeket. Az ingatlant a néhai
  15. június 30-án 6.200.000 forint vételárért megvásárolta személy 2 neve-től. A szerződés szerint a vételárat már az okirat aláírását megelőzően megfizette. A néhai a beköltözéstől követően életvitelszerűen ebben az ingatlanban tartózkodott, de rendszeresen látogatta a felperest és a II. rendű alperest a ingatlan 2 címe utcai lakásban, egyes hétvégéket pedig ők töltöttek a néhai lakásában. [6] A néhai havi 140.000-150.000 forintot adott a felperesnek a kiadásai fedezésére, ezen felül finanszírozta a bevásárlásokat és a közös kirándulásokat. [7] A vendéglátóhely neve Kft. 2015-ben alakult. A kft. és a felperes között
  16. június 30án munkaszerződés jött létre:
  17. július 1-től határozatlan időtartamra takarítói munkakörben alkalmazták heti 40 órás munkaidőben, havi bruttó 170.000 forint alapbérért. A GYES mellett egyre inkább részt vett a kft-vel kapcsolatos ügyintézésben. 2018-2019-től ügyvezetői feladatkörbe tartozó tevékenységeket is végzett: megrendelte a nyersanyagokat, munkaerő felvétellel foglalkozott. Hétközben a néhai, hétvégeken a felperes dolgozott a cukrászdában, aki ezen felül ellátta a gyermekeit és vezette a háztartást.
  18. június 30-tól irodavezetői munkakörbe került. [8] A kft. 2016 januárjában megvásárolta a ingatlan 4 címe szám alatti ingatlant, ahová ugyanez év augusztusában – felújítását követően – a felperes és a néhai együtt költözött be. A gyermekeket a közeli iskolába, illetve óvodába íratták be. [9] A néhai 2019 novemberében 60.000.000 forint vételárért megvásárolta a ingatlan 5 címe szám alatti családi házas ingatlant, amelynek kiválasztásában, az alkufolyamatban, majd az ingatlan berendezésében a felperes is részt vett. [10] A néhai 2020 áprilisában szívinfarktuson esett át, emiatt egyre ritkábban járt be a cukrászdába, fokozatosan átadta a felperesnek az ügyvezetői feladatokat. Szándékában állt, Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.086/2024/8 3 hogy rendelkezzen vagyona későbbi sorsáról: bizonyos vagyonrészeket a felperesnek, illetőleg az alpereseknek kívánt juttatni, végrendeletet azonban nem készített. A néhai
  19. január 16-án elhunyt. Halála után az I. rendű alperes beköltözött a ingatlan3-ba, a felperes pedig megváltotta az I. rendű alperes kft-beli üzletrészét. [11] A hagyatéki eljárás közjegyző neve közjegyző előtt van folyamatban. A közjegyző az 54016/N/31/2022/
  20. számú részhagyaték-átadó végzésével a kft. 100 %-os üzletrésze, míg a
  21. számú részhagyaték-átadó végzésével további három vagyontárgy teljes hatályú átadásáról rendelkezett az I. és II. rendű alperesek mint törvényes örökösök részére. A törvényes örökösök a felperes élettársi vagyonjogi igényét nem ismerték el, ezért a közjegyző
  22. számú végzésével a hagyatéki eljárást felfüggesztette jelen per jogerős befejezéséig. A kereset és az ellenkérelmek [12] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy élettársi vagyonszaporulat címén 4/10 arányban a tulajdonát képezik a néhai hagyatékába tartozó 1-
  23. pontban felsorolt vagyontárgyak. Az I. és II. rendű alpereseket ennek tűrésére kérte kötelezni. [13] Érvényesített jogként a Polgári Törvénykönyvről szóló
  24. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  25. §

(1)-
(2)bekezdésére, 6:516. §
(1)-
(4)bekezdésére, 4:38. §
(1)bekezdésére, 4:69. §
(3)bekezdésére és 4:71. §
(1)bekezdésére hivatkozott. [14] Érvelése szerint a néhaival
  1. január 9-től – a néhai házasságának felbontásától – haláláig,
  2. január 16-ig gazdasági együttműködést is magában foglaló élettársi kapcsolatban élt. Állította, kapcsolatuk kezdetén felváltva éltek mindkettejük lakásában, majd később közös döntésük alapján ingatlanokat vásároltak a család megfelelő elhelyezésének biztosítása érdekében, azokat együtt rendezték be. Kapcsolatukat szoros érzelmi kötődés jellemezte, azt a néhai mások előtt is felvállalta, számos közös programon, kiránduláson vettek részt. Házasságkötést, közös jövőt terveztek, ami a néhai halála miatt maradt el. Élettársa folyamatosan bevonta őt az üzletvezetésbe, a vállalkozásban egyenrangú partnerének tekintette, a munkakörét messze meghaladó feladatokkal bízta meg, amely mellett vezette a háztartást és nevelte a gyermekeket. A covid járvány alatt, majd a néhai megbetegedése után egyedül irányította a cukrászda működését. Létfenntartásuk költségeit megosztva viselték: a gyermekekkel kapcsolatos kiadásokat a felperes, az egyebeket a néhai fedezte. Részletezte az egyes vagyontárgyakkal kapcsolatos érdemi álláspontját. [15] Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. [16] Vitatta, hogy a felperes és a néhai jogi értelemben élettársak voltak. Állította, 2014 nyarán még szüleivel közös utazáson vett részt, válásukat követően a néhai kb. egy évig még az édesanyjával közös ingatlan 1 címe ingatlanban élt, ami cáfolja az élettársi kapcsolat 2015 évi létesítését. A felperes a ingatlan 2 címe utcai lakásban és a ingatlan3-ban sem élt együtt a néhaival, valójában
  3. március 14-ig életvitelszerűen a részére kiutalt önkormányzati bérlakásban lakott. A felperes háztartásban végzett tevékenységét nem tekintette jelentősnek és cáfolta, hogy irányítói, vezetői feladatokat látott el a kft-ben, hiszen 2017-től takarítói munkakörben alkalmazták, a cukrászda vezetéséhez szükséges szakmai tudással, végezettséggel nem rendelkezett. Kifejtette, a felperes munkabérben részesült, ami a javára szerzési arányt nem alapoz meg. Megjegyezte, annak összege a néhai bevételének töredéke volt, amit azért tartott lényegesnek, mert emiatt az az élettársi kapcsolat esetleges megállapítása esetén sem alapozza meg a vagyonszaporulat 40 %-át kitevő igényét. Álláspontja szerint a keresetben megjelölt vagyonszaporulathoz tartozó vagyontárgyak a néhai különvagyonát képezik. Arra az esetre, ha az élettársi kapcsolat feltételei bizonyítottan megvalósultak, annak fennállását legfeljebb
  4. március 14-től, a felperes bérleti jogviszonyának megszűnésétől tartotta elfogadhatónak. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.086/2024/8 4 [17] A II. rendű alperes élettársi kapcsolat hiányában a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság közbenső ítélete [18] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes és a néhai 2016 augusztusától
  5. január 26-ig élettársi kapcsolatban éltek. [19] Határozatának indokolásában a Ptk. 6:
  6. §
(1)bekezdése alapján vizsgálta az élettársi kapcsolat megállapításához szükséges feltételek megvalósulását rámutatva, hogy egy-egy elem hiánya vagy „sajátos megvalósulása” nem vezet feltétlenül az élettársi viszony hiányához. Bizonyítottnak ítélte, hogy a felperes és a néhai 2016 augusztusától élettársakként éltek együtt, az ezt megelőző időszakban azonban mindketten életvitelszerűen a saját ingatlanukban laktak, egymást csak alkalmanként látogatták, közös háztartást nem tartottak fenn. tanú 1 neve és tanú 2 neve tanúvallomása alátámasztotta, hogy a megállapított időpontban együtt költöztek be a kft. tulajdonát képező ingatlan 4 címe utcai ingatlanba, majd utóbb a néhai által vásárolt ingatlan 5 címe utcai magánházba is. Szoros érzelmi kapcsolatuk léte is igazolást nyert. A közös jövő tervezését a célzott házasságkötés támasztotta alá, a tanúk pedig úgy nyilatkoztak, hogy a néhai vagyoni juttatásban is kívánta részesíteni a felperest. Gazdasági együttműködésüket, közös céljaikat illetően kifejtette, azok bár nem a klasszikus módon, de megvalósultak: költségeiket egymás között megosztva viselték, emellett a néhai mindvégig támogatta a felperest anyagilag, bevezette őt a kft. ügyeinek intézésébe és bevonta az ingatlanvásárlásokba, azok berendezésébe. [20] Lényeges körülményként értékelte, hogy a jogi végzettséggel rendelkező I. rendű alperes az általa kezdeményezett büntető eljárásban, illetve polgári perben maga is a néhai élettársaként nevezte meg a felperest, azaz az élettársi státusz mibenlétének és tartalmi jellemzőinek ismeretében jogi értelemben vett élettársaknak minősítette őket. [21] Az elsőfokú bíróság mindezeket mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes néhaival fennállott kapcsolata tekintetében a Ptk. 6:514. §
(1)bekezdésében írt valamennyi fogalmi elem megvalósult, köztük 2016 augusztusától
  1. január 26-ig élettársi jogviszony állt fenn. A fellebbezés, a csatlakozó fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [22] Az I. rendű alperes fellebbezésében elsődlegesen a közbenső ítélet részbeni megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a felperes és a néhai között nem állt fenn élettársi életközösség, ami tartalmilag a kereset elutasítására irányuló kérelmet takar. Másodlagosan a közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [23] Elsődleges fellebbezési kérelme kapcsán eseti döntéseket idézve érvelt amellett, hogy az élettársi kapcsolat megállapíthatóságához legalább az érintettek hallgatólagos megállapodása szükséges abban, hogy jövedelmeiket közös célra használják fel, közös vagyont hozzanak létre, ami a perbeli esetben nem valósult meg. A felperes és a néhai kapcsolata nem hordozta magában hiánytalanul az élettársi viszony kötelező tartami elemeit. Időnként egy-egy eleme megvalósult ugyan (pl. a közös lakásban való együttélés), de a teljes időszakot illetően nem állt fenn köztük gazdasági közösség, ennek hiányában viszont élettársi kapcsolatról nem lehet szó. Véleménye szerint tanú 3 neve, tanú 4 neve és tanú 2 neve tanúk csak hétköznapi értelemben használták az élettársi kapcsolat kifejezést, tanú 5 neve pedig nem volt közvetlen tudomása a kapcsolat tartalmáról, ezért e vallomások nem alkalmasak a felperesi álláspont bizonyítására. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.086/2024/8 5 [24] Másodlagos fellebbezési kérelmében az élettársi kapcsolat megállapítása esetére annak kezdő időpontját
  2. március
  3. napjában jelölte meg. Álláspontja szerint a tanúvallomások nem támasztják alá az elsőfokú ítéletben elfogadott kezdő időpontot. Döntő körülménynek azt tartotta, hogy a felperes a ingatlan 2 címe utcai önkormányzati bérlakásra a
  4. október 10től
  5. március 14-ig tartó időszakra kötött bérleti szerződést, amelynek teljes tartama alatt ott lakott bérlőként. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte a bérleti szerződés beszerzésére irányuló bizonyítási indítványát és ennek nem adta indokát ítéletében. Véleménye az volt, ez olyan lényeges eljárási, egyben anyagi jogi szabálysértés, amelynek orvoslására nincs mód a másodfokú eljárásban, s ami indokolja a közbenső ítélet hatályon kívül helyezését. E tekintetben utalt a tanúk ellentmondásos, valótlan tartalmú nyilatkozataira. [25] A felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének részbeni megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a néhaival
  6. január 10-től
  7. január 16-ig állt fenn élettársi kapcsolata. [26] Az elsőfokú közbenső ítélet anyagi jogi felülbírálatát a polgári perrendtartásról szóló
  8. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  9. §
(3)bekezdés c)-d) pontjai alapján kérte. [27] Nem vitatta, hogy a ingatlan 4 címe utcai ingatlanba 2016 augusztusában költözött be a néhaival együtt, megítélése szerint azonban már az ezt megelőző időszakban is életvitelszerűen együtt éltek. Hangsúlyozta, az életközösség tartalmi elemeit mindig a felek életviszonyainak sajátosságait figyelembevéve kell vizsgálni. Ezzel összefüggésben hivatkozott a Kúria Pfv.21.347/2014/
  1. és Pfv.II.20.706/
  2. számú határozataira, valamint a BH
  4. számú eseti döntésére. Állította, az érzelmi és gazdasági közösség már 2015 januárjától fennállt közöttük, amit igazol, hogy ismerte a ingatlan3 adásvételének körülményeit. Emellett kapcsolatukat mindvégig a tartós együttélés szándéka jellemezte, az ingatlanokban együtt laktak, gyermekükről közösen gondoskodtak, jövedelmeiket közös céljaikra fordították, ennek érdekében egymással együttműködtek. Az életközösség megszűnése időpontját amiatt kérte módosítani, mert a néhai
  5. január 16-án hunyt el. [28] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú közbenső ítélet csatlakozó fellebbezéssel nem érintett rendelkezéseinek helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint az I. rendű alperes másodlagos fellebbezése nem felel meg a Pp.
  6. §
(1)bekezdés b) pontjában írt követelményeknek: nem határozott, ellentmondásokat tartalmaz és mellőzi a Pp.
  1. §-a szerinti tartalmi elemek megjelölését. Rámutatott, a közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés valójában a határozat részbeni megváltoztatását célozza, mert az élettársi kapcsolat kezdő időpontjának módosítására irányul. A bérleti szerződés – amennyiben szükséges – a másodfokú eljárásban is beszerezhető, e hiányosság nem indokol hatályon kívül helyezést. Kiemelte, az I. rendű alperes fellebbezési kérelmei a petítumaikban foglaltak szerint szűken értelmezett keretek között bírálhatók felül. [29] Súllyal kérte értékelni, hogy az I. rendű alperes az ellene indított eljárásokban őt a néhai élettársának nevezte, mert – jogi ismeretei révén – ezt a kifejezést nem a hétköznapi értelmében használta. Magyarázata szerint az elsőfokú bíróság azért mellőzte az okirat beszerzését, mert anélkül is igazoltnak ítélte az általa előadottakat. Megjegyezte, a bérleti szerződés nem a Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerinti közokirat, amellyel szemben őt terhelné a bizonyítás. A néhaival fennállt élettársi kapcsolata tartalmi elemeit illetően megismételte az elsőfokú eljárásban általa előadottakat, hangsúlyozva a gazdasági közösség létét. Az ítélőtábla döntése és jogi indokai [30] Az I. rendű alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alaptalan. Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.086/2024/8 6 [31] Miután az ítélőtábla kötelező hatályon kívül helyezési okot (Pp. 380. § a)-c) pont) nem észlelt és ilyenre a fellebbező felek sem hivatkoztak, felülbírálati jogkörének a Pp. 370. §ában szabályozott korlátai között járt el. E rendelkezés
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés Pp. 371. §
(1)bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. A fellebbező fél tehát azzal, hogy milyen határozott kérelmet mely indokkal ad elő, kijelöli a másodfokú bíróságtól kért felülbírálat tárgyát és körét. Ez jelen esetre vetítve azt jelenti, hogy az ítélőtábla az elsőfokú közbenső ítélet fellebbezésekkel támadott rendelkezéseit csak a fellebbezésekben megjelölt jogszabálysértések, a fellebbezésekben és a fellebbezési ellenkérelmekben előadott érvek mentén vizsgálhatta felül. [32] Az I. rendű alperes a hatályon kívül helyezést megalapozó eljárási szabálysértésként a felperes ingatlan 2 címe utcai ingatlanára kötött bérleti szerződése beszerzésének elmulasztását jelölte meg azzal, hogy véleménye szerint annak ismeretében – az élettársi kapcsolat megállapíthatósága esetén – az élettársi viszony létesítésének időpontja módosítható. Az ítélőtábla nem ért egyet a felperessel abban, hogy az I. rendű alperes másodlagos fellebbezési kérelmének indokolása teljes mértékben mellőzi a Pp.
  1. §-ának tartalmi elemeit. Az I. rendű alperes fellebbezésében tükröződő álláspontja ugyanis az volt, hogy a felhívott eljárási szabálysértés egyfelől lényeges, másfelől annak orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges. A fellebbezés II. pontjának első bekezdését együtt értelmezve a hatályon kívül helyezésre irányuló határozott kérelemmel arra lehet következtetni, hogy az I. rendű alperes az ítélőtáblától olyan, az elsőfokú közbenső ítéletet hatályon kívül helyező végzés meghozatalát kéri, amelyben iránymutatást ad a további bizonyítás szükségességére, a bérleti szerződés beszerzésére és arra, hogy ha annak tartalma a fellebbezés szerinti, akkor az élettársi kapcsolat legfeljebb a szerződés megszűnésekor kezdődhetett. A másodlagos fellebbezés tartalma – szemben a felperes fellebbezési ellenkérelmében kifejtettekkel – nem indokolja az élettársi kapcsolat kezdő időpontjának módosítása kapcsán előadottak érdemi vizsgálatának mellőzését. Mérlegelhető hatályon kívül helyezési ok megvalósulása esetére ugyanis a Pp.
  2. §-a éppen azt a lehetőséget biztosítja a másodfokú bíróság számára, hogy ha a fél megváltoztatásra irányuló kérelmet is előterjesztett, akkor döntsön: vagy orvosolja az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértését, vagy annak érdekében az elsőfokú eljárás megismétlését, illetőleg kiegészítését rendeli el. Ez a következtetés vonható le a másodfokú bíróság Pp.
  3. §
(3)bekezdés b) pontja szerinti felülbírálati jogköréből, valamint a Pp.
  1. és
  2. §-aiban írtakból. Akkor is vizsgálni kell a fellebbezés megalapozottságát, ha a fél az ítélet megváltoztatására irányuló kérelem nélkül kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezését kéri, ahogy azt az I. rendű alperes is tette másodlagos fellebbezésében. Ilyen esetben, ha a fél fellebbezése alaptalannak bizonyul, a másodfokú bíróság ítéletével – az ügy érdemét nem érintve – helybenhagyja az elsőfokú ítéletet [Pp.
  3. §]. Az ítélőtáblának tehát a megalapozott döntéshez azt mindenképpen vizsgálnia kellett, hogy a hiányolt bizonyítás szükséges-e a Pp.
  4. §
(1)bekezdése szerinti mérlegeléshez. Ezzel kapcsolatos érveit közbenső ítéletének [41] bekezdésében, a közös háztartásban való együttélésre vonatkozó bizonyítékok értékelése körében fejti ki, amelyek alapján az elsőfokú közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmet megalapozatlannak találta. [33] A felperes a csatlakozó fellebbezésében egyaránt támadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást (véleménye szerint már
  1. január 10-től együtt éltek a néhaival), valamint a tényállásból az élettársi kapcsolat tartamára levont jogkövetkeztetését. Az I. rendű alperes elsődleges fellebbezésében az élettársi kapcsolat létrejöttét tette vitássá, ami szintén az elsőfokú közbenső ítélet szerinti jogkövetkeztetés vitatásának minősül. A tényállást érintő csatlakozó fellebbezés a Pp.
  2. §
(3)bekezdés a), míg a levont jogkövetkeztetéssel Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.086/2024/8 7 szembeni fellebbezési, csatlakozó fellebbezési hivatkozások ugyanezen jogszabályhely c) pontjában nevesített, anyagi jogi felülbírálati jogkörnek feleltethetők meg. A Pp. 369. §
(3)bekezdés
  1. a)pontja alapján a másodfokú bíróság a tényállást módosíthatja, ha a bizonyítás eredményét okszerűtlennek ítéli, míg a
  2. c)pontban írt rendelkezés lehetővé teszi, hogy a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetést vonjon le, a megállapított tényeket másként minősítse. Mindezek alapján az ítélőtáblának vizsgálnia kellett, hogy az elsőfokú bíróság a vitatott tényállási elemek megállapítása során a releváns bizonyítékokat a Pp. 279. §
(1)bekezdésének megfelelően, okszerűen mérlegelte-e, valamint hogy a lényegi tények helyes értékelésével jutott-e arra a következtetésre, hogy a felperes és a néhai jogi értelemben élettársak voltak és e kapcsolatuk 2016 augusztusától a néhai halálának időpontjáig állt fenn. [34] A Ptk. hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 50. §
(1)bekezdéséből következően a Ptk. hatálybalépésekor fennálló, azaz a hatálybalépést megelőzően létesült élettársi kapcsolatokra az
  1. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.), míg a Ptk. hatálybalépése után létesült élettársi kapcsolatokra a Ptk. rendelkezései alkalmazandók. A perbeli esetben az élettársi kapcsolat felperes által állított kezdő időpontja
  2. január
  3. napja, ezért a jogvita elbírálása során a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Ki kell azonban térni a régi Ptk. valamint a Ptk. irányadó rendelkezéseinek eltéréseire, mert a felek több hivatkozása a régi Ptk.-n alapult, ami nem minden tekintetben feleltethető meg a Ptk. szabályozásának. [35] A régi Ptk. 685/A. §-a alapján az élettársi jogviszony olyan kötelmi jogi szerződésként értelmezhető, amely a házasságkötés nélküli életközösség létrejöttének (jogi) tényével keletkezik és annak megszűnésével véget ér. Az élettársi kapcsolat fogalma feltételezi a felek közös lakásban való együttélését, közös háztartás fenntartását, a felek közötti érzelmi és gazdasági közösség fennállását, valamint azt, hogy harmadik személyekkel szemben az összetartozásukat minden vonatkozásban felvállalják. A felsorolt tényállási elemek együttes megvalósulása esetén az életközösség fennállását meg kell állapítani (Legfelsőbb Bíróság P.törv.II.20.272/1990., Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.759/1993/4.). A gazdasági közösség megállapításának elengedhetetlen feltétele volt a régi Ptk. jogalkalmazói gyakorlatában a felek közös célok érdekében való legalább hallgatólagos együttműködése, valamint az általuk szerzett jövedelmek közös célra, közös vagyon megszerzésére történő felhasználása. A régi Ptk. 685/A. §-a és az annak körében kialakult joggyakorlat összhangban állt a régi Ptk. 578/G. §
(1)bekezdésével, amelynek alapján az élettársak az együttélésük alatt közös tulajdont szereztek, az élettársi kapcsolat fennállása alatt keletkezett vagyonszaporulatra a közös szerzés vélelme érvényesült (BH
  1. 122.). Az élettársi kapcsolat egyik fogalmi elemeként megkívánt közös gazdasági cél tehát a vagyoni viszonyok rendezése során érvényesülő közös tulajdonszerzésre irányuló célt takart. [36] A Ptk. ugyancsak szerződésként szabályozza az élettársi kapcsolatot és megállapíthatóságához a 6:
  2. §
(1)bekezdésében megköveteli a régi Ptk-ban részletezett fogalmi elemek együttes megvalósulását, azaz a közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben való együttélést. Ugyanakkor lényeges, hogy a jogalkotó a gazdasági közösség fennállását annak ellenére definiálta a régi Ptk.-val egyezően az élettársi kapcsolat egyik szükségképpeni fogalmi elemeként, hogy ahhoz eltérő jogkövetkezményt fűzött. Míg a régi Ptk. 578/G. §
(1)bekezdése szerint az élettársak – eltérő megállapodás hiányában – a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont, addig a Ptk. alkalmazásában a törvényes vagyonjogi rendszer közszerzeményi jellegű (Ptk. 6:
  1. §): az élettársak önálló vagyonszerzők, egyikük szerzése sem hat ki a másikéra, egymás tartozásáért nem felelnek, az életközösség megszűnésekor az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását követelhetik. Emiatt a Ptk. 6:
  2. §
(1)bekezdése szerinti fogalmi elemeknek Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.086/2024/8 8 megfelelő élettársi kapcsolat létrejötte, illetve fennállása vagy mindezek hiánya, illetőleg a házastársi vagyonközösségbe vagyonjogi szempontból beolvadó élettársi kapcsolat fogalmi elemeinek az értelmezése csak az élettársi kapcsolat Ptk. 6:514-6:
  1. §-aiban meghatározott élettársi vagyonjogi szerződés vagy eltérő tartalmú szerződés hiányában érvényesülő törvényes vagyonjogi rendszer vagyonjogi joghatásaival összhangban, azokra is figyelemmel történhet. Az élettársi kapcsolat megvalósulásának, ezen belül a gazdasági közösség meglétének vizsgálatánál ezért a közös tulajdon létrehozásának céljával szemben, szakítva az eddigi gyakorlattal, a felek gazdasági érdekközösségének létére, gazdasági együttműködésére indokolt a hangsúlyt helyezni, amelyben a felek részben vagy egészben rálátást biztosítanak egymásnak a vagyonukra, vagyonszerző tevékenységükre, arra törekszenek, hogy az együttélésük alatt az egymás közötti munkamegosztáson alapuló együttműködésük eredményeként elért vagyongyarapodásukat (jövedelmeiket) az ahhoz szükséges mértékben a közös céljaik (pl. közös otthon megteremtése, közös háztartás vezetése, megélhetési, gyermeknevelési költségek fedezése, stb.) szolgálatába állítsák. [37] Az így értelmezett gazdasági együttműködés egyes elemeinek megvalósulása azonban a felek vagyoni, illetőleg élethelyzetéhez, életkörülményeihez mérten eltérő lehet, minden esetben egyedi elbírálást igényel. Így lehetséges, hogy pusztán a létfenntartás közös biztosítása, a háztartási kiadások együttes fedezése elfogadható a törvényi kritérium megvalósulásaként, mert már ezek felemésztik a felek jövedelmeit. Kizárja azonban a gazdasági érdekközösség, együttműködés megállapíthatóságát, ha a felek valamelyike a közös érdekeiket figyelmen kívül hagyva, kizárólag a saját céljait előtérbe helyezve, önnön elképzelései szerint használja fel a megszerzett vagyonát. [38] A perbeli esetben az élettársi kapcsolat fogalmi elemeinek megvalósulását illetően a következő megállapítások tehetők: [39] Az eljárás során a felperes sikerrel bizonyította, hogy a néhai a felperes várandósságáról való tudomásszerzését követően kapcsolatukat felvállalta, ezt személy 2 neve és tanú 6 neve tanúvallomása is alátámasztotta. Érzelmi kapcsolatuk létének, stabilitásának, egymás iránti elköteleződésüknek egyértelmű megnyilvánulása a gyermekvállalás és a gyermek közös felnevelése, amely mellett az is igazolódott a perben, hogy össze kívántak házasodni, amit a néhai váratlanul bekövetkezett halála hiúsított meg. [40] Az élettársi kapcsolat tényének megállapíthatósága szempontjából továbbra is megkövetelendő a közös ingatlanhasználat, a felek közös háztartásban való együttélése. A peradatok szerint a felperes kapcsolatuk kezdetén a ingatlan 2 címe utcai bérlakásban élt, míg a néhai a ingatlan 3 címe lakásban lakott életvitelszerűen, a fenti ingatlanokban egymást alkalomszerűen látogatták, azonban egyik ingatlanban sem vezettek közös háztartást. személy 2 neve (
  2. számú jegyzőkönyv) és tanú 6 neve (
  3. számú jegyzőkönyv) nyilatkozata nem erősítette meg azt a felperesi előadást, hogy együttélésüket a ingatlan3-ban kezdték meg, mert az együttlakás kezdő időpontjaként a ingatlan 4 címe utcai ingatlanba költözést jelölték meg. Helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes és a néhai közös háztartásban történő együttélése a ingatlan 4 címe utcai ingatlanba költözéssel valósult meg, amit a felperes maga is 2016 augusztusára tett. [41] Alaptalanul hivatkozott a felperes csatlakozó fellebbezésében arra, hogy a jogi értelemben vett élettársi kapcsolatuk a néhai házassága felbontását követő napon kezdődött. Nem vitatható, hogy ez idő szerint érzelmi kapcsolat állt fenn közöttük, azt a néhai felvállalta, a külvilág számára egyértelműen érzékelhetővé tette, de ekkor még az élettársi kapcsolat további – nélkülözhetetlen – fogalmi elemei nem valósultak meg: így sem a közös háztartásban való együttélés, sem a közös gazdasági célok érdekében való – fentiek szerint értelmezett – együttműködés nem nyert bizonyítást. személy 1 neve tanúvallomása alátámasztotta azt az I. rendű alperesi előadást, hogy a néhai a házassága felbontását követően Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.086/2024/8 9 2015 augusztus végéig még hosszabb-rövidebb időt töltött a ingatlan 1 címe ingatlanban, emellett a felperes nem tudott olyan közös gazdasági célt megjelölni, ami a gazdasági együttműködés létét már az általa állított időponttól kezdődően megalapozná. [42] Itt utal az ítélőtábla arra, nem releváns az élettársi kapcsolat kezdő időpontjának meghatározása szempontjából az I. rendű alperes által hivatkozott bérleti szerződés. A felperes nem vitatta az elsőfokú eljárás során, hogy bérleti jogviszonya
  4. március 14-ig állt fenn, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a fenti időpontig ténylegesen a ingatlan 2 címe utcai bérlakásban lakott, akkor sem, ha szerződéses kötelezettség terhelte, hogy az ingatlant életvitelszerűen használja. Módja volt arra is, hogy – a szerződésszegés jogkövetkezményeit kockáztatva – a lakhatását más ingatlanban oldja meg. A szerződés léte tehát nem alkalmas a bérlő tényleges lakáshasználatának igazolására, ha más, a perben felmerült bizonyítékok annak ellentmondanak. Az elfogulatlan, ezáltal hitelt érdemlő tanúvallomások (személy 2 neve, tanú 6 neve) alapján az állapítható meg, hogy a felperes már 2016-ban együtt lakott a néhaival a ingatlan 4 címe utcai ingatlanban, ezért szükségtelen lett volna bérleti szerződés beszerzése, annak mellőzésével nem követett el jogszabálysértést az elsőfokú bíróság. [43] Az élettársi kapcsolat további nélkülözhetetlen fogalmi eleme a gazdasági kapcsolat, együttműködés, ami – annak ellenére, hogy az élettársak önálló szerzők és önmagában az együttélésük alapján nem keletkezik közös tulajdonuk – megköveteli, hogy köztük gazdasági érdekközösség álljon fenn, közös gazdasági célok megvalósítására törekedjenek. Tény, hogy a néhai már attól kezdve támogatta a felperest anyagilag, hogy a várandósságáról tudomást szerzett, majd a gyermek nevelésével és emellett a család életvitelével kapcsolatos költségek fedezéséhez rendszeres bevásárlásokkal is hozzájárult. A felperes és a néhai együtt választották ki a közös lakóhelyükül szolgáló ingatlan 5 címe utcai ingatlant és közösen döntöttek annak berendezéséről. Összeköltözésük után kiadásaikat megosztva viselték, a felperes a gyermekekkel kapcsolatos költségeket, a néhai a lakásfenntartási kiadásokat fedezte. Ilyen módon fedezték közösen a megélhetésüket, felmerülő kiadásaikat. Az, hogy nem rendelkeztek közös bankszámlával, gazdasági együttműködésük megvalósulásának nem mond ellent. Már a régi Ptk. hatálya alatt kialakított bírói gyakorlat sem tulajdonított jelentőséget a felek által elért jövedelem közös, vagy külön történő formális kezelési módjának, mert a gazdálkodás közös jellegét a jövedelmek közös életvitelhez való felhasználásának, valamint a megtakarítások együttélést szolgáló célra való fordításának a ténye határozza meg (P.törv.II.20.272/1990.). Ez a gyakorlat az e szempontból enyhébb követelményeket megkívánó Ptk. hatálya alatt is irányadó. [44] A perbeli esetben a kialakított feladatmegosztás is erősíti a gazdasági együttműködés megállapíthatóságát: a felperes intézte a ingatlan3nal kapcsolatos ügyeket, a cukrászdában adminisztratív feladatokat is végzett, míg a néhai a vállalkozás ügyvezetői feladatait látta el. A tanúk vallomása alátámasztotta, hogy a néhai betegségének kialakulásától fokozatosan bevonta a felperest a gazdasági döntésekbe, az üzletvezetésbe (tanú 3 neve
  5. számú, tanú 5 neve és tanú 2 neve
  6. számú jegyzőkönyvi nyilatkozata), mert a gazdasági társaság üzletrész tulajdonosaként érdekében állt, hogy egy hozzá közelálló olyan személy vegye át a vállalkozással kapcsolatos feladatokat, akiben megbízik. Mindebből az a következtetés adódik, hogy a felperes és a néhai között gazdasági érdekközösség állt fenn, közös gazdasági céljaik voltak, amelyek érdekében együttműködtek. [45] Mindezek alapján az ítélőtábla is bizonyítottnak ítélte, hogy a felperes és a néhai jogi értelemben vett élettársi kapcsolatban éltek és egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban is, hogy e kapcsolat létesítésének kezdete 2016 augusztusára tehető. Az élettársi jogviszony összes, törvény által megkívánt fogalmi eleme, a ingatlan 4 címe utcai ingatlanba Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.086/2024/8 10 költözés időpontjától állapítható meg, ezzel valósult meg az ahhoz szükséges összes kritérium, ezt megelőző viszonyuk csak érzelmi kapcsolatként jellemezhető. [46] Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban is, hogy a jogi végzettséggel rendelkező I. rendű alperesnek tisztában kellett lennie a jogi értelemben vett élettársi kapcsolat tartalmi ismérveivel, így nem foghat helyt az az érvelése, hogy nem egy hétköznapi beszélgetésben, hanem a felperes ellen indított eljárásokban az élettárs megnevezést a köznyelvi értelmezés szerint használta. [47] Az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységének vizsgálata eredményeként megállapítható a bizonyítékok okszerű, ellentmondásmentes, a Pp.
  7. §
(1)bekezdésének megfelelő értékelése a tényállás megállapítása során, amelyek alapján megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes és a néhai a fentebb jelölt időponttól a néhai haláláig élettársi kapcsolatban éltek. [48] Az ítélőtábla ugyanakkor alaposnak találta a felperes érvelését annyiban, hogy a néhaival fennállt élettársi kapcsolata annak halálával,
  1. január
  2. napjával szűnt meg, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének e rendelkezését – az időpont elírására tekintettel – pontosította. Az, hogy az élettársi kapcsolat megszűnésének ideje csupán elírás, látható az elsőfokú ítélet indokolásának tényállásából, amelyben a halál időpontját is tévesen,
  3. január
  4. napjában rögzíti {[1] bekezdés}. [49] A kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét – a fenti pontosítás mellett – a Pp.
  5. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta, e tekintetben a Pp. 383. §
(4)bekezdése szerint közbenső ítéletet hozott. [50] A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés is eredménytelennek bizonyult, ezért a felperes és az I. rendű alperes a másodfokú eljárással kapcsolatos költségét, a megfizetett fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket maga köteles viselni [Pp. 83. §
(2),
(5)bekezdés]. Szeged,
  1. július
  2. Dr. Kiss Gabriella sk. sk. a tanács elnöke Dr. Lengyel Nóra sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet előadó bíró Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.II.20.086/2024/
  3. A felperes: felperes neve (felperes lakcíme.; tartózkodási helye: tartózkodási helye.) A felperes képviselője: Dr. Kókai Gábor ügyvéd (ügyvéd címe) Az alperesek: I. r. alperes neve (I. r. alperes lakcíme) I. rendű táblabíró Szegedi Ítélőtábla II.Pf.20.086/2024/8 11 II. r. alperes neve (II. r. alperes lakcíme) II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Szász Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe; ügyintéző: dr. Szász László ügyvéd) I. rendűért Dr. Mosonyi Csaba és Társa Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe., ügyintéző: dr. Mosonyi Csaba ügyvéd) I. rendűért Dr. Belukács Ferenc ügyvéd, eseti gondnok (ügyvéd címe) II. rendűért A per tárgya: élettársi vagyonjogi igény érvényesítése Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szolnoki Törvényszék 6.P.20.707/2022/
  4. A fellebbezést benyújtó fél, a fellebbezés száma: I. rendű alperes, 6.P.20.707/2022/
  5. KIJAVÍTÓ VÉGZÉS Az ítélőtábla a Pf.II.20.086/2024/
  6. számú közbenső ítélete indokolásának [32] bekezdése utolsó mondatában a [41] bekezdésre utalást [42] bekezdésre javítja ki. A kijavító végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az ítélőtábla észlelte, hogy
  7. sorszámú kiegészítő ítélete [32] bekezdésének utolsó mondatában elírás szerepel, ezért azt a rendelkező részben foglaltak szerint a polgári perrendtartásról szóló
  8. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  9. §
(1)bekezdésének alkalmazásával kijavította. A fellebbezési jog hiányáról szóló tájékoztatás a Pp. 352. §
(4)bekezdésén alapul. Szeged,
  1. július
  2. Dr. Kiss Gabriella sk. a tanács elnöke Dr. Lengyel Nóra sk. előadó bíró Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.