Pf.20255/2026/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésében foglalt törvényi feltételek. Ennek megítélése pedig olyan jogkérdés, amelynek eldöntése nem a felek perfelvételi nyilatkozataitól (a keresettől és az ellenkérelemtől) függ, és amely jogkérdés tisztázása nélkül a kereset teljesítéséről sem lehet határozni. Értékítélet vagy olyan közlés esetén ugyanis, amely nem az Smtv. 12. §

(1)bekezdése szerint minősül, helyreigazításnak nincs helye. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Pf.20.255/2026/

1. A felperes: Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata 1113 Budapest, Bocskai út 39-
2. A felperes képviselője: Dr. Czeglédy és Társai Ügyvédi Iroda ügyvéd címe Az alperesek: I.r. alperes I. rendű alperes címe II.r. alperes II. rendű alperes címe Az alperesek képviselője: Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda I. és II. rendű alperes képviseletében ügyvéd1 címe A per tárgya: Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 2 sajtó-helyreigazítás Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 39.P.20.481/2026/
3. A fellebbezést benyújtó fél: I. és II. rendű alperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja és a keresetet teljesen elutasítja. Mellőzi a felperest és a II. rendű alperest elsőfokú illeték megfizetésére kötelező rendelkezést. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek egyetemlegesen 15 napon belül 990.600 (kilencszázkilencvenezer-hatszáz) forint együttes első- és másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy 31.500 (harmincegyezer-ötszáz) forint kereseti (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. és 48.000 Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A felperes kizárólagos tulajdonában van a Budapest XI. kerületében található 3.000 négyzetméter vízfelületű Kék-tó. [2] A XI. Kerület Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1958-ban az EMAG Horgászegyesületnek bérbeadta a tavat. Az erről szóló véghatározat alapján a Kék-tó a tanács által bekerített közterület, amely csak sporthorgászatra használható, a fürdés, csónakázás tilos. A bérleti díj fejében az egyesület köteles a kerítés jó karbantartásáról, valamint a terület fásításáról gondoskodni. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 3 [3] A felperes alpolgármestere
4. december 4-én a tó jövőbeni hasznosítása érdekében előterjesztést készített. A szerint a felperes a Kelenvölgyi Kék-tó HITEKA Horgászegyesülettel (amely az EMAG Horgászegyesület jogutódja)
5. május 27-én haszonbérleti szerződést kötött a kerítéssel körül határolt Kék-tóra vonatkozóan. A haszonbérleti díjat 2022 januárjától évi 10.000 forint összegben állapították meg. [4] Az előterjesztésben szerepelt, hogy az egyesület további 5 éves időtartamra kíván haszonbérleti szerződést kötni a halgazdálkodás folyamatossága és a gazdálkodás tervezhetősége érdekében. [5] Az előterjesztést és az ahhoz kapcsolódó haszonbérleti szerződés tervezetét az önkormányzat
6. december 15-i ülésén tárgyalta meg. [6] A felperes és a Kelenvölgyi Kék-tó HITEKA Horgászegyesület között
7. január 22-én létrejött haszonbérleti szerződés tartalma szerint az egyesület
8. január 1-től évi 250.000 forint összegű haszonbérleti díjat fizet meg a felperesnek. A felek
9. április 30-ig megvizsgálják és kidolgozzák a haszonbérbe vett terület lakosság számára történő megnyitásának feltételeit. [7] Az egyesület köteles a bérlemény területén gondoskodni a bejárati kapuk zárva tartásáról, a kerítés javításáról, a területre történő illetéktelen bejárás megakadályozásáról. Köteles továbbá a partvédelmi feladatokat folyamatosan ellátni, a kerítés szükségszerű festését elvégezni, a növényzet ápolásáról, rendben tartásáról, a gyomnövények irtásáról gondoskodni, a tó víztisztaságának előírt rendszerességű ellenőrzéséről, a szükségessé váló beavatkozások, intézkedések megtételéről gondoskodni, a horgász stégeket, öltözőt, illemhelyet karbantartani, felújítani, a levegőztető üzemeltetéséből eredő karbantartásokról, szerelésről gondoskodni. [8] A bérlemény fenntartásához szükséges felújítás és javítás, illetve a bérleménnyel kapcsolatos terhek, közüzemi díjak viselése az egyesület kötelezettsége, azzal, hogy a vízfelület párolgása miatti vízpótlás 1.000 m³ / év díjának viselése a haszonbérbe adót terheli. Ezt meghaladó vízpótlás díjának megtérítése az egyesület kötelezettsége. [9] A felperes 520/
10. (
11. 15.) XI. ÖK határozata alapján a képviselőtestület az egyesülettel megkötött szerződését módosította. A haszonbérleti jogviszony végét
12. december 31-ében, a haszonbérleti díj évi összegét 250.000 forintban állapították meg azzal, hogy az inflációs ráta mértékével
13. január 1-től évente emelik. Elhatározták, hogy az önkormányzati határozat alapján
14. április 30-ig megállapodás készül a Kék-tó hasznosításának, funkciójának bővítése érdekében a lakossági igények figyelembevételével. Az önkormányzat képviselőtestülete az önkormányzati határozat alapján felkérte a polgármestert a határozat mellékletét képező szerződéstervezet alapján a haszonbérleti szerződés aláírására. [10] A www.magyarnemzet.hu internetes portál az I. rendű alperes szerkesztésében és a II. rendű alperes kiadásában álló sajtótermék. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 4 [11] A www.magyarnemzet.hu internetes portálon
15. december 29-én cikk jelent meg „Balos tempó a fővárosban: a haverok egyhavi lakbérből egy évre bérelhetnek tavat a budapesti kerületben” címmel, a következő tartalommal. [12] „A felelős gazdálkodás jegyében éves szinten félmillió forint veszteséggel ad bérbe egy tavat Újbuda önkormányzata egy kerületi egyesületnek. [lead] [13] Egy átlagos kerületi lakos meg sem közelítheti a Kelenvölgyben található Kéktavat, amelyet nagyjából egy méter magas kerítés választ el a külvilágtól. A tó ugyan a kerületi önkormányzat tulajdona, azonban egy horgászegyesületnek adták bérbe, amely gondosan elzárta a külvilágtól a köztulajdont. [14] Amint azt a politikus1, kerületi önkormányzati képviselő által megosztott képeken is látszik, a szóban forgó Kelenvölgyi Kék-tó horgászegyesület, vagyis a bérlő, kizárólag a tavat körülvevő kerítést tartja kiváló állapotban, a tó többi része láthatóan elhanyagolt. [15] »A tavat egy horgászegyesület üzemelteti, és jelenleg a tagokon kívül nem mehet más a partjára. Novemberben foglalkozott először a szerződésük hosszabbításával a Vagyongazdálkodási és Kerületfejlesztési Bizottság. Ekkor egy olyan javaslattal készült a hivatal, hogy fizessenek a tó bérletéért évi 15 ezer forintot és fizessék a közüzemi díjakat« [16] - írta a posztjában politikus
16. Hozzátette, ezt a tervet sikerült blokkolni, de a decemberi bizottsági, majd az ezt követő testületi ülésen sikerült a városvezetésnek egy ennél is rosszabb minőségű határozatot elfogadnia. [17] »Ugyan most már évente 250 ezer forintra nőtt a bérleti díjuk, de a vízfogyasztás költségét magára vállalta az önkormányzat 1000 m3-ig. Klassz, mert ennek az ára bruttó 760 ezer forint. Tehát kicsit több, mint 500 ezer forinttal támogatjuk a horgászok hobbiját közpénzből« [18] - jelentette ki a politikus. A képviselő-testület döntésének eredményeként havi szintre lebontva az egyesület kicsivel több mint 20 ezer forintot fizet a tó kizárólagos használatáért, [19] Az önkormányzat pedig összességében éves szinten félmillió forintos veszteséget fog elkönyvelni a bérbeadás eredményeképp. Emellett pedig a helyi lakosok a továbbiakban sem mehetnek majd le a tóhoz, mindössze egy kerítésen keresztül nézhetik majd az elhanyagolt köztulajdont.” [20] A cikkbe ágyazva szerepel politikus1 Facebook-posztja „Tudtad, hogy van egy tó Újbudán, amit csapról töltenek? [21] [Furcsaságok Újbudán III. rész Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 5 [22] A Kék-tó Kelenvölgyben egy igazi gyöngyszem. Az egykori bányagödör helyén egy csodálatos adottságokkal bíró talajvízzel töltődő tó alakult ki. A tavat egy horgászegyesület üzemelteti és jelenleg a tagokon kívül nem mehet más a partjára. Novemberben foglalkozott először a szerződésük hosszabbításával a Vagyongazdálkodási és Kerületfejlesztési Bizottság. Ekkor egy olyan javaslattal készült a hivatal, hogy fizessenek a tó bérletéért évi 15 ezer forintot és fizessék a közüzemi díjakat. Jól érted, évi 15 ezer Ft. Te is lehidaltál? [23] Ezt sikerült blokkolni, de a decemberi bizottsági, majd az ezt követő testületi ülésen sikerült a városvezetésnek egy ennél is gyászosabb határozatot elfogadni. [24] Ugyan most már évente 250 ezer forintra nőtt a bérleti díjuk, de a vízfogyasztás költségét magára vállalta az önkormányzat 1000 m3-ig. Klassz, mert ennek az ára bruttó 760 ezer forint. Tehát kicsit több, mint 500 ezer forinttal támogatjuk a horgászok hobbiját közpénzből. [25] A legfurcsább mégis az, hogy a horgászathoz nem elegendő a talajvíz szintje, ezért kerti csapról, ívóvízzel töltik a tavat. Mert ilyen egy magára valamit is adó zöld önkormányzat. [26] A közeli képeken látható, hogy milyen állapotok uralkodnak jelenleg a tónál.] [27] A poszt végén hét fénykép szerepel a tóról és környezetéről. [28] „A szerződést annak ellenére hozta tető alá a kerületi önkormányzat, hogy politikus2 önkormányzati képviselő november 30-án közvélemény-kutatást kezdeményezett a közösségi médiában, amelyből kiderült, hogy a szavazók 85 százaléka nyitott, mindenki által látogatható tavat szeretne. [29] A rendkívül előnytelen, szerződést Újbuda önkormányzatának vezetése 2025 év végén kötötte meg. Ez pedig egy újabb bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a 2024-es választásokat követően egy olyan, volt SZDSZ-es politikusokból és háttéremberekből álló csoport helyezkedett az újbudai önkormányzat kulcspozícióiba, akik csak botrányt-botrányra halmozva vezetik Budapest legnagyobb kerületét. Ennek a polipnak az egyik vezetője egyéb érdekelt1, a polgármester kabinetfőnöke, aki sajtóinformációk szerint már politikus3 polgármester helyett vezetheti a kerületet.” [30] A felperes helyreigazító közlemény közzétételére irányuló kérését az I. rendű alperes nem teljesítette. [31] A felperes a keresetlevelében az előzetes kérelemmel azonos tartalommal kérte helyreigazító közlemény közzétételére kötelezni az I. rendű alperest. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 6 [32] A felperes szerint a cikkben az I. rendű alperes valótlanul állította, hogy [33]
17. a felperes haveroknak adott bérbe egy tavat, éves szinten félmillió veszteséggel, [34]
18. a horgászegyesület bérlő elzárta a külvilágtól a tavat, és a helyi lakosok a továbbiakban sem mehetnek le a tóhoz. [35] A felperes a valóság közzétételét is kérte, amely szerint a „valóság az, hogy a tó bérlője évtizedek óta ugyanaz a horgászegyesület, illetve jogelődje, aki a területet sporthorgászati célra használja, és ott területgondozási és egyéb feladatokat is elvégez az önkormányzattal kötött szerződés alapján. A haszonbérbeadás elmaradása esetén a Kék-tó kezelése - ideértve a baleset- és életveszély megelőzését is -
19. január
20. napjától visszakerült volna az önkormányzathoz, amellyel együtt járó területgondozási, őrzési, karbantartási költségek évente több millió forintos kiadást jelentenének az önkormányzatnak. A valóság részét képezi továbbá az is, hogy egy
21. évi határozatban szerepel, hogy a terület körülkerített, tehát nem a horgászegyesület kerítette el a tavat a közelmúltban, valamint, hogy a tavon kizárólag sporthorgászat lehetséges, fürdőzés, csónakázás nem a tó mélységére való tekintettel, helyenként 6 méter mély, a veszélyre fel kell hívni a figyelmet. Tehát az elkerítés már 1958-ban sem a lakosság kizárását, hanem a baleset- és életveszély elkerülését szolgálta. A valóság része továbbá az is, hogy a szerződés szerint a bérlő és a bérbeadó
22. április
23. napjáig megvizsgálják és kidolgozzák a megállapodás feltételeit a haszonbérbe vett terület lakosság számára történő megnyitása érdekében, azaz a döntés éppen annak a lehetőségét teremti meg, hogy a lakosság számára biztonságos, és minden érintett szempontjából optimális területhasználat feltételei kidolgozásra kerüljenek.” [36] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. [37] Védekezésük szerint az első közlés való tényekből levont okszerű következtetés. A cikk részletesen ismerteti azokat a körülményeket, amelyekből a szerző alappal vonhatta le azt a következtetést, hogy a felperes „haveroknak adott bérbe egy tavat”, ráadásul évi félmillió forintos veszteséggel. Az alperesek hivatkoztak az alpolgármesteri előterjesztésre, az önkormányzati határozatra, valamint a vízdíjakra vonatkozó adatokra. [38] Okfejtésük szerint a második közlés nem a felperesre vonatkozik, mert a cikk kifejezetten a bérlő egyesület magatartását ismerteti. A felperesnek ezzel kapcsolatban nincs perbeli legitimációja. [39] Egyebekben a közlés megalapozott vélemény, és a felperes maga sem vitatta, hogy a tavat a kerület lakosai nem látogathatják, arra kizárólag a bérlő horgászegyesület tagjainak van lehetősége. [40] Az alperesek hivatkoztak továbbá a cikk közérdeklődésre számot tartó jellegére, és a felperes fokozott tűrési kötelezettségére. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 7 [41] Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. rendű alperest, hogy, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 5 napon belül a www.magyarnemzet.hu internetes sajtótermékben 24 órán keresztül önálló hírként a www.magyarnemzet.hu főoldal tetején oly módon, hogy legörgetés nélkül olvasható legyen, és a linkre kattintva a link az eredeti cikkre mutasson „Helyreigazítás: Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzatáról valótlanságot közöltünk” szövegezéssel a tartalmak főoldali megjelenítésével azonos betűtípussal és betűméretben, saját kommentár nélkül; továbbá a cikk elérhetőségi helyén a cikk címe alatt és a lead felett, amíg a cikk elérhető, de minimum 30 napig tegye közzé az alábbi közleményt: [42] „Helyreigazítás: [43] A magyarnemzet.hu online felületükön a
24. december 29-én közzétett »Balos tempó a fővárosban: a haverok egyhavi lakbérből egy évre bérelhetnek tavat a budapesti kerületben« című cikkben valótlanul állítottuk, hogy az Újbudai Önkormányzat egy tavat éves szinten félmillió forint veszteséggel adott bérbe. A valóság az, hogy a haszonbérlet elmaradása esetén a Kék-tó kezelése visszakerült volna az önkormányzathoz, amely az Önkormányzat számára jelentős kiadást jelentene.” [44] A keresetet ezt meghaladóan elutasította. Megállapította, hogy a felek a perköltségüket maguk viselik. [45] A felperest és a II. rendű alperest személyenként 15.750 forint illeték megfizetésére kötelezte az állam javára. [46] Az alkalmazott jogi rendelkezések körében ismertette a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
25. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.)
26. §-át, a
27. §

(1)bekezdését, és polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdését. [47] Idézte az Alkotmánybíróság sajtószabadsággal kapcsolatos joggyakorlatának vezető döntéseiben megfogalmazott alapjogi szempontokat {7/

1. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [40], [45], [48] bekezdés, 23/
2. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [18] bekezdés, 3/
3. (II. 2.) AB határozat, 3329/
4. (XII. 8.) AB határozat, Indokolás [30][32] bekezdés, 3357/
5. (XII. 16.) AB határozat [28] bekezdés, 3107/
6. (IV. 9.) AB határozat, Indokolás [28] bekezdés, 3240/
7. (X. 17.) AB határozat, Indokolás [29] bekezdés}. [48] Megállapította, hogy a felperes tevékenysége, az általa kötött szerződések, illetve ez önkormányzati tulajdonban álló terület hasznosítása közérdeklődés tárgya. A cikk témája, azaz az önkormányzat tulajdonában álló tó haszonbérletbe adása tehát közügy. [49] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az első közlés tekintetében külön vizsgálandó elem a tó bérbeadásának a felperes számára veszteséges volta, másrészt a „haverok” részére történő bérbeadás. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 8 [50] A „bizonyíthatósági teszt” alkalmazásával arra a következtetésre jutott, hogy a cikkben alkalmazott „haverok” kifejezés szubjektív megítélésen alapuló vélemény, és nem bizonyítható tényállítás, szerzői értékítéletet fejez ki, az a körülményekből levont újságírói következtetés, amely sajtó-helyreigazítással nem orvosolható. [51] További okfejtése szerint az a kijelentés, hogy a felperes éves szinten félmillió forint veszteséggel adja bérbe a tavat, tényállításnak minősül. A felperes érdemben nem vitatta a cikkben foglaltakat (az évi 250.000 forint összegű bérleti díj mellett a felperes vállalta a vízfogyasztás költségét, melynek összege évi 760.000 forint), de a haszonbérbe adás nélkül a felperest terhelnék azok a költségek, amiket a bérlő egyesület visel. [52] A haszonbérleti szerződés 11-
8. pontja szerint az egyesület, mint haszonbérlő köteles a bérlemény területén gondoskodni a bejárati kapuk zárva tartásáról, a kerítés javításáról, a területre történő illetéktelen bejárás megakadályozásáról; köteles továbbá az egyesület, mint haszonbérlő a partvédelmi feladatokat folyamatosan ellátni, a kerítés szükségszerű festését elvégezni, a növényzet ápolásáról, rendben tartásáról, a gyomnövények irtásáról gondoskodni, a tó víztisztaságának előírt rendszerességű ellenőrzéséről, a szükségessé váló beavatkozások, intézkedések megtételéről gondoskodni, a horgász stégeket, öltözőt, illemhelyet karbantartani, felújítani, a levegőztető üzemeltetéséből eredő karbantartásokról, szerelésről gondoskodni. A bérlemény fenntartásához szükséges felújítás és javítás, illetve a bérleménnyel kapcsolatos terhek, közüzemi díjak viselése az egyesület, mint haszonbérlő kötelezettsége. Kivétel ez alól a vízfelület párolgása miatti vízpótlás 1.000 m³ / év díjának viselése. [53] Az alperes bírói felhívás ellenére nem vitatta, hogy mindezen kötelezettségek haszonbérleti szerződés hiányában a felperest terhelnék, és nem vitatta azt sem, hogy mindez jelentős költséget jelentene a felperes számára. [54] Az elsőfokú bíróság következtetése szerint valótlan tényállítás, mely szerint a felperes éves szinten félmillió forint veszteséggel adja bérbe a tavat. Ennek oka, hogy a haszonbérbeadással a felperes jelentős költség megfizetésétől mentesül. [55] A második közléssel kapcsolatos helyreigazítási kérelmet alaptalannak tartotta és elutasította. [56] A keresetnek a valóság közlésére vonatkozó részét részben találta alaposnak. Indoka szerint a valóság megértéséhez hozzátartozik az, hogy haszonbérlet nélkül a felperesnek jelentős kiadása lenne. [57] A PK
9. számú állásfoglalás I. pontjára és az ítélkezési gyakorlatra utalva (Kúria Pfv.20849/2021/4.; BH
10. 2.33.I.) szűkebb tartalommal rendelte el a való tények közzétételét. [58] A felek pernyertességének-pervesztességének arányát azonosnak tekintette és alkalmazta a Pp.
11. §

(2)bekezdésének második mondatában foglalt rendelkezést. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 9 [59] A kereseti illetékről a Pp. 101. §

(1)bekezdése, valamint a Pp. 499. §

(1)bekezdése alapján határozott. A polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően kötelezte a feleket a le nem rótt illeték állam javára történő megfizetésére. [60] Az ítélet ellen az I. és II. rendű alperes fellebbezett. [61] Kérték az ítélet részben megváltoztatását a kereset teljes elutasítását, valamint a felperes perköltségben marasztalását. Az ügyvédi munkadíjat a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.) 2. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján, áfával növelten kérték megállapítani azzal, hogy a fellebbezés elkészítésére fordított ügyvédi munkaóra 4 óra volt. [62] A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. §

(3)bekezdésének b),

1. c)és
2. d)pontjaira alapították. [63] A fellebbezés indoka szerint az Smtv. 12. §

(1)bekezdésében foglalt feltételek nem állnak fenn, I. rendű alperes nem állított valótlan tényt. Az elsőfokú bíróság által helyreigazítani rendelt közlés valós tényekből levont okszerű következtetés, amelynek ténybeli alapjait a cikk részletesen tartalmazza. Ezért nincs helye sajtó-helyreigazításnak. [64] A közlés jogi megítélésénél abból kell kiindulni, hogy a szólásszabadság hatálya alá tartozik minden olyan közlés, amely része a társadalmi gondolatcserének. A közéleti szólás általános alkotmányjogi védelem alatt áll, amely a jelen ügyben abban nyilvánul meg, hogy a sajtó közügyekben folytatott tájékoztató tevékenysége alkotmányos védelem alatt áll {34/

1. (XII. 11.) AB határozat, Indokolás [33]-[34]}. [65] A közügyről folyó társadalmi vitában a sajtóanyagokban megjelenő tartalom általában nem kifogásolható, ha az újság az általa elérhető valamennyi releváns információt közli, továbbá, ha a tények ellenőrzése során kellő gondossággal járt el, de az információk esetleges valótlanságát ennek ellenére sem ismerhette fel. E feltételrendszeren belül a megfogalmazás stílusát és a következtetéseket tekintve a sajtószabadság nem korlátozható. A közlés jelentéstartalmát mindig a választópolgárok szemszögéből kell meghatározni, akikkel kapcsolatban feltételezni kell, hogy a közügyek demokratikus vitája során - mint a vita érintettjei - a politikai történéseket a maguk összefüggéseiben értelmezik, tisztában vannak a pártpolitikai véleménynyilvánítások figyelemfelkeltésre és túlzásokra hajlamos jellemzőivel {3107/
2. (IV. 9.) AB határozat, Indokolás [28], 3240/
3. (X. 17.) AB határozat, Indokolás [29]}. [66] A 3217/
4. (VI. 19.) számú AB határozat szerint a politikai viták keretében elhangzott állítások főszabályként még akkor is véleménynyilvánításként értelmezendőek, amennyiben formálisan, a bizonyíthatósági teszt alkalmazásával tényállításnak értékelhetőek. A PK
5. számú állásfoglalás II. pontja alapján a sajtó-helyreigazítás iránti igény elbírálásánál Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 10 a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. [67] A politikai viták egyik jellegzetessége, hogy a közélet szereplői egymás tevékenységét, teljesítményét és döntéseit bírálják, kritizálják. A politikai véleménynyilvánítás fokozott védelme a közügyekben megfogalmazott ezen értékítéletekre, bírálatokra és ennek során tett tényállításokra is vonatkozik [7/
6. (III. 7.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság joggyakorlata alapján a közügyek vitájához kapcsolódó sajtóközlések különösen erős védelemben részesülnek; a közéleti szereplők személyiségének védelme is csak szűk körben korlátozhatja a szólás- és sajtószabadságot [7/
7. (III. 7.) és 13/
8. (IV. 18.) AB határozat]. Ugyanis a sajtónak kifejezett alkotmányos feladata, hogy a közhatalom gyakorlóit ellenőrizze, aminek elválaszthatatlan eleme a közügyek alakításában résztvevő személyek és intézmények tevékenységének bemutatása [34/
9. (XII. 11.) AB határozat]. [68] A bíróság a cikk tényállítás formájában megjelenő következtetésének megalapozottságát megteremtő vékony ténybeli alap és a következtetés minőségét nem vizsgálhatja, a politikai viták és vélemények minősítésével azokat nem döntheti el (BH
10. 151.). A tényállítás formájában megjelenő következtetés-levonás átlagosan tájékozott olvasó általi ellenőrizhetősége és okszerűsége képezheti a jelen sajtó-helyreigazítási perben a vizsgálat tárgyát. A cikkben közöltek alapján az olvasóknak lehetősége van annak megítélésére, hogy a következtetés levonására a logika szabályainak megfelelően, okszerűen került-e sor. Ezt az értékelést az alapul fekvő tényadatok alapján az olvasók el tudják végezni. A következtetés, vélemény pedig - annak helyességétől, helytelenségétől függetlenül – sajtóhelyreigazítás alapja nem lehet. [69] Az Alkotmánybíróság a 3/
11. (II. 2.) számú határozatának [25] bekezdésében kifejtette, hogy a közéleti véleménynyilvánítás fokozott védelme nemcsak a közügyekben megfogalmazott értékítéletekre, hanem a közügyek körébe tartozó tényállításokra is vonatkozik. A közügyekkel kapcsolatos tények, információk közlésének fokozott védelme kiváltképp vonatkozik a sajtó működésére, mivel a sajtónak alkotmányos küldetése, hogy a közügyek alakulására befolyással lévő történéseket, körülményeket, összefüggéseket feltárja, és a nyilvánosság tudomására hozza. [70] A cikk bemutatja, hogy a kelenvölgyi Kék-tó önkormányzati tulajdonban van, és egy horgászegyesület használatába került, ismerteti továbbá a bérleti konstrukció fő elemeit is. A cikk szerint a bérlő évente 250.000 forint bérleti díjat fizet, miközben az önkormányzat vállalta, hogy a vízfogyasztás költségét 1000 köbméterig maga állja, amelynek bruttó költsége körülbelül 760.000 forint, így a konstrukció eredményeként az önkormányzat éves szinten több mint félmillió forintos negatív egyenleget visel. [71] Ebből következően a félmillió forintos veszteség nem egy, a szerkesztőség részéről önkényesen kitalált állításként jelenik meg, hanem a cikkben közölt számadatokból levont következtetésként: ha a bérleti díj 250.000 forint, miközben az önkormányzat a vízdíjjal kapcsolatosan akár 760.000 forintos költséget vállal, akkor a szerző azon értékelése, Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 11 hogy a konstrukció összességében veszteséget eredményez, nyilvánvalóan a bemutatott adatokból levont következtetés. [72] A cikk részletesen ismerteti azokat a körülményeket, amelyekből a szerző alappal vonhatta le azt a következtetést, hogy felperes évi félmillió forintos veszteséggel adott bérbe egy tavat. [73] Az alperesek már az ellenkérelemhez csatolták azon bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy a szerződés cikkben bemutatott konstrukciója megfelel a valóságnak. [74] Csatolták azon alpolgármesteri előterjesztést, amely a képviselőtestület számára ismertette a tó ügyében a felperes és a horgászegyesület közötti szerződéshosszabbítás részleteit. Az előterjesztés kifejezetten tartalmazza, hogy „Az elpárolgó víz pótlására - évente 1000 köbméter mértékig - az Önkormányzat a közterületen elhelyezkedő vízvételi pontról lehetőséget biztosít.” Az előterjesztés szerint „Az Egyesülettel folytatott egyeztetés alapján
12. évre 250 000 Ft/év haszonbérleti díj megállapítása javasolható.” [75] Az alperesek ugyancsak az ellenkérelemhez csatolták a Fővárosi Vízművek honlapjának vízdíjakra vonatkozó adatait, amely bizonyítja, hogy üzleti ügyfelek esetén (mint amilyennek felperes is minősül) a vízdíj köbméterenként 758,19 forint. A felperes által vállalt 1000 köbméter víz díja tehát kb. 760.000 forint. Az újságíró tehát alappal vonhatta le azon következtetését, hogy az önkormányzat félmillió forintos veszteséggel adja bérbe a tavat. A felperesnek ugyanis a tóból évente 250.000 forint bevétele származik bérleti díjként, míg a tó vízellátásának biztosítása 760.000 forintos költséget ró felperesre. A két összeg különbsége hozzávetőlegesen 500.000 forint. [76] Az alperesek az ellenkérelemhez csatolták továbbá az 520/
13. (XII. 15.) XI.ÖK határozatot, amely szerint Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata Képviselőtestülete úgy határozott, hogy a Kék-tó szerződését az alábbiak szerint módosítja: haszonbérleti díj: 250.000 forint/év. [77] A sajtó számára közügyek esetében a véleménynyilvánítási szabadság lehetőségei még az átlagosnál is tágasabbak, terhére személyiségi jogsértés csak akkor állapítható meg, ha valós tényalap nélkül, pusztán lejárató szándékkal történik a közlés (a Kúria Pfv.21639/2018/
14. számú ítélete). Jelen perben ez nyilvánvalóan nem állapítható meg, ezért a felperes keresetének nincs jogalapja a sérelmezett közlés vonatkozásában. [78] A kereset megítélése szempontjából kiemelt szerepe van a felperes személyének is. Mivel a felperes közéleti szereplőnek minősül, fokozott tűrési kötelezettsége van az őt ért közlések, kritikák, vélemények, megállapítások kapcsán. [79] Az Alkotmánybíróság több határozatában megállapította [36/
15. (VI. 24.) AB határozat, 7/
16. (III. 7.) AB határozat, 1/
17. (I. 16.) AB határozat], hogy a közéletet alakító, közszereplő személyekkel kapcsolatban tágabb az alkotmányosan védett véleménynyilvánítás köre, mint más személyeknél. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 12 [80] A való tényekként közlendő tartalom a sérelmezett közlések helyreigazításához szükségtelen. A helyreigazító közlemény tartalmazza a bíróság szerint valótlan tényt, annak megjelenítésével megfelelően értelmezhető tájékoztatást kapnak az olvasók. [81] A sajtó nem kötelezhető olyan nyilatkozat közlésére, amely a jogosult által érvényesített igény körében a helyreigazításhoz szükséges mértéket akár tartalmában, akár terjedelmében túllépi (PK
18. állásfoglalás). A helyreigazító közlemény valós közzétételére vonatkozó része meghaladja azt a tartalmat és terjedelmet, amelyet a sajtó-helyreigazítás jogintézménye indokol. Akkor szükséges és indokolt a valóság feltüntetése, amennyiben az az átlagolvasó számára a valóság félre nem érthető megértéséhez elengedhetetlen (a Kúria Pfv.20252/2021/
19. számú ítélete). [82] A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására és a II. rendű alperes perköltségben marasztalására irányult. [83] A sérelmezett közlés tényállításnak, nem következtetésnek minősül. Nincs valós ténybeli alapja, amelyből okszerűen, a logika szabályainak megfelelően a közlést észszerű következtetésként lehetett volna megjeleníteni. Az újságíró a felperest nem kereste, az általa leírtak körében viszont rendelkezésére álltak okiratok (az előterjesztés és a szerződéstervezet is). Azokat az újságíró vagy ismerte, és így kifejezetten jobb tudomása ellenére írta a sérelmezett tartalmat, vagy elmulasztotta a tőle elvárható gondosságot (a tények ellenőrzését). [84] A haszonbérleti szerződésből egyértelműen kitűnik, hogy a bérlőnek milyen egyéb kötelezettségvállalásai vannak a tóval kapcsolatban, amelyek nála mind költségként jelennek meg. [85] A haszonbérleti szerződés
20. pontja alapján a bérlemény fenntartásához szükséges felújítás és javítás, illetve a bérleménnyel kapcsolatos terhek, közüzemi díjak viselése az egyesület, mint haszonbérlő kötelezettsége (azzal, hogy a vízfelület párolgása miatti vízpótlás 1.000 m³ / év díjának viselése a felperest, mint haszonbérbe adót terheli). [86] Ha mindezen munkálatokat, feladatokat a bérlő nem végezné el, azokról az önkormányzatnak kellene gondoskodnia, amely tevékenységek, ráfordítások éves összege eléri a több millió forintot. Ezt a perben az alperesek sem vitatták. Az újságíró és alperesek perbeli kiindulópontja hiányos, a közlés valós ténybeli alapjait figyelembe véve állítása téves. [87] A felperes valójában nem veszteséggel adja bérbe a tavat, hanem „nyereséggel”, hiszen a bérlő szerződés szerinti kötelezettségei következtében ténylegesen éves szinten több millió forintos költségtől szabadul meg. [88] A valóságközlés nem szükségtelen, ugyanis az I. rendű alperes úgy írt viszonylag részletesen a témában, hogy annak fontos részletét kihagyta, és a „félmilliós veszteséget” matematikai műveletre alapozta (a vízdíjból kivonta a bérleti díjat). Az újságíró által Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 13 elhallgatott információ nélkül az olvasók nem kerülnek abba a helyzetbe, hogy a valóságot félre nem érthetően megismerjék, megértsék. [89] A valótlan tartalmú cikk megjelenítésével I. rendű alperes megsértette a sajtó hiteles és pontos tájékoztatásra vonatkozó jogszabályi és szakmai kötelezettségét (Smtv.
21. §) [90] A valótlan tényállításokat a közszereplők sem kötelesek tűrni. [91] A felperes másodfokú perköltségét az Ükr. szerint kérte. 5 munkaórát számított fel (5x14.000 forint + áfa) 70.000 forint + áfa összegben. [92] A fellebbezés alapos. [93] Fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az elsőfokú ítéletnek a keresetet az első közlés első fordulata és a második közlés tekintetében elutasító rendelkezése [Pp.
22. §

(5)bekezdés], ezért azt a másodfokú felülbírálat nem érintette; az ítélőtábla a fellebbezett rendelkezéseket a fellebbezési kérelmek és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül [a Pp. 370. §

(1)bekezdés]. [94] Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelmekre tekintettel a másodfokú bíróság az ügy érdemében döntött. [95] Az elsőfokú bíróság a döntését nem az anyagi jogszabályok szerinti mérlegelési jogkörben hozta, ezért az alperes fellebbezésében megjelölt, Pp. 369. §

(3)bekezdés d) pontja szerinti felülmérlegelésnek, a felülbírálati jogkör ezen pont szerinti gyakorlásának nem volt helye. Ugyancsak hiányoztak a 369. §

(3)bekezdés b) pont alkalmazásának feltételei, azzal kapcsolatban a fellebbezés sem konkrét kérelmet, sem érveket nem tartalmazott. [96] A Pp. 369. §

(3)bekezdés c) pontja szerint elvégzett érdemi felülbírálat eredménye az, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást a jogvita eldöntéséhez szükséges mértékben feltárta, az alkalmazandó jogszabályokat helyesen azonosította, a megállapított tényállás alapján azonban részben (a fellebbezett rész közlés tekintetében) téves jogi következtetést vont le. [97] A fellebbezések és a fellebbezési ellenkérelem keretei között a másodfokú bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy az I. rendű alperes a felülbírálattal körülhatárolt sajtóközleményben a felperes vonatkozásában állított vagy híresztelt-e valótlan tényt. [98] Az ügy jogi megítélését tekintve az ítélőtábla a következő szempontoknak tulajdonított jelentőséget. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 14 [99] Az elsőfokú bíróság által is felhívott Smtv. 12. §

(1)bekezdése alapján a sajtóban megjelenő tartalmak értékelésénél azt kell kiindulópontnak tekinteni, hogy a felperest ért sérelem valótlan vagy a valóságot hamis színben feltüntető tény állításával, híresztelésével valósulhat meg. Nem lehet ugyanakkor sajtó-helyreigazítás alapja véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat. Ezek vonatkozásában legfeljebb az vizsgálható, hogy a közléseknek van-e valós ténybeli alapjuk. [100] Az ügy eldöntése szempontjából jelentősége van annak, hogy a kifogásolt közlések milyen szövegkörnyezetben találhatóak, és az írás tartalma a közügyek megvitatásához kapcsolódik-e. Az Alkotmánybíróság gyakorlata ugyanis egységes abban, hogy a közéleti közlésekhez fokozottabb alaptörvényi védelem kapcsolódik {7/

1. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [39]}. [101] Abból kellett kiindulni, hogy a szólásszabadság hatálya alá tartozik minden olyan közlés, amely része a társadalmi gondolatcserének. A közéleti szólás általános alkotmányjogi védelem alatt áll, amely a jelen ügyben abban nyilvánul meg, hogy a sajtó közügyekben folytatott tájékoztató tevékenysége alkotmányos védelem alatt áll {34/
2. (XII. 11.) AB határozat, Indokolás [33]-[34]}. [102] A társadalmat foglalkoztató kérdésekben megnyilvánuló sajtó véleményének kifejtése során, azzal egyidejűleg tényeket is közöl, a véleményformálás igényével való fellépésnek része az értékelés alapjául szolgáló tények közlése. A közéleti közlés megítélése pedig alkotmányosan meghatározott, ennélfogva – az Alkotmánybíróság iránymutatása alapján – mindig a véleményszabadság felől közelítve kell a versengő értékek összevetését elvégezni, az ügy összes körülményét értékelni. [103] A megszólalás jogi megítélésénél – ugyancsak az Alkotmánybíróság által alakított gyakorlat szerint – különbséget kell tenni a tények állítása és az értékítéletek között. „A megkülönböztetés alapja, hogy vélemények esetében a hamisság bizonyítása értelmezhetetlen, a bizonyíthatóan hamis tények azonban önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt” {7/
3. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [49]}. Ebből következően pedig „[a] véleményszabadság gyakorlásának határai a közügyeket érintő kérdésekben aszerint különböznek, hogy az adott közlés értékítéletnek, avagy tényállításnak minősül-e” {13/
4. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [40]}. [104] Az Alkotmánybíróság mércéje szerint az értékítélet és a személyes meggyőződést közvetítő vélemény mindaddig, amíg összefüggésben áll a közüggyel és nem gyalázkodó, attól függetlenül élvezi a véleményszabadság alkotmányos oltalmát, hogy helyes vagy helytelen, tetsző, vagy nem tetsző, értékes vagy értéktelen gondolatokat tükröz. [105] A szabad véleménynyilvánítás korlátainak adott esetre vonatkozó meghatározásánál figyelemmel kell lenni a 3329/
5. (XII. 8.) és 13/
6. (IV.18.) AB határozatokban kialakított tesztre. Ennek során a 3329/
7. (XII. 8.) AB határozat indokolásának
8. –
9. bekezdései irányadóak. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 15 [106] Az Alkotmánybíróság a 23/
10. (VII. 18.) AB határozatában kifejtette, hogy a médiaszolgáltató alkotmányos jogát gyakorolva szabadon tudósíthat a közérdeklődésre számot tartó eseményekről. E szabadsága kiterjed annak meghatározására is, hogy mely eseményekről milyen részletességgel és tartalommal ad tájékoztatást. Amennyiben a sajtószabadság gyakorlása sérti más alapjogát vagy valamilyen alkotmányos célt, akkor arról kell dönteni, hogy a konkrét esetben a sajtószabadság gyakorlásának vagy az azt korlátozó célnak kell-e inkább teret engednie {Indokolás 19.}. [107] Az elsőfokú bíróság az Smtv.
11. §

(1)bekezdése alapján, az ítélkezési gyakorlatot is szem előtt tartva helyesen indult ki abból, hogy a sérelmezett kijelentéseket a szöveg összefüggéseinek ismeretében kell értékelni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is, vagyis arra, hogy az átlagos befogadó a közöltekből milyen okszerű következtetésre juthat (a Kúria Pfv.20394/2019/3., Pfv.20685/2021/4., Pfv.20619/2021/4., Pfv.21483/2021/5. számú határozatai). [108] A helyreigazításra irányuló keresetnél a bíróságnak minden esetben értelmeznie kell a vonatkozó szövegelemeket abból a szempontból, hogy a kérelem alapjául szolgáló tartalom tényállítás vagy való tény hamis színben feltüntetése-e. Amennyiben egyiknek sem minősül, a helyreigazítási kérelemnek törvényi akadálya van: nem teljesülnek maradéktalanul az Smtv. 12. §

(1)bekezdésében foglalt törvényi feltételek. Ennek megítélése pedig olyan jogkérdés, amelynek eldöntése nem a felek perfelvételi nyilatkozataitól (a keresettől és az ellenkérelemtől) függ, és amely jogkérdés tisztázása nélkül a kereset teljesítéséről sem lehet határozni. Értékítélet vagy olyan közlés esetén ugyanis, amely nem az Smtv. 12. §

(1)bekezdése szerint minősül, helyreigazításnak nincs helye. [109] A perbeli cikk témája az önkormányzat tulajdonában lévő tó hasznosításának értékelése volt. Annak apropóját egy a polgármester politikai hovatartozásához képest ellenzéki képviselő Facebook-posztja adta, amely a Kék-tó bérbeadásának fejleményeit mutatta be. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen azonosította, hogy a téma közügyben való megszólalásnak minősül. [110] Az alperesek azonban téves jogértelmezéssel azonosították a felperest közéleti szereplőként. A polgári jogvitában a Ptk. 2:

1. § szerinti „közéleti szereplő” fogalma alatt kizárólag a természetes személyek értendőek, a rendelkezés természetéből (a védelem irányának meghatározásából, a szövegezésből) következően azt a jogi személy felperesre nem lehet kiterjeszteni. A felperes tűrési kötelezettségét a közügyben való érintettsége teremti meg. [111] Az aktuális közéleti témában érintettként a róla alkotott véleményt az átlagosnál magasabb mérce szerint kell tűrnie. [112] Az elsőfokú bíróság tényállításnak tekintette azt a közlést, hogy a felperes bérbeadta a tavat „éves szinten félmillió veszteséggel”. A leadben megfogalmazott kijelentést azonban szövegkörnyezettől elszakadva, önmagában értékelte, nem tulajdonított jelentőséget Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 16 sem a cikk apropójának (azt az ítéletben meg sem jelenítette), sem pedig lényegi mondanivalójának. [113] A leadben szereplő kijelentés szoros összefüggésben áll azzal a visszatérő gondolattal, hogy a tó hasznosítása nem a „felelős gazdálkodás” jegyében, hanem a „rendkívül előnytelen szerződés” keretében történik. [114] A szerző szembeállítja a polgárok közvélemény-kutatással megismert használati igényét („a szavazók 85 százaléka nyitott, mindenki által látogatható tavat szeretne”) azzal, hogy a tó és közvetlen környéke kizárólag a horgászegyesület tagjainak javát szolgálja („Egy átlagos kerületi lakos meg sem közelítheti a Kelenvölgyben található Kék-tavat, amelyet nagyjából egy méter magas kerítés választ el a külvilágtól”). [115] A cikkbe ágyazott tartalomként bemutat 7 fényképet, amelyeken a tó környéke feltűnően elhanyagolt, a külső, magas drótkerítésen belüli eredeti fémkorlátok rozsdásak és düledeznek, a stégek elhanyagoltak, néhol használhatatlanok, a növényzet gondozatlan és a parton építési törmelék hever. [116] Felhasználja a poszt szerzőjének kritikus megszólalását a szerződéskötés körülményeit és feltételeit, valamint az uralkodó állapotokat illetően, és úgy foglal állást, hogy a lakosok „egy kerítésen keresztül nézhetik majd az elhanyagolt köztulajdont”, „(a)z önkormányzat pedig összességében éves szinten félmillió forintos veszteséget fog elkönyvelni a bérbeadás eredményeképp”. A sérelmezett tartalom következtetésként megfogalmazott erős kritika, amelynek döntően a ténybeli alapjai is megjelennek az írásban (a linkelt posztban és a linkelt tartalomként olvasható
2. decemberi előterjesztésben, valamint a véleménynyilvánításra felhívó posztban). [117] Az elsőfokú bíróság – a tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatok tartalmával szemben – az alperesek részéről felhívás ellenére nem vitatottnak, egyébként aggálytalannak tartott tényként fogadta el a felperes (többmilliós) fenntartási költségekkel kapcsolatos előadását, holott az a jogkérdés eldöntése szempontjából irreleváns. Nem annak van jelentősége, hogy az I. rendű alperes bírói felhívás ellenére nem vitatta, hogy a megkötött szerződésben szereplő kötelezettségek a haszonbérleti szerződés hiányában a felperest terhelnék, és az jelentős költséggel járna. A cikk nem a szerződéses szolgáltatások és ellenszolgáltatások összeméréséről és arányosságáról, hanem a kialakult és tartósan fennálló valós helyzetről szól. [118] A bemutatott tartalom alapján a haszonbérlőt terhelő, a környezet igényes karbantartására vonatkozó kötelezettségek egyáltalán nem teljesülnek. A szerző megfelelő ténybeli alappal támasztja alá azt az értékelését, hogy a hasznosítás előnytelen; a felperes az alacsony („egyhavi lakbérnek megfelelő”) éves haszonbér fejében – a szerződés szerint és általa beismerten – viseli a vízfogyasztási korlát eléréséig a vízdíjat, amelyhez képest a haszonbérlők a területet nem gondozzák, a helyi lakosok pedig nem használhatják. [119] A cikk szerzője tehát az előbbi három tény ismeretében a nem vitatott költségtételekből (a haszonbér, a fogyasztási adatok és díjak egybevetésével) okszerűen Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.255/2026/5 17 következtethetett a hasznosítás veszteséges voltára. A sérelmezett következtetés valós tényeken alapul, nem okszerűtlen, így helyreigazítása eredményesen nem kérhető. [120] A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatta és a teljes keresetet elutasította [Pp.
3. §

(2)bekezdése]. [121] A felperes az első- és a másodfokú eljárásban is pervesztes. [122] Az alperesek ügyvédi munkadíjként az elsőfokú szakban 8 munkaórát, a másodfokú eljárásban 4 munkaórát és 65.000 forint + áfa óradíjat számítottak fel. Ennek megfizetésére az ítélőtábla a pervesztes felperest kötelezte a Pp. 83. §

(1)bekezdés alapján az alperesek mint egyetemleges jogosultak javára. [123] Észlelte, hogy az elsőfokú bíróság az illeték megfizetésére kötelező rendelkezések körében figyelmen kívül hagyta a felperes személyes illetékmentességét. Ezért az ítélőtábla az erre vonatkozó rendelkezést hivatalból vonta a felülbírálat körébe. [124] A tárgyi illetékfeljegyzési jogra tekintettel meg nem fizetett 48.000 forint fellebbezési illeték a felperes személyes illetékmentessége miatt az állam terhén marad [Pp. 83. §

(1)bekezdés, 102. §

(6)bekezdés, a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés, az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
2. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés b) pont, 42. §

(1)bekezdés a) pont, 46. §

(1)bekezdés, 62. §

(1)bekezdés f) pont]. Budapest,

1. július
2. Dr. Kovács Helga s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Kovács Éva s.k. bíró Dr. Stecbauer Anita s.k. bíró