A határozat elvi tartalma: Látszólagos tárgyi keresethalmazat esetén a pernyertesség arányának vizsgálata a perköltségről történő döntés során. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.044/2025/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Szikszai Márta egyéni ügyvéd (cím5) által képviselt Felperes1 (Cím1, tartózkodási hely: cím7.) felperesnek – a Sárga Emil Ügyvédi Iroda (cím6, ügyintéző: dr. Sárga Emil ügyvéd) által képviselt Alperes1 (cím3) alperes ellen fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése tárgyában indult perében a Fővárosi Törvényszék 3.M.70.258/2024/
- sorszámú ítélete ellen a felperes által
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének – a per fő tárgyát érintő - nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részében megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 350.000 (háromszázötvenezer) forint + áfa elsőfokú perköltséget. Az elsőfokú illetékre vonatkozó rendelkezést akként változtatja meg, hogy az alperest terhelő elsőfokú illeték összege helyesen 15.000 (tizenötezer) forint, a felperes terhén, pedig nem merült fel eljárási illeték. A másodfokú bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 150.000 (százötvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget és az esedékesség napjáig fizessen meg a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékbevételi számlájára 15.000 (tizenötezer) forint fellebbezési illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség a jelen határozat jogerőre emelkedését követő
- napon esedékes. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság határozata és az általa megállapított tényállás Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.044/2025/7 2 [1] A Fővárosi Törvényszék a
- január
- napján meghozott 3.M.70.258/2024/
- sorszámú ítéletével az alperes
- február 28-án kibocsátott fizetési felszólítását jogellenesnek minősítette, egyebekben a keresetet elutasította és úgy rendelkezett, hogy a felek maguk viselik a perköltségüket. Az alperest 36.000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte, továbbá úgy rendelkezett, hogy a felperest terhelő illetéket az állam viseli. [2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- augusztus 22-től határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel, a felek a munkaviszony létesítésekor versenytilalmi megállapodást, majd tanulmányi szerződést is kötöttek. A felperes
- július 6-án írásban, felmondással megszüntette a munkaviszonyát. A felek között ezt követően e-mailben üzenetváltás zajlott, egyebek között a tanulmányi szerződés, illetve a versenytilalmi szerződés tárgyában. Az alperes a
- július havi munkabérrel együtt a korábbiaknak megfelelően a versenytilalmi megállapodás havi díját is megfizette a felperes részére, majd
- február 28-án nettó 95.300 forint visszafizetése iránt fizetési felszólítást bocsátott ki. [3] Az elsőfokú bíróság részben találta alaposnak a keresetet, amelyben a felperes a fizetési felszólítást vitatta. Az elsőfokú bíróság a pervezetést követő felperesi nyilatkozatra hivatkozva, elsődleges kereseti kérelemként bírálta el a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése iránti kérelmet. Másodlagos kereseti kérelemnek tekintette a jogellenesség, illetve érvénytelenség megállapítása iránti keresetet. [4] Döntését a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §,
- §,
- §,
- §,
- § és
- §,
- §,
- §,
- §-ára, illetve a polgári törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- §, 6:
- §, 6:646:
- §-aira, és a 6:
- §, 6:
- §-ára alapította. Kifejtette, hogy a felek közötti e-mailváltás megfelelt az írásbeliségre vonatkozó törvényi követelményeknek és egyezett a felek között kialakult gyakorlattal. A perben becsatolt üzenetekből meg lehetett állapítani a nyilatkozattevő személyét, a nyilatkozat időpontját és tartalmát is. Ezek alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a munkaviszony a felperes felmondásával, de a felek között létrejött megállapodás következtében nem a felmondási idő végével, hanem
- július 31-ével szűnt meg. [5] Az alperes felmondást követően tett nyilatkozatait a versenytilalmi megállapodás módosítására irányuló munkáltatói ajánlatnak tekintette. Azt azonban nem lehetett megállapítani, hogy ezeket az ajánlatokat a felperes elfogadta, illetve a felek a versenytilalmi megállapodást módosították. A felek utolsó alkalommal,
- márciusában módosították a versenytilalmi megállapodást, ezért a munkaviszony megszűnésekor ennek megfelelően kellett elszámolniuk egymással. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.044/2025/7 3 [6] Nem volt vitatott a perben, hogy a
- július hónapra járó versenytilalmi díjat az alperes megfizette. A versenytilalmi megállapodás erre irányuló kifejezett nyilatkozat hiányában nem szűnt meg a munkaviszony felmondásával, ezért a felperest megillette erre a hónapra a versenytilalmi megállapodás ellenértéke. Az alperes, tehát nem volt jogosult a július havi díj visszakövetelésére, az Mt.
- §
(2)bekezdése törvényi feltételei nem álltak fenn. [7] Az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §-ára utalva azt is kifejtette, hogy a munkáltatói fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését az eljárási törvény nem szabályozza, ezért a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezésére irányuló elsődleges kereset alaptalan volt. A másodlagos keresetet viszont alaposnak találta és azt állapította meg, hogy a fizetési felszólítás jogellenes volt. Kifejtette, hogy fennálltak a megállapítási kereset feltételei, továbbá az alperes által kibocsátott fizetési felszólítás ellentétes volt az Mt.
- §
(2)bekezdésével. A versenytilalmi megállapodás alapján az alperest
- júliusra is terhelte a díjazás megfizetésének a kötelezettsége, tehát nem minősült jogalap nélkülinek a kifizetés. [8] Az elsőfokú bíróság az elsődleges kereset elutasítására hivatkozva azt állapította meg, hogy a felperes 50 %-ban lett pernyertes. Erre tekintettel alkalmazhatónak találta a Pp.
- §
(2)bekezdés második mondatát és úgy rendelkezett, hogy a felek maguk viselik a perköltségüket. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(3)bekezdés b) pontja alapján határozta meg a pertárgyértéket és az eljárási illeték összegét. A felperes fellebbezése [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben a perköltségre vonatkozó rendelkezés megváltoztatását kérte oly módon, hogy a másodfokú bíróság az alperest kötelezze a felperes elsőfokú perköltsége megtérítésére. [10] Fellebbezésében a Pp. 83. §
(1),
(2)bekezdése megsértését állította. Kifejtette, az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy 50 %-ban lett pernyertes, mivel a perben nem valódi, hanem látszólagos keresethalmazatban álltak a kereseti kérelmei, vagyis a két kérelem egymáshoz való viszonya eshetőleges volt. Ez azt jelentette, hogy ténylegesen csak egy kereset elbírálását kérte és a bíróság az ítéletében csak az egyik kereseti kérelmet találhatta alaposnak, továbbá bármelyik kérelem teljesítése kizárta a másik kérelem alaposságát. A látszólagos keresethalmazat esetében az előterjesztett keresetek közül csak az egyik nyerhet kielégítést, tehát a másik kérelemről nem is kell döntenie a bíróságnak. Bármelyik kérelmet találja alaposnak a bíróság, az a felperes teljes pernyertességét eredményezi. Ennek alátámasztására hivatkozott a Kúria Pfv.20.548/2021/
- sorszámú, illetve Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.044/2025/7 4 Pfv.21.380/2021/
- számú precedensképes határozataira, a BH2000.8.356 számú elvi határozatra, és a Pp.
- §-ához fűzött kommentár magyarázatára is. [11] Jelen perben mindkét kereseti kérelmével azt kívánta elérni, hogy semmilyen joghatás ne kapcsolódjon az alperesi fizetési felszólításhoz. Az elsőfokú bíróság a látszólagos keresethalmazat egyik elemének helyt adott a keresettel érvényesített jog alapján, ezért a felperes pernyertesnek minősült. Csak abban az esetben minősülne pervesztesnek, ha a bíróság elutasította volna a látszólagos keresethalmazattal érintett valamennyi keresetét. [12] Az elsődleges és másodlagos kereset szempontjából a sorrendnek annyiban van jelentősége, hogy a másodlagos keresetet csak az elsődleges kereset alaptalansága esetén kell vizsgálni, figyelemmel a Pp.
- §
(4)bekezdésében foglaltakra. A Pp. 342. §
(4)bekezdéséből az is következik, hogy az előbbi sorrendben kell vizsgálni a kereseti kérelem alaposságát és amennyiben az elsődleges kérelmet alaposnak találja a bíróság, úgy a keresetet kimerítette, a további kereseti kérelmek vizsgálata szükségtelen. Jelen jogvitában az elsőfokú bíróság a másodlagos keresetet alaposnak találta, tehát a felperes teljes egészében pernyertesnek minősült. Ezért az őt megillető perköltségről a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kellett volna határozni. Az alperes fellebbezési ellenkérelme [13] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy a felperes az eredeti keresetlevelében a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte és nem utalt a jogellenesség megállapítására. Ezt a kereseti kérelmét az elsőfokú eljárás során fenntartotta. A perfelvételi tárgyaláson az elsőfokú bíróság tájékoztatta arról, hogy jogalakító kereset jelen jogvitában nem terjeszthető elő. A 3.M.70.258/2024/16. számú jegyzőkönyv szerint a felperes végül úgy változtatta meg a keresetét, hogy elsődleges kereseti kérelemként a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését, másodlagos kereseti kérelemként az érvénytelenség, illetve semmisség megállapítását kérte. A semmisség megállapítására az Mt. 27. §
(1)bekezdése és 228. §
(2)bekezdése alkalmazásával kerülhet sor, vagyis a felperes nem látszólagos, hanem valódi tárgyi keresethalmazatot terjesztett elő a Pp. 173. §
(1)bekezdése szerint, és maga határozta meg az egyes kérelmei elbírálásának a sorrendjét. A kereseti kérelmei nem eshetőleges viszonyban voltak egymással, mert volt egy jogalakító és egy megállapítási keresete, a kettő nem függött egymástól. [14] Az elsőfokú bíróság részletesen és helyesen indokolta, hogy az elsődleges keresetet miért találta alaptalannak. Jogalakító kereset előterjesztésére nem volt lehetőség, ezért az ítélet azt is helyesen tartalmazta, hogy a felperes 50 %-ban pernyertesnek minősült az elsődleges kereset elutasítására tekintettel. Erre tekintettel a Pp. 83. §
(2)bekezdése alkalmazása is helytálló volt. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.044/2025/7 5 A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [15] A felperes fellebbezése alapos. [16] A másodfokú bíróság a Pp. 370. §
(1)bekezdése értelmében a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, vagyis nem érintette a per főtárgyára vonatkozó ítéleti rendelkezéseket. [17] Az elsőfokú bíróság a perköltség kérdésében nem a megfelelő jogszabály alapján határozott, ezért nem volt mellőzhető az elsőfokú ítélet megváltoztatása. [18] Az elsőfokú bíróság azért rendelkezett arról, hogy a felek maguk viselik a költségeiket, mivel 50 %-ban tekintette pernyertesnek a felperest. Nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy milyen keresethalmazat állt fenn jelen ügyben, és az egyes kereseti kérelmek egymással milyen viszonyban voltak. Az ítélet indokolásából arra lehetett következtetni, hogy valódi tárgyi keresethalmazatként bírálta el a keresetet és az elsődleges kereset elutasítása miatt tekintette részlegesnek a felperes pernyertességét. [19] A másodfokú bíróság teljeskörűen egyetértett a felperesi fellebbezésben kifejtettekkel. A felperes kereseti kérelmei, vagyis az alperes által kibocsátott fizetési felszólítás hatályon kívül helyezésével, illetőleg jogellenességével kapcsolatos kérelmek ugyanazon munkáltatói jognyilatkozathoz kapcsolódtak. Azok a Pp. 173. §
(2)bekezdésében szabályozott látszólagos tárgyi keresethalmazatot alkottak, egymással eshetőleges viszonyban álltak. Ez azt jelenti, hogy a két kérelem egymáshoz való viszonya eshetőleges, vagyis a sorrendben későbbi kérelmet, csak abban az esetben kell vizsgálni, ha az előbbit alaptalannak találja a bíróság. Ebből az is következett, hogy egyszerre nem adhat helyt mindkét kérelemnek a bíróság. [20] Nem minősült valódi tárgyi keresethalmazatnak a követelés pusztán amiatt, mert az egyik kérelem jogalakító, a másik megállapításra irányuló kérelem volt. Ilyen korlátozás a jogszabályból nem vezethető le. Valódi tárgyi keresethalmazat esetén valamennyi kereset elbírálható egymástól függetlenül, figyelemmel a Pp. 342. §
(4)bekezdésére is. A jelen perbeli esetben azonban az elsőfokú bíróság nem adhatott helyt egyszerre mindkét felperesi kérelemnek, éppen azért vizsgálta a másodlagos keresetet, mivel az elsődleges kereseti kérelmet alaptalannak találta. A kereseti érvelés egyébként ugyanaz volt mindkét kérelem vonatkozásában, a felperes csupán az elsőfokú bíróság pervezetésére tekintettel egészítette ki a keresetet megállapítási keresetre. A keresetek elbírálásának a sorrendjét a Pp.
- §-a alapján a felperesnek meg kellett jelölnie, amely kötelezettségének eleget tett. Azt állította, hogy a
- júliusi munkabérrel történt díjfizetés a versenytilalmi megállapodás alapján megillette, tehát nem történt jogalap nélküli kifizetés. Annak érdekében kezdeményezte jelen jogvitát, hogy az alperesi fizetési felszólításhoz semmiképp nem kapcsolódjon joghatás. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.044/2025/7 6 Bármelyik kereseti kérelme alapos volta kizárta a másik kérelem alaposságát, tehát egyidejűleg nem hozhatott a bíróság mindkét keresetnek helyt adó döntést. [21] Az elsőfokú bíróság a másodlagos keresetet alaposnak tekintette, ezért függetlenül az elsődleges kérelem alaptalanságától, a kifejtettek alapján a felperes teljes mértékben pernyertesnek minősült, ezért nem volt lehetőség a Pp.
- §
(2)bekezdése alkalmazására. [22] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján és a Pp. 83. §
(1)bekezdése alkalmazásával határozott az elsőfokú perköltségről. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. §
(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú eljárásban felszámított és megbízási szerződéssel igazolt felperesi ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezte a pervesztes alperest. [23] Az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg az eljárási illeték összegét, ezen kívül a pernyertesség-pervesztesség arányának téves meghatározása is indokolta az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezések megváltoztatását. A másodfokú bíróság Pp. 383. §
(6)bekezdése alkalmazásával mellőzte a felperest terhelő illetékre vonatkozó rendelkezést, mivel pernyertesnek minősült. Az alperest terhelő illetékfizetési kötelezettséget pedig az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdése és 42. §
(1)bekezdés a) pontja alapján kellett meghatározni, figyelemmel a fizetési felszólítással érintett összegre (95.300) és a minimum illeték szabályaira. Az Itv. 40. §
(2)bekezdése alapján az illetéket a látszólagos keresethalmazatra tekintettel nem kellett kétszeresen figyelembe venni. Záró rendelkezések [24] A felperes a fellebbezési eljárásban pernyertes lett, ezért a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján megalapozottan igényelte a másodfokú perköltsége megtérítését. A másodfokú perköltségét megbízási szerződés csatolásával, 150.000 forint + áfa összegben számította fel, a másodfokú bíróság annak megfelelően határozott az alperest terhelő perköltségről a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdése szerint. [25] A fellebbezési illetékre vonatkozó rendelkezés az Itv. 39. §
(1)bekezdésén és a 46. §
(1)bekezdésén alapult, figyelembe véve, hogy a fellebbezett pertárgyérték az elsőfokú eljárásban felszámított 350.000 forint perköltség volt. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.044/2025/7 7 [26] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- május
- dr. Orosz Andrea s.k. dr. Laczó Adrienn Lilla s.k. dr. Szalai Beatrix s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró