← Magyarország

Kf.700252/2024/6 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Munkavédelmi ügyben a sérült munkavállalónak a Munkavédelmi törvény 68. §

(1)bekezdése szerinti bejelentése nem teremt – mulasztási perrel kikényszeríthető – eljárási kötelezettséget a munkavédelmi hatóság oldalán. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Kf.700.252/2024/
  1. Felperes (felperes címe) Ügyvédi Iroda1 (eljáró pártfogó ügyvéd: dr. Olajos Csaba) (felperesi képviselő címe) Budapest Főváros Kormányhivatala (1056 Budapest, Váci utca 62-64.) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Németh Szilvia kamarai jogtanácsos A per tárgya: munkavédelmi üggyel kapcsolatos mulasztási per elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: felperes (
  2. sorszám alatt) Fővárosi Törvényszék 34.K.701.778/2023/
  3. számú ítélete A fellebbezéssel támadott határozat: Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.000 (tizenkétezer) forint másodfokú perköltséget. A pártfogó ügyvédi díjat a felperes viseli. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2024/
  4. 2 A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a Hivatal1 munkáltatónál (a továbbiakban: munkáltató), az munkahely címe1 szám alatti munkahelyen ügyfélszolgálati referens munkakörben dolgozott, ahol
  5. szeptember
  6. napján 11:00 órakor munkavégzés közben balesetet (a továbbiakban: baleset) szenvedett. [2] A munkáltató a baleset kivizsgálásával összefüggésben
  7. szeptember
  8. napján tanúként hallgatta meg tanú1 munkavállalót, valamint beszerezte a felperes nyilatkozatát (
  9. szeptember 30.), de a munkabaleseti jegyzőkönyvet, amelyben a baleset munkabaleseti jellegét végül elismerte – a Magyar Államkincstár Megyei1 Igazgatósága (a továbbiakban: MÁK)
  10. február
  11. napján érkeztetett megkeresése folytán az alperes által elrendelt munkavédelmi hatósági vizsgálat hatására – csak
  12. március
  13. napján állította ki, és
  14. március
  15. napján küldte meg az alperesnek. [3] A MÁK a
  16. május
  17. napján kelt határozatszám1 számú határozatával a felperes munkabalesete üzemi jellegének elismerését – a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
  18. évi LXXXIII. törvény
  19. §
(1)bekezdésére hivatkozással – elutasította; megállapítva, hogy a baleset „belső indíttatás” miatt következett be. [4] A felperes e határozatot keresettel támadta, amely ügyben a bíróság a 112.K.705.468/2021/
  1. számú végzésével a peres eljárást a munkavédelmi hatóság előtt a felperes által megindítandó közigazgatási hatósági eljárás jogerős vagy végleges befejezéséig felfüggesztette. Kifejtette, hogy a munkavédelmi hatóság eljárásának meg kell előznie a társadalombiztosítási kifizetőhely határozatának bírósági felülvizsgálatát. A munkáltató a felperest a jogorvoslati lehetőségekről nem tájékoztatta, ezért neki magának kell utóbb a munkavédelemről szóló
  2. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.)
  3. §
(1)bekezdése alapján a munkavédelmi hatósági jogkörben eljáró alperes balesetvizsgálatát kezdeményeznie, melyet a munkabaleset bekövetkeztétől számított 3 éves elévülési időn belül tehet meg. E per később 109.K.701.850/
  1. számon folytatódott, majd ismételten felfüggesztésre került. [5] A felperes
  2. február
  3. napján kérte az alperestől, hogy a balesetét vizsgálja ki, folytassa le a szükséges eljárást, mivel a munkáltató a balesetről jegyzőkönyvet nem vett fel, részére egyetlen hivatalos dokumentumot sem küldött meg, nem tájékoztatta az esetleges kifogása előterjesztésének feltételeiről, fellebbezési joga gyakorlásának módjáról. [6] Az alperes a
  4. március
  5. napján kelt szám1 iktatószámú levelével tájékoztatta a felperest, hogy munkavédelmi hatósági balesetvizsgálatot folytatott, de annak eredményeként nem állapított meg a munkáltatói balesetvizsgálattól eltérő tényállást. A baleset az Mvt.
  6. §
  7. pontja szerint munkabalesetnek minősül, a munkáltató által arról kiállított munkabaleseti jegyzőkönyv jogszerű, további eljárási cselekmény megtétele e körben okafogyott. A munkabaleseti jegyzőkönyv utólagos kiállítása nem tekinthető rosszhiszemű munkáltatói eljárásnak, mivel a munkavédelmi szaktevékenységet ellátó cég1 részéről személy1 munkavédelmi megbízott közvetlenül a baleset bekövetkezése után,
  8. szeptember
  9. napján téves szakmai tájékoztatást adott az egyszeri külső hatás fogalmát illetően. [7] A felperes
  10. október
  11. napján a munkavédelmi hatóság felügyeleti szervét, a felügyeleti szerv1át (a továbbiakban: felügyeleti szerv) is megkereste. A felügyeleti szerv a
  12. november
  13. napján kelt szám2 iktatószámú levelében hangsúlyozta, hogy nem tárt fel az ügyben jogsértő mulasztást, ezért nem indokolt jogorvoslati (felügyeleti) eljárás megindítása. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2024/
  14. 3 [8] A felperes
  15. február
  16. napján újabb kérelemmel fordult a felügyeleti szervhez, amelyben továbbra is a jogorvoslati eljárás lefolytatását, a jogsértések feltárását, indokolt döntés meghozatalát kérte. A felügyeleti szerv jogutódjaként eljáró felügyeleti szerv2 a
  17. március
  18. napján kelt szám3 iktatószámú iratában az szám2 számú levélben foglaltakat fenntartotta. Tájékoztatta a felperest, hogy ha nem ért egyet a leírtakkal, akkor az alperessel szemben mulasztási pert kezdeményezhet. [9] A felperes az alperes szám1 iktatószámú tájékoztatása, a felügyeleti szerv szám2 és szám3 iktatószámú levelei kapcsán hatósági bizonyítvány kiállítását nem kérte. A kereset és a védirat [10] A felperes a keresetében az alperes mulasztásának megállapítását kérte, mert az a balesete tekintetében az Mvt.
  19. §-a szerinti eljárást nem folytatta le, intézkedést nem tett, az általános közigazgatási rendtartásról szóló
  20. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)
  21. §
(1)és
(2)bekezdéseinek megfelelő döntést nem hozott, és ezzel sérült az Alaptörvény XXIV. cikkében, az Mvt. 66. §
(2)bekezdésében és
  1. §-ában foglalt jogorvoslati joga. Az alperes azzal is mulasztott, hogy a kérelmére lefolytatott hatósági ellenőrzésről – mivel jogsértést nem tapasztalt – az Ákr.
  2. §
(2)bekezdése értelmében hatósági bizonyítványt nem állított ki. Előadta, hogy a baleset körülményeinek teljeskörű és objektív kivizsgálása – az Mvt. 64. §
(1)bekezdésébe,
(2)bekezdés a) pontjába, valamint a munkavédelemről szóló
  1. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/
  2. (XII. 26.) MüM rendelet (a továbbiakban: MüM rendelet)
  3. §
(1)bekezdésébe, 6. §
(1)bekezdésébe, 8. §
(1)bekezdésébe és 9. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző módon – nem történt meg, a munkabaleseti jegyzőkönyv kiállítására késedelmesen került sor, abba csupán egy tanú vallomását másolták be szó szerint, míg a másik tanú vallomását nem vették figyelembe, a saját nyilatkozatát pedig nem megfelelően értelmezték. A baleseti jegyzőkönyv felvételekor nem készült helyszínrajz, kitöltése szabálytalan volt, sértette a kitöltési útmutató rendelkezéseit, az Mvt. 64. §
(4)bekezdését, 65.§
(1)bekezdését, valamint a MüM rendelet 5. §
(1)bekezdésén és 6. §
(1)bekezdésén túl annak
  1. számú mellékletében foglaltakat. Hangsúlyozta, hogy a szám
  2. iktatószámú tájékoztatás indokolása jogsértő és valótlan, hiszen a nyilatkozatában kifejezetten rögzítette, hogy megbotlott, de az alperes ezt nem vizsgálta. Érvelése szerint a munkáltató mulasztása beállt, mert jogszabályi kötelezettsége ellenére nem haladéktalanul, hanem csak hatósági eljárás által kikényszerítve, félévvel a baleset után vette fel – a valós tényállásnak ellentmondó – baleseti jegyzőkönyvet. Mindezen okok alapján az alperesnek a munkavédelmi eljárást meg kellett volna indítania. [11] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a munkabaleseti jegyzőkönyv, majd a felperes bejelentése nyomán lezajlott, az Mvt.
  3. §
(1)bekezdése szerinti – hatósági ellenőrzésnek minősülő – vizsgálat alapján megállapította, hogy a munkáltató részéről mulasztás nem történt, és így munkavédelmi eljárás megindítása sem volt indokolt. Amennyiben a munkáltató az Mvt. előírásainak eleget téve az Mvt. 87. § 3. pontja szerinti nem súlyos munkabalesetet annak elismeri, a munkavédelmi hatóság az Mvt. 84. §
(2)bekezdése alapján nem köteles további vizsgálatra. Érvelése szerint a felperes sérelme alapvetően a munkabalesetként elismert baleset üzemi jellegének elutasításából eredő társadalombiztosítási ellátással kapcsolatos kérdésekre terjed ki, amelyet illetően neki nincs Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2024/
  1. 4 hatásköre. A hatósági bizonyítvány kiállítására vonatkozó hivatkozás kapcsán rámutatott, attól függetlenül, hogy az Mvt.
  2. §-a alapján a felperes kezdeményezte az eljárás lefolytatását, az még nem minősül kérelemre indult eljárásnak. Az Ákr.
  3. §
(2)bekezdésére figyelemmel – mely szerint a hivatalból lefolytatott eljárás eredményéről a hatóság az ügyfél kérelmére állít ki hatósági bizonyítványt – csak a felperes kérelme alapján lett volna szükséges a hatósági bizonyítvány kiállítása, a felperes azonban ilyen kérelmet nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság ítélete [12] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését a Kp. 2. §
(4)bekezdésére, 127-129. §-aira, az Alaptörvény XXIV. cikk
(1)bekezdésére, az Ákr. 80. §
(1)
(2)bekezdéseire, 101. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 121. §
(1)bekezdésére, az Mvt. 61. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 64. §
(4)bekezdés a) pontjára,
  1. §-ára,
  2. §
(1),
(3)bekezdéseire, a MüM rendelet 5. §
(1)bekezdésére, 6. §
(1)bekezdésére, 8. §
(1)bekezdésére, 9. §
(1)bekezdés a) pontjára alapította. [13] A keresetindítási határidőt megtartottnak tekintve azt vizsgálta, hogy az alperes mulasztott-e, amikor a munkáltatónak a baleset bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos intézkedése vagy mulasztása miatt – a felperes bejelentése nyomán – nem folytatott le munkavédelmi hatósági eljárást. Kiemelte, az Mvt. 68. §
(1)bekezdése értelmében e bejelentés nem eredményezett az alperes számára eljárási kötelezettséget; kizárólagos kompetenciája volt annak eldöntése, hogy az eljárást hivatalból megindítja-e vagy sem. Az alperes a vizsgálatot a hatósági ellenőrzés szabályai szerint lefolytatta, a felperest és a munkáltató képviselőjét jegyzőkönyvbe foglaltan meghallgatta, áttekintette a baleset kivizsgálásának dokumentációját – köztük a baleset üzemiségének kivizsgálása kapcsán keletkezett közigazgatási iratokat –, és ezek értékelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy az eljárás hivatalból történő megindítása nem indokolt. Osztotta az alperes álláspontját a tekintetben, hogy mivel a felperes balesete az Mvt. 87. § 3. pontja szerinti munkabalesetként, és nem súlyos munkabalesetként került elismerésre, ezért a munkavédelmi hatóságnak az Mvt. 84. §
(2)bekezdése alapján nem kellett további vizsgálatot végeznie és hatósági eljárást lefolytatnia. Az Ákr. 101. §
(2)bekezdéséhez fűzött Nagykommentárra utalással (Barabás Gergely, Számadó Tamás, In: Barabás Gergely, Baranyi Bertold, Fazekas Marianna (szerk.): Nagykommentár az általános közigazgatási rendtartásról szóló
  1. évi CL. törvényhez, a továbbiakban: Ákr. Nagykommentár) arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem volt köteles az Ákr.
  2. §
(1)bekezdése szerint döntést hozni, és – a felperes hatósági bizonyítvány kiállítására vonatkozó kérelmének hiányában – hatósági bizonyítvány kiállításának kötelezettsége sem terhelte. Azon hivatkozás kapcsán, hogy a munkáltató mulasztott, amikor a munkabaleseti jegyzőkönyvet nem állította ki határidőben, hangsúlyozta, a per tárgyát nem a munkáltató, hanem az alperes esetleges mulasztása képezte. Megjegyezte mindazonáltal, hogy a munkáltató ugyan késve, de kiállította a munkabaleseti jegyzőkönyvet, ezért e munkáltatói késlekedés okán az alperesnek intézkedési kötelezettsége nem keletkezett, figyelemmel arra is, hogy e mulasztás orvoslása a felperes 2022. február 7. napján kelt kérelmének előterjesztését megelőzően már megtörtént. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2024/6. 5 [14] A felperes a fellebbezésében – az Ákr. 80. §
(1)-
(2)bekezdései, 78. §
(1)bekezdése és az Mvt.
  1. §-a megsértése miatt – az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a törvényszék a tényállást nem tisztázta, az ellentétes az iratok tartalmával, a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. Hivatkozott arra, hogy a mulasztási pert éppen a bíróságnak a 109.K.701.850/
  2. számú perben adott tájékoztatására és a felügyeleti szerv
  3. március
  4. napján kelt levelére figyelemmel indította meg. Kifogásolta, hogy őt az alperes a bejelentése nyomán lefolytatott ellenőrzésről nem értesítette, és annak eredményéről nem hozott határozatot; e körben a hallgatást a jogszabálysértés hiányát megállapító döntésként kellett volna értelmezni. Az elsőfokú bíróság ugyan érdemben elbírálta, hogy követett-e jogszabálysértést az alperes, de tévedett a következtetései megtételekor. Felhívta a figyelmet, hogy a munkabaleseti jegyzőkönyv hiányát sérelmező beadványáról sem született hatósági döntés. A munkabaleset kivizsgálása a munkáltató részéről hiányos és jogszabályellenes volt, a munkabaleseti jegyzőkönyvben tett megállapítások tévesek, a tanúvallomások értékelése aggályos, helyszínrajz nem készült, nyilatkozatát nem megfelelően értelmezték. Az alperes feladata a munkáltatói jogsértések szankcionálása, ami a jelen esetben elmaradt; ez pedig legalizálta azt a munkáltatói magatartást, hogy a munkabaleseti jegyzőkönyvet nem haladéktalanul, hanem csak félévvel a baleset bekövetkezte után foglalták írásba. Mindez kihatással volt a baleset üzemiségének megállapítására is. [15] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, mert az megalapozott, a bizonyítékok értékelése és a jogi következtetés helytálló. Megismételve a védiratában írtakat kiemelte, abban az esetben, ha a hatósági ellenőrzési szakasz nem tár fel munkavédelmi eljárás megindítására okot adó körülményt, a vizsgálat közigazgatási eljárás indítása, a munkáltatót érintő további intézkedés nélkül lezárul. A perbeli esetben a hatósági ellenőrzés időtartama alatt a munkáltató kivizsgálta a felperes által elszenvedett balesetet, azt munkabalesetként elismerte, és a munkabaleseti jegyzőkönyvet kiállította. Amennyiben a munkáltató az Mvt. előírásainak eleget téve az Mvt.
  5. §
  6. pontja szerinti nem súlyos munkabalesetet annak elismeri, a munkavédelmi hatóság az Mvt.
  7. §
(2)bekezdése alapján nem köteles annak további vizsgálatára. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy mulasztást nem követett el. Nem volt köteles az Ákr. 80. §
(1)bekezdése szerinti döntést hozni, és – a felperes hatósági bizonyítvány kiállítására vonatkozó kérelmének hiányában – hatósági bizonyítvány kiállításának kötelezettsége sem terhelte. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [16] A fellebbezés alaptalan. [17] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp. 108. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ennek eredményeként Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2024/
  1. 6 megállapította, hogy a törvényszék a tényállást a rendelkezésre álló peradatok alapján helyesen rögzítette, és jogszerűen következtetett arra, hogy az alperes nem követett el a közigazgatási bíróság által megállapítható mulasztást. [18] A Kp.
  2. §
(2)bekezdés b) pontja előírja, hogy a fellebbezésnek tartalmaznia kell a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével, illetve azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől az ítélet jogkérdésben eltér. A pontos jogszabályhely megjelölése, ekként a felülbírálat kereteinek meghatározása a fellebbező fél kötelezettsége. A Kp. 100. §
(2)bekezdése helyes értelmezésével kapcsolatban a Kúria már több ízben (ld. többek között Kfv.VII.37.422/2020/8., Kfv.VII.37.651/2020/6.) hangsúlyozta, hogy ezeknek az együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A Kp. 2. §
(2)bekezdésében foglalt tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárás követelményéből sem vezethető le a bíróság olyan kötelezettsége, hogy a támadott határozat jogszerűségéről pusztán a fellebbezésben előadott indokok alapján, a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely fél által történő megjelölése hiányában döntsön. [19] A felperes érvelése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nem tisztázta, az ellentétes az iratok tartalmával, a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. A törvényszék bizonyítékértékelő tevékenységével összefüggő eljárásjogi hivatkozások másodfokú eljárásban történő érdemi vizsgálatát akadályozta, hogy e körben a felperes konkrét jogszabálysértést a fellebbezésében nem jelölt meg, nem fejtette ki továbbá azt sem, hogy pontosan mik azok a körülmények, amelyek az elsőfokú ítéletet – a tényállás eljárási rendelkezésekbe ütköző tisztázatlansága okán – megalapozatlanná teszik. Ehhez annak puszta állítása, hogy a tényállás megállapítása nem megfelelően történt, önmagában nem elegendő. A fellebbezés ezen hiányossága a tényállás megállapítása kapcsán állított jogsértés érdemi felülbírálatának lehetőségét kizárta, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által az ítéletében – egyébként helyesen – rögzített tényállást a másodfokú eljárásban irányadónak tekintette. [20] A perbeli jogkérdés eldöntésénél az elsőfokú bíróság helytállóan indult ki annak vizsgálatából, hogy az alperes a hatósági eljárás kezdeményezésének mellőzésével a közigazgatási jogi felelősségét felvető mulasztást követett-e el. Nem tévedett, amikor hangsúlyozta: a per tárgya nem a munkáltató esetleges mulasztásának megállapítása, hanem az alperesi közigazgatási szerv közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó, jogszabályban rögzített kötelezettségének elmulasztása volt (Kp. 127. §). [21] Az Mvt. 64. §
(1)bekezdése szerint azt a munkabalesetet, amely esetében a munkavállaló több mint három munkanapon át nem volt munkaképes, be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és nyilvántartásba kell venni. A
(2)bekezdés a) pontja alapján e kötelezettséget a munkáltató teljesíti. Az Mvt. 84. §
(2)bekezdése akként rendelkezik, hogy a munkavédelmi hatóság – a közúti közlekedéssel kapcsolatos munkabalesetet kivéve – köteles a tudomására jutott súlyos munkabalesetet kivizsgálni. A súlyos munkabaleset fogalmát az Mvt. 87. § 3/B. pontja definiálja. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2024/6. 7 [22] Az Mvt. 68. §
(1)bekezdése értelmében, ha a sérült a munkáltatónak a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos intézkedését vagy mulasztását sérelmezi, a területileg illetékes munkavédelmi hatósághoz fordulhat. A munkavállaló bejelentése alapján a munkavédelmi hatóság az eljárást hivatalból folytatja le. [23] A Kúria a – Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett – Kfv.III.45.001/2024/4. számú eseti döntésében rámutatott, hogy az Ákr. 7. §
(1)bekezdéséből – amely az Ákr. tárgyi hatályának meghatározása körében rögzíti, hogy „a hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyben (a továbbiakban: ügy) és a hatósági ellenőrzés során e törvény rendelkezéseit alkalmazza” –, továbbá az Ákr. 7. §
(2)bekezdéséből – amely szerint „e törvény alkalmazásában ügy az, amelynek intézése során a hatóság döntésével az ügyfél jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, tényt, állapotot, adatot (a továbbiakban együtt: adat) igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti” – megállapíthatóan a hatósági ügy és a hatósági ellenőrzés fogalma elkülönül egymástól. A hatósági ellenőrzés a hatóság speciális, tényfeltárást szolgáló feladata, amelynek eredményeként jogsértés esetén vagy megindítja a hatósági eljárást, vagy kezdeményezi más szerv eljárását [Ákr. 101. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja]. A hatósági ellenőrzésre – mint elkülönülő hatósági tevékenységre – az Ákr. VI. fejezetének (Ákr. 98-102.§) speciális szabályai az irányadóak. A Kúria korábban több határozatában kifejtette, hogy a hatósági ellenőrzés a hatóság tényfeltáró tevékenysége, amelynek során a hatóság adott esetben – de nem szükségszerűen – közhatalom gyakorlásával jut a szükséges adat, információ birtokába. Az ellenőrzés során még nincs folyamatban hatósági ügy, és az ellenőrzés útján beszerzett információk alapján kerül a hatóság olyan helyzetbe, hogy döntsön arról, indokolt-e a hatósági eljárás megindítása (Kfv.II.37.509/2011/5.). A hatósági ellenőrzés is eljárás, ugyanakkor jogilag az Ákr. rendszerében sem minősül hatósági ügynek, ezért nem érdemi határozattal fejeződik be. A hatósági ellenőrzés csak az eredmény ismerete után eredményezheti az eljárás megindítását (BH2009.194., Kfv.II.37.961/2009., Kfv.III.37.294/2009/7.), a hatósági ellenőrzés eredményeként nem születik határozat (Kfv.IV.37.037/2008/4.). [24] A felperes nem súlyos munkabalesetet szenvedett, ezért a baleset bejelentésével, kivizsgálásával és nyilvántartásba vételével kapcsolatos kötelezettségek a munkáltatót terhelték. Az alperes egyrészt hivatalból eljárva jogosult a munkáltatói kötelezettségek teljesítését ellenőrizni, másrészt a sérült Mvt. 68. §
(1)bekezdése szerinti bejelentése nyomán is vizsgálhatja, hogy a munkáltató a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával és nyilvántartásba vételével összefüggő feladatainak eleget tett-e. A perbeli esetben az alperes a felperes
  1. február
  2. napján tett bejelentése okán folytatott le hatósági vizsgálatot (ellenőrzést): bekérte az üggyel kapcsolatos releváns dokumentumokat és tanúkat hallgatott meg, ennek eredményeként pedig következtetése az volt, hogy a munkáltató az Mvt.
  3. §
(1)bekezdésén alapuló kötelezettségeit teljesítette, és – késve ugyan, de – a munkabaleseti jegyzőkönyvet kiállította. Az alperes maga sem jutott a munkabaleseti jegyzőkönyvben foglaltaktól eltérő megállapításokra. Mindezek alapján jogsértést nem észlelt, hatósági eljárás megindítására okot adó körülmény nem merült fel, amiről a felperest is tájékoztatta. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2024/6. 8 [25] Az Mvt. 68. §
(1)bekezdésének megfogalmazása szerint a munkavédelmi hatóság a munkavállaló bejelentése alapján az eljárást hivatalból folytatja le. Az Mvt. 68. §
(1)bekezdésén alapuló eljárás kezdeményezése az alperes kizárólagos kompetenciája, vagyis nem tekinthető az alperes hallgatásának, ha – jogsértés hiányában – nem indít hatósági eljárást, azt mellőzi. Nem véletlen, hogy a normaszöveg a sérült „bejelentéséről” és nem a „kérelméről” tesz említést. A hivatalbóli munkavédelmi hatósági eljárás kezdeményezése iránt kérelmet nem lehet előterjeszteni, így arról dönteni, alakszerű határozatot hozni sem kell. A bejelentés nem teremt eljárási kényszert az alperes oldalán, azaz a sérült számára nem biztosított a hatósági eljárás kezdeményezésének joga. Az alperes a rendelkezésre álló – és/vagy a hatósági ellenőrzése során beszerzett – adatok alapján szabadon mérlegeli, hogy indít-e eljárást, ez a sérült munkavállaló részéről nem kikényszeríthető. Mindezek alapján – az elsőfokú bíróság helyes okfejtése szerint – a felperes alaptalanul érvelt amellett, hogy az alperesnek hatósági eljárást kellett volna indítania, döntést kellett volna hoznia. Az alperes a rendelkezésre álló iratok áttanulmányozásával, az általa beszerzett bizonyítékok értékelésével úgy találta, hogy munkavédelmi hatósági eljárás lefolytatására nincs szükség. Nem állapítható meg tehát a részéről olyan mulasztás, amely miatt közigazgatási jogi felelősség terhelné. [26] A felperes a fellebbezésében iratellenesen hivatkozott arra, hogy ő az ellenőrzésről nem értesült, mert az alperes
  1. március
  2. napján – jegyzőkönyvben rögzítetten – meghallgatta, és
  3. március
  4. napján részletes tájékoztatást is kapott a hatósági vizsgálat eredményéről. Ezt meghaladóan az alperes terhére rótta a munkáltató – munkabaleseti jegyzőkönyv késedelmes kiállítása miatti – szankcionálásának elmaradását is. Egyrészt azonban sem a keresetében, sem a fellebbezésében nem jelölt meg olyan konkrét jogszabályi rendelkezést, amely a munkáltató szankcionálását, ennek elmaradása miatt az alperes közigazgatási jogi felelősségét megalapozta volna. Másrészt ahogyan az eljárás kezdeményezésének, úgy egy másik jogalany, a munkáltató szankcionálása kikényszerítésének joga sem illeti meg a sérültet. [27] A felperes felvetette, hogy a munkáltató magatartása kihatott a baleset üzemiségének elismerésére. A másodfokú bíróság e körben megjegyzi, hogy a per tárgya nem a munkáltató magatartása jogszerűségének megítélése volt, továbbá a felperes azt sem fejtette ki részletesen, hogy ez az – általa állított – összefüggés pontosan miben nyilvánult meg. Szükséges ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy a munkabaleset és az üzemi baleset fogalma nem azonos. A Kúria az Mfv.III.10.374/2015/
  5. (BH2016.182.) számú eseti döntésében világossá tette, „a baleset üzemiségét a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
  6. évi LXXXIII. törvény és a végrehajtásáról szóló 217/
  7. (XII. 1.) Korm. rendelet alapján kell elbírálni, a munkavédelemről szóló
  8. évi XCIII. törvény
  9. §
  10. pontja nem alkalmazható”. A munkáltató azon kívül, hogy a balesetet munkabalesetnek elismerte, a baleset üzemisége vonatkozásában megállapításokat nem tehetett, ez a társadalombiztosítási kifizetőhely, a felperes ügyében a MÁK hatáskörébe tartozik. A felperes – amennyiben a balesethez vezető, a munkabaleseti jegyzőkönyvben rögzített okokat kívánja vitatni – nincs elzárva attól, hogy a MÁK határozata elleni megtámadási perben ellenbizonyítással éljen, igazolja, hogy balesete az üzemi baleset fogalmának megfelel, hiszen a közigazgatási bíróságot a határozatának meghozatalában más hatóság döntése (vagy a perbeli esetben a munkabaleseti jegyzőkönyv), illetve az abban megállapított tényállás nem köti [Kp.
  11. §
(6)bekezdés]. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2024/
  1. 9 [28] A felperes az elsőfokú ítéletnek a hatósági bizonyítvány kiadásával kapcsolatos megállapításait a fellebbezésében nem sérelmezte, e tekinteten jogszabálysértést nem jelölt meg, ami – a jelen ítélet [18] bekezdésére visszautalva – a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét korlátozta, röviden azonban a következőket indokolt hangsúlyozni. A Kúria már idézett Kfv.III.45.001/2024/
  2. számú eseti döntése alapján egyértelmű, hogy a hatósági ügy (vagy az Ákr. későbbi szóhasználatában csak ügy) és a hatósági ellenőrzés fogalma elkülönül egymástól. Az Ákr.
  3. §
(1)bekezdése szerint ügyfél – többek között – az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak. Az Ákr. 101. §
(2)bekezdés második mondata szerint a hivatalból folytatott hatósági ellenőrzés eredményéről a hatóság az ügyfél kérelmére állít ki hatósági bizonyítványt. [29] Fentiekből következően a hivatalból folytatott hatósági ellenőrzés ügyfele az, akit hatósági ellenőrzés alá vontak; a hatósági ellenőrzés eredményéről az ő kérelmére állítható ki hatósági bizonyítvány. Függetlenül tehát attól, hogy a perbeli esetben a felperes
  1. február 7-i bejelentése tartalmilag magában foglalta-e a hatósági bizonyítvány kiállítása iránti kérelmet is, ilyen kérelmet jogszerűen nem terjeszthetett elő, mert ő maga nem volt a munkavédelmi hatósági vizsgálat (ellenőrzés) ügyfele. Hatósági bizonyítványt az alperes által lefolytatott ellenőrzés eredményéről csak a munkáltató kérhetett volna, aki azonban ezzel a lehetőséggel nem élt. [30] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
  2. §
(1)bekezdése alapján – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. [31] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése által felhívott 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére. A másodfokú perköltség mértékét a Pp. 81. §
(1)-
(2)és
(5)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontjára, 3. §
(3),
(5)bekezdéseire figyelemmel – a felszámítottal egyező összegben – állapította meg; értékelve az ügy bonyolultságát, a fellebbezési ellenkérelem elkészítésének munka- és időigényét, valamint a fellebbezés tárgyaláson kívül történt elbírálását. [32] Az ítélőtábla a Kp. 99. §
(3)bekezdése által felhívott 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 100. §-a és 101. §
(3)bekezdése alapján – figyelemmel a jogi segítségnyújtásról szóló
  1. évi LXXX. törvény
  2. §-ára, valamint a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt ügyvéd részére megállapítható díjról szóló 32/
  3. (XII. 27.) IM rendeletre – a pártfogó ügyvédi díj viselésére annak összege megállapítása nélkül a pervesztes felperest kötelezte. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.252/2024/
  4. 10 [33] Az illetékekről szóló
  5. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
  6. §
(3)bekezdés c) pontjában és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű (48.000 forint) fellebbezési illeték a pervesztes felperes –
  1. sorszámú végzéssel engedélyezett – teljes személyes költségmentessége folytán – a Kp.
  2. §
(3)bekezdése alapján a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontja, 102. §
(1)és
(6)bekezdései értelmében – az állam terhén marad. [34] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó
  1. §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [35] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. március
  2. dr. Antal Regina s. k. dr. Koós Szabolcs s. k. dr. Oláh Zsolt s. k. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.