Bf.68/2022/6 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés], és ezért őt 8 év börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a büntetésbe történő beszámításáról, a szabadságvesztésből lehetséges feltételes szabadságról, az elkövetési eszköz elkobzásáról, és az egyéb lefoglalt tárgyak további sorsáról. Az ügyben felmerült bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte a vádlottat. [2] Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, míg a vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentett be fellebbezést. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.185/2022/1-I. számú átiratában az elsőfokon eljáró ügyész fellebbezését fenntartotta. Jelezte, hogy a felülbírálat a vádlott és védője fellebbezése folytán teljeskörű. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást apróbb kiegészítéssel helytállónak tartotta, egyben indítványozta, hogy a vádlott véralkohol koncentrációját az ítélőtábla a tényállás kiegészítése körében rögzítse. A helyes jogi és ténybeli következtetések, valamint a bűnösség megállapítása körében észrevételt nem tett, azonban a súlyosító körülményekre tekintettel álláspontja szerint nem elegendő a büntetési tétel középmértékétől lefelé eltérített, az elsőfokú bíróság által megállapított szabadságvesztés tartama. Erre tekintettel indítványozta az elsőfokú bíróság által kiszabott főbüntetés súlyosítását. [4] A védő fellebbezésének írásos indokolásában kitért arra, hogy az elsőfokú bíróságon elmondott perbeszéde, annak valamennyi lényeges eleme fenntartható, az abban foglalt Győri Ítélőtábla III/P.Bf.68/2022/6/II 2 érveket a másodfokú eljárásban is helytállónak ítélte meg. Kitért a vádlott védekezésének bizonytalan voltára, és utalt arra, hogy a vádbeli cselekménynél kizárólag a vádlott és a sértett volt jelen, így az elsőfokú bíróságnak fokozottabb gondossággal kellett volna vizsgálni az ellentétes bizonyítékokat, változatlanul fenntartva azt a vádlotti állítást, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor jogos védelmi helyzetbe került, így felmentése lenne indokolt. Támadta a bizonyítékok értékelése körében a vádlott gyermekeinek elfogultnak ítélhető vallomását. E körben kitért a vádlott az esetet megelőző alkoholfogyasztási szokásaira, és arra is, hogy ez a körülmény az észlelő tanúk vallomása alapján is aggályos. Az esetet megelőző korábbi – a sértettől indult - többszöri bántalmazás okán a vádlott egy erőszakkal terhelt kapcsolatban élt, melynek igazolására több, ám régebbi orvosi adat áll rendelkezésre. Fontosnak tartotta e körben a ... Rendőrkapitányság tanúként meghallgatott dolgozója által tett nyilatkozatot, aki hallomásból értesült arról, hogy a sértett bántalmazta a feleségét. Összességében a vádlott felmentésére tett indítványát mindenben fenntartotta. [5] A nyilvános ülésen az ügyész fenntartotta a fellebbezést és az indítványát, míg a védő az írásban benyújtott fellebbezését megismételve nyomatékosan utalt a korábban már írt körülményekre is. [6] A vádlott bűnösségének tagadása mellett a nyilvános ülésen beszámolt arról, hogy egészségügyi állapotában némi romlás keletkezett, ugyanakkor letartóztatásból történt szabadulása óta életmódját jelentős mértékben, jó irányba, az alkoholfogyasztás mellőzésével, rendszeres munkavégzéssel változtatta meg. Sajnálja a történteket. [7] A vádlott és védő fellebbezése nem megalapozott, az ügyész fellebbezése és a Győri Fellebbviteli Főügyészség indítványa helytálló. [8] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság határozatát a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdésére figyelemmel teljeskörűen, az ezt megelőző eljárással együtt bírálta el a Be.

1. § alapján megtartott nyilvános ülésen. [9] A másodfokú bíróság vizsgálta az eljárási szabályok megtartását, a tényállás megalapozottságát, a bűnösség kimondására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, a járulékos kérdésekben hozott döntések törvényességére vonatkozó rendelkezéseket, valamint az indokolás helyességét is. [10] Olyan okot nem észlelt, amely az elsőfokú bíróság ítéletét eljárási szempontból megalapozatlanná tette volna. A Be.
2. §-ában foglalt megalapozatlansági okot sem tartalmaz az elsőfokú ítélet, így az a fellebbviteli főügyészség átiratában szereplő pontosítási igény mellett helytálló volt. [11] A fent írtak alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását a Be.
3. §

(1)bekezdés a) pontja alapján azzal egészíti ki, hogy a vádlott vérében a cselekmény elkövetésekor 2,61-2,71 ezrelék véralkohol koncentráció volt, amely súlyos fokú alkoholos befolyásoltságnak felelt meg. Győri Ítélőtábla III/P.Bf.68/2022/6/II 3 [12] Nem értett egyet az ítélőtábla a védő írásos, majd szóban megerősített fellebbezésének azon részével, amely a vádlott jogos védelmi helyzetben történő cselekvőségét tartalmazta. Az objektív körülmények a vádlott ittassága és általa sem vitatható indulati állapota is alátámasztják azt a körülményt, melyből a jogos védelmi helyzet kizárható. E körben objektív bizonyíték a szúrcsatorna iránya és mélysége, amely a sértett gyors kivérzéséhez, egyúttal halálához vezetett. E körülményeket az elsőfokú bíróság pontosan, a logikai szabályoknak megfelelően értékelte. Az ítélőtábla ugyanezen körülmények alapján sem juthatott volna más megállapításra, így az erre vonatkozó első bírói jogi indokolás is helytálló. [13] Minthogy a tényállás a fenti apró módosítással az ítélőtábla által is elfogadott, ebből következik, hogy a cselekmény jogi minősítése helytálló. A törvényszék azonban a jogi minősítés körében elmulasztotta felhívni a Btk.

1. §-át, ugyanis a cselekmény elbírálásakor alkalmazható Btk. a feltételes szabadságra bocsáthatóság körében szigorúbb megítélést tartalmaz. Itt rögzíti az ítélőtábla, hogy a vádlott által elkövetett bűncselekményt az elkövetés idején hatályos büntető törvény szerint bírálta el. [14] Tévedett az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülmények megítélésében. Helyesen utalt arra, hogy a bűncselekményre irányadó büntetési tételkeretre tekintettel a büntetés középmértéke 10 év. Az elsőfokú bíróság a vádlott korábbi, erőszakos jellegű bűncselekmény miatti elítélését a büntetés kiszabásakor egyáltalán nem vette figyelembe, valamint azt sem, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor ittas állapotban volt. A vádlott a bűncselekményt megelőző életvezetése az elsőfokú bíróság ítéletében írtak szerint is ([5.2][6] bekezdések) erősen kifogásolható volt. Ilyen körülmények mellett a büntetési tétel középmértéke alatt meghatározott szabadságvesztés a cselekményének súlyát nem kellően felismerő vádlottal szemben indokolatlanul enyhe főbüntetés. Erre tekintettel az ítélőtábla a vádlott főbüntetését - a büntetési tétel középmértékében meghatározva azt - súlyosította. [15] A kiszabott mellékbüntetés és az egyéb – járulékos – rendelkezések a törvénynek megfelelőek és arányosak, ezért azok helybenhagyása volt indokolt. [16] A vádlott személyazonosító igazolványának feltüntetése az igazolvány csere miatt vált szükségessé. [17] A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a főbüntetés tekintetében a Be.
2. §

(1)bekezdés alapján megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdés értelmében helybenhagyta. [18] A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján a Be. 574. §

(1)bekezdés szerint rendelkezett az ítélőtábla. Győr,

1. október
2. Dr. Péntek László sk. a tanács elnöke dr. Élő András sk. előadó bíró dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. bíró Győri Ítélőtábla III/P.Bf.68/2022/6/II 4 A Tatabányai Törvényszék
3. május
4. napján kihirdetett 3.B.28/2022/
5. szám alatti ítélete a másodfokú bíróság ítéletében foglalt változtatással
6. október
7. napján jogerős. Dr. Péntek László sk. a tanács elnöke