Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.506/2024/
- szám A Debreceni Ítélőtábla kérelmező neve (cím) kérelmezőnek – a dr. Varga István ügyvéd (cím) által képviselt kérelmezett neve (cím) kérelmezettel szemben vagyoni elégtétel megfizetése iránt indított nemperes eljárásban a Debreceni Törvényszék 7.Pk.21.028/2024/
- számú végzése ellen a kérelmezett részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő v é g z é s t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Megállapítja, hogy 7000 (hétezer) forint meg nem fizetett fellebbezési illeték az állam terhén marad. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a kérelmező mint felperes
- augusztus 31-én 9.P.20.6../
- számon terjesztett elő keresetlevelet a D.-i Járásbírságon, amely per 9.P.20.3../
- számon jelenleg is folyamatban van (a továbbiakban: alapügy). [2] A kérelmező a kérelmében 569 200 Ft vagyoni elégtétel megfizetésére kérte kötelezni a kérelmezettet. Hivatkozása szerint a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
- évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.)
- §-ának
(1)bekezdésében meghatározott észszerű időtartam letelt
- augusztus 31-én, amelyet követően az általa
- július 24-ig számított eljárási szakaszig tartó 1423 napra megilleti a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának szabályairól szóló 372/
- (VI. 30.) Korm. rendelet
- §-ának
(2)bekezdése szerinti napi 400 Ft. [3] A kérelmezett az elleniratában 220 000 Ft vonatkozásában kérte elutasítani a kérelmet. Hivatkozása szerint az alapügy
- július 24-ig 3251 napig tartott, ebből a kérelmező 1423 napra érvényesített igényt, amelyből azonban 550 napot le kell vonni a Pevtv.
- §-ának
(3)és
(4)bekezdései alapján. [4] Az elsőfokú bíróság a fellebbezett végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmezőnek 484 000 Ft vagyoni elégtételt, amelyet meghaladóan elutasította Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.506/2024/2 2 a kérelmet. Kötelezte a kérelmezőt, hogy fizessen meg a kérelmezettnek 2135 Ft „perköltséget”, az államnak pedig 2561 Ft eljárási illetéket és megállapította, hogy 14 515 Ft meg nem fizetett eljárási illeték az állam terhén marad. [5] A határozat indokolásában – egyebek mellett – kitért arra, hogy nem volt akadálya, hogy a kérelmező igényt érvényesítsen az alapügy
- augusztus
- és
- július
- napjai közötti szakaszára, a kérelemhez kötöttség elve alapján azonban nem határozhatta meg a figyelembe vehető időtartamot a kérelmező által megjelölt 1423 napnál hosszabb időben, és a kérelem tartalma miatt nem ítélhetett meg a törvényi észszerű időtartamot meg nem haladó időszak után vagyoni elégtételt; az ellenirathoz kötöttség miatt pedig nem határozhatta meg a figyelembe vehető időtartamot 873 napnál rövidebb időben. E keretek között a végzésben részletesen megindokoltak szerint az alapügyben
- szeptember
- és november
- napjai között eltelt 58 nap, a
- szeptember
- és november
- napjai között eltelt 56 nap, és a
- július
- és október
- napjai között eltelt 99 nap levonásának volt helye a Pevtv.
- §-ának
(3)és
(4)bekezdései alapján, azt meghaladóan a kérelmezett alaptalanul kérte levonni a Pevtv. 15. §-ának
(4)bekezdése alapján a
- december
- és
- január
- között eltelt 23, a
- október
- és
- február
- között eltelt 115 és
- január
- és
- napjai között eltelt 15 napot, valamint a Pevtv.
- §-ának
(3)és
(4)bekezdéseire hivatkozva a
- március
- és június
- között eltelt 101 és a
- április
- és június
- között eltelt 80 napot. Mindezek alapján 1210 napra és 484 000 Ft összegben találta alaposnak a kérelmet. [6] A túlnyomórészt pernyertes kérelmezőnek nem volt költségigénye, akit azonban a pervesztessége arányában kötelezett a kérelmezett jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíj megfizetésére. Az illeték kérelmező terhére eső részének viseléséről a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §-ának
(1)bekezdése alapján határozott, míg a fennmaradó illeték a kérelmezettet személyes illetékmentesség folytán a Pp. 102. §-ának
(6)bekezdése alapján marad az állam terhén. [7] A kérelmezett a fellebbezésében kérte a végzés részbeni megváltoztatását, és a marasztalásának 134 800 Ft-tal történő mérséklését, valamint a kérelmező eljárási költségben való marasztalását. Megsértett jogszabályhelyként utalva a Pevtv. 15. §-ának
(3)és
(4), valamint a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény
- §-ának
(1), 151. §-ának
(1)és 152. §-ának
(2)bekezdéseire az általa részletezettek alapján változatlanul kérte levonni a Pevtv. 15. §-ának
(4)bekezdése alapján a
- december
- és
- január
- között eltelt 23, a
- október
- és
- február
- között eltelt 115 és
- január
- és
- napjai között eltelt 15 napot, valamint a Pevtv.
- §-ának
(3)és
(4)bekezdéseire hivatkozva a
- március
- és június
- között eltelt 101 és a
- április
- és június
- között eltelt 80 napot. [8] A kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében kérte az elsőfokú végzés helybenhagyását és a kérelmezett eljárási költségben való marasztalását. Hivatkozása szerint nincs kellő indoka a kérelmezett által kért levonásnak. [9] A fellebbezés megalapozatlan. Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.506/2024/2 3 [10] Az ítélőtábla a Pp.
- §-a szerint alkalmazandó
- §
(1)bekezdése alapján fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú végzés kérelmet részben elutasító, a kérelmezettet 349 200 Ft vagyoni elégtétel, a kérelmezőt pedig 2135 Ft eljárási költség megfizetésére kötelező rendelkezését. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság helytálló döntést hozott a kérelmezett marasztalásáról, amelynek indokaival azonban az ítélőtábla nem értett egyet, és amelyet az alábbiak szerint korrigál. [11] Az elsőfokú bíróság indokolatlanul szűkítette le az általa figyelembe vehetőnek tekintett időszakot az alapügy 2020. augusztus 31. és 2024. július 24. napjai közötti időszakára. A kérelmező ugyanis a keresetlevél előterjesztésétől a még folyamatban lévő alapügy 2024. július 24-ig terjedő időszakra alapította a kérelmét és állította, hogy már az is meghaladta a Pevtv 6. §-ának
(1)bekezdése szerinti 60 hónapot, illetőleg csak a Pevtv. általa tévesen értelmezett 7. §-ának
(1)és
(2)bekezdései alapján hivatkozott arra, hogy mivel az alapügy elsőfokú eljárási szakasza
- augusztus 31-től meghaladja az észszerű időtartamot, az ettől számított 1423 napra illeti meg vagyoni elégtétel. Ezzel azonban csak az összegszerűség alapjául szolgáló (téves) jogértelmezését adta elő a kérelemben, amelynek ellenére az alapügy
- július 24-ig folyamatban volt eljárási szakaszára hivatkozott a kérelem alapjaként [12] Az egységesült bírói gyakorlat szerint pedig (pl. BDT
- 4752.) a vagyoni elégtétel iránti nemperes eljárásokban a bíróság csak a kérelemben meghatározott napok számához van kötve, nincs azonban kötve a marasztalás alapjaként meghatározott időszakhoz. Azt ugyanis, hogy az eljárás vagy eljárási szakasz a törvény értelmében meddig tart és abból mennyi tekinthető észszerű időnek, a Pevtv.
- §-a és
- §-a értelmében maga a törvény határozza meg: a számított és az észszerű időtartamot ezért a bíróságnak a felek nyilatkozatainak tartalmától függetlenül meg kell állapítania. [13] Az elsőfokú bíróság elmulasztotta ez utóbbit, amely azonban a másodfokú eljárás során pótolható volt az alábbiak szerint. Az alapügy számított időtartama 3251 nap volt:
- augusztus 31-től december 31-ig 123 nap, 2016-ban 366 nap, 2017-ben 365 nap, 2018-ban 365 nap, 2019-ben 365 nap, 2020-ban 366 nap, 2021-ben 365 nap, 2022-ben 365 nap, 2023-ban 365 nap,
- január 1-jétől július 24-ig 206 nap. Ez pedig nem vitásan meghaladta az eljárás észszerű időtartamát. [14] A Pevtv.
- §-ának
(1)bekezdése szerint vagyoni elégtétel jár a félnek, ha a bírósági eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető joga sérül. A
(2)bekezdés szerint ha a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz
- § szerint figyelembe vehető időtartama meghaladja az észszerűnek minősülő időtartamot, a fél a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz figyelembe vehető időtartamához igazodó, kormányrendeletben meghatározott mértékű pénzbeli igényt érvényesíthet vagyoni elégtételként. [15] Az utóbbival kapcsolatos döntés elsődlegesen annak az elbírálását jelenti, hogy a kérelmezett védekezése egyáltalán alkalmas lehet-e a céljának elérésére, a követelt összeg csökkentésére/a kérelem elutasítására. A Pevtv.
- §-a
(5)bekezdésének első mondata szerint ugyanis a bíróság a nemperes eljárásban előterjesztett kérelem és ellenirat tartalmának korlátai között mérlegeli, hogy a bírósági eljárásban félnek minősülő kérelmező, valamint a bírósági eljárást lefolytató bíróság eljárási cselekménye, illetve mulasztása mennyiben járult Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.506/2024/2 4 hozzá az észszerűnek minősülő időtartam meghaladásához. E szerint a mérlegelést megelőzően a kérelem és ellenirat szabta korlátokat kell megállapítani, ennek részeként azt, hogy szükséges-e egyáltalán az e korlátokon kívül eső (azaz az ügy érdemének befolyásolására alkalmatlan) hivatkozások érdemi vizsgálata (pl. Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.338/2023/
- és Pkf.I.20.319/2024/
- számú végzések). Ugyanez a végkövetkeztetése a már hivatkozott, BDT
- számon közzétett döntésnek is: ha az eljárás figyelembe vehető időtartama a kérelmezett által kért levonások után is meghaladja a kérelemben meghatározott napok számát, úgy a vagyoni elégtételre alapot adó napok számát a fél által megjelölt időszakra esően levonni kért napok számával nem lehet tovább csökkenteni, ezért a levonások indokoltságát érdemben vizsgálni sem kell. [16] E szempontokra figyelemmel az alapügy számított időtartama tehát 3251 nap volt. Ha ebből valamennyi, a kérelmezett által a fellebbezésben hivatkozott időtartamot (23+101+115+80+15=334 nap) és az elsőfokú végzés fellebbezéssel nem támadott rendelkezése szerinti időtartamot (213 nap) le kellene vonni, a figyelembe vehető időtartam 2704 nap lenne. Ez is meghaladja azonban a kérelmező által eleve érvényesített 1423 napot, ezért a fellebbezési kérelem korlátai mellett a jogvita elbírálása szempontjából semmilyen jelentősége nincs, hogy a kérelmezett által a fellebbezésben megjelölt 334 nap akármilyen mértékben levonható-e a számított időtartamból. Mindezek miatt a kérelmezett eredménytelenül támadta az elsőfokú végzés marasztaló rendelkezését az érdemi védekezésre alkalmatlan fellebbezési hivatkozásaival. [17] Az ítélőtábla ezért eltérő okok alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján. [18] A másodfokú eljárás során pernyertesnek minősülő kérelmező ugyan kérte a kérelmezett eljárási költségeiben történő marasztalását, ilyet azonban a fellebbezésre tett észrevételében nem számított fel (Pp. 81. §), ezért az ítélőtábla nem rendelkezhetett a fel nem számított eljárási költség viseléséről [Pp. 82. §-ának
(3)bekezdése]. [19] Az állam a Pp. 102. §-ának
(1)és
(6)bekezdései alapján viseli az eljárás tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett fellebbezési illetéket az illetékmentes kérelmezett helyett. Debrecen,
- január
- Dr. Bakó Pál s.k. a tanács elnöke, Dr. Árok Krisztián s.k. előadó bíró, Dr. Molnár Tibor Tamás s.k. bíró