Bf.338/2021/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés i, pontja]. Ezért őt 10 év fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. [2] Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a vádlott által

1. június
2. napjától előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, továbbá a .... napján született ..., a ... napján született .... és a .... napján született ..... nevű gyermekei vonatkozásában a szülői felügyeleti jogának megszüntetéséről. Határozott a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [3] Az ítélet ellen a vádlott védője a büntetés és a végrehajtási fokozat enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. Indokai szerint az alkalmazott büntetés az enyhítő körülmények nagy számának fényében eltúlzott. Indítványozta, hogy a bíróság az ítéletet változtassa meg, a szabadságvesztés büntetés tartamát csökkentse, végrehajtási fokozatát pedig börtönben állapítsa meg. A vádlott az elsőfokú bíróság ítélete ellen jogorvoslattal nem élt. Az ügyészség az ítéletet tudomásul vette. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.338/2021/6/I 2 [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.187/2021/
3. számú átiratában a védelmi jogorvoslatot alaptalannak tartotta. A vádlott bűnösségére vont következtetést okszerűnek, a cselekmény minősítését az anyagi jogi szabályoknak megfelelőnek találta. Törvényesen került sor a vádlott mindhárom gyermeke tekintetében a szülői felügyeleti jog megszüntetésére. [5] Álláspontja szerint a büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket a bíróság helyesen vette számba, azonban nem súlyuknak megfelelően értékelte, így túlzottan enyhe büntetést szabott ki. Nem volt a vádlottal szemben olyan méltányolható indok, amely a középmértékes büntetés kiszabási elveket tekintve a középmértéktől ennyire eltérően enyhe büntetés kiszabását indokolta volna, azonban a súlyosítási tilalom folytán a büntetés nem súlyosbítható. Törvényesen került sor a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatának megállapítására is. A törvényszék helyes indokkal adott számot arról, hogy a vádlottal szemben enyhébb végrehajtási fokozat megállapítására miért nincs lehetőség. Fentiek alapján az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt a büntetőeljárásról szóló
4. évi XC. törvény (továbbiakban Be.)
5. §

(1)bekezdésére figyelemmel. [6] A másodfokú bíróság a védelmi fellebbezést a Be. 598. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el, mert az ítélet ellen a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, a tényállás megalapozott, és a vádlott, a védő és az ügyész nyilvános ülés kitűzésére irányuló indítványt nem terjesztett elő. [7] A védelem enyhítésre irányuló fellebbezése nem alapos. [8] Az ítélőtábla a fellebbezés irányára és jellegére tekintettel – szankciós perorvoslat – az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján bírálta felül annak megjegyzésével, hogy az adott perjogi helyzetben a Be. 580. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja értelmében a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és minősítés miatt nincs helye fellebbezésnek. A törvény a bűnösség beismerésének elfogadása esetén a fellebbezési jogot korlátozza. A Be. 583. §

(3)bekezdés szerinti jogorvoslatnak pedig szükségszerű következménye a korlátozott felülbírálat. [9] A Be. 590. §

(3)bekezdésének előírása folytán, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. [10] A Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja azonban a felülbírálatot kiterjeszti az eljárási szabályok megtartására, a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésekre is. A felülbírálat ezért csak részben korlátozott és ez elsődlegesen a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjában szabályozott teljes tényálláshoz kötöttségben nyilvánul meg, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát nem vizsgálja és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. Mindez a Be. 561. §

(3)bekezdés c) pontjában megjelölt ún. történeti tényállásra vonatkozik és nem zárja ki a Be. 591. §

(2)bekezdés b) pontjában meghatározott tények módosítását. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.338/2021/6/I 3 [11] A már idézettek szerint a bűnösség beismerésének elfogadása esetén a váddal egyező minősítés fellebbezéssel nem támadható. Ugyanakkor a Be. 606. §

(3)bekezdése büntethetőségi akadály esetén vizsgálhatóvá teszi a bűnösség beismerésének elfogadása esetén is a felmentés vagy az eljárás megszüntetésének vizsgálatát. Ezen ok miatt a felülbírálat kiterjesztése érvényesül a bűnösség beismerésének elfogadása esetén is. [12] A másodfokú bíróság továbbá a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint hivatalból vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket, így a bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezéseket. [13] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút, sem olyan súlyú relatív hibát, mely hatályon kívül helyezési okot képezne. A bűnösség beismerésének elfogadására is az eljárási szabályok megtartásával került sor, a Be. 504. §

(2)bekezdés a-c) pontjában írt hármas feltétel megvalósult. [14] Miként az ítélőtábla már utalt rá, a (történeti) tényállás megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta, határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján. [15] Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekménye jogi minősítése is megfelel az anyagi jognak. A vádlott cselekménye valóban a Btk. 160. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés i) pontja szerint minősülő és büntetendő emberölés bűntettének minősül. Az ítélőtábla nem észlelt olyan büntethetőségi akadályt, mely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését eredményezhetné. [16] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket feltárta és azokat nyomtatékuknak megfelelően helyesen értékelte [17] A törvényszék a bűnösségi körülmények helyes értékelése alapján a vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas és a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, tettarányos és az egyéniesítést is kifejező büntetést szabott ki. Törvényes a büntetés nemének, mértékének és végrehajtási fokozatának meghatározása is. A büntetés eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, enyhítő szakasz alkalmazásával annak lényeges enyhítése nem indokolt, ezért a védelmi fellebbezés eredményre nem vezethetett. [18] A Btk. 35. §.

(2)bekezdése lehetővé teszi eggyel enyhébb végrehajtási fokozat megállapítását, ennek azonban az első bírósági határozat indokolásában kifejtettekkel egyetértve az ítélőtábla sem látta indokát, az arra okot adó, a vádlott személyiségében rejlő, illetve egyéb körülmények hiányában. [19] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb, járulékos kérdésekben hozott rendelkezései is törvényesek. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.338/2021/6/I 4 [20] A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság a védelmi fellebbezés alaptalansága miatt az elsőfokú ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Debrecen,

1. szeptember
2. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke, Dr. Virágh Pál sk. előadó bíró, Dr. Elek Balázs sk. bíró Záradék: Az Egri Törvényszék 13.B.11/2021/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.338/2021/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. szeptember
6. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke