Pfv.20163/2021/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Ha a jogerős ítélet szerint a felperesnek a mások között megkötött szerződés érvénytelenségének a megállapításához jogi érdeke nem fűződik, akkor a felülvizsgálat csak akkor vezethet eredményre, ha a fél ebben a körben részletesen kifejti, hogy a jogerős ítéletben foglalt indokok mennyiben nem állnak fenn, illetve, hogy azok miért nem irányadóak a perbeli legitimáció megítélése során. ... A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.20.163/2021/

1. A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke Dr. Kiss Gábor előadó bíró Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró A felperesek: I. rendű II. rendű A felperesek képviselője: Bihari Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Bihari Krisztina ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Dombi Ügyvédi Iroda I. rendűért ügyintéző: Dr. Dombi Tibor ügyvéd, Fancsali és Társa Ügyvédi Iroda II. rendűért ügyintéző: Dr. Fancsali Ágnes ügyvéd A per tárgya: tulajdonjog megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I-II. rendű felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Nyíregyházi Törvényszék 4.Pf.21.023/2020/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Mátészalkai Járásbíróság 14.P.20.838/2019/
3. Rendelkező rész A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Pf.21.023/2020/
4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja; kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. és a II. rendű alperesnek személyenként 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 1.050.000 (egymillió-ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Kúria II.Pfv.20.163/2021/5/2 2 Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A II. rendű alperes a felperesek részére történő lízingbe adás céljából
5. június 12-én 23.000.000 forint vételár ellenében megvásárolta az ö-i
6. helyrajzi számú ingatlant. Az adásvételi szerződést lízingbe vevőként a felperesek is aláírták, a II. rendű alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba 2008-ban bejegyezték. [2] A II. rendű alperes és a felperesek
7. június 12-én „ingatlanra kötött zárt végű pénzügyi lízingszerződés magánszemély CHF alapú és HUF devizanemben számlázott konstrukcióval történő finanszírozására” megnevezésű lízingszerződést kötöttek, amely szerint a lízingtárgy bruttó eszközértéke 23.460.000 forint, a kezdő részlet 5.460.000 forint, a törlesztés futamideje 120 hónap. A lízingdíj-fizetés előzetes kalkulációja szerint a felpereseknek összesen 27.439.859 forintot kellett megfizetniük
8. július
9. napjával bezárólag a felpereseknek. [3] Az általános szerződési feltételek I.1.A. pontja szerint a zárt végű pénzügyi lízingre kötött szerződés esetén a felek megállapodnak abban, hogy a lízingbe vevő a szerződés futamidejének lejártával a szerződésben foglalt és az abból fakadó valamennyi kötelezettségének teljesítése esetén az utolsó lízingdíj-részlet maradéktalan megfizetését követően a lízingbe adóval kötött külön adásvételi szerződés alapján szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát az álalános szerződési feltételekben foglaltak szerint. Az általános szerződési feltételek IV.
10. pontja rögzítette, hogy a szerződés teljes időtartama alatt az ingatlan kizárólagos tulajdonosa a lízingbe adó, ennek megfelelően a lízingbe vevő tulajdonszerzése előtt semmilyen jog, vagy tény bejegyzésére nem kerül sor, és kizárólag a lízingbe adó mint tulajdonos jogosult az ingatlan jogi státuszát érintő nyilatkozatok megtételére. [4] A II. rendű alperes súlyos szerződésszegésre hivatkozással
11. július 29-én a szerződést azonnali hatállyal felmondta. A felperesek kérésére a II. rendű alperes utóbb a szerződéses jogviszonyt helyreállította. [5] A II. rendű alperes súlyos szerződésszegésre, a lízingdíj nem fizetésére hivatkozással
12. január 14-én ismételten azonnali hatállyal felmondta a szerződést, amely nyilatkozatát közjegyzői okiratba foglalta. A felperesek
13. január 27-én a felmondást átvették. A felmondási nyilatkozatban foglaltak szerint a II. rendű alperesnek a felperesekkel szembeni követelései az elmaradt lízingdíjak és egyéb követelések, amelyek összesen 20.948.304 forintot tettek ki. [6] A II. rendű alperes a
14. július 1-jén megkötött adásvételi szerződéssel 10.500.000 forint vételáron a perbeli ingatlant az I. rendű alperesnek értékesítette, akinek a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [7] A felperesek módosított keresetükben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az I-II. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik és az érvénytelenség jogkövetkezményeként rendelkezzen a II. rendű alperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzéséről. Elsődleges keresetük eredményessége esetére kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy egymás közt 1/2 -1/2 arányban megszerezték a perbeli ingatlan tulajdonjogát. [8] Az alperesek által kötött adásvételi szerződés semmissége kapcsán arra hivatkoztak, hogy az I. rendű alperes tudott az általuk kötött lízingszerződésről és arról, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogára igényt tartanak. Szerintük nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik az adásvételi szerződés, mert a vételár – annak alacsony volta miatt – jelentős mértékű előnyt biztosít a vevő számára, ezáltal a szerződés tisztességtelen haszonszerzésre irányult. Kúria II.Pfv.20.163/2021/5/2 3 Érvelésük szerint az I. rendű alperes figyelmen kívül hagyta, hogy a II. rendű alperes a lízingbe adás tényét az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyeztette be. Hivatkoztak arra is, hogy a lízingdíjakat 2011-ben maradéktalanul megfizették a II. rendű alperesnek, ezért a perbeli ingatlan tulajdonjogát megszerezték. [9] A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Vitatta, hogy az I. rendű alperessel kötött adásvételi szerződés semmis. Utalt rá, hogy annak megkötése előtt a forgalmi érték meghatározása céljából szakértői véleményt szerzett be, továbbá, hogy abban az időben az ingatlanárak visszaestek, az I. rendű alperes egy olyan ingatlant vásárolt meg, amelyet a mai napig nem tudott birtokba venni. [10] Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében szintén kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy az általa kötött adásvételi szerződés célja az volt, hogy a korábban az eladó tulajdonában álló ingatlan a vevő tulajdonába kerüljön, a tulajdon átruházása fejében a vevő pedig megfizeti a kölcsönösen kialkudott vételárat. Utalt rá, hogy az adott esetben a II. rendű alperes mint lízing cég a tulajdonában álló ingatlant a felperesekkel kötött és nem szerződésszerűen teljesített lízingszerződést felmondva értékesítette az ingatlant a részére. Okfejtése szerint a II. rendű alperes az adásvételi szerződés aláírásakor már fél éve nem állt szerződéses jogviszonyban a felperessel, a vételi szándékát semmilyen tekintetben sem motiválta, hogy a felpereseknek bármilyen hátrányt okozzon. Hivatkozott arra is, hogy a felperesek az általa kötött szerződés érvénytelenségének a megállapítása esetén sem szereznék meg a perbeli ingatlan tulajdonjogát, mert az eredeti állapot helyreállítása folytán ismételten a II. rendű alperes válna az ingatlan tulajdonosává. Az első- és másodfokú ítélet [11] Az elsőfokú bíróság ítéletével az I-II. rendű felperesek keresetét elutasította. [12] Elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felpereseknek fűződik-e jogi érdekük az alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapításához. Szerinte a felperesek a jogi érdekük fennálltát nem tudták bizonyítani, mert nem bizonyították, hogy az általuk kötött lízingszerződésben foglaltaknak eleget tettek, a lízingszerződés felmondására tekintettel pedig a tulajdonjog fennállását egy olyan szerződés teljesítésére hivatkozva kívánták igazolni, amely a perbeli ingatlanra vonatkozó tulajdonjog megszerzése nélkül szűnt meg. [13] Emellett érdemben vizsgálta, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik-e és annak eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés tárgya, tartalma, a felek által elérni kívánt cél nem sértette a társadalomban általánosan érvényesülő erkölcsi értékrendet. Következtetése szerint az alperesek a szerződés megkötésekor úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, a II. rendű alperes tájékoztatta az I. rendű alperest a perbeli ingatlannal kapcsolatos peres eljárásokról és arról, hogy az ingatlan birtokba vétele hosszabb eljárás eredménye lehet, mivel a felperesek vannak az ingatlan birtokában. [14] Megállapította, hogy az I. rendű alperesnek nem volt tudomása arról, hogy a II. rendű alperes az ingatlant milyen áron vásárolta meg, az I. rendű alperes az ingatlant hasznosítás céljából vásárolta, az ingatlan vételárának meghatározása egy alku eredménye. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy az adásvételi szerződésben az ingatlan értékének meghatározása során a felek az értékcsökkentő tényezőket is figyelembe vették. Utalt arra is, hogy az eljárás során az ingatlan vételárának feltűnő értékaránytalansága nem volt vizsgálható, erre a megtámadási okra hivatkozással csak a szerződés megkötését követő egy éven belül lehet megtámadni a szerződést. [15] Szerinte a felperesek alaptalanul hivatkoztak arra, hogy a pénzügyi lízingbe adás tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kellett volna jegyezni, ennek elmaradása egyébként sem Kúria II.Pfv.20.163/2021/5/2 4 vezethet az adásvételi szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző voltának a megállapításához. Utalt arra is, hogy az adásvételi szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző voltát nem alapozza meg, hogy az adott ügyben a vevő milyen módon fizette meg a perbeli ingatlan vételárát. [16] Az I-II. rendű felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta. [17] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor elsődlegesen a felperesek kereshetőségi jogának a fennállását vizsgálta; osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a kereshetőségi jogokat nem tudták igazolni. Szerinte az elsőfokú bíróság ebben a körben eleget tett indokolási kötelezettségének és azt is megjelölte, hogy a felperesek bizonyítási indítványait miért tartotta feleslegesnek. [18] Utalt rá, hogy az ügyhöz kapcsolódó érdekeltség önmagában még nem jelenti a jogi érdek fennállását, harmadik személy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonását csak annyiban és olyan mértékben kérheti, amennyiben ezt a jogi érdeket ténylegesen indokolja. [19] Rámutatott arra is, hogy a felperesek a fellebbezésükben az elsőfokú ítéletnek a kereshetőségi joguk hiányát megállapító következtetése kapcsán valójában nem terjesztettek elő érdemi fellebbezést. A fellebbezésükben az elsőfokú ítélet kereshetőségi joguk hiányára alapított megállapításait, indokait, keresetük ez okból való elutasítását nem támadták, és nem jelölték meg, hogy e tekintetben milyen okokból kívánják az elsőfokú ítélet megváltoztatását. [20] Hangsúlyozta, hogy a kereshetőségi jog vizsgálata jogkérdés, ezért e tekintetben bizonyításra szoruló tény nem volt, így ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróságot tájékoztatási kötelezettség sem terhelte. Utalt arra is, hogy a bíróság részéről a jogi képviselővel eljáró fél kioktatására csak akkor van szükség a bizonyítási teherrel kapcsolatban, ha az eljárás során úgy látszik, hogy a fél nincs kellőképpen tisztában a kötelezettsége tartalmával. Az adott esetben viszont – mutatott rá – a felek a bizonyítási kötelezettségük tartalmával kellőképpen tisztában voltak, az alperesek ellenkérelmükben vitássá tett tényállításokat, illetőleg a szükséges bizonyítási indítványokat előterjesztették. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság a
15. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzésével tájékoztatást adott a felek részére a bizonyításra szoruló tényekről. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság olyan lényeges eljárási szabálysértést nem követett el, amely miatt a tárgyalás megismétlése, továbbá nagy terjedelmű bizonyítás lefolytatása és ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése szükséges lenne. [21] Kiemelte, hogy a felperesek a jogi érdekeltségüket abban jelölték meg, hogy a II. rendű alperessel kötött lízingszerződésben foglaltakat teljesítették, így már az I. rendű alperessel megkötött adásvételi szerződést megelőzően megszerezték a perbeli ingatlan tulajdonjogát. A II. rendű alperes azonban már
16. év elején felmondta a lízingszerződést, így az megszűnt. Ebből következően a felperesek nem rendelkeznek kereshetőségi joggal az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. [22] A másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperesek sem az általuk hivatkozott
17. évi, sem a
18. évi felmondást megelőzően nem fizették meg maradéktalanul a lízingdíjat. [23] Utalt arra is, hogy a felperesek kereshetőségi joggal a felmondás esetleges érvénytelensége esetén sem rendelkeznek, mert ebben az esetben a perbeli ingatlan az I. rendű alperes részére való értékesítésével a lízingszerződés lehetetlenülés folytán megszűnt. Ebből következő álláspontja szerint a felpereseket megillető igény nem a már megszűnt szerződésben kikötött adásvételi szerződés megkötése és annak révén a tulajdonjog megszerzése, hanem kártérítés. Kúria II.Pfv.20.163/2021/5/2 5 A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelmek [24] A jogerős ítélet ellen az I-II. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amely – pontosított tartalma szerint – elsődlegesen annak a hatályon kívül helyezésére és a keresetüknek helyt adó határozat meghozatalára irányult, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását tartalmazó határozat meghozatalát célozta. [25] Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló
19. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
20. §